Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-20 / 200. szám, szombat

Fogadás Ho Si Minhnek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének tiszteletére Antonín Zápotocký köztársasági elnök csütörtökön, július 18-án Ho Si Minhnek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének tiszteletére a prágai Vár reprezentációs helyiségeiben fogadást rendezett. A fogadáson jelent voltak: Hoang Van Hoan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagja, Hoang Minh Giam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kulturálisügyi minisztere, Pharft Ngoc Thach, a Vietnami Demokratikus Köztársaság egészségügyminiszterének helyettese és Nguyen Thanh Ha, a Vietnami Demokratikus Köztársaság csehszlovákiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Az esten jelen voltak a párt és kormány képviselői: R. Barák, Z. Fierlinger, V. Kopecký, A. Novotný, V. Široký és O. Šimúiíek. Továbbá jelen vokak O. Černík és B. Köhler, a CSKP KB titkárai, dr. E. Šlechta és dr. J. Plojhar miniszterek, a Nemzeti Front pártjainak elnökei, V. Dávid külügyminiszter, a kormány további tagjai, a nemzetgyűlés szűkebbkörü elnökségének tagjai, a miniszterhelyettesek, a csehszlovák néphadsereg tábornoki kara, a Nemzeti Front szervezeteinek és a központi hivataloknak képviselői. A vendégek között voltak az érdemrendek viselői, az üzemek, EFSZ-ek, gép- és traktorállomások kitüntetett dolgozói, nemzeti művészek és államdíjasok, valamint politikai, gazdasági és közéletünk képviselői. Továbbá jelen volt a belga képviselők csoportja C. Huysmansnak, a belga képviselőház elnökének vezetésével. Az esten jelen voltak a prágai diplomáciai testület tagjai is. Az est folyamán, amely nagyon szívélyes és baráti légkörben folyt, A. Zápotocký és Ho Si Minh beszédeket mondtak. Antonín Zápotocký köztársasági elnök beszédében a következőket mondta: „Tisztelt elpök elvtárs! Tisztelt elvtársak és kedves vendégeink! Szívélyesen üdvözlöm körünkben Ho Si Minh elvtársat, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökét, kedves vendégünket és kíséretének tagjait. A csehszlovák nép örömmel üdvözli ezt a látogatást, mivel alkalmat nyújt arra, hogy kimutassa a vietnami nép hősi harca iránti rokonszenvét, melyet a külföldi és belföldi kizsákmányoló reakció 'elnyomása alól való felszabadulásáért folytatott. A vietnami népnek a szabadságért és függetlenségért vívott harca jelentőségével túlhaladta az ország határait, és az ázsiai, valamint az afrikai nemzeteknek a régi, korhadó gyarmati rendszer ellen folytatott kiterjedt harcának részét képezte. E harc győzedelmes befejezése új és jelentős bizonyítéka volt annak, hogy az elnyomott nemzeteknek az imperializmus igájából való felszabadítása folyamata feltartóztathatatlan. Ebben Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke Bratislavában (Folytatás az 1. oldalról) Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének üdvözlő beszédét gyakran szakította félbe a taps. Igen helyeselte Csehszlovákiában a nemzetiségi kérdés megoldását, amely a Szovjetunióhoz hasonlóan, példa a többi nemzet számára. Ho Sí Minh elnök csodálatának és örömének adott kifejezést Szlovákia gyorsan fejlődő ipara és gazdasága láttára és a szlovák dolgozó nép egyre emelkedő életszínvonala fölött. „Mindezeket a sikereket — mondotta — a nemzetiségi politika helyes megoldása, a csehek és szlovákok testvéri egysége és együttműködése tette lehetővé, s az, hogy a népet a kommunista párt vezeti a boldog, szocialista jövő felé. Beszédének befejező részében Ho Si Minh elnök további sikereket kívánt Szlovákia népének . a szocializmus építésében és kifejÁte meggyőződését, hogy Csehszlováki" és a Vietnami De-; mokratikus Köztársaság nemzetei közötti szövetség tovább fejlődik és szilárdul. Utána František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke ismertette Ho Si Minh és kísérete előtt a szlovák nemzeti szervek fejlődését, küldetését és a Szlovák Nemzeti Tanács, valaHo SI Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke bratislavai látogatása során kíséretével, valamint Szlovákia politikai és közéleti képviselőivel együtt pénteken délelőtt meglátogatta a bratislavai Béke Üzem dolgozóit. Az üzem bejárata előtt a becses vendégeket a dolgozók és CSISZ-tagok várták és virágcsokrokkal ajándékozták meg. A zászlókkal és „Üdvözöljük, kedves Ho Si Minh elvtárs" vietnami felírású transzparenssel ünnepélyesen feldíszített csarnokban a hős vietnami nép képviselőit a dolgozók százai várták, akik a vendégeket lelkes ovációban részesítették. Az üzem igazgatója üdvözlő beszéde után a jelenlevők szívélyes tapssal fogadták Ho Si Minh elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének szavait, aki tolmácsolta a vietnami nép testvéri üdvözleteit. Utána a vendégek megtekintették az üzemet, ahol a munkások szívélyes tapssal és üdvözléssel fogadták őket. Az üzem megtekintése után a dolgozók az előcsarnokban elbúcsúztak kedves vendégeiktől és az SZLKP üzemi bizottságának, valamint az FSZM üzemi szervezetének képviselői emléktárgyakat ajándékoztak Ho Si Minh elnöknek. A dolgozók sorfala között, „Éljen a vietnami és csehszlovák nép barátsága", „Éljen a béke" jelszavak hangoztatása és szűnni nem akaró taps közepette hagyták el a vendégek az üzemet. * * * Ho Sl Minhnek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének tiszteletére František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke pénteken, július 19-én a bratislavai Carlton szállóban ünnepi ebédet adott. Az ebéden, amely szívélyes baráti légkörben folyt, részt vettek azok a személyek, akik a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökét szlovákiai tartózkodása alatt kísérték, továbbá az SZLKP KB, a szlovák nemzeti szervek, a Szlovák Nemzeti Front pártjainak és szerveinek képviselői, valamint más közéleti tényezők. Jelen voltak a bratislavai konzuli testület tagjai is. Az ünnepi ebéden a Vietnami Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia népe barátságára köszöntőket mondtak František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Ho Si Minh, az értelemben a vietnami nép győzelmének nemzetközi, sőt történelmi jelentősége van, mert megerősítette az egész világon a nemzetfelszabadító mozgalom fejlődését. Büszkék vagyunk azokra a sikerekre, amelyeket a Vietnami Demokratikus Köztársaság fennállásának aránylag rövid ideje alatt bel- és külpolitikájában nehéz körülmények között elért. Tisztelt elnök, elvtárs, tisztelt vendégeink! Céljaink és feladataink közösek éppúgy, mint a múltban közös volt függetlenségi és szabadságharcunk. Hiábavalók ellenségeink törekvései, hogy szétválasszanak bennünket és letérítsenek a megkezdett útról. Nemzeteink törhetetlen barátságában, a szocialista országok nagy családjának egységében van az a hatalmas erő, amely képes biztosítani a világbékét. Vietnam és Csehszlovákia népe sikerrel építheti új életét, hála a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság vezetése alatt álló szocialista országok nagy táborához való tartozásának. Az országaink közötti kölcsönös kapcsolatokat még nemrégen a viétnami intervenciós háború is akadályozta. De ennek ellenére megelégedéssel állapithatjuk meg, hogy 1954-től az egyenjogúság, a kölcsönös tiszteletbentartás és a proletár nemzetköziség elvein alapuló együttműködésünk jelentős sikereket ér el mind a politikai, mind a gazdasági és kultúrális kapcsolatok szakaszán. Mindkét ország érdeke e kapcsolatok továbbfejlesztése, elmélyítése és szilárdítása. Engedjék meg, drága barátim, hogy poharamat a Vietnami Demokratikus Köztársaság további sikereire és felvirágzására, állandó barátságunkra és szövetségünkre emeljem és ürítsem. Kedves vendégünknek, Ho Si Minh elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének és kísérete tagjainak egészségére. Szilárdítsa meg e látogatás még jobban a nagy szocialista család nemzeteinek egységét, barátságát és együttműködését! Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke beszédében ezeket mondotta: „Tisztelt elnök elvtárs, tisztelt elvtársak, barátaim! Nagyon boldoggá tett és meghatott bennünket az a fcorró testvéri fogadtatás, amelyben a testvéri Cseh,„ . . _ . ... „-„.x - i Szlovákiában tett első látogatásunk a Vietnam. Demokratikus Koztarsasag alkaImäból része

sültünk Antonín Záelnoke, Vaclav Kopecky miniszterei- pot^ký köztársasági elnök elvtárs, a nökhelyettes és Karol Bacílek, az pärt és* ^kormány képviselői s az SZLKP KB első titkára. egész csehszlovák nép részéről. %£tt a fiéfifíCÍ mint az elnökség munkáját. z elmúlt hónapok eseményei . kapcsán — s itt elsősorban a magy rországi ék a lengyelországi eseményekre gondolunk — sok emberben felmerült a párt és a tömegek, a párt és pártonkívüliek közötti kapcsolat kérdése. Felmerült ez a kérdés annál is inkább, mivel rendszerünk ellenségei támadásaik fő tüzét e kapcsolatok szétrobbantására irányították és irányítják még ma is. Ellenségeink minden ez irányú ténykedése tudatos és célratörő: megingatni a pártonkívüliek százezreinek és millióinak a párt politikájába vetett hitét és bizalmát, kételyeket és bizalmatlanságot ébreszteni s lejáratni a kommunista párt tekintélyét, vezető szerepét, végső soron pedig megfosztani a dolgozó népet irányító és vezető erejétől, a kommunista párttól. És hogy a reakció ez irányú ténykedése mivé fejlődhet, milyen rettentően súlyos következményekkel járhat, ha éket sikerül vernie a párt és a tömegek közé, azt legszembetűnőbben éppen a magyarországi ese-, mények, a magyar ellenforradalom kirobbantásának a lehetősége, illetve ténye bizonyítja. Számunkra, csehszlovákiai magyar dolgozók számára pedig a magyarországi eseményekből az ez irányú tanulságot levonni annál is fontosabb, mivel mi — többek között a Csehszlovákiába járt magyarországi lapok és újságok által és révén — mindenkinél jobban közvetlen tanúi és szemlélői voltunk annak az egész folyamatnak, hogyan verte szét a reakció a párt és a tömegek kapcsolatát, hogyan változtatta át a bifalmat bizalmatlansággá, felhasználva erre a legparányibb lehetőséget is. Nem lehet most e cikk célja, hogy kimerítő választ adjon, a párt és a tómígek közötti kapcsolat minden ez irányú kérdésére. Csupán arra szorítkozunk, hogy azokat a kérdéseket tegyük vizsgálat tárgyává, amelyeket ezzel kapcsolatban a legutóbbi hónapok eseményei fölvetettek, s amelyeket kellő magyarázat nélkül hagyni súlyos hiba volna. i az, amit az emberekkel — kommunistákkal és pártonkívüliekkel egyaránt — elsősorban is meg kell értetnünk? Azt, hogy a párt nem öncélú szervezet és hogy nincsenek öncélú törekvései. Egészen egyszerűen megmondva: a kommunista párt nem azért döntötte meg a kapitalizmust és tűzte ki programOrszágainkat több ezer kilométer választja el, de ,4gyek vagyunk a közös eszmékben, a közös célokban, a szocializmusért és tartós békéért vívott harcban." Mindkét ország a szocialista államok nagy családjának tagja, melyet a Szovjetunió és a népi Kina vezet a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt. Az indokínai béke megújítása után népünk Észak-Vietnamban nagy igyekezettel dolgozik a népgazdaság újjáépítésén és a genfi egyezmény alapján harcol az ország békés útcm való egyesítéséért. E harcunkban támogat bennünket az önök pártja, kormánya és az egész csehszlovák nép, valamint a többi testvéri ország népe. A közelmúltban a testvéri csehszlovák nép nagy segítséget nyújtott nekünk mind gazdasági, mind kulturális téren. Ez alkalomból a vietnami nép, a párt és kormány nevében köszönetünket fejezem ki az önök pártjának, kormányának és az egész testvéri csehszlovák népnek. A csehszlovák kormányküldöttség vietnami látogatása Viliam Široký elvtárs vezetésével még jobban megszilárdította az országaink közötti mély barátságot. Vietnam népe nagyon örül a csehszlovák nép sikereinek, amelyeket hazájában a szocializmus építésében elért. Még egyszer köszönöm Antonín Zápotocký köztársasági elnök elvtársnak, a pártnak, a kormánynak és az egész testvéri csehszlovák népnek a forró baráti fogadtátást. Szilárduljon még jobban a Szovjetunió és a népi Kína vezette szocialista tábor országainak szövetsége! Éljen a tartós világbéke! Antonín Zápotocký elnök elvtársnak, a csehszlovák nép szeretett vezetőjének, a vietnami nép drága barátjának egészségére, az összes jelenlévő elvtársak egészségére emelem poharam! ŰJ SZÓ 195?. július 20. jául a szocializmus felépítését, hogy csupán a párt tagjai, a kommunisták jussanak különféle előnyökhöz. Nem azért sajátítottuk ki a nagybirtokokat, hogy a földet a kommunisták egymás között szétosszák. Nem azért létesítettünk gépállomási rendszert, hogy traktort csak kommunisták vehessenek igénybe. Nem azért államosítottuk a bányákat, az üzemeket, a bankokat és a kereskedelmet, hogy ezek haszna és jövedelme csupán a kommunisták jólétét szolgálja. Nem azért szállítjuk le a kiskereskedelmi árakat, hogy a kommunisták olcsóbban és jobban élhessenek. Nem és nem, mivel mindaz, ami történt és történni fog, a szocializmus megteremtésének minden eredménye az egész dolgozó nép javát és boldogulását szolgálja. Nem csupán a párt tagjaiét, még csak nem is egy társadalmi rétegét, hanem az egész népét, mindenkiét, aki magáénak vallja a szocializmus gondolatát, s aki boldogulását saját két keze munkájában, nem pedig mások kizsákmányolásában látja. Ám az, hogy a párt programja, célkitűzései, a munka és az ország minden gazdaságának eredményei az egész nép javát szolgálják, az éremnek csak az egyik oldala. Az érem másik oldala: a párt programját, célkitűzéseit — amelyeknek atonosoknak kell lenniök a nép érdekeivel és célkitűzéseivel — a nép, a dolgozó emberek milliói váltják valóra. A párt tagjainak, a kommunistáknak ebben az élen kell járniok, vállalniok kell a dolog nehezebbik részét, ám a döntő tényező mégis a nép, az emberek millióinak a munkája. A társadalom, a nép döntő többségének akarata, cselekvése és munkája nélkül a szocializmus, az új társadalmi és gazdasági rendszer megteremtése jelentős mértékben utópia volna. Csupán az egész nép képes arra, hqgy egy elavult, régi társadalmi rendszert megdöntsön és helyébe újat teremtsen. A párt programját és célkitűzéseit valósággá változtatni, szocializmust építeni csak együtt a néppel lehet. Mindezek után viszont szükségszerűen vetődik fel a kérdés — mintahogy sokan fel is vetik, mások, ellenségeink pedig tudatosan félremagyarázzák —, hogyha a párt programja, célkitűzései valóra váltásában a néppel együtt kénytelen menni, akkor hogyan, mi módon érvényesül és jut kifejezésre élcsapat jellege és vezető szerepe. Ha együtt a néppel, akkor mi az, ami biztosítja és megadja a vezető szerepet? A társadalmi és gazdasági élet objektív törvényeinek az ismerete és az ebből eredő tudatosság! A párt politikájában, programjában és célkitűzéseiben nem bízhatja magát a véletlenekre és az ösztönösségre, nem lehet a fejlődés szemlélője és regisztrálója, hanem éppen ellenkezőleg, annak irányitójává kell válnia. Együtt a néppel, — semmiesetre sem jelenti és nem is jelentheti, hogy a párt a nép uszályává válik, vagy, hogy a legkisebb ellenállás esetén az árral úszik. Éppen ellenkezőleg, a párt vezető szerepének és ugyanakkor annak a körülménynek, hogy: együtt a néppel, abban kell megnyilvánulnia, hogy képe* legyen az árnak megfelelő irányt szabni, képes legyen megkülönböztetni, hogy a nép hangulatában, törekvéseiben és követeléseiben a haladót az idejét múlttól, az elmaradottól és a haladót, a reálist az egész nép törekvésévé és ügyévé tegye. Meggyőzni és megnyerni az emberek millióit a haladó, az egész nép javát szolgáló törekvéseknek, — ebben mutatkozik meg és Így érvényesül pártunk vezető szerepe és jut kifejezésre az, hogy programja, célkitűzései és egész politikája a nép politikája s az csak együtt a néppel váltható valóra. z eddig elmondottakhoz kapcsolódik szorosan a következő gondolat. Az elmúlt hónapok során, sőt már az SZKP XX. kongresszusát követően sok vita és szóbeszéd tárgyát, a pártellenes elemeknek pedig támadásaik célpontját képezték az úgynevezett „adminisztratív módszerek". Ezzel kapcsolatban mit kell elsősorban is megmondanunk? Azt, hogy pártunk fő vonásaiban és alapjaiban sohasem tévesztette szem elől és sohasem tért el a pártmunka módszerének lényegétől, a felvilágosítástól és a meggyőzéstől. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezen . a téren nem történtek hibák. Történtek. Egyeseknél az érvelő, a meggyőző szót felváltotta az utasítás, az ellentmondást nem tűrő rendelkezés, ami viszont teljesen idegen és összeegyeztethetetlen pártunk munkamódszereivel, összeegyeztethetetlen a párt és a tömegek közötti kapcsolattal. Ám közismert, hogy pártunk Központi Bizottságának 1953. szeptemberi ülése mily élesen és határozottan lépett fel a pártmunkában előfordult helytelen módszerek ellen és nyomatékkal hangsúlyozta és hangsúlyozza az ez év júniusi ülésének beszámolójában és határozatában is, hogy a pártmunka alapja és gerince az emberek körében végzett politikai nevelőmunka, a felvilágosítás és a meggyőzés. I

rtv e mit tapasztalunk a valóban W helytálló, szükséges és becsületes kritikai megnyilatkozások mellett? Azt, hogy akadnak emberek, akik a helytelen adminisztratív módszesek elleni harc ürügyén — s tegyük hozzá rögtön, hogy igen rafinált módon — támadást intéznek a párt hatalmi pozíciói, az állami és gazdasági, valamint a kulturális életben betöltött vezető szerepe ellen. Lehetetlen észre nem venni az adminisztratív módszerek elleni szívós propagandában és támadásban azt, hogy ez már a párt irányító és szervező tevékenysége ellen, életünk minden szakaszán betöltött vezető szerepe és végső soron a népi hatalom ellen irányul. Mert mi más törekvésük és céljuk lehet azoknak, akiknek elképzelései szerint a párt ténykedését csupán eszmei térre, a marxizmus propagálására kellene korlátozni? Mi más lenne ez, mint az, hogy a párt mondjon le cselekvési jogáról. Mivé degradálná ez a pártot? Holmi ismeretterjesztő társulattá, amelynek az volna a feladata, hogy az emberek között propagálja a marxizmust, a szocializmus gondolatát, ám csak propagálná, de a tényleges hatalmat más gyakorolná. Elfogadható ez? Egyáltalán nem és a leghatározottabban elutasítjuk az efajta elméleteket és törekvéseket, s a párt, a nép hatalmi pozícióiból egy jottányit sem adunk fel senki kedvéért sem. Persze azt is meg kell rögtön mondanunk, hogy súlyosan téved az, aki ellentmondásokat keres az eddig elmondottak között, aki ellentéteket vél felfedezni aközött, amikor azt mondjuk, hogy a pártmunka gerince • és alapja a felvilágosítás és a meggyőzés és aközött, amikor azt mondjuk, hogy a párt nem mondhat le a cseC. Huysmans A. Zápotocký köztársasági elnöknél Antonín Zápotocký köztársasági elnök csütörtökön, július 18-án baráti látogatáson fogadta Camil Huysmanst, a belga képviselőház elnökét, aki e napokban a nemzetgyűlés meghívására a belga képviselők csoportjával Csehszlovákiában tartózkodik. A fogadáson jelen vdtt Zdének "Eléíllnjjer, a nemzetgyűlés elnöke. (ČTK) lekvés gyakorlatáról. A párt munkájában, politikája érvényesítésében abból indul ki, hogy ezt a politikát elfogadtassa a tömegekkel, ám célkitűzéseinek propagálásánál és azok elfogadtatásánál nem állhat meg. Az is a feladata, hogy ezt a politikát valósággá, anyagi erővé változtassa és politikája valóra váltásában vezető szerepét az élet minden területén biztosítsa. párt létének és munkája szüntelen tökéletesítésének éltető eleme tevékenységének legszigorúbb önkritikus vizsgálata. De épp ily fontos és nélkülözhetetlen ez az önbírálat a párt és a nép közötti kapcsolatok ápolásában, állandó erősítésében is. Súlyos hiba, ha egyes kommunisták a tévedhetetlenség pózában lépnek fel és szerepelnek a pártonkívüliek előtt. Nagyon téved az a kommunista, aki úgy véli, hogy hibáinak és tévedéseinek beismerésével az emberek előtti tekintélyéből veszít, sőt, hogy ezzel a párt vezető szerepének érvényesítését veszélyezteti. A párt egész tevékenysége éppen ennek ellenkezőjére tanít. Mert e kérdés vizsgálatánál miből kell kiindulnunk? Abból az alapvető tényből, hogy a párt programja, célkitűzései és egész tevékenysége nem öncélú, hanem hogy mindent a népért és a néppel. Hát akkor viszont nem logikusan következik-e ebből, hogy ha a párt valamely szerve, szervezete, vagy egyes kommunisták hibát követnek el, akkor ezzel lényegében a nép érdekei ellen is vétenek? És ha azt mondjuk, hogy a párt célkitűzéseit csak a néppel együtt tudja valóra váltani, akkor éppúgy igaz az is, hogy e célkitűzések gyakorlati végrehajtásában és megvalósításában elkövetett hibákat és tévedéseket is csak a néppel együtt lehetséges helyrehozni. A pártszervezetek, a kommunisták munkájuk vizsgálatánál sohasem téveszthetik szem elől, hogy hibákat mi magunk is követhetünk- és követünk el, s hogy éppen a hibák felismerése és beismerése a biztosítéka annak, hogy munkánk állandóan javuljon és hogy mindezek révén célkitűzéseink és a valóság mindinkább megközelítsék, fedjék egymást, néppel tűzön-vízen át — hirdette valamikor lángoló szavakkal a nagy magyar forradalmár költő, Petőfi Sándor. Hisszük és magunkénak valljuk e halhatatlan szavakat, mert éppígy hisszük és valljuk, hogy nagyot és maradandót csak a párt vezette nép áldozatos munkája teremthet. Bátky László.