Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-22 / 141. szám, szerda

b Szovjetunió felajánlja Franciaországnak: Kezdeményezzék együtt az európai biztonsági rendszer ALAPELVEINEK KIDOLGOZÁSÁT N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének üzenete Üuy Mollet francia miniszterelnökhöz Moszkva (TASZSZ) — Sz. A. Vinogradov, a Szovjetunió franciaországbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete május 18-án meglátogatta Guy Mollet francia miniszterelnököt és átadta neki N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének üzenetét. A nagyhatalmakon múlik a béke és a háború ívla talán sokkal jobban, mint bármikor az utóbbi években nagy kifejező erővel nyilvánul meg két ellentétes irányzat a nemzetközi kapcsolatok fejlődésében. Egyrészt egyre sürgetőbben hangzik a nemzetek szava, amelyek felhívják az államférfiakat arra, hogy ne engedjék meg a háborús veszély fokozódását, hanem a nemzetközi feszültség enyhítésére törekedjenek s megszilárdítsák az államok közötti békés kapcsolatokat és együttműködést, felújítván így azt a „genfi szellemet", amelyet oly örömmel üdvözölt valamennyi nemzet. Másrészt fennállnak olyan erők, amelyek a végsőkig ki akarják élezni a nemzetközi helyzetet s a világot a „háborús szakadék peremén akarják tartani", hogy ebből politikai előnyöket húzzanak. A fő kérdés most az, hogy e két irányzat közül melyik kerül túlsúlyba, vajon az államok a békés egymás mellett élés és együttműködés útjára lépnek-e vagy megengedik a helyzet további kiéleződését és azt, hogy pusztító atomháborúba sodródjék a világ. „Ami bennünket, a szovjet kormányt illet, mélységes meggyőződésünk, hogy a béke megvédésének és a háborús veszély elhárításának kérdésében az államoknak nem szabad két táborra szakadniok. Az államoknak különféle nézetük lehet egyes nemzetközi problémákról: fennállhatnak, sőt elkerülhetetlenek az ideológiai eltérések is a különböző társadalmi rendszerű országok között. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehet megegyezni a legfőbb dologban, a béke megőrzésében, az új háború kirobbantásának megakadályozásában. Fontos főleg az, hogy a nagyhatalmak készek legyenek a kölcsönös bizalom kapcsolatait megteremteni és együttműködni a vitás kérdések békés megoldásában". N. A. Bulganyin levelének további részében utalt az 1956. május 19-én Moszkvában aláírt közös szovjet-francia nyilatkozatra, majd így folytatta: Az európai biztonságról „Ügy vélem, hogy ezen megegyezésünk megvalósítása a jelenlegi feltételek között rendkívül fontos országainkra és az európai béke megszilárdítására. Ennek nélkülözhetetlen feltételei megvannak. Ha a dologra elfogulatlanul tekintünk, el kell ismernünk, hogy a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok fő kérdéseiben országaink érdekei nem térnek el egymástól. Engedjék meg, hogy elsősorban az európai biztonság problémájával foglalkozzam. A tavalyi szovjet-francia tárgyalások megmutatták, hogy a két kormány nézetei teljesen megegyeznek abban, hogy Európa békéje és biztonsága döntő fontosságú a világbéke megőrzésének szempontjából. A történelmi tapasztalatok meggyőzően tanúskodnak arról, hogy a nagyhatalmak közül a Szovjetuniónak és Franciaországnak —' mint kontinentális hatalmaknak — a legnagyobb érdekük az európai biztonság problémájának megoldása. Hisz éppen a mi országaink ellen irányultak nem egyszer az agresszív német" militarizmus fő csapásai és ki gondoskodjék elsősorban róla, ha nem a Szovjetunió és Franciaország, hogy Európában olyan feltételek alakuljanak ki, amelyek az ehhez hasonló agresszív háború megismétlődését a mi világrészünkön lehetetlenné teszik. Bizonyára ismeretes Ön előtt, elnök úr, hogy a szovjet kormány sohasem tartotta az európai biztonság biztosítására szolgáló alkalmas eszköznek azt, hogy az európai államok egymással szemben álló zárt katonai tömbökre oszlanak. Ügy véljük, hogy Európa valóban normális helyzete csupán akkor következhet be, ha jelenlegi katonai csoportosulásokra való szétforgácsolódását kiküszöböljük — akár fokozatosan, lépésről lépésre — megszüntetjük és valamennyi európai államnak közös törekvése alapján biztosítjuk Európa biztonságát, függetlenül társadalmi rendszerüktől és attól, hogy ezeket az államokat ma „nyugati", illetve „keleti" államoknak tekintik-e. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy a nyugati hatalmaknak az utóbbi időben foganatosított intézkedései egyre bonyolultabbá teszik Európa helyzetét. Elsősorban a NATO teljesen indokolatlan tevékenységére gondolok, amely intézkedéseket tesz a háború előkészítésére. Ismert tény az, hogy az említett katonai csoportosulás tanácsának minden egyes ülése után bejelentik a világnak a háborús előkészületeket fokozó újabb lépéseiket. A történelem, főleg a XX. század történelme számos példát ismer arra, hogy az agresszív rablóháborúkat hangzatos békedeklarációk leple alatt készítették elő, ahogy azt most a NATO teszi. Nemegyszer túlságosan nagy árat fizettünk az agresszor felett aratott győzelemért, sok-sok vért ontottunk az agresszió elleni harcban ahhoz, hogy hiszékenyek legyünk és ne vonjuk le a szükséges következtetéseket Európának jelenlegi helyzetéből, amelyet a NATO tevékenysége idéz elő. Ezzel kapcsolatban többek között a hat nyugat-európai államnak új szövetségére hivatkozom, amelyet az utóbbi időben lázas gyorsasággal alakítottak meg az EURATOM és közös piac név alatt. A szovjet kormány részletesen értékelte e szövetségeket ez év március 16-i külön nyilatkozatában. Meggyőződésünk szerint az EURATOM és a közös piac létesítése, valamint a NATO utóbbi időben folytatott közvetlen katonai előkészületei azt a célt szolgálják, hogy még jobban elmélyítsék Európának katonai csoportosulásokra való szakadását, megszUárdítsák a nyugateurópai államok csoportjának, a NATO tagjainak elszigetelődését és így újabb akadályokat gördítsenek az összeurópai együttműködés útjába, amire nézetünk szerint Franciaországnak nem kevésbé van szüksége, mint a Szovjetuniónak. A német militarizmus veszélyesen erősödik A jelenlegi európai helyzet kérdésével kapcsolatban fel kell hívnunk a figyelmet Nyugat-Németország remilitarizációs politikájának komoly veszélyére. Az újrafegyverzést az NSZK kormánya a nyugati hatalmak támogatásával végzi. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy az általános hadkötelezettség bevezeté sével az NSZK-ban megteremtették egy sok millió főnyi hadsereg gyors növekedésének feltételeit. Nem kétséges az sem, hogy a visz szavágás gondolatát ápoló nyugat németországi befolyásos körök, amelyek már most nyíltan követelik az európai államok jelenlegi határainak revízióját, felhasználják az EURATOMban való részvételüket is arra, hogy a leggyorsabban megkezdhessék saját atomfegyverek gyártását. A szovjet kormány már nem egyszer figyelmeztette a nyugati hatalmakat arra, mily veszélyes úton halad Nyugat-Németország fejlődése. Mai üzenetemben újból figyelmeztetni szeretném elnök urat a jelenlegi helyzet ve szélyességére, amely sok mindenben emlékezteti a második világháborút megelőző évek helyzetére, A szovjet kormány sokat tett azért, hogy jó baráti kapcsolatokat létesítsen a Német Szövetségi Köztársasággal is és ha Franciaország is erre törekszik, ez teljesen érthető és természetes dolog. Azonban a Németországgal való jó kapcsolatok csak akkor felelnek meg az európai bCke megszilárdítása érdekeinek és csak akkor keltenek bizalmat az európai nemzetekben, ha ezt nem kíséri az agresszív német militarizmus felújításának támogatása. Ugyanolyan őszinteséggel, amilyen moszkvai tárgyalásainkat jellemezte, szeretném megmondani Önnek, elnök úr, hogy kartársaim és én magam is mélyen nyugtalankodunk amiatt, hogy Fi-anciaország az atomháború élőké szítésének politikáját folytatva elha tározta, hogy területét az amerikai atomtámaszpontok rendelkezésére bocsátja. Az európai biztonság

i rendszer kidolgozásáért A Szovjetunió kormánya tudja hogy az európai kollektív biztonság hatékony rendszerének megteremtése nem könnyű dolog, de ennek ellenére úgy véli, hogy az adott körülmények között létfontosságú hozzáfogni probléma megoldásához. Kezdetnek talán hozzá kellene fogni legalább e probléma részleges megoldásához, kölcsönösen elfogadható ideiglenes intézkedéseket kellene találni és megegyezést elérni e kérdésekben. A Szovjetunió például már nem egyszer javasolta, hogy kölcsönös meg nem támadási szerződést kössenek egymással az Északatlanti Tömb tagjai és a varsói szerződésben résztvevő országok. Ha nem lehetséges már most megegyezést elérni az összes külföldi támaszpontok felszámolásában, nézetünk szerint meg lehet kezdeni az USA-nak, Nagy-Britanniának és Franoiaországank a NATO tagállamai területén levő fegyveres erői létszáma, valamint a Szovjetunió fegyveres erőinek a varsói szerződés résztvevő országai területén levő fegyveres erői létszáma egyidejű korlátozását. A szovjet kormány hajlandó az érdekelt országokkal megtárgyalni a korlátozott fegyverzetű és ellenőrzött európai övezet létesítésének kérdését is; ez az övezet magában foglalná Németország két részének és a velük szomszédos államoknak területét. Ügy vélem, elnök úr, hogy teljesen természetes volna, ha kormányaink, mint olyan két nagyhatalom kormányai, amelyeknek rendkívüli érdekük a szilárd európai biztonsági rendszer megteremtése, kezdeményeznék e rendszer alapjainak kidolgozását előzetes kétoldalú tanácskozások útján. E tanácskozások formájának és színvonalának kérdésében már most ha ladék nélkül megegyezést lehetne el émi a szokásos diplomáciai úton. Ezt a néhány gondolatot akartam önnel közölni az európai biztonságról amely mindkét országunk nemzeteinek oly nagy érdeke. Egyetlen járható út a békés egymás mellett élés N. A. Bulganyin levelének további részében a leszerelés kérdésével fog lalkozott. Hangsúlyozta az atomháború mérhetetlen veszélyességét, vala mint a rakétafegyverek óriási pusztl tó erejét. E fegyverek fejlődésének foka oly magas — írja N. A. Bulganyin levelében — hogy a valóságiban nincs a földkerekségen olyan hely, ahol az agresszor ilyen esetben menedéket találhatna. Felesleges beszél ni arról, milyen sors érné azokat az államokat, amelyek részt vennének az agresszióban. Távol vagyok attól is, hogy az új háború sorsszerű elkerülhetetlensé gének nézetét valljam. Azt a nézetet vallottuk és valljuk továbbra is, hogy a világ sorsa a nemzetek kezében nyugszik és ter mészetesen nem csekély mértékben azon államférfiak kezében van, akik az államok külpolitikájáért felelősek. Ügy vélem, egyetértenek velem abban, hogy az új háború veszélye elhárításának az adott körülmények között egyedüli módja valamennyi ál lam békés egymás mellett élése, te kintet nélkül szociális és politikai rendszerükre. Meggyőződésünk, hogy ez megfelel valamennyi nemzet létérdekeinek, éljenek akár a szocializ musban, akár a kapitalizmusban, éljenek keleten vagy nyugaton. A népekre nehezedő súlyos katonai kiadások csökkentéséért N. A. Bulganyin ezután e problé ma másik szempontjában a katonai kiadások okozta adőterhekkel fog lalkozott és hivatkozott az 1956 májusában Moszkvában folytatott szovjet-francia tárgyalásokra, melyeken a két kormány megegyezett abban, hogy továbbra is törekedni fog až államok fegyveres erői létszámának lényeges csökkentésére, elsősorban az öt nagyhatalom fegyveres erőinek és fegyverzetének csökkentésére és megfelelő nemzetközi ellenőrzésére. Megemlítette azokat a javaslatokat, melyeket ez év március 18-án és április 30-án a leszerelési albizottságban terjesztett elő és amelyek tekintetbe veszik a nyugati hatalmak, közöttük Franciaország kívánságait is. Nézetünk szerint — írja üzenetében — e javaslatok alapul szolgálhatnak a leszerelés problémáinak megoldására, az atom- és hidrogénfegyverek eltiltására. Ugy vélem, most megvannak az objektív feltételei annak, hogy megegyezés jöjjön létre a leszerelésre irányuló — legalább is részleges — intézkedésekben, ami kétségtelenül megkönnyíti az egész probléma későbbi megoldását. A közép-keleti feszültség kiküszöböléséért N. A. Bulganyin ezután áttért a Közel- és Közép-Keleten levő helyzetre. Rámutatott, hogy ez a térség a nyugtalanság egyik fő tűzfészke. A Szovjetunió kormánya úgy véli, hogy Franciaország érdekei éppúgy, mint a Szovjetunióé megkövetelik e térség helyzetének normalizálását. A szovjet kormány nézete szerint ennek előfeltétele megteremti azt, hogy a nagyhatalmak — az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai — bizonyos kötelezettségeket vállalnának hasonlóan ahhoz, amit a február 11-i szovjet javaslat ajánl. E javaslat szerint a Szovjetunió, Franciaország, az USA és Nagy-Britannia kormányai köteleznék magukat a Közel- és Közép-Kelet országai belügyeibe való be nem avatkozásra. Sajnálatos, hogy a francia kormány ezt a javaslatot nem támogatta. Teljesen megértjük, hogy Franciaországnak komoly gazdasági érdekelt ségei vannak a Közel- és Közép-Keleten — folytatta levelét N. A. Bulganyin — és ezenkívül szükséges, hogy kőolajat kapjon a Szuezi-csatornán keresztül. Ügy véljük azonban, hogy ez a körülmény még szüksége sebbé teszi, hogy ne engedjék az eseményeket veszélyes irányban fejlődni e térségben. A szovjet kormány nézete szerint a Szuezi-csatorna kérdésében április 24én az egyiptomi kormány által közzétett deklaráció megfelelő alapot szol gáltat a szuezi kérdés olyan rendezésére, amely megfelel valamennyi ország érdekeinek. N. A. Bulganyin ezután az algériai kérdést érintette, amelyről szó volt a tavalyi Moszkvában tartott szovjetfrancia tárgyalásokon is. A szovjet kormány reméli, hogy ez a probléma békés, demokratikus megoldást talál, olyan megoldást, amely megfelel az idő szellemének és teljes mértékben figyelembe veszi Algéria népének törvényes jogait és nemzeti érdekeit. A francia-szovjet kapcsolatok továbbfejlesztéséért Levele végén Bulganyin elvtárs a francia-szovjet kapcsolatok fejlődésének néhány kérdésével foglalkozott. Nem kell szemet húnyni afelett, — írja N. A. Bulganyin — hogy a múlt év őszén bekövetkezett nemzetközi események nyomot hagytak Franciaország és a Szovjetunió kapcsolataiban is. Az országaink közötti kapcsolatokban bizonyos feszültség, bizalmatlanság és hidegség elemei mutatkoztak. Teljes nyíltsággal meg kell mondanom, hogy ez nem a Szovjetunió hibájából történt. De bármilyen ideiglenes véleményeltérések zavarják is meg az országaink közötti kapcsolatokat — nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nemzeteink barátsága nem mai keletű. Népeink közös nemzeti érdekein alapul és ezért szilárd, sőt mondhatom dicsőséges hagyományokra tekint vissza. Az országainkat egybefűző baráti kapcsolatokat nemegyszer pecsételték meg az orosz és a francia nép közös harcai a közös ellenség ellen. Nem véletlen, hogy a két világháborúban országaink egy táborban harcoltak. Országaink gazdasági és kereskedelmi kapcsolatai mindig szilárdak voltak és nagy előnyére váltak mindkét félnek. Üdvözölnünk kell országaink kapcsolatainak azokat a mai jelentős formáit, mint a színészek, tudományos küldöttségek kölcsönös vendégszereplései, kiállítások kölcsönös megrendezése stb. A Szovjetunió és Franciaország közötti kapcsolatok fejlődésében lényeges és sikeres lépés volt a hosszúlejáratú francia-szovjet kereskedelmi egyezmény megkötése ez év februárjában, amelynek alapján országaink kereskedelmi forgalma az 1955-ös évvel szemben a háromszorosára emelkedik. Ügy véljük azonban, hogy ez távolról sem a végső határ. Ügy vélem, több új lépést tehetnénk, amelyek elősegítenék az országaink közötti kereskedelem aktivizálását. Például jó volna mérlegelni kereskedelmi kamarák létesítését Moszkvában és Párizsban, amelyek segítséget nyújtanának abban, hogy behatóbban és rendszeresebben vizsgáljuk a francia és a szovjet kereskedelem bővítésének lehetőségeit. Nyilvánvalóan hasznos volna rendszeresen szovjet és francia ipari és mezőgazdasági kiállításokat rendezni a Szovjetunióban és Franciaországban. Engedje meg elnök úr, hogy figyelmeztessem Önt arra is, hogy a Szovjetunió nemrégen együttműködésre hívta fel az összes európai országokat a tüzelő- és energetikai alap fejlesztése terén, szem előtt tartva a tüzelőnyag-mérlegben mutatkozó feszültség kiküszöbölését, valamint együttműködésre hívta fel őket a kölcsönös gazdasági és pénzügyi segítség terén. Ügy véljük, hogy a Szovjetunió és Franciaország e téren is a kölcsönös és gyümölcsöző együttműködés talaján állhat. Kimeríthetetlen lehetőségek nyílnak országaink együttműködése előtt az atomerő békés felhasználása terén is. Ügy vélem, hogy Franciaországnak, ahol az atomerő ipari célokra való felhasználása időszerű, érdemes volna megismerkedni a Szovjetunió e téren szerzett gyakorlati tapasztalataival. Bennünket viszont érdekelnek az önök tapasztalatai. Az a véleményünk, hogy országaink meghatalmazottai találkozhatnának és tárgyalhatnának erről a problémáról, ezenkívül megvitathatnák egy megfelelő szovjet-francia egyezmény megkötésének lehetőségeit is. Mint ismeretes, a kulturális és tudományos kapcsolatok terén eddig nem valósult meg számos olyan intézkedés, amelyekről tavaly megegyeztünk, jóllehet megvalósításuk útjában nem áll semmilyen objektív akadály. Ezzel kapcsolatban szeretném javasolni, hogy a legközelebbi jövőben Moszkvában vagy Párizsban valósuljon meg a két ország illetékes képviselőinek összejövetele, hogy értékelje e kérdésekben létrejött egyezményünk teljesítésének eredményeit, kidolgozza a további tudományos, műszaki és kulturális cserekaciök programját és előkészítse a kulturális együttműködés egyezményének szövegét, amelyet kormányaink 1956. május 19-i nyilatkozata alapján kötnénk meg. Nemzeteink mérhetetlen erőfeszítést tesznek a sokoldalú együttműködésre és szilárd barátságra. Ňem kétséges, hogy a Szovjetunió és Franciaország ilyen együttműködése nagy mértékben megjavítaná Európa helyzetét és ezt egyetértéssel fogadná nemcsak a szovjet, hanem a francia nép is. Ezért remélem, hogy az önök kormánya, amelynek élén Franciaország szocialista pártjának vezetői állanak, akiknek számos más politikusnál jobban kell megérteniök a lakosság széles rétegeinek érdekeit, a Francia Köztársaság és a Szovjetunió közötti együttműködés megszilárdításának útjára lép. A szovjet kormány mindent megtesz és megtett, ami tőle függ, hogy a nemzeteink közötti barátság megszilárduljon és fejlődjék. A szovjet kormány reméli hogy ön és kartársai megfelelő figyelemmel mérlegelik a fent említetteket és kész megvizsgálni a szovjet-francia kapcsolatok fejlesztésére szóló azon javaslatokat, amelyeket Franciaország kormánya óhajt előterjeszteni. N. A. BULGANYIN