Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-29 / 148. szám, szerda

Az oktatás és névelés színvonalának emeléséért Az utóbbi években sok szó esik az iskolai problémákról; temérdek cikk mutatott rá az iskola oktató és nevelő munkájának hiányosságaira. Rengeteg javaslat érkezett maguktól az érdekeltektől — a tanítóktól, s felülről, az illetékes szervektől az Iskolai munka, a tanítás és a nevelés megjavítására, jelenlegi fogyatékosságainak kiküszöbölésére. Sőt, pártunk Központi Bizottsága is nem egyszer foglalkozott iskoláink helyzetével és a teendőket határozatokban foglelta össze. Az Iskolai munka egyik fő fogyatékossága, mint arra a pártszervek Is számtalanszor felhívták a figyelmet, az oktató és a nevelő munka kettéválasztásában van, ami komoly hiba. Az iskolák fogyatékos munkájának, a tanulók nem mindenütt és nem egészen kielégítő tudásának oka jelentős részben a pedagógusok még nem egészien kielégítő felkészültségében van, s ezt a problémát érdemes lesz közelebbről megvizsgálnunk. Egyet le kell szögeznünk: a jó pedagógus jó oktató és jó nevelő is. Csak így érhet el sikereket az iskolai munkában. Viszont nem lehet jó nevelő az. akinek hiányos ismeretei vannak szaktárgya köréből, aki tudásával nem tud tekintélyt szerezni a tanulók előtt, ami azután a fegyelem rovására megy. Már pedig a gyermeki lélek alapvető tulajdonsága a fürkészés, sőt serdülőknél szinte természetszerűen tekintetbe kell vennünk azt, hogy a kamasz mindent elkövet, csakhogy valamiben „megfoghassa" tanárát. Már pedig mi sem könnyebb ennél, ha hiáinyzik a komoly tárgyismeret. Ebből törvényszerűen következik: minden pedagógusnak fokozottan törekednie kell szakismereteinek elmélyítésére, lépést kell tartania a tudománnyal, hogy ne maradjon szégyenben tanítványai előtt. Ezzel kapcsolatban felvetődik a tanítók képesítésének kérdése. Tudvalevő, hogy a múltban rendkívül kevés volt a képesített tanítók száma. Ez érthető is, mert a háború utáni években, amikor népi demokratikus rendszerünk az új szocialista iskolarendszer építésében is megtette az első lépéseket, megszaporodott az iskolák száma. A régi tanerők közül viszont sokan nyugalomba vonultak, vagy nem feleltek meg az új iskolarendszer szellemének és szükséges volt, különösen a magyar Iskolák terén, új káderek képzésére, gyors tanfolyamok stb. keretében. A különféle tanfolyamokon csak ízelítőt kaptak az alapból, a továbbiakban már tőlük függött, mennyire sajátítják el szaktárgyaik ismereteit és a tanítás művészetét. 1948 óta immár kilenc év telt el s azóta nagy sikereket könyveltünk el az építés és a kultúra minden terén. Nagyot változtak az idők. Az új idők, a megváltozott helyzet új feladatokat, újabb kötelességeket hoztak magukkal. Ma már igényesebbek vagyunk iskoláink munkájával szemben is, és jogosan! / Pártunk és államunk képzettségük fokozására, szakképesítésük megszerzésére ösztönzi a pedagógusokat. Az aktív tanítók a pedagógiai fő- és felsőbb iskolák mellett létesített távtanulási szakosztályok keretében szerezhetik meg képesítésüket. E téren azonban nem elégedhetünk még meg az elért eredményekkel. így például nem kevés az olyan távhallgatók száma, akik már 1950 óta járnak a konzultációkra, de még az első évfolyamból sem tudták letenni a vizsgákat. Ezeknél najjtyfokú érdektelenséggel és lelkiismeretlenséggel állunk szemben. Ha megvizsgáljuk a Bratislavai Felsőbb Pedagógiai Iskola távtanulási tagozatának felsőbb évfolyamait látogató hallgatók tanulmányi eredményeit, azt látjuk, hogy a szlovák részen 190 beiratkozott másodéves hallgató közül csak negyvenen tették le vizsgáikat az első évfolyamból, kb. negyvenhármat a hiányzó vizsgák miatt viasszatettek az első évfolyamba, a többit pedig csak azzal a feltétellel hagyták meg a második évfolyamban, ha hiányzó, négynél nem több vizsgájukat bizonyos hataridőig leteszik. A magyar részen 45 beiratkozott másodéves hallgató közül csak heten tették le összes Vizsgáikat az első évfolyamból, kilencet a túlnyomóan hiányzó vizsgák miatt áttettek az első évfolyamba, a többinek pedig egy kitűzött időpontig le kel tennie hiányzó, négynél nem több, vizsgáit. Ennek ellenére a tanítók képesítése megszerzésének, illetve szaktudása fokozásának terén is figyelemre méltó sfeereket könyveltünk el az utóbbi Időben. 1960-tól csak képesített tanítók fognak működni a nemzeti iskolákban. Ezt úgy érjük el, hogy az idén 300 és a következő években szintén további 300 tanító teszi le a pedagó giai érettségit a távtanulás kereté ben, ezenkívül új tanerők hagyják el a pedagógiai iskolákat, továbbá egyéves tanfolyamok létesülnek a tizenegyéves Iskolák végzett növendékei számára, akik közül 1400-an nyernek tanítói oklevelet. így 1960-ig szakképzett tanítók váltják fel a képesítéssel nem rendelkezőket a nemzeti iskolákban. (Akik 1960-ig utólagosan nem teszik le az érettségit, azokat elbocsátják a tanítói pályáról.) A nyolcéves iskolákon működő nem képesített tanítók száma 1960-ig 15 százalékra csökken. A felsőbb pedagógiai iskolákat 1960-lg fokozatosan 2770 képesített tanerő hagyja el, ezenkívül 2500 tanító a távtanulás keretében szerzi meg képesítését. A nem képesített tanerőket innen folyamatosan áthelyezik a nemzeti iskolákba, úgyhogy 1061-ig 1000 nem szakképesített tanító megy át a nyolcéves iskolákból a nemzeti iskolákba tanítani. A tizenegyéves iskolákban örvendetesen megjavult a képesített tanerők összetétele úgy, hogy már 1957ben 170, 1958-ban pedig további 130 nem képesített tanerőt helyeznek* át innen a ny-jlcéves iskolákba. 1959-ben már nem fog szakképesítéssel nem rendelkező tanerő működni a tizenegyéves iskolákban, sőt még száz főiskolát végzett pedagógus a 6.—8. osztályokban fog tanítani, hogy tartalékot képezzen a 17 éves korig tartó általános iskolakötelezettség bevezetésére. Nem kis erőfeszítést igényéi az aktív, nem szakképzett tanerők számára képesítésük megszerzése a napi iskolai oktató és nevelő munka mellett való tanulás. De megéri, mert jutalma a tanítványok szeretete. Aki valóban szereti pedagógusi hivatását, minden áldozatot meghoz érte. Gondoljunk csak a múlt nagy pedagógusainak küzdelmes életpályájára. őket akkor nem vette körül a dolgozó nép uártj'nak és államának szeretete és mégis nagyokká és a társadalom értékes tagjaivá lettek, mert szedették hivatásukat és népüket, melyet odaadóan törekedtek szolgálni. Efcért tanítóink a társadalmi munkából se vonakodjanak részt vállalni. Ma már nincs tanítóhiány. A pedagógiai iskolákból évente tehetséges, fiatal pedagógusok kerülnek ki, akikkel pótolni lehet azokat, akik még a nemzeti iskolai tanításnak megfelelő képesítést, a pedagógiai érettségit sem tudták hosszú idő óta megszerezni. Igen, ma igényesebbek vagyunk. A nép államát építjük, sokoldalú művelt, kulturáltabb nemzedéket ak?runk nevelni. Államunk az iskolapolitika terén arra törekszik, hogy mindenütt megfelelő szakképesített tanerők lássák el a tanításnevelés munkáját. Aki nem tart a korral, az új követelményekkel, az lemorzsolódik, kiesik. Akit pedig igaz hivatásérzés fűt és hajt, az minden akadállyal, nehézséggel megküzd, hogv meqálHa helyét, mint az ifjú lelkek virágerdejének kertésze. fmt^m mmmm 1 « •1 ÍÍEÍiiKÍSíii^:®:. •itei *!íf" < i ŕ •iijili-íi-K 1 i Ä:;!"!: „o . ... * Sikeres bemutatkozás A budapesti rajkózenekar csehszlovákiai vendégszereplése során Bratislavába is ellátogatott és több este megérdemelt sikerrel lépett fel a Kultúra és Pihenés Parkjában. Velük együtt szerepel a Petőfiről elnevezett Ifjúsági együttes. Baloldali képünkön a Petőfi együttes táncpárja csárdást rop. Másik képünkön a rajkózenekar legfiatalabb tagját, kilenc éves prímását láthatjuk, akit közönségünk nagy szeretettel fogadott. A szlovák népművészet nesztorai A „Szerelem" bemutatója a bratislavai Cérnagyárban öntevékeny színjátszó köreinkről sokszor beszélünk és sokszor elmondjuk, mit kellene játszaniok. Sokan megértik a követelményeket és tudják, hogy tevékenységüket nem a kasszaés látszatsikernek kell irányítania. Az ilyen öntevékeny színjátszókörök közé sorolhatjuk a bratislavai Cémagyár magyar színjátszóit is. Erről az együttesről mindössze anynyit tudtunk, hogy létezik. Most módunkban volt közelebbről is megismerkedni velük. E hó 24-én a Cárnagyár üzemi klubjában előadták Barta Lajos „Szerelem" cimü színművét. A darab a század elején játszódik és egy kisvárosi család életének mozzanatait tárja a nézők elé. Barta Lajos „Szerelem" című színművét az elmúlt években újították fel a magyarországi színházakban. Tavaly cseh nyelven Prágában is játszották. Maqyarul ezt a kedves és sok sikert ért darabot Csehszlovákiában először a ^érnaqyáriak mutatták be. Játékuk mellett így ezért is elismerést érdemelnek. Csak örülhetünk, hogy ez a nagy múltra még vissza nem tekintő, arányIaq kicsi együttes, megbirkózott feladatával és olyan színművet hozott színre, amellyel megnverte a közönség tetszését. Az elismerés a szereplők mellett szóljon a rendező: Kelecsényi Józsefnek és Walter Pálnak, valamint az üzemi asztalosműhely kollektívájának, akik a darab kulisszáit és egyéb kellékeit brigádmunkával készítették el A bratislavai Cérnagyár üzemi klubjának magyar színjátszói műsorukkal bizonyára láskor is fellépnek és — előadásukon itt-ott még csiszolva — sok kellemes perceket szereznek majd a nézőknek. (b) A NÉPMŰVÉSZET ÉVEZREDES fejlődés eredménye. Az őskorban a primitív ember, miután elsődleges szükségleteit kielégítette, barlanglakásba húzódott az időjárás szeszélyei és a vadállatok támadása elől. A jóllakottság és biztonság érzése az animális ösztönökön túl emberi sajátosságokat fejlesztett ki benne, így a díszítő érzéket. Megjelennek a barlangok falába vésett rajzok, — a kagyló és színeskő-nyakláncok, az állatbőrruhát összefogó kapcsok, — a házieszközök vésett, később faragott díszei. Ezek az első elindulások, melyekhez folyton újabb elemek járulnak, nemzedékről nemzedékre szállnak. Értékes hagyomány ez: a néplélek képzőművészeti megnyilvánulása. Forrása elsősorban maga a természet, amellyel az akkori ember teljesen közvetlen kapcsolatban él. Ahogy a földrajzi és klimatikus viszonyok következtében minden élő szervezet differenciálódik, úgy kap új és más jelleget a népművészet is. Nemcsak nemzeteknek, de vidékeknek is külön, sajátos művészetük van és ez is számos ágra oszlik. A mi hazánk népművészete roppant gazdag és változatos, akárcsak az ország, melynek szülötte. Fafaragás, fazekasság, szivét, hímzés, csipkeverés, festés a legfőbb műfajok, melyek nemzedékeken keresztül értek, bonyolódtak, finomultak, egyéni ötletek, meglátások, fel-felbukkanó tehetségek jóvoltából gazdagodtak. A közelmúltban ebből a kollektív egységből egyes személyek emelkednek ki, akik különös hozzáértéssel és kvalitásokkal rendelkeznek. A népi demokrácia levegője serkentő és fejlesztő hatással van reájuk. Mert ma az elv: nemcsak megőrizni a már meglévő, sőt gyakran veszendőbe menő eredményeket, — hanem tovább vinni, segíteni és irányítani őket. A Szlovák Népművészeti Szövetkezet e héten Mihály utcai helyiségében a hazai folklór 10 nesztorá nak munkáit állította ki. — Kezdjük a legidősebbnél: a 81 éves Velký Grobon élő Kat a r in a Bryndzovánál. A Kis-Kárpátok vidéke gyönyörű népviseletének speciálisan čataji és grobi jellegében nagy része van a sokoldalúan tehetséges Bryndzovának. Évtizedeken keresztül itt tervezett tzámtalan hímzésmintát, maga is sokat hímzett. Munkái művészien tiszták, motívumban gazdagok, kompozícióban változatosak. Legfőbb díszítő eleme a növényzet. A hagyomány és természetérzéke alapján biztos ízléssel választja ki az esetenkint megfelelő formákat, ezeket állandóan variálja és veleszületett stilizáló hajlammal alkalmazza őket vidámszínü hímzéseiben. Falfestései virág szőnyegre emlékeztetnek. A meleget árasztó tűzhelyet, az otthon jelképét és középpontját, stilizált virágtartóból dúsan szétágazó ornamensekkel, főképp tulipánokkal ékesíti. Ján Ličk a, 78 éves, Vrbovcén élő kosárfonó. Nagy technikai ügyességgel, jó érzékkel készíti fűzfaágból, szalmából saját elgondolása és ötletei szerint a csinos, ízléses, különböző formájú, csipkeszerű díszítésű, célszerű fonott táskákat, kosarakat. A DVORNÍKI KATARÍNA BRYNDZOVÁ 1882-ben született s a Kis-Kárpátok népi művészetének legtehetségesebb képviselője. Hímzésmintái, maguk a hímzések, a kiállított néhány sarokfüggöny eredeti félfogásukkal, élénk képzelőtehetségre valló változatos formáikkal hatnak. Költői érzékkel varázsolja elő a virágok, szőlőfürtök, őzek és főképp a madarak fantasztikusan szép, új és mindig másképp stilizált formáit. Szinte szimbolikus értelme van ezeknek a keleti gazdagságú, finoman összehangolt színű motívumoknak. Fal- és tűzhely festéseinek sokféle a technikája. Ritmikus változatossággal hullámzónak a ragyogó tónusú elemek és motívumok. Apró dísztárgyai is kedves ötletek szülöttei. Michal P olaško 73 éves korában halt meg tavaly Pozdišovcén. Nagyon régi háziiparnak: a fazekasmesterségnek volt utolsó céhmestere. Kezéből számtalan szép formájú korsó, bögre, tál került ki. Figurális plasztikával is próbálkozott a későbbi években. Ekkor már nem korongon, hanem kézzel formálta a jó zempléni agyagból a játékos állatfigurákat: rátarti tyúkot, jámbor tehenet, hunyorgó A nyugat-berlini Renessaince-Theatreban 'nagy sikerrel folyik Erich Marié Remarque: Utolsó megálló című darabjának előadása. A darabot William Whyler rendező most megfilmesíti. Japán film készült Szamuil Marsak: A tizenkét hold című könyvéből. A Moszkvában vendégszereplő Magyar Cirkusz artistái ellátogattak a Vörös proletár-üzembe és a dolgozókat művészetükkel szórakoztatták. Találkozójukon szoros barátságot kötöttek az üzem dolgozóival. Megszűnt a Coliéres című amerikai képes folyóirat. A lapot 1888-ban Peter Colliér bibliakereskedő alapította. A lap tekintélyes, familiáris lapként indult, de később hasábjain helyet adott agressziós uszító cikkeknek, félmeztelen nők fényképeinek stb. A Colliére 4 millió példányszámban jelent meg. A '.kiadóvállalat nem tudta kellő reklámmal propagálni a lapot, s kiadása ezért az utóbbi években veszteséggel zárult, amely tavaly 7 és fél millió dollárt tett ki. A lap tulajdonosa ezért megszüntette a lap kiadását anélkül, hogy előzetesen értesítette volna szándékáról a lap olvasótáborát és 2400 munkatársát. Günther Weisenborn tekintélyes nyugatnémet író és drámaíró rövid tanulmányúton Csehszlovákiában tartózkodik. Az egyik párizsi könyvkiadóban megjelent a Goncourtok naplójának első kötete. A kilendkötetes mű 1895ig terjedően visszatükrözi a múlt szárad francia irodalmát. Vidám fecskék a címe Jean Laffite új regényének, amely egyszerű fiatalok romlatlan tiszta szerelmét ábrázolja. A Csemadok rozsnyói vezetősége karöltve a rozsnyói Vendéglátó Üzem igazgatóságával 1957 június 1, és 2.án járási dal- és táncünnepélyt rendez a gombaszögi csepkőbarlangnál. A Csemadok rozsnyói színjátszó csoportja előadja Kellér Dezső „Szombat délután" című zenés vígjátékát. Utána fellépnek a rozsnyói szlovák és magyar iskolák együttesei, valamint Rozsnyó, Pelsöc, Dernő, Lice, Barka, Sailice, Berréte és Hossz 'rét helyi csoportjai. R. P. Trussel A holnap küszöbén címmel drámát írt az atomháború fenyegető veszélyéről. A darab Nyugat-Ausztrália egyetemi színházában, valamint a rádióban nagy sikert aratott. vakondot, lompos medvét, bősz orosz-' lánt. Sőt kis kompozíciókban is, meg az egyéni felfogású kék-fehér betlehemes csoportban is megnyilvánul alkotó képessége és új irányba törekvése. Ján Mackó a gömöri bacsaművészet képviselője. Kutyafiguráival ékesített merítő edényeit egy darab fából faragja. Ezek évszázados, kipróbált formájukkal, harmonikus arányaikkal céljuknak remekül felelnek meg. Beidegzett kézügyességgel és szemmértékkel oldja meg az edény hárslevélformájú száját, melyből egy csöpp tej se ömlik ki, olyan stabil. Mária Gecelovská a gömöri fejkötők 71 éves mestere. Vert csipkéinek bonyolult és változatos a mintája és színe. Feketeszegélyes fehér-, esetleg zöld- és kéksávos a munkanapok főkötője, míg az esküvői fejdísznek élénk piros a kerete. Ma már alig hordják ezt a festői viseletet, mely nemzedékeken keresztül ékessége és büszkesége volt a falusi aszszonyoknak. Jozef Kemk o 70 éves helpai fafaragó. Az erdős Szlovákiának ezt az igen régi és ter: :észetszerűleg erősen fejlett művészetét folytatja a népi hagyományok folytonossága jegyében. Suhanckora óta farag konyhaedényt, botot, pipaszárat, furulyát. Ezeken többnyire szép, reliefszerű fehér-fekete ornamensek domborulnak. Kb. egy éve annak, hogy az öreg Kemko figurális kifejezést ad művészi érzékének és a „Detvai legény", — meg „Jánošík és kedvese" kettős faszobrával lapi meg az embert, melyeknek leegyszerűsített stilizáltsága és kitűnő plasztikája a tősgyökeres népi művészre jellemzők. Gőmörben a XVI. sz. óta egész falvak lakossága foglalkozott a földmüvelés mellett a fazekassággál. Itt él Siveticén a 67 éves Ján K o v á č, az ôsi mesterség tehetséges folytatója és fejlesztője. A barnás-zöldes hullámvonalakkal, pettyekkel, virággal ékes fazekakon, csobolyókon és tányérokon kívül felelevenítette a feketére füstölt. vésett díszű edényeket is, melyek harmonikus formájukkal igen kedveltek. Anna Hroncová Oőován még ma is szövőszéke előtt áll és a 62 éves fürge asszony vetélóje alól sok-sok méter fekete-, meg barnaalapú érdekes, színes csíkozású és mintázatú szőttes kerül ki. Ezelőtt minden falusi anya így készítette lányai kelengyéjét. Takarókat és főleg ágyhuzatokat. Büszke is volt erre a menyecske és a duzzadó párnás, magasra vetett, takaratlan ágy a szoba fődísze lett. Ma is hatásosak ezek a finoman egyszerű, egyéni színezésű anyagok. Modern lakásba is igen jól illeszkednek bele függöny és takaró formájában. ízlésesek, tartósak s hasonlíthatatlanul szebbek a lélektelen gyári készítményeknél. A SZENIOROK LEGFIATALABBJA Kovács Lajos jelšavai gubakészítő. Az ázsiai steppék pásztornépének ruházata és takarói készültek ebből a juhgyapjúból szőtt anyagból. Valaha nagy cikk volt ez nálunk is, ma már nem hordják itt a bő gubát, — íótakaró még akad ebből a fajtából. Kovács folytatója ennek a letűnt régi mesterségnek. Örvendetes a fokozódó és egyre általánosodó érdeklődés, mely a képzőművészet ősét: az anyaföldben gyökerező, természetből fakadó népművészetet kíséri. BÁRKÁNY OLGA OJ SZÖ 1957. május 28. Ždanovova 1.