Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-04 / 123. szám, szombat

Miért virágzik Pozsonypüspökin a népi tánc NAPBARNÍTOTT ARCÚ, katonaládát Cipelő fiatalember szállt ki a püspöki állomáson pöfögő vonatból. A falu egyik ifjú tanítója volt. Apjától a Strieženec nevet örökölte, anyja révén magyar vér folydogált ereiben. Kato­nai szolgálat után tért vissza szülő­falujába. Fiatal feleség, biztos jöve­delmet jelentő iskolai katedra, kedves kollegák várták otthon. Lehetett-e hát csodálkozni, hogy Napóleon világhódító ambíciója elbújhatott az ő tettvágya mellett? S lehetett-e akkoriban na­gyobb tettet véghezvinni, mint rend­behozni az eresztékeiben recsegő-ro­pogó püspöki Csemadok-szervezetet? Strieženec Rudolf, a püspöki nyolc­éves magyar iskola ambiciózus tanítója ezt a megoldhatatlannak látszó fel­adatot vállalta magára állásba lépése után. Hej, ha megjósolta volna valaki akkor, mennyire megtáncoltatja majd még őt ez a feladatvállalás! Pozsonypüspökin szétesőben volt akkortájban, 1954-ben a Csemadok helyi szervezete. A körülbelül 7000 lelket számláló mezővároskában mind­össze 85 embert lehetett Csemadok­tagnak számítani. Ebből is 40—50 em­ber csupán papíron tartozott a kul­túrcsoporthoz. A kultúrotthonba meg aztán igazán nem járt el senki. Dehát mi is volt ez a kultúrotthon? Bizony nem egyéb, mint egy — a szövetkezet istállója mellett is szégyenkezhető — szoba-konyha vi­tyiló. Piszkos és mállott, az egyik he­lyiség földes, a másik szakadozott, ócska padlójú. Nos, Strieženec Rudolf, csinálj itt gyülekezőhelyet, ha bírod erővel! Csinált is! Addig házalt, amíg összetoborzott egy lelkes kis brigádot, és — magad uram, ha szolgád nincs! — kidobták az elválasztó szobafalat, saját kezük­kel padlózták ki mind a két helyi­séget, kívül bevakolták, belül kifestet­ték, s olyan kultúrtermet varázsoltak a szurtos házikóból, hogy gyönyörű­ség volt nézni. Csak fiatalok is ke­rültek volna beléje ... ! Kerültek lassan azok is. Ezek csa­logatásához is értett Strieženec tanító elvtárs. Természetesen műsoros es­tet rendezett. Olyan műsoros estet, amely sok rövid és érdekes számból állott. S amelyben minden művészi ambíciójú Pista meg Juliska érvénye­síthette tehetségét, hajlamait. Hej, de tudta is ez a tanító, hogy mi kell a fiatalságnak. Jöttek ám a szereplésre vágyók esőstől, s óriási lett a siker. 1954 végéig 11-szer adták elő tar­kaestjüket, hétszer Püspökin, négyszer pedig a környék falvaiban! Bezzeg nem kellett már csalogatni az ifjúsá­got a Csemadokba. Az volt a büszke, aki Csemadok-tag lehetett! HANEM AZ IGAZI LÖKÉST mégis­csak egy furcsa véletlen adta meg. De vajon csakugyan véletlen? Volt Strieženecék műsorában egy szám, amelyet hat fiatal lány adott elő. Csárdásozásból álló táncszám, mégpedig azért, mert ennek a hat lánynak éppen csárdásozni volt kedve. Mivel pedig éppen akkoriban folyt a népi alkotóverseny selejtezője, s mert a Bratislava környéki selejtező ver­senyt valamilyen ismeretlen okból éppen Püspökin rendezték meg, gon­dolt egy nagyot a helyi Népművelő otthon, s a Csemadok tudta nélkül benevezte a Csemadok-tánccsoportot is! Hej, majd a hideg lelte ki Strie­ženec tanítót, amikor megtudta a dolgot, dehát visszakozni már nem lehetett, csárdásozni kellett a hat leányzónak. Meg is nyerték a selejte­zőt, mert rajtuk kívül nem lépett fel más tánccsoport! Sőt ugyanilyen ok miatt első helyezettjei lettek az Iván­kái járási selejtezőnek is! Hanem ekkor már csakugyan ide­ges kezdett lenni Strieženec tanító elvtárs. Ivánka után már egyenesen a pöstyéni kerületi döntő következett. Itt már rutinos táncegyüttesek is részt vesznek. Jaj, a föld alá búj­hatnak majd szégyenükben! Mit te­gyen? Hiszen ő maga sem tud egy­két mai táncnál, meg csárdásnál töb­bet. Azt is csak akkor szokta ropni, Tevékeny munkával teljesítsük feladatainkat A közelmúltban zajlott le a Cse­madok bratislavai kerületi konferen­ciája. A konferencia értékelte az ed­digi munka eredményeit. Föltárta azo­kat a hibákat, amelyek gátolták a kul­túrmunka fejlődését ós megjelölte azokat' a fő feladatokat, amelyeket meg kell valósítani a jövőben. Meg­állapította, hogy az eltelt két év alatt a bratislavai kerületben, járásainkban és falvainkon komoly, elismerésre méltó kultúrmunka folyt. Csemadok­szervezeteink eszmei síkon is jelen­tős előrehaladásról tettek tanúbizony­ságot. Hogy jó munkát végeztek, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kerületi nemzeti bizottság elismerő oklevéllel, valamint egy te­levíziós készülékkel tűntette ki a Cse­madok bratislavai kerületi vezetőségét és tagságát a város- és faluszépítési akció keretén belül végzett szorgal­mas munkájukért. Itt megjegyezzük, a konferencia úgy határozott, hogy versenyt indít és a televíziós készü­léket annak a helyi csoportnak adja, amelyik a jövőben a legjobb eredmé­nyeket tudja felmutatni a város- és faluszépítési akció keretén belül. A konferencián nagyon értékes fel­szólalások és javaslatok hangzottak el, melyek a hozott határozatok alap­ját alkották. A Csemadok-szervezetek előtt álló legfontosabb feladatok egyike a nem­zeti bizottságokba való választások előkészületeiben való részvétel és maga a választás lebonyolítása. A Csemadok, mint a Nemzeti Front egyik szervezete agitátorai és kultűr­brigádjal közreműködésével már eddig is aktívan kitette részét a választá­sok előkészítéséből. Most még jobban be kell kapcsolódnia az előkészületi munkák megszervezésébe, hogy előse­gítse a választások sikerét. Idén ismét sorra kerülnek a kultu­rális bemutatók, Somorján június 15­én, Nagymegyeren május 19-én és Diószegen június 20-ig tartják. Nép­művészeti csoportjaink feladata, hogy színvonalas műsorral készüljenek fel és tökéletesítsék tudásukat a legjobb eredmény elérése érdekében. A konferencia magáévá tette pár­tunknak és kormányunknak a mező­gazdasági termelés fokozására szóló felhívását, s elsőrendű feladatának tekinti, hogy a csoportok elősegítsék a dolgozók szakmai fejlődését a me­zőgazdaságban. Meg vagyunk győződve róla, hogy­ha a konferencián hozott határozato­kat aktív munka követi, a jövőben még szebb eredményekről számolha­tunk be. R. F, Irodalomról- könyvekről Miksídth Kálmán : Különös házasság Regény. 448 oldal. Olcsó könyvtár. Ara fűzve 4.— Kčs. Nem véletlenül adta az író regé­nyének a Különös házasság címet. Va­lóban, nem mindennapi történetet be­szél el, és különösen emeli a mű ér­dekességét, hogy történelmi alapja van. Buttler János és Dőry Mária kény­szerházasság-ügye túllépett két em­ber személyi kapcsolatán — országos üggyé vált. Kialakult a Buttler-pártiak és a Dőry-pártiak tábora. Fogcsikor­gatva harcoltak egymás ellen — nem fegyverekkel, nem szemtől szembe. Hiszen ez az út biztos győzelemre vit­te volna Buttler János igazát. Dőryék számára idegen volt a becsületes harc, hiszen az ügy, melyet képviseltek, becstelen volt. A báró gaztette nem állt meg a házassági kényszer tényé­nél, ugyanolyan kíméletlenül harcolt a házasság érvényben tartásáért is. Nem válogatott az eszközökben — erőszak, megvesztegetés, intrika ter­mészetes volt a számára. Az írói igazságszolgáltatás enyhített a szomorú valóságon: a meghurcolt szerelmesek mégis egymásé lettek. Václav Koval : Peti, én meg az atomok 66. illusztrált oldal. Ara kötve 16.70. Kčs. Serdülő ifjúság számára 10—14 évig. Egy vasamapi kirándulás alkotja a történet keretét. Hegymászás és gombaszedés közben mondja el a nagybács' unokaöccsének mindazt amit az atomról és a molekulákról minden kisdiáknak tudnia kell. A természetből \ett példákon magya­rázza meg a nagybácsi a mindenre kíváncsi Petinek, mi az atom, hogy jön létre az atomrobbanás és mire lehet az így nyert energiát felhasz nálni. A sok rajz és ábra csak még ért hetőbbé teszi ennek a szórakozva ta­nító könyvnek a mondanivalóját. A könyvet magyar nyelvre Tóth Ti­bor fordította. Louis Fürnberg neves német író több hetes tanulmányúton Csehszlo­vákiában tartózkodik. Dr. Jirí Reichenberg orgonaművész az NDK-ban hangversenyezik. Három hét alatt hét hangversenyt rendez Weimarban, Berlinben, Lipcsén, Hal­léban és más városokban. ha belepottyant valami vigadalomba! Nos, Strieženec tanító pontosan azt tette, amit csak egy nagyon lelkes, faluját, népét nagyon szerető Csema­dok-vezető tehet. Megtakarított pén­zecskéjéből összevásárolt mindenféle táncszakkönyvet, megtanulta silabizál­ni a tánclépések furcsábbnál-furcsább hieroglifáit, minden üres percében könyvvel a kezében tánclépéseket gyakorolt, két leánnyal, meg hét fiú­val bővítette ki tánccsoportját (a nyol­cadik férfitáncos saját maga volt!), betanította a Balatoni majális című gyönyörű tánckompozícióit — és meg­nyerték a pöstyéni versenyt is! Ugyan mi lehet az elkövetkezen­dőkben különösen érdekes még? A pöstyéni diadal után harmadikok lettek a bratislavai kultúrparkban megrendezett szlovákiai döntőn, Prá­gában pedig elismerő oklevelet kap­tak, mint az egész ország egyik leg­jobb népi táncegyüttese. 1955. őszén megnyerték a Diószegen megrende­zett Csemadok-szemle tánccsoport­jainak versenyét. 1956. december 30­án pedig a losonci országos Csema­dok-szemlén lettek elsők. S HOGY MI ITT A KULTÚRA, a kultúrhiva-tás teljesítése? Nos, a püspökiek azóta már csakis szlovákiai eredetű népi tánckompozíciókat mu­tatnak be, olyanokat, amelyek nagy­részét saját maguk dolgozták át, s amelyeket az ő felújításuk nélkül talán már el is felejtenénk lassanként. S emellett a táncegyüttes révén olyan fellendülésnek indult az egész püs­pöki Csemadok-élet, amilyenről a püs­pöki kultúra élharcosai még álmodni se mertek volna pár évvel ezelőtt. Hát igen, ilyen módon is lehet fej­leszteni egy csak papíron működő Csemadok-csoportot. NEUMANN JÁNOS Színházaink évről évre országos körúttal fejezik be az évadot. Az eperjesi Ukrán Nemzeti Színház 45 főnyi csoportja május havában Ivan Franko „Ellopott boldogság" című drámájával Nyitra és Bratislava ke­rületét, valamint Csehország több vá­rosát látogatja meg. Ez alkalommal közel 30 előadást tartanak. Miroslav Stehlík: „Ketten a ve­remben" című vígjátéka országszerte sikert aratott. Köztársaságunkban alig akad Színház, amely ne tűzte volna műsorára. A komáromiak átütő sikere után most az eperjesi Ukrán Nem­zeti Színház mutatta be. A premier május 2-án volt. A főbb szerepeket Korba Jozef, Lopatová Margaréta, Šimko Pavel, Ladíšinský Mikuláš, Hajný Viktor és Bittner Anna ala­kították. —Ye — SÍRKŐ A SZEMÉTDOMBON Néhány nappal azelőtt a rosszul kövezett Miklós utcán lépkedtem a bratislavai Miklós-templom felé. Templom állt ezen a helyen már a XIV. században is, azonban 1439. au­gusztus 24-én Rozgonyi István a Miklós utcát felgyújtatta és valószí­nűleg a templom is leégett. A XVII. században nyerte el mai formáját. A Miklós utcáról lépcsők vezetnek a templomhoz. A jobboldalon 1771-ből származó Krisztus-szobor őrlődik vasrács mögött. A templom rozsdás vas-ajtaja fölött kőbevésett címerek pompáznak. A Városi Levéltárban található adatokból tudjuk, hogy a Miklós­templom a hajósok temploma volt és bár mai formájában nem mutat kü­lönösebb stílusbeli értéket, bizonyos, hogy a falak áttörése, javítása, tor­zítása előtt, sgyike volt a város leg­szebb renaissance-építményeinek. A templom mögött virágzó barack­fa illegeti kacér ágait a tavaszi szél­ben. A fa alól néztem a város ké­ményeit, karcsú tornyait és zöldelő hegykoszorúját. A virágzó barackfa alatt álltam és mellettem — a sze­métdombon — lukas fazekak, cse­réptörmelék és jires konzervdobozok társaságában hever egy sírkő: Franciscus Xavér Messerschmidt, született 1736. február 6-án, meghalt 1783. augusztus 21-én — hirdetik a kopott "betűk. Vajon ki ez az ember, akinek sírköve a szemétdombot dí­szíti? Korának hírneves karakterisz­tikus szobrásza, az emberi szenve­délyek művészi ábrázolója. München­ben, Bécsben és Rómában tanult. 1777-ben jött Pozsony városába. Negyvennyolc mellszobrot készített, amelyek közül talán a leghíresebb egy jellemfej: A vízbefúló. Nem vagyok hivatalos szerv, nem vagyok az Emlékvédő Hivatal tagja és azért csak nagyon halkan, nagyon illedelmesen javasolom, hogy Mes­serschmidt Xavér Ferenc szobrász­művész sírköve sírja fölött állva hir­desse a késő unokáknak: Itt egy művész álmodja örök ál­mait, egy kéz hanyatlott örök pihe­nőre, egy kéz — amely valaha szépet alkotott! M. Gy. VIRSLI SZELETELVE, TORMAVAL Kerek félévszázados, régen elfelej­tett prágai történeteket olvasgatok. Akkoriban még nem ment ritkaság­számba a torma — ami most gyakrab­ban nincs, mint van — és elődeink ké­nyes ínyencek módjára hámozva és felszeletelve élvezték a virsli-, szafa- | Iádé- és kolbászárú-különlegességeket. — Két pár virslit hámozva, tormá­val! — Három szafaládét felszeletelve, mustárral és ecetes hagymával! Ezeket a szabatosan körülírt meg­rendeléseket gyakran lehetett hallani az akkori prágai hentesek kifőzdéiben. Roppant ügyes, gyors és készséges volt a kiszolgáló személyzet. Mosolyra nyílt a vendég kerek ábrázata, ha a szabályos karikákra szeletelt ízes fa­latok illata megcsapta orrát. Nagy dolog és szép látvány volt a párolgó virslivel megrakott tányér az ötven év előtti Prágában, különösen ha te­kintetbe vesszük, hogy az akkori virs­liféleségek hosszabbak és vastagabbak voltak, mint manapság. Csakhogy ... Csakhogy az akkori mindkét nembeli eladószemélyzet egy fényes trükkre jött rá — isten tudja, hogyan terjedt el oly villámgyorsan a történelmi Cseh Királyság székesfővárosában — amivel évekig becsapták a korgó gyomrokat és fürkésző pillantásokat. A leleményes henteslegények és kí­vánatos felszolgáló lányok minden virs­liből — szerényen — eny karikát félre­tettek. Látszólag minden vendég meg­kapta a magáét, de a hetedik vagy nyolcadik, a pult alatti félretett kari­kákból kapta a porcióját és ennek el­lenértékét a segéd úr, vagy segédkis­asszony a maga javára inkasszálta, minek következtében fizetése és a ki­járó borravaló mellett rendszéres mel­lékkeresethez, „prémiumhoz" jutott. Ebből is látható, hogy az emberek egy része igen szívesen „kezdeményezett". Hiába, a kezdeményezésnek sohase le­hetett gátat szabni. Megörökítem egy gyermekkori virsli­emlékemet. Őszülő fejjel, évtizedek után jöttem rá, miért szeletelte fel a virslit, szafalédát, vagy kolbászt drága jó anyám, ha időnként azzal kedves­kedett a családnak. Takarékosságból tette az édes, nehogy ellenőrizzük, miszerint négyünknek csak három párból készítette a vacsorát. Rájöttem arra is, miért volt régen olyan feltűnően sok hentesüzlet a száztornyú fővárosban. A „prémium" kis boltokhoz juttatta a vállalkozó szellemű alkalmazottakat. A szerény fizetésből aligha tudták volna önálló­sítani magukat. A „béralap" túllépését az évek fo­lyamán észrevették (csak észrevették és nem érezték — busás hasznuk mel­lett) a hentesüzletek tekintélyes tulaj­donosai. 1905-ben viharos lefolyású gyűlést tartottak — sok szenvedélyes kifakadás hangzott el, hogy alkalma­zottaik mennyire kizsákmányolják őket — és elhatározták, hogy üzleteikben többé nem árusítják a virsliféleségeket felszeletelt állapotban. Igaz viszont, hogy a virslik, szafa­ládék és kolbászok azóta sokkal ki­sebbek lettek. Legalábbis azzal a bizo­nyos félretett karikával. A béralap törvényellenes túllépését — megint csak a fogyasztók kárára — mielőbb be kellett hozni. Hiába, a pénzügyi fegyelem pontos betartása méltán fog­lalkoztatta a derék hentesmestereket. haza vacsorára. Kéttagú család — há­rom pár virsli. De óvatosságból — ami biztos, az biztos — leméretem. Hogy pontosan harminc dekát nyomjon. Ne­kem ne szeletelje fel a virslit senki. Két pár az enyém, egy pár az asszo­nyé. Be kell ugyanis hoznom, amit sze­gény édesanyám megtakarított rajtam. Jó Sándor ^EiBiiajiBiiaiTaiiaiiaiiviiBii-HEia^iaiiviiaiTaiianHiiBiiHiiBii.BiimiiaitBtiBiiajiBTiBiivTTviiBrtaiiauBintiMiiBiiBiiHiiBEiaiiBiTBiiBiiBttaiiajiHiiBiiaiiHi^r A velem együtt két tagot számláló családom számára ma virslit viszek JiáttúíZ) kévém.. • ... az ördög tudja, hogy v-an ez azzal az emberi természettel, min­dig az kellene, ami éppen nincs. Teszem, a múltkor almát vásá­roltam az egyik utcai standnál és milyen almát? Piros, mint a vér, rajta napcsókolta aranysárga foltokkal, hamvas, mint egy fiatal lány arcocskája, neve Jonathán, zamatos és illatos, eszembe jut­tatta, hogy ilyesmivel bolondíthat­ta meg Éva anyánk Ádámot a pa­radicsomban. De mit tesz isten — egy nő jön és lihegve szól: — Nincs banán? Ez rettenettes, hát ez kibírhatatlan ... Csak született jómodoromnak köszönhette, hogy valami cifrát ne mondjak és csak így szóltam a kis tündérhez: — Mért nem vesz almát, hisz ez olcsó és nagyon egészséges? Már ezt is megbántam, mert mint egy fúria ripakodott rám: — Egyen maga almát, én csak a banánt szeretem! Egy idősebb vásárló nyugodtan közbelépett: — Kérem, én épp most jöttem a Steiner Gábor utcán, ott a Téli­stadion megállójánál van egy zöld­séges bolt, ott láttam banánt, ha siet, még kap belőle. Meg sem köszönve a jó taná­csot, rohant a villamosmegállóhoz és felugrott a már mozgásban le­vő kettes villamosra, mely a tőle megszokott gyorsasággal robogott vele a Téli-stadion felé. Ekkor az idősebb vásárló elne­veti magát és mindannyiunk kár­örömére így szól: — Már két hónapja nem jár­tam a Téli-stadion tájékán, de ha neki pont banán kell... No kérem, ez a kis jelenet ju­tott eszembe, mikor tegnap a Če- dok bratislavai utazási irodája előtt megláttam a tömeget. Közel­harcot vívtak, hogyi jelentkezhes­senek a külföldi nyaralásokra. Van Tátránk, mesés tavaink, kitűnő, világhírű fürdőhelyeink, hová a vi- s lág minden tájáról özönlenek az = emberek, dehát nekünk pont ba- | nán, pardon — a tenger kell. Hisz nem mondom, ez nagyon szép = dolog, csak utazzanak az emberek, | ha van rá lehetőség, de nini: ott = áll például egyik ismerősöm, aki | nemrég sírt, hogy nem tud ki- | .jönni a fizetéséből. Biztos nyert | a S-az-kán! No, akkor megadhatja š azt az öt koronát is, amit még a | télen kért tőlem kölcsön cigaret- | tára. Megszólítom: = — Hová, hová? | — Kicsit megyek Bulgáriába, az | olcsóbb mint Jugoszlávia. | — Ejnye — mondom magam is = kedvet kapva —, most nem tudok | bejutni, informáljon kérem, hová | lehet utazni és mennyibe kerül? = Mint egy élő prospektus darál- | ja: = — E hó 15-től 19-ig lehet je- | lentkezni, a-b-c kategóriák van- " nak. Jugoszlávia 14 napra 2850 | Kčs. Gyerekeknek 10 éves korig § 1900, Bulgáriába ugyanilyen időre | repülőgépen 3700 Kčs, vonatta' | csak 2550 Kčs, de faházban po- = tom 1800 Kčs. Azonkívül mehet I Lengyelországba, Kelet-Némefcor- § szágba... de én csak Bulgáriába = megyek az oly olcsó, meg aztán = ott jó báránybőröket is lehet kap- | ni... = A tengerről nem is tesz emlí- | tést, úgy látszik, nem is fontos I neki. | — De hisz ezért a pénzért itt- | hon akár egy hónapig is elnya- = ralhat, kitűnő ellátással... | — De nézze — mondja ő át- = szellemült arccal, —, mégis egész | más az a jó bolgár paprika, meg = az a jó bolgár dohány... | Lesütöm a szemem. Hát lehet = ennek az idealistának megmonda- | ni„ hogy adja meg azt az öt koro- = nát, amit még a télen kért köl- {= csön Detvára ? | Simko Margit = >-|||llliaE!lliailllll!lll!aillliail|illl!llllllllli:il!||l!ll<llll!<Bllllil!iaillillltll!lll|[!|![|l!Sil|l|!|uill|li|[!|lia!i|l|||í|||||!|ll|||||i|i||i!|!^ Országos bemutató Prešovban dekes találkozót jelent a román drámairoda­lommal, amely nálunk I. L. Caragiale-t kivéve csaknem ismeretlen. A bemutató országos jellegű volt és ezért különösképpen figyel­met érdemel. — Ye.— A prešovi Ukrán Nemzeti Színház e hó 25-én mutatta be Mi­hail Sebastian: „Névte­len csillag" című vígjá­tékát, amelyt Szuchy M. Emil rendezett. A mű szellemes társa­dalmi komédia, amely típusok egész során át mutatja be egy romá­niai vidéki kisváros jellegzetes életét mint­egy 25 évvel ezelőtt a maga álnokságával, ál­szent erkölcseivel. Ez a vígjáték a színházláto­gató számára új és ér-

Next

/
Thumbnails
Contents