Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-21 / 171. szám, péntek

MAO CE-TUNG-nak, a Kínai Népköztársaság elnökének beszé

de a népen belüli ellentmondások helyes kiküszöböléséről (Folytatás až 5. oldalról.) Kínának 600 millió lakosa van. Erről soha sem szabad megfeledkeznünk. Miért kell ezt hangsúlyoznunk? Lehetséges az, hogy még mindig vannak emberek, akik nem tudják, hogy ÖOO millió lakosunk van? Természetesén ezt mindenki tudja. A gyakorlatban azonban egyesek hajlamosak, arra, hogy megfeledkezzenek róla és úgy tegyenek, mintha azt hinnék, hogy minél kevesebb az ember és minél kisebb a világuk, annál jobb. Ezek az emberek, akik úgy gondolkodnak, mint valamilyen „exkluzív klub" tagjai, elutasítják azt a gondolatot, hogy érvényesüljenek mindazok a pozitív tényezők, amelyek azt szolgálják, hogy egyesüljenek mindazok, akik egyesíthetők és hogy minden megtörténjék a negatív tényezőknek pozitív tényezőkké való átalakítására a szocialista társadalom építése nagy ügyének érdekében. Remélem, hogy ezek az emberek szélesebb látókörüek lesznek és valóban elismerik azt a tényt, hogy 600 millió lakosunk van, elismerik hogy ez objektív valóság és ez a mi javunkra szól. Ilyen nagyszámú lakosúnk van. Ez jő dolog, de ebből természetesen nehézségek is származnak. Valamennyi fronton hatalmas építkezés fo'.yik, sok mindent elértünk, de az óriási társadalmi átalakulás jelenlegi átmeneti időszakában még mindig számos súlyos problémánk van. Haladás és nehézségek, ebben ellentmondás van. De valamennyi ellentmondást nemcsak meg kell, de meg is lehet oldani. Fő elvünk: általános központi tervezés, komplex mérlegelések és megfelelő intézkedések. Legyen az élelmiszerkérdés, elemi csapás, foglalkoztatottság, iskolaügy, az értelmiség, valamennyi hazafias erő egységes frontjának, a nemzetiségi kisebbségek kérdése vagy bármilyen más kérdés, mindig az általános tervezés és a komplex mérlegelések szempontjából kell kiindulnunk az egész nép érdekében; minden szükséges intézkedést meg kell tennünk az adott időben és a megfelelő helyen, miután megbeszéltük azokkal, akikre ez vonatkozik. Semmi esetre sem szabad kitérnünk a problémák elől és panaszkodni, hogy túlsók az ember és hogy az emberek elmaradottak, az elvégzendő munka nehéz. Vajon ez azt jelenti, hogy mindenkiről és mindenről csak a kormánynak kell gondoskodnia? Természetesen nem. A társadalmi szervezetek s maguk a tömegek kidolgozhatják azokat a módokat és eszközöket, amelyekkel sok ügyet elintézhetnek az emberekkel és a dolgokkal kapcsolatban. Teljesen képesek arra, hogy számos jó utat találjanak. Ez is beletartozik az „általános tervezés, komplex mérlegelések és megfelelő intézkedések" elvének keretébe. Ilyen tevékenységre kell vezetnünk mindenütt a társadalmi szervezeteket és a néptömegeket. 8. A „Virágozzék minden virág", „Versengjenek az összes iskolák", „A hosszantartó egymás mellett élés és a kölcsönös ellenőrzés" mozgalmakról Hogyan tűztük ki a „Virágozzék minden virág", „Versengjenek az összes iskolák" és „A hosszantartó egymás mellett élés és a kölcsönös ellenőrzés" jelszavait? E jelszavakat Kína konkrét helyzetének alapján tűztük ki, annak felismerése alapján, hogy a szocialista társadalomban még mindig vannak különböző ellentmondások, az állam ama fontos követelésének alapján, hogy szükséges a gazdaság és a kultúra gyors fejlesztése. A „Virágozzék minden virág", „Versengjenek az összes iskolák" irányzatok ösztönzik a művészet fejlődését és a tudomány haladását, serkentik a szocialista kultúra felvirágzását hazánkban. A művészetben szabadon fejlődhetnek a különböző formák és műfajok, a tudományban szabadon versenghetnek a különféle iskolák. Ügy véljük, hogy egy műfajnak, egy iskolának kikényszerített terjesztése és más műfajnak, más iskolának az adminisztratív hatalom erejével történő betiltása árt a művészet és a tudomány fejlődésének. A művészeti és tudományos dolgozók körében folytatott szabad vita útján kell megoldani az igazság és a valótlanság kérdését a művészetben és tudományban, a gyakorlati tudományos és művészeti munka útján kell e kérdést megoldani, s nem szabad sablonos módszereket megengednünk. A helyes és a téves meghatározására gyakran az idő próbájára van szükség. A történelem tudja, hogy az újat, a helyeset kezdetben az emberek többsége gyakran nem ismeri el és csak küzdelemben, kígyózó utakon fejlődhet. Az emberek eleinte gyakran nem ismerik fel a helyeset, a jót nem „pompázó virágnak", hanem ellenkezőleg, „mérges növénynek" tekintik. Kopernikus tanítását a naprendszerről, Darvin fejlődés-elméletét annak idején tévesnek tartották és kemény küzdelmet kellett vívniuk ezeknek az elméleteknek. Országunk története is sok ilyen- példát ismer. A régi társadalomhoz viszonyítva a szocialista társadalomban a születendő dolgok és jelenségek fejlődésének feltételei alapjában különböznek az előző feltételektől és sokkal kedvezőbbek. Mégis gyakori jelenség a születendő erők elfojtása és a racionális eszmék korlátok közé szorítása. Márpedig a szándékos elnyomás, s még a nem tiszta felismerés is akadályozza a születendő dolgok és jelenségek kibontakozását. Ezért óvatosan kell kezelni az igazság és a valótlanság kérdését a tudományban és a művészetben, ösztönözni kell a szabad vitát és nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni. Ügy véljük, hogy az ilyen eljárás elősegítheti a tudomány és a művészet sokkal sikeresebb fejlődését. A marxizmus is harcban fejlődött és fejlődik. A marxizmust eleinte minŰJ szö 1957. június 21. denféle támadások érték és szintén „mérges növénfnek" tartották. Manapság a földgolyó sok helyén még tovább támadják a marxizmust és „mérges növénynek" tartják. Egészen más a marxizmus helyzete a szocialista országokban. De ezekben az országokban is vannak még nem marxista nézetek, sőt antimarxista nézetek is felmerülnek. Hazánkban, ha a tulajdonról beszélünk, a szocialista reformok alapjában már befejeződtek, alapjában véve már véget ért a forradalmi időszak viharos, széles alapokon folyó tömeges osztályharca. Ennek ellenére azonban még megmaradtak a földbirtokos és komprádor osztály maradványai, még megmaradt a burzsoázia és még csak most kezdődött a kispolgárság átnevelése. Az osztályharc még nem ért véget. A proletariátus és a burzsoázia közötti osztályharc, a különböző politikai erők közötti osztályharc, a burzsoázia és a proletariátus között ideológiai téren folyó osztályharc bonyolult és sokáig tart, sőt néha nagyon elkeseredett küzdelem. A proletariátus világnézetének megfelelően a világ átformálására törekszik, a burzsoázia is szintén a maga világnézetének megfelelően igyekszik átformálni a világot. E téren ma még nem dőlt el a kérdés: ki győz, a szocializmus, vagy a kapitalizmus. Mind a lakosság körében, mind az értelmiség körében a marxisták, éppúgy mint azelőtt, kissebségben vannak. Ezért a marxizmusnak, éppúgy mint azelőtt, küzdelemben kell fejlődnie. A marxizmus csak harcban fejlődhet — így volt ez a múltban is, de így van ez ma is, és így lesz a jövőben is. Az igaz mindig a téves ellen folytatott harc folyamatában fejlődik. Az igaz, a jó és a szép mindig a hamishoz, a rosszhoz éš förtelmeshez viszonyítva létezik, mindig az ellenük folytatott küzdelemben fejlődik. Midőn az emberiség mindenütt elveti a tévését és bizonyos igazságot mindenütt elfogad, akkor az új igazság ismét küzd az újabb téves nézetek ellen. Ez a harc sohasem szűnhet meg. Ez az igazság fejlődésének törvényszerűsége és természetesen a marxizmus fejlődésének is törvényszerűsége. Az ideológiai küzdelem eltér a harc más formáitól. Ebben a küzdelemben nem szabad durva kényszer-módszereket alkalmazni, egyedül az igazság türelmes magyarázásának módszerei alkalmazhatók. A jelenlegi ideológiai küzdelemben a szocializmus előnyös feltételekkel rendelkezik. A hatalom alapvető ereje a proletariátus vezette dolgozó nép kezében van. A kommunista párt'hatalmas erővel és nagy tekintéllyel rendelkezik. Noha munkánkban adódnak hibák és tévedések, mégis minden igaz ember láthatja, hogy mi hívek vagyunk a néphez, hogy megvan minden elszántságunk és képességünk hazánkat az egész néppel együtt gyönyörűvé tenni, hogy mi már óriási sikereket értünk el és még nagyobb sikereket érünk el a jövőben.'A burzsoá elemek és a régi társadalomból származó értelmiség túlnyomó többsége hazafias érzelmű — a rohamosan fejlődő szocialista hazát akarják szolgálni és megértik, hogy a szocializmus ügyétől elszakadva, a kommunista párt vezette dolgozó néptől elszakadva ők tehetetlenek és nem kecsegtetheti őket fényes jövő. Felvetődik a kérdés: mennyire ismeri el már hazánkban az emberek többsége a marxizmust vezető ideológiának és bírálható-e a marxizmus? Természetesen bírálható. A marxizmus tudományos igazság és nem fél a bírálattól. Ha a marxizmus félne a bírálattól, ha a marxizmust nem vethetnénk bírálat alá, akkor sehová sem vezetne. Talán az idealisták nerr^ bírálják a marxizmust mindennap és mindenféle módon? Talán a polgári és kispolgári nézetekhez ragaszkodó és a nézeteket megváltoztatni nem óhajtó emberek nem bírálják mindenféleképpen a marxizmust? A marxistáknak nem kell félniök a bírálattól, bárki részéről hangozzék is el. Ellenkezőleg, a marxistáknak meg kell edződniök, az emberek részéről elhangzó bírálat feltételei közepette, .a harc viharában kell növelni és bővíteni pozíciójukat. A téves nézetek elleni küzdelmet a himlő elleni oltással hasonlíthatjuk össze: az oltóanyag hatására fokozódik a szervezet közömbössége. Annak, amit melegágyban ápolnak, nem lehet nagy életképessége. A „Virágozzék minden virág", és „Versengjen minden iskola" mozgalmunk megvalósítása nem gyöngíti a marxizmus irányadó helyzetét az ideológiai világban, hanem ellenkezőleg, megerősíti. Mihez tartsuk magunkat a nem marxista nézetekkel kapcsolatban? A kérdést a nyílt ellenforradalmárokkal és a szocializmus ügyét aláásó elemekkel szemben könnyen elintézzük: teljesen megfosszuk őket a szólásszabadságtól. Más a helyzet a népen belül mutatkozó téves nézetekkel. Megtilthatjuk-e ezeket a nézeteket, s ne adjunk lehetőséget az ilyen nézetek kifejezésére? Ez természetesen lehetetlen. Durva módszerek alkalmazása a népen belüli ideológiai kérdések megoldásában, a szellemi világ kérdéseinek megoldásában. nemcsak eredménytelen, hanem rendkívül ártalmas is. Megtilthatjuk a téves vélemények hangoztatását. de azért ezek még továbbra is fennmaradnak. A helyes nézetek pedig, ha melegágyban keltek ki. ha nem szálltak szembe a széllel és az esővel, ha nem tettek szert ellenállóképességre, nem győzhetnek a téves nézetekkel való összetűzésekben. Ezért csak a vitázás módszerével, csak a bírálat módszerével és az igazság feltárásának módszerével fejleszthetjük igazán a helyes nézeteket és küszöbölhetjük ki a téveseket, csak így oldhatjuk meg igazán a kérdéseket. A burzsoázia és a kispolgárság ideológiája valamiben minduntalan vissza fog tükröződni, valamilyen módon mindig hallatni fog magáról a politikai és ideológiai kérdésekben. Lehetetlen bármit is tenni az ellen, hogy ne tükröződjék vissza és ne nyilvánuljon meg a burzsoázia és a kispolgárság ideológiája. Nem kell az elnyomás módszereihez folyamodnunk, hogy ne engedjük meg ennek az ideológiának megnyilvánulását, hanem meg kell engednünk a megnyilvánulását és egyidejűleg vitát kell indítanunk, megfelelő bírálatot kell kifejtenünk. Kétségtelen, hogy minden és mindenféle téves nézetet bírálnunk kell. Hisz lehetetlen, hogy ne bíráljuk a téves nézeteket, közömbösen szemléljük, hogyan terjeszkednek mindenütt, nem engedhetjük meg, hogy ezek a nézetek kerekedjenek felül. Ha vannak ilyen tévedések, el kell ítélnünk őket, ha mérges növények ütik fel a fejüket, küzdenünk kell ellenük. A bírálatnak azonban nem szabad dogmatikusnak lennie, nem szabad metafizikus módszereket alkalmaznunk, minden erőnkkel a dialektikus módszerek alkalmazására kell törekednünk. A bírálat a tudományos elemzésre épüljön fel, legyen meggyőző erejű. Dogmatikus bírálattal nem oldhatók meg a kérdések. Ki kell irtanunk minden mérges növényt, de ugyanakkor elővigyázatosan fel kell ismernünk, mi tulajdonképpen a mérges növény és mi a pompás virág. A tömegekkel együtt elővigyázatosan meg kell tanulnunk a pompás virágok és a mérges növények megkülönböztetését, a tömegekkel együtt helyes módszerek alkalmazásával kell küzdenünk a mérges növényeik ellen. A dogmatizmust elítélve egyszersmind figyelmet kell szentelnünk a revizionizmus elítélésének. A revizionizmus, vagy a jobboldali opportunizmus burzsoá ideológiai áramlat, sokkal veszélyesebb, mint a dogmatizmus. A revizionisták, a jobboldali opportunisták szavaikban a marxizmus mellett szállnak síkra és szintén támadják a „dogmatizmust". De amiket ők támadnak, azok tulajdonképpen a marxizmussarkalatos tételei. Szembehelyezkednek a materializmussal és a dialektikával, vagypedig elferdítik őket. Szembehelyezkednek a nép dogmatikus diktatúrájával és a kommunista párt vezetésével, majd igyekszenek gyöngíteni őket. Szembehelyezkednek a szocialista reformokkal éš a szocialista építéssel, vágy igyekszenek ezt meggyöngíteni. Miután a szocialista forradalom hazánkban alapjában győzött, a társadalomban még megmaradt azoknak az embereknek egy része, akik teljesülhetetlen álmokat kergetnek a kapitalista rendszer visszatértéről, s minden téren, például az ideológia terén is küzdenek a munkásosztály ellen. E küzdelemben a revizionisták a legjobb cinkosaik. A két jelszó — „Virágozzék minden virág" és „Versengjenek az összes iskolák" — a szavakból ítélve nem osztályjellegű, felhasználhatja őket a proletariátus is, de a burzsoázia is, sőt mások is felhasználhatják e jelszavakat. Minden osztály, minden réteg és minden társadalmi csopojt a maga módján értelmezi a pompázó virágokat és mérges növényeket. Ha ez így jn, s ha a széles népi tömegek szempontjából nézzük, mi ma a pompázó virágok és mérges növények felismerésének alapvető kritériuma? Hogyan határozzuk meg népünk politikai életében szavainkban és cselekedeteinkben az igazságot és a valótlanságot? Ügy véljük, hogy államunk alkotmánya alapelveinek alapján, népünk abszolút többsége akaratának és az általános, országunk összes pártjai által nem egyszer hangoztatott* politikai nézeteknek alapján e kritériumokat általános vonásaikban a következőképpen határozhatnók meg: 1. az, ami használ sok nemzetiségű országunk népe tömörítésének és nem szít viszályt a népben; 2. az, ami segíti a szocialista reformokat, a szocialista építést és nem árt a szocialista reformoknak és a szocialista építésnek; 3. az, ami elősegíti a nép demokratikus diktatúrájának megszilárdulását és nem ássa alá vagy nem gyöngíti a nép diktatúráját; 4. az, ami elősegíti a demokratikus centralizmust és nem ássa alá vagy nem gyöngít; ezt a rendszert; 5. az, ami elősegíti a kommunista párt vezetésének szilárdítását és nem vezet eltávolodásra a pártvezetéstől vagy nem gyöngíti a vezetést; 6. az, ami használ a nemzetközi szocialista szolidaritásnak és a békeszerető népek nemzetközi egyetértésének és nem ejt csorbát a szolidaritásnak e két formáján. E hat kritérium közül a legfontosabb a szocialista útra és a pártvezetésre vonatkozó kritérium. E kritériumokat azért emeltem ki, hogy segítsenek a népnek a különböző kérdésekről folytatott szabad vita kibontakoz! tatásában, s nem pedig azért, hogy e kritériumok gátolják a vitát. Azok az emberek, akik nem értenek egyet e kritériumokkal, természetesen kifejthetik nézeteiket i: vitatkozhatnak. Ha azonban az emberek többsége pontosan megszabja a kritériumokat, előrelendíthetjük a bírálatot és önbírálatot a helyes úton, s e kritériumokat érvényesítve meghatározhatjuk az emberek szavainak és cselekedeteinek helyességét, felismerhetjük, „pompázó virágok-e", vagy pedig „mérges növények"? Az előbb említett kritériumok — politikai kritériumok. A tudományos tételek helyességének és a művészi alkotások művésziességének megállapítására természetesen még bizonyos sajátos kritériumokra van szükség. Az említett hat politikai kritérium azonban bármilyen tudományos és művészi tevékenységre is vonatkoztatható. Hasznos lehet-e az olyan szocialista országban, mint amilyen a miénk is, az olyan tudományos és művészi tevékenység, amely szögesen ellentmond e politikai kritériumoknak? Az összes előbb kifejtett szempontok közös alapját hazánk konkrét történelmi feltételei alkotják. Minden szocialista országnak és minden kommunista pártnak más a helyzete, s ezért egyáltalán nem tartjuk kötelezőnek a kínai módszerek alkalmazását. A hosszantartó egymás mellett élésre és kölcsönös ellenőrzésre vonatkozó jelszó szintén hazánk konkrét történelmi feltételeinek az eredménye. E jelszó kiemelése egyáltalán nem meglepetés, e jelszó már néhány éve érett. A hosszantartó egymás mellett élés eszméje már régen él. Tavaly alapjában létrejött a szocialista rendszer, pontosan meghatároztuk és kitűztük e jelszavakat. Miért ne engednénk meg a burzsoázia és a kispolgárság demokratikus pártjainak és a munkásosztály politikai oártjának hosszantartó egymás mellett élését? Ezt azzal magyarázzuk, hogy semmi okunk sincs arra, hogy az erőinkkel a szocializmus ügye nevében a nép tömörítésére ható és a nép bizalmát élvező összes pártok kapcsolatában ne valósítsuk meg a hosszantartó egymás mellett élést. Még a Kínai Népi Politikai Tanácsadó Testület II. ülésszakán, 1950 júliusában kijelentettem: „Ha valaki igazán szívvel-lélekkel szolgálja a népet, tevékenyen segíti a nehéz időben és jó műveket alkot és a jövőben is ezt fogja követni, nem tér el e politikától, akkor a népnek és a népi kormánynak semmi oka nem lesz, hogy megtagadja őt, semmi oka nem lesz arra, hogy megvonja tőle az együttélésnek és a nép szolgálatának lehetőségét." Ez, amit itt kifejtettem, ez tulajdonképpen a pártok hosszantartó egymás mellett élése lehetőségének politikai alapja. A mi óhajunk, a mi irányzatunk — a kommunista párt és a demokratikus pártok hosszantartó egymás mellett élése. Ami a demokratikus pártok hosszantartó egymás mellett élését illeti, ezt nemcsak a kommunista párt egyoldalú kívánsága határozza meg, hanem még attól is függ, milyen színben tűnnek fel a demokratikus pártok, attól függ, elnyerik-e a nép bizalmát. A pártok közötti kölcsönös ellenőrzés ténye már régen fennáll — ez a pártok vélekedéseinek kölcsönös kifejtése és a kölcsönös bírálat. Pt kölcsönös ellenőriés természetesen nem egyoldalú, a kommunista párt ellenőrizheti a demokratikus pártokat, viszont a demokratikus pártok is ellenőrizhetik a kommunista pártot. Miért ne engednénk meg, hogy a demokratikus pártok ellenőrzést gyakorolhassanak a kommunista párt fölött? Ugyanis a pártnak, az emberhez hasonlóan nagyon nagy szüksége van arra, hogy meghallgassa a másként gondolkodók véleményét. Ismert tény, hogy a kommunista párt fölötti ellenőrzést főképpen a munkásnép és a párttcmegek gyakorolják. Még hasznosabb lesz azonban, ha ebben az ellenőrzésben a demokratikus pártok is részt fognak venni. Persze a demokratikus pártok és a kommunista párt véleményének kölcsönös kifejtése és a kölcsönös bírálat csak abban az esetben segíthetik elő a kölcsönös ellenőrzés pozitív szerepét, ha e vélemények és a bírálat meg fognak felelni az előbb kifejtett hat politikai kritériumnak. Reméljük ezért, hogy az összes demokratikus pártok figyelmet fordítanak az ideológiai nevelésre és azon lesznek, hogy megvalósuljon a kommunista párttal való hosszantartó egymás mellett élésük és kölcsönös ellenőrzésük, hogy mindig szem előtt tartsuk az új társadalom követelményeit. 9. A kevesek által kiváltott nyugtalanság 1956-ban az ország egyes vidékein előfordult, hogy kevés számú munkás és alkalmazott sztrájkba lépett. E nyugtalanságnak közvetlen oka abban volt, hogy nem elégítettük ki egyes anyagi követeléseiket. E követelések közül néhányat ki lehetett volna és ki kellett volna elégíteni, más követelmények azonban indokolatlanok vagy oly túlzottak vortak, hogy egyelőre nem elégíthetjük ki őket. A legkomolyabb tényező azonban, amely a nyugtalanságra okot adott, a vehető helyek bürokratizmusa volt. A bürokratizmus-szülte egyes hibákért a felsőbb hivatalok a bűnösek, nem lehet minden bűnt az alsóbb szervekre kenni. A nyugtalanságok másik oka a munkások és alkalmazottak elégtelen ideológiai-politikai nevelése. Meg- \ nyilvánult a nyugtalanság 1956-ban a termelőszövetkezetek kis számú tagjainak körében is, s fő oka szintén a vezetés bürokratizmusa és a tömegek elégtelen nevelése volt. El kell ismernünk, hogy a tömegek egyes része gyakran a mai, tulajdon személyes érdekeinek szentel inkább figyelmet és nem érti, vagy pedig nem értelmezi a távlati, állami és (Folytatás a 7. oldalon.)