Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-21 / 201. szám, vasárnap

Filmek NEMZETKÖZI SEREGSZEMLEJE KARLOVY VARYJBAJN A kínai film sikere A brazilok Körülzárt ház címmel Vnutatták be alkotásukat, amelvnek története a múlt század végefelé játszódik le Santa Fé városban. A köztársaságpártiak vezérének, Licurgo Cambarának házát ostromolják a felkelők, s a film a körülzárt ház lakóinak sorsával ismertet meg bennünket. Nem vártunk sokat ettől a műtől és így nagyobb csalódás nem is ért. A Körülzárt ház nem tartozik a legrosszabb filmek közé, de a gyenge átlagnál sem több. Sokkal több örömöt szerzett nekünk a románok Citadella sfarimata (A lerombolt fellegvár) című filjnje. Egy polgári család élettörténete ez, kezdve a háborús évektől egészen jelenünkig. Dragomirescu ügyvéd családjának tagjai különféle típusú emberek, de a polgári jólét körülményei lényegében összetartják őket mindaddig, míg a háború viharában, az élet sodrában be nem következik a differenciálódás. A család egyes tagjai továbbra is a régi, a maradi hatása alatt maradnak, míg mások felismerik, hol hibázták el életüket és új úton törekednek haladni. Az igényes téma Horia Lovinescu munkáját dicséri. S igazán örvendetes számunkra, hogy • a fiatal román filmgyártás — ez után a film után bátran állíthatjuk — helyes irányban halad. Első sokat ígérő lépésnek tartjuk ezt az alkotást, még nem tökéletes műnek, de igen biztatónak. A filmben erősen érezhető a színház befolyása, de egyes jelenetei arról tanúskodnak, hogy a román művészek alkotó módon képesek elsajátítani a film sajátos kifejezésmódját. A lerombolt fellegvárban néhány kivételes tehetségű filmszínészt is megismerhettünk, elsősorban Kovács Györgyöt Matei szerepében. Üjévi áldozat — ez a címe a kínai filmnek. 1911-ben játszódik le a történet, szerzője Lu Szün író. A sötét feudalizmus kora ez s az elnyomás legnagyobb terhe a nőre hSrul. Nemcsak a gazdasági kiszolgáltatottság, a teljes joq fosztottság a 6orsa, hanem szenvednie kell a családjától, az előítéletek rabságában levő emberektől is. Szomorú történet, figyelmeztető mementó ez a film, de nem töri le az embert, mert tudjuk, ma már mindez a múlté, Kína szabad, hatalmas ország, amelynek népe önmaga ura. Tudjuk, hogy a kínai nők, a.,s;?á?mi]liónyi Sziang Linák ma kiegyenesedett derékkal, egyenjogú emberekként serénykednek hazájuk építésén. Nemcsak eszmei mondanivalója miatt erős ez a film. Művészi formája, balladikus meseszövése, nagyszerű szereplőinek alakítása — és itt meg kell említenünk Paj Jang nevét, aki oly élethűen, oly megragadó egyszerűséggel és művészi tökéllyel formálta meg Sziang Lina szerepét, hogy a fesztiválon eddig bemutatott filmek női szereplői közül őt illeti a pálma — méltóan fonódott egységes egésszé a film tartalmi részével. Ez a titka a kínai film sikerének, annak, hogy besorolhatjuk az itt látott legjobb müvek közé. Az esélyes filmek A következőkben három nap eseményeiről, mégpedig a hét első három napjáról keil beszámolnom. De mielőtt erre rátérnék, legalább röviden szólnom kell arról, hogy a fesztivál első felében milyen filmek aratták a legnagyobb sikert. Nem a szakemberek, nem a közönség véleményét akarom most tolmácsolni, hiszen igen nehéz fába vágnám ezzel a fejszémet, mivel sok mindenben eltérők az értékelő nézetek, hanem csupán saját impresszióimat közlöm, amelyek fedhetik, de nem keli, hogy fedjék mások véleményét. Szerintem eddig négy olyan film pergett le előttünk, amelyeknél nem kell és nem szabad takarékoskodni a dicsérő jelzőkkel. A szovjet. Magasan a föld felett című filmre, Radzs Kapur indiai rendező • Jagte Raho (Az éj leple alatt) című alkotására, Fábry Zoltán magyar rendező Hannibál tanár űrjára és a kínai kinematográfia eddigi legkiválóbb müvére, Az újévi áldozatra gondolok. A sorrendet nehéz megállapítani, mindegyikben van valami, amivel jobb a versenytárs filmjénél és az árnyalati különbségek alapján igazságos döntést hozni majd a zsűri feladata lesz. Kétségtelen azonban — feltéve, ha a hátralevő napok során nem leszünk tanúi valamilyen nem várt meglepetésnek —, hogy a győztesek e filmek közül kerülnek ki. Mindenesetre örvendetes tény és ezt el kell ismernie minden tárgyilagos szakembernek, hogy e filmek közül három a szocialista országok filmgyártását képviseli, a negyedik pedig olyan országét, amely le tudott számolni a gyarmatosító uralommal és elindult a saját útján. Természetesen a fesztiválon bemutatott filmek között jó néhány további is állja a versenyt. Igy például igen színvonalas a nyugatnémetek Egy szélhámos vallomásai, a jugoszlávok Kicsinyek és nagyok című filmje, és nézetem szerint kár volna meg nem becsülni a mi Švejk, a derék katonánkat és a dánok filmjét, amely nagyon bátran mutat rá az úgynevezett aranyifjúság erkölcseire, életmódjára. Az egyéni teljesítmények közül kimagaslót nyújtott eddig az indiai Radzs Kapur, a magyar Szabó Ernő, a Dimitrov filmben a bolgár Sztefan Szavov, a kínai Paj Jang, a szovjet Inna Makarova. De még további jónéhány filmszínészt megnevwtíietnék, akit elismerés illet alakításáért. Ez körülbelül az első hét igen hézagos értékelése, amelyen csak az egész estét betöltő játékfilmekkel foglalkoztam. Mi újat hozott a második hét első három napja? Versenyen kívül Hétfőn délelőtt kíváncsiságból elmentem egy versenyen kívül játszott lengyel film, a Csatorna bemutatójára. Nem hagyott nyugton, hogy ez az alkotás ez idén Cannesben elnyerte az egyik legnagyobb díját, az ezüst pálmát. Bevallom őszintén, csalódtam. A film a varsói tragikus kimenetelű felkelés egyik epizódját eleveníti fel. A németek elleni felkelés célja ismert: a londoni reakciós lengyel kormány így akarta elérni azt, hogy ne a szovjet csapatok szabadítsák fel Varsót, hanem az általa irányított felkelés és fgy a szabad Lengyelországban továbbra is megtarthassa uralmát. Ennek érdekében tízezrek életét áldozta fel. A film egy harci csoport sorsáról szól. A borzalmas túlsúlyban levő nágével a huszadik század, a „gépesített kor" emberének tragédiáját érzékeltetni, ez a mű — véleményem szerint — inkább alkotóinak „tragikus" tévedése. öt tyúk és az ég — ez a bizarr címe a bemutatott argentin filmnek. Ezúttal a történet igazán kiváló és jobb rendező kétségkívül nagyszerű filmet alkotott volna Augustín Guzzoni szövegkönyve alapján, A Buenos Aires-i rendőrállomásra egy tudományos dolgozó ront be lélekszakadva és előadja, hogy ellopták öt tyúkját, amelyeket egy Chabroli nevű preparátummal oltott be. Ha valaki eszik a tyúkok húsából, határtalan bátorrá válik, s ez persze veszélyes is lehet. A film ezután megmutatja, mi lett az öt tyúk sorsa. A müvet újságírói körökben úgy értékelik, hogy nem ártott volna, ha létrehozói szintén megkóstolták volna az egyik tyúk húsát s így bátrabban nyúltak volna hozzá a szellemes és eredeti anyaghoz... Mi volt műsoron kedden? A burmai filmgyártás először szerepelt Karlovy Varyban. Mindenesetre örvendetes tény, hogy az útjuk elején álló kinematografiák is arra törekednek, hogy fesztiválunkra elküldjék a népek közötti barátságot szolgáló műveiket. Ezen mit sem változtat az, hogy ez a burmai film is csak a kezdet kezdeteként könyvelhető el, mind tartalmi, mind pedig formai szempontból. A lengyelek már nem egy nemzetközi sikert elérő filmmel büszkélkedhetnek és bizonyára további nagy alkotásokat várhatunk tőlük. A fesztiválon bemutatott Ember a vágányon cimű filmfesztivál székhelyén lévő 50—70 fokos víz. A szokásos, és igen nagyméretű sztárfényképezés és autogrammadás után a kinžvarti Metternich-kastélyt tekintettük meg, majd Marianské Láznéval kötöttünk egy-két órás ismeretséget. Ez a világhírű fürdőhely sokkal inkább hasonlít Karlovy Varyra, mint Františkové Lázné, mert úgyszintén város jellegű. Jól esett nekünk, hogy a külföldi vendégek a legnagyobb elismerés hangján dicsérték szépségeit és főleg azt. hogy a mi fürdőhelyeinken a saját szemükkel meggyőződhettek róla: minden létesítményünk a dolgzókat, egészségüket, pihenésüket szolgálja. Néhány kilométerre innen a Panoráma-szállóban vacsoráztunk. A külföldiek itt ismerkedtek meg először a cigánymuzsika ritmusával. Tetszettek a fúvószenekarok is, amelyeket már több ízben alkalmuk volt meghallgatni, de a csárdás vérpezsdítő üteme még közvetlenebbül hatott rájuk. Olvasóink közül bizonyára sokan megtekintik a filmhíradóban az ezen az estén készült képeket. És ne csodálkozzanak, ha csárdásozni látják — életében először — Radzs Kapurt, a kiváló indiai rendezőt és mellette Juna Makarova szovjet filmszínésznőt, egyiptomi újságírót és francia filmest, és ki tudja még hány nemzet fiát, lányát. Balálsi cigányzenekara bizony úgy húzta a csárdást a talp alá, hogy még a halottnak is táncra kellett volna perdülnie. Persze, voltak vendégeinknek más kívánságaik is. így például Nyikolaj Nyikolajevics Danyilov, a Szovjetunió kultúrálisügyi miniszterének helyettese, a szovjet küldöttség vezetője, miután megtudta, hogy magyar vagyok, megkért, szóljak a prímásnak, játsszák el kedvéért Liszt Ferencnek II. rapszódiáját. Persze örömmel teljesítették a kívánságot és a szovjet miniszterhelyettes nem felejtette el, meleg kézfogás kíséretében megköszönni a cigányzenekar tagjainak a mesteri játékot. Majd hozzám fordulva tréfásan azt mondta: — Öreg bürokrata vagyok, de a zenét nagyon szeretem... Mi mást válaszolhattam, mint azt, hogy aki szereti a zenét, az bürokrata nem lehet. És azt hiszem, hogy ez így is van. Sok ilyen és hasonló epizódot mesélhetnék el erről az estéről, amely természetesen cigánypecsenyesütéssel fejeződött be, s mindegyik arról tanúskodik, hogy filmfesztiválunk résztvevői nemcsak a munka óráiban kerülnek egymáshoz közelebb, ismerik meg jobban egymás terveit és alkotásait, a különféle országok embereinek életét, hanem ilyen alkalmakkor is, amikor a fő cél a pihenés. Üj ismeretségek, barátságok szövődnek és ez is hozzájárul a népek közötti békés kapcsolatok kialakításához. Ez pedig a Karlovy Vary-i filmfesztivál legfőbb eszmei célkitűzése. Ügy hiszem, e téren is számos sikert könyvelhetünk el. GÁLY IVÁN (J)áúz£ CL (ítyeji Ostende, Berlin, Varsó és Budapest után Bratislavában vendégszerepelt a két év alatt immár világhírűvé lett Paris sur glace 35 tagú jégrevűw _ együttes. Július 12. óta a bratislavai cicsapatok elől a harci csoport a föld : film azonban vegyes érzéseket keltett kultúr park esztrád-termében ezrek alatti csatornákba menekül, hogy el- , bennem. Ebben az esetben sem a film i és ezre

k tapsolták végig ezt a maga I Tarantellája, és Mikko VirtannerT né szép Nadine Damien, Ingó Froideva! és a boszorkányosan korcsolyázó szőke finn művész, Mikko Virtannen ragadja leginkább magával a közönséget. Nadine Damien: Mademoiselle de Paris című száma Inge Froideval: jusson a Visztula partjához. Azonban I formanyel'ében keresendő a hiba, inminden erőfeszítés hiábavaló, a eso- kább a mú eszmei kicsengésében. Miport egyik tagja sem menekül meg, ről is szól ez az alkotás? ott pusztul el a csatornák útvesztőjé- Orehovszki régi vágású szakember, ben. Eltekintve attól, hogy ez a tör- j kiváló mozdonyvezető, akinek_ megténelmi események meghamisítása, vannak a nagy hibái, elsősorban az, mert ha igen kevesen is, de voltak hogy idegenkedik az újtól és nincs jó olyanok, akik újra, szabadon meglát- i viszonya az emberekhez, de akire a hatták a napvilágot — maga a film munkában mégis mindig támaszkodni mint egész, tőlünk idegen nihilista lehet, mert mindenné! jobban szereti gondolatokra épül s erősen érezhető azt. Feletteseinek merevsége, ridegsérajta az egzisztencionalizmus káros , g

e és türelmetlensége folytán akarata befolyása. i ellenére nyugdíjazzák, el kell búcsúzA huszonhárom éves rendező igen nia mozdonyától. Keserűséget plántáltehetséges, alkotásának művészi for- nak szívébe és mégis ő az, aki élete mája kétségtelenül bizonyítja ezt, de árán megmenti a katasztrófába szágula film eszmei koncepciója véleményem dó vonatot. Orehovszki felettesei és szerint elhibázott. Nem akarunk erő- munkatársai á kivizsgálás alapján ránek erejével happy endet, de a -film ne terjessze a levertség, a reménytelenség, a kiúttalanság bacillusait sem. S mivel a Csatorna ezt teszi — nem lehettünk vele elégedettek. * Délután a Mennydörgés a lombok között címú paraguayi film volt műsoron. A közönség szívesen látja a dél-amerikai filmeket már exotikumuk miatt is. Most az érdeklődés felcsigázásához hozzájárult az, hogy a filmben szerepelt Isabella Sarli argentin filmszínésznő, aki itt közkedveltségnek örvend. Habár el kell ismernünk, hogy a film haladó gon dolatú, mert az ültetvényen ember telen körülmények között dolgozó munkások összefogását és a teljhatalmú, kegyetlen ültetvényes elleni, diadalt arató lázadását jeleníti meg a filmet a gondolatba beágyazott banális szerelmi történet, a naturalista jelenetek halmozása és a művészi feldolgozás komoly hibái miatt nem értékelhetjük jobban, mint a többi gyenge, az átlagot alig megütő filmeket. A főszerepet játszó I. Sarli sem több, egy szép nőnél. Tájfun Nagaszaki fölött Ez a címe Yves Ciampi neves francia rendező filmjének, amely közös francia-japán mú. A rendezés, a technikai eszközök és az alakítások szempontjából ez a film jónak mondható. De a meséje, sajnos, szegényes. Lényegében arról van szó, hogy a nagaszaki hajógyárban dolgozó francia mérnök, Pierre Marsac (Jean Marais) nem tudja, kit is válasszon élete párjául — vajon Norikót, a bájos japán lányt (Kishi Keiko), vagy azelőtti szerelmesét, a francia újságírónőt, Francoise Fabret (Danielie Darrieux), aki hirtelen megjelenik Nagaszakiban. A kérdést egy hatalmas tájfun oldja meg. Pierre, miután Norikót megcsalta, rádöbben arra, hogy mégis csak öt szereti. De már késő, a japán lány a forgószél egyik áldozata és így a francia mérnök fájdalmával újra egyedül marad. Olcsó történet és így a film fő érdeme a fent jelzetteken kívül az, hogy az európai ember szemszögéből megismertet minket a japánok életének néhány jelenségével. Meg kell még említenem, hogy Az elhagyatottság szimfóniája című szfnes rövidfilmben Michéle Šeigneuret és Maurice Bejárt személyében két kiváló balettáncost ismerhettünk meg. Sajnos kiváló technikájuk ellenére ez a balett számukra teljesen zavaros, meddő és nihilista volt. Hiába akarták szerzői a balett formanyelve segítsédöbbennek arra; hogy a hiba benntlk volt és nem az öreg mozdonyvezetőben, s haláláért is lényegében őket terheli a felelősség. Az emberek iránti közömbös, felületes, gyakran lelketlen magatartás nem egy esetét lehetne feleleveníteni I az elmúlt évekből. Ezt megteheti bárki és az adott, konkrét esetekben igaza is lehet. De a film általánosít és ezért nagyon kell vigyázni arra, hogyan elevenítünk meg ilyen és hasonló történeteket a celluloid szalagon. Én úgy hiszem, itt, ezen a ponton hibái a forgatókönyv és a rendező koncepciója. Orehovszkival szemben, — aki lényegében az öreg szakemberek típusát testesíti meg, — nem lehet felvonultatni egész társadalmunkat. És különösen ma, teljesen időszerűtlenül hat a lengyel film mondanivalója. Késő este a szabadtéri moziban először két sikerült rövidfilmet láthattunk. Az első kínai alkotás és az idei pekingi május elsejei felvonulás lelkesedését, hatalmas arányait érzékelteti szélesvásznú színes technikával. A másik dokumentumfilm pedig az őszi lombardiai táj költői szépségeit énekli meg a pasztell-színek gazdag palettája segítségével. Olaszországi emlék címmel mutatták be ezután a további szélesvásznú egész estét betöltő olasz filmet. Cselekményénél nem érdemes hosszabban időzni, mert nem több egy kedves szereimi históriánál és csupán azt a célt szolgálja, hogy keretében a film alkotói bemutathassák Olaszország szépségeit, a Riviérát, az azúrkék tenger övezte smaragdzöld partsávot, Velencét és Pisát, Rómát és az ország soksok természeti és történelmi kincsét. Éppen ebben erős és érdekes, megkapóan szép ez a film. A fesztivál tizenkettedik napja Szerdán nyolc hatalmas autókarban kirándulásra indultak a fesztiválon résztvevő küldöttségek, a külföldi és belföldi újságírók. Az útirány Löket— Cheb—

Františkove Lázné—

Kynžvart— Marianské Lázné volt. Löketben, ebben a varázslatosan szép városkában, sajnos, csak átutazóban tudtunk körülnézni és Cheb régi korok atmoszféráját lehelő házsorait is csak az autók ablaküvegén keresztül csodálhattuk. Néhány órát töltöttünk Františkové Láznéban, ezen a tipikus fürdőhelyen, ahol sok a park és kevés a zaj. Ebéd után a vendégek felkeresték a jóízű forrásokat és mivel itt a gyógyvíz, a Karlovy Vary-itól eltérően, hideg — nem csoda, hogy jobban hódított, mint a nemében egyedülát ló revü-újdonságot, amely nemcsak látványosságával, de a legteljesebb művésziességével is felejthetetlen órákat szerez a nézőnek. Már magában az is igazán a párizsi ötletességre jellemző, hogy július közepén jégbemutatót rendeznek a hőségtől tikkadt nagyvárosaiknak. A sikert az is növeli hogy a bemutató szereplői egytöl-egyik akrobatái a korcsolyázásnak, az a kecsesség, lehelet-finom könnyedség azonban, ahogyan korcsolyázás közben táncaikat lejtik, egyenesen élménnyé avatják halettkompozícióik hatását. Az ötletesen koreografált és művészi tökéllyel előadott táncmondanivalók, a színpompás balettkíséret, a táncosok mozdulatainak összehangoltsága, s nem utolsó sorban, a oárizsi légkört teremtő fülbemászó muzsika, biztosítja sikereiket. A leghíresebb s egyben legrégibb cárizsi jégpalota vezetői által öszszeválogatott társulatban különösen a pi tánca oly bájos, olyannyira magával ragadó, mintha a néző valami ragyogó mesejátékot látna. Igen nagy tapsot kapott Marié Francé és Róbert Abrivard apacstánckettőse is, továbbá a balett-kar Grands Boulevards című színes revütánca, nem is beszélve a különböző akrobatikus és kacag--' tató korcsolyaszámokpól, melyek színessé, változatossá tették a majdnem három óra hosszat tartó jégrevű-bemutatót. Kedves ünnepi estéket szerzett Bratislava közönségének a 35 párizsi korcsolyaművéőz. Ncuman János. Vendégszerepelt a Komáromi Magyar Területi Színház A Komáromi Magyar Területi Színház együttese Kelet-Szlovákiában vendégszerepelt és több helyen bemutattuk Heltai Jenő örökszép verses vígjátékát, a Néma leventét. Ezt megelőzően Somorjón, Szencen, Nagymagyaron, Gútán, Bátorkeszin és más községekben játszottunk nagy sikerrel. A színház ötletes vezetését dicséri az a tény, hogy szabadtéri színpadot állítottak be munkájuk szolgálatába. Ezen a hordozható szabadtéri színpadon minden darab játszható. Technikusaink előttünk járnak és a színpadot felállítják parkban, iskolaudvaron, ahol a legmegfelelőbb az e'.öadás szempontjából, úgy, hogy mire a társulat megérkezik, a színpad a szükséges technikai segédeszközökkel felszerelve, már készen áll. Kelet-szlovákiai útunkon régi kastélyok udvarán, az egykori feudális urak büszke parkjaiban szóltunk az új közönséghez, a dolgozók, ezreihez, akik -minden alkalommal zsúfolásig megtöltötték a nézőteret. A Néma levente nemes története, velamint a szabadtéri színpadok megejtő varázsa s a színészek meggyőző játéka meghozta a közönség részéről a megérdemelt elismerést. Sípos Jenő, Komárom. CSEMADOK-NAP VILKÉN A Vilkén megtartott járási Cse- j latok közül Konc Malvinka Bartha madok-napnak két célja volt: a béke- Ilonka és Dancs Irénke szavalatai vol aratás hivatalos megnyitása, és a losonci járás Csemadok-szervezetei tehetséges műkedvelőinek bemutatkozása. A nap, amelyen a járás 14 Csemadok-szervezete vett részt, mindkét feladatát betöltötte. Az emelvényen színes, tarka csoport hullámzik. A panyidaróciak tánccsoportja. A Kertek alatt faragnak az ácsok... című dal ütemeire örömtől feszülő fiatal lánycsoport: Paluch Bözsi, Hegedűs Éva, Süli Gizella és Gál Ilonka lejti a táncot. Maid népes tánccsoport, karének és a vilkel Csemadok tánccsoportjainak magyar táncai következnek. A kalondaiak és a panyidaróciak ügyesen előadott táncaikkal arattak sikert. A mozgalmas tömegjelenetből ki kell emelni a jelsőciek Hortobágyi vigadalom című énekes, táncos lakodalmas jelenetét. A szavatak jók. A szóló és páros énekszámokból kitűnt Csák Istv(ánné, Szutor Gizella, Péter Sándor, Felső Gyula, magyar nótáival Béres László, Csák Istvánné, Szetlik Lászlómé, Szluka Béla pedig opei%ttrészleteivel aratott sikert. Lukács Bélának a citera-. Fábry Pálnak a harmonika-szólóval volt sikere. Emelte a gazdag és változatos többórás műsort a Csemadok panyidaróci színjátszóinak: „Kutyaharapás szőrével és a vilkei színjátszóknak „Váratlan látogató" című jelenetei is. A délután 14 órától este 22 óráig tartó műsort a Csemadok kalondal színjátszóinak előadása aárta be. Gárdonyi Géza Fehér Anna cimű drámáját adták elő, nagy sikerrel, amit három óráig tartó népmulatság követett. Sólyom László, Losonc. I