Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-11 / 101. szám, csütörtök

RENDNEK MUSZÁJ LENNI Irta: KÓNYA JÓZSEF Szuifátízék a puwlbeii Az ébresztő óra fülhasogató berregésére ébredt fel hősünk, Facskara Dániel. — Fogd be a szádat! — nyúlt behányt szemmel az éjjeli szekrény felé és elhallgattatta a lármás jószágot. Erre az ikerágy túlsó fele mozgásba jött, mint földrengéskor és a párnák meg dunyhák tömkelegéből felemelkedett, mint a tengerből felbukkanó bálna, Facskara Dániel már harminchárom év óta rövid megszakításokkal kitartóan hűséges és a normális testsúly háromszorosára gyarapodott hitvese, a valamikor liliomszál Széplaki Tünde. — Dani, föl! — rendelkezett spártai rövidséggel. — Tudod, mi vár ránk. Facskara hirtelenjében nem kapcsol s így egyelőre nem tudja, mi vár rá, de ariint az a nemes anyag, melyet mindközönségesen észnek neveziin)c, csikorogva működni kezd erősen kopaszodó koponyájában, fiatalos lendülettel ugrik talpra, jobbjával megvakarja a tarkóját, baljával pedig azt a testrészét, melyen az irodában ülni szokott és öltözködni kezd. Tünde az ágyból vezényel: — A fogadat is mosd meg, Dani! Lehet, hogy az orvos azt mondatja veled, hogy á és meglátja, hogy intelligens ember létedre koszosak a fogaid. — Ma már nem olyan kíváncsi természetűek az orvosok, mamuci, — felel Facskara a fürdőszobából és nem mossa meg a fogát. Midőn készen van az öltözködéssel, komoly tárgyalásba kezd fent körülírt hitvesével, hogy milyen betegséggel állítson be a rendelőbe, mert Facskara egészséges,^mint a vörösfenyő, melynek fáját még a szú sem támadja meg. Hosszas tanácskozás után ischiasban állapodik meg a családi tanács. Orvos legyen a talpán,, aki konstatálni tudja, hogy ez a betegség jelen van-e vagy nincs. Facskara pontosan fél hatkor lép ki a pirosodó hajnalba, hogy korunk nem minden bosszúságot nélkülöző élvezetében, a szocialista orvosi szolgálatban részesüljön. Hősünk abban a balga hitben ringatja magát, hogy ö érkezik elsőnek és sötétebb lesz az arca, mini a radványi sötét erdő, midőn látja, hogy már előtte heten ülnek a váróterem padjain. Elkomorodik, mert arra gondol, hogy fél kilencig esetleg nem kerül rá sor, ha pedig nem érzi zsebében a betegségét igazoló orvosi igazolványt a munkaképtelenségéről, beüt a kismennykő, mert kilenc tizenhatkor indul Újvárba a vonat. Facskara Dániel ugyanis csavart észszel ment a dologra. Ugyan már minek kérne szabadságot Amálka esküvőjére, ha orvosi bizonyítvánnyal ez egyszerűbb és biztosabb. Beteg és — slussz. Már mi az ördögnek hallgatná a főnök ünnepi beszédét a tervteljesítésről, abszenciáról és szocialista munkaerkölcsről, meg aztán így nyáron mind a négy heti szabadságát megkurtitatlanul töltheti a Dunánál és zavartalanul figyelheti a buktatót, mert a távolabb fürdőző Tündérre nem kell vigyáznia, rá vigyáznak a fizika törvényei. Még ha gonosz szándékkal benyomnád öt a víz alá, akkor is felugrana, mint a gumilabda, hála\rárakódott zsír- és hájtömegének. Hat óra múlt tíz perccel, midőn megérkezik a kilencedik páciens is. Seregek ura, mi lesz itt nyolckor, mire megkezdődik a rendelés? — Ura ... illetve: elvtársaim! Rendnek muszáj lenni. Hogy elkerüljük a felesleges nézeteltéréseket, az érkezés sorrendjében álljunk sorba! Az indítvány egyhangúlag elfogadtatik, csak egy nehezen lélegző, folyton nyögdécselő anyóka marad ülve. — Álljon maga is sorba! — szigorúskodik Facskara. — Kivétel nincs. — Nem bírok állni, kedvesem, — sípol a nénike melle. — Nagyon beteg vagyok. Facskara, a bürokrácia e kivénhedt, de mindhalálig hűséges "apródja, megcsóválja a fejét és komoly mérlegelés után kijelenti: — Akkor kimarad az elintézés sorrendjéből. Nem vétetik figyelembe a jelenléte. Szépen nézne ki a lelkiismeretes hivatalnok, ha valamelyik aktája megkötné magát és akár csak egy milliméterrel is kiállna a többi közül. Nevetséges különcködés ülni, amikor mindenki áll. A páciens-sor nyúlik, hosszabbodik, mint a galandféreg, de megint jön egy fegyelmezetlen páciens — most hímnemű — és leül, reszkető térddel zötytyen a padra és Facskara figyelmeztetésére csak legyint és lekókasztja a fejét. Az óramutató nyolcra fordul és Facskara lázong: — Kérem, ez disznóság! Nyolc óra és az orvos sehol. így lopatják a becsületes dolgozó drága idejét. Teljesítsd a tervet, ha egy nyomorult vizitért fél napot kell az embernek eltékozolnia! — és arra gondol, hogy Tünde már a szemöldökét húzza meg és szívpirosra formálja a száját, neki még telefonálnia kell a hivatalba, hogy beteg és az állomás sincs a kertek alatt. Még csak az kellene, hogy lekéssenek Amálka esküujfíjl} A tömeg lázong, mire kijön az ápolónő és megmagyarázza a késés okát. Dr. Vámos megbetegedett. Helyettesről gondoskodva lesz. Türelem! — Püff neki! Még csak ez hiányzott! És orvosnak egyáltalán hogyan van joga megbetegedni? Lehet egyáltalán bízni olyan orvosban, aki maga is megbetegszik? — Miért ne, — filozofál az egyik páciens. — A jó suszternek lyukas a cipője, a jó szabónak rongyos a nadrágja, a jó kőművesnek nincsen háza, ennek alapján a jó orvos is megbeteghetik, no nem? Nyolc tizenhétkor tör ki a botrány. Egy vidám ifjú ront a várószobába és se szó, se beszéd, be akar menni a rendelőbe. — Hohó, hohó! — áll eléje Facskara. — Lassabban a testtel! Sorba állni, tisztelt elvtársam! — Ne vicceljen! — veti oda a szeleburdi ifjú. — Ez nem vicc, — szigorúskodik Facskara. — Az érkezés sorrendjében! Kivétel nincs. —De értse meg ... — Én nem értek meg semmit. Álljon sorba! A protekció meghalt, ma már csak elvtársi segélynyújtás létezik, érti? — Jó vicc! Nekem be kell mennem ... — Nekem is, mélyen tisztelt elvtársam. Maga a negyvenharmadik a sorban. Tessék várni a sorára! — Ne hülyéskedjék, jó ember! Értse meg, hogy én vagyok ... — Tőlem lehet szeretetreméltó elvtársam maga Dulles vagy Eisenhower is, nem érdekel. Nálunk népi demokrácia van, ha nem tetszene tudni. Kivétel nincs. Nálunk oly erős és magától értetődő a szabály, hogy kivételekre nincsen szükségünk, melyek megerősítik azt. — Hát jó! — vonja meg a vállát az ifjú és beáll a sorba. Az idő múlik: fél kilenc, háromnegyed ... Facskara tűkön áll. Ha már kezében lenne a papiros, akkor is csak hosszú vágtában érné el a vonatot. Ráadásul behömpölyög Tündécske is. — Mi az öregistent csinálsz itt fél hattól? — hangoskodik. — Amálka örökre megharagszik, ha nem megyünk az esküvőjére. A negyvenhármas hegyezi a . fülét és kajánul mosolyog. Facskara rühelli a dolgot, hogy az oldalbordája így nyilvánosan ráripakodik, de hát mit tehet, ha az orvos nem jön? Mit tehet? Lázong. Erre lázongni kezd a többi ötvenhét is. A lázongásra kijön az ápolónő és meglátja a sorban a negyvenharmadikat. — Az istenért, mit csinál ott doktor Bukovszky? Nem látja, hogy a páciensek türelmetlenkednek? — Tehetek én arról? — nevet a humort nagyra értékelő orvos. — Be akartam menni a rendelőbe, de sorba állítottak, merthogy rendnek muszáj lenni. Facskara ajka leesik. — A szentségit! — káromkodja el magát akaratlanul, a fiatal orvos pedig behívja az elintézés sorrendjéből kimaradt öreg nénit és a reszkető térdű férfit. — Az egészséges betegek nyugodtan várhatnak, — mosolyog jókedvűen és megkezdődik a rendelés. Facskara hamarosan bekerül a rendelőbe, de még hamarosabban kikerül onnan. — Mi újság? — kíváncsiskodik Tünde. — Sikerült? — Ajaj! — sóhajt Facskara. — Kirúgott. Azt mondta, hogy aki esküvőre készül, annak kutya baja sincs. Meg se vizsgált. Hát van igazság ezen a földön? [KULTURÁLIS HÍREK A Faluszínház magyar színjátszó csoportja rövidesen műsorra tűzi Rudo Debnárik: Varázserő című 3 felvonásos mesejátékát Eőry M. Emil fordításában. A szlovák együttes a színi évad elején már nagy sikerrel játsszotta a darabot. A mesejáték időszerű és könnyen előadható az iskolák évzáró ünnepségein is. (b) » * • Milos Sádlo csellóművész és Alfréd Holeček zongoraművész nagy sikert arattak a Leningrádi Filharmónia Glinkáról elnevezett kistermében. A közönség lelkesen ünnepelte a csehszlovák művészeket, akik közkívánatra még néhány zeneszámmal megtoldották műsorukat. * 1 * A csehszlovák könyvkiadóvállalati dolgozók küldöttsége dr. Karel Bedrnának, az Iskola és kulturális ügyek minisztere helyettesének vezetésével Lipcsébe utazott a szocialista tábor országai könyvkiadóvállalatainak nemzetközi értekezletére. Az értekezlet főleg a könyvkiadóvállalatok együttműködésének megjavításáról és munkamódszereiről tárgyal. Régen volt már ilyen illatoktól és lágy szellőktől terhes és édes a bratislavai tavasz, mint az idén. Vidáman hullámzik a tömeg a Mihály-kapu utcán, vidám beszélgetés és csengő kacaj színesíti az alkonyi utca hangjait. A Mihály-kapu utca egyik mellékutcája — a Wolker utca. Ebben az utcában, az ötös számú ház pincéjében dolgozik a Déryné színkör lelkes színjátszó-gárdája. Keveset tudunk róluk, pedig megalakulásuk időpontja — 1951. óta komoly sikereket értek el. Kicsiny falvak lakói még nem feledték el a Liliomfi, Ingyenélók, Dulská asszony erkölcse és a többi darabok sikeres előadásait és ennek köszönhető, hogy a Déryné színkör gárdáját szeretettel és örömmel fogadja a falu népe. Viszik a kultúrát, a tisztán csengő magyar szavak klasszikus szépségét, anyanyelvünk édes ritmusát a föld népének. Tanítják és hirdetik új életünk gazdagságát és a fárasztó munka után örömteljes órákkal szépítik az életet. A felcsendülő kacaj, vagy a kicsorduló könny, a lelkes taps — ez Megérkezett a Vahtangov Színház együttese A moszkvai Állami Akadémiai Vahtangov Színház együttese egyhónapos vendégszereplésre hazánkba érkezett. Az együttest František Pazúr, az iskola- és kulturális ügyek megbízottjának helyettese üdvözölte a csernői állomáson. Az együttes nevében Ruben Nyikolajevics Szimonov, a Szovjetunió népművésze, az együttes főrendezője mondott köszönetet az üdvözlésért. Az együttes Kassán kezdte meg vendégszereplését. Georgi Karaszlavov bo oár képviselő író nk körében Georgi Karaszlavov bolgár képviselő, a bolgár parlamenti küldöttség tagja, meglátogatta a csehszlovák írók prágai klubját. Georgi Karaszlavov neves bolgár író. Az első köztársaság idején Csehszlovákiában folytatott tanulmányokat és prágai élményeit „Sporilov" című regényében örökítette meg. Mikszáth-darab Naprágyon A naprágyi színjátszók Mikszáth A Noszty fiú esete Tóth Marival című színművét adták elő. Arkely Zoltán elég jól alakította Tóth Mihályt, az önérzetes .polgárt, aki lányát nem adta feleségül a'hozományvadász szolgabíróhoz. Papp Mária a szerelemre vágyó Tóth Marit a tőle megszokott művészettel alakította. Orbán Lajos meglepően jő volt orvos szerepében. Tarr László is elég jól megjátszotta Noszty Ferenc szerepét, de láttunk tőle már jobb alakítást is. A színjátszók munkáját a közönség nagy tapssal jutalmazta. —nl— A magyar anyanyelvű süketnémák oktatása A losonci Süketnémák Magyar Tannyelvű Nyolcéves Iskolájának igazgatósága felhívja mindazon szülőket, kiknek süketnéma gyermekük van és ez év végéig betölti a 6. életévét, kérjék gyermekeik felvételét és oktatását az intézet igazgatóságától. Tájékoztatásul közli az igazgatóság, hogy a süketnéma gyermekek értelmi fejlődését csak szakoktatással lehet biztosítani. Ezt a célt szolgálja az intézet, ahol a süketnéma gyermekeket szakszerű oktatással hangos beszédre tanítják. A beszéd tanulása mellett más tantárgyak szakszerű oktatásában is részesülnek. A losonci intézet az egyedüli magyar tannyelvű intézet. Az intézetnek Internátusa is van, ahol ellátásban és szakszerű felügyeletben részesülnek a gyermekek. A járási ifjúsági alkotóverseny után 'a győztes együttesek Kassán esztrádestet rendeztek, melyen hét együttes és 16 egyén szerepelt ének-, tánc- és zeneszámokkal, továbbá szavalatokkal. Grigorij Pantyusenko szovjet tudós Prágába érkezett, ahol a csehszlovákszovjet barátságot tanúsító okmányokat fogja tanulmányozni. minden jutalmuk és többet nem is kívánnak. Mikor legördül a függöny — beszélgetnek a közönséggel. Bírálatot kérnek. A „Dulská asszony erkölcse" előadása után történt, hogy a vita során az egyik öreg nagybajuszú néző így fejezte ki véleményét: „Az a vén banya javuljon meg!" Kell-e ennél nagyobb elismerés? Segítenek a helyi műkedvelő-csoportoknak, a Csemadoknak, színészek, propagandisták és tanácsadók, akik szombat délután felülnek az autóbuszra és néhány órt múlva valahol egy falu kultúrházában kilépnek saját énjükből, hogy koldust vagy királyt, gőgös urat vagy szegény parasztembert mutassanak be a csillogószemű közönségnek. Kik ezek az emberek? Nincs más dolguk, gondjuk? Ebből élnek, ezért kapnak fizetést? Nem! Néhány tagot bemutatok: Lőrinc János reklámfestó, Varga Balázs tisztviselő, Holota Jenő csiszoló, Holota Margit tisztviselőnő, Grüner Erzsébet tisztviselőnő, Stevula Viktor munkás, Dömötör Sándor villanyszerelő, Derzsi Sarolta fényképész, Pus Ottó tisztviselő, Juhász Gyula tisztviselő ... néhány ember a sok közül. Diplomák, serlegek a hivatalos szervek elismerését bizonyítják. Nagy segítséget jelent számukra, hogy Chudý, Hanusz és Werner elvtársak mindenkor szívesen adnak ideológiai segítséget a csoportnak. De ez az egyetlen segítség, amit kapnak. Pedig nem kívánnak sokat, mert ügyesek, lelkesek és egyegy kulissza nem jelent különösebb nehézséget számukra: elkészítik brigádmunkával. De az már valóban különös, hogyha megrendelnek . egy harminc személyes autóbuszt — akkor kapnak egy hatvan személyre is bőségesen elegendőt, ami — kilométerenként 6 koronával teszi szegényebbé az együttest, — amely bizony nagyon ta

r karékoskodik, mert az erkölcsi siker sokkal nagyobb, mint az anyagi. A pincehelységért,' ami a Déryné színkör próbahelysége, kulisszagyártóműhelye és egész tevékenységének irányító központja — havi 88.— koronát fizetnek. Szívesen fizetnék egy olyan helységért, ahol egy-egy szombati napon nyilvános előadást rendezhetnének. Ez néhány koronával gazdagítaná a társulatot és egyben elmélyítené a szerepeket, még több gyakorlatot, még sikeresebb munkát biztosítana. Vidám esztrád-müsorrál látogatják most a falvakat. Rastice, Štvrtok, Hubice és Sklenárovo népe vidám nevetéssel jutalmazza lelkes, értékes munkájukat. Nem kérnék sokat — csak egy kis segítséget! És ezt megadni — azt hiszem nem lehetetlenség! Mihálka Gyula NAGYAPÁINK AUTÓJA Alfréd Radok, a film rendezője meddő kísérletet tett érdekfeszítő film alkotására, melyhez Adolf Branald államdíjas író témája, illetve szövegkönyve alapján minden feltétele megvolt. A film ugyanis formájában filmbohózat: a technika fejlődését szemlélteti nagyapáink rozoga tákolmányaitól a mai lökhajtásos repülőgépekig. Valóban mulatságos látvány egymás mellett látni a hatalmas füstfelhőt árasztó rozoga,. primití v autószerkezetet és a püszke, óriási acélmadarat. A film gondolatának azonban korántsem felel meg a bohózat formája. A rendező ugyanis az egész filmben kifejti az örök fejlődés gondolatát: néhány évtized múlva mai nagy technikai vívmányainkra a jövő emberei épp így fognak tekinteni, mint mi a századeleji nemzedék kezdetleges autójára. A rendező filmjével egyben emlékmüvet akart állítani a cseh autógyártás és autósport nagy úttörőinek, akik egy fél évszázaddal ezelőtt nagy hírnevet szeretek hazájuknak. Éppen ezért mély ellentét van a film gondolati tartalma és bohózati formája között. SOHA TÖBBÉ, BAJTÁRSAK A. Thorndike rendezésében filmmontázst látunk a két világháborút megelőző időkről, a burzsoázia fénykoráról, az első világháború borzalmas csatamezöiról, Hitler uralomrajutásáról, a második nagy világégésről és ezután önkéntelenül egy nagy kérdőjelet teszünk a régi híradófilmekből összeállított montázs végére: hová fog vezetni Németország útja? A film erre is megadja a választ. Könyörtelenül leleplezi azokat, akiknek érdekük volt a vérzivatarok előidézése: A Kruppokat, Thysseneket és társaikat, akik kezükben tartották egész Németország iparát és az ö kényüket-kedvüket szolgálták ki a kormányok, míg eljött az ő igazi emberük, Hitler. De a hitleri birodalom világuralmi törekvése éppúgy, mint II. Vilmos hódító vágya nemzeti katasztrófához vezetett. Most az új nemzedéké a szó, hagyja-e, hogy megismétlődjön a német tragédia, vagy pedig az NDK példájára elejét veszi a Speidelek, Heusingerek és tengerentúli megbízóik háborús kísérleteinek? Soha többé, bajtársak! — ez a német fiatalok többségének válasza. Nem akarják, hogy a holttestek garmadával borítsák egy újabb háború csatamezőit, nem akarnák többé felégetett, agyonbombázott falvakat és városokat, nem akarják feláldozni fiatal életüket idegen érdekekért. A film nagy érdeme, hogy néhány képtől eltekintve eredeti híradófelvételekből készült és híven szolgálja a béke és a nemzetközi együttműködés gondolatát. (L.) MICHELANGELO FILMEN A svájci 'filmgyártás megörökítette a legvonzóbb, legforrongóbb korszák: a reneszánsz lángelméjű képviselőjének, Michelangelónak életét és alkotásait. Firenze, a hűbériség bénító nyomásából felszabadult büszke, polgári város, dómja, palazzói, az ifjú Dávid öserejű szobra, a Medici-kápolna síremlékei, a Nappal és Éjjel, a Hajnal és Alkony tökéletes allegorikus alakjaival vonult el szemünk előtt. — Láttuk a klaszszikus és műpártoló pápák Rómáját, a Sixtusi kápolna • nagyszerű menyezetét és az Utolsó Ítéletet, a freskofestészet utolérhetetlen remekeit. A Szent Péter templom végleges alaprajza, zseniális felépítésű kupolája és a templom kincse: a márványba dermedt fájdalom, a Piéta örökszép csoportja is Michelangelo nevéhez fűződik. — II. Gyula hatalmas elképzelésű síremlékének megvalósult főalakja: A Mózes, az emberi és művészi alkotóképesség csúcspontja. A reneszánsz emberideálja a sokoldalú ember. Michelangelo egyetemes művész, hiszen festő, építész, szobrász, költő volt egy személyben. Nemcsak kora eszményeinek legkimagaslóbb megvalósítója, de évszázadokra kiható művészete nélkül el sem képzelhető az utána következő barokk-kor, sőt a későbbi irányok szobrászai és festői is lenyűgöző hatása alatt állnak. Kívánatos volna, ha a Film Népakadémia gyakrabban és több előadásban hozna hasonló filmeket valamennyiünk művelődésére és igaz örömére. u- a.