Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-24 / 174. szám, hétfő

Banská Bystricán megkezdődött az ifjúság szlovákiai fesztiválja A fesztivál előtt a fiatalok között Banská Bystrica vasárnapra ünnepi köntösbe öltözött. Lobogók, jelszavak, plakátok hirdetik, hogy Banská Bystrica, a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés városa örömteljes esemény színhelye. Ä város minden történelmi nevezetességeivel, szépségével ma ezer és ezer Ifjút és leányt fogad. A fiatalok vidámságától hangosak az utcák. Délelőtt a városban nagy a sürgésforgás. Az emberek érdeklődéssel várják a felvonulást. 11 órakor a mellékutcákban felsorakozott CSISZtagok és pionírok menete megindul a Szlovák Nemzeti Felkelés tere felé a díszemelvényhez. A menet a pionírok harsonáinak hangja mellett áll meg az árbóc előtt, amelyen a CSISZ zászlaja lobog. A díszemelvényre felvonulnak a CSISZ vezető funkcionáriusai, pártunk és a Nemzeti Front képviselői. Az emelvény jobboldalán leng a párt vörös zászlaja, amelyet pártunk Központi Bizottsága a CSISZ- és pionírszervezeteknek ajándékozott a szocializmus építésében elért sikerekért. A felkelő város nevében Juraj Kostiviar, a városi nemzeti bizottság elnöke üdvözölte a fiatalokat, majd Milan Rázus, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke mondott ünnepi beszédet. Milan Rázus beszédében hangsúlyozta, hogy Szlovákia ifjúsága egységesen harcol a békéért, mert tudja, hogy csakis békében építhet és élhet boldogan. Az Ifjúság Szlovákiai Fesztiválján a fiatalok kifejezik hűségüket a szocializmus ügyéhez, pártunkhoz — megmutatják, mivel gazdagították és hogyan ápolják szocialista kultúránkat. Közben a díszemelvény elé befutott a staféta, amely a békeszerető emberiség szolidaritásának a Szovjetunióval való megtörhetetlen szilárd barátságnak jelképe. A staféta megérkezésekor a galambok százai röppentek a magasba. Ezzel megnyílt Szlovákiai Ifjúságának Banská Bystrica-i fesztiválja. (Kiküldött tudósítónktól.) Erős viharok Délnyugat-Szlovákiában Tegnap és tegnapelőtt DélnyugatSzlovákiában rendkívüli heves viharok dúltak, melyeket jégverés kísért. A pezinoki, szenei és dunaszerdahelyi járások egyes községeiben a termények 75 százalékos kárt szenvedtek. A közbiztonsági szervek jelentése szerint a jég átlagosan 4—5 cm-es volt és egyes darabjai 10—15 dkg-ot nyomtak. A jég főleg a háztetőkön okozott nagy károkat. A dunaszerdahelyi és szenei járások egyes községeiben az erős vízár lakóházakat is lerombolt, Jelka községben kb. 80 családi ház rongálódott meg. A pőstyéni kőfejtőben a víz egy kőréteget hozott mozgásba, mely súlyosan megsebesített egy munkást, aki a sebesülés okozta agyvérzés következtében a kórházban meghalt. Tegnapelőtt Szlovákia fővárosa föVIDÉKI FURCSASÁGOK A kopott dob nézi-nézi A háztetők új csodáját, A táv' látó d~ótjai meg Az ósdi dobot csodálják. Múlt és jelen találkozott Ötvenhétben Kajaion. Még megérjük: közös műsort Adnak majd egy hajnalon ... NEUMANN JÄNOS lött vonult el a vihar, ahol nem egészen fél óra alatt 33 mm eső esett. A vihar gyorsasága 135 km volt óránként. A Kis-Kárpátok lejtőiről lefolyó víztömeg főként a Februári Győzelem útját öntötte el, ahol három villamos kisiklott, de sebesülés nem történt. A víz több alacsonyabb fekvésű földszinti, vagy alagsorlakásba és raktárba is behatolt, úgyhogy tűzoltóinknak sok munkája volt. Az elöntött lakásokból még a késő éjszakai órákban is szivattyúzták a vizet. Kb. 150 esetben kérték a tűzoltók segítségét. A jég főleg a szőlőkben és gyümölcsösökben okozott nagy károkat. A Szencről Trnavára vezető országútat szegélyező gyümölcsfákon úgyszólván egyetlen levél sem maradt. Az elemi csapások sújtotta községekben azonnal megalakultak a nemzeti bizottságok mellett a kármegállapító bizottságok, amelyek segítenek a lakosságnak a megrongálódott épületek javításához szükséges anyag beszerzésében. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság főkonzulátus! létesít Bratislavában Június 22-én megalakult Bratislavában a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság főkonzulátusa. Főkonzullá Ljubomir Hrnjakot nevezték ki. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság főkonzulát, akit Marko Drobac, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság konzulhelyettese kísért, szombaton, június 22-én Rudolf Strechaj, a Megbízottak Testületének elnöke fogadta. A fogadáson jelen volt Gustáv Benža, a Megbízottak Testülete elnökségi hivatala konzuli osztályának vezetője. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság főkonzulát a délelőtti órákban František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke fogadta. A fogadtatáson jelen volt Jozef Ilčík, a Szlovák Nemzeti Tanács irodavezetője. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság főkonzulátusának megnyitását később fogják közölni. (Folytatás az 1. oldalról) gyártják számunkra a krepszilon szálakat. Közösen megtárgyaltuk, hogyan lehetne javítani a festés minőségén. Utána mi látogattuk meg őket, mint CSISZ küldöttség, és együttesen beszéltük meg a teendőket. A nyersanyagszállító gyár CSISZ-tagjai megígérték nekünk, mindent elkövetnek, hogy a festés minősége jobb legyen. Nálunk ezzel 20—30 százalékkal javulna a minőség és több első osztályú árut gyárthatnánk. A harisnyák színe ugyanis nagyon fontos tényező az áruk kiválasztásánál. Ez a kérdés ma még azonban országos probléma. — Hogyan készülnek a fesztiválra? — Kötelezettségvállalást tettünk, hogy a második negyedév végéig műhelyünk CSISZ-szervezetének tagjai 6313 korona értékű megtakarítást érnek el, elsősorban az áru minőségének javításával, az önköltség csökkentésével, anyagmegtakarítással stb. A megtakarított összeget a szolidaritási alapra szántuk. Adott szavunkat már teljesítettük is. Ezenkívül CSISZ-tagjaink a fesztivál sportjelvény megszerzését is célul tűzték ki maguk elé. Vannak köztünk kiváló újítók is, mint például Gustáv Vestenický, ő most éppen három újításon dolgozik. Tavaly ő volt az üzemi CSISZ-szervezet elnöke, most a CSISZ Központi Bizottságának tagja. Ezeken az angol Claredon gépeken, melyek finom flórharisnyák gyártására szolgáltak, újítási javaslattal megoldotta, hogy krepszilon zoknikat lehes sen rajtuk kötni. Különben a 40 gép ma nem lenne eléggé kihasználva, mert a flórharisnyában ma már kicsi a kereslet. Pénzértékben ez az újítás körülbelül KÉTSZÁZEZER KORONA évi megtakarítást jelent üzemünknek, így készülnek tehát CSISZ-tagjaink a fesztiválra. Üzemünkből Anna Krajňákovát, az ötödik CSISZ-részleg szervezet elnökét választottuk meg küldöttnek a moszkvai VIT-re. Az 1332-es műhelyben dolgozik mint varrónő, normáját átlagosan 150 százalékra teljesíti. Szabad idejében a pionírok nevelésével foglalkozik és az első huszonhárom között volt, akik már megszerezték a fesztivál sportjelvényt is. Az ifjúság körében végzett munkájával elnyerte a jubileumi Fučík-jelvényt is. Mindnyájan büszkék vagyunk tehát rá, és meggyőződésünk, hogy becsülettel képviseli majd üzemünk ifjúságát Moszkvában. Annyi szívvel és lélekkel beszéltek ezek a fiatalok munkájukról, üzemükről, a fesztiválról, hogy szavaik mögött szinte érezhető volt az elszántság, a fiatalos erő, mely hazánkban már annyi szépet és jót teremtett. „Az Ifjúsági Vasút", „a Szövetségi Vasút", az Ifjúsági Gát" gazdag hagyománya ebben a gyárban is érezhető volt, és virágzik a fiatalok körében. Lent a mintaosztályon karcsú, húsz év körüli lány mutatja meg sorban az új gyártmányok mintáit. Szép női pulóverek, kis kezekre szabott gyermekkesztyűk, sálak, blúzok egész sora és mindnek külön elnevezése van: Annabela, Zefir, Hubert, Kamil, Milena, Daniel és ki tudná mindazokat a neveket felsorolni, amelyeknek legtöbbjét kedvelt filmekből, könyvekből szedték elő. Minden új gyártmánynak megvan a maga neve. — Milyen elnevezést ajánlana egy új kötött árura, — fordult hozzám a mintaosztály vezetőnője. — Milyen nevet is ajánlanék hirtelen — gondoltam — bizony nehéz itt tanácsot adni. Ha első szerelmemre gondolnék, úgy Marika nevet adnám neki, de mi köze ehhez a nagy vásárlóközönségnek. Kötött blúznak, kuligánnak vagy pulóvernek a Marika név talán meg sem felelne. — Mi lenne, ha a Fesztivál nevet adnánk a legújabb mintának. FESZTIVÁL, hát ez igazán jó ötlet. Kinek jutott volna ilyen könnyen eszébe, pedig naponta emlegetjük és beszélünk róla — mondotta a karcsú lány — és hogy szavai igazak voltak, ezt a Tátra ormai alatt elterülő üzem minden helyiségében tapasztaltam. Az üzem ifjúsága 15 ezer koronát ajánlott fel a szolidaritási alapra. De ha egyenként felsorolnám, azoknak a CSISZ-tagoknak nevét, akik egyéni felajánlásokat tettek a Világifjúsági Találkozó tiszteletére, vagy azokat a brigádórákat, amiket már ledolgoztak, úgy nem 15 000 korona, hanem sokkal nagyobb összeg jönne ki. És ezt számot koronában kifejezni nehéz is. Ezt úgy mondhatnám, hogy önzetlen hazaszeretet, az ifjúság lelkesedése, mely a Magas-Tátra alatti Tatrasvit üzemben és hazánk összes üzemeiben a fiatalok körében él, virágzik és újabb sikerek felé vezet. Horváth Sándor Jelölteket javasolnak a nőbizottságokba Szombatig, június 22-ig Bratislava V. kerületébea összes?n 220 jelöltet javasoltak az új nőbizottságokba. Az új jelöltek között az üzemek, hivatalok példás dolgozói, háztartásbeli nők vannak, akiket a tömegsz~rvezetek egyes kerületi bizottságai javasoltak. Bratislava városszéli lakónegyedeiben — Starý Hájban, Lamačon, Dubravkán és a Kolibán az elmúlt héten megrendezték a nők nyilvános gyűléseit, amelyeken e városrészeken élő női jelölteket javasolták. Június 23—30-io Račán, Devínben, Karlova Vesen és Bratislava—Nivy kerületben az agitációs központokban további nyilvános gyűléseket tartanak. A tudomány és a kultúra terén is érvényes a párt alapszabályzata Vladiirír Koucký elvtárs felszólalása a CSKP Központi Bizottságának júniusi ülésén C lsősorban a revizionizmus mai c megnyilvánulása elleni harc egyes kérdéseiről szeretnék beszélni. A revozionista irányzatok politikai következményei legélesebben a tavaly őszi magyarországi események idején nyilvánultak meg. A magyarországi ellenforradalommal szembeni magatartásunk a mai napig is az a próbakő, melyen megvizsgálhatjuk marxista és osztályszempontunk szilárdságát. Ha ezt vizsgáljuk, ismét meggyőződünk róla, hogy a revizionizmus utóbbi hullámának mély gyökerei vannak, hogy opportunista nézetek egész rendszerét képezik, melynek kiterjesztése ellen állandó és következetes harcot kell folytatnunk, nehogy komolyan meggyöngüljön mozgalmunk egysége és ütőereje. Említésre méltó, hogyan vesztettük el szemmel láthatóan a magyarországi események idején a különféle álkommunisták kegyét. Ezek az álkommunisták mozgalmunk megváltó lovagjaivá ütötték magukat. Gondoljunk csak arra, miként ferdült a testvéri pártok tagjaihoz Eda Werfelová. a Przeglad kulturalni című lengyel lapban 'írt cikkében és milyen haragos pillantásokat lövellt a Tátra csehszlovák része felé, vagy pedig mennyire szemére vetette J. Wiatr, a Nowe drogi című lengyel havi lapban a Rudé právónak, hogy küzd a magyarországi ellenforradalmi összeesküvés ellen és mennyire igyekezett bizonygatni, hogy U J S Z O 1J057. június 24. szerinte éppen ez „a magyar kérdésben elfoglalt téves álláspont az igazi forrása a kommunista mozgalom mély válságának". Nem kell bővebben jellemeznünk a revizicnizmust, mint azt a beszámoló tette. A revizionizmus jelentős méretű elterjedésének bizonyítására Harich csoportját szeretném megemlíteni az NDK-ban. A Harich-csoport már a hazaárulás útjára tért és a népi hatalom élesen beavatkozott ellene. Megemlítem még a Francia Kommunista Párt soraiba tartozó értelmiségiek csoportjának csődjét és azt az elkeseredett küzdelmet, melyet Anglia Kommunista Pártja, vagy Kanada Munkáspártja legutóbbi kongresszusán kellett folytatni a jobboldali befolyás ellen. Olaszországban a párt kongresszusán A. Giolitti azzal a követeléssel állott elő, hogy feltétlenül biztosítani kell a burzsoá polgári demokratikus szabadságjogokat a szocializmusba vezető úton adott formális kezességekkel együtt, tagadva ezzel a forradalmi erőszak szerepét. Akadnak programrevizicnisták, akik különféle módon hirdetik az egész marxizmus felszámolását. M em kívánok túl részletesen szólni a jugoszláv renegát Djilasz kengyelfutójának, Vladimír Dedijernek észak- és nyugat-európai likvidátori körútjáról. Utalni szeretnék azonban más jugoszláv teoretikusnak, Lukicsnak szociológiai elmefuttatásaira. Lukics főiskolai tankönyvként használt könyvében Marx és Engels müvének társadalomtudományi jelentőségét egy színvonalra helyezi a pozitivizmussal és más burzsoá irányzatokkal. Az egyes országokban az újságírói, de főleg az írói publicisztika széleskörű testülete szolgáltatja ezeknek az „elméleti" revizionistáknak kíséretét. A forradalmi elvek egész sorát érzelmi térre viszi át, lázas pszichózist kelt ezzel, s még a kétséget keltő előítéletekben és ösztönökben sem válogat. Ezeknek az öncsinálta megváltóknak felelőtlen ömlengései, melyeket a közvéleménynek és népünk lelkiismeretének tüntetnek fel, hoszszú időre elrettentő tanúbizonyságul fognak szolgálni arra, hova vezethet az individualista gőg, hiúság és önkény. Természetesen a revizionizmus elleni harc mai konkrét feltételei jelentősen eltérnek azoktól a feltételektől, melyek közepette Lenin harcolt, noha osztálygvökerei lényegében ugyanazok. Ma a revizionizmus kifejezi a burzsoáziának ama törekvését, hogy bomlást okozzon a forradalmi munkásmozgalomban akkor, amikor a világ egyharmad részén már uralomra jutott a proletárdiktatúra, amikor összeomlik az egész gyarmati rendszer, amikor a szocialista világforradalom fejlődése a szocializmus uralomrajuttatásának újabb lehetőségei elé állította a tőkés országok munkásosztályát. Ezek az új és nagyon reális távlatok, melyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának harci szellemű következtetései tartalmaznak, elodázásukra irányuló bősz kísérletekre késztetik a nemzetközi reakciót. A burzsoázia kísérleteiben éppen azokra a revizionista irányzatokra támaszkodik, amelyek kapitulálást jelentenek az osztályellenség minden támadása előtt, pánikot és tanácstalanságot jelentenek abban a pillanatban, amikor új stratégiai célok merülnek fel, egyszersmind élesen bírálják az előző időszak komoly hibáit. Mozgalmunknak ártalmatlanná kell tennie a revizionizmus minden fajta hatását, hogy a kommunisták ma egyre hatalmasabb csapásokat mérjenek az ellenségre, hogy kivívják a munkásosztály nemzetközi egységét, hogy elhárítsák az imperialisták háborús törekvéseit, hogy további nemzeteket vezessenek a szocializmus felé békés utakon, amelyek azonban csak a reformista illúziókat nem ismerő forradalmi küzdelem útjai lehetnek. E

z az út vezet az SZKP XX. kongresszusa következtetéseinek megvalósításához. Most pedig engedjék meg, elvtársak, hogy áttérjek ideológiai frontunk egyes problémáira. C gyes helytelen nézetekről és — irányzatokról szeretnék beszélni. Nézzük csak a Literárni noviny hasábjain folyó filozófiai vitát. Mi mindennel találkoztunk itt! Nemcsak a pártpropagandával, hanem a párt és a nemzetközi kommunista mozgalom egész forradalmi és politikai tevékenységével szemben tanúsított lenéző viszonnyal! Senkinek közülünk nem áll szándékában tagadni a személyi kultusz káros következményeit. De olyan következtetéseket levonni a személyi kultusz káros következményeiből, mintha a marxizmus-leninizmus a XX. kongresszus előtti években tulajdonképpen csak afféle „hamis tudatot" fejezett volna ki, nem csupán puszta eszmei önkényesség megnyilvánulása, hanem egyszersmind minden kommunistának durva sértegetése is. Ezeket a rágalmakat egyidejűleg az a követelmény kíséri, hogy szabaduljunk fel „a munkásosztály osztályszubjektivizmusáből", ami sem többet sem kevesebbet nem jelent, mint a marxista filozófia pártosságának felszámolását, a munkásosztály történelmi küldetésének és világnézete — a marxista elmélet objektív igazságának tagadását. Az említett filozófiai vitában megjelent cikkek egész sora teljesen figyelmen kívül hagyja, vagy pedig lebecsüli a kommunista párt tevékenységének tudományos jellegét. A párt tevékenységében óriási mennyiségű konkrét anyagot általános^, s azt a döntés, a bírálatukból eredő konkrét következtetések levonása előtt a marxista elmélet elveinek megfelelően értékeli. Egyszersmind tovább fejleszti és gazdagítja a marxista elméletet. Persze ezeknek az elvtársaknak az, hogy a párt következtetéseire és ezeknek gyakorlati érvényesítésére támaszkodjanak, az egyes elméleti ágak további szakszerű és tudományos feldolgozásában, nyilvánvalóan „a mindennapi politika emberhez nem méltó kiszolgálásának" tűnik és ezért természetesen semmi ilyesmire nem gondolnak. Szemmel láthatóan előnybe helyezik a tiszta filozófia immanens problémáit. A tiszta filozófiára úgy tekintenek, mint egységes tudományra, mely közös tetőzet, alatt egyesíti a proletariátus és a burzsoázia, esetleg más osztályok és csoportok világnézetét. > Ez a logikája annak a cikknek, amelyet I. Sviták elvtárs a Fikisofický časopis című folyóirat legutóbbi