Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-07 / 157. szám, péntek

if lt egyszer két testvér. Áz egyi­E- ke t Péternek, a másikat Pál­nak hívták. Szép szál legények voltak. Hajuk színe, orruk vonala, arcuk piros­sága úgy hasonlított egymásra, mint egyik tojás a másikra. Valami különb­ség azonban mégis volt köztük. De ezt csak az tudhatta, aki közelebbről is­merte őket. Péter, az idősebbik test­vér, szorgalmas, munkaszeretö legény volt. Pálnak azonban mindig a nyakán ült — „laci". Ha ekevasat kívánt a föld, Pál kapálni szeretett volna. Ha a gyom verte a kukoricát, akkor meg váltig erősítgette, hogy ö nem szüle­tett kapálásra, ö lovat akar hajtani, szántani, vetni szeretne. Hogy valóban mégis mit szeretett? Elárulom: aludni. A két testvérre apjuk halála után négy hold jöld maradt. Ügy gondolták: a földet nem osztják szét. Közös erő­vel többre vihetik. Péter továbbra is szorgalmasan művelte a földet, de öcs­csének ezután is későn virradt, korán esteledett. Továbbra is télen szeretett volna aratni, nyáron pedig tüzelőt szedni a közeli erdőben. Bátyja hol szépen, hol csúnyán próbálta munkára szoktatni az öcsköst, de az továbbra is a régi nótát fújta ... Péter megúnta a sok veszódést, ráhagyta öccsére: csi­náljon amit akar. Az vieg úgy határo­zott, hogy mégiscsak a legkényelmesebb munka lesz a — semmittevés. Eljött az aratás ideje. Szép termést hozott a határ. Péter éjjelt nappalá téve iparkodott minél gyorsabban be­takarítani a termést. Sor került a cséplésre is. Jól fizetett a búza. Örült Péter, de Pál is jókedvűen dörzsölget­te a kezét. Alig várta, hogy az utolsó kévét is elnyelje a cséplődob, máris Péter elé penderült. — Osztozzunk, bátya'. — Jól van, osztozzunk. A cséplőgép faránál mindjárt kezd­ték szétrakni a telt hasú zsákokat. Jobb oldalra a Péterét, balra Pálét. Ment volna is a dolog szépen, csak hát Péter úgy igazította, hogy a jobb ol­dalra két zsák búzát tett, míg balra csak egyet. Pál persze ezt nem állta meg szó nélkül. — Nem jól van ez így, bátya! — Már miért ne volna, öcskös? Nem akarod tán letagadni, hogy kétszer annyit dolgoztam, mint te. — A föld fele az enyém — pattant fel Pál. — Akkor a munka felének is kellett volna, hogy a tied legyen. Pfirázs veszekedés támadt a testvé­rek között, de Péter mégis csak tizen­hat zsákot vitt haza, míg Pálnak nyolccal kellett beérnie. Vajon igaza volt-e Péternek? Szerintem igen. A z a kis történet csallóközcsü­törtöki utam után jutott eszembe. Ugyanis, ahogy az majd ké­-NEM LEHET sőbb kiderül, ott is akadnak Pálok. A különbség csak az, hogy ott Pál az idősebb, Péter a fiatalabbik testvér. Hogy ne csűrjük-csavarjuk a dolgot, mindjárt rá is térek a dolog lénye­gére. Megtörtént ugyanis, hogy a somorjai járásba vetődtem. Ha az ember nyitott szemmel, nyitott füllel jár, sok min­dent lát, hall. Így csapott fülembe a hír: szorgalomban pártját ritkítja a csallóközcsütörtöki szövetkezeti fiatal­ság. Egy ismerősöm így szólt róluk: — Derék gyerekek. Kertészetüknek nincs párja a világon. Hogy mi az igazság, arra én is kí­váncsi voltam. A szövetkezet elnökével és Gazsik Józseffel, a kertészeti csoport vezető­jével poroszkálunk végig a falu utcá­ján. Sok a kérdeznivaló, hallani akar a fül, kíváncsi a szem. Csakhogy a beszélgetés nagyon nehezen indul, ne­hezen esik a szó. A válasz késik. Ha Gazsik József szól is valamit, először a szövetkezet elnökére pillant, mintha tőle várná az engedélyt a szóra. Miért? Mi gátolja itt a szó szabad folyását? Egyelőre titok. Űjabb kérdés, újabb összenézés kö­vetkezik. Az elnök a fejét csóválja, aztán kényszeredett, kelletlen hangon szól. — Ebből baj lesz ... Ojból Gazsik Józsefre hunyorít és így toldja a szót. — Én bánom, beszélj, de tudod... a többiek ... Gazsik József pillanatokig gondolko­zik, közben egyre közeledünk a kerté­szethez. — Hát mit mondjak? — teszi fel saját magának a kérdést. Harmincné­gyen dolgozunk a kertészetben. — Mindannyian fiatalok. Józsi kö­A Banská Bystrica-i kerület sok üzeméből naponta indul el határain­kon túlra a dolgozók keze munkájá­nak eredménye. A Piesoki Gépgyárból például május 22-én 10 Diesel-motort küldtek Törökországba, 3 agregátot elektromos áramfejlesztésre a Német Demokratikus Köztársaságba. Most Korea számára állítanak össze egy szállítmányt, mely orsóprésekből áll és 100 darab hajómotor vár szállításra a nyugat-európai államokba. A^štiavničkai fürészüzemben desz­káit, léceket készítenek. Ezekre na­gyon sok külföldi megrendelés ér­ABBÓL BAJ— zöttük a legidősebb — toldja meg az elnök. Míg a tizenhét és félhektáros kerté­szetig jutottunk, Gazsik Józsefről már tudom, hogy 27 éves. Amikor a kato­naságtól visszatért, a szövetkezet ve­zetősége a kertészet irányítását bízta rá. Kezdetben nagyon kevesen voltak, de a csoport egyre jobban szaporodott. Jöttek a fiatalok, Csallóközcsütörtök új nemzedéke, hogy fiatal erejüket, ügyességüket a közös javára a zöld­ségtermelésben gyümölcsöztessék. T avaly már annyira bíztak ere­jükben, hogy a járási ver­senybe is bekapcsolódtak. A ver­senyben a harmadik helyet szerezték meg. Szép ez, nagyon szép. Bár nem kerültek az élre, de azért büszkék vol­tak az eredményre. Hasznát látta ipar­kodásuknak a szövetkezet, az egész ország. A dolog úgy történt, hogy a szövet­kezet 320 000 korona bevételt tervezett a kertészetből. A versenyre kelt fiata­lok szorgalma azonban nagyot toldott a tervezett összegen. Egész éven ke­resztül szorgalmazták a munkát. Ko­rán keltek, későn feküdtek, hogy mi­nél jobb legyen az eredmény. Az év végén kiderült, hogy nem volt hiába­való az iparkodás. Ahogy már emlí­tettem is, a versenyben a harmadik helyre kerültek és a tervezett 320 000 korona helyett 423 000 korona bevé­telre tettek szert. Büszkék voltak a fiatalok, hogy a harmadik helyre ke­rültek, örültek annak, hogy a szövet­kezet házirendje értelmében minden egyes munkaegységük után több mint két korona prémiumot is kapnak. Ahogy a beszélgetéssel eddig jutot­tunk, máris szemünk elé tárult a ha­talmas kertészet. A bejáratnál megáll­tunk, s most már Gazsik József a je­kezik. Május végéig 1500 köbmétert szállítottak belőle Görögországba, Egyiptomba, Hollandiába, Franciaor­szágba, Kelet- és Nyugat-Németor­szágba, valamint Magyarországra. A fuleki Kovosmaltban nagyon szép színes, mintás zománcedényt készíte­nek. Ezek különösen kedveltek a Ťä­vol-Keleten Indiában, Szíríában és Belga Kongóban. Az év elejétől 50 vagon ilyen árut küldtek szét ezekbe a távoli országokba. Júniustól pedig az év végéig havonta 10 vagont ter­veznek határainkon túlra szállítani. (Tudósítónktól) lenről, áz idei tervükről kezdett be­szélni. Röviden, tömören adta tudtomra, hogy az idén már beneveztek a kerü­leti versenybe. A kertészet területe nem bővült, csak a bevételi tervet nö­velték 60 000 koronával a múlt évivel szemben. Gazsik József bízik abban, hogy az idén is kiváló eredménnyel zárják majd az évet és a kerületi versenyben is méltó helyre kerülnek majd. A kakas még nem is kukorékol hajnalra, de a fiatalok — ha a munka megkívánja — már kint vannak a kertészetben. Szorgalmuk szinte határtalan. Ez a sikerük titka. A szövetkezet elnöke mostanáig hallgatott. Csak néha-néha bólintott Gazsik József szavaira. Most is, mint­ha csak éppen előbbi szavait ismé­telné, fejcsóválva mondja. — Baj lesz ebből, baj ... Már másodszor hallom ezt a monda­tot az elnök szájából. Kíváncsi voltam rá, mit is takarhat ez a baljós mondat. Az elnöktől vártam a választ, de ö csak tovább csóválgatta a fejét. Ga­zsik József vette át újból a szót. — Szépen keresünk a kertészetben. Tavaly is több mint két korona pré­miumot kaptunk egységenként. Ez soknak fáj a szövetkezetben ... Irigyek az emberek. Azt nem látják, hogy mennyit dolgozunk, mennyit terme­lünk, csak azt, hogy mennyi munka­egységet szerzünk havonként, meg hogy tavaly prémiumot is kaptunk. Pe­dig hát ezt mások is megtehetnék, csak hát... ost már értettem, miért mondta az elnök, hogy ebből baj lesz. A csallóközcsütörtöki szövetkezetben is akadnak még irigy emberek, akadnak még pálok, akiknek jóval későbben vir­rad és korábban esteledik, mint a ker­tészcsoport fiataljainak. Nehezükre esik a munka, de a haszonból ők is úgy akarnának részesedni, mint azok, akik szorgalmukkal lehetővé tették a pénzügyi terv túlszárnyalását. Bántja az ilyen pálokat, ha a szorgalmas fia­talokról ír az újság, irigykednek a pót­jutalomért, de arra egyik sem akar gondolni, hogyha az ő portájukon is korábban virradna, az ő Számlájukra is több munkaegységet írnának. Többet teremne a föld, jövedelmezőbb lenne az állattenyésztés. Végeredményben többet adnának a közösnek és több részesedést is várhatnának. Meg kell már tanulniok egyszer, hogy olyan ez a szövetkezeti gazdálkodás, hogy aki többet termel, jobban dolgozik, többet is kap a közösből. Azt hiszem, hogy ez így is van rendjén, s ezért nem kell félnie az elnöknek, hogy baj lesz abból, ha megint prémiumot kapnak azok, akik megérdemlik. Szarka István A Banská Bystrica-i kerület üzemei teljesítik exporttervüket Jelentés a losonci járásból A kalondai szövetkezetesek ; jó hírneve nemcsak a környé­ken, de a járásban és a kerü­leten is elterjedt. Ismerik őket a munkájuk után. Különösen Pakso és Kavasz juhászokat is­merik a vidéken. 188 juhot nyír­tak ez idén, mindeqyikről 4.20 kg qvapjú került le. Ily módon a szövetkezeti • taqok nemcsak hogy teljesítették a beadásukat, de terven felül is 1061 kg jó minőségű gyapjút adtak be. Lesz a cukorgyárban munka Ősszel a kalondai szövetke­zetesek több mint 3000 méter­mázsa cukorrépával adnak töb­bet, mint tavaly. Megtehetik, hisz a tavalyi négy hektár he­lyett ez idén 10 hektár cukor­répát vetettek. Hogy a tervezett 500 mázsás hektárhozamot elérjék, gon­doskodtak a cukorrépa jó meg­munkálásáról. Négyszer sara­bolják, megkapálják, trágyalé­vel öntözik, s azonfelül a kár­tevők ellen is védekeznek. Lesz sertéshús Már is azzal dicsekedhetnek a rappiak, hogy a félévi be­adást teljesítették, s azonfelül háromezer kilogramm sertés­húst adtak be állami felvásár­lásra. Lukács és Ferenc sertés­gondozók törődnek azzal, hogy minden munka terv szerint menjen. A közellátásra most is 50 sertést hizlalnak, amelynek egyik részét beadásra, másik részét pedig állami felvásár­lásra szánják. Az év végéig még 100 mázsa sertéshúst ad­nak be. Ez is nagy eredmény A jelsőci szövetkezetben ta­valy csak úgy próbaképpen si­lóztak vagy 80 köbmétert. Per^ v sze, 55 tehénnek ez kevés volt. A tejhozam azért mégis emel-i kedett, s ezért az idén elhatá­rozták, hogy 18 hektáron ter­melnek silótakarmányt, és őszig négyszáz köbméter siló­takarmányt készítenek. P. Filka, Madačka. e mi li e m m u m n a p Pusztafödémesen vagyunk, a hídon megyünk keresz­tül. Megállunk néhány alcsonyabb épület előtt. Itt van a Tőzegtermelő Üzem irodája és gépjavító műhelye. Éppen Marcel Lučanský, a pusztafödémesi üzem veze­tője beszél az egybegyűlt munkásokhoz a legújabb fel­adatokról. Maskin mérnökkel kimegyünk a tőzegterme­lés helyére. Alig tudom követni, olyan fiatalos lendü­lettel vesz irányt a bágerek és sztálingrádi lánctalpas traktorok felé. A felhalmozott tőzeganyagot a 10 ton­nás Tatra 11 l-es típusú teherkocsikra rakják, melyek­kel a diószegi feldolgozó-üzembe szállítják, ahol „Vita­hum" és „Alkahnoj" elnevezésű humuszképző műtrágyát készítenek belőle. Hasonló üzemek vannak Trnaván és Dvorníkon, ahonnan a kész műtrágyát az állami gaz­daságokba, EFSZ-ekbe és m agángazdaságbkba szál­lítják. — Hogy kerülnek ezek a magas tőzeghegyek ide? — kérdezem kísérőmtől. — Egy részét a keskeny vágányú vasúton szállítjuk, más részét az a magas szovjet gyártmányú begyűjtő­gép hordja ide, melyet egyszerűen bunkernek hívunk. A gépet DT 54 traktor húzza. A két gép naponta 8 óra alatt kb. 500 tonna tőzeget hord erre a halomra. A hal­mot pedig az OF 5 villannyal hajtott gép keveri, egyen­geti és simítja egészen 7 méter magasságig. Nagy területen folyik a munka Egyszerre elénk tárul az egész 25 hektárnyi terület, mely több részre oszlik. Az egyik hatalmas, sima fe­lületű tábla — akár egy készülő repülőtér —, melyet a gyepréteg el­távolítása után most készítenek elő tőzegfejtésre. Előzőleg még különféle ásványi anyagokat hengerelnek bele, hogy azok a tőzeg kitermelésénél jól legyenek elosztva. A kitermelés ún. frézekkel történik. A másik két te­rületen csillog a víz tükre. Itt lánc­talpas kotrógépek és nagyteljesítmé­nyű Z 351 T exkavátorok dolgoznak, Tőzeget csakis. előkészített és lecsa­polt tőzegtelepen termelhetünk ki, mert a tőzeglapok víztartalma né­melykor 90 százalék is lehet. A tő­zegláp előkészítése lecsapolással kez­dődik. A lecsapolóárlkokat 20—25 méter távolságra ássák ki, a vizet gyűjtő-árkokba, majd innen a főcsa­tornába vezetik. A kitermelt tőzegláp helyén tó képződik. Az egyik ilyen tavat Pusztafödémesen már halastó­vá változtatták, ikrákat és halakat helyeztek el benne, a partján pedig fűzfákat ültettek el. Idővel hozzá­csatolják a többi volt lápot és 8 hektáron hatalmas halastavat nyer­nek, ahol majd kacsákat is akarnak tenyészteni. A természet szeszélyes Eddig az volt a szabály, hogy tő­zeget főleg sík területen találtak. A természetnek azonban vannak sze­szélyei. A vállalatnak van egy telepe Árvában — Suchá Horán, ahol 6—7 méteres mélységben hegyek között is található tőzeg. Ez a terület már ez idén kerül feltárásra. A tőzeg pedig 1000 évig is fekhet, ha ki nem emeljük. Ezért pedig kár lenne, mert a tőzeggel jelentősen növelhetjük a nemzeti vagyont, a termőföldek ho­zamait. Mi a tőzeg? A tőzeg teljesen és részben fel­bomlott tőzegképző lápi növényekből áll. Tőzegnek azt a szerves kőzetet nevezzük, amelynek ásványi anyag­tartalma a tőzeg abszolút száraz­anyagának legfeljebb 50 százaléka, és amely a lápi növényzet elhalása és részleges felbomlása következtében sok nedvesség és kevés levegő je­lenlétében keletkezett. A különféle tőzegek vegyi összetételüket és trá­gyázásra való felhasználhatóságukat tekintve nem egyenlő értékűek. A tő­zegképző növények a sások, nádak, zsurlók, hypnum lombos mohák, va­lamint egyes fák, mint az éger, a fűz, a nyír — csupa olyan növény, ame­lyek fejlődéséhez nagy mennyiségű szervetlen tápanyag szükséges. A tő­zegképződés alapfeltétele a túlságos nedvesség, a talaj levegőhiánya és elégtelen szervetlen tápanyag tartal­ma, amely megakadályozza a közön­séges lágyszárú növényzet kifejlődé­sét. A tőzeg hamun, nitrogénen, foszforon, káliumon és kalciumon kí­vül kis mennyiségben magnéziumot, mangánt, ként, bórt és elumíniumot is tartalmaz. A tőzeggazdálkodás Hazánkban tőzeggazdálkodásró! csak az ipar államosítása óta lehet beszélni. A tőzeg iránt az érdeklődés mindinkább növekedett, amióta az emberek rájöttek sokoldalú használ­hatóságára. Olyan országokban, mint a Szovjetunió, Németország, Hollan­dia, Svédország, ahol sok a tőzeg, tüzelésre és a mezőgazdaságban almozáera vagy trágyázásra használ­ják, azonkívül a vegyiiparban, koksz, gázok, szesz, fenol, építőanyag, szi­getelő lemezek és papír gyártásánál is felhasználják. Nagy jelentőségű a reumatikus és egyéb betegségek für­dői kezelésénél vialó használhatósága. Csehszlovákiában aránylag kevés a tőzeg — vagy 50 000 hektár terüle­ten, ebből Szlovákiában mintegy 5000 hektáron. Ezért nálunk jól kell gaz­dálkodni ezzel az értékes nyers­anyaggal, melyet csak a termőföld megjavítására, almozásra, komposzt készítésére, vagy trágyázásra hasz­nálnak. Az orosz fekete föld 11 szá­zalékos humuszt, a mi termőföldjeink átlagban csak 1,3 százalékot tartal­maznak. Ha 2 százalékra akarnánk emelni a humusztartalmat, akkor a Csehszlovák Köztársaságban legkeve­sebb 110 millió tonna humuszanyagot kellene hozzákevernünk. Istállótrá­gyákkal évente csupán 12 millió ton­na humuszképző anyagot tudunk elő­állítani. Mezőgazdaságunk fejleszté­séhez pedig szükséges, hogy a hu­musztartalmú trágyák gyártását egy­re fokozzuk. A további ötéves tervek azzal is foglalkoznak majd, hogy a nagy városok szennycsatornái vizé­nek tartalmát tisztítás és szárítás után komposztok gyártására használ­ják fel. A Tőzegtermelő Üzemeket, melyek a helyi gazdálkodás_ vállalataihoz tar­toznak, csak 1952-ben alapították. Telepei és üzemei Szlovákiában: Trnaván, Dvorníkon, Pusztafödéme­sen, Diószegen, Sviten, Hrabušicén, Suchá Horán vannak. Legújabban Tárnokon helyezik üzembe a tőzeg­termelő telepet. A számítások szerint ott legalább 25 évig termelhetnek majd tőzeget. Növekszik a gépesítés Alkalmunk volt a tőzegtermelő vállalat főmérnökével, Haring elvtárs­sal beszélgetni. — Milyen intézkedésekkel emelik a jövőben a hatékonyságot — kér­dezzük. — A tőzegtermelésnél az eddigi lánctalpas és tárcsás bágerek helyett frézelési módszert fogunk alkalmaz­ni. Ez a módszer gyorsabb és ol­csóbb, azonkívül az az előnye, hogy nyáron a tőzeganyag száraz, nem kell külön szárítani. A bágerek fagy idején nem dolgozhatnak, ezért az exkavátort alkalmazzuk, mely vízben is tud dolgozni. Kezeléséhez legföl­jebb két személy szükséges. — Hogy teljesítették a tervet az első negyedévben' — A tervet a múlt évhez viszo­nyítva 50 százalékkal emelték. Mégis az első negyedévben 119,2 százalékra teljesítettük. Ugyanakkor a béralap 102,2 százalékos teljesítése mellett a termelékenységet 119,7 százalékra teljesítettük. — Milyen új beruházások, illetve berendezések kerülnek üzembe? — kérdezzük. — Diószegen június 5-én hindui meg az újonnan felépült feldolgozó üzem. Minden telepünkön növekszik a gépesítés, amivel tovább emeljük a munkatermelékenységet. A továbbiakban megtudjuk,'- hogy a pusztafödémesi üzemben az első ne­gyedévben jó munkájukért sokan részesültek jutalomban. így Štefan Čuperka karbantartó, Viliam Šteiner bágeres, Augustín Klačan munkás túlteljesítették normáikat. Štefan Krištof teherkocsivezető eddig már 95 ezer km-t tett meg Tatra 111. kocsijával baleset nélkül. Több ma­gyar dolgozó is kitűnt jó munkájá­val, így Tornyai Vendel, Szöcs Lő­rinc, Krizsan János. Jó ez a lápon dolgozó kollektíva, mindenki a maga helyén jól végzi feladatát, a vállalat is sok segítséget nyújt a mezőgaz­daságnak. Grek Imre ÜJ SZO 1957. június 7.5

Next

/
Thumbnails
Contents