Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-08 / 158. szám, szombat

Egy kis falu könyvtára Helcmanovce nem nagtf község a gelnicai járásban. Könyvtára azon­ban annál nagyobb és gazdagabb. Nem régi könyvtár ez, hiszen a múltban a jalu lakosainak nagy része nem tudott olvasni, aki pedig tudott, annak .bizony nem akadt ideje az olvasásra. ' Sokat kellett dolgozniok abban az időben, hogy biztosítsák családjuk részére a leg­szükségesebbeket. Nagy változás történt azóta itt is. Ma már kell az olvasnivaló Helcmanovcén. A falu lakói műve­lödnek, olvasnak. 1956-ban például 126 olvasóval szaporodott az olva­sók száma, akik az év folyamán összesen 5479 könyvet kölcsönöz­tek ki. A könyvtár látogatóinak legnagyobb része fiatalokból áll. Az idősebbek közül még kevesen olvasnak. Men kell őket nyerni a könyvtár részére, meg kell vélük szerettetni a könyvet. 680 könyvvel indult a könyvtár, ma már 1680-ra emelkedett ez a szám. Ebből 1030 szépirodalmi. A fülű lakossága megtalálja a könyvtárban azt, amire szüksége van: a művelődést és szórakozást. (Tudósítónktól) NEVELÉS ÉS ROMANTIKA Követendő kezdeményezés I sebb-nagyobb vétket is elkövetett a társadalom rendje ellen. AZ EGYIK HÁZ ELŐTTI PADON gyűlt össze a társaság, hogy megbe­szélje az utcai gyermekcsapat meg­alakításának kérdéseit. A gyermekcsa­pat megalakításának gondolata álta­lános örömet váltott ki a gyermekekből, akik mindjárt azon kezdtek gondol­kozni, mi legyen a csapat neve. — Szürke farkas — vetette fel a gondolatot az egyik fiú, valószínűleg a Verne könyvek hatására. — Vagy pedig „A kancsal kovboj" — tette hozzá. a másik nem minden lelkesedés nélkül. A fiúknak azonban nem tetszett ez a gondolat. S amikor Hojná elvtársnő csendesen megkér­dezte, mit szólnának ahhoz, ha a többi gyermekek úgy hívnák őket „kancsal kovbojok", a fiúk elgondolkoztak a dolgon és végleg elvetették ezt az „érdekes" ajánlatot. Hasznos vita után végül is a „Nálepka kapitány csa­pata" név mellett döntöttek. Az első utcai gyermekcsapat meg­alakítása után néhány héttel az em­lített két utcában további 8 csapat létesült, mégpedig úgy, hogy elsősor­ban megszervezték a legcsintalanabb gyermekekből a csapat „magját". Ezek aztán saját maguk választották ki a csoport többi tagjait. így az utcai gyermekcsapatok a gyermekek termé­szetes, már kialakult barátságán épül­tek fel. Néhány hét múlva a Pavlov utcából is megjött az első utcai gyermekcsa­pat megalakításának a híre. A CSISZ kerületi titkársága öröm­mel üdvözölte ezt a kezdeményező lépést és minden segítséget megígért a csapatok felnőtt vezetőinek. Ugyanis az utcai gyermekcsapatok az úttörő szervezet alapelvei szerint dolgoznak, azzal a különbséggel, hogy elsősorban a legvásottabb gyerekek nevelését tűzték ki feladatul és a nevelési mód­szerekben új utakat keresnek. Vaňkó elvtársnő, a Pedagógiai Kutatóintézet dolgozója rendszeres iskoláztatásban részesíti a csapatok felnőtt vezetőit és védnökséget vállalt a csapatok fe­lett. Minden csapatnak a felnőtt ve­zetőn kívül — akí a gyermekeknek átadja nemcsak tudását, hanem élet­tapasztalatait is — van egy választott gyermekvezetője és krónikása is. A csapatok 10-tagúak. Ez lehetővé teszi, hogy a vezető minden egyes gyermekkel külön foglalkozzék. Kint már hívogatóan süt a napocs­ka, de a csapatvezetők — általában többgyermekes anyák — bent ülnek a Házgondnokság helyiségében és fi­gyelmesen hajolnak a térkép, vagy iránytű fölé. Csak most látják, mi mindenre kell kis védenceiket meg­tanítaniok, hogy azok megszerezhes­sék a „Fiatal turista" jelvényét. Iránytű és térkép segítségével tájéko­zódni, a természetben levő jelenségek­ből megállapítani az égtájak fekvését, tüzet és máglyát rakni, majd nyom­talanul eltüntetni annak maradványait, fákat, növényeket és állatnyomokat felismerni, Morze-jelzéseket leadni, különféle turistajelzéseket megfejteni és sok más dolgot, amit eddig bizony ők sem ismertek. A GYERMEKEK TUDÁSÁT termé­szetesen a gyakorlatban is kipróbálják. Ehhez jó alkalmat nyújtanak a sza­badban eltöltött vasárnapok. Ezenkívül — a gyermekek örömére — egy há­romhetes táborozást is terveznek, amely a csapatok fegyelmének nagy vizsgája lesz. Az utcai gyermekcsapatok még csak „gyermekcipőkbon" járnak, de. A Szovjetunióban is lázas ütemben folynak az előkészületek a moszkvai V>Iági!jűsági Talároséra. Baloldali képünkön Sztalinszk városa egyik üzemi klubjártak színjátszó csoportj :t lat­hatjuk, amely Csajkovszkij Hattyúk tava című balettjét tanulta be. Másik képünkön Kisinyev városában a diákság halyi fesztiválján feiíépö egyik tánccsoportot iáthatjuk. / , ÖRÖMTŐL CSILLOGÓ SZEMEKKEL. kacagó ajakkal, s az arcukon valami csodát váró gyerekes mosollyal 15 fiú tolongott a troliban. A végállomáson olyan büszkén szálltak ki, mintha új földrészt jöttek volna felfedezni. Előt­tük zöldelően és hívogatóan terült el a bratislavaiak kedves kiránduló helye, a Zergehegy. Az erdei ösvényeken sé­tálgató fiatalok és öregek egyaránt érdeklődve figyelték a gyermekcsapat hadmozdulatait. A fiúk — asszonyve­zetőik tanácsára — két csoportra osz­lottak. Az egyik csoport mindjárt útnak indult a Vaskutacska felé vezető úton A fiúk alig várták, hogy eltűnjenek a fák mögött, s máris rejtelmes és fon­toskodó arccal faágacskákból és apró kövekből jelzéseket helyeztek el az úton. A másik csoport türelmetlenül fi­gyelte az idő múlását. Mikor elhang­zott az indulásra szóló parancs, va­dászszenvedélytől fűtve egymással versenyezve rohantak az erdei úton. Megvizsgálták minden gyanúsan elhe­lyezett kőcsoportot vagy gallyacskát, remélve, hogy éppen ez lesz az első csapat útirányát mutató jelzés. Nagy volt az örömrivalgás, amikor rábuk­kantak az első jelzésre. Ezt az ese­ményt gondosan bejegyezték napló­jukba. Csak akkor estek kétségbe, amikor az egyik jelzés három lépésnyi körzetben levelet jelzett, s ők ezt nem tudták megtalálni. A kirándulók érdeklődve álltak meg a kétségbeesetten keresgélő kis csa­pa* mellett. Néhány perc múlva már ők is bent voltak a keresésben. A megjelölt területen felforgattak minden követ, s csak nagysokára jöt­tek rá, hogy a levél ott lapul egy bo­kor tövében, két bükkfalevél közé rejtve. Különben is a kirándulók több bosszúságot, mint örömet okoztak a kis ssapatnak. Egyszer megfordították a jelzések irányát, máskor meg igye­keztek a fiúkat meggyőzni arról, hogy fölösleges keresgélni a jelzéseket, mi­vel ők teljes pontossággal meg tudják nekik mondani, hol táborozik az első csapsi. Nagy volt a csalódásuk, ami­kor a gyerekek visszautasították ezt a segítséget. Az erdei utak mentén itt-ott ma­gános filagóriák állnak. A gyermekek fantáziája azonnal átváltoztatta őket erődökké. Őrszemeket küldtek ki a védelmükre, s a többiek zöld gallyak­kal álcázva visszafojtott lélegzettel kúsztak a bokrok között, mind köze­lebb és közelebb. számú kocsit ! dába hajtott és kényte­len volt -megállni, s így idejében észrevették a veszélyt. A filmtörténet francia könnyedségoel felépí­tett. Drámai hatású je­lenetei mégis felkeltik a néző lélegzet vissza­fojtott figyelmét, aki szorong, izqul az autó utasaiért. A kitalált és nem igen valószínű történetre épülő film a francia kisemberek men­' talitásának érzékelteté­sén és a film remek alakjainak művészi ala­kításán kívül a becsüle­tesség és az önzés pár­harcát és az előbbi győ­zelmét ábrázolja — si­keresen. A napokban a bratislavai Nemzeti Színházban, Gounod Faustjában, ven­dégszerepelt a híres bolgár operaéne­kes, a párizsi nemzetközi énekverseny győztese: Nikola j Gyaurov. Képünk baloldalán látható F. Schubert társa­ságában. Anyámasszony katonája Ivo Toman államdíjas rendező, a Csehszlovák Hadsereg-színház mű­vészeivel kedves katonai tárgyú filmet alkotott legfiatalabb fegyverne­münk katonáinak éle­téből. Hőse egy félénk, anyátlanul felnövő vidé­ki polgári fiú, akit apja, a házimunkát is bele­értve, sok hasznos do­logra megtanított s be­vonulása előtt atyai in­telmekkel látott el. Fő­ként azt kötötte lel­kére, hogy a katonaság­nál kerülje el a veszé­lyes helyzeteket és igyekezzen bejutni *a konyhára. . A fiút még a bevo­nulás napján csalódás éri, mert álmában sem hitte volna, hogy az ej­tőernyősökhöz kerül. Sokat vesződnek vele felettesei, de mégsem tudják rábírni, hogy le­küzdje félelmét és elvé­gezze az előírt ugráso­kat. A fordulat akkor következik be, midőn szíve imádottja, egy óvónő meglátogatja őt. Szégyenli szerelme gyá­vaságát és ezért elfor­dul tőle. Ez ad impul­zust a mi kis katonánk­nak, aki végül leküzdi félelmét és utoléri baj­társait a harci kiképzés­ben. ' kedves tárgyú filmben bepillantunk a katonai élet egyes moz­zanataiba; látjuk a baj­társias szellemet, amely hadseregünkben uralko­dik. A film egyébként a bátrak fegyvernemének hírnevét öregbíti és úgy mutatja be, mint a fiatal emberek bátor­ságra nevelésének isko­láját. A film három köz­ponti szerepét Marié Tomášová, Jan Tŕiska és Jaroslav Marvan állam­díjas alakítja. m'&Ttrro'tt sfycnscercrs írave CCTTT TW WT^T^T? A nagy izgalomban észre sem vet­ték, ha térdüket vagy a könyöküket felsebezte a kavics. — Ez volt az első kirándulásunk az első számú utcai gyermekcsoporttal — fejezte be elbeszélését Hojná elv­társnő, a bratislavai „500 lakásegység" egyik leglelkesebb gyermekbarátja, s az első számú utcai gyermekcsoport vezetője. A gyermekek napokig emle­gették ezt a kirándulást és az átélt élmények még most is foglalkoztatják gyermekfantáziájukat. Az utcai gyermekcsapatok megala­kítása az „500 lakás" néven ismert bratislavai lakónegyedben egyedülálló jelenség hazánkban. Megalakításukat az a tény kényszerítette ki, hogy e városnegyed lakóinak több mint a fele gyermek. Például csak az Építés és Verseny utca 5 lakóházában kb. 100 nyolc és tizenöt év közötti gyermek él. Különösen a kamaszkorban levő, romantika és kalandok után vágyó fiúk okoztak gondot a negyed lakói­nak. Ezért a negyed bizottsága elha­tározta, hogy felkarolja a gyermekek isjcolánkívüli nevelését. Az eláő utcai gyermekcsapatot Hoj­nft elvtársnő alakította meg, az Építés és Verseny utca legpajkosabb gyerme­keiből. Legtöbbje már nem egy ki­már is megmutatkoztak az első jó eredmények. Bebizonyosodott, hogy még a legcsintalanabb gyermek is há­lás azért, ha a felnőttek foglalkoznak vele és megmutatják hogyan lehet ér­dekesen és hasznosan eltölteni a ren­delkezésükre álló szabad időt. Hiszen a városok és ipartelepek emeletes há­zai közé szorult gyermekek százai és ezrei sokszor tanácstalanul állnak a kicsire szabott játszóterek és a sze­gényes játéklehetőségek előtt. Hogy az utóbbi időben annyi kritika hang­zott el a fiatalság címére, ez elsősor­ban a felnőttek hibája, akik nem tud­nak, vagy nem akarnak elegendő időt szakítani a gyermekek nevelésére. — gir — N. Gyaurov sikere Tartóztassák fel a H 43-2301 Alex Joffé francia rendező Tartóztassák fel a H 43—2301. sziámú kocsit! című filmje iz­galmas drámaként hat a nézőre. Története egy autó körül játszódik le, amelyet tulajdonosa a javítóműhelyből a me­chanikusok távollété­ben vitt el. A mechani­kus felesége kiadja a kocsit, mert azt hiszi, hogy kész. Pedig az au­tó volánját még nem rögzítették le s így bal­eset fenyegeti az autó gyanútlan, gyorshaitó utasait. A filmcselekmé­nyek ezután bontakoz­nak ki drámai erővel. A becsületes, de a kapi­talista viszonyok között egzisztenciájáért aggódó mechanikus lelkében he­ves harc dúl lelkiisme­retessége és egziszten­ciális érdekei között. Lelki tusájába más sze­mélyek: hozzátartozók és nagy részben a hely­beli pap is beleszólnak. A film története sze­rencsés kimenetelű. A fellármázott rendőrség­nek sikerül az utolsó pillanatban veszteglés közben elcsípni az au­tót. Az autó utasai így is megmenekültek volna a balesettől, mert a vplánt rögzítő, lazán meghúzott anyacsavar épp akkor esett le, ami­kor az autó birkacsor-

Next

/
Thumbnails
Contents