Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-24 / 174. szám, hétfő

Banská Bystricán megkezdődött az ifjúság szlovákiai fesztiválja A fesztivál előtt a fiatalok között Banská Bystrica vasárnapra ünnepi köntösbe öltözött. Lobogók, jelszavak, plakátok hirdetik, hogy Banská Bystri­ca, a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés városa örömteljes esemény színhelye. Ä város minden történelmi nevezetes­ségeivel, szépségével ma ezer és ezer Ifjút és leányt fogad. A fiatalok vi­dámságától hangosak az utcák. Délelőtt a városban nagy a sürgés­forgás. Az emberek érdeklődéssel várják a felvonulást. 11 órakor a mellékutcákban felsorakozott CSISZ­tagok és pionírok menete megindul a Szlovák Nemzeti Felkelés tere felé a díszemelvényhez. A menet a pionírok harsonáinak hangja mellett áll meg az árbóc előtt, amelyen a CSISZ zászlaja lobog. A díszemelvényre felvonulnak a CSISZ vezető funkcionáriusai, pár­tunk és a Nemzeti Front képviselői. Az emelvény jobboldalán leng a párt vörös zászlaja, amelyet pártunk Köz­ponti Bizottsága a CSISZ- és pionír­szervezeteknek ajándékozott a szocia­lizmus építésében elért sikerekért. A felkelő város nevében Juraj Ko­stiviar, a városi nemzeti bizottság elnöke üdvözölte a fiatalokat, majd Mi­lan Rázus, a CSISZ Szlovákiai Közpon­ti Bizottságának elnöke mondott ün­nepi beszédet. Milan Rázus beszédé­ben hangsúlyozta, hogy Szlovákia if­júsága egységesen harcol a békéért, mert tudja, hogy csakis békében épít­het és élhet boldogan. Az Ifjúság Szlo­vákiai Fesztiválján a fiatalok kifejezik hűségüket a szocializmus ügyéhez, pártunkhoz — megmutatják, mivel gazdagították és hogyan ápolják szo­cialista kultúránkat. Közben a díszemelvény elé befutott a staféta, amely a békeszerető embe­riség szolidaritásának a Szovjetunió­val való megtörhetetlen szilárd barát­ságnak jelképe. A staféta megérkezé­sekor a galambok százai röppentek a magasba. Ezzel megnyílt Szlovákiai Ifjúságá­nak Banská Bystrica-i fesztiválja. (Kiküldött tudósítónktól.) Erős viharok Délnyugat-Szlovákiában Tegnap és tegnapelőtt Délnyugat­Szlovákiában rendkívüli heves viharok dúltak, melyeket jégverés kísért. A pezinoki, szenei és dunaszerdahelyi járások egyes községeiben a termé­nyek 75 százalékos kárt szenvedtek. A közbiztonsági szervek jelentése sze­rint a jég átlagosan 4—5 cm-es volt és egyes darabjai 10—15 dkg-ot nyomtak. A jég főleg a háztetőkön okozott nagy károkat. A dunaszerda­helyi és szenei járások egyes közsé­geiben az erős vízár lakóházakat is lerombolt, Jelka községben kb. 80 csa­ládi ház rongálódott meg. A pőstyéni kőfejtőben a víz egy kőréteget hozott mozgásba, mely súlyosan megsebesí­tett egy munkást, aki a sebesülés okozta agyvérzés következtében a kór­házban meghalt. Tegnapelőtt Szlovákia fővárosa fö­VIDÉKI FURCSASÁGOK A kopott dob nézi-nézi A háztetők új csodáját, A táv' látó d~ótjai meg Az ósdi dobot csodálják. Múlt és jelen találkozott Ötvenhétben Kajaion. Még megérjük: közös műsort Adnak majd egy hajnalon ... NEUMANN JÄNOS lött vonult el a vihar, ahol nem egé­szen fél óra alatt 33 mm eső esett. A vihar gyorsasága 135 km volt órán­ként. A Kis-Kárpátok lejtőiről lefolyó víztömeg főként a Februári Győzelem útját öntötte el, ahol három villamos kisiklott, de sebesülés nem történt. A víz több alacsonyabb fekvésű föld­szinti, vagy alagsorlakásba és raktárba is behatolt, úgyhogy tűzoltóinknak sok munkája volt. Az elöntött lakásokból még a késő éjszakai órákban is szivat­tyúzták a vizet. Kb. 150 esetben kér­ték a tűzoltók segítségét. A jég főleg a szőlőkben és gyümölcsösökben oko­zott nagy károkat. A Szencről Trnavá­ra vezető országútat szegélyező gyü­mölcsfákon úgyszólván egyetlen levél sem maradt. Az elemi csapások sújtotta közsé­gekben azonnal megalakultak a nem­zeti bizottságok mellett a kármegálla­pító bizottságok, amelyek segítenek a lakosságnak a megrongálódott épületek javításához szükséges anyag beszerzé­sében. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság főkonzulátus! létesít Bratislavában Június 22-én megalakult Bratislavá­ban a Jugoszláv Szövetségi Népköztár­saság főkonzulátusa. Főkonzullá Lju­bomir Hrnjakot nevezték ki. A Jugoszláv Szövetségi Népköztár­saság főkonzulát, akit Marko Drobac, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság konzulhelyettese kísért, szombaton, június 22-én Rudolf Strechaj, a Meg­bízottak Testületének elnöke fogad­ta. A fogadáson jelen volt Gustáv Ben­ža, a Megbízottak Testülete elnökségi hivatala konzuli osztályának vezetője. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársa­ság főkonzulát a délelőtti órákban František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke fogadta. A fogadtatáson jelen volt Jozef Ilčík, a Szlovák Nem­zeti Tanács irodavezetője. A Jugoszláv Szövetségi Népköztár­saság főkonzulátusának megnyitását később fogják közölni. (Folytatás az 1. oldalról) gyártják számunkra a krepszilon szá­lakat. Közösen megtárgyaltuk, hogyan lehetne javítani a festés minőségén. Utána mi látogattuk meg őket, mint CSISZ küldöttség, és együttesen be­széltük meg a teendőket. A nyers­anyagszállító gyár CSISZ-tagjai meg­ígérték nekünk, mindent elkövetnek, hogy a festés minősége jobb legyen. Nálunk ezzel 20—30 százalékkal ja­vulna a minőség és több első osztályú árut gyárthatnánk. A harisnyák színe ugyanis nagyon fontos tényező az áruk kiválasztásánál. Ez a kérdés ma még azonban országos probléma. — Hogyan készülnek a fesztiválra? — Kötelezettségvállalást tettünk, hogy a második negyedév végéig mű­helyünk CSISZ-szervezetének tagjai 6313 korona értékű megtakarítást érnek el, elsősorban az áru minőségének ja­vításával, az önköltség csökkentésével, anyagmegtakarítással stb. A megtaka­rított összeget a szolidaritási alapra szántuk. Adott szavunkat már teljesí­tettük is. Ezenkívül CSISZ-tagjaink a fesztivál sportjelvény megszerzését is célul tűzték ki maguk elé. Vannak köztünk kiváló újítók is, mint például Gustáv Vestenický, ő most éppen há­rom újításon dolgozik. Tavaly ő volt az üzemi CSISZ-szervezet elnöke, most a CSISZ Központi Bizottságának tagja. Ezeken az angol Claredon gépeken, melyek finom flórharisnyák gyártására szolgáltak, újítási javaslattal megol­dotta, hogy krepszilon zoknikat lehes sen rajtuk kötni. Különben a 40 gép ma nem lenne eléggé kihasználva, mert a flórharisnyában ma már kicsi a kereslet. Pénzértékben ez az újítás körülbelül KÉTSZÁZEZER KORONA évi megtakarítást jelent üzemünknek, így készülnek tehát CSISZ-tagjaink a fesztiválra. Üzemünkből Anna Krajňá­kovát, az ötödik CSISZ-részleg szerve­zet elnökét választottuk meg küldött­nek a moszkvai VIT-re. Az 1332-es műhelyben dolgozik mint varrónő, normáját átlagosan 150 százalékra tel­jesíti. Szabad idejében a pionírok nevelésével foglalkozik és az első hu­szonhárom között volt, akik már megszerezték a fesztivál sportjelvényt is. Az ifjúság körében végzett munká­jával elnyerte a jubileumi Fučík-jel­vényt is. Mindnyájan büszkék vagyunk tehát rá, és meggyőződésünk, hogy becsülettel képviseli majd üzemünk ifjúságát Moszkvában. Annyi szívvel és lélekkel beszéltek ezek a fiatalok munkájukról, üzemük­ről, a fesztiválról, hogy szavaik mögött szinte érezhető volt az elszántság, a fiatalos erő, mely hazánkban már annyi szépet és jót teremtett. „Az If­júsági Vasút", „a Szövetségi Vasút", az Ifjúsági Gát" gazdag hagyománya ebben a gyárban is érezhető volt, és virágzik a fiatalok körében. Lent a mintaosztályon karcsú, húsz év körüli lány mutatja meg sorban az új gyártmányok mintáit. Szép női pu­lóverek, kis kezekre szabott gyermek­kesztyűk, sálak, blúzok egész sora és mindnek külön elnevezése van: Anna­bela, Zefir, Hubert, Kamil, Milena, Daniel és ki tudná mindazokat a ne­veket felsorolni, amelyeknek legtöbb­jét kedvelt filmekből, könyvekből szedték elő. Minden új gyártmánynak megvan a maga neve. — Milyen elnevezést ajánlana egy új kötött árura, — fordult hozzám a mintaosztály vezetőnője. — Milyen nevet is ajánlanék hirte­len — gondoltam — bizony nehéz itt tanácsot adni. Ha első szerelmemre gondolnék, úgy Marika nevet adnám neki, de mi köze ehhez a nagy vásárló­közönségnek. Kötött blúznak, kuligán­nak vagy pulóvernek a Marika név talán meg sem felelne. — Mi lenne, ha a Fesztivál nevet adnánk a legújabb mintának. FESZTIVÁL, hát ez igazán jó ötlet. Kinek jutott volna ilyen könnyen eszébe, pedig na­ponta emlegetjük és beszélünk róla — mondotta a karcsú lány — és hogy szavai igazak voltak, ezt a Tátra ormai alatt elterülő üzem minden helyiségé­ben tapasztaltam. Az üzem ifjúsága 15 ezer koronát ajánlott fel a szolidari­tási alapra. De ha egyenként felsorol­nám, azoknak a CSISZ-tagoknak ne­vét, akik egyéni felajánlásokat tettek a Világifjúsági Találkozó tiszteletére, vagy azokat a brigádórákat, amiket már ledolgoztak, úgy nem 15 000 ko­rona, hanem sokkal nagyobb összeg jönne ki. És ezt számot koronában kifejezni nehéz is. Ezt úgy mondhat­nám, hogy önzetlen hazaszeretet, az ifjúság lelkesedése, mely a Magas-Tát­ra alatti Tatrasvit üzemben és hazánk összes üzemeiben a fiatalok körében él, virágzik és újabb sikerek felé ve­zet. Horváth Sándor Jelölteket javasolnak a nőbizottságokba Szombatig, június 22-ig Bratislava V. kerületébea összes?n 220 jelöltet javasoltak az új nőbizottságokba. Az új jelöltek között az üzemek, hivata­lok példás dolgozói, háztartásbeli nők vannak, akiket a tömegsz~rve­zetek egyes kerületi bizottságai ja­vasoltak. Bratislava városszéli lakónegyedei­ben — Starý Hájban, Lamačon, Dub­ravkán és a Kolibán az elmúlt héten megrendezték a nők nyilvános gyű­léseit, amelyeken e városrészeken élő női jelölteket javasolták. Június 23—30-io Račán, Devínben, Karlova Vesen és Bratislava—Nivy kerület­ben az agitációs központokban to­vábbi nyilvános gyűléseket tartanak. A tudomány és a kultúra terén is érvényes a párt alapszabályzata Vladiirír Koucký elvtárs felszólalása a CSKP Központi Bizottságának júniusi ülésén C lsősorban a revizionizmus mai c megnyilvánulása elleni harc egyes kérdéseiről szeretnék beszélni. A revozionista irányzatok politikai kö­vetkezményei legélesebben a tavaly őszi magyarországi események idején nyilvánultak meg. A magyarországi ellenforradalommal szembeni magatar­tásunk a mai napig is az a próbakő, melyen megvizsgálhatjuk marxista és osztályszempontunk szilárdságát. Ha ezt vizsgáljuk, ismét meggyő­ződünk róla, hogy a revizionizmus utóbbi hullámának mély gyökerei vannak, hogy opportunista nézetek egész rendszerét képezik, melynek kiterjesztése ellen állandó és követ­kezetes harcot kell folytatnunk, ne­hogy komolyan meggyöngüljön moz­galmunk egysége és ütőereje. Említésre méltó, hogyan vesztettük el szemmel láthatóan a magyarországi események idején a különféle álkom­munisták kegyét. Ezek az álkommu­nisták mozgalmunk megváltó lovag­jaivá ütötték magukat. Gondoljunk csak arra, miként ferdült a testvéri pártok tagjaihoz Eda Werfelová. a Przeglad kulturalni című lengyel lap­ban 'írt cikkében és milyen haragos pillantásokat lövellt a Tátra csehszlo­vák része felé, vagy pedig mennyire szemére vetette J. Wiatr, a Nowe drogi című lengyel havi lapban a Rudé prá­vónak, hogy küzd a magyarországi ellenforradalmi összeesküvés ellen és mennyire igyekezett bizonygatni, hogy U J S Z O 1J057. június 24. szerinte éppen ez „a magyar kérdésben elfoglalt téves álláspont az igazi for­rása a kommunista mozgalom mély válságának". Nem kell bővebben jellemeznünk a revizicnizmust, mint azt a beszámo­ló tette. A revizionizmus jelentős méretű elterjedésének bizonyítására Harich csoportját szeretném megem­líteni az NDK-ban. A Harich-csoport már a hazaárulás útjára tért és a né­pi hatalom élesen beavatkozott ellene. Megemlítem még a Francia Kommu­nista Párt soraiba tartozó értelmisé­giek csoportjának csődjét és azt az elkeseredett küzdelmet, melyet Anglia Kommunista Pártja, vagy Kanada Munkáspártja legutóbbi kongresszusán kellett folytatni a jobboldali befolyás ellen. Olaszországban a párt kong­resszusán A. Giolitti azzal a követe­léssel állott elő, hogy feltétlenül biz­tosítani kell a burzsoá polgári de­mokratikus szabadságjogokat a szocia­lizmusba vezető úton adott formális kezességekkel együtt, tagadva ezzel a forradalmi erőszak szerepét. Akadnak programrevizicnisták, akik különféle módon hirdetik az egész marxizmus felszámolását. M em kívánok túl részletesen szólni a jugoszláv renegát Djilasz kengyelfutójának, Vladimír Dedijernek észak- és nyugat-európai likvidátori körútjáról. Utalni szeret­nék azonban más jugoszláv teoreti­kusnak, Lukicsnak szociológiai elme­futtatásaira. Lukics főiskolai tan­könyvként használt könyvében Marx és Engels müvének társadalomtudomá­nyi jelentőségét egy színvonalra he­lyezi a pozitivizmussal és más burzsoá irányzatokkal. Az egyes országokban az újságírói, de főleg az írói publicisztika széles­körű testülete szolgáltatja ezeknek az „elméleti" revizionistáknak kíséretét. A forradalmi elvek egész sorát ér­zelmi térre viszi át, lázas pszichó­zist kelt ezzel, s még a kétséget keltő előítéletekben és ösztönökben sem válogat. Ezeknek az öncsinálta megváltóknak felelőtlen ömlengései, melyeket a közvéleménynek és népünk lelkiismeretének tüntetnek fel, hosz­szú időre elrettentő tanúbizonyságul fognak szolgálni arra, hova vezethet az individualista gőg, hiúság és ön­kény. Természetesen a revizionizmus el­leni harc mai konkrét feltételei je­lentősen eltérnek azoktól a feltéte­lektől, melyek közepette Lenin har­colt, noha osztálygvökerei lényegében ugyanazok. Ma a revizionizmus kifejezi a bur­zsoáziának ama törekvését, hogy bomlást okozzon a forradalmi mun­kásmozgalomban akkor, amikor a vi­lág egyharmad részén már uralomra jutott a proletárdiktatúra, amikor összeomlik az egész gyarmati rend­szer, amikor a szocialista világfor­radalom fejlődése a szocializmus uralomrajuttatásának újabb lehetősé­gei elé állította a tőkés országok mun­kásosztályát. Ezek az új és nagyon reális táv­latok, melyeket a Szovjetunió Kom­munista Pártja XX. kongresszusának harci szellemű következtetései tar­talmaznak, elodázásukra irányuló bősz kísérletekre késztetik a nemzetközi reakciót. A burzsoázia kísérleteiben éppen azokra a revizionista irányzatok­ra támaszkodik, amelyek kapitulálást jelentenek az osztályellenség minden támadása előtt, pánikot és tanácsta­lanságot jelentenek abban a pillanat­ban, amikor új stratégiai célok me­rülnek fel, egyszersmind élesen bí­rálják az előző időszak komoly hi­báit. Mozgalmunknak ártalmatlanná kell tennie a revizionizmus minden fajta hatását, hogy a kommunisták ma egyre hatalmasabb csapásokat mér­jenek az ellenségre, hogy kivívják a munkásosztály nemzetközi egységét, hogy elhárítsák az imperialisták há­borús törekvéseit, hogy további nem­zeteket vezessenek a szocializmus fe­lé békés utakon, amelyek azonban csak a reformista illúziókat nem isme­rő forradalmi küzdelem útjai lehet­nek. E z az út vezet az SZKP XX. kongresszusa következtetéseinek meg­valósításához. Most pedig engedjék meg, elvtár­sak, hogy áttérjek ideológiai frontunk egyes problémáira. C gyes helytelen nézetekről és — irányzatokról szeretnék be­szélni. Nézzük csak a Literárni noviny hasábjain folyó filozófiai vitát. Mi mindennel találkoztunk itt! Nemcsak a pártpropagandával, hanem a párt és a nemzetközi kommunista mozga­lom egész forradalmi és politikai te­vékenységével szemben tanúsított lenéző viszonnyal! Senkinek közülünk nem áll szándékában tagadni a sze­mélyi kultusz káros következményeit. De olyan következtetéseket levonni a személyi kultusz káros következmé­nyeiből, mintha a marxizmus-leniniz­mus a XX. kongresszus előtti években tulajdonképpen csak afféle „hamis tudatot" fejezett volna ki, nem csu­pán puszta eszmei önkényesség meg­nyilvánulása, hanem egyszersmind minden kommunistának durva sérte­getése is. Ezeket a rágalmakat egy­idejűleg az a követelmény kíséri, hogy szabaduljunk fel „a munkásosz­tály osztályszubjektivizmusáből", ami sem többet sem kevesebbet nem je­lent, mint a marxista filozófia pár­tosságának felszámolását, a munkás­osztály történelmi küldetésének és vi­lágnézete — a marxista elmélet ob­jektív igazságának tagadását. Az említett filozófiai vitában meg­jelent cikkek egész sora teljesen fi­gyelmen kívül hagyja, vagy pedig le­becsüli a kommunista párt tevékeny­ségének tudományos jellegét. A párt tevékenységében óriási mennyiségű konkrét anyagot általános^, s azt a döntés, a bírálatukból eredő konkrét következtetések levonása előtt a mar­xista elmélet elveinek megfelelően értékeli. Egyszersmind tovább fejlesz­ti és gazdagítja a marxista elméletet. Persze ezeknek az elvtársaknak az, hogy a párt következtetéseire és ezeknek gyakorlati érvényesítésére támaszkodjanak, az egyes elméleti ágak további szakszerű és tudomá­nyos feldolgozásában, nyilvánvalóan „a mindennapi politika emberhez nem méltó kiszolgálásának" tűnik és ezért természetesen semmi ilyesmire nem gondolnak. Szemmel láthatóan előny­be helyezik a tiszta filozófia imma­nens problémáit. A tiszta filozófiára úgy tekintenek, mint egységes tudo­mányra, mely közös tetőzet, alatt egyesíti a proletariátus és a burzsoá­zia, esetleg más osztályok és csopor­tok világnézetét. > Ez a logikája annak a cikknek, amelyet I. Sviták elvtárs a Fikisofický časopis című folyóirat legutóbbi

Next

/
Thumbnails
Contents