Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-03 / 153. szám, hétfő

A „Szkrjabin" fedélzetén Hogy melyik nap történt, nehéz visszaemlékezni. Lehetséges, hogy valahol az irattárban fel van jegyezve... 55 évvel ezelőtt a 18 éves Mézes József belépett az üzembe és azóta jóban és rosszban minden egyes boldog és kevésbé boldog napon megtette ugyanazt az utat otthonról a komáromi hajógyárba. Fél évszázaddal később, 1957-ben újból megtette ezt az utat. De milyen nagy most a különbség. Össze sem lehet hasonlítani. Akkor fiatal volt, energiával, élettel teli, ma pedig 73 éves. A hajógyár legöregebb munkása. Nem dolgozott rosszul. Sok-sok éven át küszködött. Mindenről csak halvány emlékei maradtak. Ma nagyon boldog napja volt. A hajógyár dolgozóit vörös zászlóval jutalmazták meg és ö, Mézes József vette át mindannyiuk nevében, akik a termelési csarnok előtt gyülekeztek. Bizony apáink közül nem mindenkit ért ilyén megtiszteltetés. Közülük többen a mai ünnepi pillanatért valamikor vérüket ontották... Szerencsés utat Pontosan 8 órakor felbúgott a sziréna. Minden készen állt. A nap beragyogta a vidéket. És hallod a köszöntést: „Szerencsés utat, Szkrjabin, ne hozz szégyent ránk!... mindegyikünk adott valamit neked." A hajó kifutott. A kormánykeréknél Banga László tapasztalt dunai „tengerész" áll. Bácsinak szólítják, pedig még nem is olyan öreg ... Elhagytuk a kikötőt és a motoros személyhajót nézegetjük. A legénység és a szakemberek készségesen magyaráznak: — 1951-től ez a 26-ik személyhajó, amit Komáromban gyártottak. — Természetesen 38 folyami gőzöst is készítettünk. Összesen 64 hajót a Szovjetunió számára. Közösen A nyelvről van szó. Különféle nemzetiségű hajóépítők alkották ezt a gyönyörű művet. Mindegyiket megérted. Egyesek magyarul beszélnek, de tudnak szlovákul is. A szlovákok pedig csehre és oroszra fordítják a szót. Első tekintetre az ember nehezen tudja megállapítani, hogy ki milyen nemzetiségű. Mind a négy nyelven Banga László kormányos munka közben beszélnek. Egyik többet, másik kevesebbet. A nyelv tehát nem akadály. Arról, ami akadály volt, Valentin Jakovlevics Rjabov beszélt. Ő vette át ezt a hajót. Beszédje során a következő kép alakult ki előttem. A komáromi Steiner Gábor hajógyárban is megkezdték a modern mo| toros személyhajók és folyami vontatók gyártását. Tapasztalatok, szakértők nélkül... ... így dolgozott Egcn Mocik is a technikai ellenőrzési osztályon. Most a leadóállomást kezeli. ... 1955-től tanulni kezdett Török Gyula is. A 26. személyhajón és a többin tanult. Most legszívesebben a központi irányító berendezéssel foglalkozik. ... Segít Jiri Stibic is a Wilhelm Pieck gépüzemből. Szakember ö, kísérletezik, szerel és üzembehelyezi a motorokat. Ilyen szép egyetértésben dolgozik és tanul a többiekkel Alisin kapitány, Abrahamov szerelő és Minjakin villanyszerelő. Néhány hónapos komáromi tartózkodásuk után elviszik az új hajót a Szovjetunióba. MOL — 1200 Az utolsó próbahajózás után viszszatért a Szkrjabin a komáromi hajógyárba. A termelési csarnokok előtt aztán összegyűltek az üzem dolgozói. 32 legjobb dolgczó díszoklevelet és pénzjutalmat vett át az igazgatótól. Az ünnepség után, amelyen a Steiner Gábor Hajógyár dolgozóit a minisztérium és a Szakszervezeti Szövetség vörös zászlajával jutalmazták meg, összegyűltek a kitüntetettek és a nagyszámú kollektíva tagjai egy barátságos beszélgetésre. Őszinte beszélgetés volt ez. Az egyik idősebb elvtárs, aki már néhány nap múlva talán nyugdíjba megy, így szólt a hajógyár igazgatójához: — Tartsd erősen a vörös zászlót az egész kollektívával úgy, ahogyan az üzem udvarán tartottad abban a szélben. Hajógyárunkra egyre nagyobb feladatok várnak. A jövő évben az eddigi legnagyobb hajót kell felépíteni, a MOL 1200-asat. Ha törődni fcgsz az emberekkel, akkor minden sikerül. L. Pád ?íHŽ» Garibaldi, a sz

abadságharcosok eszményképe N

apóleon szerencsecsillagának hanyatlásával, s a Bécsi Kongresszus idején Itália továbbra is csak földrajzi kifejezés maradt, mert több részre oszlott: Piemontra, Lombardiára, Modenára, Toszkánára stb. Itáliában megerősödött Ausztria hatalma. Az itáliai uralkodók a Bécsi Kongresszus után az egész félszigeten reakciós uralmat vezettek be, a polgárok jogait semmiféle törvény nem biztosította, megszüntették a szabadságjogokat. A gazdasági helyzet is erősen megromlott. A súlyos vámpolitika, az ország szétdaraboltsága, az olasz ipar és kereskedelem nehéz helyzete még inkább növelte a munkanélküliséget. A földművelés pedig hanyatlott, ami élelmezési válságot okozott. Az uralkodó osztály a hadsereg tisztjeiből és a főigazgatás főtisztviselöiből, a magas klérusból, valamint a nemességhez és a gazdag polgársághoz tartozó földbirtokosokból állott. Lombardiában a tőkés gazdálkodásra áttért gazdag földbitokosok kerültek szembe az osztrák uralommal. Ipari proletariátusról abban az időben még nem lehetett beszélni. A nemzeti mozgalmakban az értelmiség játszotta a központi szerepet, a széles tömegeket nem vonták be mozgalmukba. 1820 és 1831 között a mozgalmak és felkelések sikertelenül végződtek. Az első köztársasági érzelmű hazafi, aki egységre, az idegenek és uralkodók elűzésére törekedett: Mazzini volt. ő felismerte ugyan a társadalmi igazságtalanságokat, de nem látta a földkérdést, amelynek megoldása nélkül Itáliában nem lehetett a parasztságot érdekeltté tenni és mozgósítani. Utána Giuseppe Garibaldi Mazzini fianítyányaként lépett fel. Garibaldi 1807 július 4-én született Nizzában. Apja tengerész volt és ö is folytatta ezt a mesterséget. Mint a piemonti flotta matróza lázadást "akart szítani az egyik hajón. A sikertelen akció után Garibaldi csak nehezen tudott megmenekülni, s távollétében halálra ítélték. Brazíliába ment és itt részit vett Rio Grandé do Sul tartomány lázadásában. Ekkor kezdődött fényes katonai pályafutása, melynek során valóságos legendás hőssé vált. Később Uruguayban megszervezte az Olasz Légiót, mely az argentin hadsereg ellen harcolt. E légió tagjai lettek a híres vörösingesek. Dél-Amerikában alakult ki Garibaldi jellegzetes hadviselési módja, a meglepetésre éoitő gurillaharc. E tapasztalatokat használta fel később Itáliában is. 1848-ban egész Európában felkelések törtek ki. Olaszországban Palermo népe adta meg a jelt. Mint valami elektromos áramütés térítette magához a megbénult néptömegeket, felébresztette benne a forradalmi szenvedélyeket. A bécsi forradalom hírére Velencében és Milánóban is megmozdult a nép. A király árulása után Garibaldi légióinak — a hatalmas túlerő elöl — svájci területre kellett visszavonulnia. Ezalatt a velencei köztársaság hősiesen védekezett és Rómában is felkelt a nép. A teljes olasz egység azonban nem tudott létrejönni. aribaldi száműzetésbe ment New ^ Yorkba, majd újból tengerész lett é^ Közép- és Dél-Amerika partjain hajózott. Garibaldi érezte, hogy még nincs itt az idő a döntő cselekvésre. Az olasz kérdés az európai politika fontos kérdésévé vált. Piemont meghívta Garibaldit az önkéntesek megszervezésére. Elfogadta a megbízást, mert a nemzeti egységet minden érdek felett állónak tekintette. Győzelmet aratott, azonban a villafrancai fegyverszünet megakasztotta elönyomulását. Eljött az idő, amikor már nem lehetett megállítani Olaszország népi erőinek fejlődését. Az ismét bukottnak látszó olasz nemzeti ügyön a demokratikus népmozgalom segített, amely előbbre lendítette az ügyet. Felkelések törtek ki, az uralkodók elmenekültek és demokratikus kormányok vették át a hatalmat, Garibaldit bízva meg az önkéntesek megszervezésével. Később összekülönbözött a hadvezetőséggei, lemondott tábornoki rangjáról és visszavonult Caprera szigetére. Az elnyomott szicíliai parasztság is csatlakozott a nemzeti mozgalomhoz. Palermóban kitört a felkelés és az akciópártiak Garibaldit kérték fel szicíliai expedíciójuk vezetésére. 1860. május 6-án indult el 1162 önkéntesével,. a híres ,,Ezer"-rel.' Garibaldi helyesen számított a szicíliai parasztok támogatására. A híres Picciottik, a ' parasztok szabadcsapatai felkeltek és a hősiességben versenyeztek a vörösingesekkel. C zicília és Dél-Olaszország felszabadítását Garibaldi — sok nehézséget leküzdve — sikeresen hajtotta végre, mert őt a nép: a munkások, parasztok és a demokratikus polgárok egyaránt bálványozták és segítették. Az uralkodó osztály, az intrikus politikusok féltették hatalmukat a Garibaldi körül kialakult köztársasági és szocialista mozgalmat. Garibaldi keserű búcsút véve bajtársaitól visszatért caprerai magányába. A munkások forrón üdvözölték őt. Velence és Róma felszabadítására készült, azonban a kormány ezt nem helyeselte. Ezrével jelentkeztek az önkéntesek és gyűltek a fegyverek. Aspromontenál a király^ csapatok szétverték őket, Garibaldi megsebesült, fogságba esett, de a nagy felháborodás nyomására szabadon bocsátották. Egy Magyarországon keresztül Bécs ellen indítandó támadás tervével is foglalkozott, melyet Kossuth és Klapka támogattak. Ez azonban nem sikerült. Még 1868ban részt vett az osztrákok elleni háborúban és III. Napóleon bukása után a Francia Köztársaság oldalán a poroszok ellen harcolt. Garibaldi utolsó éveit Caprera szigetén töltötte. Keserűen írja: „Egészen más Olaszországról álmodoztam, nem ilyenről, mely belül nyomorúságos, kifelé megalázott, s a nemzet legroszszabb felének zsákmánya". 1882. június 2-án halt meg, mint a békéért, szabadságért, szocializmusért küzdő népi tömegek élő eszményképe. Még a két évtizedig uralkodó fasizmus sem -tudta emlékét kitörölni az olasz nép és a nemzetközi proletariátus szívéből. Az ő nevével az ajkukon harcoltak az olasz és má.

1; nemzetközi brigádok önkéntesei Spanyolországban, az ő vörös ingét öltve magukra küzdöttek az olasz partizánok a fasiszta hordák ellen, ők szabadították fel a második világháborúban Észak-Olaszország nagy részét. p aribaldi élete szakadatlan harc ^ volt az emberi haladásért, az olasz és más népek szabadságáért. Sokat megsejtett a jövőből. g—k Magyar irodalmi estPrágában Nemrég számoltunk be, hogy Arany János géniuszának hódolt Prága irodalombarát közönsége. Most arról adhatunk hírt, hogy Rákos Péter, a magyar irodalomtörténet szakelőadója a Károly Egyetem bölcsészeti karán, figyelemre méltó beszámolóban ismertette a prágai városi könyvtár zenetermében a legújabb magyar irodalmat. Az időszak, amit ismertetni és elejnezni kívánt, az 1948-tól, — a fordulat évétől — napjainkig terjedt, ám — igen helyesen — legalább vázlatosan — foglalkozott a magyar irodalom fejlődésével egészen a Nyugatosok fellépésétől kezdődőleg. Az est tartós értékének tekintjük, hogy az előadó prágai színművészek tolmácsolásában Welter, Bednár

t és Hradský szakavatott műfordításában szemelvényekkel is emelte az est színvonalát. Emelte, tarkította és érdekessé tette, amihez az államdíjas Bedrich Prokoš és Otakar Brousil, kiforrott előadóművészete jócskán járult hozzá. Tartozunk annak a megállapításával, hpgy a jelenlévők száma nem elégített ki. Azért tárjuk fel ezt ily nyíltan, mert rendezési hibának tartjuk Valószínűleg kevesen tudtak az előadásról. Köszönetünk kifejezése mellett azt szeretnénk, ha a jövőben hasonló est megrendezését alaposabb előkészítés előzné meg. Arra kérjük Rákos Pétert, miután ő a magyar irodalom egészét tanítja és annak a mi egyre ígéretesebben fejlődő csehszlovákiai magyar irodalmunk is szerves részét képezi, fíítassa be legközelebbi munkatervébe hazai magyar irodalmunk ismertetését a prágai magyarbarát irodalmi közönségnek. Áldásos munkát végezne. SZILY IMRE Országos szavalóverseny Komáromban A szlovákiai magyar tannyelvű középiskolák országos szavalóversenyét május 22-én, szerdán rendezték meg Komáromban. A kultúrotthon udvaráról impozáns bronzszobor néz a forgalmas főutcára. Nemes arcú, méltóságos .testtartású agg, térdére könyökölve ül és az olyan ember tekintetével nézi a járókelőket, aki sok it élt, sokat látott és sokat .tudott. A szemlélő, ismerve a nagy író életművét, önkéntelenül is érzi a szellem varázsát és szuggesztív erejét kiáradni a szoborból. Megelevenednek a régi olvasmányok emlékei, életre kél az a csodálatos mesevilág, melyet ez a rokonszenves kinézésű öregember egy emberöltön keresztül megteremtett irodalmunkban. Szinte várjuk, hogy felkel és megszólítja az érkező gyerekeket, megszólítja és inti őket, hogy szeressék, ápolják a költészetet mert az az emberi szellem legcsodálatosabb, legszebb virága. Vájjon ők, a verseny résztvevői, a 10—14 éves kisdiákok érziik-e, ami; a szobor mond nekik? Azt hiszem igen. Legalább is ezt olvastam ki abból az igyekezetből, melyet a verseny folyamán tanúsítottak és a figyelemből mellyel lefolyását kísérték. Három területen folyt a verseny. Szavalatok, prózai írások interpretálása és saját alkotások szerepeltek a programon. Az eseményt járási és kerületi versenyek előzték meg, ezek győztesei kerültek Komáromba. A résztvevők korcsoportokra oszlottak. Az első csoportot a tizenegyéves iskolák 1—5 osztályos tanulói, a másodikat a 6—8 osztályosok, a harmadikat pedig a 9—11 osztályos tanulók alkották. Gyerekek — lenne hajlandó az ember gondolkozás nélkül legyinteni — ugyan mit lehetne tőlük vámi? Hát nem! Sokat lehet tőlük vámi és ami a lényeg, a várakozást valóra is tudják váltani. A verseny művészt színvonala kielégítően jó volt, néhány résztvevő pedig határozott és fejlett interpretálói tehetségről tett tanúságot. Papp, Zsuzsa a komáromi tizenegyéves iskola növendéke mélyen átélt prózájával, Minczinger Ágota, a szenei nyolcéves középiskola tanulója pátoszával, Vass Ottó és Mészáros Erzsébet egyéni előadásmódjukkal váltak ki. Az ünnepi akadémia, a verseny kiértékelése és a díjak kiosztása esté hét órakor kezdődött. Aktatáskákat, töltötollakat és könyveket kaptak a győztesek. A versenyről, mint egészről, ezt mondhatjuk: megér,te azt a fáradságot és anyagi befektetést, melyet ráfordítottak és színvonalasságával beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Duba Gyula Ismerkedési est Diószegen Az író nagyon szívesen veszi, ha találkozhatik olvasóival. A beszélgetés során lemérheti, hogyan hatott rájuk műve, milyen visszhangot keltett bennük örvendetes tény, hogy a falvak és városok különféle szerveinek kezdeményezése révén egyre többször nyílik alkalmunk találkozni az olvasókkal. Május 31-én a diószegi olvasókat látogattuk meg Gyurcsó István, Tóth Tibor, Ozsvald Árpád és jómagam. A kezdés tervezett időpontjában még félő volt, hogy nem lesz közönség, hamarosan azonban összejött vagy 120 irodalomkedvelő: korosabb nők, kékblúzos munkások, mosolygó fiatalok. Nagyon megható volt a figyelem, az érdeklődés, amellyel felolvasásunkat fogadták. A meleg közvetlenséget és bizalmat még sehol sem éreztem ennyire. Üjból meggyőződhettünk róla, hogy igenis, a csehszlovákiai magyar írás visszhangra talál, az olvasók nem közömbösek iránta. Szólnom kell a nyolcéves iskola diáklányairól is, akik felolvasásaink előtt néhány dalt és népi táncot adtak elő, A fiatal lányok oly bájosan, magabiztosan szerepeltek, szinte nem is hittem, hogy mindössze 10—12 évesek. Valóban megérdemelten kerültek fel az országos versenyre. Mindnyájan örültünk, hogy megismerkedhettünk a diószegi irodalomkedvelőkkel, tanítókkal és egyszerű munkásokkal, mély benyomást hagyott bennünk a diáklányok szereplése is. (petrik) MEGJEGYZES Óh, már megint azok a harisnyák... Meglehetősen hideg volt a május. A múlt héten valamelyik nap dolgom volt a városban, én is szerettem volna egyet-mást bevásárolni. Fáztam. A Molotov utcában volt éppen dolgom, hát bementem a Molotov utcai 14—30 001 számú Obuvába, és vettem magamnak egy pár harisnyát 43,50 koronába került, — és igazán nagyon szép volt. Siettem haza és boldogan akartam jelhúzni. De még mielőtt mind a két lábamra húzhattam volna, észrevettem, hogy az egyiken egészen végig futott a szem. Hiába fáztam, — másik harisnyám nem volt, ismét kénytelen voltam mezítláb, illetve harisnya nélkül menni az irodába. Munkám végeztével siettem vissza az üzletbe, abban a reményben, hogy a néhány órával azelőtt vett harisnyát azonnal kicserélik. Azonban a legnagyobb meglepetésemre az üzletvezetőhöz küldtek, aki megállapította, hogy a harisnyán tényleg „fut a szem", nem én vagyok a hibás, azonban kicserélésről szó sem lehet, — legalább is egyelőre nem. Kérdésemre, hogy körülbelül mikor kaphatom meg az új harisnyát, sóhajtva válaszolt: — Tálán három hét múlva. Mert tudja az elvtársrió, ezt nekünk előbb vissza kell küldeni az elosztóba, onnan visszaküldik a gyárba, a gyárból, ha megállapítják a hibát, ismét vissza az elosztóhoz, azután hozzánk, — és majd levelezőlapon értesítjük az elvtársriót, hogy mikor jöhet az új harisnyáért! Még szerencse, hogy igyekszünk mindent elkövetni, hogy nálunk minél hamarább kiküszöböljük a bürokráciát, és hogy az idő felmelegedett. Ismét lehet harisnya nélkül járni. De úgy gondolom, hogy mégis jó lenne egy kicsit leegyszerűsíteni ezt a „hiba-kijavítási" folyamatot, mert ez talán még sincs egészen rendjén! — db —