Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-07 / 97. szám, vasárnap

"Vfoszkvábán az ember hoz­•"•X zászokik a hatalmas méretekhez. Az óriási tempóban növekvő szovjet fővárosban szinte hónapok leforgása alatt épülnek új városrészek, s ahol néhány évvel ezelőtt még mező, vagy apró falucska állott, ott ma már magasba emelkedő to­ronydaruk százai jelzik, hogy rövidesen további 8—10 emele­tes palotákkal gazdagodik a szovjet metropolis. Az új építkezések jellemző vonása, hogy ma már minden házcsoport megtervezésekor fi­gyelembe veszik az üzlethálózat gondos, tervszerű fejlesztésének szempontjait is. Ennek követ­kezménye, hogy a város belső részein, s a külső kerületekben in gomba módra szaporodnak ax üzlethelyiségek, éttermek, áruházak... Naponta 250 ezer ember Moszkvai sétáink során egyik nap ellátogattunk a Vörös téren levő Goszudarsztvennij Univer­mag-ba, vagy ahogy ma már rövidített nevén nálunk is jól ismerik: a >GUM-ba. Az áruház méretei egészen magával ragadtak bennünket. Megfordultunk már Európa sok áruházában. Voltunk a párizsi Lafayette-ben, a londoni Ha­vai divattervező elmondotta nekünk, hogy egy esztendeje rendszeresítették a bemutató­kat. Újítás, hogy az egyes ru­hadarabokról készített .énykép­felvételeket árusítják s így a modellek kisebb szalonokban, sőt odahaza is elkészíthetők. Nagy az érdeklődés a divatlapok iránt is. Ma már tÖDb mint négymillió divatlapot nyomnak és adnak el évente a Szovjet­unióban. A televíziós teremben AHOL NAPONTA 250 EZER EMBERT * SZOLGÁLNAK KI* A televíziós központ különö­sen délután zsúfolt. Ekkor kezdődik ugyanis a televízió műsorának nyilvános vetítése. Ma már számos nagytípusú és kisebb fajtájú televíziós készü­lék van forgalomban a Szovjet­unióban. Az ára olcsó, úgyhogy nagy keresletnek örvend. A technikai cikkek iránt egyébként nagy a kereslet. Nagy mennyiségű, több típusú elekt­romos fűtőszekrény, gázfűtő­szekrény, mosógép, porszívó, padlókefe elégíti ki az igénye­ket. — Milyen reklámot alkalmaz­nak? — Rendszeresen hirdetünk az újságban — mondja az igazga­tó —, de elsősorban nem ma­Az áruház televíziós bemutató­terme rods-ban, körülnéztünk a tori­nói Upimban és a stockholmi Pub-ban. Néhol szebb volt a ki­rakat, esetleg fényűzőbb a be­rendezés, de annyi bizonyos; a méretek sehol sem olyan lenyü­gözőek, mint a moszkvai nagy­áruházban. Naponta kétszázöt­venezer ember fordul meg a GUM 155 különféle osztályán, s a méretekre mi sem jellem­zőbb, minthogy az áruház kö­zepén óriási szökőkút löveli magasra vízsugarait. Mindent egy helyen vásárol­jon — ez az áruház jelszava, s a vásárlók élnek is a lehetőség­gel. — Naponta kb. 150 000 cso­magot adunk ki — mondja az áruház igazgatója, 1500 elárusí­tó áll a vevőközönség rendel­kezésére a két kilométer hosszú pultok mögött. Annak ellenére, hogy még csak másfél éve nyílt meg áruházunk, máris nagy a híre mindenfelé a Szovjetunió­ban. Nemcsak azért szeretnek minket, mert a vevő nálunk mindent megtalál, amit a szov­jet ipar termel, hanem azért is, mert áruházunkban a legszigo­rúbban — háromszorosan — ellenőrzött minőségi árut adunk csak el. Új kereskedelmi formák Sétára indulunk az áruház­ban. Külön kis város ez három hosszú utcával, az utcákon kis terekkel, a kétszázötven méter hosszú épülettömböket egymás­sal összekötő keresztfolyosók­kal. S hogy minden mégis egy­séges legyen: az áruház épü­letrészeit, folyósóit, osztályait összefüggő kupola borítja. — Ezek a hatalmas méretek lehetővé teszik, hogy másként folytassuk a kereskedelmet, mint a kerületi kisebb áruhá­zakban — magyarázza a szívé­lyes igazgató. — Tavaly alakí­tottuk át áruházunk egyes osz­tályait automatizált eladásra. Ez abból áll, hogy a ceruzákra, pi­perecikkekre, borotvapengékre, tollhegyekre, radírgumikra, sőt a kölnire is adagoló-automatá­kat állítottunk fel, amelyek megfelelő pénzösszeg ellenében kiadják a kívánt árut. Alumí­niumedény-osztályunkon mi ve­zettük be elsőkként az önkiszol­gálás rendszerét, s ma már megállapíthatjuk, hogy az új rendszer bevált, az eladott áru mennyisége ezen az osztályon megkétszereződött. Sűrűn keresik fel a látogatók az áruház J- divatbemutatóter­mét is. Naponta háromszor mu­tatják be az áruház szalonjának legújabb kreációit. Meg lehet állapítani, hogy az új szabású, finom vonalú női ruhák nagy si­kert aratnak. Egy neves moszk­Jellegzetes romániai táj (Tóth foto). ÖOOOOOOOGOGKDO^ Az áruház árkádos részlete a szökőkúttal gát az áruházat reklámozzuk, hanem egyes újfajta árucik­keink iránt keltjük fel az ér­deklődést. Természetesen mér­tékkel és ízléssel használjuk a neonreklámot is nemcsak az épület külső homlokzatán, ha­nem belül, az áruház különféle osztályain és a belső nagy hom­lokfalon is. A moszkvai áruház minden­esetre mintául szolgálhat a mi áruházainknak is. (K). MI TÖRTÉNIK JAMAICÁBAN ' Samaica nagyon gazdag or­szág. Földjének méhe értékes ásványokat rejt magában. Ja­maica termékeny földjén meg­terem a rizs, a banán, a kávé­cserje, a dohány és a cukornád. (De Jamaica festői szépségű hegyei, kék ege és természeti kincsei nem a nép javát, nem azokat szolgálják, akik kora reggeltől késő éjjelig a cukor­nád-, dohány- és kávéültetvé­nyeken görnyedeznek a robot­munkában. Jamaica a brit monopolisták számára gazdagságuk forrását jelenti. A sziget hazafias szerve­zetei nemrégen brosúrát adtak ki Freedom now! (Most már sza­badságot!) címmel, amely szem­léltetően igazolja, hogy a jog­fosztott helyi lakosság ki­zsákmányolásával kolosszális profitot bezsebelő angol mono­polisták éhínségre és kihalásra ítélték Jamaica népét. Jamaica — áll a brosúrában — a faji megkülönböztetés, munkanélküliség és éhség, az alacsony munkabérek és a meg­hosszabbított munkaidő orszá­ga. A világon itt vannak a leg­magasabb létfenntartási költsé­gek. Elég megjegyeznünk, hogy a jamaicai munkás egy ötödét keresi annak, amit az angol munkás, viszont a létfenntartás­hoz szükséges cikkeket 2—3­szor drágábban kell megvásárol­nia. Jamaicában körülbelül 200 000 ällandô munkanélküli él. A cu­kornádültetvényeken részben foglalkoztatottak is csak a cu­kornád megművelése és learatá­sa Idején (5 hónapon át egy évben) jutnak munkához. De a munkások többségének még az Idénymunka idején sincs kere­seti lehetősége. A munkaadók rendszerint állandóan váltogat­ják alkalmazottaikat, hogy ily módon megakadályozik szer­vezkedésüknek és jogaik védel­mezésének lehetőségét. Jamaica lakossága nehéz hely­zete és a gyarmati hivatalok drákói rendszabályai /ellenére sem szűnik meg küzdeni élet­körülményeinek megjavításáért, országának felszabadításáért az angol gyarmatosítók uralma alól. A jamaicai hazafiak kezdemé­nyezésére 1953-ban megalakult a nincstelen parasztok és cukor­ipari munkások szövetsége. Ez a harci szervezet megalakulásá­nak első napjai óta nagy tekin­télyre tett szert a lakosság kö­rében. 1954—1956-ban ő vezette a cukornádültetvényeken dolgo­zó munkások hatalmas sztrájk­mozgalmát a munkabérek eme­léséért és a munkafeltételek megjavításáért. Az esetek töbhr ségében a munkások és a nincs­telen parasztok győztek. A demokratikus szakszerveze­tek az idegen hódítók ellen folytatott küzdelem sikere érde­kében egyesültek és megterem­tették a Jamaicai Szakszerveze­tek Szövetségét, amelyet Ferdi­nand Smith, a nép érdekeinek derék harcosa vezet. A szövetség kezdeményezésére országszerte tüntetések folytak a lakosság életkörülményeinek megjavítá­sáért és "jogainak megadásáéit. A tüntetések eredménnyel jár­tak. Jamaica kormányzója kény­telen volt megvizsgálni az öreg­ségi nyugdíjbiztosítás kérdését. A munkabérről szóló törvényt a szegényparasztokra is kiter­jesztették. Megalakult a munka­nélküliek tanácsa. A gyarmati rendszerben sínylődő Jamaica viszonyai közepette ez kétség­telenül a dolgozók nagy vívmá­nya. A Jamaicai Szakszervezetek Szövetségét 1955 májusában fel­vették a Szakszervezetek Világ­szövetségébe. A jamaicai szak­szervezetek ezzel bekapcsolód­tak a nemzetközi szakszervezeti mozgalomba,. ami kétségtelenül elősegítette megszilárdulásukat. Jamaica demokratikus erői jól tudják, hogy nem javíthatják meg a nép helyzetét, ha küzdel­müket csupán gazdasági érde­kekért folytatják. „Csak egy útja van felszabadulásunknak! — ál­lapítja meg az említett brosúra. Ez a hazafias erők egyesítése az imperializmus elleni harcban". A jamaicai hazafiak mozgal­mat indítottak politikai párt ala­kításáért, hogy ez irányítsa a nép szabadságharcát a gyarmati rendszer igájának lerázásáért. Ennek az új pártnak megalakí­tása azért szükséges — jegyzi meg a brosúra, mert a jelenleg Jamaicában létező úgynevezett nemzeti néppárt és a munkás­párt az angol burzsoázia érde­keit szolgálják, noha népámítóan azt hangoztatják, hogy híven szolgálják Jamaica népét. „Ne­künk olyan párt kell, amely küz­deni fog a nép érdekeiért" — mondják a jamaicai hazafiak. Az új pártnak, mely a Népfel­szabadítási Mozgalom elnevezést viseli, alakuló kongresszusán programként az ország gyarmati uralmának felszámolásáért, Ja­maica függetlenségéért folyó küzdelmet és a sziget lakossága gazdasági helyzetének megjaví­tására irányuló szociális-gazda­sági intézkedések egész sorának foganatosítását vették tervbe. Jamaica demokratikus erői készek elszántan küzdeni igaz­ságos ügyükért — népük fel­szabadításáért az angol mono­póliumok igája alól és a szebb életért. (A. Filippovnak, a moszkvai Pravdában megjelent cikkéből) és jelölt Jamaica sziget — angol gyarmat a Karibi-tenger-térségében. Te­rülete 11.525 négyzetkilométer, körülbelül másfél millió lakost számlál. Közigazgatási központja: Kingston. A legközelebbi elnökválasz­tásokat az Egyesült Ál­lamokban több mint három és fél év múlva tartják, de a ku­lisszák mögött már most új po­litikai játékot kezdenek a köz­vélemény előtt kevéssé ismert, de annál jelentősebb férfiak. Már most kiválogatják e játék főszeheplóit. Mivel Eisenhower elnököt nem lehet harmadszor is megválasz­tani — a törvény tiltja, hogy az elnöki hivatalt egy személy többször töltse be, mint két időszakon át .— a köztársasági párt vezetői már jóelőre bizto­sítani akarják, hogy a Fehér Ház jövő lakója az „ö emberük" legyen. Drew Pearson, aki ál­talában jól tájékozott amerikai újságíró — cikkeit számos lap közli naponta — azt állítja, hogy a választás már megtör­tént. A köztársasági párt új embere Alfréd M. Gruenther tábornok, aki még nemrégen a NATO haderőinek főparancsno­ka volt. Hasonló tisztséget töl­tött be Eisenhower is röviddel elnökké választása előtt. „Eisenhower legközelebbi ba­rátainak csoportja New Yorkban már kampányt indított, amely­nek célja, hogy Gruenthert elő­készítse az elnöki hivatal be­töltésére, — folytatja Pearson —, akiket gyakran a Wall Street királycsinálóinak neveznek; ezek az emberek pénzelték az Eisen­hower-kampányt, ők építették fel Augustában az elnök ma­gánkastélyát és ők választot­ták ki az embereket kormánya legfontosabb tisztségeire." A „Wall Street-i királycsiná­lők" elnevezés nem új. A pénz­emberek kis számú, de minden­ható csoportjára vonatkozik. Ezek az emberek döntik el, ki lesz az elnöki tisztség jelöltje. Mihelyt a jelöltet kiválasztot­ták, ugyanazok az emberek kiválogatják a kormány kulcs­pozícióit betöltő személyeket is. Jó ideig tart, alapos fárad­ságba és sok pénzbe kerül, míg az egyes személyeket előkészí­tik és betanítják a jelölt sze­repére. Hogy ezt hogyan csinál­ják, kitűnik abből, milyen mó­don készttették elő Eisenhowert az 1952-es választási kampány­ra. Hogy a Wall Street-i király­csinálók választása rá esett, ez teljesen „természetes" volt, mert Eisenhower nevét a szö­vetséges hadseregek háborús főparancsnoksága folytán tulaj­donképpen minden amerikai tiszteletben tartotta. De még mindig szükség volt rá, hogy meggyőzzék a választókat, Eisenhower jól ért más dolgok­hoz is, nemcsak a katonai stra­tégiához. Ezért hívei úgy ren­dezték a dolgokat, hogy Eisen­hower jelölésének bej°l°ntése előtt bizonyos ideig a New York-i Columbia, egyetem el­nöki tisztségét látta el. Ez le­hetővé tette, hogy sok beszédet tartson és az érdeklődés előte­rébe kerüljön. Z" 1 ruenthert most hasonlóan ^ készítik elő, és ez meg­erősíti Pearson jelentését. Gruenthert távolról sem övezi olyan hősi katonai dicsfény, mint Eisenhowert és ezért a nagytőkések köréből kikerülő híveinek , gem csekély erőfeszí­tésébe "került, hogy kedvező színre fessék gt a közvélemény előtt. Az amerikai Vöröskereszt elnöki tisztségébe helyezték, amelynek hivatalos székháza Washingtonban, a Fehér Házzal szemben van. Mindennek hátte­rében az a törekvés áll —, amint Pearson rámutatott —, hogy Gruenthert „humánus" személyként tüntessék fel és hogy képeken és a heti híradók­ban mutogathassák őt, mint magasállású, nagy tiszteletnek örvendő Fehér Ház-beli szom­szédja gyakori látogatóját és közeli barátját. Ez a néhány tény képet ad arról, hogyan választják ki az elnökjelölteket és azután pél­dátlan propagandakampánnyal hogyan mutatják be a közönségnek. Amint látható, nem marad sok hely a de­mokratikus módszerek szá­mára, amelyekkel a politikai pártok megválasztott képvise­lői kiválaszthatnák a jelölteket az országos kongresszuson. Pél­daként felhozhatjuk a köztársa­sági párt legutóbbi kongresszu­sát, amelyen a Wall Street-i ki­rálycsinálók által megkent sza­vazógépezet olyan jól működött, hogy az egyik politikus a másik után állfctt fel és szürke, mo­noton hangon mindig egy és ugyanezt a jelöltet javasolta — Eisenhowert. Csupán egy kül­dött akadt, aki bátrabb volt a többinél és a kongresszust za­varba ejtette azzal, hogy vala­milyen „Joe Schmith-et java­solt". Később beismerte, hogy Joe Schmith kigondolt név és csupán azért javasolta, hogy így tiltakozzék a jelöltek kiválasz­tásának antidemokratikus mód­ja ellen. ITa a demokrácia igazi amerikai szellemben működne, akkor a királycsiná­lók nem a Wall Street-en ülné­nek, hanem a jelöltek kiválasz­tását a szakszervezeti szövet­ségek és a nép egyéb szerve­zetei döntenék el. így azután Joe Schmith, aki az egyszerű emberek nevében beszélne, el­nökjelöltté válhatna és megvá­laszthatnák az„ ország legma­gasabb tisztségébe. George Lohr.

Next

/
Thumbnails
Contents