Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-27 / 177. szám, csütörtök

A pártélet hírei j A nemzetgyűlés alkotmányjogi bizottságának üléséről A PUNA5ZERDAHELYI járási párt­bizottság 25 községben és 9 üzemben előadásokat rendez, főleg olyan elv­társak részére, akik pártba való be­lépésre készülnek. A gyűléseken gaz­dag tapasztalatokkal rendelkező párt­tagok, mint például Mondok, Smida, Kugler, Libich, Kulcsár elvtársak a kommunista párt harcáról, a CSKP történelméről és feladatáról beszél­nek. Az előadásokat többször megis­métlik. A BRATISLAVAI kerületi pártkon­ferencián megdicsérték a dunaszerda­helyi járás pártszervezeteit, hogy gon­dot fordítottak tavaly az új párttagok felvételére, s szem előtt tartották an­nak szükségességét, hogy minél több tagjelölt a termelésben dolgozó elv­társak köréből kerüljön ki. A duna­szerdahelyi járási pártbizottságon megtudtuk, hogy az utóbbi időben történt lemaradás főleg adminisztra­tív okokból van. Például. Nagylúcson két szövetkezeti tag kéréssel fordult Kugler elvtárshoz, hogy mikor kap­ják meg pártigazolványukat, ha tag­jelölteknek az áprilisi taggyűlésen vették fel őket. A választ nehéz meg­adni. A jelenkezések elintézése első­sorban az alapszervezettől függ. A kitöltött jelentkezési íveket nekik szabály szerint három napon belül továbbítaniok kellett volna a járási pártbizottságnak. A nagylúcsi falusi pártszervezet azonban úgy látszik megfeledkezett erről. A BŐSI EFSZ tagjai az előző évek­hez képest eredményesebb munkát végeznek. Azonban nehéz :tolsók kö­zül az elsők közé kerülni. Még sok áldozatkész munka kell ehhez. Sokkal gyorsabban erősödhetne a szö­vetkezet, ha a falusi pártszervezet, és elsősorban a szövetkezetben dolgozó kommunisták jobban foglalkoznának a termelési kérdésekkel. Nehéz meg­érteni, hogy oly jelentős munkánál, mint az évi terme'ési és pénzügyi terv átdolgozása, az EFSZ vezetősége nem kérte a pártszervezet vélemé­nyét, segítségét. Varga elvtárs, a szö­vetkezet elnöko pártunk tagjelöltje. Ha a taggyűléseken vagy a bizottsá­gi gyűléseken rendszeresen tájékoz­tatná a kommunis tákat a földműves ­szövetkezet soronlevő feladatairól és problémáiról, ha kikérné véleményü­ket és segítségüket, még jobban vé­gezhetné felelősségteljes munkáját. D. V. A nemzetgyűlés alkotmányjogi bi­zottsága kedden, június 25-én tartotta meg ülését, melyet dr. Jaroslav Krofta képviselő, a bizottság elnöke irányí­tott. A bizottság megtárgyalta a talál­mányokról, felfedezésekről és újítási javaslatokról szóló kormányjavaslatot, amelyről Miroslav Voborsky mérnök képviselő tartott beszámolót, továbbá a műszaki normalizálásról szóló kor­mányjavaslatot, amelyről dr. Miroslav Klinger képviselő számolt be. Az alkotmányjogi bizottság továbbá megtárgyalta a fegyveres erők kebe­lében a beteggondoskodásról szóló törvényjavaslatot, amelyről Jírí Kla­denský őrnagy képviselő tartott be­számolót, valamint a fegyveres erők tagjai szociális biztosításáról szóló törvényjavaslatot. E kormányjavas­latról Jozef Zedník képviselő tartott beszámolót. Az ülés befejező részében a bizott­ság megtárgyalta az ásványgazdaság kihasználásáról szóló kormányjavas­latot (bányatörvényt), melyről Jozef Štrauch mérnök képviselő mondott beszámolót. Az alkotmányjogi bizottság az ösz­szes megtárgyalt kormányjavaslatokat a nemzetgyűlésnek jóváhagyásra ja­vasolta. Érsekújvárott jeges eső veri vasúti kocsink ablakát. Hej, mennyi kár lesz ebből, sóhajt jel valaki. A vonat ro­han, a kép változik. A gabona, a ku­korica földön fekszik. A rendekben hagyott széna vízben. A gyümölcs- és egyéb fák százai a szélvihartól össze­törve, kicsavarva, leszaggatva. A tar­doskeddi állomás raktára tető nélkid mered az égnek. Vágsellye közelében 22 vasútmenti telefonoszlop derékba­• törve vagy tőből kitépve hever a föl­f dön. i — Hát hiába okos az ember, a ter­mészeti elemekkel szemben még tehe­tetlen — szólal meg valaki! — Bizony, sok tegnap még szépnek Ígérkező gabona helyett azonnal ta­karmányt kell vetni. Az aratáshoz pe­dig elő kell venni a kézikaszákat is — töri meg a csendet egy tallósi bácsi. * * * Galántán új utasok lepik el a vona­tot. Oj környezet, új hangulat, más gondolatok. Jobbra előttem egészséges fiatal házaspár két év körüli gyermekével foglal helyet. A gyermek nyugtalan­kodni kezd. Itt nem a természeti ele­meket kellene „megrendszabályozni", csak egy kicsit ismerni a gyermekne­velés módját, de szülei, úgy látszik, nem ismerik. Egy kis szórakoztatást, egy kis játszást sem vállalnak gyer­mekükkel. De mégiS! Az apa nem gon­dolva a következményekre, felkapja kislányát, felemeli a magasba, 'fel­ülteti a csomagtartó polcra, s „nyu­godtan" visszaül helyére, az anya mo­solyog, mi pedig ', — a többi utasok —. izgulunk. Egy hirtelen fékezés, a gyer­mek lezuhanhat, nyomorékká válhat. Nem jól van ez így. * * * Három asszony egy négy és egy hat év körüli kislánnyal utazik. A gyermekek öltözéke ízléses, tiszta, de valahogy mégis a rabszolgatartó társadalom jut eszembe. Mind a há­rom kísérő csak tiltó parancsokat osz­togat. Ne ülj le, összegyűröd a ru­hádat! Ne tedd a kezed az ablakra, piszkos lesz! Ne támaszkodj hozzám, forró vagy! Ne beszélj annyit!... Azt kérdem utólag az anyától, mit szabad tulajdonképpen gyermekeinek?! * * * A velem szemben levő padon egy fiatal anya foglal helyet négyéves kislányával. Ez a kislány is olyan tisz­ta, akár egy karakterbaba, frissen vasalt ruha van rajta, anyukája mégis szépen leülteti. Zsebkendőjével letöröli a vonat asztalkáját, kézitáskájából plasztilinát vesz elő, s a kislányát megkéri: „Csináljál Mártuskám virá­gokat! Mutasd meg a bácsinak — int felém — milyen szépen tudsz dolgoz­ni." A kislány Bratislaváig „virágcsok­rokkal és gyümölccsel" telt kosarakat, csiga-bigát, lombos fát, hóembert, kézitáskát és egyebeket készít, jól szórakozik, tanul és tiszta marad. Mi utasok pedig gyönyörködünk művében. Azt hiszem, a kis Gyurcsek Mártuska édesanyja tanült egy kis ne­veléstant. Ez a helyes. Példát vehet­nének tőle sokan. Száraz József Új csehszlovák követ Svájcban A Csehszlovák Köztársaság elnöke Ján Obhlídalt a Csehszlovák Köztár­saság svájci rendkívüli követévé és meghatalmazott miniszterévé nevezte ki, egyidejűleg Ludvík Svobodát, az eddigi svájci követet felmentette funkciójától és más feladatokkal bíz­ta meg. • Nagyidán a május végén tartott szövetkezeti gyűlésen többek között Takács Anna szövetkezeti tag mun­káját is értékelték. 30 szarvasmarha gondozása volt rábízva és ezt a mun­kát olyan lelkiismeretesen végezte, hogy rendkívüli súlygyarapodást ért el az állatoknál. A fejenkénti átlagos gyarapodás 70 deka volt. A rendes keresetén kívül még egy ruhaanyag­gal jutalmazták ezt a példaképül szol­gáló munkásnőt. • Kysak és Obyšovce községet ösz­szekötő híd 12 évvel ezelőtt a há­borúban tönkrement. A napokban fe­jezték be az új betonhidat, mellyel a két testvérközség szövetsége újból megerősödik. A híd befejezése után most mindkét községet a villanyáram hálózatába kapcsolják be. • Szkáros községben ha szép kul­túrműsort akartak látni, vagy a fia­talság szabadidejében szórakozni sze­retett volna, más községbe kellett menniök. Ez évben azonban ez a szo­morú helyzet megváltozik. Épül már az új kultúrházuk. Az építkezéshez a járástól 80 ezer korona támogatást kaptak. Az építkezés körülbelül 350 ezer koronába kerül. • Július elején a Csehszlovák Ál­lami Ének- és Táncegyüttes 40 tagú csoportja hathetes körútra utazik Franciaországba. 40 fellépésük lesz a különféle francia városokban és el­látogatnak a francia Riviérára is. Megjelent a Pártélet 12. száma A vezércikk a terv egyenletes tel­jesítésének problémáival foglalkozik a nyári időszakban, különösen a sza­badságok idején. A gondosan előké­szített párthatározatok és kötelező valóraváltásukról J. Duží írt össze­foglaló értékelést. „A középparaszt helye az EFSZ­ben" című írás pontos számadatok­kal bizonyítja, milyen előnyei vannak a fejlett szövetkezeti gazdálkodás­nak, nemcsak a kistermeléssel, ha­nem a kisebbségi szövetkezetekkel szemben is. A soronlevő feladatok rovata a propagandisták helyes kiválasztásával, nevelésével és a nyári iskolázásokkal foglalkozik. Ugyanott egy másik írás a nemzetközi szövetkezeti nap jó elő­készítésére hívja fel a szövetkezetek vezetőinek figyelmét. Fontos meggyőző érveket és szám­adatokat találunk a propagandarovat­ban „A Szovjetunió áll a világ hala­dásának az élén" című cikkben. Vé­gül a levelek és tudósítások rovatá­ban tanulságos tapasztalatok vannak a taggyűlések előkészítéséről és sok más problémákkal foglalkozó levele­ket olvashatunk, amelyek segítsé­günkre lehetnek mindennapi pártmun­kánkban. • A velencei IX. nemzetközi ifjú­sági és gyermekfilm-fesztiválon a csehszlovák filmdolgozók Milan Voš­ník filmrendez? „Jánosba útja" -umü filmjével vesznek részt. Az edinbur­ghi XI. nemzetközi filmfesztiválon Csehszlovákia Vávra Huszita trilógiá­jának befejező művével a „Mindenki ellen" című filmmel fog szerepelni. • A dunai hajókirándulások iránt évről évre nagyobb az érdeklődés. Az elmúlt napokban a Csehszlovák Du­nahajózás dolgozói kölcsönöztek a Szovjetunióból a nyári idényre egy 140 utast befogadó személyhajót. A kiránduló hajók minden szombaton egy, vasárnaponként két utat tesznek meg a Farkas-torokba. Szombaton Bratislavából 14 órakor, vasárnap 8 órakor indulnak. Az első kirándulás­ra június 29-én kerül sor. • A rudňanyi bányák ifjúsági bri­gádjában Jozef Budza csoportja fel­ajánlotta, hogy a moszkvai VIT tisz­teletére az egész évi fejtési tervet október l-ig teljesíti. A felajánlás nagy visszhangra talált és több ifjú­sági csoport kelt versenyre. Štefan Bigus csoportja pl. júniusban száz tonna ércet fejt terven felül. A Kuš­nirák testvérek ebben a hónapban a tervezett 12 méter helyett 20 méter folyosót vágnak. • „Csehszlovák könyv és könyv­illusztráció" című kiállítást nyitnak meg rövidesen a Kínai Népköztársa­ságban. Festőink ezenkívül műveiket kiállítják még Hamburgban, grafiku­saink pedig Norvégiában rendeznek kiállítást. • A jövő évben Szlovákiában meg­kezdik az új garázsok és autókarban­tartó műhelyek építését. Az építke­zéseket 1970-ben fejezik be teljesen. Az építkezések kb. 687 millió koro­nát emésztenek fel. ÉRTESÍTÉS A Csemadok somorjai népművészeti bemutatóján rendezett tombolasorso­láson a következő sorsjegyszámok nyertek: 1. díj: televíziós rádió 1600 sz. 2. „ Pionír-motorkerék­pár 2884 sz. 3. „ mosógép 3076 sz. 4. „ férfikerékpár 4399 sz. 5. „ nőikerékpár 4823 sz. 6. „ aktatáska "3119 sz. 7. „ aktatáska 6946 sz. 8. „ könyvek 4735 sz. 9. „ könyvek 3942 sz. 10. „ könyvek ' 0328 sz. A nyereménytárgyak a somorjai járási titkárságon vehetők át. A rendezőség. OOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOGOOOO N em sablonos megállapítás, hanem korunk valósága, hogy az eszmék, a különféle és egymással ellentétes nézetek har­ca a barikádokra csapott át. Szük­ségszerű, sőt törvényszerű kö­vetkezménye ez a kor társadalmi rendszerében bekövetkezett válto­zásoknak, annak az ellenállhatat­lan erejű folyamatnak, mely ko­runk jellegzetességévé és jellem­vonásává vált, s amely a régi, önmagát túlélt, s ennélfogva pusztulásra ítélt régi társadalmi rend rovására szemmel látható, az emberiség százmillióinak sorsá­ban döntő jelentőségű fordulatot idézett elő. A régi megszűnt örök­életű lenni, sőt az öregség, az ön­magát túlélt aggastyánkor jelei szemmel láthatók. Az új, a vajú­dás ezer kínjaival is, de a világra jön s létét, létének jogosultságát tudomásul nem venni, ignorálni, nem létezévő nyilvánítani nem le­het. A tény, a megmásíthatatlan valóság: a régi még itt van és az új már itt van. Hogyan férjenek meg e világon? Kié, melyiké a létjogosultság? A kettő közötti kibékíthetetlen ellentét szükség­szerűen a puszta létjogosultságért való elkeseredett küzdelembe csap át, bár e kibékíthetetlen ellentét nem zárja ki azt, hogy mindkettő — az adott helyzetet figyelembe­véve, azt, hogy a régi még itt van, az új pedig m.ár itt van —, egymással e földtekén egyelőre megférjen egymással. Napjaink parancsoló szükségle­teinek eleget téve, joggal állí­totta hát pártunk Központi Bi­zottsága az ideológiai harcot, az ideológiai kérdések tisztázását a pártmunka előterébe. Szükségsze­rt OJ SZÔ M é&to 1957. június 27. rűvé vált ez annál is inkább, mert mint az utóbbi hónapok során oly gyakran megállapítást nyert, a két társadalmi rendszer közötti osz­tályharc súlya most az eszmék és nézetek harcának frontjára tere­lődött. Ám naivság és önámítás volna úgy vélekedni, hogy az osz­tályharcnak ez a formája veszély­telen társadalmi rendszerünkre nézve. Korántsem mondhatjuk el, hogy a múlt év őszi lengyelorszá­gi, de különösen a magyarországi események utóhatásai ne jelent­keznének nálunk is, annak ellené­re, hogy ez események kapcsán országunk népe egységes és egy­értelműen elítélő álláspontot fog­lalt el. Egyes emberek nézeteiben, magatartásában, az egyes esemé­nyek megítélésében a múlt évi események zavaros hullámverése szembetűnő módon kifejezésre jut. És mert ezek az emberek nem elzárt kalitkában élnek, hanem itt vannak közöttünk és mert néze­teiket mások előtt sem titkolják, sőt az egyedüli helyesnek és cél­ravezetőnek csupán azokat tartják, a fertőzés veszélye fennáll, ami ellen viszont védekeznünk kell. AM ire törekszenek ezek az emberek s általuk és raj­tuk keresztül rendszerünk min­den rendű és rangú ellensége? Az éles választóvonal, a két társadal­mi rendszer közötti kibékíthetet­len ellentét elködösítésére és szét­mázolására, az osztályhelyzet és szemlélet feladására. Persze, — hogy szemléltető hasonlattal él­jünk —, ezek közül az emberek közül senki sem kockáztatja meg, hogy teljes mellel kiálljon, s har­/ sány hangon hirdesse: éljen a há­ború. Miért és hogyan, ha a tö­meghangulat: le a háborúval. Am számukra nyert ügy, vagy ha in­differens maradsz, ha az osztály­érdekek és ezeket segítő eszmék és nézetek kérlelhetetlen harcá­ban pacifista álláspontot foglalsz el. A pacifizmus: passzivitás, meg­hátrálás, holmi sors-belenyugvás, az „ennek így kell lenni" tehetet­len elismerése. A sorompók fel­nyitása az ellenség előtt, feladni a frontot, mondva, „én nem har­colok, én gyűlölöm a harcot". Mi ez? Diadalmenet az ellenségnek? L ám, ellenségeink a barikád másik oldalán nem ilyen érzelgősek. Cselekvésük, harcuk mennyire elszánt és tudatos. Mennyire élnek a szavak közötti árnyalatnyi különbséggel is, hogy töltik meg az egyes fogalmakat saját osztályérdekeiket kifejező és meghatározó tartalommal. Ép­pen ezzel kapcsolatban kell fel­említeni, hogy az utóbbi időkben számos olyan jelenségnek lehet­tünk tanúi, amelyekkel szemben semmi esetre sem lehetünk közöm­bösek. Ellenkezőleg, a ködöt el kell oszlatnunk és tiszta vizet kell öntenünk a pohárba. Mert miről is van szó? Vajon véletlennek, ösztönösnek és nem céltudatosnak tekinthető-e, hogy egyes emberek oly zavaros — vagy talán nem is zavaros? — nézeteket terjeszte­nek az általánps és a sajátos prob­lémájával kapcsolatban ? Vajon véletlen-e, hogy ezek az emberek, akik oly nyomatékkal hangsúlyoz­zák a sajátost — figyelemremél­tó, hogy most már nem a „nem­zetit", az úgy látszik már lejárta magát — és szinte iszonyodnak az általánostól, az első pillanatra feladják sajátosságuk elméletét, ha olyasvalamiféle általánossal ta­lálkoznak, amely történetesen megfelel célkitűzéseiknek, bár ugyanakkor lehetséges, hogy ez az általános homlokegyenest ellenke­zik a valóban sajátságos helyze­tünkkel. Nagyon is figyelemre mél­tó, hogy éppen ezek a sajátossá­gunkat hangsúlyozó emberek min­den meggondolás és fenntartás nél­kül magukévá tesznek bármely és bárhonnan jövő minden megnyi­latkozást, amelyben felfedezni vél­hetik vagy belemagyarázhatják az osztályharc kérdéseinek az elkö­dösítését, vagy ha rést találhatnak nem marxista, a munkásosztály érdekeivel ellentétes nézetek ter­jesztésére, s nem utolsó sorban a Szovjetuniónak a világ munkás­mozgalmában való vezető szere­pének a tagadására. Nem mehe­tünk el közömbösen az olyan né­zetek és elméletek mellett, ame­lyek hideglelősen óva intenek a szovjet tapasztalatok átvételétől és hasznosításától — hangsúlyoz­va itt az adott történelmi hely­zetet, a két ország közötti sajá­tosságokat, — ám ugyanakkor szajkó módján sürgetnek és kö­vetelnek olyan országok, és ez or­szágok olyan tapasztalatainak át­I vételét, amelyek éppen sajátossá­guknál fogva merőben eltérnek a mi adott viszonyainktól és lehe­tőségeinktől. Vajon véletlen és tá­jékozatlanság, a helyzetismeret hiánya-e, hogy egyes embsrek például a kínai tapasztalatokból nem látva mást, feltételnélküli át­vételre ajánlják a „minden virág virágozzék" jelszó gyakorlati al­kalmazását nálunk is, bár éppen a kínai elvtársak azok, akik min­den alkalommal nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy e jelszó a konkrét kínai adottságokban gyö­keredzik. Am a szándék mögött látni kell a lényeget, a tudatos célt: ez óhaj hangoztatóinak ér­telmezésében a „minden virág"-ba j beletartoznék a mérges dudva is. ' De éppígy felemlíthetjük azokat a nézeteket is, amelyek átvételre ajánlják a gépállomások átszer­vezésére vonatkozó lengyelországi példát. Vagy a munkástanácsokat és az üzemek „teljes", minden fel­ső irányítástól elszakadt üzemi önállóságát. AX iért említettük ezeket a pél­iJ A dákat? Annak szemlélte­tésére, hogy rendszerünk ellensé­gei, a zavarosban halászok kifor­gatva az egyes szocialista orszá­gok valóban sajátos viszonyait és az ebből adódó feltételeket, ho­gyan akarják ezeket saját céljaik­ra felhasználni, bízva abban, hogy egy másik szocialista ország és testvérpárt gyakorlatának és ta­pasztalatának alkalmazása ellen szót emelni úgysem lehet. Annak szemléltetésére és érzékeltetésére hoztuk fel őket, hogy ellenségeink •-'ily tudatosan és célratörően igyekeznek minél jobban összeku­szálni és elködösíteni az eszmei front hadállásait. S eloszlatni ezt a ködöt a mi feladatunk, a kom­munisták legfontosabb feladata. A mi feladatunk és érdekünk ép­pen az, hogy a frontok tisztán látszódjanak. Világosak legyenek, hogy megkülönböztethessük: kik állnak a barikád ezen és kik a másik oldalán. Bátky László

Next

/
Thumbnails
Contents