Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-13 / 163. szám, csütörtök

fi z ősi kultúra élő múzeuma ez a " város. Bástyái, városfalai, fő­tere, szűk utcái és épületei régmúlt századok életformáiról, ízléséről regél­nek. Több mint hét évszázados múlt tanújelei zsúfolódnak itt össze. Gazdag és változatos ez a múlt, az épületek gótikus földszintjei, a reneszánsz emele­tek, az ötszáz éves templom, az egy­kori városháza... A főtér, a város központja mindmáig megőrizte eredeti formáját. Házai kes­keny parcellákon épültek s késő gótikus jelleget adnak a városnak. Bártfa ke­reskedelmi központ volt, céhek városa, jogokat, kiváltságokat élvezett. A XV. század második fele és a XVI. század eleje volt a gazdasági fellendülés kora. A város polgárai aránylag rövid idő alatt újjáépítették, feldíszítették há­zaikqt, a gótikus földszinten rene­szánsz emeletek épültek portálokkal, díszes főbejáratokkal. A városban több ízben pusztított a tűzvész. Az 1878-ban és 1902-ben le­égett Bártfa megváltozott. Az elszegé­nyedett lakosság anyagi körülményei már nem tették lehetővé a város újjá­építését. A lakóházak homlokzatát egy­szerűen átépítették, takarékossági okokból alacsony bádogtetözettel fed­ték be. Ezért tálálnak gyakran ma is a vakolatréteg alatt eredeti sgraffitokra Az ősz még ugyan messze van, de a divattervezők már most bemutat­ják az őszi öltözék-modelleket. Ké­pünkön egy igen praktikus szürke gyapjú kosztümöt láthatunk. (Intercontinentale felv.) és festményekre. Példa erre az első humanista gimnázium épülete, amelyet gázdag növény-ornamentika, latin fel­iratok és képek díszítettek. A főtér északi részén áll a plébánia­templom. Ötszáz évvel ezelőtt kezdték el az építését. Közel egy fél évszázad telt el, míg a kőfaragók és festők cso­dás gazdagságú csúcsíves és reneszánsz értékei megszülettek. A templom tető­zete 1878-ban a tűz martaléka lett, de a javítási munkálatok nem tettek kárt a műalkotások értékében. A bárt­fai templomnak Szlovákia gótikus templomai között ma is a legtöbb szár­nyas oltára van. Az oltárok élénk és tarka színeikkel, kulissza-szerű elren­dezésükkel és gazdag ikonografikus jellegükkel ma is hű képet nyújtanak egy gazdag középkori város templo­mának gazdagságáról. Alagy Lajos uralkodó még 1355­ben rendelte el a város erődít­ményének felépítését. A ma is látható bástyák és várfalak építéséhez a XV. század elején fogtak hozzá. Két évszá­zadon keresztül folyt ez az építkezés. A bástyák nem válnak ki a várfalból, az 500 éves Vastag-bástya kivételével egybefolynak azzal. Az erődítménynek négy kapuja volt felvonóhidakkal, víz­zel telt várárokkal. A késő gótika és a korai reneszánsz jellegét Bártfa őrizte meg a legjobban. Műemlékei megmaradtak eredeti álla­potukban, eszmei-művészi sajátságaik­kal. Ma Bártfa védett terület. Műem­lékeinek fenntartására, restaurálására az állam évente több mint egymilliót áldoz. Ezek a javítási és feltárási mun­kálatok már eddig is értékes műem­lékeket fedtek fel. Az ódon bástyákat és várfalakat a műemlékvédelem most eredeti formájában állítja vissza. Fel­vonóval, villanyfűtéssel, villanyvilágí­tással és vízvezetékkel szerelik fel, hogy különböző célokra használhatóvá tegyék azokat. Ezzel több helyiség sza­badul fel a városban lakások és rak­tárak részére. A város műemlékeinek helyreállítási munkálatai több mint két éve tartanak. A Vastag-bátya már teljesen készen van, a Magas-bástya befejezés előtt áll. Az utóbbi a bártfai Sárosi Múzeum gyűjteményének raktárhelyisége lesz. Restaurálják a Demcskó-bástyát is, ahol a járás levéltárát helyezik el. Még ebben az évben megkezdik a Mül­ler-bástya helyreállítását a népi csil­í lagvizsgáló részére. | Már készítik a többi bástya res­j taurálási terveit is, Az Iskola-bástya | a múzeum néprajzi anyagát fogadja majd be, a többi három bástya restau­rálására azután kerül sor. Az eredeti városfalak újjáépítése egyes szakaszo­kon ugyancsak tervben van. Az épületeknek eredeti formájukba való visszaállítását a lakók elhelyezése hátráltatja. Az idén az első huma­nista gimnázium épületét fejezik be, melyet a zeneiskolának adnak át. A javítómunkálatok már eddig is sok értékes leletet, reneszánsz kőfaragvá­nyokat,, kő ablakrámákat, díszes kő­főbejáratokat hoztak napvilágra. Foko­zatosan kerül sor a főtér valamennyi épületének restaurálására ugyanúgy, mint a Rhódy-utca két saroképületére, melyekben tavaly a múzeum néprajzi és természetrajzi osztálya talált ott­honra. ártfa műemlékeinek megőrzése és helyreállítása terén az utóbbi három év alatt többet csináltak, mint azelőtt száz esztendőn keresztül. Mindez azért van, hogy népünk szel­lemi hagyatékát megőrizzük, művészi örökségét, jellegzetességét bemutassuk. Mészáros Gyula W )t W >t lMMM HI MtH mi tl HM MM HH I> MH fi Kulturális fa p^éfJiíreK (S) Besztercebányán — mint min­den évben — idén is megrendezik a filmfesztivált. Az idei besztercebá­bányai filmfesztivál június 28-töl au­gusztus 3-ig tart. A legjobb hazai filmek mellett a legjobb szovjet, lengyel, angol, francia, német és magyar filmeket mutatják be. A film­fesztiválon többek között: Svejk a jő katona címú hazai film, a Karne­vál éjszaka című szovjet film, a Csendes világ című francia film, a Karnevál című lengyel és a Baka­ruhában című magyar filmek kerül­nek bemutatásra. (L) Egy bratislavai művészegyüt­tes nagy sikerrel szerepelt május utolsó napjaiban Füleken, Ragyolcon, Tornaiján és Losoncon. Különösen nagy sikere volt Ojházy Nusinak ma­gyar nótáival, Csík János közismert dalénekesnek, akiket a nagyszámú közönség mindenütt melegen ünnepelt Különösen Füleken és Tornaiján volt nagy sikerük. Kijutott a tapsból a két fiatal és tehetséges balett-táncosnő­nek, Kulhavy Violának és Matusek Olgának is, akik mind a páros, mind az egyéni táncszámaikkal nagy si­kert arattak. Kiváló teljesítményt nyújtott Slezák Ľubomír, a bratisla­vai Nová Scéna karmestere, aki zon­goraszámaival ért el jelentős sikert. A jól összeválogatott műsort Ungváry Ferenc és Ujházy Nusi mókás és vi­dám jelenetei egészítették ki. ... •.......... .MI ,,.... ..v.. Az Elet háza A nyugatnémet film­gyártás utóbbi alkotá­saiban az orvos-témára specializálta magát. A Dr. Danwitz házassága és Mert szegény vagy című filmek után, me­lyek az orvosoknak és betegeknek a tőkés társadalomra jellemző helyzetét boncolgatták, Kari Hart rendező Az élet háza című filmjé­ben hálás témát vesz filmje alapjául: egy szülőotthon életét. Az új jövevények, a pa­rányi emberpalánták bi­rodalmát mutatja meg, de emellett a leendő anyák számos problé­máját is boncolgatja. Elemzéseinek, az egyén helyzetéből eredő lé­lektani megnyilatkozá­sok háterében a tőkés társadalom viszonyai rejlenek, melyek soha és senkit sem kecseg­tetnek biztos s még kevésbé rózsás jövővel. A filmtörténet elő­terében az intézet ked­ves, emberbarát főor­vosa és egy fiatal or­vosnő kollégiája áll, akik hivatásuk gyakor­lása közben egymásba szeretnek és házassá­got akarnak kötni, hogy az életre segített gyer­mekek mellett ők is érezhessék a szülői örömöket. Sajnos, ez ja boldogság nem adatott meg nekik, mert az orvosnő gyermekkori sérülés következtében nem adhat életet új­szülöttnek, ami azon­ban nem gátolja őket egybekelésükben s ab­ban, hogy a jövőben kárpótlásul még foko­zotabb szeretettel se­gítsék viliágra a társa­dalom úi polgárait. A bájos történeti! film sokszor könnye­ket csal a néző szemé­be; ebben nagy részük van a film rokonszen­ves hőseinek, az ismert nagy művészek: Gusz­taw Frőhlich, Hansi Knotec és Curd Jür­gens alakításának. Jaroslav Hašek hagyatéka A kujbisevi Frunze Múzeumban megtalál­ták Jaroslav Hašek ne­ves cseh szatirikusnak, a polgárháború idején_a keleti fronton operáló 5. hadsereg vezérkara politikai biztosának ki­áltványát, melyet a csehszlovák hadosztály katonáihoz intézett. Nem véletlenül buk­kantak az értékes ok­iratra. Zdenék Šťastný cseh történész kéréssel fordult a kujbisevi Frunze-Múzeum igaz­gatóságához, bocsássa­nak rendelkezésére minden fellelhető anya­got, amely közelebbről megvilágítaná Hašek szamarai tartózkodása idején kifejtett tevé­kenységét. A múzeum dolgozói kutatni kezd­tek s így a Szaldat, rabocsij, kresztyanyin (Katona, munkás, pa­raszt) című lapnak, a volt szamarai végrehaj­tó bizottság sajtószer­vének hasábjain meg­találták Hašeknek a csehszlovák hadosztály katonáihoz intézett fel­hívását, melyből idéz­zük az alábbi részletet: „Jól ismerjük a ha­zánkban, Csehországban élő csehek hangulatát. Készek harcba szállni a világforradalom győzel­méért. Ezért kijelent­jük: azok a cseh-szlo­vákok, akik részesei a csehszlovák nemzeti ta­nács kalandjának, el­árulják a világforradal­mat és a cseh nép so­ha sem eHgedi meg ha­zatérésüket a szabad cseh hazába. Mi cseh-szlovák kommunisták az Orosz Szovjet Szövetségi Köz­társaság érdekeinek védelmére szólítunk fel minden igaz cseh-szlo­vák forradalmárt, hogy küzdjenek a világfor­radalom összes árulói fölött kivívandó végső győzelemig." A felhívást az Orosz­országi Kommunista Párt cseh-szlovák ta­gozata nevében Jaros­lav Hašek, a cseh-szlo­vák kommunisták sza->-» marai szervezete nevé­ben' František Šebésta, a vörös hadsereg sza­marai csehszlovák ala­kulatai legénységének nevében pedig Josef Pospíšil írta alá. GKDOO00OOO0O0O0OOOOOOOOOQOOOO^ és megfordítva. Minden azon for­dul meg, milyen arányban van jelen a csinált'ság, az eltökéltség. A csinált regény nem elsődlege­sen belső kényszer eredménye, nem kivetítés, nem expressio, nem fogantatás és így nem szülés. A lett regény: organikus képződ­mény, az eltökélt: konstruált. Az eltökéltség tervszerűséget, kalku­lációt vonz. A csinált regény: el­tökélt végrehajtás, lényegében szerepvállalás, szereposztás, sze­repjátszás, tehát — másodfunk­ció. A lett regény alapja és kiha­tása: az élmény, a lett-ség. A csi­nált regény írója tárgyával, hősé­vel elsődlegesen csak regényírói közösségben van, a csinált, az el­tökélt regényből hiányzik az, ami a regényt író és olvasó közös él­ményévé: megrendültségoé fokoz­za, az a valami, ami az író leg­bensőbb hozzájárulása, melyre azt mondhatja: ez az én testem, lel­kem, ez az én szellemem és vé­rem: vegyétek! A csinált regény­ben az alany és állítmány viszonya kifogástalan, a szerkezet pontos számítás eredménye, de hiányzik belőle az a valami, az a lett-ség, az a lélekből leledzettség, mely a született regényt jellemzi, az a testi-lelki együvétartozás, a re­génynek az a kiszakadottsági éle­te, mely, mondjuk, egy Móricz Zsigmond regényét oly húsból, vérből, idegből és lélekből szüle­tetté és valóvá teszi. A „Márton elindul" a csinált re­gény iskolapéldája. A „Tűrj üllő" ez eltökéltségi adottság jobb változa­tq: lettebb regény. Kell, hogy az legyen: anyaga, témája közelebb­fekvő, dolgai, történései az író ál­tal is közvetlenebbül tudott, hal­lott, látott és átélt események: a Hitler-uralom szlovákiai évei. 1938 feszültséggel teli nyárutójának légkörében indult a regény. Moz­gósítás, München. Hitler győzel­mének előrevetett árnyéka kísért: Márton katonatársa, a Henleinis­ták-üldözte német tanító lesz az első áldozati öngyilkos. Búcsúle­vele kilátástalan helyzetet rögzít: „Kegyetlen a világ, megöl." Már­ton megsiratja, de gondolatban ellene feszül: „Tudj élni akkor is, ha az élet elviselhetetlennek lát­szik." És Márton próbálja elviselni és élve marad. Az antifasiszták helyzete egyre neh^ebbé válik: a szlovák állam nyílt fasiszta szö­vetséges lesz, miközben Hitler Európában győzelemről győzelem­re tör. Konjunktúralovagok ideje ez, de ugyanakkor emberek és em­berség próbatétje is. Üldözések és illegális munka éjszakája: a vára­kozás, a türelem neheze. „De a tűrés is fegyver! A győzelem nem az erőszaké lesz, hanem a türe­lemé." Ez pontosan Gandhi hitté­tele: „A jövő a türelemé lesz." Márton nem lát, nem szalad eny­nyire előre, ő még a tűrés nehéz óráit éli: „De addig tűrnöd kell. Tűrj, mint az üllő, melyen a vasat kalapálják." Márton igy lesz ré­szese és tudója mindenfajta üldö­zésnek és veszélynek. Felesége zsidó,- és így e legüldözöttebbek sorsa annyira összefonódik az övével, hogy együtt láttathatják a hitleri embertelenség egész hat­éves itteni skáláját. Maga Márton kétszer is megjár­ja Havát, ahol Márfy tanár szerint azok vannak, akik száműzték a há­ború szavát: „mi nem ismerünk zsarnokságot és lelkiismeret elleni harcot". De Hava szanatóriumi üdülés azon hírekhez és tények­hez képest, melyek zsidó szöke­vények és menekültek útján szi­várognak a tűrés itteni légkörébe. Halálbányák és halállágerek, gáz­kamrák és halotthamvasztó ke­mencék borzalma ijeszt és ugraszt. Márton családjával a mijavai he­gyek közé menekül, és itt az irt­ványlakókkal együtt részese lesz partizánharcoknak: elfogatásnak, menekülésnek és visszafizetésnek. Hat év embertelenségi eredménye Márton emberpanaszában csúcso­sodik váddá: „Olyan csúnya lett körülöttünk az élet. Évről évre durvább, véresebb és kegyetle­nebb! Nem volt már semminek emberi arca, gonosz, torz vigyor volt minden, árulás és aljasság!" A cél azonban világossá vált: a fasizmust kell múlttá avatni. És ez a feladat nehéz lesz, mert „a szív és józan értelem nehezen tud megbirkózni a szenvedéllyel, amellyel ez az őrjöngő hitleri na­cionalizmus megmételyezte egész Európát, a mi embereinket is." A „Tűrj üllő" a kényszer-pasz­szivitás regénye és ennyiben ön­magától adódón a humánum re­génye. Az embertelenség ténye láthatóvá teszi és erősíti az em­berség muszáját. A türelem: tű­rés és mint ilyen passzivitásában is erény. Az üldözött erkölcsi po­tenciája nagyobb, mint az elnyomó hatalmi potenciája. Mártírok ténye és léte hadosztályokkal ér fel. Az ember az embertelenségben már Adynál is a tűrés és várás alanya és állítmánya. Thomas Mann sem véletlenül egyenlíti a kettőt: sze­rinte minden humanizmusban van valami a passzivitásból. De a pasz­szivitás a próbatét neheze, és mint ilyen, végeredményében aktív em­berségi tétel. A regény: a teljesség műfaja. A humánum regénye minden más­nál jobban követeli az emberi tel­jesség egészét. Ezt a potenciát csak a mélységgyökerek feltárásá­val lehet felszínre hozni: a krea­turális teremtés nehezével. Az effajta regény nem elégedhet meg axiomás kijelentésekkel, párbeszé­des tanulságvonással, hacsak a párbeszéd nem egyik szín- és csa­tatere a regénynek, mint Thomas Mann Varázshegyében. Egri regé­nyében a humanizmus mondva van, és nem válik mindent átpul­záló fluidummá. Egri regénye kor­képet ad: összefog, összehoz min­dent, de légkör-közvetítés helyett újság-történelmet ad: helyzetrög­zítést, helyzetjelentést. A regény magasszintű riportázs, és ezzel az elsődleges frissességgel és mar­kolással hat (pl. az Ilava-fejeze­tek). A szlovákiai hat év a kor­történés revüjébe van ágyazva: az olvasó átfogó képet kap, a regény vége izgalmasan keríti hatalmába, de napok múltán mélyebb nézés­re, átgondolásra kielégületlenül hagy. Egri nem merészkedett mé­lyebb rétegekbe, megragadt a fe­lületen és így a maradandó to­vábbrezgéssel is adósunk maradt. A regényt a külső események ha­tározzák meg és viszik előre: a dinamikus kortörténés. Lesznek, akik úgy vélekednek: Mártonnak e regényben túl pasz­szív szerep jut. Lehet, de viszont így igazabb, reálisabb és embe­ribb. A regény nem véletlenül a legjobb történelmi dokumentum: írót és témát egyformán vizsgáz­tat. Csak az sikerül benne, vele és általa, ami teljes értelmű és értékű. Itt a regényben nem vé­letlenü' a zsidóüldözés tárgyköre és a partizánharcok fejezetei si­kerültek a legjobban. A korregény az író lelki hőfo­kán edződik teljességgé: regénnyé. A regényteljesség epikai telített­séget kíván: epikai lélegzetvételt. Itt a lélegzetvétel: novellisztikus. Pregnáns, de szaggatott. A re­gényriport jellemzői: a vázlatsze­rűség, a rövid bekezdések — a fe­felgyúló reflektorozás, a filmper­getés izgalmasságát és módszerét hozzák. Az egységet ugyanakkor a külső események egyazonossága adja: az író dolga itt nem lehet más, mint úgy stoppolni a me­netet, hogy a kiválasztott érint­kező ponton szinte önmagától fusson össze a kortörténés és á hős személye és célja. Egri regé­nyében a kapcsoló pont, a kohé­zió: a szlovákiai zsidóüldözöttség. A Márton-regény ezzel kimozdul konstruált tengelyéből, és az ered­mény a jobb, a lettebb regény, me­lyet azonban felemás adottsága, felemás megoldottsággá gyengít. Egri egyszerre sokat akart mar­kolni, de e bővítéssel megszakadt a trilógia-egység. Trilógiák egyes kötetei egymást emelik, fokozzák és tükrözik. Itt egymást gyengítik. A „Márton el­indul" idegenebb és megemészt­hetetlenebb anyagával a szerzőt a visszavetítés könnyítő, de hitei­rontó módszerére késztette. A „Tűrj üllő"-ben a passzivitás aktiv hordozója: Márton és a passzivitás sommásan halálraítélt tehetetlenjeí: a zsidčfe. találkoz­nak emberi módon. A „Tűrj üllő" saját lábán próbál megállani. Ha önálló regényként kezelem, igent tudok rá bólintani, de trilógiái­keretben egyenetlenül hat. Mind­két kötet más hangfekvésből be­szél és így végeredményében nega­tív módon tükrözik egymást. A döntő szót és ítéletet persze most még nem lehet kimondani. A „Tűrj üllő" egy mondatnak, egy folyamatnak csupán egyik fele, a másik fele azonban így hangzik: „üss kalapács!" Minden azon for­dul meg, mit ád, mit hoz, mit összegez és mit emészt el ez a döntő harmadik kötet. ÜJ SZÖ «, 1957. június 14.

Next

/
Thumbnails
Contents