Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-17 / 197. szám, szerda

HO SI MINH 1890. május 19-én született. Igazi neve Nguyen Ai Quoc. H o Si Minh (vietnami nyelven „okos") a pártban viselt álneve. Ho Si Minh alapította Indo-Kína Kommunista Pártját, a Vietnami Dolgozók Pártjának elnöke és a Vietnami Demokratikus Köztársaság első elnöke. Az 1913-1916. közötti években tengerész és munkás volt a francia és angol hajókon. 1916—1917-ben Angliában, niajd pedig három évig Amerikában élt. Az 1919-es esztendőt Franciaországban töltötte. A versaillesi békekonferencián a konferencia résztvevőihez memorandumot intézett, amelyben követelte Indo-Kína népeinek független' ségét. Neve ismertté vált egész Vietnamban. 1921 decemberében mint a francia gyarmatok dolgozó népének küldötte részt vett a Francia Szocialista Párt kongresszusán. Ezen a kongresszuson a szocialista párt két csoportra oszlott és megalakult a Francia Kommunista Párt. Ho Si Minh a Francia Kommunista Párt tagja volt megalapítása óta. Párizsban kiadta a Paris című folyóiratot, amelynek célja az volt, hogy leleplezze a 'francia gyarmatosító politikát. Az 1924—25-ös években Ho Si Minh a kínai Kuang-Tungban megalakította az első kommunista irányzatú vietnami forradalmi szervezetet. Ho Si Minh 1937-ben tért vissza hazájába. 1941-ben Indo-Kína Kommunista Pártja egyesítette a politikai pártokat és a hazafias szervezeteket a Vietnam függetlenségéért harcoló demokratikus frontba. A demokratikus front elnök vé Ho Si Minh elvtársat választották meg. 1945 augusztusában a vietnami nép felkelt és felszámolta a japánok és kiszolgálóik uralmát. 1945. augusztus 25-én megalakult az ideiglenes kormány Ho Si Minh vezetésével. Ugyanazon év szeptember másodikán a kormány kikiáltotta a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. 1946 márciusában a vietnami nemzetgyűlés első ülésén Ho Si Minht választotta meg a köztársaság és a kormány elnökévé. Ho Si Minh elnök vezetésével 1946-ban egy vietnami küldöttség tárgyalásokat folytatott a francia kormánnyal és két egyezményt írt alá. Ezen egyezmények alapján Franciaország elismerte a Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlenségét. A francia gyarmatosítók 1946 decefnberében agresszív háborút robbantottak ki. A vietnami nép a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának vezetésével hosszú évekig tartó elkeseredett ellenállást fejtett ki az agresszorokkal szemben. 1951-ben megalakult a Vietnami Dolgozók Pártja, amely továbbfolytatja Indo-Kína Kommunista Pártjának munkáját. A párt elnökévé Ho Si Minht választották meg. A vietnami dolgozók pártjának vezetésével a vietnami nép nagy sikereket ért el hosszú évekig tartó ellenállási' harcában. Az indo-kínai ellenségeskedés megszüntetéséről szóló egyezmények, amelyeket 1954 júliusában írtak alá Genfben, a békés erők nagy győzelmét jelentik. A béke helyreállítása után a vietnami nép pártjának vezetésével sikeresen kezdte meg az ország gazdasági helyreállításának és kulturális fejlesztésének művét. Ho Si Minh elnök politikája a béke megszilárdítására irányul s küzd az ország demokratikus elvek alapján, békés úton való egyesítéséért. BT1UA Egy kedves látogatás margójára to Si Mink Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke ma érkezik hazánkba. A hős vietnami nép évszázados szabadságharcot vívott. Ezt a harcot diadal koronázta. E nép megszokta a küzdelmet. A természet nem kényeztette el, minden maréknyi rizsért, minden harapásnyi juhhúsért kemény harcot kellett folytatnia a szeszélyes síksággal, amely áldást hoz, de gyakran mostohán viselkedik. 1945. augusztus 25-én ideiglenes kormány alakult Ho Si Minh elnökletével, szeptember 2-án pedig megalakult a Vietnami Demokratikus Köztársaság. Ez a föld a második világháborúig francia gyarmat volt és 1945-ben, a japánok kiűzése után a francia imperializmus újra hatalma alá akarta keríteni. De ez nem ment egykönnyen. 1946-ban Franciaország kénytelen volt elismerni az új állam létét, de még ugyanennek az esztendőnek decemberében új agresszív háborút indított ellene. Hosszú, véres ellenségeskedés kezdődött. Franciaország hadseregét a legmodernebb fegyverekkel szerelték fel. A szabadságharcosokat áthatolhatatlan tengerként ölelte körül a dzsungel és a nép; pajzsként övezte az ügyük igazságába vetett meggyőződés. Most harmadik éve, 1954 júliusában, a nagyhatalmak kormányfőinek értekezletén kötötték meg azt az egyezményt, amely elismerte a vietnami nép nemzeti jogait. Genf nyomán elhallgattak a fegyverek és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya — a Szovjetunió és a szocialista államok testvéri támogatásával — hozzáláthatott a gazdasági, kulturális és társadalmi felemelkedés munkájához. Befejezte a földreformot. A földosztás nyomán nemsokára erőteljes földművesszövetkezeti mozgalom indult meg. Ugyanakkor megkezdődött a kulturális forradalom is. Vietnam megindult az iparosodás útján. A nyolc éven át dúló szabadságharcban Vietnam ipara csaknem teljesen elpusztult. Csak 1954 óta kezdik rendbehozni, vagy újra felépíteni az üzemeket, vízduzzasztógátakat, öntöző-berendezéseket, bányákat. 1952-től kezdve a franciák totális hadjáratot indítottak a rizsföldeket Vietnamban csak két évszakot ismernek: nyarat és telet. Gyorsan hajnalodik és hirtelen száll le az est, s az emberek is — úgy túnik — mintha csak fiata- F lok és öregek len- j nének. Mintha az ' ember is olyan gyorsan fejlődnék és öregednék meg, mint ahogy a nap születik, s leszáll az éj. „Aj mua dau kon! — Vegyenek gyümölcsöt!" Mezítlábas aszszony mérleggel a vállán gyorsan fut a hanoi utcán, nem is néz a házak kapujára. „Csau ti! Szervusz!" — hangzik fel egy csengő hangocska, Fehernadrágos, rózsaszín blúzos fiatal lány frissen tapossa kerékpárja pedálját és kedvesen mosolyog széles kúp alakú kalapja alól barátnőjére. A tó felől jönnek, amely tápláló öntözöművek ellen. A fegyverszünet megkötése óta rendbehoztak nyolc nagyobb gátat, s a hozzájuk tartozó öntözőműveket. Újra vízben fürdik az a 25G 000 hektár föld, amelynek legnagyobb része az utóbbi években kiszáradt és parlagon hevert. 2690 kilométer hosszú gátat hoztak rendbe, vagy építettek újjá. A francia megszállás idején ezt a munkát teljesen elhanyagolták. Korlátlanul pusztítottak az árvizek. Genf óta nem kevesebb mint 3000 kilométer utat építettek vagy hoztak rendbe, közte 3600 méter vasúti hidat. 1955-ben befejezték és átadták a forgalomnak a kínai határon levő 167 kilométeres Hanoi—Nam Quan vasútvonalat. Tavaly fejezték be a 300 kilométeres Hanoi— Laokay vasútat, amelynek folytatása a kínai határtól Jünan tartomány fővárosáig vezet. Egy harmadik 80 kilométer hosszú vonalat még ebben az évben befejeznek, ez Hanoit köti össze Nam Dinh textilipari központtal. Bár az újjáépítési programban az élelmiszer és közlekedés biztosítása a fő cél, az ipar fejlesztését sem hanyagolják el. Itt a legnagyobb munka a Homgay—Campha környéki ón-, wolfram- és cinkbányákban folyik, melyeket 1955ben adtak át a franciák. A vietnami technikusok hat hét alatt hozták rendbe azt az elektromos szállítóberendezést, amelynek rendbehozatala — francia szakértők szerint — legalább egy évig tartott volna. Noha a franciák magukkal vitték majdnem az egész termelési és szállítási berendezést, a termelés mennyisége alig alacsonyabb, mint a francia megszállás utolsó hónapjában. A vietnami nemzeti forradalom még nem érte el teljesen a célját. Még nem valósult meg annak a két országrésznek egysége, amelyet a 17. szélességi foknál ideiglenes demarkációs vonal vág ketté. Ngo Dinh Diem, dél-vietnami kormányzata szabotálja a két állam egyesítését. Dél-Vietnamot az USA atomtámaszponttá akarja kiépíteni. Nem férhet azonban kétség ahhoz, hogy az egyesülés minden idegen mesterkedés ellenére előbbutóbb létre is jön. -y-r * teyszebb kilátás Hanoira, a Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosára. nek olvadt ezüstje mintha ki akarna buggyanni medréből. Ä főváros utcái megélénkülnek. Fiatal lányok sietnek fekete vagy fehér selyemnadrágban. Magasan nyakig gombolódó blúzuk felett lila, narancsszínű, vagy sötétvörös kabátkák — vietnami „kai"-k lebegnek. A vasútvonal átszeli a várost. Utána szűk kis utcák következnek. A kis üzletek csaknem európai iellegűek, neonfényekkel, ízlésesen rendezett kirakatokkal csábítják a vevőket. Ha belépünk az üzletbe, elírusítót alig látni. Az elárusító hátul van a hátsó helyiségben, ahol szab, varr, ötvöz, fest, egyszóval — termel. Vietnamnak úgyszólván nincs ipara. A gyarmatosítók gondosan megőrizték az itteni piacot saját készítményeik számára. Az országban csak a kézművesipar "cjlődftt ki — szabó, cipész, aranyműves, filigrán-készítő, képfestő és himzőipar. A Fo trang tien utcán, ott ahol az ísrégi pénzverdék álltak, ma művészi •mléktárgyakat árusítanak. Európában llvan Sárgyakat múzeumokban láthatunk üvegszekrények mélyén figyelmeztető feliratok mellett, de itt mindent a- kezünkbe vehetünk, ?laposan megnézhetünk minden oldalról, megcsodálhatjuk az ügyes vietnami remekművet. A görbe híd tavának déli partjáról kis sziget látható. Átmegyünk a Ihanh Hoa kerületi város körül dúsan termő föld terül el. Erre vezet az 1. számú országút is, amely a gyarmati uralom idején Hanoit Szajgonnal kötötte össze és amely ismét összeköti majd a két várost, ha az ország újra egyesül. Az országút mentén rizsföldek terülnek el. A rizs a legutóbbi másfél év alatt egyvégtében három jó termést adott és most érik a negyedik termés. A mezsgyén paraszt áll és horgászik. A rizsföldek mögött köröskörül éles hegyhátak emelkednek, amelyek Vietnamban váratlanul, dombok nélkül nőnek ki a síkságból. A hegyekben sok a kőbánya. A bambusz, a Dél fűzfája övezi a községeket. Magasra nő, új gyökereket ereszt, terjeszkedik. A bambuszt ugyanúgy, mint a fűzfavesszőt, kosarak készítésére használják, de sokkal kiadósabb. Az országút mentén az utóbbi időben nagyon sokan új házikót építettek. A házak váza csaknem mindig bambuszból készül. Egyesek téglából építik házaikat; a téglagyárak is szaporodnak. I inden nagyobb folyónál — és Vietnamban nagyon sok folyó van — hajógyárak épültek. Amikor decemberben jártunk erre, még nem voltak itt, most a hajógyárakban élénk munka folyik. E hajógyárak nagysága nem vetekedik Odessza, vagy Komárom hajógyáraival és teljesítőképességük csupán a nemrégiben felszabadult ország számára megfelelő. Nincsenek bennük daruk és korszerű gépek, azonban a kalapács nemcsak nagy zajt, hanem hajókat is csinál. A szállkóbárkákat egymás után bocsátják vízre. E bárkák segítenek azon égető prob>éma megoldásában, amely a Vietnami • csendes víztükör felett emelkedő szér i s z o 1957. július 13. A falu szépítése iránt sem tanúsí- (ks) (t-i Demokratikus Köztársaságban a közlekedés. A Thanh Hoaból a szomszéd járásokba vezető összekötő csatornán számtalan bárka úszik. Rakományukat főképp az ismert Thanh-Hoa-i agyagedények képezik. Thanh Hoaban már 22 új fazekaskemence működik, készítményeiket a piac az állami kereskedelem útján helyezi el. A vállalatok csaknem kizárólag kicsinyek, bár a helyi lakosság „gyáraknak" nevezi őket. Háromféle típus van: az első típus, amikor a tulajdonos munkásokat fogad fel, a második típus, ha a tulajdonosnak nincs elegendő tőkéje s munkatársakat keres, akik segítenek üzembe helyezni a háborúban elpusztított "üzemet"; ebben az esetben a munkatársak osztozkodnak a nyereségen. A harmadik forma a szövetkezet. ip elkerestünk egy ilyen üzemet. KI Az üzem főmestere egy süket, 85 éves asszony, aki 70 éve dolgozik a fazekas szakmában s állítólag olyan nagyszerű mester, hogy nincs párja a kerületben. És hogy még dolgozik? Vietnamban mindenki, aki csak teheti, dolgozik. Egyébként 5 ezer dongot is megkeres naponta és ez nem csekélység. A tulajdonosok a felszabadítás előtt az alkalmazottak problémáját úgy oldották meg, hogy örökbefogadtak néhány gyermeket és ezek a szerencsétlenek éjjel-nappal fizetés nélkül hajtották a fazekashengereket. Ha a gyermek meghalt, mást fogadtak örökbe helyébe. A fazekasüzemek tulajdonosai azonban még ma is, amikor örökbefogadás nélkül kell termelniük és a munkásoknak az állam által megszabott 8 órai napi munkáért aránylag magas bért kell fizetniök s viselniök a biztosítási díját, Thanh Hoa város leggazdagabb lakosai. A termelés* és a választék egyre bővül. A nagyobb víztartó edényeken kívül rizstálakat, teáskannákat készítenek, amelyeket kézi festéssel díszítenek. Az edényeket kétszer öntözik, először ritka agyaggal, másodszor „porcelánnal", ami úgy történik, hogy az agyagba mésszel vegyített, zúzott és égetett rizspelyvát kevernek: kétoldalt hatalmas sziklák közé zárt Song Ma folyó felett, amely sziklákban az emberek képzelete sárkányokat látott, már a holnap él. A hőerőmű építését szovjet szakemberek vezették. Itt semmi sem hasonlít a fazekas hengerhez, amelyet lábbal vagy bambuszbottal hajtanak. Itt a kemencék fölött ventillátorok működnek, hogy a szénport ne ijyeljék a fűtők. A villanyerőmű munkásainak házain fáľiylenek a vörös tetők. Amióta Vietnam fennáll, sohasem volt a munkáscsaládnak kétszobás háza zuhannyal és konyhával, melyet a trópusi szokás szerint az udvar másik oldalán helyeztek el. Minden ház előtt zöldséges kert van. A zöldséges kertnek a vietnami család számára még mindig nagyobb a vonzóereje, mint a legszebb virágoknak. A banánfa is kedveli ezt a földet. A dísznövényeknek az üzemi klub előtti térségen szorítottak helyet. A klubnak szép terme, a színészek számára ruhatára és teázó helyisége van. A bölcsődét is most fejezik be. A villanyerőmű mellett megkezdték a rizstisztító üzem építését. Bár a villanyerőmű csekély teljesítThan-Hoa város, hanem az épülő üzemek számára is. folyó másik partján műtrágyagyár épül. A bányákat két kilométerrel távolabb tárják fel. Papírgyár is létesül itt, mert a hegyekben van fa bőségesen és a folyó kényelmes út a tutajok számára. Építkezés folyik ^^^^^^^^^^ Than-Hoaban, építkeznek az egész S Vietnami Demokra- > tikus Köztársaság- , ban. í c Már több hónapja ; élünk itt és még ! mindig csodálko- 1 zunk két dolgon. ' Az egyik az a nagy nyomor, mely itt volt, a másik pedig az a gyorsaság, f amellyel ez az embertelen, elképzelhetetlen nyomor elfoszlik ennek a szorgalmas népnek hangyamunkája nyo- í mán. i J. Dumasova < les hídon. Egy fiatalember félreteszi könyvét és álmodozva nézi a sárga vízililiomokat. Egy ősrégi buddhista templomba lépünk, amelyben csodálatos feliratok és díszítések láthatók. A templom érflekes épület, tisztán észrevehető a kínai és az indiai hatás. A kínai hatás könnyen felismerhető. Látjuk a „négy értékes növényt" — a borókát, bambuszt, krizantémot és az őszibarackfát, amelyeknek stilizált képő díszíti a kínai templomok és paloták legfontosabb részeit. Mellettük azonban ott vannak a sárkány, oroszlán, teknősbéka és a phőnix-madár. Az indiai befolyás is jelentékeny a ményű, termelése elegendő nemcsak; vietnami műemlékeken. A pagodában Buddha szobra kinyílott lótuszvirágot Ábrázoló talpazaton áll. Kilépünk a templomból, s egyszerre ľege a méla csendnek. Mindez mögöttünk maradt a kis szigeten. A Szanszálok utcáján megint befordulunk az e/iistműves-mesterek utcájába, s már ott vagyunk a város piacterén, ahol magával ragad a mindennapi élet forgataga. Elkelt a portéka, hazafelé készülr nyok a piacrn vidéki parasztlá-