Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)
1957-07-03 / 183. szám, szerda
/ A boarojj&cráuiíéľyi szôvetkezetesek gyakran járnak ki a Bodrog holt ágára halászni. Munkájukban nagy segítségükre vannak Zemplén tapasztalt halászai. Az utolsó alkalomkor egy métermázsa kifogott hallal tértek vissza falujukba. Képünkön: c jó fogás után vacsora közbenláthatjuk a bodrogszerdahelyi halászokat. MEGKEZDŐDÖTT A GABONABEGYÜJTÉS IS félmúltak a zúgó esőt hozó viharok, a hét utolján végre Ijeköszön'tött a magérlelő forró júliusi napsugár. A csendes határ, szerte WÉ az országban megelevenedett. Zúgnak a kombájnok, a kaszálógépet vontató 111 traktorok, sok helyütt a dőlt gabona miatt kaszák zizegését viszi Ip a langyos nyári szellő, sőt van olyan vidék is, ahol búg a cséplőgép, s torÄ kából zsákokba ömlik a sárgálló gabona. A dunamenti vidékek falvai meg « már versenyre keltek a begyűjtésben. Tegnap a késő délutáni órákban egymást követte két telefonfelhívás is. Radvány és Virt jelentkezett. Mindkét szövetkezetben megindult az őszi'árpa cséplése, s persze ezzel együtt a beszolgáltatás is, hisz a falu becsületes dolgozója úgy mondja, a hasas zsákokkal megrakott traktorok első útja az állami raktárba vezet. Dunara dvány az élen Tegnap inkább a radványiaknak kedvezett a szerencse, az ő ,gépük már a kora reggeli órákban megindult. Virten valami baj volt a géppel, s a masinázó emberek itt csak kettő után tudtak indítani.. Ekkorra a radványiak traktorosa, Novotny Tibor már másodszor fordult a gépétől a begyűjtő vállalat raktárába, s Jakab Kálmán meg ifjabb Janik Ferenc'" zsák'ólók, szövetkezeti tagok jókedvvel, sőt mit tagadjuk, nem kis büszkeséggel mondogatták: két forduló az hatvan, estére meglesz a 150 mázsa. S úgy is történt. Mire e-z öreg Duina felett a Nap korongja lecsúszott a-z égboltról, addigra a dunaradványi szövetkezeti tagok megelégedéssel jegyezhették be naplójukba: az első napon 150 métermázsa őszi árpát adtunk át az államnak. Ki lesz az első, Radvány, Virt, vagy egy harmadik ? Persze az egyik siker, újabb elérésére ösztönöz. Ezzel magyarázható az a hír is, hogy a radványiak magukban így morfondíroznak: Tavaly országos elsők voltunk, Virt most meg akar előzni, de mégis mi leszünk az elsők, akik jelenthetjük: kötelességünknek ismét elsőként tettünk eleget! (Rad'ványon már pontosan kiszámították a napot is, velünk is közölték, de kérték, ne árulják el, mert úgy tartják, a szövetkezeti tagok—akik nemes versenyben állnak szomszédjaikkal — kitüntető bizalmával nem élhetünk vissza, de íaérjük, ba a verseny véget ér, országvilág előtt megmondjuk, jól tippeltek-e a radványiak. Különben, hogy komolyan veszik a mondott szót, az abból is kiviláglik, hogy az ősszi árpa csépelésével egyidőbem, tehát tegnap egy 38 hektáros táblán kaszálógéppekkel, meg ott, ahol lehetett, kombájnnal megindult a tavaszi árpa aratása is. Nincs sör a falvakon László elvtárs, a helyi nemzeti bizottság titkára úgy mondta, minden még ennél is jobban menne, ha ebben a hőségben a sörlerakatok jobban gondoskodnának rólunk. A lajtbam, sajnos, buqgyadt a víz, sört meg seliol sem kaipsz. Ma is jobb híján „libapezsgőt", vagy ahogy 'hivatalo—n mondják, šumienkát árult a Jednotas. Pedig ebben 3 nagy munkában igazán jól esne egy korsó habzó sör! — Bizony jól esne. — De dukál is. S jogosan mérgesíti a falu népét, ha éppen most, az aratási időben késik napról napra a sörösök port okádó teherautója. Bentiről a|z üzemből, meg az elosztóból oktalan válaszokkal próbálnak mentegetődzni. ÉpÜ o J s z ö pen ezért a hír vétele utón azonnal felhívtuk a Belkereskedelmi Megbízotti Hivatalt s a főosztályon Tóth elvtárstól azt a választ kaptuk: A megbízotti hivatal véleménye „A megbízotti hivatal hatáskörébe tartozó szerveit nyomatékosan figyelmeztette, hogy az aratás ideje alatt különös előnyben részesíti a falusi fogyasztókat. Ez az eset különben a Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Szövetségének hatáskörébe tartozik." Újabb telefonhívás. Egy-két berregés s a központ közvetítésével megtaláljuk a kapcsolatot az illetékes osztállyal. Ďurček elvtárs jelentkezik, akinek feltárjuk a radványiak panaszát (ez egyébként több dél-szlovákiai község véleményével találkozik). A vonal másik végéről gyors válasz érkezik: Gyors intézkedés „Még ma intézkedünk, hogy a panasz kedvező elintézése érdekében a nyitrai kerület egyik dolgozója Ögyallára és Radványra utazzék. Gondoskodás történik, mégpedig azonnal, hogy Radvány és környéke a szükségletnek megfelelő szörp, must, és sörkészletet kapjon. Szerdára pontos eredményt tudok má^a szerkesztőséggel közölni." Mi bízunk benne, hogy a megbízotti hivatal szervei minden felmerült akadályt leküzdenek, s e figyelmeztetéssel egyidejűleg még egyszer pontosan ellenőrzik nemcsak Ögyallán, de szerte Szlovákiában lerakataikat, illetve üzleteiket, büfféiiket, falusi vendéglőiket, hogy azok az aratás idejére gondoskodtak-e kellő mennyiségű hűsítő italról, elsősorban persze a kedvelt, finom Ízű, habzó sörről. — yj — EZ IGY TOVÁBB NEM MEHET A nyitrai járás egyik falujáról lesz szó. Egerszegnek hívják. Azt hiszem, az olvasó előtt már nem ismeretlen ez a név. Újságban olvashattak róla, s a rádióban hallhatták az egerszegiek énekkarát. De most nem erről lesz szó. Más oldalról ismerkedünk meg a faluval. Talán azzal kezdeném az írást, hogy náluk még mindig a régi gazdálkodási forma dívik. A falu határát barázdák keresztezik, csak a Nyitra felőli faluvégen lát az ember szélesebb, tágasabb parceliákat. Itt már csírázik a szövetkezeti gondolat. Azért mondom, hogy csírázik, mert a szövetkezeti gondolat eddig még csak negyven hektáron érvényesül. A falu kommunistái — legtöbbjük üzemekben dolgozik — kezdték meg a volt községi földeken a közös gazdálkodást. Kicsit furcsának tűnik, hogy Egerszegen az üzemi munkások alakítottak szövetkezetet, de ez a valóság. Látták, hogy másképpen nem megy a dolog. Példát kell mutatni, s csak aztán jöhet a beszéd. Egyszóval megalakult a szövetkezet. Az üzemben dolgozó kommunisták családtagjai művelik a földet, s lehet mondani, nem kis eredménnyel. Kikelt az elvetett mag, de még sem bír szárba szökkenni, megerősödni, terebélyesedni. Miért? Az egerszegi gazdák még húzódoznak a szövetkezettől. De miért? Hisz jól dolgoznak a helybeliek. ^ A falutól pedig alig három kilométerre a milliomos vícsapapáti szö—vetkezet minden beszédnél többet mond a közös gazdálkodás előnyeiről. Látják, tudják az egerszegiek, hogy jó a szövetkezet. Jól élnek a tagok, de... s itt van a kutya eltemetve — ök sem élnek rosszul. Nekik, az egerszegieknék is megvan mindenük. Elégedettek sorsukkal. Ezért nem is nagyon kapaszkodnak a szövetkezés után. A dolognak azonban van egy másik oldala is. Míg a vícsapapátiak amellett, hogy jól élnek, gazdagok, vagonszámra adják az élelmet, a húst, gabonát a közellátásnak. Az egerszegiekről azonban ezt nem lehet elmondani. A község mint egész még a kötelező beadásnak sem tesz eleget. Az nem igaz, hogy nem terem az egerszegi határ. Terem biz az, de a gazdák csak úgy tessék-lássék teljesítik a beadási kötelezettséget. Szívesebben feketéznek, minthogy állampolgári -kötelezettségüket teljesítenék. így aztán érthető, hogy elégedettek a sorsukkal, nem vonzza őket a közös gazdálkodás. Ha a HNB kimutatásába, amely a beadási kötelezettség teljesítéséről beszél, belenézünk, az a meggyőződésünk, hogy az egerszegiek elfelejtik a beadási kötelezettség teljesítését. Elmaradnak a hús, de kUlönösen a tej, tojás beadási kötelezettség teljesítésével. Jól élnek, élvezik a nép állama által nyújtott segítséget, de ők nem tesznek eleget állampolgári kötelezettségüknek. Rendjén van ez így? Azt hiszem nincs. Szemet lehet-e húhyni afölött, hogy Gyeszet Leó 9 hektáros gazda már évek óta adósa az államnak ? A kimutatás szerint Gyeszet Leónak az idén az előírás szerint 465 mázsa sertéshúst és 439 mázsa marhahúst kellene kötelező beadás címen az államnak adni. És ő mit tett? Semmit. Eddig egy gramm húst sem adott a közellátásnak. Tejből előírtak Gyeszet Leónak 4149 litert. No azt már nem mondhatjuk, hogy eddig semmit senv adott bt, mert a kimutatás már azt mondja: „Gyeszet Leó 9 hektáros gazda eddig 13 liter tejet adott az államnak. Az előírt 1574 tojásból pedig 72-őt adott a közellátásnak." így teljesíti hát Gyeszet Leó a beadási kötelezettséget. így hálálja meg, hogy a népi demokrácia, a munkások lehetővé tették neki, hogy lányát iskoláztassa, s kenyeret, foglalkozást adott a kezébe. Gyeszet Leó lánya ugyanis ma már mint tanítónő dolgozik Nagycétényben. Nem tudom a diákkonyhán hogyan ízlett Gyeszet Leo lányának az étel, mikor tudta, hogy apja éveken keresztül nem teljesíti beadási kötelezettségét. Hrosok Béla 8 és félhektáros gazda szintén adósa az államnak. Eddig még egy deka húst, sem egy darab tojást nem adott az államnak. Hrosok Bélának azonban így is jó. '* Jelenleg házat akar építeni. Vajon mit szólna, ha az építkezéshez szükséges anyagot nem tudná megkapni. Azt mondanák az üzemi és erdőmunkások: Hrosok Béla te sem teszel eleget velünk szembeni kötelezettségednek, mi sem adunk neked anyagot az építkezéshez. Azt sem akarja figyelembe venni, hogy az államtól, amelynek ő már évek óta adósa, öregségi segélyt kap mostohaanyja. Egyszóval Hrosok Béla is csak az állammal szembeni jogait tartja számon, de „elfelejti", hogy az állammal szemben kötelességei is vannak. Vannak azonban Egerszegen becsületes földművesek is, akik példásan teljesítik beadási kötelezettségüket. Ezek közé tartozik Kostyál Imre 12 hektáros gazda. Minden évben pontosan teljesíti beadási kötelezettségét. Ő példát mutat, hogy ha akarat van, lehet teljesíteni az állammal szembeni kötelességet. S mit tesz a HNB, hogy ne csak Kostyál Imre és a hozzá hasonló becsületes gazdák teljesítsék állampolgári kötelezettségüket, hanem a Gyeszetek és a Hrosokok is. Ilát ezen a téren volna tennivalójuk, csak hát az a bökkenő, hogy a HNB tagjai sem állhatnak valamennyien tiszta számlával a nem teljesítők elé. Cigány János például, aki 8 és félhektáron gazdálkodik, tagja a helyi nemzeti bizottság tanácsának, nem nagyon vonhatná felelősségre Hrosok Bélát vagy Gyeszet Leót, mert a szemébe vághatnák: Te csak ne agitálj, hisz az idén még egy deka húst sem adtál az államnak. 2017 tojást kér tőled az állam. Adtál 37 darabot. És az 1423 liter tej? Azt mikor akarod teljesíteni? Eddig még csak 85 litert adtál. Vajon ez rendjén van-e így? Azt hiszem nincs. Ezt be kell látni az egerszegieknek is. A törvénysértőket előbb utóbb eléri a sorsuk, mert a szabadság, a jobb élet fegyelmet és kötelességet is von maga után. Szarka István. Befejezték az őszi árpa aratását 1957. július 6. • Szombaton, az Állami Gazdaságok Bajcsi Igazgatósagához tartozó Farkastorokon három aratógép és két kombájn dolgozott. Ezen a napon befejezték az ősziái^pa aratását. Összesen 80 hektárt arattak le három és fél nap alatt. A kombájnok után a szalmát gépek segítségével nyomban összegyűjtötték és stabil motor segítségével kazalba rakták. A kombájn után nyomban megy a lánctalpas traktor, amely háromsoros ?két és nehéz simítót húz maga után. Az aratás után három-négy ói'án belül már fel is van szántva a tarló, sőt be is vetik tarlókeverékkel. A kombájnnal learatott és kicsépelt termést azonnal tisztítják s utána gép segítségével a szárítóhelyre fújatják. Foto: Koloman Cich (ČTK) KiTUMiem TAGOK A Banská Bystrica-i munkásifjak konferenciáján találkoztam velük. Mindketten a CSISZ szervezet aktív funkcionáriusai. A 24 éves Oktavian Hnát már 1948tól kezdve dolgozik a CSISZ-ben. A másik a 20 éves Ján Janič 1952 óta az ifjúsági szervezet funkcionáriusa. Ezen a konferencián a kerületi CSISZ bizottság javaslatára mindkettőjüket megtisztelő Fučík-jelvénnyel tüntették ki. Szünet közben beszélve állnak meg egy asztalnál, ahol fesztiváljelvényeket és sálakat árul egy kékinges kislány. — Mit veszünk emlékbe? — kérdi barátja Ján Janič, a fiatalabbik. ,< j. SÄIS ÉÉP : ; — Én sálat veszek, és üdvözlő lapokat, elküldjük tagjainknak — válaszolja Oktavián Hnát. Mikor kész a vásár, hozzájuk lépek és elbeszélgetünk egynéhány percig. j — Nálunk még nem foglalkozatunk eddig az ifjúság millióiért mozgalommal. Azért jöttünk ide, \hogy tapasztalatokat nyerjünk más CSISZ-szervezetek munkájából, [hogyan .és mikéqf csinálják és szer\vezik ezt az üzemekben. Most látjuk csak, mennyi lehetőség van minden üzemrészlegen takarékoskodni. Nálunk Novákyban is megszervezzük az ifjúság millióiért mozgalmat, mert anyaggal, szerszámmal és mással ott is lehet takarékoskodni. így beszél a fiatal Ján Janič, a Béke-bánya CSISZ-szervezetének titkára. Tavaly októberben vették fel mint a legjobb CSISZ-funkcionáriust a pártba. Kéthónapos bányásztanfolyam elvégzése után most az I. számú fejtésen dolgozik mint műszaki, Novákyban nemcsak a CSISZ-ben végzett lelkes munkáját becsülik nagyra, hanem munkatársai, a bányászok, elismeréssel nyilatkoznak róla, mint jó munkásról és barátról. A fiatalság Novákyban most 'felelősségteljes feladat előtt áll. A CSISZ-szervezet indítványára Novákyban megalakult az ifjúsági-bánya, és e napokban már 60 CSISZ-tag meg is érkezett, hogy munkához lásson. — Ügy határoztunk, hoyy az Ifjúsági Bányába a legjobban bevált CSISZ-tagokat, élvájárokat, bányászokat és műszakiakat helyezzük át, hogy ezek betanítsák, neveljék, vezessék az ifjú munkásokat. Már az Ifjúsági Bánya megalakulásától kezdve arra törekszünk, hogy ez a bánya a terv. teljesítésében, anyagés szerszámtakarékosságban például szolgáljon a többieknek. Meg vagyok győződve arról, hogy tervünk valóra is válik. — Ezt mondja Oktavian Hnát, maid hozzáteszi: — A bányászat becsületbeli szakma. Nekünk ez a munka nagyon tetszik. Remélem, hogy a lelkes CSISZ-tagok is, akik hozzánk eljönnek, megtalálják körünkben a szervezett ifjúsági,élet, nagy lehető, ségeket a fejlődésre, tanulásra, kultúrmunkára és a sportra, amelyeket a Novákyi Szénbánya dolgozóinak nyújt. Mi pedig még csak annyit fűzünk szavaihoz: T elentkezzetekl Hazánk egyik J legsürgősebb problémájának megoldásához, a szénfejtés tervének folyamatos teljesítéséhez járultok ezzel hozzá, ami népünk jóléte növelésének fontos tényezője. H. S.
