Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-23 / 203. szám, kedd

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. július 23. kedd 30 fillér X. évfolyam, 203. szám, Szabad utat a műszaki fejlődésnek! E hónap elején került nyilvánosságra a már régebben vitatott és nagy reményekkel várt törvény, amely a találmányokról, felfedezésekről és újítási javaslatokról ezól. Törvénnyé vált az, amiért újítóink az üzemekben, vállalatokban harcoltak. Az új törvény IV. fejezete 36. paragrafusának első bekezdésében kimondja, hogy „a vállalatok kötelesek rendes gondoskodást és támogatást nyújtani a feltalálóknak és újítóknak a nemzetgardaság számára hasznos kérdések megoldására kifejtett alkotó igyekezetükben". Ez a cikkely azzal a reménnyel kecsegtet, hogy a jövőben nem kell már a lapok hasábjain a bírálat hangján beszélni egyes üzemekről, ahol nem szentelnek kellő figyelmet az újítóknak, az újítási mozgalomnak. Hiszen laz ilyen üzem, vállalat törvénybe ütköző tettet követne el. Ha még rózsaszínűbben szeretnők látni a dolgot, azt mondhaltnánk, erre úgysem kerülhet sor, a vállalatok vezetőségei nem tesznek ilyet, mondván: a törvény — törvény és egyszeriben az újítókról való gondoskodás mintapéldányává válna minden üzemünk. Szó se róla — hiszen ez a cél.jia a törvénynek, de hogy ez minél előbb valóra váljék, a pártszervezeteknek, maguknak a dolgozóknak, az üzemvezetőségeknek halaszthatatlanul napirendre kell tűzniök az újítómozgalom támogatásának kérdését. El kell érnünk, hogy az új törvény következetes érvényrejuttatása tegye teljesen szabaddá a rohamos műszaki fejlődés útját. Hogy ez mennyire szükséges, mutatja néhány alábbi adat. A vezető gazdasági szervek nem tudtak kellőképpen lépést tartani a műszaki fejlődéssel. Azt hitték, hogy az adott körülmények közepette is teljesíthetik a vállalatukra váró feladatokat. Másképp nem is magyarázhatjuk azt a tényt, hogy eddig 30 ezer találmányt jelentettek be éis tízezer szabadalmat ítéltek oda — s az eredmény nem mutatkozott meg, illetve a találmányok és szabadalmak nagy része nem lett megvalósítva és bevezetve a termelésbe, sőt a távlati tervekben 1960-ig sem számolnak velük. Az új törvény a vállalatok kötelességévé teszi, hogy törődjenek az újítás, a találmány érvényesítésével. A törvény szem előtt tartja az újítási javaslatok ter// AZ IDO SÜRGET: \ ARA TNI, HORDANI, CSÉPELNI! jesztését is. Az újítóknak szerinte külön jutalomra van igényük akkor is, ha javaslatukat más üzem átveszi és alkalmazza. Azok is jutalomban részesülnek, akiknek érdeme, hogy valamely újítás gyorsan ldtt bevezetve és más üzemekben is elterjedt. Az anyaüzem, ahol az újítás született, részesedik a külföldre eladott szabadalmak árából is, mégpedig devizákban. Mindez sok eddigi akadályt gördít el a műszaki fejlődés útjából és feljogosít arra, hogy a jövőben elvárjuk az újítási mozgalom még nagyobb fejlődését. Milyen nagy távlatodat nyit meg az új törvény következetes érvényesítése, azt az eddigi eredmények alapján képzelhetjük el a legjobban. 1946-tól 800 ezer újítási javaslatot adtak be dolgozóink, amelyekből több mint félmilliót meg is valósítottak. Az első ötéves terv idején az újítási javaslatok két és egynegyed milliárd koronát jelentettek nemzetgazdaságunk számára. Az utóbbi három év folyamán újra meghaladtuk ezt az összeget, amely csak 1956-ban további egymilliárd koronával növekedett. A találmányokról, felfedezésekről és újításokról szóló törvény lehetővé teszi, hogy dolgozóinknak ez a hatalmas kezdeményező igyekezete még nagyobb eredményeket hozzon. Ha megnézzük a fenti összegeket, bizonyára nem marad kétség bennünk afelől, hogy menynyire érdemes következetesen érvényesíteni az új törvényt. Hiszen a fenti adattok megsokszorozódását várhatjuk el tőle. Nem elég, ha a műszaki fejlődés ügyét csak a dolgozók teszik magukévá. Hogy a dolgozóknál ez iránt megvan a kellő érdeklődés, mutatja a 800 ezer újításról szóló adat. Annál rosszabb bizonyítványt, állít ki a vállalatok vezető gazdasági dolgozóinak a műszaki fejlődés ügyében kifejtett munkájáról az, hogy a tízezer szabadalom nagy részével nem számolnak a műszaki fejlesztés terveiben. Nos, éppen itt kell megtörni a jeget. A műszaki fejlesztést szívükön viselő dolgozók igyekezetükben megbízható támaszt találnak az új törvényben. A műszaki fejlődés kerékkötői, a bürokratizmus, a nemtörődömség és a hanyagság elleni harcuk miílden bizonnyal meghozza gyümölcsét és kitárja a rohamos műszaki fejlődés előtt a kapukat. Az idei aratás nem ígérkezett könnyűnek. Embermagasságúra nőtt a gabona s azután a viharok és a sok eső következtében megdőlt, összekuszálódott. Ennek ellenére számos szövetkezetben, álllami gazdaságban és egyebütt a jó munkaszervezéssel szép sikereket értek el a gazdag termés gyors betakarításában. Ez ott történt meg, ahol mindjárt az első pillanattól kezdve teljes mértékben kihasználták a kombájnokat, kévekötőgépeket, sőt a kézierőket is. Az utóbbi napokban a kiadós esőzések azonban veszélyeztetik az aratás zavartalanságát és emiatt egyre nő mindannyiunk felelőssége, hogyan birkózunk meg a nehézségekkel. Nincs okunk azonban borúlátásra, mert hatalmas gépierő és gazdag tapasztalatok állanak mezőgazdasági dolgozóink rendelkezésére. De ki kell használni minden gépet, erőt a termés gyors betakarítása érdekében. Egyik helyen hamarabb szikkad a talaj, mint másutt. Mihelyt eláll az eső, folytatni lehet az aratást és a cséplést. Azokat a kombájnokat, amelyeket az ázott talajon még nem lehet aratásra alkalmazni, ki kell használni a cséplésre, hisz a keresztek nem áznak át teljesen, s így nagy előnyhöz juthatunk. Ezekben a napokban egy cél lebegjen a szemünk előtt: veszteség nélkül betakarítani a termést. Ne maradjon egyetlen kéz, fogat, gép sem kihasználatlanul. Ahol arra szükség van, haladéktalanul szervezzenek brigádokat, vonják be a lakosságot az aratásba és a védnökségi üzemek dolgozói is mutassanak jó példát. A napi jelentések magas hektárhozamok ról beszélnek, a föld bőségesen fizet a jó munkáért. A kedvezőtlen időjárás megnehezíti ugyan a betakarítást, de nagy összefogással, a rendelkezésünkre álló eszközökkel, s minden perc kihasználásával ezt a nehéz feladatot is sikeresen megoldhatjuk. Nem szabad azonban a szövetkezet éket magukra hagyni. A helyi nemzeti bizottságok, a kommunisták a falun tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a termésbetakarításból mindenki kivegye a részét, s a kedvező ered1 mény nem marad el. JÖL FIZET A TERMÉS Az ipolynyitrai szövetkezetesek szorgalmasan aratnak. A rossz időjárás néha-néha megzavarja munkájukat, de ezt a lemaradást a munka jó megszervezésével, a kedvező napok alapos kihasználásával pótolják. Eddig 66 hektárról aratták le a gabonaféléket. Az aratással párhuzamosan csépelnek is. Az eddigi cséplési eredmények sokat ígérők, hektáronként 28 mázsa átlagos árpahozamra számítanak. A szövetkezet elnöke szerint az árpa vetésterületének még csak a felét csépelték ki, s raktárukban máris több van, mint tavaly volt, amikor összes árpájuk ki volt csépelve. Tankina István, Fülek. ÉJSZAKÁVAL TOLDJÄK MEG A NAPPALT A gyakori esőzés a perbenyiki szövetkezeteseket is akadályozta az aratásban. A termésbetakarítást nem is kezdhették meg a tervezett időben. Most azonban, hogy javult az idő, aki csak tehette, hozzáfogott az aratáshoz. Aratógépek, kombájnok, kaszások dolgoznak a perbenyiki szövetkezet földjein. Alig 30 óra alatt több mint 10 vagon termést arattak és csépeltek ki. A termés igen jó. Az árpa 30—32 mázsát fizet hektáronként. A kicsépelt magot éjjel-nappal szárítják, hogy minél előbb és száraz állapotban kerüljön az állam raktárába. Zelenák István, Perbenyik. JZ önnyü jó géppel álló termésben szép munkát végezni. Azt hiszem, ezzel mindenki egyetért. Versenyre kelni a ter-mészet szeszélyeivel, kombájnnal aratni a földre hajló, egybecsavarodott termést, géppel nekiállni, s amellett nem elnagyolni a munkát, ehhez már akarat, tudás, meg szív is kell. De az ember a géppel itt sem mond csütörtököt. Láttam ezt saját szemepi?nel a Cigány-berekben, a Bajcsi Állami Gazdaságban. Hajtott a kíváncsiság is, különören azután, hogy manapság, mivel az időjárás igen komisz, nemegyszer hallja az embér a vonatban, autóbuszon — ez idén bizony befellegzett a kombájnnak. Nem fellegzett be! Mikor a búzatáblához értem — amolyan csücsök volt, ahol géppel forogni még nehezebb — mindjárt a tarlót vizsgálgattam. Még híre-hamva sem a sok szóbeszédnek, hogy a Lehet-e dűlt gabonát kombájnnal aratni? gép a dült termésben csak harmadol. Ahogy körülnéztem, azt hiszem, a madárcsapat nem fog lakmározni, még akkor sem, ha a kasza után történetesen nem kerülne sor mindjárt az ekére. Csak az alja legyen kemény — állapítom meg. A kombájnhoz érve barnára sült emberrel talállom magam szemben. — Megy, megy? — hangzik a szó a köszönés után. — Mennie kell... De üljön fel! A gépen a segédkombájnos — ő vezetett — serénykedett. Fiatal, de az esze. a szeme a helyén van. Ügy igazgatta a gépet, a kormánykereket hol jobbra, hol balra forgatva, hogy a szélen se maradjon el, meg a földrehai'ó kalászuk is felkerüljenek. Tekintete az emelövillákon félszemével oldalra pislant, az előreugró irányítóra, amely az árván maradni igyekvő kalászokat hajtja a többi közé, félkézzel a kapcsolókon matat. Minden idegszálával dolgozik. ' Közbe-közbe egy röpke pillanatra azt is megnézi, hogy a másik kombájnos, Huszár József a EMAG-gal, hogy vágta le a bokrétás részt, amelyből több is van. Olyan foltok azok, ahol úgy megdőlt, összecsavarodott a búza, hogy akarva sem lehetne jobban utánozni. Levágta ő is olyan jól, akár a társa. __ A tarló, a dültebb részen ragyog a déli napsütésben. Ő sem akart szégyent vallani. Emár olyan természetes Aztán kissé hátrább húzódom. hoay több hehie legyen, jobban mozoghasson. — Csak legyen nyugodtan, úgfa sem ülök le. — A szemet akarom megnézni — s azzal hátranyúlok a ládába, amelybe kitartóan ömlik a búza. — Kicsit gazos, de tudja, inkább kevesebb levegőt adok, nehogy a szemet is kifújja. Majd inkább a rosta. Nem tudtam hirtelen mit mondani neki. Szégyenlem is, hogy még a nevét sem jegyeztem fel a fiatal tanítványnak, Mihalik István kombájnos dolgozó társának. Látni, a mester nyomdokain halad. — Nem állnak meg? — kérdem, miután az óramutató már túljutott a tizenkettőn. — Itt az ebéd. — Ezt a kicsit még levág iuk. S

a két kombájnos, a ZM 330-ason. meg az EMAG-on körbe járva szénért learatta a dült búzát. A kombájnnak hát nem ieVegzett be az idén sem! (-z) A SÄVOLYI KOMMUNISTÁK .,« Az aratás sürget. A termést minél előbb fedél alá kell hozni, az idő pedig nem a legkedvezőbb. A sávolyi kommunisták gyűlést tartottak, melyre meghívták a tömegszervezetek vezetőit is. A gyűlésen megszületett a határozat, melynek értelmében mindent meg kell tenni, hogy a termésből egy szem se vesszen kárba. A gyűlés határozata alapján a szövetkezetesek családtagjai, s a szövetkezeten kívül állók közös erővel, egy akarattal fogtak a munkához. Különösen az ifjúság mutatott jó példát. A sávolyi fiatalok felhívták a füleki járás többi CSISZ szervezeteit is, hogy kövessék pédájukat. Ferencz Gyula, Sávoly. A nyitrai kerületben vasárnap is arattak Ez idén a természet rendkívül szűk-' markú adományaiban. Gazdag ugyan a termés, a kalászoli már a földig érnek, de a kedvezőtlen időjárás szinte naponta akadályozza a betakarítási mun< kálatokat. A keresztekbe rakott gabonát sem lehet csépelni, mivel a folyamatos esők csaknem teljesen átáztat-: ják a földön heverő kévéket. Az alkalmas időjárás minden percét azonban jól ki kell használni. Így tettek tegnapelőtt a nyitrai kerületben is, ahol csaknem minden községben, EFSZ-ben, állami gazdaságon teljes ütemben folyt a munka. A komáromi járásban például 43 kévekötőgép és 30 kombájn siettette az aratást. Az ógyallai járás Szentpéter községében peďig a helyi szövetkezet a gabona cséplését szorgalmazta. A zselízi járásban Kéty községben a szalmát kazalozták. Ezenkívül társadalmi munkával több százan vettek részt az idei rendkívül nehéz gabonabetakarítási munkálatokban. Kaszát ragadott az üzemek népe is Aratási jelentés a vágsellyei járásból Baráti segítség Mindig verejtékből született a kenyér, de annj/iból már évek óta nem, mint ebben az esztendőben. Aszállyal, jéggel, orkánnal kellett parasztságunknak szembenéznie, s mikor már aratni lehetett, jött a hosszas esőzés. Az érett gabona várja a kaszát, a már learatott csírázással fenyegeti gazdáját. Az idő sürget. Tízszeres erővel kell kihasználni minden aratásra alkalmas órát, most már a város segítségére is szüksége van a parasztnak. Ezt a lelkes, téstvéri segítséget adja meg ezekben a napokban járása szövetkezeteinek VágseUye hivatalainak és üzemeinek népe; július 18-án 130 városi ragadott kaszát, 19-én pedig újabb 110-en segítettek a gabona összehordásában. S hogy ez a segítség, ez az óriási közösségi erő meghozza gyümölcsét, íme, igazolja ezt Szedlák Miklós járási agronómus bizakodó szava: Ha nem jön újabb esőzés, behozzuk az eddigi időveszteséget. Sürget az idő A vágsellyei járást természetesen szintén nem kerülte el az orkán és a jégeső. A károk azonban errefelé mégis jóval kisebbek voltak, mint például a szenei, vagy a somorjai járásban. Tulajdonképpen Vecsét, Tornócot, Mocsonokot és Vágsellyét sújtotta erősebben a jég, ezekben a községekben sem volt azonban 25—30 százaléknál nagyobb a kár. A hosszú hetek óta úgyszólván állandóan zuhogó eső miatt alaposan elhúzódik az aratás. Július 18-ára teljesen készen kellett volna lenni az aratással, ezzel szemben a gabona több mint 68 százaléka lábon áll még. Mindössze az őszi repcét' aratták le maradék nélkül a vágsely lyei járás szövetkezetesei. Eredményeit Az aratás körülbelül 35 kofnbájnnal, 85 kévekötővel és számos kézikaszával július 5-én kezdődött. Mocsonokon és Mocsonokkirályon még ezt az időpontot is megelőzték, június 28-án már aratni kezdték az őszi árpát. A járás szövetkezetesei 112 hektárnyi rozstáblájukon eddig 85 hektáron végezték el az aratást, melynek termését 75 százalékra ki is csépelték már. A 2239 hektárt kitevő árpaföldekből 923 hektáron, a 2006 hektár búzaföldekből pedig 442 hektáron végezték el az aratást. Árpából 585 hektárnyi termést, búzából pedig 14 hektárnyi termést csépeltek ki július 19-ig. Legszorgalmasabbaknak a következő szövetkezetek bizonyultak: árpából a mocsonokkirályiak (79 százalék), a perediek (75 százalék), továbbá a vecseiek, vágkirályfaiak és a mocsonokiak, akik árpájuk 70, illetve 62 százalékát aratták le. Árpacséplésben Mocsonokkirály és Vecse a legjobb. Búzából a mocsonokiak termésük 70 százalékát, a mocsonokkirályiak pedig 57 százalékát aratták le eddig. A járás egyénileg gazdálkodói közül a vecsei és a tornóci gazdák állnak a legjobban, előbbiek 84, utóbbiak 76 százalékra vágták le gabonájukat. Győz az összefogás Bizony, nagy késést okozott az idei komisz időjárás a vágsellyei határban is, hiszen jó idő esetén már 18-ára befejezték volna az aratást. A vágsellyeiek azonban nem csüggedtek el. Reméljük, reménykedő lesz bizakodásuk, hiszen igazi testvérként melléjük állt a városi hivatalok és üzemek népe. Igen győzni fog ez idén is a közösség ereje. N. JL V