Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-12 / 131. szám, vasárnap

Cey!oni parlamenti küldöttség érkezett Csehszlovákiába Pénteken, május 10-én este érkezett Prágába Ceylon parlamenti küldöttsége, melyet Chandradasa Wijesinghe szenátor, a pénzügyminisztérium parlamenti titkára vezet. A ceyloni nép képviselőit a ruzýni repülőtéren Anežka Hodinová-Spurná és dr. Dionýzius Polanský, a nemzetgyűlés alelnökei, bizottsági elnökei, a nemzetgyűlés képviselői, valamint a a Külügyminisztérium és a nemzetgyűlési iroda vezető dolgozói üdvözölték. A fogadtatáson jelen volt K. I. Alexandrov, a Szovjetunió prágai ügyvivője is. A küldöttséget Anežka HodinováSpurná, a nemzetgyűlés alelnöke üdvözölte. * * • Szombaton, május 11-én délelőtt a ceyloni parlamenti küldöttség a.nemzetgyűlésbe látogatott. A küldöttséget, melyet Chandradasa Wijesinghe szenátor, a pénzügyminisztérium parlamenti sége nevében Anežka Hodinová-Spurná alelnök üdvözölte. A fogadtatáson jelen voltak a nemzetgyűlés elnökségének tagjai, a nemzetgyűlési bizottságok elnökei, a képviselők és Jozef Kováčik, a nemzetgyűlési iroda vezetője. A ceyloni szenátorok és képviselők barátságos beszélgetés keretében ér- í deklődtek politikai életünk iránt, főleg államrendszerünk, valamint a nemzetgyűlés összetétele, tevékenyséHárom szocialista állam parlamentjének hangja A csehszlovák-lengyel-német barátság manifesztációja Berlinben titkára vezet, a nemzetgyűlés elnök- i ge és szervei munkája iránt. ****** *********** A Forradalmi Sajtó Múzeumának megnyitása Vrútkyban Á Gottwald utca 29-es számú történelmi nevezetességű épületben, ahol az 1922-től 1924-ig terjedő években a CSKP országos végrehajtó bizottságának titkársága és a Szlovákiában működő 11 kommunista folyóirat szerkesztősége volt s ahol szerkesztőként működött Klement Gottwald elvtárs is, vasárnap, május 12-én ünnepélyes keretek között nyitják meg a Forradalmi Sajtó Múzeumát. Szlovákia Kommunista Pártja Történelmi Intézetének dolgozói négy helyiségben csoportosították a történelmi anyagot — a szlovák munkásmozgalom első újságjainak, a forradalmi szakszervezeti és kommunista sajtó első kiadványainak eredeti kiadásait és a fényképfelvételeket, a forradalmi testnevelési mozgalom folyóiratait, a nők és a haladó ifjúság újságjait, a dokumentációs sajtóanyagot a kapitalista Csehszlovák Köztársaság idejéből, a kommunista sajtó kiadványait az 1938— 1944-es évek illegális korszakából, a Szlovák Nemzeti Felkelés napjaiból és végül a szabad haza építésének korából. A forradalmi sajtó újonnan berendezett múzeuma kifejezi a szlovák munkásmozgalom történetének egy részét, a mozgalom súlyos napjait, a vereségeket, üldöztetéseket és a dicső győzelem napjait. A múzeum első helyiségében vannak elhelyezve az egykori Magyarország szlovák munkásmozgalmának első sajtótermékei, mint a Nová doba című folyóirat, amelynek első száma 1897. május 1-ének emlékezetes napján jelent meg Budapesten, továbbá a Slovenské robotnícke noviny, később a Robotnícke noviny, a Napred folyóirat, mely a Szlovák Szociáldemokrata Párt sajtószerve volt, a Slovenský máj képes munkásfolyóirat s a Kovorobotník és a Staviteľský robotník című szakszervezeti újságok. A sajtótermékek a szlovák munkásújságírás gazdag múltját tükrözik. E helyiség anyagát újabb sajtótermékek egészítik ki, azok, amelyeket Szlovákiában a győzelmes Októberi Forradalom után a Szociáldemokrata Párt marxista baloldala adott ki. Már 1919. október 28-án megjelenik Banská Bystricán a Proletár című első baloldali irányú lap, amelynek folytatása volt a Hlas ľudu c. hetilap. Nem egészen egy év múlva, 1920. szeptember 15-én indul meg Ružomberokban a szlovák marxista baloldal sajtószerve, később, a CSKP megalakulása után pedig a szlovákiai központi pártszerv — a Pravda chudoby. A lap szerkesztősége rövid időre Banská Bystricára költözött, később Vrűtkyba, végül pedig Ostravába került. A CSKP megalakulásával Szlovákiában is új korszak kezdődik a forradalmi sajtó történetében. Vrútkyban megalakítják a Bratstvo nevű első szövetkezeti munkásnyomdát, ahol 1922 őszétől 1924-ig az összes szlovák kommunista lapokat nyomták. A kommunista sajtó történetét a munkásmozgalom régi védőbástyájához, Vrútkyhoz való kapcsolatában a múzeum második helyiségének anyaga szemlélteti, ötletesen egészíti ki ezt az anyagot az a nyomdagép, amelyei 35 esztendővel ezelőtt nyomtatták Szlovákiában a CSKP első újságjait. A múzeum harmadik helyiségében helyezték el a kommunista sajtó üldöztetéséről, a szlovákiai munkás- és földművessztrájkokról szóló sajtótermékeket és fényképfelvételeket, s a Pravda történetének anyagát, amely új, rövidített név alatt jelent meg 1925. szeptember 4-én Ostravában. A CSKP központi szervének és más folyóiratoknak fejlődését a vrútkyi múzeum negyedik helyiségében csoportosított anyag szemlélteti. A Pravdát, betiltása után, 1933-ban a Ľudový denník, a Slovenké zvesti, végül pedig a Čachticén kiadott ""las ľudu című lapok pótolták. Az utóbbi Szlovákia Kommunista Pártja illegális sajtószerve volt. A Szlovák Nemzeti Felkelés napjaiban, 1944. szeptember 9-én újból megjelent a megújított Pravda első száma, amely a felkelés más sajtótermékeivel együtt egyveres harcra mozgósította a népet a fasiszta betelakodók ellen. A megszállott terület fokozatos felszabadításával egyidejűleg kezdték kiadni Michalovcén, később Kassán és Bratislavában a Pravdát, mint Szlovákia Kom: a nelvzet tan munista Pártja központi sajtószervét és a párt hatékony I jövőnk szilárd segítőjét a politikai, gazdasági és kulturális feladatok teljesítésében, a szocializmus építéséért folytatott harcban. (Folytatá6 az 1. oldalról) Berlin (ČTK) — A berlini Werner Seelenbinder sportcsarnok a csehszlovák-lengyel-német barátság nagyszerű manifesztálásának színhelye volt. Május 10-én este 7 órakor több ezer berlini dolgozó gyűlt össze, akik üdvözölték Csehszlovákia, a Lengyel Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság népi hatalmának legfőbb képviselőit. A díszemelvényen helyet foglaltak a három parlamenti küldöttség tagjai. Az államhimnuszok elhangzása után dr. Erich Correns professzor, a demokratikus Németország Népfrontja nemzeti tanácsának elnöke üdvözölte a csehszlovák és lengyel vendégeket. A gyűlésen a parlamenti küldöttségek vezetői beszédet mondottak. Zdenék Fierlinger, a csehszlovák nemzetgyűlés elnöke beszédében a többi között kijelentette: Boldogok vagyunk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság népe a második világháborút követő történelmi átalakulás folyamán helyes útra, a szocialista építés, valamint minden nemzet békés egymás mellett élésének útjára lépett. Nyugtalansággal figyeljük az európai és világpolitikai események fejlődését. Különösen aggodalommal tölt el bennünket a nyugat-németországi kormánykörök politikája. Ezért mi, az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia parlamentjeinek képviselői Berlinben összejöttünk, hogy megvitassuk, hogyan szálljunk szembe a német militarizmus és revansizmus növekvő veszedelmével. Értekezletünk jelentősége abban rejlik, hogy általunk, választott képviselői útján a nemzet szól a nemzethez. Elsősorban Nyugat-Németország népéhez fordulunk azzal a felhívással, hogy ne menjen lépre az amerikai dollárpolitika üzéreinek. Amíg a Nyugat fegyvert csörtet, katonai tömbökkel és atomfegyverekkel fenyeget, megteszünk minden szükséges intézkedést Európa védelmére, a fegyvergyárosok provokációi ellen. Amíg ez a helyzet tart, a varsói szerződés és tántoríthatatlan Ausztria Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldöttsége Prágába érkezett Pénteken, május 10-én Prágába érkezett Ausztria Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldöttsége. A küldöttség tagjai: Johann Koplenig, Ausztria Kommunista Pártjának elnöke, Friedrich Hexmann, Ausztria Kommunista Pártja KB politikai irodájának tagja, Rudolf Richter, Ausztria Kommunista Pártja KB titkára és alapköve, a Szovjetunió vezette szocializmus nagy táborának bástyája marad. Czesla\y Wvcech, a lengyel szejm elnöke és dr. hc. Johannes Dieckmann, az NDK népi kamarájának elnöke beszédeikben kiemelték a szocialista országok megbonthatatlan barátságát, valamint Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia azon szilárd elhatározását, hogy együttes erővel szállnak szembe az agresszorok fondorlataival. N. Sz. Hruscsov fogadta a New York Times főszerkesztőjét Moszkva (ČTK) N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára május 10-én fogadta a Szovjetunióban iíőző Turner Catledgát, a New York Times főszerkesztőjét. Az angol kormány a Szuezi-csatorna használata mellett döntött London (ČTK) MacMillan angol miniszterelnöknek Bonnból való visszatérte után május 10-én az angol kormány összeült, hogy határozzon, használhatják-e ismét az angol hajók a Szuezi-csatornát. Az ülés után közölték, az angol kormány tudtára adja az angol hajóstársaságoknak, hogy ismét használhatják a Szuezi-csatornát. MacMillan erről a határozatról a jövő hét elején tesz hivatalos nyilatkozatot az angol alsóházban. * * * London (ČTK) Május 9-én véget ért Londonban a Szuezi-csatornát használók szövetségének ülése, amely szervezetet a gyarmatosító hatalmak hoztak létre az Egyiptom elleni agresszió előtt. A Londonban kiadott közlemény szerint a csatornát használók kijelentik ugyan, hogy az egyiptomi memorandum a csatorna használatát illetőleg „ki nem elégítő", azonban hozzáfűzik, hogy a „csatorna esetleges használata nem jelenti azt, hogy a csatornát használók egyetértenének az egyiptomi feltételekkel". A brit sajtó lényegében beismeri, hogy a csatornát használók gyűlésének nem maradt más hátra, mint megállapítani a reális tényeket és lemondani azokról a kísérletekről, hogy a csatorna bojkottálásával a gyarmatosítók akaratát rákényszerítsék Egyiptomra . Moszkvai tudósításunk Theodor Maller, Ausztria Kommunista Pártja bécsi városi bizottságának titkára. A főpályaudvaron a vendégeket Jirí Hendrych és Bruno Köhler, a CSKP KB titkárai, valamint Gustáv Souček, a CSKP KB nemzetközi osztályának vezetője üdvözölték. A küldöttség néhány napot tölt Csehszlovákiában. A Szovjetunió fejlődésének űj korszaka előtt A Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága elnökségének ülése A Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága elnökségének szombati, május 11-i ülésén, melyet Rudolf Strechaj, a Megbízottak Testületének elnöke irányított, megtárgyalták a nemzeti bizottságokba való választások előkészítésének állását. A Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöksége megállapította, hogy Szlovákia dolgozói nagy érdeklődéssel vesznek részt a Nemzeti Front jelöltjeinek bemutatásán és a nemzeti bizottságok akciópropramterveinek megtárgyalásán. Nagyra értékelte azt a tényt, hogy dolgozóink javaslatokkal lépnek fel ezeknek a terveknek megjavítása érdekében, továbbá a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére kötelezettségvállalásokat tesznek a mezőgazdasági termelés biztosítására és a népgazdaság hatékonyságának növelésére. A Békevédők Csehszlovákiai Bizottságának felhívására határozatokkal válaszolnak a tömegpusztító fegyverek gyártásának és a velük való kísérleteknek betiltásáért. A választások előtti napokban szükséges, hogy május 12-től kezdődően megvalósuljon a személyes agitáció, úgyhogy egyetlen család se maradjon, ahová a választások előtti héten el ne látogatnának a Nemzeti Front agitátorai. Továbbra is fokozott figyelmet kell fordítani az egyes választókerületekben a választások előtti ' gyűlések sikeres menetére, amelyeken a jelöltek bemutatkozásán kívül megtárgyalják a nemzeti bizottságok akció-programterveit. A választások előtti kampány az f\ ÜJ szö 1957. május 12. üzemekben, városokban és falvakon manifesztációs gyűlések és a választók összejöveteleinek megszervezésében éri el tetőpontját, amelyeken a Nemzeti Front funkcionáriusai mondanak beszédeket. A Szlovák Nemzeti Front KB elnöksége a Nemzeti Front szervezeteihez, funkcionáriusaihoz és tagjaihoz fordul, hogy tegyenek meg mindent az örömteljes, manifesztációs jellegű választások és a Nemzeti Front jelöltjeinek megválasztása érdekében. Annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a Nemzeti Front szervezetei és a választások előkészítésébe bekapcsolódott lakosok az eddigihez hasonlóan továbbra is becsülettel teljesítik feladataikat, hogy a nemzeti bizottságokba való választások népi demokratikus rendszerünk erejének és egységének manifesztációjává váljanak. Kitüntetett vállalat A Nyitrai Péküzemek n. v. dolgozói tegnap másodízben vették át az Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Terménybegyűjtési Minisztérium, valamint a Központi Szakszervezeti Szövetség vörös zászlaját az 1957. év első negyedében elért eredményeikért. A kitüntetésért a fő érdem a Nyitra—

Kačany-j Tésztagyárat és a Komáromi Péküzemet illeti meg. A vörös zászló ünnepélyes átadása alkalmával megjutalmazták a vállalat példás dolgozóját, Ľudovít Karabint, aki egyben a Nyitrai Kerületi Nemzeti Bizottság jelöltje a mostani választásokon. Keddtől péntekig a nagy Kreml-palotában az újságírók padsorából kísértük figyelemmel a Szovjetunió Legfelső Tanácsának munkáját. Abban a teremben, ahol a párt XX. kongresszusa zajlott le, és amely más nagy jelentőségű események színhelye is volt, tanúi voltunk egy történelmi mű megszületésének, az ipar- és építészet szervezése további tökéletesítéséről és szervezéséről szóló törvény megtárgyalásának, kiegészítésének és végül jóváhagyásának. E napok során összesen 32 képviselő szólalt fel a Szovjetunió köz2 társaságaiból és körzeteiből. Valamennyien kivétel nélkül az új törvény fontosságáról beszéltek, amelynek alapján az országban 92 gazdasági körzet, (92 népgazdasági tanács) létesül, ez azt jelenti, hogy az ipar és az építészet irányítása Moszkvából lekerül közvetlenül a termelési körzetekbe. A képviselők különböző szavakkal igyekeztek a legtalálóbban értékelni ezt a nagy jelentőségű lépést. Én is megjegyeztem, hogy mit mondott erről Kornyejcsuk író képviselő: „Tanácskozásunkat az ipar nagyvonalú átépítésének, a békés építőmunka ökonómiájának szenteltük. Oj, ragyogó távlatok nyíltak meg előttünk és ma még nehéz teljesen elképzelni ennek az új kornak egész nagyságát, amely a szovjet nép életében bekövetkezik." A vita, amelyet a szovjet parlamentben nagy figyelemmel kísértünk, mát csak annak a néhány hét óta folyó országos vitának volt kiteljesedése, amelyen az egész Szovjetunióban rendezett gyűléseken csaknem 40 millió polgár vett részt. Közülük 2,33 millió saját javaslatokkal, megjegyzésekkei. Több tízezren pedig a sajtó hasábjain szólaltak meg. Oiyan vita volt ez, amilyenre már nagyon régen nem emlékeznek, hatalmas méreteket öltött, tárgyilagos volt és határozottan bíráló jellegű. A bírálat a legmagasabb helyeket sem kímélte. Amikor a képviselőket hallgattam, de főleg amikor elolvastam a sajtóban a dolgozók megjegyzéseit, ahol a lap egyik oldalán a gépipari üzem lakatosának felszólalása mellett - miniszter fclszólaľ'SR volt, a kombinát igazgatójának fc'szólnlá ia i mellett olvashattam az olvasztár hozzászólását, egy ismeretlen polgár és egy híres akadémikus hozzászólását, ez jutott az eszembe: „Amerikában és más nyugati országokban nem szűnnek meg színes reklámcédulákat ragasztani demokráciájukra, olyan reklámot csinálnak ennek a demokráciának, mint ha ez volna az igazi, klasszikus demokrácia. Erről már sok szó elhangzott. Sokkal jobb, ha összehasonlítjuk a két tényállás adatait. Tehát képzeljük el, hogy Ford Dupont konszernjének vagy más monopóliumok urai vállalataik összeolvasztásánál vagy kiszélesítésénél, átépítésénél munkásaikhoz vagy mestereikhez fordulnának, hogy nyilatkozzanak, hogyan szeretnék az üzemet berendezni saját érdekeik szem előtt tartásával. Nevetséges ez az elképzelés. Ilyen dolgokról ott az igazgatóságokban, kar' .lekben és a bankokban döntenek. Szocialista országainkban egészen más a helyzet. Nálunk a kormánnyal együtt határoz a nép, amely a nemzeti vállalatokban, vagyis saját vállalataiban egy személyben a tulajdonos, igazgató és a termelő. "s. Az emberek millióinak kollektív gondolkozását jól lehetett látni a képviselők felszólalásaiból, akik nemcsak saját maguk nevében beszéltek. Hozzászólásaikban benne volt a vitában előttük felszólalók százezreinek minden tapasztalata és véleménye. Ogyhogy, amikor Tádzsikisztán, Kazahsztán, Üzbekisztán, és más köztársaságok képviselői szólaltak fel, az ember kénytelen volt visszaemlékezni arra az időszakra, amelyről Fučík írta riportjait. Arra a korra, amikor ezek az akkor még elmaradott országok kezdték magukról lerázni a teljes írástudatlanságot és a feudális gondolkodás maradványát, amikor megalakították az első üzemeket. Ma olyan országokként lépnek itt fel, amelyeknek meg kell oldaniok a gazdasági körzetek kérdését, mivel az ipar fejlődése már olyan fokon van, oly magas színvonalon áll, hony m;ír n?m lehet egyetlen központból — Moszkvából irányítani. Ma a j köztársaságok gazdasági körzeteket létesítenek, saját kezükbe vették a termelés és építészet irányítását, miI vei már van elég jó káderük, van elegendő mérnökük, technikusuk és képzett termelési dolgozójuk. Nem kell hangsúlyozni, hogy minden' képviselő teljesen egyetértett ezekkel a messzeható intézkedésekkel, amelyek oly nagy jogokat biztosítanak a köztársaságoknak és a népgazdasági tanácsoknak, amelyek oly súlyos csapást jelentenek a bürokratákra. A közélet széles demokratizálása a szövetségi köztársaságok és a helyi szervek jogkörének kiszélesítése felett érzett megelégedés mellett azonban, sehol sem lehetett észrevenni a nacionalizmus vagy lokálpatriotizmus megnyilvánulását, amely szerint jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. A képviselők elsősorban a Szovjetunió érdekeit tartották szem előtt. A vita hatalmas gazdasági és politikai iskola volt. Sok kérdést oly élesen világítottak meg itt, mint még soha eddig. Hány fogyatékosságot tártak fel és hány került felszínre! Minden tapasztalatot felhasználnak most a döntő időszakban, amikor rövid két hónap alatt a népgazdasági tanácsok és a gazdasági körzetek a gyakorlatban megkezdik tevékenységüket. A Legfelső Tanács VII. üléséről felhívást küldtek az amerikai Kongreszszusnak és a brit parlamentnek. A felhívás együttműködésre szólít fel az atom- és hidrogénfegyverekkel való kísérlet betiltásáért folyó harcban. Ügy tűnik fel, mintha a Legfelső Tanács két ellentétes dolgot tárgyalt volna. Egy népgazdasági és egy külpolitikai kérdést. De ez a két kérdés szorosan összefügg egymással. A szovjet nép alkotni és dolgozni akar, és arra törekszik, hogy így legyen az egész világon. Béke, békés munka, békés egymás mellett élés — ez a Szovjetunió valutája. És ha ebből a szemszögből nézzük a Legfelső Tanács VII. ülését, akkor olyan ülést látunk magunk előtt, amelynek eredményei az emberiség béketörekvéseihez nagyban hozzájárulnak. (Tudósítónktól) Paszternák Miklós