Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-14 / 164. szám, péntek

A füleki Kovosmalt nemzeti vállalat az idén meglepi a háziasszonyokat Érdekességek neves zománcgyárunk munkájáról A legismertebb gyártmá­nyok talán, me­lyeket háziasszo­nyaink legjobban ismernek, a füleki Kovosmaltban gyártott zománc­edények, sütők és kályhák. Ezért, imikor beléptem az üzembe, szerettem volna, ha olyasmit találok, amiért megdicsérhetem e hagyományokban gazdag üzemet, melynek gyártmá­nyait nemcsak ná­lunk, hanem az egész világon is­imerik. És nem csalódtam. — Tájékoztatásképpen meg akarom mutatni önnek most készített gyárt­mányainkat — így kezdte szavait Bábela Károly, a műszaki gazdasági tervező osztály vezetője, — van egy fióküzemünk Cinobányán, ahol az ön­tött nyomócsövek öntvényeit készít­jük. Nálunk Füleken különféle . fajtá­jú belföldi és exportpiacra szánt zo­máncedényt, kályhákat és kcnyhatűz­helyeket gyártunk. Különleges gőző­lőket, tejeskannákat, vödröket, put­tonyokat,' konyhai kézi darálókat, gyümölcspréseket, vasalót és más háztartási cikkeket is készítünk. Megrendelésre is dolgozunk főleg külföldi cégeknek. — A legfontosabb azonban az, hogy termelési feladatainkat és a minőségi mutatókat is nagyon jól teljesítjük a nyersanyagjuttatás, az elavult gépek és gyár okozta nehézségek ellenére is. Gyárunk lassan már nem győzi a megalapítása óta többszörösen meg­sokszorozódott termeiést, annak el­lenére, hogy részben már új zomán­cozó részleget építettünk. Tavaly 100 százalékon felül teljesítettük felada­tainkat és az idén 102%-ra teljesít­jük a termelési tervet. Nagy gondot okoz azonban a tervezett költségek rendszeres túllépése, különösén 1956­ban, mikor 4,6<>/o-kal 1957. első ne­gyedévében pedig 40/ 0-kal- léptük túl a tervezett költségeket. Tudom, mit akar mondani; keressünk lehetőséget a költségek csökkentésére, rendsze­resen ellenőrizzük a költségeket és tegyünk intézkedéseket a túllépés megakadályozására. Mindezt megtesz­szük, de a főok továbbra is a terve­zett műszaki-szervezési intézkedések­Varga István a mosdótálakat zománcozza hiányos biztosítása. Elavult üzemünk­ben megvannak a műszaki-szervezési intézkedések kialakításának lehetősé­gei, azonban ez beruházást és gene­ráljavltásokat követel, melyeket nem •biztosíthatunk azért, mert a beru­házási kvótát az új zománcózó épí­tésére fordítjuk, Ennek a befejezése ez idő szerint a legsürgősebb, felada­tunk, miután ez mér néhány éve épül. — Ami az exportot illeti — mondja tovább Ján Jánošík a vállalati igazgató gazdasági- helyettese — évi gyártásunknak kb 13 százalékát, a zománcedénygyártmányok kb. egy­harmadát külföldre szállítjuk. Készít­ményeink külföldön valóban igen ke­resettek és nyugodtan állíthatjuk, hogy vásárlóink igen elégedettek fő­ként a gyártmányok külalakjával és minőségével. Díszített és díszítés nél­küli zománcedényt szállítunk a kül­földi vásárlók kívánsága szerint Tu­niszba, Szudánba, Marokkóba, Algír­ba, Kongóba, az Aranypartra, továbbá a Közel- és Közép-Kelet országaiba stb. Köztársaságunkban egyedül mi gyártunk faszénnel fűthető vasalót, amely igen keresett árucikk Afrika összes államaiban. C zenkívül "kétfajta kukoričávágó c • gépet gyártunk és szállítunk Latin-Amerika államaiba, (Vene'züela, Peru Bolívia stb.) Nem feledkezünk meg a hazai piacról és a mi háziasz­szonyainkról sem. Bővítjük és lehető­leg minőségileg megjavítjuk a gyár­tást, hogy megtartsuk gyártmányaink hagyományos jó hírnevét nemcsak külföldön, hanem a hazai piacokon is. Legértékesebb gyártmányunk, mely dolgozóink büszkesége az új luxus­kivitelű Žiara kályha, melyet 1950 őta egyedül mi gyártunk Csehszlo­vákiában, továbbá a Neolux 45 jel­zésű konyhatűzhely, melyet 1955 óta gyártunk. Utoljára hagytam a Real jelzésű újfajtáju zománcedényt, me­lyet múlt év végén kezdtük gyártani és ez az edényfajta is hamarosan piacra kerül. Előnye, hogy az eddigi­nél jobb minőségű, nagyon tetszetős külsejű és hasonlít a Jena-üvegből készült edényhez, úgyhogy főzésre és tálalásra egyaránt alkalmas. Biztosan tudom, hogy kivívjuk háziasszonyaink dicséretét ezzel a gyártmánnyal. Ezek az eredmények nemcsak a munkások, a munkánlök ügyes kezei­nek, de az újítómozgalomnak az ér­deme is, mely tetemesen hozzájárult a gyártmányok minőségének állandó javulásához és minden nehézség mel­lett a termelési feladatok rendszeres teljesítéséhez. — 250 újítónk Van, — mondja Vin­cze István elvtárs,, a műszaki fejlesz­tés szakosztályának vezetője. 1949. óta vállalatunknál csaknem 1450. újí­tási javaslatot adtak be, 1956-ban például 204-t, ebből 58-at megvaló­sítottunk és segítségükkel csaknem 345 000 korona megtakarítást értünk el. A nehézségek arra serkentik a legjobb dolgozóinkat, többek között Nagy Vilmost, Patváros Aladárt, Nyes­,te Imrét, Kalmár Andort, Pálka De­zsőt és más újítókat, hogy segítsenek az üzemnek, mert tudják, hogy sokban tőlük függ a tervfeladatok teljesítése. Mindez az első negyedévi munkában is visszatükröződik, mikor 70 újítási javaslatot adtak be, és a vállalat csu­pán az eddigi 26 elfogadott javaslat­tal 134 000 koronát takarított meg. Kár, hogy asszonyaink nem kapcso­lódnak be a mozgalomba, pedig az üzem körülbelül 40 százaléka nőal­kalmazott. Egészen bizonyosan sikerül az újí­tómozgalom és újítóink segítségé­vel csökkenteni a költségeket, mely az egyetlen valóban súlyos nehézség 1 üzemünkben. A mi dolgozóink olya­nok, hogy amit akarnak, azt meg is teszik, és miután újítóink már nehe­zebb problémákat is megoldottak, bi­zonyéira megoldják a termelési költ­ségek kérdését is. •JT udjuk, hogy a füleki dolgozók H ezt a feladatot is teljesítik éppúgy, mint ahogy megmutatták ha­zánkban és külföldön is, hogy olyan gyártmányokat készítenek, melyek nyugodtan felveszik a versenyt a külföldi gyártmányokkal. Sluka József MINDENNAPI FELADATOK A győzelmes választások után a nemzeti bizottságokra nagy feladatok várnak. Az országos pártkonferencia irányelveiből kiindulva az akciő-prog­ramterv valóra váltása megköveteli, hogy az új nemzeti bizottsági tagok megosszák a feladatokat, s jól felkészülve lássanak hozzá teljesítésükre. A napokban Tornőcon jártam s rövid ott-tartózkodásom alatt megtudtam, mi foglalkoztatja az új nemzeti bizottságot. Az első gyűlés A harminctagú helyi nemzeti bizott­ság első, ünnepélyes keretek között megtartott gyűlésen elhatározták, hogy a helyi nemzeti bizottság elnöke ismét Kelemen János lesz. Az elmúlt vá­lasztási időszakban jól végezte mun­káját s minden feltétel megvan rá, hogy most sem asalódnak benne a tornóciak. Popelák Sándort sem azért választották meg titkárnak, mert kö­zömbös a falu fejlődése iránt, hanem éppen ellenkezőleg. S Bagyka Pált? — Bizalmat kapott, hogy vezesse a mező­gazdasági bizottság munkáját. Eddig is ezen a poszton volt, s amint hallot­tam, megállta helyét. No, és a többiek, régiek, és újak... mégiscsak a falu színe-java! Szóval ezek az emberek hivatottak irányítani, egyengetni a falu fejlődésének az útját. Es van mit ten­ni! Igaz, hogy az akció-programterv az adott lehetőségek között szabja meg a feladatokat, de mégis, s talán éppen ezért, reális feladatok ezek — a legfontosabbak. Állandó bizottságok Egyik legfontosabb lépés, az állandó bizottságok megalakítása. Ezek a bi­zottságok befolyásolják a nemzeti bi­zottságok munkáját s lényegében a bi­zottságok munkájától függ, milyen eredményeket érnek el. Ennek tudatá­ban Tornácon nyolc állandó bizottsá­got alakítottak meg s hogy széles kap­csolatot biztosítsanak a lakossággal, az egýes bizottságokba a lakosság so­raiból is beválasztottak embereket. A nemzeti bizottsági tagokon kívül még tizenheten vesznek részt a bi­zottságok munkájában. Amellett, hogy ezek a bizottságok mind fontosak, kü­lön említést teszünk a mezőgazdasági bizottságról. A járási pártkonferencia és az akció-programterv alapján is, ennek a bizottságnak még jobb munkát kell kifejtenie, mint eddig, hogy elő­segítse a szövetkezet fellendítését. A nemzeti bizottságnak — mint egész­nek —, a pártszervezettel és a szö­vetkezettel karöltve biztosítania kell a mezőgazdasági termelés hatékonysá­gának növelését, a szövetkezet kiszé­lesítését az egyénileg gazdálkodó pa­rasztok megnyerésével. Fiatalok és asszonyok Amit Popelák Sándor a fiatalokról mondott, nincs dicséretükre. — Tudja, valamikor a Vág partján rugdaltuk a labdát egész napokon ke­resztül. De miért? — Mert más mun­kánk nem volt! Nem kaptunk mun­kát. S ma? — A fiataloknak minden megvan és mégis ... Természetesnek veszik és nem nagyon kapcsolódnak be a munkába. Nagyon kényelmesek ... Ezeket a szavakat a fiatalok meg­szívlelhetnék s a helyi nemzeti bizott­ság előtt álló feladatokból részt kér­hetének. Viszont a helyi nemzeti bizottság, de még inkább a helyi párt­szervezet nagyobb gondot fordíthatna az ifjúság nevelésére. Az új helyi nemzeti bizottságba három fiatalt vá­lasztottak be s ezeken keresztül ak­tivizálhatnák az ifjúsági szervezetet. Jobb véleményt hallottam a nőbizott- I ság munkájáról. Tóth Emma, a nőbi­zottság elnöke érdemleges munkára serkentette a nőket. Most öt nő tagja van a nemzeti bizottságnak, persze több is lehetne —, s tizenöt tagú nőbizott ­ság alakul. A múltban Nyerges Erzsé­bet, Csernyánszky Vüma és a többiek is eléggé iparkodtak, ám reméljük, hogy a jövőben még jobban segítik a nemzeti bizottságot, még jobban hozzájárulnak a falu és a szövetkezet fejlesztéséhez. Vegyiik figyelembe Szó esett még a nemzeti bizottsá­gok közötti versenyről és az Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójá­ra tett kötelezettségvállalásról. Popelák Sándor megemlítette, hogy az előbbi években Zsigárddal álltak vresenyben. Most — amint beszélgetésükből ki­vettem —, még nem tudják, verse­nyeznek-e valamelyik helyi nemzeti bi­zottsággal, vagy nem. Még nem igen gondolkodtak róla, pedig ' az említett versenyben megálltak helyüket. Jó lenne, ha a helyi nemzeti bizottság el­gondolkodna a kérdés felett, figyelem­be venné, hogy a versenymozgalom előnyös és jó. A nemzeti bizottságok közötti versenyben még szebb eredmé­nyeket érhetnének el. A verseny egyik pontja például az a kötelezettségvál­lalás is lehetne, amit a helyi nemzeti bizottsági tagok október tiszteletére tettek: a még egyénileg gazdálkodó parasztokat megnyerik az egységes földművesszövetkezetnek. A verseny alaposabb meggyőző munkára serken­tené e tekintetben is a nemzeti bizott­ság tagjait, a pártszervezetet és a tö­megszervezeteket. Végül elmondhatjuk, a helyi nemzeti bizottság azon igyekezete, hogy a la­kossággal szoros kapcsolatot tartson fenn, széleskörű aktívával dolgozzék — nem lesz hiábavaló, s megmutatkozik majd a falu fejlődésében. S ez szük­séges. Szükséges, hogy a tornóciak egy emberként lépjenek a falu fejlődésé­nek útjára — serényen munkálkod­janak. Kerekes István A Szerencsés-brigád 999 A SOMORJAI TRAKTOROSBRIGÄD éveken keresztül jó munkát végzett a szövetkezet földjein. Elismeréssel szól róluk Fehér Károly, a szövetke­zet agronómusa, nem sajnálja a tag­ság sem tőlük a jő szót. Derék gye­rekek ezek a somorjai traktorosok. Most, hogy annyit beszélünk a ter­melés hatékonyságának növeléséről, tegyük fel a kérdést: „Vajon a so­morjai brigád mit tesz most azért, hogy munkája minél hatékonyabb legyen ?" Szerencsés Sándor, a brigád veze­tője röviden így foglalta össze mon­danivalóját. „Iparkdounk, nem tekintjük az időt, ha a szövetkezet érdekéről van szó. Csak egy a baj. Nem tudunk az üzemanyaggal spórolni. Fogy és fogy, több, mint amennyit a terv megen­ged." Ha a dolgot ebből a szemszögből nézzük, könnyen azt mondhatnánk: „Rosszul gazdálkodtok, ez nem haté­konyság." Hiba volna azonban, ha csak egyik oldaláról vizsgálnánk a jelenségeket. Ha már tudjuk, hogy a traktorosbri­gád túllépi az üzemanyagfogyasztási tervet, keressük meg a rossz gazdál­kodás okát is. A brigádvezető szerint egy hektár felszántásához gépállomás terve 17 liter üzemanyagot ír elő. Ez vonatko­zik a traktorállomás összes brigádjára. Ez Így rendben is volna, ha a járás területén minden szövetkezetben egy­forma lenne a taiajösszetétel. Csak­hogy az ujjunk sem egyforma, a so­morjai járás szövetkezetei is külön­böző szerkezetű földdel rendelkeznek. A somorjaiaké például nehéz kötött talaj. Nehezebb a megművelése és mi­nőségileg is jobb munkát követel, mint más szövetkezeté. Vegyünk talán egy példát. NAPOKKAL EZELŐTT hereföldet törtek fel a traktorosok. A terv sze­rint egy hektár felszántására a trak­tor nem fogyaszthat több üzemanya­got, mint 17 litert. A szántást végző traktor mégis 30 litert fogyasztott hektáronként. Ez röviden annyit je­lent, hogy túllépték a tervezett üzem­anyagfogyasztást. Ez természetesen, ilyenformán nem nevezhető hatékony gazdálkodásnak. No, de fordítsuk meg az érmet. Nézzük meg a másik oldalát is, mit mutat, miről beszél. Azt mondja, hogy Szerencsésék is megoldhatták volna a dolgot, a tervezett üzemanyagfogyasz­tással, ha „ügyesek". Ötös ekével szánthatták volna fel a hereföldet, mert a terv ezt így szabja meg. ök azonban nem voltak „ügyesek". A ter­vet sem vették figyelembe és csak hármas ekével szántottak. Hármas ekével, holott a terv ötösfogatú ekét irányoz elő. Szerencsés Sándor így vélekedik a dologról. — Szánthattunk' volna ötössel is, de nem vitt rá a lelkiismeretünk. Ha megtesszük, tudom nem köszönték volna meg. A BRIGÄDVEZETÔ arra gondol, ha ötös ekével szántottak volna, nem engedhették volna kellő mélyre az ekét, nem szánthatták volna fel be­csületesen a kérdéses területet. Ezt ők nem akarták. Pedig, ha így csinál­ják (ahogyan talán sokan tették vol­na), nem lépik túl az üzemanyagfo­gyasztást. De ők mégsem tették. Ilyen eset igen gyakori a somorjai EFSZ-ben. Szerencsésék azonban min­den esetben azt tartják szem előtt, hogy a föld megkapja a rendes talaj­munkát. Most tegyük fel a kérdést: „Helyesebb lett volna-e, ha a trakto­rosok mereven ragaszkodnak az elő­íráshoz?" Fontos, nagyon fontos, hogy a trak­torosok takarékoskodjanak az üzem­anyaggal, de ez a takarékosság nem mehet a terméshozam rovására. Már­pedig, ha Szerencsés Sándorék minden körülmények között ragaszkodnának ahhoz, hogy csak az általános elvek szerint kidolgozott terv alapján meg­határozott üzemanyagot használják el, a somorjai határ nagyon szűkmar­kúan fizetne. Mindenesetre a trakto­rosbrigid azt mondhatná: „Mi jói gazdálkodunk". Valóságban azonban igen rosszul gazdálkodnának, mert ahogyan már mondtam a megtakarí­tott üzemanyag értékének sokszoro­sát veszítenék a terméseredmények-' nél. A somorjai traktorosbrigád tagjai azonban nem teszik, de még ha akar­nák, sem tehetnék, mert a szövetke­zet csak a jól végzett munkát veszi át tőlük, s csak azért hajlandó fizet­Tii. Ha még, nem is lenne szigorú az ellenőrzés, akkor sem hanyagolnák el a munkát, mert a fáradozásuk végső célját tartják szem előtt: minél gaz­dagabb termést hozzon a szövetkezeti határ. Természetes mindnyájunk érde­ke ez, mert ezt kívánja az ország, ezt akarják a szövetkezetesek, a traktoro­sok, mert a szövetkezet az övék is. Tudjuk, hogy a somorjai traktoros­brigád általában túllépi a tervezett üzemanyagfogyasztást. Ha a körülmé­nyeket nem ismernénk, ezt hibának kellene elkönyvelni. De 1 ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a jól végzett munka csak a gabonafélékből hek­táronként 4—5 mázsa többletet jelent, nem mondhatjuk, hogy nem hatékony a gazdálkodásuk. Ellenkezőleg ez a jóakaratról, a hektárhozamok növelé­séért vívott megalkuvást nem ismerő küzdelemről ad számot. így gazdálkodnak tehát a somorjai traktorosbrigád tagjai. A brigád tagjai most a növényápo­lási munkák során szintén dicséretet, elismerést szereztek maguknak. Fehér Károly agronómus Így szól róluk: — Az ő érdemük is, hogy minden mag idejében a földbe kerüi. A gyö­nyörű határ minden szónál többet mond traktorosaink munkájáról. Most pedig a növényápolási munkáknál is sokat segítenek. No, de szóljanak a tények. A traktorosbrigád segített a cukor­répa ápolásánál, helyesebben mondva az oroszlánrész itt is nekik jutott. A sorközi műveléssel egyidőben am­móniákot juttattak a talajba. Az ag­ronómus szavai szerint a traktorosok jó munkája kedvezőtlen időjárás ese­tén is 30—40 mázsás hektáronkénti többletet jelent. Ha azonban az idő­járás is segít, a cukorrépatermés könnyen elérheti a tervezett mennyi­ség kétszeresét is. A CUKORRÉPA ÄPOLÄSA mellett a többi kapások gondozásából is alapo­san kiveszik a részüket. Kukoricát sarabolnak, töltik a krumplit. Egyszó­val minden téren hozzájárulnak, hogy a párt legfontosabb célkitűzése, a hek­tárhozamok növelése élő valósággá váljék. Vajon ez nem tartozik a ter­melés hatékonyságához? De igen! így gondolta ezt a párt, Így gondolta Do­lanský elvtárs is. És nem tartozik-e a hatékonyság növeléséhez az, hogy jól kijavított gépekkel várják az aratást? De igen, a jól kijavított gépek nagy jelentőséggel bírnak a termés betaka­rításánál. Ha idejében zsákba kerül a mag, kevesebb a veszteség, több jut az államnak, a szövetkezetnek és a traktorosoknak is. Ez is a termelés hatékonyságához tartozik. A brigád tagjai pedig örömmel új­ságolják: teljes készenlétben várják az aratást. Az aratógépeket a brigádon javították meg, a cséplőgépeket, kom­bájnokat meg a traktorállomáson. Az utóbbiakat már a napokban át is vet­ték. Szerintük akár holnap is meg­kezdhetnék az aratást. IGY DOLGOZNAK a somorjai trak­torosbrigád tagjai. Iparkodnak, hogy munkájukat áldják, szorgalmuk bő ter­mést hozzon a szövetkezet határában. ^zarka István Nagy jövedelemre számítanak A busái szövetkezetben nagy gondot fordítanak az ipari növé­nyek termesztésére. Jó minőségű dohányt termelnek. Tavaly elsők voltak a kerületben. 23 hektárról több mint 416 000 korona értékű dohánylevelet adtak el. Kovács László, a dohánytermelő csoport vezetője és munkatársai, Bombor Gábor, Gombor Ignác, . Perencsai Pál és Pindur István dohányosok alaposan értik a mesterségüket. Ez idén csak 17 hektáron termelnek dohányt, de olyan eredményt akar­nak elérni, mint tavaly 23 hektár­ról. A dohánytermesztő csoport kötelezettséget vállalt, hogy az idén 3 vagon dohánylevelet termel ki, s ezért nem kevesebb, mint egy félmillió korona jövedelmet vár­nak. Ügy számítják, hogy egy hek­tárról 15 mázsa dohányt termelnek. Sólyom László, Losonc. OJ SZÖ Í­1957. június 14.

Next

/
Thumbnails
Contents