Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-05 / 155. szám, szerda

FEJES LAJOS ÜZENI OSTKAVÁRÓI A szövőnők csökkentik a termelési költségeket A Banská Bystrica-i Slovenka­üzemben az év eleje óta a terme­lési költségeket 40 000 koronával csökkentették. A legnagyobb meg­takarítást a vatelin-osztályon ér­ték el, ahol vert gyapjút használ­nak az eddig tépett fonal helyett és a szövődében főleg a rövidebb csomózással nyertek megtakarí­tást. A vágómühelyben tökélete­sebb munkamegosztást vezettek be, ezzel megjavult a vágónők munkája és az új dolgozók gyor­sabb begyakorlásának lehetősége. A Nagy Októberi ^Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére a Banská Byštrica-i Slovenka szövőnői kötelezettséget vállaltak, amely szerint az év vé­géig 116 800 koronát takarítanak meg a termelési költségeken A megtakarítást számos műszaki­szervezési intézkedés segítségével akarják elérni. 99 'y Kis árumintavásár" Prágában A napokban nyílt meg Prágában a fiemeselnické po­treby nemzeti vál­lalat kiállítása a prágai Fučík park­ban lévő Kong­resszusi Palota jobb szárnyában A „Kis áruminta­vásár", ahogy a nemzeti vállalat a kiállítást elnevezte, áttekintést nyújt a gyárak, hivatalok, különböző intézmé­nyek bevásárlással megbízott alkalma­zottainak, de a fo­gyasztóknak is, mi­lyen gazdag válasz­ték áll rendelkezé­sükre bel- és kül­földi áru-cikkekben egyaránt. • A szállodák felszereléséhez szüksé­ges porcelán és üvegárú, munka- és védő ruhák, függönyök, rádiók és te­levízorok, kerékpárok — összesen 48 ezer kiállítási tárgy szerepel az ízlé­sesen elrendezett vitrinekben. A Ma­gyar Kereskedelmi Kamara elektro­mos, finommechanikai, optikai és mű­szaki ipari cikkeiket állít ki s ezek nagy érdeklődésnek örvendenek. A kiállítás iúnius 9-ig tart. A be­lépés díjtalan. Az első nap látogatott­ságáról ítélve a kiállítás minden bi­zonnyal nagy sikert fog aratni. , -k -< r Esz, leleményesség, haszon A Zsófia-bánya dolgozóinak lakóte­lepén Orlován virágo: kertes villák kö­zött haladunk a brigádosok szállása felé. I Útközben hol jobbra, hol balra nézegetjük a 3—5-szobás takaros vil­lákat, melyek kis kertjeiben kapával szorgoskodnak a ház lakói. — Ezek a villák a bányászok saját­jai — kérdésemre kísérőm, Alojz Klakla, a Zsófia-bánya igazgatója vá­laszolt. — Igen, nagyobb részüket a felsza­badulás után építették. Csaknem minden villához garázs is épült, mert sok itt a személyautó>. Decemberben például csak a mi bányánkból 41-en adták be a kérvényt új személyautó­ra. Eddig már 80 bányászunknak van saját autója. Közben odaértünk az internátus egyik 'földszinti épületéhez. A ház előtti gyepes térségen négy férfi ker­gette fiatalos kedvvel az ugráló lab­dát. — Mi az, fiúk, edzitek magatokat? — szólította meg őket régi ismerős­ként az igazgató. — Szép idő van, kellemes most kint lenni a friss levegőn — kapott választ kérdésére az egyik labdázótól. — Hogy érzitek magatokat, nincs valami panaszotok? — Miden rendben van, Klakla elv­társ, csak a vízellátás lehetne jobb. Az utóbbi napokban néha egy-két órát szünetel a vízellátás. Sorban megismerkedünk az egy évre szerződött brigádosokkal. Pavel Min­ka, Žiar n/Hronomról jött ide. Azelőtt sofőr volt. — Egy évre jöttem ide, de már most, négy hónap után úgy látom, hogy meghosszabbítom a szerződést. Tetszik nekem a környék, a munka­hely és az itt lakó barátságos embe­rek — mondja Minka elvtárs, majd bevezet minket a lakásukba. Szép, tiszta, világos szobába lépünk, mely­ben négy nikkelezett vaságy van egyformán megvetve. Az asztalon fe­hér abrosz, rajta virágváza, friss vi­rágokkal. Az ágyak felett pedig az új­ságokból kivágott tájképek, fényké­pek. — Mindegyikünknek saját szekré­nye van. 14-naponként kapunk tiszta ágyneműt, abroszt. A fűtésért, vilá­gításért és a lakásért egyenkint 28 koronát fizetünk havonta. Aki úgy ha­tároz, hogy végleg itt marad, az össz­komfortos családi lakást is kap — magyarázza olyan meggyőzően Pavel Minka, a söfőrből lett bányász, mintha legalábbis minket akarna meggyőzni, hogy maradjunk itt velük. \ A múltban asszonyainkról csak a háztartási teendőkkel kapcsolatban esett sztt. Az a szólásmondás azonban, hogy az asszonynak a főzőkanál mel­lett a helye, fokozatosan kimegy, a divatból. Szocialista társadalmi rend­szerünk építésében egyre több és szebb eredményről adnak számot dolgo­zó nőink. Ma már nemcsak az ipar­ban vannak példás és kitüntetett női dolgozók, hanem a falvakom, a föld­művesszövetkezetekben is naponta hallani az asszonyaink törekvő mun­kája által elért kimagasló eredmé­nyekről. A nők kezdeményezéséről szerez­tünk tudomást a közelmúltban a ki­rályhelmeci járásból, Kisgéresből. Ez a község túlnyomó részben a szövet­kezeti nagytermelés útján halad. Mint olyan, messzemenő lehetőséget nyújt asszonyainak, hogy tudásukat kellőké­pen érvényesíthessék. Az eddigi ered­mények igen megnyugtatóak. Megta­nulták a nap minden percét gazdasá­gosan kihasználni. Jelszavuk: „Nem télteni tétlenül az időt". Ezzel a jel­szóval kezdett hozzá a helyi nemzeti bizottság mellett működő nőbizott­ság egy varrótanfolyam megszervezé­séhez. A kezdeti nehézségektől elte­kintve munkájuk sikerrel járt. A tan­folyamon részt vett 17 nő Kiss Mária vezetésével jó munkát végzett. Vala­mennyi elsajátította a női ruhasza­bás- és varrás-tudományát. Ma ezek — Maga hová való — kérdem a mellette álló kis bajuszos magas fia­talembert. — Én - is Žiar n/Hronomról jöttem j ide, különben Garamsallói vagyok, — Fejes Lajos töri a szlovák nyelvet. Tudok magyarul is — szólok hozzá anyanyelvünkön. Fejes Lajos kíváncsian rám néz. — Maga magyar újságtól jött? — Igen, az Üj Szótól. — Hát ennek igazán örülök. Lehet az újságukban üzenni földijeimnek? — Hogyne lehetne. — Akkor azt üzenem nekik, hogy jelentkezzenek brigádra, Ostravára. Nem bánják meg. Mi, ak'k már négy hónapja itt vagyunk, bátran mond­hatjuk, hogy jól éreztük magunkat. Ako szereti hnzáját. annak Ostravát, köztársaságunk acélszívét is kell sze­retnie, mert elsősorban itt, Ostraván építjük a szocializmus legfőbb alap­ját, a nehézipart. Olyan meggyőzően mondja, hogy szinte jólesik hallgatni. De egy kurta mondat után elhallgat. Keresi a sza­vakat, hogyan fejezhetné ki még job­ban megelégedését. Panaszra valóban nincs oka. Havonta megkeres — kö­zepesen — háromezer koronát, min­den héten hazajár, családját, két gyermekét meglátogatni Žiar n/Hro­nomra és megkapja a napi 8 korona különélési pótlékot is. Munkájával megvan elégedve. Igaz, elejétől kezd­ve nem minden ment ilyen simán, mint most. Az első hónapban arány­lag alacsony volt a fizetése, mert csak 1054 koronát keresett. A harmadik hónapban már 3207 koronát, a negye­dikben pedig 3600 korona volt a havi keresete. Rövid gondolkozás után még ezt mondja: — Azt szeretném még megüzenni a földijeimnek, hogy kedves nekem a Garam völgye, de most Ostrava is a szívemhez nőtt. Van itt mozink, szín­házunk, kultúrházunk, televíziónk, sportpályánk, mindez helyben, a bánya mellett, nincs tehát időnk unatkozni. És ilyen környezetet, ilyen kereseti lehetőségekkel köztársaságunkban nem sok helyen találni. Goralkó Dániel, aki szintén garam­sallói. hasonlóan nyilatkozik. Ö is azt üzeni haza, hogy bátran jöhetnek bri­gádra Szlovákia minden részéből, mert hisz van bőven munkahely, jó kereseti lehetőségekkel, hiszen Ostravának még sok ezer új bányászra van szük­sége, hogy teljesíteni tudja második ötéves tervünk fejtési feladatait. HORVÁTH SÁNDOR J a nők a bonyolult szabásokat, divatos ruhákat egyedül készítik. Kisgéresen ezzel egyidejűleg megismerkedtek a nők több már közérdekű üggyel is. Ez az érdeklődés a választási kam­pányban bontakozott ki, amikor jó agitációs munllát végeztek. Ahogy elbeszélgetünk a kisgéresi asszonyokkal, nem titkolják, hogy míg ezeket az eredményeket elérték, vol­tak nehézségeik. Voltak nem megér­tők közöttük, akik az esti összejöve­teleket „pletyka-estnek" nevezték. A nőbizottság azonban nem csüggedi munkájában s ma már az a néhány asszony is megváltoztatta nézetét. Kisgéresen szépen fejlődik a szö­vetkezet. Az asszonyok példásan ve­szik ki a részüket minden munkából. Nem egy esetben kizárólag az ő ér­demük egy-egy . fényes termelési eredmény A jövőre nézve ugyancsak nagy terveik vannak. További tanfo­lyamok szervezését tervezik. Mindezt mérlegelve MBittet-éssel kell megemlékezni a HNB munkájáról, mindarról a segítségről, amellyel fel­karolja a nők kezdeményezését. Ugyanakkor a JNB se feledkezzen meg a nőbizottságról. Nyújtson segít­séget, hogy a kisgéresiek példája nyomán az asszonyok a járás többi falvaiban is hasonlóan vegyék ki ré­szüket a szocialista építésből. —ki— víz, akárcsak a többi elem, ma­gán viseli az érem mindkét ol­dalát. Az embertől, az uralkodó erő­től függ, engedi-e kárt tenni, kárba veszni, vagy hasznot hajt vele. BeiUiik ez a megállapítás nemcsak a pöstyéni gyógyvízre, de a vízre általában. A Pöstyéni Állami Gazda­ságban joggal beszélhetnek a víz­gazdálkodás bizonyos sikereiről. Na­gyobb eredményt azonban csak az idén várnak. Miről is van sző tulajdonképpen? Nem másról, mint hogy növelik a hatékonyságot. Akárcsak tavaly, a párt- és a szakszervezet az idén is rendszeresen foglalkozik ezzel a kér­déssel. És így eredmény volt, van és lesz is. íme néhány bizonyíték: ta­valy is öntözték a takarmányrépát és hektáromként 12 és fél vagon volt a terméshozam. Erre nyugodtan mond­hatjuk, hogy csúcsteljesítmény. E kezdeti siker buzdította a gaz­daság dolgozóit arra, hogy szélesebb körben is próbálkozzanak az öntözés­sel. Gondolva persze arra is, hogy ha hét szűk esztendők ez idő tájt sze­rencsére nem is látogatják a vidéket, a nyár mégis száraz lehet. Ma már 15 öntözőgép dolgozik a gazdaságban. Érdemes megfigyelni, mi mindent öntöznek: kukoricát és burgonyát, többek között. Mégpedig nagyban, nem kísérletképpen. Biza­kodva gondolnak a hektárhozamra, s az ősz remélhetőleg nem csalja meg őket. Az öntözésnek — a gazdaságosság szemszögéből nézve — van még egy igen fontos . része, amit így lehetne A Pártélet 10. számában a „Mi tör­ténjék a választás utáni agitáció ügyé­ben" című cikkben tanulságos példát közöl arról, milyen szerepet kellene be töltendők a nemzeti bizottsági vá­lasztások győzelmes befejezése után az agitációs központoknak. A cikkben olvastuk, hogy České Budéjovicében egész sor olyan agitációs központ van, amely az 1954-es választások óta megszakítás nélkül működik. A köz­pontok rendszeresen, sokszor minden hónapban rendeztek egy vagy több akciót, az agitátorok rendszeresen összejöttek a körzetben megválasztott nemzeti bizottsági tagokkal és meg­látogatták a körzetben lakó családo­kat. A České Budéjovice-i elvtársak a hasznos tapasztalatokat a České Bu­déjovice—Jirsikov agitációs központ példája nyomán szerezték, mely agi­tációs központ tevékenysége annyira megszokottá vált, hogy szerves ki­egészítője lett a városrész életének. Jelentős népszerűségre tett szert az agitációs központ, mert a lakosok hozzászoktak, hogy itt rendszeresen találkoznak a nemzeti bizottság tag­jaival és feleletet kapnak minden kérdésre, amely érdekli őket. Az agi­tátorok állandó kapcsolatot tartottak fenn a központ és a lakosság között. Érdemes elgondolkozni a fentebb elmondottakon. Nem lehetne-e ná­megfogalmazni: fokoratosan megte­remti a bő tenmés alapjait. Az öntözés, a víz — természetesen megfelelő trágyázással — ugyanis növeli a talaj táperejét, a föld ellen­állóbb lesz a szárazsággal szemben. És ennek rendkívüli a jelentősége, különösen a takarmányoknál, a siló­kukoricánál, a takarmányrépánál. Hogy a gazdaságban öntözik a vetett takarmányt, s az si/kert jelent, első­sorban a tejhozamon lehet lemérni. Gazdasági méretben a tejhozam 8,76 liter. Arna törekednek, hogy^ elérjék a 9 literes fejési átlagot. Éz szép eredmény, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a fejési terv 7,3 liter, s hozzá még 0,06 koronával olcsóbb is a tej termelése. Nem kell" 1 hozzá különösebb fur­fang, csak egy kis hozzáértés és még a talajvizet is hasznosítani lehet. A Dudvág holt ága levezető csator­nákba vezetve növeli a hatékonysá­got. A gazdaságban ez idő tájt 150 hektáron öntöznek ezzsl a módszer­rel. |}Jj a már a termelés ilyen mérvű elő­SIKS mozdításáról szóltunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az érté­kesítést sem. A gazdaságban értéke­sítési osztályt alakítottak. Szakember került e funkcióba, aki a begyűjtési szerv képviselőjével együtt állapítja meg az egyes termékek minőségét. Sok felesleges szóbeszédtől, félreér­téstől mentesül ezzel a gazdaság. A közös jó munka itt is növeli a hatékonyságot, s növeli a bizalmat a gazdaság dolgozóiban és a vásárló­közönség körében is. » lünk is az agitációs központok nagy részét a jirsikovihoz hasonlóan a vá­rosok és falvak nélkülözhetetlen al­kotó elemeivé tenni? A feltételek megvannak erre. A nemzeti bizottsági választások előkészítése során az agi­tátorok tízezrei kapcsolódtak be az agitációs munkába. Az agitációs köz­pontok a legtöbb helyen betöltötték hivatásukat. A pártszervek és szer­vezetek sehol se hagyják ellankadni azt a nagy politikai aktivitást, ami a lakosság legszélesebb köreiben megnyilvánult a választások előtt. Az agitáció nem kampányfeladat, az agi­tációs munkának a választások győz­tes befejezése után sem szabad meg­gyengülnie, sőt, tovább kell azt fej­leszteni. A kommunisták nem feled­kezhetnek meg most sem a pártnak arról az útmutatásáról, hogy a Nem­zeti Front jelöltjeinek megválasztása mellett a választási kampány másik fontos feladata az országépítő, a la­kosság jólétét fokozó feladatok tel­jesítésére való mozgósítás. Ezek a feladatok pedig nem szűntek meg május 19-én, továbbra is előttünk állanak. Világos tehát, hogy agitációs munkánknak a jövőben is arra keil irányulnia, hogy az országos párt­konferencia, a CSKP KB februári ülé­se és az SZLKP kongresszusa hatá­rozatainak teljesítésére serkentsék dolgozó népünket. A hatékonyság, a haszon értékadóit kutatvia, kimagasló egyéneket is ke­res az ember. — A gazdaságban ilyen nincs, min­denki tudása szerint dolgozik — és hasonló megállapításokat hallottam többször is. Aztán mégis egyikük azt mondta, hogy talán Július Slimákról, a köz­ponti műhely vezetőjéről, többszörös újítóról kellene írni az újságban. Olyan ezermester-féle Július Sli­mák. Cséplőgépet kukoricamorzsolás­ra alakít át. pelyvafúvót készít a cséplőgéphez és így két munkaerő szabadul fel, teherautót alakít át. A megtakarítás — ez is hatékonyság — vagy 70 ezer koronára rúg. Látszólag apró dolgok ezek egy gazdasági komplexumban. De sok ki­csi sokra megy. Persze, vannak ezért nehézségek is. Erről a gazdaság vezetői tájékoz­tattak. Kifogásolják, hogy Mnešicén — egyik gazdasági részlegük — a gazdaság lakásaiban, számszerint 12­ben, még mindig azok laknak, akik már nem'is dolgoznak náluk. Így az­tán az á'lattenyésztésben nem tudnak állandó munkaerőt alkalmazni. — Nem egyszer a zootechnikusnak kell fejni —, mert ha jelentkezik is fejő, lakást követel, és ha nem tudnak adni, odébb áll. f ||) eméljük, hogy az illetékesek ebben is segítenek, s így köz­megelégedésen felül a haszon is még inkább gyaraoodiii fog a Pöstyéni Ál­lami Gazdaságban. Géijecz Arpád Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusán a beszámoló hangsú­lyozta, hogy a szocializmus építésé­nek nagy feladatai megkövetelik a párt agitációs tömegpolitikai munká­jának lényeges megjavulását. A tö­megek körében kifejtett politikai agi­táció javítása megköveteli, hogy első­sorban politikai színvonalát emeljük, vonjuk be az agitációs munkába az üzemek, EFSZ-ek, építkezések legte­hetségesebb dolgozóit, a párt-, álla­mi, szakszervezeti és ifjúsági aktíva legtehetségesebb munkatársait. A választás előtti kampányban a pártszervezetek gazdag tapasztalato­kat szereztek az agitációs munkában, a párttagok és pártonkívüliek közül kiváló agitátorok nevelődtek, akik be­bizonyították, hogy tudnak és akar­nak dolgozni, képesek megmagyarázni a dolgozóknak a párt politikáját, meg tudják őket nyerni a feladatok telje­sítésére, választ tudnak adni a bel­politikai és a nemzetközi helyzet kérdéseire. A pártszervezetek fontos feladata, hogy a bevált agitátorokat továbbra is megnyerjék az agitációs munkára, szilárd aktívákat létesítse­nek belőlük, ami hozzájárul ahhoz hogy a párt és a nép kapcsolata még tovább erősödjék. (g-i~) OJ sz o g­1957. június 5, ** A kisgéresi asszonyok példamutatása Időszerű kérdésekről Az agitáció nem kampányfeladat

Next

/
Thumbnails
Contents