Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-27 / 177. szám, csütörtök

A pártélet hírei j A nemzetgyűlés alkotmányjogi bizottságának üléséről A PUNA5ZERDAHELYI járási pártbizottság 25 községben és 9 üzemben előadásokat rendez, főleg olyan elvtársak részére, akik pártba való belépésre készülnek. A gyűléseken gazdag tapasztalatokkal rendelkező párttagok, mint például Mondok, Smida, Kugler, Libich, Kulcsár elvtársak a kommunista párt harcáról, a CSKP történelméről és feladatáról beszélnek. Az előadásokat többször megismétlik. A BRATISLAVAI kerületi pártkonferencián megdicsérték a dunaszerdahelyi járás pártszervezeteit, hogy gondot fordítottak tavaly az új párttagok felvételére, s szem előtt tartották annak szükségességét, hogy minél több tagjelölt a termelésben dolgozó elvtársak köréből kerüljön ki. A dunaszerdahelyi járási pártbizottságon megtudtuk, hogy az utóbbi időben történt lemaradás főleg adminisztratív okokból van. Például. Nagylúcson két szövetkezeti tag kéréssel fordult Kugler elvtárshoz, hogy mikor kapják meg pártigazolványukat, ha tagjelölteknek az áprilisi taggyűlésen vették fel őket. A választ nehéz megadni. A jelenkezések elintézése elsősorban az alapszervezettől függ. A kitöltött jelentkezési íveket nekik szabály szerint három napon belül továbbítaniok kellett volna a járási pártbizottságnak. A nagylúcsi falusi pártszervezet azonban úgy látszik megfeledkezett erről. A BŐSI EFSZ tagjai az előző évekhez képest eredményesebb munkát végeznek. Azonban nehéz :tolsók közül az elsők közé kerülni. Még sok áldozatkész munka kell ehhez. Sokkal gyorsabban erősödhetne a szövetkezet, ha a falusi pártszervezet, és elsősorban a szövetkezetben dolgozó kommunisták jobban foglalkoznának a termelési kérdésekkel. Nehéz megérteni, hogy oly jelentős munkánál, mint az évi terme'ési és pénzügyi terv átdolgozása, az EFSZ vezetősége nem kérte a pártszervezet véleményét, segítségét. Varga elvtárs, a szövetkezet elnöko pártunk tagjelöltje. Ha a taggyűléseken vagy a bizottsági gyűléseken rendszeresen tájékoztatná a kommunis tákat a földműves szövetkezet soronlevő feladatairól és problémáiról, ha kikérné véleményüket és segítségüket, még jobban végezhetné felelősségteljes munkáját. D. V. A nemzetgyűlés alkotmányjogi bizottsága kedden, június 25-én tartotta meg ülését, melyet dr. Jaroslav Krofta képviselő, a bizottság elnöke irányított. A bizottság megtárgyalta a találmányokról, felfedezésekről és újítási javaslatokról szóló kormányjavaslatot, amelyről Miroslav Voborsky mérnök képviselő tartott beszámolót, továbbá a műszaki normalizálásról szóló kormányjavaslatot, amelyről dr. Miroslav Klinger képviselő számolt be. Az alkotmányjogi bizottság továbbá megtárgyalta a fegyveres erők kebelében a beteggondoskodásról szóló törvényjavaslatot, amelyről Jírí Kladenský őrnagy képviselő tartott beszámolót, valamint a fegyveres erők tagjai szociális biztosításáról szóló törvényjavaslatot. E kormányjavaslatról Jozef Zedník képviselő tartott beszámolót. Az ülés befejező részében a bizottság megtárgyalta az ásványgazdaság kihasználásáról szóló kormányjavaslatot (bányatörvényt), melyről Jozef Štrauch mérnök képviselő mondott beszámolót. Az alkotmányjogi bizottság az öszszes megtárgyalt kormányjavaslatokat a nemzetgyűlésnek jóváhagyásra javasolta. Érsekújvárott jeges eső veri vasúti kocsink ablakát. Hej, mennyi kár lesz ebből, sóhajt jel valaki. A vonat rohan, a kép változik. A gabona, a kukorica földön fekszik. A rendekben hagyott széna vízben. A gyümölcs- és egyéb fák százai a szélvihartól összetörve, kicsavarva, leszaggatva. A tardoskeddi állomás raktára tető nélkid mered az égnek. Vágsellye közelében 22 vasútmenti telefonoszlop derékba• törve vagy tőből kitépve hever a fölf dön. i — Hát hiába okos az ember, a természeti elemekkel szemben még tehetetlen — szólal meg valaki! — Bizony, sok tegnap még szépnek Ígérkező gabona helyett azonnal takarmányt kell vetni. Az aratáshoz pedig elő kell venni a kézikaszákat is — töri meg a csendet egy tallósi bácsi. * * * Galántán új utasok lepik el a vonatot. Oj környezet, új hangulat, más gondolatok. Jobbra előttem egészséges fiatal házaspár két év körüli gyermekével foglal helyet. A gyermek nyugtalankodni kezd. Itt nem a természeti elemeket kellene „megrendszabályozni", csak egy kicsit ismerni a gyermeknevelés módját, de szülei, úgy látszik, nem ismerik. Egy kis szórakoztatást, egy kis játszást sem vállalnak gyermekükkel. De mégiS! Az apa nem gondolva a következményekre, felkapja kislányát, felemeli a magasba, 'felülteti a csomagtartó polcra, s „nyugodtan" visszaül helyére, az anya mosolyog, mi pedig ', — a többi utasok —. izgulunk. Egy hirtelen fékezés, a gyermek lezuhanhat, nyomorékká válhat. Nem jól van ez így. * * * Három asszony egy négy és egy hat év körüli kislánnyal utazik. A gyermekek öltözéke ízléses, tiszta, de valahogy mégis a rabszolgatartó társadalom jut eszembe. Mind a három kísérő csak tiltó parancsokat osztogat. Ne ülj le, összegyűröd a ruhádat! Ne tedd a kezed az ablakra, piszkos lesz! Ne támaszkodj hozzám, forró vagy! Ne beszélj annyit!... Azt kérdem utólag az anyától, mit szabad tulajdonképpen gyermekeinek?! * * * A velem szemben levő padon egy fiatal anya foglal helyet négyéves kislányával. Ez a kislány is olyan tiszta, akár egy karakterbaba, frissen vasalt ruha van rajta, anyukája mégis szépen leülteti. Zsebkendőjével letöröli a vonat asztalkáját, kézitáskájából plasztilinát vesz elő, s a kislányát megkéri: „Csináljál Mártuskám virágokat! Mutasd meg a bácsinak — int felém — milyen szépen tudsz dolgozni." A kislány Bratislaváig „virágcsokrokkal és gyümölccsel" telt kosarakat, csiga-bigát, lombos fát, hóembert, kézitáskát és egyebeket készít, jól szórakozik, tanul és tiszta marad. Mi utasok pedig gyönyörködünk művében. Azt hiszem, a kis Gyurcsek Mártuska édesanyja tanült egy kis neveléstant. Ez a helyes. Példát vehetnének tőle sokan. Száraz József Új csehszlovák követ Svájcban A Csehszlovák Köztársaság elnöke Ján Obhlídalt a Csehszlovák Köztársaság svájci rendkívüli követévé és meghatalmazott miniszterévé nevezte ki, egyidejűleg Ludvík Svobodát, az eddigi svájci követet felmentette funkciójától és más feladatokkal bízta meg. • Nagyidán a május végén tartott szövetkezeti gyűlésen többek között Takács Anna szövetkezeti tag munkáját is értékelték. 30 szarvasmarha gondozása volt rábízva és ezt a munkát olyan lelkiismeretesen végezte, hogy rendkívüli súlygyarapodást ért el az állatoknál. A fejenkénti átlagos gyarapodás 70 deka volt. A rendes keresetén kívül még egy ruhaanyaggal jutalmazták ezt a példaképül szolgáló munkásnőt. • Kysak és Obyšovce községet öszszekötő híd 12 évvel ezelőtt a háborúban tönkrement. A napokban fejezték be az új betonhidat, mellyel a két testvérközség szövetsége újból megerősödik. A híd befejezése után most mindkét községet a villanyáram hálózatába kapcsolják be. • Szkáros községben ha szép kultúrműsort akartak látni, vagy a fiatalság szabadidejében szórakozni szeretett volna, más községbe kellett menniök. Ez évben azonban ez a szomorú helyzet megváltozik. Épül már az új kultúrházuk. Az építkezéshez a járástól 80 ezer korona támogatást kaptak. Az építkezés körülbelül 350 ezer koronába kerül. • Július elején a Csehszlovák Állami Ének- és Táncegyüttes 40 tagú csoportja hathetes körútra utazik Franciaországba. 40 fellépésük lesz a különféle francia városokban és ellátogatnak a francia Riviérára is. Megjelent a Pártélet 12. száma A vezércikk a terv egyenletes teljesítésének problémáival foglalkozik a nyári időszakban, különösen a szabadságok idején. A gondosan előkészített párthatározatok és kötelező valóraváltásukról J. Duží írt összefoglaló értékelést. „A középparaszt helye az EFSZben" című írás pontos számadatokkal bizonyítja, milyen előnyei vannak a fejlett szövetkezeti gazdálkodásnak, nemcsak a kistermeléssel, hanem a kisebbségi szövetkezetekkel szemben is. A soronlevő feladatok rovata a propagandisták helyes kiválasztásával, nevelésével és a nyári iskolázásokkal foglalkozik. Ugyanott egy másik írás a nemzetközi szövetkezeti nap jó előkészítésére hívja fel a szövetkezetek vezetőinek figyelmét. Fontos meggyőző érveket és számadatokat találunk a propagandarovatban „A Szovjetunió áll a világ haladásának az élén" című cikkben. Végül a levelek és tudósítások rovatában tanulságos tapasztalatok vannak a taggyűlések előkészítéséről és sok más problémákkal foglalkozó leveleket olvashatunk, amelyek segítségünkre lehetnek mindennapi pártmunkánkban. • A velencei IX. nemzetközi ifjúsági és gyermekfilm-fesztiválon a csehszlovák filmdolgozók Milan Vošník filmrendez? „Jánosba útja" -umü filmjével vesznek részt. Az edinburghi XI. nemzetközi filmfesztiválon Csehszlovákia Vávra Huszita trilógiájának befejező művével a „Mindenki ellen" című filmmel fog szerepelni. • A dunai hajókirándulások iránt évről évre nagyobb az érdeklődés. Az elmúlt napokban a Csehszlovák Dunahajózás dolgozói kölcsönöztek a Szovjetunióból a nyári idényre egy 140 utast befogadó személyhajót. A kiránduló hajók minden szombaton egy, vasárnaponként két utat tesznek meg a Farkas-torokba. Szombaton Bratislavából 14 órakor, vasárnap 8 órakor indulnak. Az első kirándulásra június 29-én kerül sor. • A rudňanyi bányák ifjúsági brigádjában Jozef Budza csoportja felajánlotta, hogy a moszkvai VIT tiszteletére az egész évi fejtési tervet október l-ig teljesíti. A felajánlás nagy visszhangra talált és több ifjúsági csoport kelt versenyre. Štefan Bigus csoportja pl. júniusban száz tonna ércet fejt terven felül. A Kušnirák testvérek ebben a hónapban a tervezett 12 méter helyett 20 méter folyosót vágnak. • „Csehszlovák könyv és könyvillusztráció" című kiállítást nyitnak meg rövidesen a Kínai Népköztársaságban. Festőink ezenkívül műveiket kiállítják még Hamburgban, grafikusaink pedig Norvégiában rendeznek kiállítást. • A jövő évben Szlovákiában megkezdik az új garázsok és autókarbantartó műhelyek építését. Az építkezéseket 1970-ben fejezik be teljesen. Az építkezések kb. 687 millió koronát emésztenek fel. ÉRTESÍTÉS A Csemadok somorjai népművészeti bemutatóján rendezett tombolasorsoláson a következő sorsjegyszámok nyertek: 1. díj: televíziós rádió 1600 sz. 2. „ Pionír-motorkerékpár 2884 sz. 3. „ mosógép 3076 sz. 4. „ férfikerékpár 4399 sz. 5. „ nőikerékpár 4823 sz. 6. „ aktatáska "3119 sz. 7. „ aktatáska 6946 sz. 8. „ könyvek 4735 sz. 9. „ könyvek 3942 sz. 10. „ könyvek ' 0328 sz. A nyereménytárgyak a somorjai járási titkárságon vehetők át. A rendezőség. OOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOGOOOO N

em sablonos megállapítás, hanem korunk valósága, hogy az eszmék, a különféle és egymással ellentétes nézetek harca a barikádokra csapott át. Szükségszerű, sőt törvényszerű következménye ez a kor társadalmi rendszerében bekövetkezett változásoknak, annak az ellenállhatatlan erejű folyamatnak, mely korunk jellegzetességévé és jellemvonásává vált, s amely a régi, önmagát túlélt, s ennélfogva pusztulásra ítélt régi társadalmi rend rovására szemmel látható, az emberiség százmillióinak sorsában döntő jelentőségű fordulatot idézett elő. A régi megszűnt örökéletű lenni, sőt az öregség, az önmagát túlélt aggastyánkor jelei szemmel láthatók. Az új, a vajúdás ezer kínjaival is, de a világra jön s létét, létének jogosultságát tudomásul nem venni, ignorálni, nem létezévő nyilvánítani nem lehet. A tény, a megmásíthatatlan valóság: a régi még itt van és az új már itt van. Hogyan férjenek meg e világon? Kié, melyiké a létjogosultság? A kettő közötti kibékíthetetlen ellentét szükségszerűen a puszta létjogosultságért való elkeseredett küzdelembe csap át, bár e kibékíthetetlen ellentét nem zárja ki azt, hogy mindkettő — az adott helyzetet figyelembevéve, azt, hogy a régi még itt van, az új pedig m.ár itt van —, egymással e földtekén egyelőre megférjen egymással. Napjaink parancsoló szükségleteinek eleget téve, joggal állította hát pártunk Központi Bizottsága az ideológiai harcot, az ideológiai kérdések tisztázását a pártmunka előterébe. Szükségszert OJ SZÔ M é&to 1957. június 27. rűvé vált ez annál is inkább, mert mint az utóbbi hónapok során oly gyakran megállapítást nyert, a két társadalmi rendszer közötti osztályharc súlya most az eszmék és nézetek harcának frontjára terelődött. Ám naivság és önámítás volna úgy vélekedni, hogy az osztályharcnak ez a formája veszélytelen társadalmi rendszerünkre nézve. Korántsem mondhatjuk el, hogy a múlt év őszi lengyelországi, de különösen a magyarországi események utóhatásai ne jelentkeznének nálunk is, annak ellenére, hogy ez események kapcsán országunk népe egységes és egyértelműen elítélő álláspontot foglalt el. Egyes emberek nézeteiben, magatartásában, az egyes események megítélésében a múlt évi események zavaros hullámverése szembetűnő módon kifejezésre jut. És mert ezek az emberek nem elzárt kalitkában élnek, hanem itt vannak közöttünk és mert nézeteiket mások előtt sem titkolják, sőt az egyedüli helyesnek és célravezetőnek csupán azokat tartják, a fertőzés veszélye fennáll, ami ellen viszont védekeznünk kell. AM ire törekszenek ezek az emberek s általuk és rajtuk keresztül rendszerünk minden rendű és rangú ellensége? Az éles választóvonal, a két társadalmi rendszer közötti kibékíthetetlen ellentét elködösítésére és szétmázolására, az osztályhelyzet és szemlélet feladására. Persze, — hogy szemléltető hasonlattal éljünk —, ezek közül az emberek közül senki sem kockáztatja meg, hogy teljes mellel kiálljon, s har/ sány hangon hirdesse: éljen a háború. Miért és hogyan, ha a tömeghangulat: le a háborúval. Am számukra nyert ügy, vagy ha indifferens maradsz, ha az osztályérdekek és ezeket segítő eszmék és nézetek kérlelhetetlen harcában pacifista álláspontot foglalsz el. A pacifizmus: passzivitás, meghátrálás, holmi sors-belenyugvás, az „ennek így kell lenni" tehetetlen elismerése. A sorompók felnyitása az ellenség előtt, feladni a frontot, mondva, „én nem harcolok, én gyűlölöm a harcot". Mi ez? Diadalmenet az ellenségnek? L

ám, ellenségeink a barikád másik oldalán nem ilyen érzelgősek. Cselekvésük, harcuk mennyire elszánt és tudatos. Mennyire élnek a szavak közötti árnyalatnyi különbséggel is, hogy töltik meg az egyes fogalmakat saját osztályérdekeiket kifejező és meghatározó tartalommal. Éppen ezzel kapcsolatban kell felemlíteni, hogy az utóbbi időkben számos olyan jelenségnek lehettünk tanúi, amelyekkel szemben semmi esetre sem lehetünk közömbösek. Ellenkezőleg, a ködöt el kell oszlatnunk és tiszta vizet kell öntenünk a pohárba. Mert miről is van szó? Vajon véletlennek, ösztönösnek és nem céltudatosnak tekinthető-e, hogy egyes emberek oly zavaros — vagy talán nem is zavaros? — nézeteket terjesztenek az általánps és a sajátos problémájával kapcsolatban ? Vajon véletlen-e, hogy ezek az emberek, akik oly nyomatékkal hangsúlyozzák a sajátost — figyelemreméltó, hogy most már nem a „nemzetit", az úgy látszik már lejárta magát — és szinte iszonyodnak az általánostól, az első pillanatra feladják sajátosságuk elméletét, ha olyasvalamiféle általánossal találkoznak, amely történetesen megfelel célkitűzéseiknek, bár ugyanakkor lehetséges, hogy ez az általános homlokegyenest ellenkezik a valóban sajátságos helyzetünkkel. Nagyon is figyelemre méltó, hogy éppen ezek a sajátosságunkat hangsúlyozó emberek minden meggondolás és fenntartás nélkül magukévá tesznek bármely és bárhonnan jövő minden megnyilatkozást, amelyben felfedezni vélhetik vagy belemagyarázhatják az osztályharc kérdéseinek az elködösítését, vagy ha rést találhatnak nem marxista, a munkásosztály érdekeivel ellentétes nézetek terjesztésére, s nem utolsó sorban a Szovjetuniónak a világ munkásmozgalmában való vezető szerepének a tagadására. Nem mehetünk el közömbösen az olyan nézetek és elméletek mellett, amelyek hideglelősen óva intenek a szovjet tapasztalatok átvételétől és hasznosításától — hangsúlyozva itt az adott történelmi helyzetet, a két ország közötti sajátosságokat, — ám ugyanakkor szajkó módján sürgetnek és követelnek olyan országok, és ez országok olyan tapasztalatainak átI vételét, amelyek éppen sajátosságuknál fogva merőben eltérnek a mi adott viszonyainktól és lehetőségeinktől. Vajon véletlen és tájékozatlanság, a helyzetismeret hiánya-e, hogy egyes embsrek például a kínai tapasztalatokból nem látva mást, feltételnélküli átvételre ajánlják a „minden virág virágozzék" jelszó gyakorlati alkalmazását nálunk is, bár éppen a kínai elvtársak azok, akik minden alkalommal nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy e jelszó a konkrét kínai adottságokban gyökeredzik. Am a szándék mögött látni kell a lényeget, a tudatos célt: ez óhaj hangoztatóinak értelmezésében a „minden virág"-ba j beletartoznék a mérges dudva is. ' De éppígy felemlíthetjük azokat a nézeteket is, amelyek átvételre ajánlják a gépállomások átszervezésére vonatkozó lengyelországi példát. Vagy a munkástanácsokat és az üzemek „teljes", minden felső irányítástól elszakadt üzemi önállóságát. AX iért említettük ezeket a péliJ

A dákat? Annak szemléltetésére, hogy rendszerünk ellenségei, a zavarosban halászok kiforgatva az egyes szocialista országok valóban sajátos viszonyait és az ebből adódó feltételeket, hogyan akarják ezeket saját céljaikra felhasználni, bízva abban, hogy egy másik szocialista ország és testvérpárt gyakorlatának és tapasztalatának alkalmazása ellen szót emelni úgysem lehet. Annak szemléltetésére és érzékeltetésére hoztuk fel őket, hogy ellenségeink •-'ily tudatosan és célratörően igyekeznek minél jobban összekuszálni és elködösíteni az eszmei front hadállásait. S eloszlatni ezt a ködöt a mi feladatunk, a kommunisták legfontosabb feladata. A mi feladatunk és érdekünk éppen az, hogy a frontok tisztán látszódjanak. Világosak legyenek, hogy megkülönböztethessük: kik állnak a barikád ezen és kik a másik oldalán. Bátky László