Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-12 / 162. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek / SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. június 12. szerda 30 fillér X. évfolyam, 162. szám. INKÁBB MA, MINT HOLNAP Néhány esztendővel ezelőtt a szövetkezeti mozgalom megszilárdításának munkáiban sok téves nézet és elmélet volt elterjedve, örvendetes, hogy ezeket a nézeteket a kommunisták meggyőző munkája révén az élet, a gyakorlat már megszüntette. Hát ki állít ma már olyat — pedig néhány évvel ezv előtt úgyszólván napirenden volt, — hogy szövetkezetet csak aratás után lehet alakítani? A múlt esztendő tapasztalatai is rácáfolnak erre, hiszen igen sok — néhány száz szövetkezet — éppen a téli hónapokban alakult. Az az elmélet is megdőlt, — hála a népnevelők jó munkájának —, hogy ha elkezdődik a tavaszi munka, a parasztember úgy el van foglalva, hogy szóba se lehet vele állni, hogyan volna hát ideje a szövetkezet alakítására. Az esztendő öt hónapjában megalakult 500 szövetkezet is ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Nagy utat tett meg ezek szerint az utóbbi hónapokban a szövetkezeti mozgalom. A dolgozó parasztság — még azok is, akik egyelőre húzódoznak a közöstől, — látja és érzi, nagyobb terméseredmények a mezőgazdaságban, jobb, könnyebb élet a dolgozó parasztok számára csakis a nagyüzemi gazdálkodásban lelhető meg. Senki sem tagadhatja, hogy a mezőgazdasági termelés az 1955—1956-os években átlag 18 százalékkal növekedett és az egy hektárra eső jövedelem átlaga 3760 koronát tett ki. A múlt esztendőben a szövetkezeti tagok tiszta jövedelme 1430 koronában állapítható meg egy-egy hektár földről. Ez kétszerese az 1953-as esztendőben befutott jövedelmeknek. Olyan megcáfolhatatlan tények ezek, melyek felhasználával igen hatásos agitációs munkát fejthetünk ki a szövetkezetek továbbfejlesztése érdekében. Az agitációs munkáról azért kell állandóan beszélni, mert az emberek, a népnevelők — tisztelet, becsület a kivételnek — hajlamosak arra, hogy megelégedjenek részleges sikerekkel. Ez az álláspont fékezője a további fejlődésnek, hiszen nem egy faluban, járásban, a pártfunkcionáriusok, vagy a helyi nemzeti bizottsági tagok, ha a felsőbb szervek felelősségre vonják őket az elégtelen munkáért, ekképpen vélekednek: Nem kell nagyon sietnünk, hiszen a járás, illetve a kerület falvainak ennyi és ennyi százalékában van már szövetkezet, vagy pedig egy elég helytelen közmondást idéznek: „Ha nem csurran, csöppen." Az efféle „lassan, de biztosan" elmélet nem helyénvaló. Akad-e olyan ember (ellenségeinken kívül), aki ne fogadta volna örömmel az eddigi árleszállításokat, vagy esetleg rossz szemmel nézné a pártnak és a kormánynak az életszínvonal emelkedésére tett intézkedéseit? Bizonyos, hogy nincs olyan ember, aki ellene volna annak, hogy az idén, vagy jövőre olcsóbb legyen a hús, a zsír, és egyéb mezőgazdasági termék; és nem mondja azt: ráérünk "ezek árát csökkenteni akár 10—15 év múlva is. És éppen ezért szükségszerű a szövetkezeti mozgalom megszilárdítása és az az elv, hogy inkább ma alakítsunk szövetkezetet, mint holnap, de alapos körültekintéssel, meggyőzéssel. A szövetkezet alakítása alatt mi mást érthetünk, mint azt, hogy az ország földterületének egyre nagyobb részén bevezetjük a nagyüzemi gazdálkodást. Ez elméletben így is van. A gyakorlat azonban különösen az utóbbi hónapok tapasztalatai alapján mást mutat. Hogyan is állunk ezen a téren. A CSKP KB 1955. júniusi ülése után az év végéig az új szövetkezetek 123 000 hektár földdel gyarapodtak. A múlt esztendőben 5 hónap leforgása alatt 150 000 hektárral gyarapodott a szövetkezetek földterülete — az idén ugyanilyen időszak alatt viszont csak 71 000 hektárral. Annyit jelent ez, hogy szép számban alakítottunk ugyan szövetkezetet, de jóval kevesebb földterülettel, mint tavaly. Az ilyen „gyorsmunka" természetesen nem a legcélszerűbb, márcsak azért sem, mert egészen bizonyos, hogy sok új szövetkezetből hiányzik a középparaszt. Ez az agitációs munka elégtelenségét tükrözi. A mezőgazdaság ilyen ütemű szocialista átépítése évekig elhúzódna, hiszen a szövetkezeti földek idei gyarapodásának átlaga az új EFSZ-eknél csupán napi 473 hektár. Ha tekintetbe vesszük, hogy még négymillió hektár földön nem szövetkezetek, hanem egyénileg dolgozó parasztok gazdálkodnak, könnyen kiszámíthatjuk, hogy abban az ütemben, amilyenben most haladunk, hazánk összes falujának szocialista átépítése kb. 23 év múlva következne be. S ki, hazánk melyik dolgozója akar 23 évig várni az életszínvonal gyorsabb ütemű emelkedésére, az olcsóbb s több mezőgazdasági termékre. Ilyen ember aligha akad. A több, olcsóbb mezőgazdasági termék viszont csakis nagyüzemi gazdálkodással érhető el, ez is mindenki előtt világos. Társadalmi rendszerünkben nem is lehet ez másképpen. A' lehetőség megvan rá, hogy az új szövetkezetek alakításában ne csökkentsük, hanem inkább fokozzuk a tempót. Az állam minden anyagi és erkölcsi segítséget megad ahhoz is, hogy a már meglevő szövetkezetekben bővítsük a földterületet. Soha annyi gépet nem kapott a mezőgazdaság, mint az idén. Az aratásra is jól felkészültek traktorállomásaink. Ne várjunk tehát arra, hogy csak aratás után lehet szövetkezetet alakítani. A szövetkezetek alakítását ne „kampányszerűen" végezzük, ez állandó feladat. A kommunisták gondoljanak arra, hogy a most megalakított szövetkezetekben minden nehézség nélkül már közösen kezdhetik meg az őszi munkákat, „kései" volna tehát az az agitáció, ha ülnénk a babérokon és csak a termésbetakarítás után beszélgetnénk erről a kérdésről az egyénileg dolgozó parasztokkal. Inkább ma, mint holnap — így kell gondolkodni. Természetesen nem szabad a kommunistáknak megfeledkezniök arról, hogy nem azért alakítjuk a szövetkezeteket, hogy nagyobb számok kerüljenek a nyilvántartásba. A fő cél: többet termelni, olcsóbban, kevesebb erőfeszítéssel, s erre a nagy munkára minél előbb meg kell nyerni minden egyes dolgozó parasztot, földjével együtt. Elsősorban a középparasztot kell bekapcsolnunk a szövetkezeti munkába. 58 000 kg ACÉLLEMEZ kassai Kelet-szlovákiai Gépgyár vegyiberendezéseket gyártó üzemrészlegén dolgozik Gabriel József mester, aki kollektívájával együtt különös gondot fordít az anyagmegtakarításra. A műhelyben kidolgozták a hengerelt acéllemezekre a szab'ási tervet, amellyel sok tonna acélt takarítanak meg és csökkentik a hulladékot. Nemrég Gabriel József mester újra bebizonyította, hogy egy kis ésszerűsítéssel sok értékes nyersanyagot lehet megtakarítani. A komáromi Steiner Gábor Hajógyárnak sürgősen szüksége volt csőperemekre. Megrendelésüket azonban nem tudták hol elhelyezni, mivel már mindenütt kész volt a terv. Kérésükkel tehát a kassai gépgyár dolgozóihoz fordultak. Ha tudunk segítünk, — mondották a kassaiak — és szavukat tett követte. Vállalták a csőperemek terven felüli elkészítését. Ez a megrendelés Gabriel mesternek, akinek a munka elvégzéséből oroszlánrész jutott, sok gondot okozott. Az bántotta legjobban, hogy a megszokott lemezvágási módszerrel sok lenne a hulladék. Már pedig az acéllemez nagyon ;értékes nyersanyag gépiparunikban. Gabriel mester a vágógép ötletes módosításával elérte azt, hogy egy acéllemezből 126 csőperem helyett 149-et lehetett kiszabni és így sokkal kevesebb hulladékanyag maradt. Sok kicsi sokra megy, ezt mondja a ^özmondás. így történt ez ebben az osetben is, mert a sok száz csöperem elkészítésénél az anyagmegtakarítás 58 000 kg értékes acéllemezre rúg. Gabriel József újra bebizonyította, hogyha szívvel és lélekkel keresünk, mindia van hol a termelésben tartalékokat feltárni. (H.) ŰJ KÁPOSZTA A PIACON A nagylégi szövetkezet zöldségtermelő csoportja ez idén gyönyörű káposztát termelt. A palántákat melegágyakban nevelték és március végén kiültették a földbe. A jó munka meghozta a gyümölcsét, s a nagylégi szövetkezetesek még további 45 000 fej káposztaterméssel számolnak. Hogy a friss káposzta a kertészetből a konyhába kerüljön, arról a bratislavai gyümölcs és zöldség nagykereskedelmi vállalat dolgozói gondoskodnak. A legs

ürgő

sebb f elad

at: további munkaerők megnyerése a bányák számára =2 A napokban ült össze különleges ülésre a Munkaeróügyi Megbízotti |H Hivatal kollégiuma, amelyet Jozef Gajdošík megbízóit vezetett. Az ülé=E sen a kulcsfontosságú ipari ágazatok és főleg a bányák számára való === szervezett munkaerőtoborzás kérdése szerepelt. A jelentés szerint a munH§ kaerőtoborzás tervét az első negye Jévbertiéltalában jól teljesítették, ezzel = szemben a második negyedév feladatai teljesítésében nagyobbméretű elSÜ maradás mutatkozik. Ahhoz, hogy a munkaerőtoborzás terén ránk háruló feladatokat mind mennyiségileg, mind minőségileg teljesítsük, a Munkaerőügyi Megbízotti Hivatal inťézkedést foganatosított a kerületi és járási nemzeti bizottságokkal együttműködve. A megbízotti hivatalból instruktorokat küldtek a kerületi nemzeti bizottságokra, akik segítik a munkaerőtoborzást. A különleges intézkedések ellenére a szervezett munkaerőtoborzás tervét még nem teljesítik. Szüntessük meg a munkaerőhullámzást a bányákban A kormány feladatul tűzte ki, hogy 1960 végéig biztosítsuk a kulcsfontosságú iparágakban és főleg a bányákban a munkaerők stabilizációját. E feladat teljesítéséhez feltétlenül szükséges megteremteni a bányaüzemekben az új dolgozók számára a jó munkafeltételeket, a kereseti lehetőséget, lakást, étkezést stb. A másik oldalon a munkaerőtoborzást végző dolgozóktól meg kell kívánni, hogy súlyt fektessenek a toborzás minőségére is és ne küldjenek a bányákba olyan embereket, akik esétleg csak a toborzás előnyeit akarják kihasználni. Az az ember, aki nem vált be az üzemben, minden valószínűség szerint nem válik be a bányákban sem. Ezt kell mindenek előtt szem előtt tartani, hogy megszűnjön a bányaüzemekben a nagy százalékot kitevő munkaerőhullámzás. A közszükségleti cikkeket gyártó ipar versenyt hirdet A közszükségleti cikkeket gyártó ipar dolgozói és az üzemek vezetői e napokban a bratislavai Művelődés Házában konferenciát tartottak, amelyen foglalkoztak többek köziött a bányákba való munkaerőtoborzással is. Megállapították, hogy a közszükségleti cikkeket gyártó iparban nem teljesítik ezt a feladatot. A múlt év negyedik negyedévében a munkaerőtoborzás tervét 40 dolgozóval lépték túl, de ezzel szemben ez idén az első negyedévben feladatukat csak 85 százalékra teljesítették. Jó eredményeket csak a faipari vállalatok, a begyűjtő üzemek, valamint a textilgyárak értek el a bányákba való toborzás terén. Tekintettel arra, hogy ebben az évben a közszükségleti cikkeket gyártó iparban nagyobbméretű a lemaradás, elhatározták, hogy a megbízotti hivatal vállalatai között versenyt indítanak a toborzási terv túlteljesítéséért. A verseny keretében különleges figyelmet szentelnek a nyári időszakban a rövidlejáratú brigádok szervezésének a szlovákiai szénbányákba. (-P-) ^ I^Cépek egy épülő bányából n. A föld mélyében Lehet a felvonó csak kezdetleges kivitelű, vagy akár a legkorszerűbb, egyaránt az emberi kényelmet, a könnyítést szolgálja. Ám mégis nagy különbség leereszkedni, teszem, a hatodik emeletről, vagy a bányafelvonón sülylyedni a föld mélyébe. 10—15 percig zuhanni, szinte szabadon esni. Csupán a karbidlámpám pislogó lángja szórt gyér sárga fényt a földnyílás vizesen csillogó falára. A földből itt-ott vékeny, gyenge erekben, néhol erősebb sugárral serkent a talajvíz. Sőt egyszer a nyakamba is szökkent egy sor vízgyöngy. A kabin járata mellett ki tudja hány emeletes faállomány van, ezekkel támasztják az akna falát. Egy-egy padlózatot létra köt össze, szükség esetén a felszín és a bánya közötti közlekedésre használják. A patakzó vízerek, létrák, merevítők a gyorsaságban mind csaknem összefolytak. Az utolsó húsz méteren a kabin esése hirtelen lelassult, maid egy tompa zökkenéssel földet értünk. Gumikabátos emberek léptek hozzánk. — Zdar boh — mondták ki csaknem egyszerre. — Zdar boh'. — Néhány szó után elkezdtem nézelődni, vizsgálódni. Anynyira megragadta a figyelmemet az új környezet, hogy meg is feledkeztem a pár száz méterrel felettem magasodó vetésekről, a meleg júniusi napsugárról — az egész „felvilágról". A bányafolyosó a sápadt fényben árnyékosán szaladt előttünk. Lámpáinkat magunk elébe tartva elindultunk földalatti sétánkra. * * * Az első percekben kissé csalódottnak éreztem magamat. Olvasmányaim és a hallottak álapján másképp képzeltem el a bányát: szűk folyosókat, kiálló kőtömbökkel, alacsony, fekete szobákat, melyek boltozatáról hatalmas sziklaóriások csüggnek s alattuk a halálfélelem árán is csak kúszva lehet átjutni... Minden veszélyeset, minden félemlítőt. Ezzel szemben terméskőből épített, boltíves folyosó szálad előttünk, olyan, mint a vasúti alagutak. A villanyvezeték lámpái mintegy fényes gyöngysor, húzódtak a boltív tetején. A folyosó oldalában a különféle átméretű csővezetékeken nyomatnak vizet, sűrített levegőt, tiszta levegőt. Deszkapadlón haladtunk, alattunk csendesen folydogált a talajvíz a gyűjtő medencébe. Ködarabok, fennmaradt faanyag hevertek itt-ott útunkban. Néhol betonkeverőnek kellett kitérnünk, máshol félre álltunk, míg elhaladt mellettünk a sziszegő kismozdony. Így mentünk már jó egy kilométert. S hirtelen adott kérdésre tán nem is tudtam volna megmondani, bányában vagyok-e. Mert hát van itt xninden, de hol a szén? Sziszegés, súgás ütött a fülembe és minél előbbre haladtunk, annál inkább erősödött ez a hang. Nemsokára odaértünk a hangforráshoz. A folyosó oldalában egy szobaszerű nyílás volt, benn a deszkapadlóktól kétoldalt hatalmas, embernagyságú gépek álltak. Egyiküket éppen javították. Derékig meztelenül guggolt a szerelő, olajos testén meg-megrezzentek az izmok. A dobogúsra megjordult: — Vigyázzon, ,ne hogy félre lépjen a deszkákról.. . — Alattunk ugyanis a vízgyűjtő medence tátongott, vagy 400 köbméter tartalmú, örökké éhes-szomjas földmjílás. A bányafolyosókról összefolyt vizet innen nyomatják a felszínre a hatalmas gépek. Megismerkedünk a (Folytatás a 4. oldaton,*