Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-01 / 120. szám, szerda

SZABADSÁGOT; * A FÖLDKEREKSEG * MINDEN NÉPÉNEK A hivatalos francia kormánypolitika éveken át azt állította, hogy Algériában nincsen háború. Meg akarták téveszteni a közvéleményt, rendbontók elleni rendőri intézkedéseknek akarták feltüntetni az Algériában folyó eseményeket. A háborús borzalmak azonban mindenkit rádöbbentenek az igazságra. A párizsi burzsoá lapok az utóbbi napokban arról írnak, hogy Mollet kormányának tárgyalnia kellene az algériaiakkal. A francia kormánynak mindenekelőtt le kell mondania arról, hogy egy nemzeti felkelést csendháborítókkal folyó csetepaténak tekintsen. Az algériai helyzet az ország önálló nemzeti életének létrehozása felé halad és ezt a fejlődést senki sem gátolhatja meg. Franciaország 600 000 katonát küldött Algériába. „Undorodom ettől a mészárlástól. Azért jötA perzselő homokban térdrekényszerltve várják az algériai hazafiak a börtönt, vagy ... M . a tömeges kiirtást, tem Algériába együtt, hogy a többiekkel megkíséreljem EGYSEGES FRONT I GYARMATOSÍTÁS ELLEN Ha csak egy pillantást vetünk a világ térképére, nyomban a szemünkbe tűnik, hogy mennyire „változik a világ". A Nagy Októberi Szocialista Forradalommal megindult változás ellenállhatatlan erővel végigsöpör a földkerekségen és egyre kisebb területre szorítja vissza az egykor óriási gyarmati birodalmakat. Ázsiában már csak apró fekete foltok jelzik, hogy itt idegen tőkéseké volt minden hatalom ember és föld felett. És Afrikában is egyre zsugorodik a kapitalisták ígéretföldje. Két éve már, hogy 29 ázsiai és afrikai ország Bandungban közös problémáiról tárgyalt. A bandungi értekezleten a földünkön élő emberiség kétharmada elítélte a gyarmatosítást, nemzeti függetlenséget követelt minden országnak, és kiállt a békés egymás mellett élés, a népek kölcsönös bizalma és megbecsülése mellett. Az csak természetes, hogy a gyarmatosító hatalmak és új örökösei elkeseredett támadást intéztek Bandung szelleme ellen. Gyarmatosítás = „gazdasági segítség" — doktrína A klasszikus gyarmatosítás hatalmai, Anglia és Franciaország nem igen válogatnak az eszközökben, hogy megtartsák gyarmatikat. A legtipikusabb imperialista agressziótól sem rettennek vissza. Példaként elég megemlíteni az Egyiptom elleni aljas támadást. De az egyiptomi kaland a világ közvéleményének, a béke erőinek hallatlan erejéről is tanúskodik. Vagy említsük meg a franciák algériai irtóhadjáratát, ahol naponta tömegével mészárolják le a hazafiakat, csak azért, mert azok nemzeti függetlenséget, szabadságot követelnek. A civilizált világ, a józan gondolkodású emberiség utálattal és gyűlölettel tiltakozik e szörnyűségek ellen. , De a világ politikai porondjára egyre vakmerőbben és szemtelenebbül lép a régi gyarmatosítók nyomába Amerika, aki a gyarmatosítás helyett inkább „gazdasági és katonai segítségét" vagy „doktrínát" mond, de a cél ugyanaz, mint elődeinél, a gyarmatosítók jármából megszabadult nemzetek újraleigázása az USA monopóliumainak karmaiba juttatása. Nixon amerikai elnökhelyettes afrikai útja, az Eísenhowerdoktrina, Eisenhower elnök külön megbízottjának közép-keleti útja mind arról tanúskodik, hogy Amerika a gyarmatosítás útján jár. A történelem is arról beszél, hogy az USA mindig a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen harcolt. Ha élőfordul néha, hogy mégis támogatja a nemzeti mozgalmat, azt csak azért teszi, hogy könnyebben kiebrudalhassa onnan elődeit, barátait és szövetségeseit. A nyugati hatalmak kezében a katonai tömbök is a gyarmatosítás eszközei. Minden erővel kiszélesítésükre és újabb tömbök összetákolására törekszenek. A világsajtó már egy újabb ragadozóval is számol. A német imperializmus emelgeti fejét és Afrika felé tapogatózik. A „közös piac" segítségével szeretné megvetni lábát Afrikában és a Közép-Kelet megszerzéséről is régen ábrándozik. A nemzeti felszabadító mozgalom sikerei A nemzeti felszabadító mozgalom újabb és újabb győzelmeket arat. Csak a bandungi értekezlet óta (tehát az utolsó két évben) 25 milliónyi ember lépett az önálló fejlődés különféle útjaira: Szudán, Tunisz, Marokko, Ghana. Az angolok Cipruson, Kenyában, Szingapúrban, a Keletafrikai Unióban, Nigeriában és a Karibiai-öbölben csak a legvadabb terrorral, különféle reformokkal és ígérgetésekkel tudják megakadályozni az önállóság kivívását. A franciák sorsa sem különb Algériában, Üj-Guineában, Madagaszkáron. Jelentősen növekedett India, Egyiptom és más országok nemzetközi tekintélye, mert a gyarmatosítás átkos maradványainak felszámolására törekszenek és visszautasítják a függetlenségük ellen irányuló imperialista intrikákat. A béke-övezet országai tovább szilárdítják kapcsolatukat az egyenlőség és kölcsönös előnyök, megbecsülés alapján a szocialista táborral. A Nyugat-vezette katonai tömbökben erősödik a szabadságmozgalom, amelyeket a szolgalelkű kormányok csak fegyveres erővel képesek elnyomni (Irak, Törökország). Dél-Amerikában az USA monopóliumai által hatalomra juttatott bábkormányok ellen elkeseredett harc folyik (Brazília, Chile, Kuba, stb.) A történelmi fejlődésnek nem szabad útját állni A Nyugat valamennyi reakciós ereje összefog, hogy megakadályozzák a történelmi fejlődést. Nem rettennek vissza a legvadabb kegyetlenkedésektől sem. Üj meg új spekulációkkal állnak elő, hogy legalább is késleltessék a fejlődést. A népek azonban egyre öntudatosabbak, felismerik igazi ellenségeiket és leszámolnak azokkal, akik szabad fejlődésüknek útját állják. Minden év, minden hónap és minden nap ezt bizonyítja. SZŰCS BÉLA megtartani ezt az országot, nem pedig azért, hogy porrá és hamuvá változtassam" — írja az Express című lapban egy algériai francia önkéntes. Mi lehet ott, ahol visszahívását kéri egy francia tábornok (Bollardiere), akit ezért a francia hadügyminisztérium perbe fogott és a bíróság 60 nap várfogságra ítélt. A Mollet-kormány politikája már szembekerült az egész művelt világgal. Minden becsületes emoer tiltakozik a vérengzések ellen, bárhol éljen is, és tiltakozik ellene a francia nép lelkiismerete is. Tiltakozik ellene minden francia hazafi, aki nem akarja országát újra az SS-ek csizmája alatt nyögni, vergődni látni. A munkásosztály egyre következetesebben száll síkra a Mollet-kormány algériai politikájával szemben. Ennek a harcnak az élén Franciaország Kommunista Pártja, a francia dolgozók igazi képviselője és szószólója áll. spbúdsóýoťkiveM Az angol gyarmatosítók határtalan, kíméletet nem ismerő kizsákmányolási törekvései a legmarkánsabban Kenyában mutatkoznak meg. Ebben a gyarmati tartományban összpontosul ugyanis Angol Kelet-Afrika ipara, ami azt jelenti, hogy itt alakult ki a leghamarább a bennszülött proletariátus, amely magasabb kultúrfokon áll, mint a néger lakosság többsége. Ez a benszülött proletariátus már régebben szakszervezeteket alakított és a nemzeti felszabadító harc önfeláldozó zászlóvivője lett. A bennszülött lakosság joqaiért és szabadságáért folyó küzdelemben az angol elnyomók ellen jelentőségteljes szerepet játszott Kenya legnagyobb néptörzse, a Kikuju-törzs, amely Nairobi városa környékén él. A néptörzs egyik tagja Harry Thuku. 1921-ben megszervezte a gyapot- és kávéültetvények munkásait. A szervezet, amelynek ..Az afrikaiak Keletafrikai Szövetsége" volt a neve, céljául az ültetvényesek elleni harcot tűzte ki. Harry Thukut letartóztatták. Tiltakozásul erre a szervezett ültetvénymunkások Nairobiban tömegsztrájkot szerveztek, amely az első sztrájk volt Kenya történetében. Az angol gyarmatosítók a sztrájkot a legdurvábnyomták el a gyarmatosítók, sőt a faji perzekucióktól sem riadtak vissza. 1952. október 20-án Churchill kormánya a fehér ültetvényesek és telepesek segítségével kegyetlen harcot indított Kenya bennszülött lakossága ellen. Ostromállapotot hirdettek ki. a fegyvertelen lakosság ellen a legmodernebb fegyverekkel — baktérium- és napalmbombákkal felszerelt sorkatonaságot vezényeltek ki. Gyfijtőtáborokat létesítettek országszerte és előzetes kihallgatás nélkül ezrével hajtották ide a bennszülött lakosságot. A négerek vagyonát elkobozták, Kenyában a legfékevesztettebb terror kapott lábra. Kénya dolgozó népe még-így, meggyalázva, és megcsonkítva is kivívta magának azt a jogot, hogy képviseletet kapjon a nairobi parlamentben. Az előző parlamenti választáson a színes lakosság első ízben választotta önállóan nyolc képviselőjét. Azelőtt a néger bennszülöttek képviselőit az angol kormányzó nevezte ki. Ezek a képviselők azonban összejátszottak a gyarmatosítókkal. Az új választásokon csupán két képviselőt választottak meg újra a régi nyolc közül. Tom Mboya, egyik újonnan megválasztott képviselő, Kenva Szabad lesz Nigéria? A gyarmati rendszer végóráit éli. Tegnap Ghana (Aranypart) vívta ki függetlenségét, ma pedig már a megmaradt angol gyarmatok legnagyobbika, a 33 milliós Nigéria követel szabadellenőrzés alá került. így tehát az ország öt részre forgácsolódott. Szudán, Marokko, Tunisz, majd legújabban Ghana önálló- j ságot. Ez a követelés azonban sága egy kicsit kijózanította az 1 - • a „;u„v,<k„>,-, egymasnak uszított torzsalkodo nem uj. A második világháború CSODortoka

t kerületeután teljes erővel kibontakozott a felszabadulási mozgalom. Az imperialisták ekkor is a régi jól bevált „oszd meg és uralkodj" módszerhez folyamodtak. Az 1946-ban kihirdetett alkotmány három részre: északi-, keleti ket és könnyen lehet, hogy a Nigéria jövőjéről május 23-án Londonban kezdődő tanácskozásokon sikerül közös nevezőre jutni és követelni fogják, hogy 1959-ig egész Nigériának adja- és nyugati' kerületekre nak tel

;>

e

s önállóságot Az persze természetes, hogy az angol gyarmatosítók mindent elkövetnek majd, hogy ezt meghiúsítsák. Szeretnék, ha Nigéria területi önkorEgyetlen gyarmat van Európaban: Ciprus. Az angol imperializmus ezt is csak a ciprusiak elleni kegyetlen intézkedésekkel s a legdurvább erőszakkal képes megtartani osztja az országot. A gyarmatosítók mesterkedéseit megkönynyítette a több mint tíz különféle nyelv és nemzetiség. Legutoljára 1953-ban tárgyal- megelégedne tak Nigéria önállóságáról, de az mányzattal. eredmény az lett, hogy az angol Ha Nigériának sikerül kivívnia oyarmatügyi minisztérium sakk- fügqetlenségét, az egykori hahuzásaival még jobban felosz- talmas angol gyarmati birodalom tották az országot. Kamerun 44 millióra zsugorodik. Minden külön kerület lett, az ország fő- bizonnyal ez sem lesz hosszú városa pedig a közös szövetségi életű. ban tiporták le: 200 munkás életét vesztette, sok százan súlyosan vagy könnyebben megsebesültek. Harry Thukut és több társát deportálták Kenyából. De a brutalitások ellenére sem sikerült. az angol kormányköröknek szétzúzniok és megállítaniok a kenyai bennszülöttek mozgalmát. A második világháború után, amikor Európa és Ázsia népeinek egész sora szabadult fel a monopóliumok lárma alól, Kenya dolgozó népét még erősebben Szakszervezeti Szövetségének vezértitkára nemrég a következőképpen írt: Kenya dolgozó népe nem kíván mást, mint a különböző fajok összetartását, megértést a teljes egyenjogúság alapján. Az európaiak előtt ez a választás áll: vagy beleegyeznek az afrikai és ázsiai szomszédokkal való egyenjogúsításba, vagy számukra nincsen többé hely Kenyában. A választások azt mutatják, hogy az afrikai bennszülött nép magára talált. (—y—r—)