Új Szó, 1957. május (10. évfolyam, 120-150.szám)

1957-05-17 / 136. szám, péntek

Népünk egysége nem üres jelszó, hanem népi demokratikus köztársaságunk sziklaszilárd megrendíthetetlen alapja A proletariátus diktatúrája nélkül ma nem volna iparosított Viliam Široký elvtárs beszéde Húsz esztendővel ezelőtt itt, Banské Bystricán ült össze Csehszlovákia Kommunista Pártjának szlovákiai konferenciája s jóváhagyta Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fellendítésének programját. Az emlékeletes 1937-es évben volt ez, amikor ä német Imperialisták nyíltan készültek hazánk elleni rablótámadásukra. Áz uralkodó körök csökönyösen elutasították a dolgozók sürgős követejeseinek teljesítését, ami jelentősen megszilárdította volna a köztársaság védelmét. Szándékosan előkészítették a talajt a német fasizmus előtt való kapitulációra és a legcsekélyesebb érdekük sem volt, hogy a szlovák nép követelményeit — ha csak részben is — kielégítsék. Tagadhatatlan történelmi tény, hogy Szlovákiában egyedül a kommunisták tűzték ki az iparosítás reális tervét és indítottak harcot e terv megvalósításáért, ezzel fejezvén ki Szlovákia dolgozó népének alapvető létérdekeit, gazdasági és kulturális fejlődésének fő feltételeit. Igaz, e terv szerény volt, azt követelte csupán, hogy Szlovákia fejlesztése érdekében tegyék meg azt, ami a kapitalizmus feltételei között megvalósítható. Hisz a kommunisták jól tudták, hogy Szlovákia tényleges iparosítását csupán a gyárak, bányák és pénzintézetek államosítására támaszkodó szocialista rendszer biztosíthatja. Nem érdektelen most megemlékezni arról, hogyan bizonygatták a burzsoá politikusok és nemzetgazdászok Szlovákia népének, hogy Szlovákia iparosítása megvalósíthatatlan, hogy Szlovákia már előre arra van ítélve, hogy a köztársaság mezőgazdasági függvénye legyen. Sőt akadtak a szlovák falvak sajátosságainak olyan kedvelői is, akik azt állítgatták, hogy a falvak sajátos jellegét nem szabad megzavarni az ipar kiépítésével, hogy Szlovákiának néprajzi rezervációnak kell maradnia, és -hogy a drótos-mesterség valamilyenszlovák nemzeti tulajdonság. Nem érdektelen megemlíteni azt sem, hogy az úgynevezett szlovák állam alatt a ludák hatalmasok felhívták a német tőkéseket, vegyék uralmukba a szlovák üzemeket és bankokat, mert Szlovákia állítólag szegény és nem rendelkezik elég tőkével gazdasági fejlődésének biztosítására. Mindazok mögött azonban a valóságban a burzsoázfa — mind a szlo"Vák, mind a cseh burzsoázia — teljes képtelensége rejlett arra, hogy megoldja Szlovákia alapvető gazdasági problémáit. És ime, ami a burzsoáziának lehetetlen és megvalósíthatatlan volt, a népi demokratikus rendszer felállítása után valósággá vált és 12 év után Szlovákia magasan fejlett Iparral rendelkező ipari-mezőgazdasági ország. Szlovákia gazdasági fejlődésének eddigi eredményei önmagukért beszélnek és szemléltető tanúságot adnak arről, hogy Szlovákia iparosítása a programok és tervek nyomán az ország való életévé válik. A mai Szlovákia teljes képet ad a felszabadult munka alkotó erejéről és jelentős mértékben kiveszi részét köztársaságunk arra irányuló törekvéséből, hogy elérjük és megelőzzük a tőkés államokat a legfontosabb ipari termékek egy főre eső termelésében. Mi tette lehetővé a kommunistáknak Szlovákia iparosítása ily sikeres megszervezését ? Elsősorban az, hogy hazánknak a szovjet hadsereg által való felszabadítása után mindjárt megvalósítottuk a népi demokratikus rendszert és 1948-ban, a burzsoá reakció februári • veresége után népünk elszántan és határozottan a szocializmus felépítésének útjára lépett. A proletariátus diktatúrája nélkül, a munkások és parasztok kormánya nélkül, az Ipar és a pénzügy államosítása nélkül ma nem volna Iparosított Szlovákia. Szlovákia iparosítása az elmaradott országok szocialista iparosítási módszerének síkeres példája. A szocialista iparosításnak ez az útja óriási hatást gyakorol a világ kevéssé fejlett országaira, amelyek ma egyre hatásosabban szállnak szembe a gazdasági és politikai leigázás módszerével, melyeket az imperialista hatalmak a gazdasági segítség leple alatt alkalmaznak. A szocialista tábor országaival — közöttük a mi köztársaságunkkal — létesített gazdasági kapcsolataik jelentős támaszt nyújtanak e törekvésükben. 2

ÚJ szö 1957. május 17. Szlovákia iparosításának sorsa és további gazdasági és kulturális fejlődése elválaszthatatlanul összefügg szocialista rendszerünkkel, annak megszilárdulásával, a szocializmus felépítésének betetőzésével hazánkban. Szlovákia dolgozó népe, amely annyi nyomort szenvedett és jő! ismeri a kapitalizmus igazi arcát, jól tudja ezt és ezért verte vissza oly impozáns egységben az imperialisták merényleteit a magyarországi ellenforradalmi dúlás mozgalmas napjaiban, ezért védelmezi és mindig meg fogja védeni nagy szocialista vívmányainkat minden ellenséggel szemben. Soha senkinek sem sikerül megingatni népUnknek e meggyőződését, amelyet a történelmi tapasztalat erősít meg és nem sikerül őt letérlteni a szocializmushoz vezető útjáról. Szlovákia sikeres iparosítását továbbá a csehek, szlovákok és a többi nemzetiségek dolgozóinak a szocializmus építésében való testvéri együttműködése tette lehetővé. Megcáfolhatatlan történelmi tény, hogy Szlovákia szocialista iparosításának nagy műve azért valósulhatott meg oly sikeresen és oly gyors ütemben, mert egész pártunk, az egész Nemzeti Front ügyévé vált, köztársaságunk szocialista felépítésének igen fontos szakasza lett. Nagyon fontos és örömteljes tény az, hogy Szlovákia Iparosítása az egész cseh nép legsajátabb ügye lett; megvalósításában tevékenyen és kezdeményezően, alkotó lendülettel részt vesz számos cseh munkás, mérnök, tudós és a szocialista országépltés szervezője. Az egyenjogúságon és barátságon alapuló nemzetiségi politikánk szellemében gazdasági országépítésünkben részt vesznek a magyar és ukrán nemzetiségű dolgozók és sikeresen fejlesztik kulturális életüket. Hazánk összes lakosainak szilárd hazafias állásfoglalása a múlt évben bebizonyította az egész világnak, hogy a cseheknek és" szlovákoknak, valamint köztársaságunk más nemzetiségű la1 kosainak megbonthatatlan testvéri egysége nem üres jelszó, hanem népi demokratikus köztársaságunk sziklaszilárd, megrendíthetetlen alapja s hogy Szlovákia gazdasági és kulturális fejlődésének továbbra ls nélkülözhetetlen előfeltétele marad. Tavaly tanúi voltunk az imperialista reakciós körök veszélyes kísérleténeik, amellyel meg akarták bontani a szocialista tábor egységét, a magyarországi puccs szervezésével, és a népi demokratikus országok elleni széleskörű felforgató akciókkal. Népünk joggal lehet büszke arra, hogy szüárd egységben tevékenyen visszaverte a reakció merényleteit, még szorosabban felzárkózott a Szovjetunióihoz és jelentékenyen hozzájárult a szocialista tábor egységének megszilárdításához. Az erős, egységes szocialista tábor léte minden szocializmust építő ország erejének és virulásának feltétele. Az iparosítás sikerét végül az tette lehetővé, hogy a párt és a kormány a dolgozók aktivitására és kezdeményezésére támaszkodhatott. A dolgozók kezdeményezésének és tevékenységének további fejlesztéséhez és Szlovákia iparosítása kérdéseinek megoldásában való fokozott részvételéhez hozzájárul a népgazdaság irányításának és tervezésének [ decentralizációja, a Szlovák Nemzeti Tanács és a Megbízottak Testülete jogkörének lényeges bővítése, a vállalatok és nemzeti bizottságok jogkörének fokozása. A szocialista demokratizmus széleskörű fejlesztésének útján haladtunk és haladunk. Ennek értelme az, hogy biztosítsuk a dolgozók egyre nagyobb közvetlen részvételét az állam irányításában, a népgazdaság fejlesztésének irányításában. Az iparosítás érdekében kifejtett törekvéseinknek oszthatatlan részét képezi a mezőgazdasági termelés fejlesztése. Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági termelés fejlődésében jelentős haladás állott be. Azonban a mezőgazdaság általában még elmarad az ipari fejlődés mögött és még mindig nagy kihasználatlan lehetőségek rejlenek benne. Teljes joggal állíthatjuk, hogy Szlovákia további sikeres iparosítása szempontjából az adott pillanatban Szlovákia mezőgazdasági termelésének további lényeges fellendítése az egyik legfontosabb feladat. Célunk az, hogy falvaink még jobban ellássák jó minőségű mezőgazdasági terményekkel a városokat és ipari központokat. Ezért szüntelenül törekedni fogunk a szövetkezeti alap bőBátran tekintünk a jövőbe lozef Való elvtárs beszéde vítésére s a növényi és állattenyésztési termetlésben a munkatermelékenység folytonos növekedésére. Szlovákia szocialista iparosításának megvalósításában megbízható irányzatunk volt a szocialista iparosításról szóló marxi-lenini tanítás, amelyet alkotó módon kellett alkalmaznunk viszonyainkra. Ebben a szellemben főleg arra törekedtünk, hogy Szlovákia ipara kötársaságunk egész iparának szerves részeként fejlődjék és a legnagyobb mértékben osztozzék a nehézipari ágazatok fejlesztésében, amelyek Szlovákiában különösen gyengén fejlettek voltak. Nem sikerült azonban — főleg a földtani kutatás elmaradása miatt — megfelelő mértékben fejleszteni a nyersanyag és tüzelőanyag termelését. Ezért szükséges, hogy a népgazdaság arányos fejlődése érdekében fő figyelmünket az ipar alapvető fejtési ágazatainak szenteljük. Szlovákia termelőerői további fejlesztésének problémája jelenleg Szlovákia nyersanyag és energetikai alapjának lényeges bővítésében rejlik. Nagy figyelmet kell szentelnünk a kelet-szlovákiai területnek, ahol az ipar további fejlődését nemcsak megfelelő mennyiségű energiával, hanem megfelelő összekötő vonalak kiépítésével kell biztosítanunk. Mindezeket a kérdéseket azokkal a feladatokkal szoros összefüggésben kell megoldanunk, melyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának februári ülése tűzött ki és amelyek egész népgazdaságunkra vonatkoznak. Szocialista rendszerünk minden lehetőséget megad ahhoz, hogy ezzel egyidejűleg szüntelenül emeljük az életszínvonalat és megfelelő mértékben végezzük az országépltést is. Kizárólag csak tőlünk függ, hogyan tudjuk kihasználni ezeket a lehetőségeket. Amikor húsz évvel ezelőtt a Banská Bystrica-ri konferencián előter-, jesztettük Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fellendítésének programját, gúnyos megjegyzésekkel utasítottak el bennünket azzal, hogy nem értünk a nemzetgazdasághoz. Amikor a felszabadulás után megkezdtük Szlovákia iparosítását, azon gúnyolódtak, hogy a munkások és parasztok soha sem lesznek képesek üzemeket és az egész gazdaságot irányítani és hogy az iparosításnak kudarcba kell fulladnia. Nos, láthatjuk, hogy a burzsoázia hiú reményeket táplált. Nem az Iparosítás, hanem az ő kísérleteik vallottak kudarcot, amelyekkel népünk békés munkáját akarták megzavarni. Szlovákia szocialista iparosításának tíz éve, olyan eredményeket hozott a népgazdaság és a kultúra fejlesztése terén, amilyenekről a burzsoá politikusok még csak nem is álmodhattak. Igaz, az utolsó tíz év folyamán sok nehézséggel és fogyatékossággal küzdöttünk. Nem mindig ment úgy, ahogy elképzeltük és nem valósíthattuk meg minden tervezett elképzelésünket. A nehézségek és fogyatékosságok azonban, amelyek utunkon előfordultak, fontos tanúsággal szolgáltak. Népünk bőséges tapasztalatokkal gazdagodva folytatja a szocializmus építését, Szlovákia szocialista iparosítását, szilárd elszántsággal a népgazdaság további fejlődése, a jólét és a kultúra gyarapodása ragyogó távlatainak tudatában. . , Kétségtelen, hogy ezt az elszánt akaratot bizonyítják majd a nemzeti bizottsági választások is. Polgáraink azzal a tudattal lépnek a választási urnák elé, hogy az új nemzeti bízottságok sokkal jelentőse..

j és felelősségteljesebb szerepet fognak játszani hazánk gazdasági és kulturális életében, mint eddig. A Nemzeti Front jelöltjeire leadott minden szavazat tiltakozás lesz az imperializmus agresszív erőinek bűnös tervei ellen, az atom- és hidrogénfegyverek betiltását s e fegyverkísérletek azonnali beszüntetését követelő szavazat lesz. A Nemzeti Front jelöltjeire leadott szavazatok a kormány békepolitikájára leadott szavazatok lesznek, amely — egyhangúlag kifejezve az egész nép akaratát — mindent megtesz, ami erejében áll, hogy a tőkés államokkal való békés egymás mellett élés gondolata győzzön. A Nemzeti Front jelöltjeire leadott szavazatok egyben a szocialista tábor szilárd egységére leadott szavazatok lesznek, amely a Szovjetunió vezetésével a békének és a nemzetek szabadságának fő záloga. Húsz évvel ezelőtt az volt a feladat, hogy meg kellett szilárdítani a burzsoá demokratikus köztársaságban a nemzetek egységét a fenyegető fasiszta veszéllyel szemben. Mélyebben kellett elhinteni a köztársaság nemzetiségei összetartozásának tudatét. A legsürgősebb feladat volt utat mutatni, hogyan lehet megjavítani Szlovákiában a dolgozók életfeltételeit az ország Iparosításával és mezőgazdaságénak fellendítésével és így lehetetlenné tenni azt, hogy a ludákok visszaéljenek a szlovák nép nyomorává! és elmaradottságával, felhasználják ezt csehellenes uszításokra, nacionalista hangulatok szítására és arra, hogy köztársaságunkat eladják a külföldi fasisztáknak. Pártunk az akkori helyzet tárgyilagos elemzése alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy meg kell védeni a burzsoá demokratikus államot a belső és külső fasizmussal szemben. A fasizmus megsemmisítéssel fenyegette azokat a minimális demokratikus jogokat és szabadságokat, amelyekért a dolgozó népnek keményen kellett harcolnia, azzal fenyegetett, hogy lerombolja a munkásosztály jogait a politikai és szakszervezetekre, a dolgozó tömegek forradalmi nevelésére és harcának törvényes formáira. A kommunisták tudták, hogy a burzsoázia nem képes biztosítani a köztársaság védelme széleskörű népfrontjának feltételeit, hanem ellenkezőleg, tudták, hogy a köztársaságot megfelelő pillanatban elárulja, mivel a nép nemzeti érdekeit osztályérdekeinek rendelte alá. Ebből az irányvonalból kiindulva a CSKP Banská Bystricára hívta össze a szlovákiai pártkonferenciát, hogy megtárgyalja a köztársaság védelmi irányvonala konkrét megvalósításának kérdéseit és megakadályozza Szlovákiában az egyre fokozódó ludák szeparatizmus kilengéseit. Ez a konferencia azt bizonyítja, hogy amikor kenyértörésre került a sor, éppen a kommunisták képezték azt a társadalmi erőt, amely áz egyetlen és igazán hazafias érzelmű volt. Bár burzsoá demokratikus köztársaságról volt szó, akkor is a kommunisták mutatták a köztársaság nemzeti egysége megszilárdításának útját, azt az utat, amely megerősítette védelmi képességét a fasiszta erők agresszív szándékaival szemben. A Banská Bystrica-i konferencia elfogadta azt a tervet, amely a szlovákiai viszonyok konkrét megoldását tartalmazta. Az elfogadott terv azt bizonyltja, hogy csak a kommunisták tudták és tudják megoldani a nemzetiségi kérdést, csak ők képesek a közös államban élő nemzetiségek hirdetett egyenjogúságát igazi egyenjogúságra változtatni olyan gazdasági kiegyenlítés útján, amely biztosítja a politikai, szociális és ökonómiai egyenlőtlenségek áthidalását. A terv a kommunista párt vezette tömegek egysége formálásának dokumentuma, annak az egységnek dokumentuma, amelyben a munkásosztály a párt vezetésével maga köré gyűjtötte a dolgozó parasztokat és értelmiséget az alapvető létfeltételek, a nemzetiségi egyenjogúság és Szlovákia felvirágoztatása biztosításáért folytatott harcban. Szlovákia gazdasági, szociális és kultúrális felviráfloztatásának tervét, — amelyet a szlovák kommunisták dolgoztak ki és terjesztettek elő, s mely a cseh nemzet haladó erőinek segítségére támaszkodott, amelyek igyekeztek biztosítani a nép jogait és a köztársaság védelmét a fasizmussal szemben —, akkor nem teljesítették, mivel a cseh és szlovák burzsoázia nem volt hajlandó a nép érdekeivel összhangban cselekedni, nem akarta megoldani a szlovák kérdést, nem volt hajlandó a köztársaság elmaradott részeiben kiküszöbölni és megakadályozni a fasiszta behódolást. Hlinka néppártja, mely az európai, de főleg a szláv népek gyilkosának, Hitlernek akaratából kezébe kaparintotta a körülzárt Szlovákiát, Németország példája nyomán új rendet vezetett be. E rend alapján a ludák fasiszták 1940-ben 25 gyárat bocsátottak a német birodalom rendelkezésére fegyver- és lőszergyártás céljából. Mindjárt ezután felkínálták és úgyszólván fabatkáért eladták a német fasisztáknak a podbrezovai vasgyárat, rendelkezésükre bocsátották a vasgyári üzemeket, a szlovákiai vas- és cementkészleteket. A szlovák katonákat testvérgyilkos háborúba kergették először a lengyel nép ellen, később pedig a Szovjetunió ellen. Ez a háború havonta százötven millió koronájába került a szlovák népnek. A központi munkahivatal döntése folytán kiadott új fasiszta rend alapján a ludákok 120 ezer szlovákiai munkást küldtek rabszolgamunkára Németországba. Ugyanezen az alapon Szlovákiából mintegy 50 ezer zsidó nemzetiségű polgár lelte szörnyű halálét a ludákak akaratából a hitleri haláltáborokban. Szlovákia gazdasági felvirágzása helyett, amiről a ludákok a München előtti köztársaság Idején gyakran demagőgikusaai nyilatkoztak, amikor a dolgozók szavazatait akarták megnyerni, bekövetkezett Szlovákiának és népének általános kiszipolyozása. Szlovákia illegális kommunista pártja konkrét tényekkel bizonyította a szlovák dolgozók előtt a legapróbb részletekig a ludák fasiszták árulását. Ennek volt következménye az úgynevezett szlovák állam és a Hitler kegyelméből uraivá vált vezetők elleni ellenszenv fokozódása. Ez vezetett a hatalmas nemzetfelszabadító harcra, amelynek érdeme, hogy a szlovák nemzet a második világháború győztes nemzetei közé került és lemosta a ludák árulás bélyegét. A népi demokratikus Csehszlovákia megalakulása, amely a Szovjetunióval való szilárd barátságra és szövetségre támaszkodva új forradalmi demokratikus alapokon döntő mértékben hatalomra juttatta a munkásosztályt, a CSKP és a nép óriási győzelmét jelentette. A CSKP, amely a fasiszta sötétség korszakában Hitlerék ellen aktív harcra mozgósította és szervezte nemzeteinket, mety a nemzeteink felszabadításáért és az új népi demokratikus alapokon nyugvó köztársaság megújításáért vívott harcban a legnagyobb áldozatokat hozta, megalkuvást nem ismerő harcával elnyerte a cseh és szlovák nemzet teljes bizalmát. A felszabadított hazában megteremtődtek a szocializmusért folytatott további harc kedvező feltételei. Az új történelmi feladatok megoldását és valóra váltásét a CSKP a IX. kongresszus határozatai alapján kezdte meg, amely megszabta hazánkban a szocializmus építésének vezérfonalát. Szlovákia aránylag rövid idő alatt történelmi átalakuláson ment keresztül, aminek eredményei legmeggyőzőbb bizonyítékai pártunk helyes, mély marxi-lenini jellegű politikájának, a szocialista termelési módszer életképességének és a kapitalista rendszer feletti óriási fölényének. A szlovák nép a gazdaságilag fejlett cseh országrészekre támaszkodva, a csehszlovák népgazdaság gazdag anyagi forrásaiból merítve, lerázta magáról a félszázados elmaradottságot és Szlovákiából a párt vezetésével korszerű ipari-mezőgazdasági országot teremtett. Ezeket a sikereket Szlovákia népe nem könnyen érte el. Az 1948. évi burzsoá puccskísérlet szétverésén kívül a szocializmus építéséhez vezető útján nemegy komoly akadállyal kellett még megküzdenie. E komoly akadályok egyike volt Szlovákia Kommunista Pártjában a burzsoá nacionalisták, Husák, Novomeský és mások szereplése, akik 1948 februárja előtt még számos döntő kérdésben egyetértettek a szlovák burzsoáziát képviselő Demokrata Párttal. A mostani időszakban, amikor lényegesen megerősödött Szlovákiában a munkásosztály, amikor óriási eredményeket érünk el hazánkban a szocializmus építésében, az országos pártkonferencia határozata értelmében meg kellett valósítani a szlovák nemzeti szervek jogkörének bővítését. Ez a tény Szlovákia dolgozó népe kezdeményezésének további fejlesztését és a szocialista hazát építő nemzeteink kapcsolatainak megszilárdulását jelentette. Utunkon nem járunk egyedül. A proletár nemzetköziség zászlaja alatt, a nemzetközi munkásosztály és a világ haladó erőinek testvéri szolidaritásában haladunk szilárdan előre. Elválaszthatatlan részét képezzük a szocializmus és béke hatalmas táborának. A Szovjetunió dicső kommunista pártja oldalán haladva, amely győzelmekre ösztönzött és tanított, Lenin híveihez méltóan küzdünk az akadályokkal, legyőzzük a nehézségeket és utolsó leheletünkig hűek leszünk a kommunizmushoz. Bátran tekintünk a jövőbe. A kommunizmus hatalmas, reális, világot megmozgató erő, amely minden akadályt leküzd.