Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-10 / 100. szám, szerda

PÁRTÉLET 32 év után útban hazafelé Az aglatoroknak van mire hivatkoztok Kistárkany az ország legkeletibb járásának, Királyhelmecnek legkeletibb csücskén fekszik. Bőven termő gyümölcsösei, dolgos lakói, no meg szilvapálinkája révén régóta ismert a falu, jelenleg arról is, hogy itt van a • járás egyik legjobb szövetkezete, a járási vándorzászló birtokosa. A Királyhelmeci Járási Nemzeti Bizottságon és a pártbizottságon úgy jellemezték a községet, hogy a szövetkezet jól működik, a tagok nagyszerűen összetartanak, a falusi pártszervezet rugalmasan dolgozik, a nemzeti bizottság titkára, aki egyúttal a pártszervezet elnöke, egyike a legaktívabb funkcionáriusoknak a járásban. A kistárkányi kommunisták jó munkáját valóban sok szép eredmény dicséri. A legjobb bizonyíték a szövetkezet hatalmas fejlődése, amely megalakulása óta töretlen vonalban ível felfelé. A szövetkezeti pártcsoport, amelyben a párttagok nagyobb része működik —, hiszen csaknem minden párttag egyúttal szövetkezeti tag is, — következetesen törődik a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztésével, a munka során felmerülő problémák megoldásával. A kiváló gazdasági eredmények elérésében, a szövetkezeti tagok megelégedettségének megteremtésében nagy szerepe van a párttagoknak, akik kezdettől fogva céltudatosan kovácsolták a szövetkezetesek között az összetartást, a közös munka nagyobb eredményességébe vetett hitet. A munka sikeres volt. A kistárkányi lakosok a pártszervezet és a nemzeti bizottság vezetésével erős, virágzó szövetkezetet teremtettek. A szövetkezeti gazdálkodás utat nyitott a lakosság anyagi és kulturális színvonalának fellendítéséhez. Most, amikor a nemzeti bizottsági választásokra készül az ország, a kistárkányi agitátoroknak van mire hivatkozniok, meggyőző érvekért nem kell más faluba menniök. A kistárkányi szövetkezet a volt nagybirtokosok földjén 35 taggal kezdte meg működését. A valamikori zsellérek, a földbirtokosok és kulákok által kizsákmányolt nincstelen szegényparasztok összefogtak, hogy közös erővel kezdjék meg jövőjük építését. Két évig gazdálkodtak így, 1952-ben aztán siker koronázta a párttagok és a szövetkezetesek meggyőző munkáját. A falu kis- és középparasztjainak háromnegyed része a szövetkezeti gazdálkodás mellett döntött. Azóta egyetlen tag sem lépett ki a szövetkezetből, ellenben minden évben szaporodott azoknak száma, akik látva a szövetkezet eredményeit, felhagytak az egyéni gazdálkodással és beléptek a szövetkezeti tagok sorába. Az idén 15-en léptek be és ezzel lényegében szövetkezeti faluvá vált Kistárkány. Néhány iparban dolgozó kétiakitól eltekintve az összes gazdálkodó tagja a szövetkezetnek. A szövetkezet vagyonának értéke ma már ötmillió korona. Szép állatállományuk, 90 hektár gyümölcsösük, a jól megművelt földek szép hasznot hajtanak. Az idén 23 koronát fizettek egy munkaegységre, 2 kg búza és 15 dkg gyümölcs volt a természetbeni. Kérdeznék csak meg azok, akik külföldről kígyót-békát kiáltanak a szövetkezeti mozgalomra Nőgrády Dezső szövetkezeti tagot, hogy felcserélné-e szövetkezeti tagságát egyénileg gazdálkodó mivoltára. A válasz alaposan kijózanítaná őket. Nógrády Dezső lelkes hittel tört lándzsát a szövetkezeti gazdálkodás mellett. Nemcsak, hogy teljesen megelégedett ember, de jó példával és meggyőző szavaival buzdít a szövetkezeti gazdálkodás állandó fejlesztésére. 820 munkaegységre előlegül és zárszámadáskor több mint húszezer korona készpénzt s közel 17 mázsa búzát és jelentős mennyiségű gyümölcsöt kapott. A szövetkezet összes tagjait egybekovácsolta a közös törekvés, a közös gondok, a közösen elért sikerek, amelyek eredményét saját életük javulásán mérhetik le. A falu gazdasági fejlődése megmutatkozik a családiházak építésének arányain is. Több mint 50 új ház épült az utóbbi években, most újabb házhelyeket mérnek ki azoknak, akik építkezni akarnak. 500 személyt befogadó kultúrház építését fejezik be a faluban. Az ipari cikkek fogyasztását csak egy adattal szemléltetjük: 120 mosógép könnyíti meg a kis községben a háziasszonyok munkáját. A falusi pártszervezet működési színvonala az" elmúlt években állandóan javult. A pártmunka fellendülése megelőzte a szövetkezet fejlődését. Ennek a ténynek köszönhető, hogy a gazdasági fejlődés töretlenül ívelt felfelé és oda vezetett, hogy a múlt évben, mint legjobb szövetkezet elnyerték a járási vándorzászlót. A szövetkezet irodáján büszkén mutatják a győzelmi jelvényt, amelyet az idén is meg akarnak őrizni. A pártszervezet rugalmasan tudja megoldani az egyes kampányfeladatokat, emellett ügyel arra, hogy munkájuk rendszeres legyen. A bizottsági és taggyűléseket következetesen megtartják, a pártiskolázás színvonalas. Szántó Zoltán és Szűcs László propagandisták jó munkájának és felkészültségének köszönhető, hogy a pártiskolázáson az átlagos részvétel meghaladja a 90 százalékot. A tömegpolitikai munka fokozatos megjavulásával együtt számbelileg is erősödött a pártszervezet. A múlt évben 7 új tagjelöltet vettek fel. Fontos azonban, hogy a tagjelöltek felvételével továbbra is következetesen törődjenek, annál inkább, mert az utóbbi időben ezen a téren alábbhagyott a pártszervezet igyekezete. A nemzeti bizottsági választásokat megelőző időszakban a pártszervezet törekvése főleg a személyi agitáció elmélyítésére irányul. A pártszervezet tagjai közül 8 agitátor működik az agitációs központban. A pártszervezet az elmúlt időszakban két nyilvános taggyűlést is tartott. A pártszervezet által irányított agitációs munka célja a választások sikeres lefolytatásán kívül arra irányul, hogy a falu dolgozóit a szövetkezeti gazdálkodás további fellendítésére, az ötéves tervből a falura háruló feladatok teljesítésére buzdítsa, hogy ezáltal biztosítsák a lakosság anyagi és kulturális színvonala további emelésének feltételét. Gál László i A lakosság érdekében A Szenei Helyi Nemzeti Bizottság mellett működő pénzügyi bizottság, amelynek Július Gujber az elnöke, nagyon jól végezte munkáját. Előre kidolgozott terv szerint _ dolgozott. A bizottság tagjai személyesen vettek részt az adó- és díjbeszedés munkájában. Az ő érdemük az is, hogy a helyi nemzeti bizottság a múlt évben pótköltségvetés keretében 130 ezer koronát takarított meg, mely összeggel a helyi nemzeti bizottság szabadon rendelkezhetett. Ebből az öszJó munkát végzett a Bánovcei Járási Nemzeti Bizottság A Bánovcei Járási Nemzeti Bizottság tagjai akcióprogramtervük keretében 1954 májusától, a legutóbbi választások napjától jelentős haladást értek el. A bánovcei járásban a lakásépítés rendkívüli fejlődést ért el. Az elmúlt választási időszakban a járásban több mint 800 lakos kapott építkezési engedélyt családi ház építésére. Közülük már sok elkészült és a tulajdonosok be is költöztek új lakásukba. Legtöbb új ház Jastrabie, Svinná, Veľká Hradná, Rybany és más községekben épült. A bánovcei járásban 1954-től 1956-ig egyéni lakásépítésre 4 883 000 korona hitelt nyújtottak a lakosságnak. Miezgovce és Závada községeket bekapcsolták a villanyhálózatba és további községeket is villamosítanak. Nemzetközi televíziós íilmközpont létesül Prágában Az OIR nemzetközi rádiószervezet Szófiában tartott 15. ülésén egyhangúlag elfogadták a nemzetközi televíziós filmcsereközpont létesítésére tett csehszlovák javaslatot. A fllmcsereközpont Prágában lesz, amely a nyugati televíziós központokkal is közvetíteni fogja a műsorcserét. Elmélyül a csehszlovák televízió és a szovjet, a keletnémet és a lengyel televízió eddigi együttműködése a híranyagok kicserélése terén. Úttörő hazánkfiai a messzi Kirgíziában sem feledkeznek meg az óhazáról ŕrdekes hírt hallottunk legutóbb. Hathónapos tartózkodásra e napokban Csehszlovákiába indul a 74 éves Tomáš Glozl elvtárs, egyike a frunzei Interhelpo termelőszövetkezet megalapítóinak. Az Interhelpo szövetkezetet 32 esztendővel ezelőtt a szovjet Kirgíziában csehszlovákiai kommunisták alapították. Olyan úttörők, akik 1925-ben és a későbbi években elhagyták az akkori burzsoá köztársaságot, hogy segítsenek felépíteni a Szovjetunióban a szocializmust. Bizonyára megvolt az okuk itthagyni az otthoni „paradicsomi" állapotokat. Az Interhelpo a második világháború éveiben szűnt meg, amikor a Szovjetunió nyugati területeiről egyes üzemeket a háborús kényszerűség Keletre telepített. A szövetkezet épületeit éppen ezeknek az üzemeknek, például a Szelmasnak (mezőgazdasági gépgyár) rendelkezésére bocsátották. Frunzeban, Kirgizia fővárosában az Interhelponak még pár volt tagja él. Csehek, szlovákok, néhány csehszlovákiai magyar, német, a volt tagok özvegyei, gyermekei. Egyesek közülük az utóbbi időben úgy határoztak, hogy meglátogatják az óhazát. Előzőleg már itt járt látogatóban Rudolf Mareiek, az Interhelpo egyik kezdeményezője, és most rokonai és barátai, szülőföldje meglátogatására készül a már említett Tomáš Glozl, volt pfibyslavi textilmunkás. Elképzelhető, milyen gondolatok keringenek agyában: kat, az akkori csehszlovák kormány pedig szívesen szabadult meg jónéhány kommunistától. így került sor a szövetkezet megalapítására. Interhelponak keresztelték. Egynéhányan eladták otthoni házikóikat, ezek pénzben, mások természetben szolgáltatták be a kötelező tagsági részt. Szerszámgépeket, esztergapadot, fúrógépet, varrógépet, munkaeszközöket, egyéb felszerelést vásároltak, egy traktort, egy öreg teherautót és 1925. március 24-én — 32 év előtt — kifutott velük Zilináról a vasúti szerelvény. 120 család új hazát ment keresni. Mi hajtotta, űzte őket ilyen messziA Kirgiz SZSZK Legfelső Tanácsának székháza Frunzeben re? A régi köztársaságban uralkodó nehéz viszonyok. Az elégedetlenség. A szocialista Szovjetunió ragyogó példája és azon igyekezetük, hogy hozzájárulhassanak az új, jobb élet kialakításához. Természetesen személyes, jól felfogott érdekük azt kívánta, hogy tisztességes megélhetést teremtsenek szegből a városi közszolgálatok autói részére garázst építettek, kibővítették a helyi rádiót és a város villamosítását is kiegészítették, akkumulátortöltőt vásároltak, kifestették a tűzoltó-szertárt, zászlórudakat vettek, a helyi nemzeti bizottság épületébe bei vezették a gázt, zászlókat és kerék" párokat vásároltak, bekerítették a temetőt, stb. A felmaradó összeget a régi sportpálya javítására fordították. L. Klapuch. Az ifjúságra fordított gondoskodás keretében Rybanyban, Svinnán és Uhroveében új iskolák épülnek. Im. Szülőföldem szép határa, Meg látlake valahára? Május elsejére a Kirgiz Tudományos Akadémia kiállítás keretében készül bemutatni az Interhelpo történetét, melynek jelentős szerepe volt Frunze és környéke iparosításában. A csehszlovákiai származású volt tagok segítségével már megkezdték az előkészítő munkálatokat. Tanulságos kiállítás lesz ez, érdemes lenne Csehszlovákiában is megrendezni. Különben is: hazánkfiai a megélhetés utáni hajszában hova mindenhova jutottak: élnek Afrikában, a dél-amerikai pampákon, erdőt irtanak Kanadában, farmereskednek az Egyesült Államokban. Miért ne élhetnének a messzi Kirgíziában? Mit tudunk róluk? Megérkezésükről, úttörői kezdeményezésükről, szorgos munkájukról, örömükről, gondjukról, céljaik beteljesüléséről? A „Pispeckaja ulica" csendes kis frunzei utca, ahol csak akkor áll meg teherautó, ha valaki költözködik. Az 5-ös számú ház alig különbözik a munkások, vasutasok szerény családi házaitól. Olyan, amilyen nálunk, Szlovákiában is sok-sok látható. Takaros kis ház, tiszta udvar, a sarkában kutyaól, előtte Bodri. Körülötte kis veteményes, minden arasznyi föld gondosan megművelve. A ház tulajdonosa az öreg Glozl elvtárs, igazi szakmunkás, ezermester a javából. Külsejére nézve most is magas, derék, tagbaszakadt. Jól benne van a korban, de azért a szemei csillognak. Az öregasszonyt jobban kikezdte az idő vasfoga. Nemcsak a kontya őszült meg, nehezen szolgál már a láb, gyengül a látás, valahol mindig fáj valami. Hiába, az évek folynak, az élet nem áll meg. Mi ennek a csehszlovákiai szovjet településnek hiteles története? Az első köztársaságban bizony igen sok öntudatos proletár csalódott. Azt vélték, szocialista lesz, de a munkás továbbra is a gyárosra, földbirtokosra, papra, úrra robotolt, ha ugyan nem a munkanélküliek százezres hadseregének számát növelte. Nem csoda, ha a legöntudatosabbak kelet felé pislogtak. És amikor Mareiek, aki már azelőtt is járt Oroszországban, azt javasolta, szervezzenek a Szovjetunióban termelőszövetkezetet, egyre gyűltek a jelentkezők. A szovjet kormány örömmel fogadta az ügyes csehszlovákiai szakembereket, iparosoközötti zsörtölődések, semmi sem állt útjában az Interhelpo felvirágzásának, A szövetkezetet tízéves születésnapján meglátogatta Július Fučík. Glozl élűtárs élénken emlékszik, milyen kérdéseket tett fel és mit mondott az ünnepélyes közgyűlésen. Jól emlékezik Peter Jilemnický látogatására is. rpeltek az évek. Az Interhelpo tag•*• jai élték a szovjet ember elismerésre méltó életét, az iparosítás kezdetét, a kollektivizálás nehéz éveit, később az általános fejlődés örömét. Egyesek Berija áldozatává lettek ... Az Interhelpo üdvös tevékenységének a háború vetett véget. A megpróbáltatás évei erélyes intézkedéseket követeltek. Minden centiméternyi helyre szükség volt, hogy pótolja a nyugati részek tönkretett, elhagyott üzemeit. Frunzeba ukrajnai üzemeket helyeztek, ezeknek szükségük volt az Interhelpo épületeire. Mi lett a sorsa az Interhelpo tagjainak? Többen még a háború kitörése előtt, mások hadseregünkkel együtt visszatértek. A legtöbben a nagy szovjet haza legkülönbözőbb részein helyezkedtek el. Frunzeban máig 10 család maradt, ezek kitartanak. Gyökeret eresztettek. Szovjet állampolgárok. Megszoktak, teljesen otthon érzik magukat. Glozl elvtárs nyugdíjat kap, amit éppen tavaly jelentősen felemeltek. Saját házuk van. Három fiuk: Vlágya, Karel, Jirka, megnősültek, az orosz menyecskék szovjet unokákkal : ajándékozták meg a nagyszülőket. Az ...... , , ,. , '• öreg Glozl nem kíván véglegesen viszmaguknak és orokre megszabaduljanak szaköltöznt D

e meglátogatni a hazát, a munkanélküliség rémétől. j a szülőhelyet, ahol tanult, elbeszélgetni Q zó sincs róla: minden kezdet j a rokonokkal, ismerősökkel — szeret^ nehéz. A hosszú úton 12 , né, ha ez a kívánsága teljesülne. Mint gyermek meghalt. A tífusz és a vérhas sem ment ritkaságszámba a polgárháború által megviselt országban. Érkezésükkor új életük színhelye sem volt valami felemelő. Pispek - a mai Frunze, eldugott, visszamaradt kisváros volt. Piszok, por, legyek és szúnyogok. Többnyire vályogból vetett viskók. Az a városmögötti kopár földterület, amit számukra kijelöltek: köves is, agyagos is, nyáron portenger, ősszel sártenger. Nem csoda, hogy egyeseknek inába szállt a bátorsága és usgyi — haza. Akik megmaradtak — a nagy többség — nagy lendülettel vetették magukat az építésbe. Hosszú két év volt, amíg felépítették a telepet. Addig rozoga pajtákban háltak, földre terített pokróc volt az ágy. Közös koszton éltek. Az étrend, kávé, leves, kása, kávé, leves, kása ...és így ment ez körbekörbe. Két évig nem jutottak készpénzhez, mindent a beruházásokra fordítottak. Akinek felesleges holmija volt, azt a piacon elcsereberélte ... A fárasztó munkának és önzetlen lemondásnak később megtermett a gyümölcse. További kivándorlók érkeztek. Az Interhelpo egyre nőtt. Hatalmas műszerész, bőrcserző, asztalos, szövő, cipész, szabómühelyek nőttek ki a földből. 35 kilométernyire a várostól, az Alaarcsa folyó mentén mezőgazdasági üzemmel is rendelkezett az Interhelpo. Fürgén járó kezük eredményeinek híre gyorsan terjedt a városban. Az általuk gyártott bútornak, háztartási cikkeknek, cipőknek, ruhának stb. nagy volt a keletje. Azért is megilleti a szövetkezet tagjait az úttörők büszke címe, mert olyan technikát vezettek be, amilyent akkor még Frunzeban nem is ismertek. Amikor teherautójuk úton volt, csak úgy bámulták a kirgiz lovasok, hogy milyen alkalmatosság az, amit semmi se húz, mégis megyen. Amikor pedig a traktoruk dolgozott a határban, a környékbeli lakosság a barázda mélyét nézte. Morzsolgatták a porhanyós földet és elámultak a gépi erőn. Fokozatosan jobbra fordult az életük. A Krajčovič kőműves-csoport egyetlen nap alatt tetőig felhúzott egy száraz agyagtéglákból épített házat. Lakáshoz, bútorhoz jutottak, otthon főztek, javult az ellátás, sor került pénz kifizetésére is. Mikor megszűntek a vezetők már közöltük, nemsokára közöttünk lesz. A z Interhelpo megszűnt. Nem létezik többé. De emléke örökké él. Ha valaki azt kérdezné, mire való volt mindaz a sok munka, önfeláldozás, nélkülözés és gond, annak így lehetne válaszolni: Törvényszerű, hogy az energia a földön nem vész el, csak átalakul. Érvényes ez a tétel az Interhelpo ra is. Akinek szerencséje van bejutni a Szelmasba, az 5000 munkást alkalmazó legnagyobb frunzei üzembe, annak nemegyszer ismétli kísérője a régi épületekre mutatva: Ez az öreg, jó Interhelpo után maradt ránk. Az üzemi klubot, ahol öregje, fiatalja ma is szívesen ropja a kozák táncot — szintén az Interhelpo építette. Más nyomok is maradtak, kézzelfoghatóak is, meg nem is. Akinek szerencséje van elbeszélgetni a frunzei munkásokkal, tudhatja meg igazán, mi mindent tanultak az évek során hazánk fiaitól. Tanításuk a korszerű technikában újjászületik. Az Interhelpo tagjai kiadósan segítettek Frunze környéke iparosításában. Amit végeztek, férfi munka volt. Hosszú ez a megemlékezés, mégse tükrözi eléggé az úttörők életét, történetét. Regényt lehetne — kellene — erről írni. Ök voltak a Csehszlovák Köztársaság első polgárai, akik segítettek a szocializmus építésében. Ne feledkezzünk meg róluk. Keletre mentek, amikor a kivándorlók áradata nyugatra tartott. Ojságírók most már gyakrabban járunk a Szovjetunióba. Látogassuk meg őket, az ottmaradottakat, beszélgessünk el velük. Az öregekkel, akik fiatalos lelkesedéssel megelőzték korunkat. Csakhogy nehezebb, mostohább körülmények között. De jó is volna tiizes bor mellett egy volt kassai, žilinai, korompai, losonci öreg bolsi több évtizedes harcos élményeiről közvetlenül hallani. A kortárs üzenetét azokhoz az öregekhez, akik szívesen felejtik a régi rosszat és a fiatalokhoz, akik nem ismerik, nem is hiszik, milyen nyomorúságos volt a mult... SZILY IMRE ÚJ SZÔ 1957. április 10.