Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-12 / 102. szám, péntek

Népünknek továbbra is szilárdan őrködnie kell népi demokratikus köztársaságunk vívmányai felett A szebb, emberibb életért (GÚTAI LEVÉL) Hazudna, aki azt állítaná, hogy Gután az emberek valamikor keveset dolgoztak. Hiszen — látástői vakulásig — ez volt akkor a jelszó. De hogy semmire sem mentek, az szentigaz. Még ha mindig lett is volna munkaalkalom! De a gútaiak azt is nagyon jól tudják, hogy mit jelent a munkanélküliség. Még jól emlékeznek az öregebbjei a bérharcokra, sztrájkokra, tüntetésekre. Sokan vissza tudnak még emlékezni a dölyfös ispánokra, a nagygazdák becsmérlő szavaira, a csendőrszuronyok csillogására. Sok gútai megkóstolta a kapitalista igazságszolgáltatást, sok kommunista járta végig a koncentrációs táborokat. Községünkben a munkásmozgalom gazdag hagyományokkal rendelkezik. A bátor, rettenthetetlen „öregek" helyébe lépő ifjabb nemzedék méltó a régihez. Községünk dolgozó népe ma megváltozott körülmények között — régi, harcokban bevált vezetője, a kommunista párt irányítása alatt — tovább folytatja azt a küzdelmet, amelyet a régi munkásnemzedék kezdett meg: a dolgozók szebb, emberibb életéért vívott harcot. EFSZ-ünk évről évre erősödik. Tagjai becsületes munkájuk után tisztességesen élnek. Gútai munkáskezek teszik virágzóvá a Csörgői Állami Gazdaságot. Járásunk legnagyobb üzemében, a Steiner Gábor-üzemben százával dolgoznak községünk lakosai. De megtaláljuk őket hazánk bármely munkahelyén. Nem úgy, mint a múltban, kivert kutya módjára, hanem mint a szocializmus megbecsült építőit. A gútaiak — mint más községek lakói — nem dolgoznak most sem többet, mint a múltban. És mégis többre viszik. Bizonyítják ezt a gombamódra emelkedő új lakóházak. Munkások há • li, szövetkezeti tagok lakásai! Minden új íakás padlós, minden házban rádió szól. A felszabadulás előtt — a „régi jó világban" kevés gútai gyerek koptatta a felsőbb iskolák küszöbét. Pedig akkor is voltak jóeszú gyerekek. De az uralkodó osztálynak nem volt érdeke, hogy a falu felemelkedjék. Azt tartották, úgy . könnyű a népet vezetni, ha tudatlan. Most évenként 30—40 munkásés parasztgyerek megy tovább különféle harmadfokú iskolába. Lassan elfoglalják helyüket a főiskolákon is. Ma a tehetséges fiatalnak semmi akadály nem áll útjában. Községünk lakossága tudja, kinek köszönheti felemelkedését. Szilárdan áll pártunk és kormányunk politikája mellett. Az imperialisták múlt évi egyiptomi és magyarországi gálád mesterkedéseit egy emberként elítélte. Ezekben a tragikus napokban községünk öntudatos polgárai megőrizték nyugalmukat, fokozták munkájuk termelékenységét és mint szemük fényére, úgy vigyáztak népi demokratikus rendszerünkre. Községünkben még nagyon sok a tennivaló. De merész terveinkből naponként megvalósítunk valamit. A helyi nemzeti bizottságnak az 1957—1960-as választási időszakra meghirdetett programja új távlatokat nyit meg előttünk. Minden egyes pontja a dolgozó nép érdekeit célozza. Nagy feladatok ezek, amelyekért érdemes dolgozni és küzdeni. Gúta község lakossága már sokszor bebizonyította hűségét népi demokratikus rendszerünk iránt. A májusi választások újabb bizonyítékai lesznek munkásságunk, parasztságunk és dolgozó értelmiségünk politikai rátermettségének, tisztánlátásának és a szocializmus győzelmébe vetett szilárd hitének. Szigeti Kámán, tanító .7Ma:iaitaHB<iatiBiiaMaitaiiai]aiiaiiaiiaiiBtiBiiaiiBtiBMBHBii>iiBMBiiatiaiiattatiBiiaiiBiiaiiBiTBiisiiaiiBiiBiiat[BiiBiiHii*iiBiiaiiBiiBii*iiaiiBiiai{T BÍRJÁK A NÉP BIZALMÁT BODROGSZERDAHELY a napokban élénk vita színhelye. A HNB most tartja a választókörzeti gyűléseket, ahol a jelöltekről és munkájukról adnak részletes ismertetést. Sok mindenről esik szó ezeken a gyűléseken. Prebi János elnök és Szalontai Dezső titkár alig győznek válaszolni a sok kérdésre. No, van is ám miről beszélni, hiszen ha figyelembe vesszük, hogy a járási versenyzászló nemcsak a múlt évben, de az idén is náluk van — mégiscsak jól kellett dolgozniok. Aki 10 évvel ezelőtt járt Bodrogszerdahelyen, ma csodálkozással tekint széjjel a megváltozott képen. Eltűntek a nádfödeles házak s helyüket új, vagy átalakított modern, ízléses házak váltották fel. Az utóbbi évek alatt mintegy 150 új és renovált ház hirdeti a falu szebb és boldogabb életét. Mindehhez nagymértékben a jólmenő szövetkezet járult hozzá, ahol a tagok megtalálták boldogulásukat. A falu körül elterülő 1200 hektár mezőgazdasági területből már csak 107 hektáron folyik egyéni gazdálkodás. Elsősorban ez az, ami megnyitotta az itt élő népnek a jobb élet távlatait. Ezt természetesen fejleszteni kellett és dolgozni a szebb holnap megteremtéséért. És itt következett el a HNB munkája. VALENSZKI ISTVÁN bácsi nem elfogult, amikor kijelenti: — Igen, újból leadom szavazatomat valamennyire! — Igen, újra rájuk szavaznak, ezt mondja mindenki a községben, mert küldetésüket mindnyájan becsülettel teljesítették. Bodrogszerdahely épül, szépül, egyre fejlődik. Az elmúlt három év alatt két új utcát építettek 1200 méter hoszszúságban, a nyolcéves iskolát újabb tantermekkel bővítették. Az elmúlt őszön pékséget kapott a község, ugyanakkor megnyílt az új áruház, ahol a napi közszükségleti cikkektől kezdve a motorkerékpárig, minden beszerezhető. Felépült az új kultúrház is modern, beépített színpaddal s azóta már számos kultúrmegmozdulásnak volt színhelye. A FALUSZÉPlTÉSBEN is nagy fejlődést mutatnak fel. A község közepén m O J szö 1957. április 12. ízléses parkot létesítettek, ahol szívesen töltik szabad idejüket a bodrogszerdahelyiek. Orvosi rendelőt is kapott a község, van bölcsődéje, óvodája, ahol a gyermekek a leggondosabb ellátásban és felügyeletben részesül nek. A múltban a tanítók száma nem ér,te el a tízet — ma 25 tanító fáradozik az új generáció nevelésén. Bodrogszerdahely 2500 polgára elégedett. Jól élnek s örömmel várják azt a napot, amikor újból leadhatják szavazatukat a helyi nemzeti bizottság valamennyi tagjára. —ki— Iskolák, pedagógusok a választások előtt A szocializmusban nem korteskedünk a választások előtt. Senki szemét nem kell bekötnünk, senkit sem kell lekenyereznünk bográccsal és itallal. Sőt, fölvilágosítunk minden polgárt, hogy legjobb belátása szerint, nyitott szemmel járuljon az urnák elé. Győződjék meg saját józan eszével arról, hogy a jelöltek az ő javát is akarják, mint ahogy egész hazánkét és a békeszerető emberiségét általában. A kapitalista társadalom azt hirdeti, hogy az iskolák ne politizáljanak. Közben a tankönyvek csepegnek az uralkodó társadalmi osztály dicséretétől. Mi nyíltan hirdetjük, hogy igenis, foglalkozzék mindenki a politikával, az iskolák is. Hiszen nálunk a politika nem „úri huncutság", nem egyesek számára tartogatott megtiszteltetés, vagy „élettér", hanem a közügyek intézése, érdeklődés a közösség munkája iránt. Ebből következik, hogy az iskolák és az ifjúság szintén vegyék ki részüket a választások előkészítéséből. Hogyan kezdjünk ehhez az előkészítő munkához úgy, hogy ne legyen hasonló a kapitalista társadalmi rend korteskedéséhez! ? Először is a pedagógusok, tanítók, tanárok áldozzák fel szívesen iskolán kívüli idejüket a haza javára. Dolgozzanak minél többet és szívesen a választásokat előkészítő bizottságokban, az agitációs központokon. Mert mi a céljuk az agitációs központoknak? Fölvilágosítani a tömegeket, hogy teljesen szabadon, legjobb belátásuk szerint cselekedhetnek a választások idején. Nincs kényszer, félrevezetés, nincs leitatás. De győződjenek meg először arról, mit nyújtott a tőkések, a gyárosok, a földesurak, a főpapok társadalma a múltban és mit nyújt a jelenben is ott, ahol övék a vezetés, s ezzel szemben mit nyújt a mi szocialista társadalmunk. A polgárok ez irányú meggyőződésében nagy lehetőségek kínálkoznak a pedagógusok részére. Már az iskolában, az egyes tantárgyaknál, miközben napi munkánkat végezzük, fejthetünk ki agitációs munkát. Legföljebb ilyenkor kivételesen, változtatunk a tanterven is, ha célszerű. Ügy gondolom, hogy például a történelemből, irodalomból, a választási időben kiragadjuk azokat a tényeket, eseményeket, írókat, amelyek, illetve akik rávezetik az ifjúságot a kapitalista idők erkölcstelen választási rendszerére és módszerére. Á tanulók azután tudatosan, vagy önkéntelenül — miközben otthon tanulják ezeket a dolgokat vagy beszélgetnek ezekről — fölvilágosító munkát végeznek környezetükben. Ugyanezeket a tényeket bővítve, esetleg megfelelően átdolgozva fölhasználhatjuk az agitációs központokban, a választást előkészítő különböző szervezetekben, a városi leadókban, vagy amikor a környék falvait járjuk, hogy fölvilágosítsuk földműveseinket, a helyi sajtóban, faliújságokban stb. A nagyobb iskolák pedagógusai kölcsönösen segítsék egymást, hiszen 20— Tavaszi munkák a Micsurin-kertben A deáki iskola Micsurin-kertjében gyermekek ragadják meg az ásót, végzik a tavaszi talajművelést. Sviteková Mária tanítónő velük dolgozik. Itt is tanítja a gyermekeket, hisz ezt a brigádmunkát a politechnikai nevelés keretében végzik. Virágot és zöldséget termelnek s kísérleteket is végeznek. „....... s * A tanító elvtársnő azt mondta a gyermekeknek, hogy mikor .hivatására készült, iskolájuk Micsurin-kertjében olyan burgonyát termeltek, melynek szárain paradicsom nőtt. A gyermekek nagyon kíváncsiak az eredményre. Ez a- kíváncsiság szorgalmas munkára és tanulásra készteti őket. Foto: Drábek Viktor 30 pedagógusról van szó, akik különböző szekciókban dolgoznak a választással kapcsolatban: az előkészítő, hírszolgálati, faliújságkészítő, vidéket járó csoportokban stb. Az egyes szekciók vezetői tartsanak megbeszéléseket. Hiszen természetes, hogy a történelem- vagy irodalomtanár járatosabb az alkalmas tények fölkutatásában, mint' a matematikus vagy vegyész, viszont ezek segíthetnek a különböző számításokban és bizonyításokban kollégáiknak. A kölcsönös megsegítés módszere nálunk, a Füleki Tizenegyéves Iskola pedagógusainál nagyon bevált, különösen a falujárásnál. Föltétlenül kapcsoljuk be a kultúrkörök munkáját a választásokkal kapcsolatos fölvilágosító munkába. Készüljünk megfelelő, hatásos számokkal: dalokkal, csasztuskákkal, szavalatokkal, jelenetekkel, táncokkal. Mi éppúgy, mint a múlt választásokon, alaposan részt szándékszunk venni ebben a kultúrpropagációs munkában. A múlt választások alkalmával iskolánk CSISZ-kultúrcsoportja a választás napján tizenegy községet látogatott meg. Természetesen előre jeleztük a helyi nemzeti bizottságnak, mikor érkezünk, ez azután gondoskodott arról, hogy a falu lakossága tudomást vegyen arról, mikor érkezik iskolánk kultúrcsoportja a járás által biztosított autóbuszon. Helyet készítettek a falu megfelelő részén, kultúrház, templom, iskola előtti téren. Mikor a falu apraja-nagyja összesereglett, először rövid felvilágosító és buzdító beszéd hangzott el a szép kultúrszámok előtt. így jártuk a falvakat Sídtől Egýházasbástig... Áz ifjúság már most is alig várja, hogy mehessen, de a környék is lelkesen várja ifjai dalát, táncát, énekét. Kell-e szebb választási propaganda, mint a vidám, lelkes ifjúság?! Nyerh'eti-e még jobban valami a társadalom bizalmát, mint az, amikor Iátj^, hogy az ifjúság lelkesedik érte?! Hiszen az ifjúság csak azért lelkesedik, ami szép, ami jó, ami boldogabb jövőt épít... Az ifjúság. az iskolák és pedagógusok nagyon sokat tehetnek a választásokért anélkül, hogy korteskednének. Természetesen őszinte, komoly, alapos munkával. A történelem tanít arra, hogy a tudatlan, kulturálatlan népeket lehet a legkönnyebben kihasználni, félrevezetni, viszont a fölvilágosítással, kultúrával, tudással lehet legjobban vezetni a népeket a haladás, a béke, és boldogság útján ... Föl tehát erre a szép munkára hazánk és a békeszerető emberiség érdekében! Tudással, kultúrával előre a szocializmus győzelméért! Lóska Lajos. A z emberek javarésze gyakran azért idegenkedik a jótól — azt is mondhatnám, irtózik —, mert új. Mi mással lehetne magyarázni, hogy a felszabadulás utáni években a dolgozók nagy része mellőzte, semmibe se vette a szakszervezet nyújtotta rekreációt. Akkoriban alig akadt jelentkező a pompás nyári, téli üdültetésekre és az üzemi bizottságok szinte kijelölték azokat, akiknek a beutalást el kellett fogadniok. Persze, ezek nem a legkiválóbb dolgozók voltak, sőt néha olyanok, akiktől egy-két hétre szabadulni akartak. De hol vagyunk ma már ebtől! Azóta megtanultunk jobban, bölcsebben élni jogainkkal és most már — legalábbis sok helyen — valóban a legjobbak részesülnek a dolgozók pénzéből fedezett rekreációban. Közismert szerénységem nehezen Íratja le velem a mondatot, hogy így kerültem én is téli rekreációra a Jizera menti Vysokéra. Bemutatom az épületet, amely körül a nap ibolyántúli sugarait élveztem március egyik hetében. Pár évvel ezelőtt Zápotocký köztársasági elnök is itt töltötte téli szabadságát családja körében. A rekreációról már annyit beszéltünk, hogy újságíró legyen a talpán, aki valami újat tud írni róla. A rekreáció dicsérete napjainkban valóban közhelynek számít. Ám mindenhol, a rekreáción is gyűjthet az ember hasznos tapasztalatokat^ Nekem például nagyon tetszett az elszállásolás zavarmentes lebonyolítása. HÉTKÖZNAPI ELMÉLKEDÉS Mint minden épületben, a mi „kastélyunkban" is vannak szebb, tágasabb, naposabb szobák. Hogyan lehet igazságosan megoldani a rekreánsok elhelyezését? A gyakorlott gondnok először is a házaspárokat helyezi el. Koruk sorrendjében. Azután következnek a „korábban" született elvtársnők, utányk a „korábban" született elvtársak. Mert hát felesleges hangsúlyoznom, hogy „idős" dolgozók a rekreáción nincsenek, még ha százévesek, akkor se. Negyedmagammal a korábban született férfiak közül két helyiségből álló, minden kényelemmel ellátott gyönyörű lakosztályt kaptam. Mit szépítsem: előnyöm volt a koromból. Ezúttal először. F rdekes volt első este a közös bemutatkozás. Először is több a házaspár, mint az előző években. Régi fájdalmat szüntetett meg ezzel a szakszervezet. Remélem, az sem teljesen a véletlen műve, hogy aránylag többen voltak az építőiparból. Ezekre az elvtársakra és elvtársnőkre nagy feladatok várnak a tavasszal, nyáron; helyes, ha télen merítenek erőt a felelősségteljes munkához. Igaz, hogy ez az iparág sem idényjellegű már, ám a munka oroszlánrészét tavasztól télig kell elvégezni. A bemutatkozás annak rendje és módja szerint lezajlott. Mindenki megmondta, hol dolgozik és honnan jött. Csupán két elvtárs nem tartotta be a szabályokat. Az egyik kijelentette, nem mondja meg hol dolgozik, mert alaposan lehordanánk. Megindult hát a találgatás. Jómagam azt hittem, hogy valamelyik „kommunáitól" jött és szégyenli. Mikor másnap érdeklődtem, diszkréten a fülembe súgta, hogy az Állami Tervhivatal munkatársa. Ehhez a magasröptű önbírálathoz, úgy vélem, nem szükséges kommentár. A másik elvtárs nem titkolódzott. Nyíltan megmondta, hogy a kralupyi ügyvédi tanácsadó tagja és a rengeteg válóperrel járó szövevényes jogi és nevelőmunka fárasztotta el, azért küldték üdülésre. Döbbenetes megállapítás. Kralupy kis járási székhely. 15—20 évvel ezelőtt 8—10 válóper, ha akadt egy-egy ilyen járásban évenként. A vidéki ügyvéd boldog volt, ha sokrétű praxisában időnként a családjog szabályait gyakorolhatta. Ma annyi a válás, hogy kimeríti az ügyvédeket. Nem kellene nekünk, újságíróknak is, többet írnunk a családalapítás, a család fenntartásának problémáiról, a nagy felelősségről, amit a fiatalok magukkal, jövendő gyermekeikkel és a társadalommal szemben — önként, de sokszor kissé meggondolatlanul — magukra vállalnak? Szóljon hozzá az olvasó! Ttt a mi csoportunkban túlnyomó többségben voltak a pártonkívüliek. A szakszervezet teljes jogú tagjai, ha üzemeik jó dolgozói, és bizonyára azok, miért ne élvezzék szabadságukat a ROH legszebb szállásain, hazánk legszebb vidékein? Közülük idővel bizonyára többen bekerülhetnek pártunkba. Különösen a fiatalabbak. Ehhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy a legtöbbjükkel beszélgettem. Az vc>it a benyomásom, hogy ezek az emberek, ha nem is tanult marxisták, de lángoló hazafiak. A népi demokratikus Csehszlovákia hűséges fiai, a szocializmus derék építői. Még a 65 éves Vanék bácsi is, aki a februári eseményekig Beneš pártjának volt szerény szekértolója és bár nyugdíjba ment, ma újra egy gépipari üzem szorgalmas könyvelője. Az egyik este az üdülők kultúrműsort adtak elő. Kérges kezű, öreg kőműves, aki a császári és királyi időkben idénymunkásként Bécsbe járt morzsákért — a régi, elmúlt, kilátástalan, sanyarú aggkorról szavalt. A koldussorsról. Maga az a tény, hogy száz ember előtt kiállt verset szavalni, mutatja legjobban,, mennyire kiegyenesítette a görnyedt derekakat a népi demokrácia. Nem baj, öreg fiú, hogy a vers szerzőjének nevére nem emlékeztél. A költemény gondolatára, eszmevilágára akartad felhívni figyelmünket. T T j harcosok sorakozója című életraizregényében Zápotocký megírja, hogy a zákolanyi népünnepélyen Tonda, az iskolásgyerek egy 1880-ban kiadott munkáskalendáriumban a szerző megnevezése nélkül közzétett verset szavalt. A vers címe: Ha férfi vagy, légy férfi. A vers írója: Petőfi Sándorunk. A kis Tonda szavalata harcos tett volt a múlt század kilencvenes éveinek elején. Az öreg kőműves szavalata harcos tett ma. SZILY IMRE