Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)
1957-05-04 / 123. szám, szombat
Miért virágzik Pozsonypüspökin a népi tánc NAPBARNÍTOTT ARCÚ, katonaládát Cipelő fiatalember szállt ki a püspöki állomáson pöfögő vonatból. A falu egyik ifjú tanítója volt. Apjától a Strieženec nevet örökölte, anyja révén magyar vér folydogált ereiben. Katonai szolgálat után tért vissza szülőfalujába. Fiatal feleség, biztos jövedelmet jelentő iskolai katedra, kedves kollegák várták otthon. Lehetett-e hát csodálkozni, hogy Napóleon világhódító ambíciója elbújhatott az ő tettvágya mellett? S lehetett-e akkoriban nagyobb tettet véghezvinni, mint rendbehozni az eresztékeiben recsegő-ropogó püspöki Csemadok-szervezetet? Strieženec Rudolf, a püspöki nyolcéves magyar iskola ambiciózus tanítója ezt a megoldhatatlannak látszó feladatot vállalta magára állásba lépése után. Hej, ha megjósolta volna valaki akkor, mennyire megtáncoltatja majd még őt ez a feladatvállalás! Pozsonypüspökin szétesőben volt akkortájban, 1954-ben a Csemadok helyi szervezete. A körülbelül 7000 lelket számláló mezővároskában mindössze 85 embert lehetett Csemadoktagnak számítani. Ebből is 40—50 ember csupán papíron tartozott a kultúrcsoporthoz. A kultúrotthonba meg aztán igazán nem járt el senki. Dehát mi is volt ez a kultúrotthon? Bizony nem egyéb, mint egy — a szövetkezet istállója mellett is szégyenkezhető — szoba-konyha vityiló. Piszkos és mállott, az egyik helyiség földes, a másik szakadozott, ócska padlójú. Nos, Strieženec Rudolf, csinálj itt gyülekezőhelyet, ha bírod erővel! Csinált is! Addig házalt, amíg összetoborzott egy lelkes kis brigádot, és — magad uram, ha szolgád nincs! — kidobták az elválasztó szobafalat, saját kezükkel padlózták ki mind a két helyiséget, kívül bevakolták, belül kifestették, s olyan kultúrtermet varázsoltak a szurtos házikóból, hogy gyönyörűség volt nézni. Csak fiatalok is kerültek volna beléje ... ! Kerültek lassan azok is. Ezek csalogatásához is értett Strieženec tanító elvtárs. Természetesen műsoros estet rendezett. Olyan műsoros estet, amely sok rövid és érdekes számból állott. S amelyben minden művészi ambíciójú Pista meg Juliska érvényesíthette tehetségét, hajlamait. Hej, de tudta is ez a tanító, hogy mi kell a fiatalságnak. Jöttek ám a szereplésre vágyók esőstől, s óriási lett a siker. 1954 végéig 11-szer adták elő tarkaestjüket, hétszer Püspökin, négyszer pedig a környék falvaiban! Bezzeg nem kellett már csalogatni az ifjúságot a Csemadokba. Az volt a büszke, aki Csemadok-tag lehetett! HANEM AZ IGAZI LÖKÉST mégiscsak egy furcsa véletlen adta meg. De vajon csakugyan véletlen? Volt Strieženecék műsorában egy szám, amelyet hat fiatal lány adott elő. Csárdásozásból álló táncszám, mégpedig azért, mert ennek a hat lánynak éppen csárdásozni volt kedve. Mivel pedig éppen akkoriban folyt a népi alkotóverseny selejtezője, s mert a Bratislava környéki selejtező versenyt valamilyen ismeretlen okból éppen Püspökin rendezték meg, gondolt egy nagyot a helyi Népművelő otthon, s a Csemadok tudta nélkül benevezte a Csemadok-tánccsoportot is! Hej, majd a hideg lelte ki Strieženec tanítót, amikor megtudta a dolgot, dehát visszakozni már nem lehetett, csárdásozni kellett a hat leányzónak. Meg is nyerték a selejtezőt, mert rajtuk kívül nem lépett fel más tánccsoport! Sőt ugyanilyen ok miatt első helyezettjei lettek az Ivánkái járási selejtezőnek is! Hanem ekkor már csakugyan ideges kezdett lenni Strieženec tanító elvtárs. Ivánka után már egyenesen a pöstyéni kerületi döntő következett. Itt már rutinos táncegyüttesek is részt vesznek. Jaj, a föld alá bújhatnak majd szégyenükben! Mit tegyen? Hiszen ő maga sem tud egykét mai táncnál, meg csárdásnál többet. Azt is csak akkor szokta ropni, Tevékeny munkával teljesítsük feladatainkat A közelmúltban zajlott le a Csemadok bratislavai kerületi konferenciája. A konferencia értékelte az eddigi munka eredményeit. Föltárta azokat a hibákat, amelyek gátolták a kultúrmunka fejlődését ós megjelölte azokat' a fő feladatokat, amelyeket meg kell valósítani a jövőben. Megállapította, hogy az eltelt két év alatt a bratislavai kerületben, járásainkban és falvainkon komoly, elismerésre méltó kultúrmunka folyt. Csemadokszervezeteink eszmei síkon is jelentős előrehaladásról tettek tanúbizonyságot. Hogy jó munkát végeztek, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kerületi nemzeti bizottság elismerő oklevéllel, valamint egy televíziós készülékkel tűntette ki a Csemadok bratislavai kerületi vezetőségét és tagságát a város- és faluszépítési akció keretén belül végzett szorgalmas munkájukért. Itt megjegyezzük, a konferencia úgy határozott, hogy versenyt indít és a televíziós készüléket annak a helyi csoportnak adja, amelyik a jövőben a legjobb eredményeket tudja felmutatni a város- és faluszépítési akció keretén belül. A konferencián nagyon értékes felszólalások és javaslatok hangzottak el, melyek a hozott határozatok alapját alkották. A Csemadok-szervezetek előtt álló legfontosabb feladatok egyike a nemzeti bizottságokba való választások előkészületeiben való részvétel és maga a választás lebonyolítása. A Csemadok, mint a Nemzeti Front egyik szervezete agitátorai és kultűrbrigádjal közreműködésével már eddig is aktívan kitette részét a választások előkészítéséből. Most még jobban be kell kapcsolódnia az előkészületi munkák megszervezésébe, hogy elősegítse a választások sikerét. Idén ismét sorra kerülnek a kulturális bemutatók, Somorján június 15én, Nagymegyeren május 19-én és Diószegen június 20-ig tartják. Népművészeti csoportjaink feladata, hogy színvonalas műsorral készüljenek fel és tökéletesítsék tudásukat a legjobb eredmény elérése érdekében. A konferencia magáévá tette pártunknak és kormányunknak a mezőgazdasági termelés fokozására szóló felhívását, s elsőrendű feladatának tekinti, hogy a csoportok elősegítsék a dolgozók szakmai fejlődését a mezőgazdaságban. Meg vagyunk győződve róla, hogyha a konferencián hozott határozatokat aktív munka követi, a jövőben még szebb eredményekről számolhatunk be. R. F, Irodalomról- könyvekről Miksídth Kálmán : Különös házasság Regény. 448 oldal. Olcsó könyvtár. Ara fűzve 4.— Kčs. Nem véletlenül adta az író regényének a Különös házasság címet. Valóban, nem mindennapi történetet beszél el, és különösen emeli a mű érdekességét, hogy történelmi alapja van. Buttler János és Dőry Mária kényszerházasság-ügye túllépett két ember személyi kapcsolatán — országos üggyé vált. Kialakult a Buttler-pártiak és a Dőry-pártiak tábora. Fogcsikorgatva harcoltak egymás ellen — nem fegyverekkel, nem szemtől szembe. Hiszen ez az út biztos győzelemre vitte volna Buttler János igazát. Dőryék számára idegen volt a becsületes harc, hiszen az ügy, melyet képviseltek, becstelen volt. A báró gaztette nem állt meg a házassági kényszer tényénél, ugyanolyan kíméletlenül harcolt a házasság érvényben tartásáért is. Nem válogatott az eszközökben — erőszak, megvesztegetés, intrika természetes volt a számára. Az írói igazságszolgáltatás enyhített a szomorú valóságon: a meghurcolt szerelmesek mégis egymásé lettek. Václav Koval : Peti, én meg az atomok 66. illusztrált oldal. Ara kötve 16.70. Kčs. Serdülő ifjúság számára 10—14 évig. Egy vasamapi kirándulás alkotja a történet keretét. Hegymászás és gombaszedés közben mondja el a nagybács' unokaöccsének mindazt amit az atomról és a molekulákról minden kisdiáknak tudnia kell. A természetből \ett példákon magyarázza meg a nagybácsi a mindenre kíváncsi Petinek, mi az atom, hogy jön létre az atomrobbanás és mire lehet az így nyert energiát felhasz nálni. A sok rajz és ábra csak még ért hetőbbé teszi ennek a szórakozva tanító könyvnek a mondanivalóját. A könyvet magyar nyelvre Tóth Tibor fordította. Louis Fürnberg neves német író több hetes tanulmányúton Csehszlovákiában tartózkodik. Dr. Jirí Reichenberg orgonaművész az NDK-ban hangversenyezik. Három hét alatt hét hangversenyt rendez Weimarban, Berlinben, Lipcsén, Halléban és más városokban. ha belepottyant valami vigadalomba! Nos, Strieženec tanító pontosan azt tette, amit csak egy nagyon lelkes, faluját, népét nagyon szerető Csemadok-vezető tehet. Megtakarított pénzecskéjéből összevásárolt mindenféle táncszakkönyvet, megtanulta silabizálni a tánclépések furcsábbnál-furcsább hieroglifáit, minden üres percében könyvvel a kezében tánclépéseket gyakorolt, két leánnyal, meg hét fiúval bővítette ki tánccsoportját (a nyolcadik férfitáncos saját maga volt!), betanította a Balatoni majális című gyönyörű tánckompozícióit — és megnyerték a pöstyéni versenyt is! Ugyan mi lehet az elkövetkezendőkben különösen érdekes még? A pöstyéni diadal után harmadikok lettek a bratislavai kultúrparkban megrendezett szlovákiai döntőn, Prágában pedig elismerő oklevelet kaptak, mint az egész ország egyik legjobb népi táncegyüttese. 1955. őszén megnyerték a Diószegen megrendezett Csemadok-szemle tánccsoportjainak versenyét. 1956. december 30án pedig a losonci országos Csemadok-szemlén lettek elsők. S HOGY MI ITT A KULTÚRA, a kultúrhiva-tás teljesítése? Nos, a püspökiek azóta már csakis szlovákiai eredetű népi tánckompozíciókat mutatnak be, olyanokat, amelyek nagyrészét saját maguk dolgozták át, s amelyeket az ő felújításuk nélkül talán már el is felejtenénk lassanként. S emellett a táncegyüttes révén olyan fellendülésnek indult az egész püspöki Csemadok-élet, amilyenről a püspöki kultúra élharcosai még álmodni se mertek volna pár évvel ezelőtt. Hát igen, ilyen módon is lehet fejleszteni egy csak papíron működő Csemadok-csoportot. NEUMANN JÁNOS Színházaink évről évre országos körúttal fejezik be az évadot. Az eperjesi Ukrán Nemzeti Színház 45 főnyi csoportja május havában Ivan Franko „Ellopott boldogság" című drámájával Nyitra és Bratislava kerületét, valamint Csehország több városát látogatja meg. Ez alkalommal közel 30 előadást tartanak. Miroslav Stehlík: „Ketten a veremben" című vígjátéka országszerte sikert aratott. Köztársaságunkban alig akad Színház, amely ne tűzte volna műsorára. A komáromiak átütő sikere után most az eperjesi Ukrán Nemzeti Színház mutatta be. A premier május 2-án volt. A főbb szerepeket Korba Jozef, Lopatová Margaréta, Šimko Pavel, Ladíšinský Mikuláš, Hajný Viktor és Bittner Anna alakították. —Ye — SÍRKŐ A SZEMÉTDOMBON Néhány nappal azelőtt a rosszul kövezett Miklós utcán lépkedtem a bratislavai Miklós-templom felé. Templom állt ezen a helyen már a XIV. században is, azonban 1439. augusztus 24-én Rozgonyi István a Miklós utcát felgyújtatta és valószínűleg a templom is leégett. A XVII. században nyerte el mai formáját. A Miklós utcáról lépcsők vezetnek a templomhoz. A jobboldalon 1771-ből származó Krisztus-szobor őrlődik vasrács mögött. A templom rozsdás vas-ajtaja fölött kőbevésett címerek pompáznak. A Városi Levéltárban található adatokból tudjuk, hogy a Miklóstemplom a hajósok temploma volt és bár mai formájában nem mutat különösebb stílusbeli értéket, bizonyos, hogy a falak áttörése, javítása, torzítása előtt, sgyike volt a város legszebb renaissance-építményeinek. A templom mögött virágzó barackfa illegeti kacér ágait a tavaszi szélben. A fa alól néztem a város kéményeit, karcsú tornyait és zöldelő hegykoszorúját. A virágzó barackfa alatt álltam és mellettem — a szemétdombon — lukas fazekak, cseréptörmelék és jires konzervdobozok társaságában hever egy sírkő: Franciscus Xavér Messerschmidt, született 1736. február 6-án, meghalt 1783. augusztus 21-én — hirdetik a kopott "betűk. Vajon ki ez az ember, akinek sírköve a szemétdombot díszíti? Korának hírneves karakterisztikus szobrásza, az emberi szenvedélyek művészi ábrázolója. Münchenben, Bécsben és Rómában tanult. 1777-ben jött Pozsony városába. Negyvennyolc mellszobrot készített, amelyek közül talán a leghíresebb egy jellemfej: A vízbefúló. Nem vagyok hivatalos szerv, nem vagyok az Emlékvédő Hivatal tagja és azért csak nagyon halkan, nagyon illedelmesen javasolom, hogy Messerschmidt Xavér Ferenc szobrászművész sírköve sírja fölött állva hirdesse a késő unokáknak: Itt egy művész álmodja örök álmait, egy kéz hanyatlott örök pihenőre, egy kéz — amely valaha szépet alkotott! M. Gy. VIRSLI SZELETELVE, TORMAVAL Kerek félévszázados, régen elfelejtett prágai történeteket olvasgatok. Akkoriban még nem ment ritkaságszámba a torma — ami most gyakrabban nincs, mint van — és elődeink kényes ínyencek módjára hámozva és felszeletelve élvezték a virsli-, szafa- | Iádé- és kolbászárú-különlegességeket. — Két pár virslit hámozva, tormával! — Három szafaládét felszeletelve, mustárral és ecetes hagymával! Ezeket a szabatosan körülírt megrendeléseket gyakran lehetett hallani az akkori prágai hentesek kifőzdéiben. Roppant ügyes, gyors és készséges volt a kiszolgáló személyzet. Mosolyra nyílt a vendég kerek ábrázata, ha a szabályos karikákra szeletelt ízes falatok illata megcsapta orrát. Nagy dolog és szép látvány volt a párolgó virslivel megrakott tányér az ötven év előtti Prágában, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy az akkori virsliféleségek hosszabbak és vastagabbak voltak, mint manapság. Csakhogy ... Csakhogy az akkori mindkét nembeli eladószemélyzet egy fényes trükkre jött rá — isten tudja, hogyan terjedt el oly villámgyorsan a történelmi Cseh Királyság székesfővárosában — amivel évekig becsapták a korgó gyomrokat és fürkésző pillantásokat. A leleményes henteslegények és kívánatos felszolgáló lányok minden virsliből — szerényen — eny karikát félretettek. Látszólag minden vendég megkapta a magáét, de a hetedik vagy nyolcadik, a pult alatti félretett karikákból kapta a porcióját és ennek ellenértékét a segéd úr, vagy segédkisasszony a maga javára inkasszálta, minek következtében fizetése és a kijáró borravaló mellett rendszéres mellékkeresethez, „prémiumhoz" jutott. Ebből is látható, hogy az emberek egy része igen szívesen „kezdeményezett". Hiába, a kezdeményezésnek sohase lehetett gátat szabni. Megörökítem egy gyermekkori virsliemlékemet. Őszülő fejjel, évtizedek után jöttem rá, miért szeletelte fel a virslit, szafalédát, vagy kolbászt drága jó anyám, ha időnként azzal kedveskedett a családnak. Takarékosságból tette az édes, nehogy ellenőrizzük, miszerint négyünknek csak három párból készítette a vacsorát. Rájöttem arra is, miért volt régen olyan feltűnően sok hentesüzlet a száztornyú fővárosban. A „prémium" kis boltokhoz juttatta a vállalkozó szellemű alkalmazottakat. A szerény fizetésből aligha tudták volna önállósítani magukat. A „béralap" túllépését az évek folyamán észrevették (csak észrevették és nem érezték — busás hasznuk mellett) a hentesüzletek tekintélyes tulajdonosai. 1905-ben viharos lefolyású gyűlést tartottak — sok szenvedélyes kifakadás hangzott el, hogy alkalmazottaik mennyire kizsákmányolják őket — és elhatározták, hogy üzleteikben többé nem árusítják a virsliféleségeket felszeletelt állapotban. Igaz viszont, hogy a virslik, szafaládék és kolbászok azóta sokkal kisebbek lettek. Legalábbis azzal a bizonyos félretett karikával. A béralap törvényellenes túllépését — megint csak a fogyasztók kárára — mielőbb be kellett hozni. Hiába, a pénzügyi fegyelem pontos betartása méltán foglalkoztatta a derék hentesmestereket. haza vacsorára. Kéttagú család — három pár virsli. De óvatosságból — ami biztos, az biztos — leméretem. Hogy pontosan harminc dekát nyomjon. Nekem ne szeletelje fel a virslit senki. Két pár az enyém, egy pár az asszonyé. Be kell ugyanis hoznom, amit szegény édesanyám megtakarított rajtam. Jó Sándor ^EiBiiajiBiiaiTaiiaiiaiiviiBii-HEia^iaiiviiaiTaiianHiiBiiHiiBii.BiimiiaitBtiBiiajiBTiBiivTTviiBrtaiiauBintiMiiBiiBiiHiiBEiaiiBiTBiiBiiBttaiiajiHiiBiiaiiHi^r A velem együtt két tagot számláló családom számára ma virslit viszek JiáttúíZ) kévém.. • ... az ördög tudja, hogy v-an ez azzal az emberi természettel, mindig az kellene, ami éppen nincs. Teszem, a múltkor almát vásároltam az egyik utcai standnál és milyen almát? Piros, mint a vér, rajta napcsókolta aranysárga foltokkal, hamvas, mint egy fiatal lány arcocskája, neve Jonathán, zamatos és illatos, eszembe juttatta, hogy ilyesmivel bolondíthatta meg Éva anyánk Ádámot a paradicsomban. De mit tesz isten — egy nő jön és lihegve szól: — Nincs banán? Ez rettenettes, hát ez kibírhatatlan ... Csak született jómodoromnak köszönhette, hogy valami cifrát ne mondjak és csak így szóltam a kis tündérhez: — Mért nem vesz almát, hisz ez olcsó és nagyon egészséges? Már ezt is megbántam, mert mint egy fúria ripakodott rám: — Egyen maga almát, én csak a banánt szeretem! Egy idősebb vásárló nyugodtan közbelépett: — Kérem, én épp most jöttem a Steiner Gábor utcán, ott a Télistadion megállójánál van egy zöldséges bolt, ott láttam banánt, ha siet, még kap belőle. Meg sem köszönve a jó tanácsot, rohant a villamosmegállóhoz és felugrott a már mozgásban levő kettes villamosra, mely a tőle megszokott gyorsasággal robogott vele a Téli-stadion felé. Ekkor az idősebb vásárló elneveti magát és mindannyiunk kárörömére így szól: — Már két hónapja nem jártam a Téli-stadion tájékán, de ha neki pont banán kell... No kérem, ez a kis jelenet jutott eszembe, mikor tegnap a Če- dok bratislavai utazási irodája előtt megláttam a tömeget. Közelharcot vívtak, hogyi jelentkezhessenek a külföldi nyaralásokra. Van Tátránk, mesés tavaink, kitűnő, világhírű fürdőhelyeink, hová a vi- s lág minden tájáról özönlenek az = emberek, dehát nekünk pont ba- | nán, pardon — a tenger kell. Hisz nem mondom, ez nagyon szép = dolog, csak utazzanak az emberek, | ha van rá lehetőség, de nini: ott = áll például egyik ismerősöm, aki | nemrég sírt, hogy nem tud ki- | .jönni a fizetéséből. Biztos nyert | a S-az-kán! No, akkor megadhatja š azt az öt koronát is, amit még a | télen kért tőlem kölcsön cigaret- | tára. Megszólítom: = — Hová, hová? | — Kicsit megyek Bulgáriába, az | olcsóbb mint Jugoszlávia. | — Ejnye — mondom magam is = kedvet kapva —, most nem tudok | bejutni, informáljon kérem, hová | lehet utazni és mennyibe kerül? = Mint egy élő prospektus darál- | ja: = — E hó 15-től 19-ig lehet je- | lentkezni, a-b-c kategóriák van- " nak. Jugoszlávia 14 napra 2850 | Kčs. Gyerekeknek 10 éves korig § 1900, Bulgáriába ugyanilyen időre | repülőgépen 3700 Kčs, vonatta' | csak 2550 Kčs, de faházban po- = tom 1800 Kčs. Azonkívül mehet I Lengyelországba, Kelet-Némefcor- § szágba... de én csak Bulgáriába = megyek az oly olcsó, meg aztán = ott jó báránybőröket is lehet kap- | ni... = A tengerről nem is tesz emlí- | tést, úgy látszik, nem is fontos I neki. | — De hisz ezért a pénzért itt- | hon akár egy hónapig is elnya- = ralhat, kitűnő ellátással... | — De nézze — mondja ő át- = szellemült arccal, —, mégis egész | más az a jó bolgár paprika, meg = az a jó bolgár dohány... | Lesütöm a szemem. Hát lehet = ennek az idealistának megmonda- | ni„ hogy adja meg azt az öt koro- = nát, amit még a télen kért köl- {= csön Detvára ? | Simko Margit = >-|||llliaE!lliailllll!lll!aillliail|illl!llllllllli:il!||l!ll<llll!<Bllllil!iaillillltll!lll|[!|![|l!Sil|l|!|uill|li|[!|lia!i|l|||í|||||!|ll|||||i|i||i!|!^ Országos bemutató Prešovban dekes találkozót jelent a román drámairodalommal, amely nálunk I. L. Caragiale-t kivéve csaknem ismeretlen. A bemutató országos jellegű volt és ezért különösképpen figyelmet érdemel. — Ye.— A prešovi Ukrán Nemzeti Színház e hó 25-én mutatta be Mihail Sebastian: „Névtelen csillag" című vígjátékát, amelyt Szuchy M. Emil rendezett. A mű szellemes társadalmi komédia, amely típusok egész során át mutatja be egy romániai vidéki kisváros jellegzetes életét mintegy 25 évvel ezelőtt a maga álnokságával, álszent erkölcseivel. Ez a vígjáték a színházlátogató számára új és ér-