Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-01 / 151. szám, szombat

A szocialista verseny alapja: äz egyéni verseny Hiérl gyűjtünk nyersanyagot? Szlovákiában évenként 3000 vagon hulladékpapírt vásárolnak fel. Az is­kolák tanulói lelkesen vesznek részt a gyűjtési akciókban. — Legújabb: Ingyenes társaskirándulás hulladékpapírért. Fejenként 11 kilogramm az évi papírszükségletiink. Van már víz Nagyhegyen Kettős ünnep Szalócon Indulhatunk — mondja a szövet­kezet elnöke, Osváth Lajos. Mind­nyájan felállunk a hatalmas pony­vasátor asztalai mellől, s a bejárat jelé tartunk. Lehettünk vagy har­mincan. — Mennyi ideig tart az út Nagy­hegyre? — kérdem a mellettem haladó Csefó Árpádtól, a rozsnyói járás CSISZ titkárától. — Egy jó óra járás. Kissé nehéz az út és meredek. De megéri a fá­radságot. Keskeny úton kanyarodunk az országútra, onnan egy mezei útra, amely a hegynek tart. Köves és meredek ez az út, a legtöbb helyen sziklába vájták. Gyönyörű, tiszta idő van, de szerencsére hűvös észa­ki szél fúj, s így nem melegszünk ki a hegyi túrában. Szalóc közvetlen közelében van a pelsőci fennsík meredek hegyháta — a Nagyhegy. Itt legelnek a sza­lóciak állatai ugyanúgy, mint a fennsík lábánál fekvő többi közsé­geké. Dúsak ezek a legelők, csak itatni nem lehetett a jószágot. Víz a fennsíkon ugyanis mindeddig nem volt. Nagyon régen, még az apák ide­jében vetődött fel a gondolat: ho­gyan kellene a víz kérdését meg­oldani a Nagyhegyi legelőkön? Na­gyon sok akadálya volt akkor an­nak. Az akkori rendszerben senki sem akadt, aki a szalóciak óhaját megvalósítsa. Teltek az évek, az év­tizedek s minden maradt a régiben. Mindennek eljön az ideje, elérke­zett a szálóciaké is. Védnöküket, a Rozsnyói Vásércbányák vállalati igazgatóságát kérték fel a szövetke­zet dolgozói, hogy támogassák őket a nagy hegyi vízvezeték elkészítésé­ben. S a bányászok örömmel vál­lalták a támogatást. A vállalat igaz­gatója, Cangár elvtárs szavát állta. Elkészültek a tervek Trnka elvtárs vezetésével. Kurcina elvtárs mindent elkövetett, hogy a szükséges anya­got beszerezze, s megindult a mű megépítése. Jakubovszki János elv­társ szakszerű vezetésével lelkesen dolgoztak a bányászok, a hivatal­nokok, a szákmunkások, a falu szö­vetkezetének tagjai és az egyéni gazdálkodók. Egy cél elérése érde­kében fogott munkába földműves és munkás egyaránt. S a munkás­paraszt szövetség lelkes és odaadó munkájának eredménye megszüle­tett. A víz már fenn van a Nagy­hegyen ... Kíváncsiak vagyunk, alig várjuk, hogy a fennsíkon legyünk. Nehéz túra volt, de felejthetetlenül szép. Másfél órát tartott. Eönn a tetőn ott legeltek a marhák, szomjukat most már a vályúk kristálytiszta vizével olthatták. A Kettes Lápon ott találtuk a munkabrigádot. Ott dolgoztak a hatalmas víztartály be­tonfalain. Amikor odaértünk, abbahagyták a munkát' Egy tisztásra teleped­tünk le mindnyájan, ahol Józsa László, a JNE mezőgazdasági ügy­osztályának vezetője méltatta c vízmű felépítésének jelentőségét, amit a munkás-paraszt szövetség hatalmas ereje tett lehetővé. Mél­tatta azt az erőkifejtést, amit a csővezeték lerakása igényelt, amit a bányák és a falu dolgozói min­dennapi munkájukon túl végeztek el. Az 50 kilót meghaladó súlyos csöveket kézről kézre adogatva he­lyezték el a ferinsík meredek olda­lán a faluban épült motorháztól fel a fennsíkra. Követ robbantottak, a meredek úton anyagot szállítottak. S az összefogás hatalmas ereje dia­dalmaskodott, a szövetkezet és a falu fejlődésének nagyszerű távlatai megnyíltak. Kettős ünnepet ült Szalóc népe. Este az iroda udvarán adta át a szövetkezet elnökének a kerületi nemzeti bizottság tanácsa vándor­zászlaját Fábián János elvtárs, a mezőgazdasági ügyosztály vezető­je. A közös gazdálkodásban nagy­szerű eredményeket értek el a ta­gok. A legjobbak a kerületben. Vi­rágzó növénytermesztésük, kerté­szetük és állattenyésztésük van. Beadási kötelezettségüket magasan túlteljesítették az első negyedév­ben. Tejből 240 százalékra, marha­húsból 187 százalékban, tojásból 450 százalékban tettek eleget kötele­zettségüknek. Sertéshúsból egész évi beadásukat teljesítették. A ter­vezett 76 ezer korona helyett 104 ezer koronát bevételeztek. Nem cso­da, hogy a szövetkezet három tag­jának van már autója, s kettőnek megrendelése. A szalóciak nagy ünnepét a fia­talság jól sikerült kultúrműsora zárta le. A közös vacsora után víg hangulatban maradtak együtt, hogy együtt örüljenek a már elért ír» kereknek, amelyek a jövőben míg nagyobbak lesznek. Mert a vízveze­ték megépítésével legalább 120 mázsa hússal töbet termelnek, s lényegesen nagyobb lesz a tehenek tejhozama, ami 150 ezer korona ér­tékű többtermelést jelent. A víz­mű építkezésének költsége tehát egy év leforgása alatt megtérül. Nincsen magára hagyatva a sza­lóci szövetkezet, kormányunk és pártunk támogatása segíti abban, hogy a második ötéves terv fel­adatait nemcsak megvalósítja, ha­nem túl is szárnyalja. (mgy) Szépítik állomásukat A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 40. évfordulójának meg­ünneplésére készülünk. A tiszteletadás legméltóbb formája a szocialista mun­kafelajánlás, a verseny. Olyan bevált formája ez a kifejezésre juttatott tisz­teletnek, amely a mi saját magunk ügyét is előbbre viszi. Márpedig ezt mindenki akarja. A szocialista verseny legcélravezetőbb alapja: az egyéni ver­seny. A legszélesebb körben elterjeszthető és szinte minden munkásra alkalmaz­ható versenyforma az egyéni verseny. Az egyéni verseny az alap, minden más versenyforma ebből alakult ki. Az egyéni versenyben bontakozik ki legin­kább a dolgozó aktivitása, az a szen­vedélyes akarata, hogy minden képes­sége, leleményessége latbavetésével le­győzze a nehézségeket, előrehaladjon. Amikor a dolgozó felajánlást tesz ter­ve túlteljesítésére, a minőségi munká­ra, vagy a fokozott takarékosságra, személyes felelősséget vállal a rábí­zott termelőeszközök legjobb kihasz­nálásáért. Az egyéni verseny a szocia­lista munkaverseny minden más formá­jánál inkább lehetővé teszi a teljesít­mények számontartását és ellenőrzését. Az egyéni verseny széles kapukat tár a dolgozók százezres tömegei előtt, hogy megmutassák: mit tudnak. C ajnos, az egyéni versenyt, ezt a legfontosabb versenyformát nem becsüljük meg eléggé. Az egész versenymozgalmat és ezzel a szocializ­mus építésének jelentékeny tényezőjét ássák alá azok, akik elhanyagolják ezt a legszélesebb egyéni versenyformát. Nemcsak másokkal, saját régebbi ered­ményeinkkel is versenyre kell kelnünk. Mindenkor ismernünk kell legjobb ko­hászaink, bányászaink, szövőnőink, traktoristáink, fejőnőink nevét és ered­ményeit. A szocialista munkaverseny új sikerek előtt áll és az ára: harc az egyéni felajánlások teljesítéséért. Féltő szeretettel figyelnünk kell, ki tűnik ki legjobban az egyéni versenyben. S ha egyik-másik gyárunkban, bányánkban, állami birtokokon elmaradnak a közös üzemi felajánlások, sőt a terv teljesí­tésében, annak egyik fontos oka az, hogy ezekben az üzemekben nem ter­jedt eléggé az egyéni verseny. I gazán lendületes egyéni verseny csak ott bontakozhat ki, ahol nem állják útját. Nem ritka nálunk a verseny gépies megszervezése, a for­mális felajánlások kérdőíveken való „gyűjtése". Egy-kettő — s az ilyen A takarmányokon van a sor (th) Muzslán nem is olyan régen még igen nagy takarmányhiánnyal küzdöttek. Nem csoda tehát, ha a gyönge etetés következtében le­romlott az állatállomány. Ezzel ma­gyarázható, hogy a szövetkezet elő­irányozott bevételeit közel sem teljesítette. Ma is átlagon aluli a tejhozam. Ez a tény azonban nagy tanulság­gal szolgált a szövetkezet tagsága és vezetősége számára, mert az idei tavaszon és az ősszel elvetett ke­verékek mellett még több mint 20 hektárnyi silókukoricát és egyéb takarmánykeverékeket vetettek, öt hektárral megtoldották a tervezett 65 hektár cukorrépa-vetésterületü­ket is, amiből jelentős mennyisé­gű takarmányra tehetnek szert. A szántóföldön termesztett takar­mányokra is nagy súlyt fektettek, mert csaknem 30 hektáron — he­réből és lucernából — alávetést al­kalmaztak. Most már lesz bőven takarmány az állatok számára, hiszen néhány napja csak, hogy 118 hektár lu­cernát lekaszáltak. A géppel levá­gott vastag takarmányrendek szin­te eltakarják a földet. Éppen ezért Igyekezni kell a szárítással, hogy jó minőségű etetni valót tárolhas­sanak. — A múlt évvel szemben — je­gyezte meg Zalaba Ferenc könyvelő — jelentős mértékben növelték a takarmányterületeket, ami egész földmennyiségük 27 százalékát te­szi ki. Persze, az etetni valóval takaré­koskodni kell, nehogy megismét­lődjék a tavalyi takarmányhiány, amit oly módon biztosíthatnak, ha már mostantól kezdve pontosan adagolják a takarmányokat. szervezők máris küldik a jelentést, hogy a munkások 80 vagy 90 százaléka tett felajánlást. De az ilyen felajánlá­sokat a dolgozók nem érzik eléggé ma­gukénak. Még súlyosabb jelenség, ha egyes gazdasági és szakszervezeti ve­zetők — szerencsére az ilyenek már kihalóban vannak — a munkások meg­kerülésével, nevükben tesznek kollek­tív felajánlásokat s erről csak utólag értesítik őket. A munkaverseny csak önkéntes lehet. A verseny fenti módon történő szervezése durva megsértése az önkéntesség elvének. Természetes, hogy az ilyen „közös" felajánlás kár­tyavárhoz hasonlít, amelynek nincsen szilárd alapja. Az egyéni verseny formális, bü­rokratikus szervezése, a dolgozók meg­kerülése nem más, mint a tömegek alkotó kezdeményezésének korlátozása. A munkások akkor harcolnak szívvel­lélekkel a felajánlás teljesítéséért, ha annak minden pontját magukénak ér­zik, maguk gondolták át. Kétségtelen, hogy fáradságosabb és lassúbb az egyéni verseny megszervezése, ha nem kérdőlapokkal, gépiesen, hanem felvi­lágosító szóval, a dolgozókkal folyta­tott alapos megbeszéléssel végzik. Ez a fáradság azonban sokszorosan meg­térül a valóra váltott ígéretekben. Er­re törekedjenek, ezt az utat járják szakszervezeti funkcionáriusaink. C ok helyütt komolyan visszaveti az egyéni versenyt, hogy a fel­ajánlások egy része csak általánossá­gokat tartalmaz. Még mindig előfor­dulnak ilyen ígéretek: „Csökkentem a selejtet, hatékonyabban fogok termel­ni." Bármennyire is jószándékúak az ilyen felajánlások, mégsem elég ösz­tönző erejűek, mert a felajánlást tevő dolgozók nem állítanak maguk elé vi­lágos célt. Természetesen az ilyen fel­ajánlások végrehajtása nem is ellen­őrizhető. Másutt egyoldalúak a fel­ajánlások. Csak a mennyiség fokozására mozgósítanak, s közben elhanyagolják tervük olyan fontos, időszerű felada­tait, mint a minőség javítása, az anyag­gal való takarékosság. Az a helyes fel­ajánlás, amely tervünk legfőbb, napi­renden levő kérdéseinek megoldására I A hazai ipar fejlesztése megkíván­ja, hogy a nyersanyagokkal takaré­koskodjunk. Ezért fontos, hogy a nyersanyaghulladékokat ne semmisít­sük meg, hanem összegyűjtsük s a nyersanyaggyűjtő vállalatnak az elő­irt vételáron beszolgáltassuk. Habár a lakosság széles rétegei ebben a te­kintetben kellő megértést tanúsíta­nak, mégis rá kell mutatni arra, hogy különösen a papírgyűjtésre az eddi­ginél nagyobb gondot kell fordítani. A papír, hasonlóan a cukorhoz jelen­tős kiviteli cikkünk, amelyért értékes devizákat kapunk. Hogyan van a papírgyűjtés meg­szervezve? Erre Gašparik Rudolf elv­társ, a Nyersanyaggyűjtő Vállalat igazgatója válaszolt munkatársunk­nak. A nyersanyaghulladékot többfé­leképpen vásároljuk fel — mondja Gašparik elvtárs. Az első mód a ház­mesterek útján való gyűjtés. Itt köz­reműködnek a nemzeti bizottságok is, melyek időnként a házmestereket a papírgyűjtésre és annak leszállítá­sára szólítják fel. Amennyiben na­gyobb szállítmányról van szó, a Nyersanyaggyűjtő Vállalat (Zber) gondoskodik az összegyűjtött anyag elszállításáról. Sajnos, az eddigi ta­pasztalatokok szerint a házmesterek útján történő begyűjtés nem kielégí­tő, mert sokan nem szentelnek ennek a feladatnak kellő figyelmet. Ki gondoskodik a nyersanyaghulla­dék gyűjtéséről a nagyüzemekben? A vállalatoknál, üzemekben és hivata­lokban a nyersanyag-előadó ügye! arra, hogy a hulladékpapírt ne sem­misítsék meg, hanem hogy azt a Nyers­anyaggyűjtő állomás kapja meg. A Nyersanyaggyűjtő Vállalat to­vábbá az egyes községekben a nem­zeti bizottságok és az iskolák támo­gatásával á nyersanyaghuMadékot fel­vásárolja és az összegyűjtött anya­got saját teherautóival elszállíttatja. Melyik felvásárlási mód a legeredmé­nyesebb? A nyersanyaghulladék gyűjtésében ösztönöz. Elveszti mozgósító erejét az olyan felajánlás is, amely nem szab magas követelményeket, amelyet köny­nyűszerrel lehet teljesíteni. Az ilyen felajánlás megcsúfolása a versenynek, csak arra való, hogy fékezze a dolgozók lendületét. A felajánlások helyes kidolgozásához sók segítséget nyújthatnak a műszaki vezetők. Nekik kell útmutatást, taná­csot adniok, hogy mire vállalkozzék a versenyben levő dolgozó, mivel járul­hatna .hozzá legjobban a terv sikeréhez. A mi dolgozóinkban elevenen él a versenyzés szelleme. „Vagyok olyan legény mint te, Vágok olyan rendet mint te." Dolgozóinknak ez a büszkesége az egyéni verseny egyik fontos rugója. E nemes munkásvirtus tüze olykor még a tőkésvilágban, a legszörnyűbb ki­zsákmányolás közepette is fel-fellob­bant, bár akkor ennek végeredmény­ben a tőkés látta hasznát. Most, ami­kor az igazi verseny egyaránt hasznos a munkás egyéni érdeke és a szocialista építés közös érdeke szempontjából — felbecsülhetetlen értékű erőforrásunk­ká vált a dolgozók vetélkedése. Persze, a szocialista vetélkedés tüze csak ott válik fennen lobogó, messze világító tűzzé, ahol a szakszervezet a versenyt a tömegek sajátjává teszi, ahol is­mertté teszik az üzem előtt. A tudás, az ügyesség, a szorgalom összemérése — ez teszi a versenyt igazán verseny­nyé. A tömeges egyéni versenyekből lesz a legértékesebb vállalati kötele­zettségvállalás. Erre van most szük­ség. A féléves terv alapvető feladatai­^^ nak túlszárnyalása, a Nagy Ok­tóber tiszteletére tett felajánlások tel­jesítése — ez most az a láncszem, ame­lyet meg kell ragadnunk. Százezrek te­gyenek most egyéni felajánlást, komoly ígéretet a pártnak, a népnek, a hazá­nak, és az adott szó beváltását tartsák szent kötelességüknek. Mert minden betartott szó, minden új eredmény dol­gozó népünk javát szolgálja. Ez a kö­telezettségvállalások lényege és értel­me. I Jó Sándor az iskolák fejtik ki a legnagyobb te­vékenységet. Az iskolák eredményei igazolják, hogy a tanulóifjúság szíve­sen kapcsolódik be akciónkba. Jó eredményeket értünk el a sorsjegy­akcióval is; a leszállított nyersanyag­hulladékért sorsjegyeket adtunk. A tanulóifjúság ebből is lelkesen ki­vette a részét. Igen sok iskolában a leszállított anyagért kapott pénzből közösen rádiót vagy televízort vettek. Papírosért víkend Milyen újabb gyűjtést kezdeményez a Nyersanyaggyűjtő Vállalat? A leg­újabb gyűjtési akció is az ifjúságra támaszkodik. Az új akció abból áll, hogy a vállalat a beszolgáltatott nyersanyagért egykoronás vikend­bélyegekkel fizet, amelyek a vállalat által rendezett társaskirándulásokra és társasutazásokra érvényesek. Igy például egy dunai hajókiránduláshoz 5 darab koronás vikendbélyeg szük­séges, míg a 3 napos szlovákiai kör­utazásért már 240 darab bélyeget kell leadni. Az új akciót a tanulóifjúság örömmel fogadta. Nagy lekesedéssel fogtak a hulladékpapír gyűjtéséhez, hogy így minél több vikendbélyeghez jussanak. A Nyersanyaggyűjtő Válla­lat július 7. és szeptember 15. kö­zötti időben összesen kilenc kisebb­nagyobb társaskirándulást és társas­utazást rendez. Részletes program minden nyersanyag-átvevôhelyen kapható. Szlovákiában a múlt évben több mint 3000 vagon hulladékpaplrost vá­sároltak fel papírgyáraink részére, ami jelentős mennyiségű nyersanya­got jelent. Miután azonban belföldi papírszükségletünk jelentősen emel­kedett — fejenként 11 kg az évi szükséglet — feltétlenül szükséges, hogy az eddiginél több hulladékpapi­rost gyűjtsünk s a papirossal jobban takarékoskodj unk. <K) Mint minden évben, a kassai vasúti körzet igazgatósága az idén is szé­leskörű akciót indított az állomások rendezésére, szépítésére. Az igazga­tóság felhívása a legtöbb helyen élénk visszhangra talált. A vasutasok üzemi gyűléseiken beszélték meg a tenni­valókat s részletes munkatervet dol­goztak ki. A királyhelmecd állomás pénztáro­sai, kocsifelírói és forgalmistái 70 ablaktáblát tisztítottak meg. Az állo­más személyzetének kisegítőerői a Már régóta beszélnek arról a kör­nyéken, hogy Pelsőcön barlangot fe­deztek fel. Biztos és pontos magya­rázatot azonban senki sem tudott ne­künk adni. Mivel érdekelt bennünket a dolog, a helyszínen érdeklődtük meg, hogy mi igaz az egészből. A barlang nyílása egy pelsőci lakos házának udvarán van. A harmincas években a ház előbbi lakója az ud­var egyengetése közben egy kisebb földnyílást fedezett fel, amelyből na­gyon hideg levegő áramlott ki. Nem akarta, hogy a saját udvarán kutas­sanak, fúrásokat eszközöljenek, azért nem jelentette be. Az évek múltak, míg 1953-ban a jelenlegi tulajdonos hozzájárult, hogy kiszélesítsék a nyílást, ami alatt nagy üregre bukkantak. A leszállás és a további ásás nagyon veszélyes­nek bizonyult, azért abbahagyták a munkát. Tavaly nyáron hozzáértő szakemberek a földfelületet 3—4 mé­terre megnyitották, s legnagyobb peront hozták rendbe s humuszt hordtak a díszkertbe. Az akcióba a mérnöki építkezések és a magasépítkezés dolgozói is lel­kesen bekapcsolódtak. A mérnöki építkezések buldozérje 8 órát dolgo­zott, s a magasépítkezések két te­herautója sok felesleges és különféle anyagot szállított el, amiket lelkiis­meretlen ki- és berakók otthagytak és nem takarítottak el. A munkabri­gádok elvégzett munkájának értéke tekintélyes összeget képvisel. (Tudósítónktól.) meglepetésükre a tátongó üregben jégcsapokat találtak. Bár nyár volt, az üregből hűvös, hideg levegő áram­lott ki. Hogy egy nagy és mély bar­langnak a bejáratát fedezték fel, ar­ra mutatott az a tény is, hogy a ház tulajdonosa a kútjáhan egy állatot talált, mely kizárólag csak barlangok­ban él. Minden jel arra mutatott, hogy mészkőbarlangról van sző. Azóta állandó munka folyik a bar­langban. A kifejtett kő értékéből szerszámokat vásároltak a kutatók. Ezek a lelkes emberek munkaidejük befejezése után jönnek ide dolgozni. Most, hogy tovább folytathassák kutatásaikat, nagyobb mennyiségű fára volna szükségük az alátámasztá­sokra. Anélkül bizony életveszélyes ez a munka. A helyi vagy járási nem­zeti bizottság bizonyára támogatni fogja ezt a lelkes, önzetlen kutató csoportot, hogy további munkájuk si­kerét semmi ne akadályozza. (Tudósítónktól) c/t fteisííei bav! a st g ban «

Next

/
Thumbnails
Contents