Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)
1957-04-07 / 97. szám, vasárnap
"Vfoszkvábán az ember hoz•"•X zászokik a hatalmas méretekhez. Az óriási tempóban növekvő szovjet fővárosban szinte hónapok leforgása alatt épülnek új városrészek, s ahol néhány évvel ezelőtt még mező, vagy apró falucska állott, ott ma már magasba emelkedő toronydaruk százai jelzik, hogy rövidesen további 8—10 emeletes palotákkal gazdagodik a szovjet metropolis. Az új építkezések jellemző vonása, hogy ma már minden házcsoport megtervezésekor figyelembe veszik az üzlethálózat gondos, tervszerű fejlesztésének szempontjait is. Ennek következménye, hogy a város belső részein, s a külső kerületekben in gomba módra szaporodnak ax üzlethelyiségek, éttermek, áruházak... Naponta 250 ezer ember Moszkvai sétáink során egyik nap ellátogattunk a Vörös téren levő Goszudarsztvennij Univermag-ba, vagy ahogy ma már rövidített nevén nálunk is jól ismerik: a >GUM-ba. Az áruház méretei egészen magával ragadtak bennünket. Megfordultunk már Európa sok áruházában. Voltunk a párizsi Lafayette-ben, a londoni Havai divattervező elmondotta nekünk, hogy egy esztendeje rendszeresítették a bemutatókat. Újítás, hogy az egyes ruhadarabokról készített .ényképfelvételeket árusítják s így a modellek kisebb szalonokban, sőt odahaza is elkészíthetők. Nagy az érdeklődés a divatlapok iránt is. Ma már tÖDb mint négymillió divatlapot nyomnak és adnak el évente a Szovjetunióban. A televíziós teremben AHOL NAPONTA 250 EZER EMBERT * SZOLGÁLNAK KI* A televíziós központ különösen délután zsúfolt. Ekkor kezdődik ugyanis a televízió műsorának nyilvános vetítése. Ma már számos nagytípusú és kisebb fajtájú televíziós készülék van forgalomban a Szovjetunióban. Az ára olcsó, úgyhogy nagy keresletnek örvend. A technikai cikkek iránt egyébként nagy a kereslet. Nagy mennyiségű, több típusú elektromos fűtőszekrény, gázfűtőszekrény, mosógép, porszívó, padlókefe elégíti ki az igényeket. — Milyen reklámot alkalmaznak? — Rendszeresen hirdetünk az újságban — mondja az igazgató —, de elsősorban nem maAz áruház televíziós bemutatóterme rods-ban, körülnéztünk a torinói Upimban és a stockholmi Pub-ban. Néhol szebb volt a kirakat, esetleg fényűzőbb a berendezés, de annyi bizonyos; a méretek sehol sem olyan lenyügözőek, mint a moszkvai nagyáruházban. Naponta kétszázötvenezer ember fordul meg a GUM 155 különféle osztályán, s a méretekre mi sem jellemzőbb, minthogy az áruház közepén óriási szökőkút löveli magasra vízsugarait. Mindent egy helyen vásároljon — ez az áruház jelszava, s a vásárlók élnek is a lehetőséggel. — Naponta kb. 150 000 csomagot adunk ki — mondja az áruház igazgatója, 1500 elárusító áll a vevőközönség rendelkezésére a két kilométer hosszú pultok mögött. Annak ellenére, hogy még csak másfél éve nyílt meg áruházunk, máris nagy a híre mindenfelé a Szovjetunióban. Nemcsak azért szeretnek minket, mert a vevő nálunk mindent megtalál, amit a szovjet ipar termel, hanem azért is, mert áruházunkban a legszigorúbban — háromszorosan — ellenőrzött minőségi árut adunk csak el. Új kereskedelmi formák Sétára indulunk az áruházban. Külön kis város ez három hosszú utcával, az utcákon kis terekkel, a kétszázötven méter hosszú épülettömböket egymással összekötő keresztfolyosókkal. S hogy minden mégis egységes legyen: az áruház épületrészeit, folyósóit, osztályait összefüggő kupola borítja. — Ezek a hatalmas méretek lehetővé teszik, hogy másként folytassuk a kereskedelmet, mint a kerületi kisebb áruházakban — magyarázza a szívélyes igazgató. — Tavaly alakítottuk át áruházunk egyes osztályait automatizált eladásra. Ez abból áll, hogy a ceruzákra, piperecikkekre, borotvapengékre, tollhegyekre, radírgumikra, sőt a kölnire is adagoló-automatákat állítottunk fel, amelyek megfelelő pénzösszeg ellenében kiadják a kívánt árut. Alumíniumedény-osztályunkon mi vezettük be elsőkként az önkiszolgálás rendszerét, s ma már megállapíthatjuk, hogy az új rendszer bevált, az eladott áru mennyisége ezen az osztályon megkétszereződött. Sűrűn keresik fel a látogatók az áruház J- divatbemutatótermét is. Naponta háromszor mutatják be az áruház szalonjának legújabb kreációit. Meg lehet állapítani, hogy az új szabású, finom vonalú női ruhák nagy sikert aratnak. Egy neves moszkJellegzetes romániai táj (Tóth foto). ÖOOOOOOOGOGKDO^ Az áruház árkádos részlete a szökőkúttal gát az áruházat reklámozzuk, hanem egyes újfajta árucikkeink iránt keltjük fel az érdeklődést. Természetesen mértékkel és ízléssel használjuk a neonreklámot is nemcsak az épület külső homlokzatán, hanem belül, az áruház különféle osztályain és a belső nagy homlokfalon is. A moszkvai áruház mindenesetre mintául szolgálhat a mi áruházainknak is. (K). MI TÖRTÉNIK JAMAICÁBAN ' Samaica nagyon gazdag ország. Földjének méhe értékes ásványokat rejt magában. Jamaica termékeny földjén megterem a rizs, a banán, a kávécserje, a dohány és a cukornád. (De Jamaica festői szépségű hegyei, kék ege és természeti kincsei nem a nép javát, nem azokat szolgálják, akik kora reggeltől késő éjjelig a cukornád-, dohány- és kávéültetvényeken görnyedeznek a robotmunkában. Jamaica a brit monopolisták számára gazdagságuk forrását jelenti. A sziget hazafias szervezetei nemrégen brosúrát adtak ki Freedom now! (Most már szabadságot!) címmel, amely szemléltetően igazolja, hogy a jogfosztott helyi lakosság kizsákmányolásával kolosszális profitot bezsebelő angol monopolisták éhínségre és kihalásra ítélték Jamaica népét. Jamaica — áll a brosúrában — a faji megkülönböztetés, munkanélküliség és éhség, az alacsony munkabérek és a meghosszabbított munkaidő országa. A világon itt vannak a legmagasabb létfenntartási költségek. Elég megjegyeznünk, hogy a jamaicai munkás egy ötödét keresi annak, amit az angol munkás, viszont a létfenntartáshoz szükséges cikkeket 2—3szor drágábban kell megvásárolnia. Jamaicában körülbelül 200 000 ällandô munkanélküli él. A cukornádültetvényeken részben foglalkoztatottak is csak a cukornád megművelése és learatása Idején (5 hónapon át egy évben) jutnak munkához. De a munkások többségének még az Idénymunka idején sincs kereseti lehetősége. A munkaadók rendszerint állandóan váltogatják alkalmazottaikat, hogy ily módon megakadályozik szervezkedésüknek és jogaik védelmezésének lehetőségét. Jamaica lakossága nehéz helyzete és a gyarmati hivatalok drákói rendszabályai /ellenére sem szűnik meg küzdeni életkörülményeinek megjavításáért, országának felszabadításáért az angol gyarmatosítók uralma alól. A jamaicai hazafiak kezdeményezésére 1953-ban megalakult a nincstelen parasztok és cukoripari munkások szövetsége. Ez a harci szervezet megalakulásának első napjai óta nagy tekintélyre tett szert a lakosság körében. 1954—1956-ban ő vezette a cukornádültetvényeken dolgozó munkások hatalmas sztrájkmozgalmát a munkabérek emeléséért és a munkafeltételek megjavításáért. Az esetek töbhr ségében a munkások és a nincstelen parasztok győztek. A demokratikus szakszervezetek az idegen hódítók ellen folytatott küzdelem sikere érdekében egyesültek és megteremtették a Jamaicai Szakszervezetek Szövetségét, amelyet Ferdinand Smith, a nép érdekeinek derék harcosa vezet. A szövetség kezdeményezésére országszerte tüntetések folytak a lakosság életkörülményeinek megjavításáért és "jogainak megadásáéit. A tüntetések eredménnyel jártak. Jamaica kormányzója kénytelen volt megvizsgálni az öregségi nyugdíjbiztosítás kérdését. A munkabérről szóló törvényt a szegényparasztokra is kiterjesztették. Megalakult a munkanélküliek tanácsa. A gyarmati rendszerben sínylődő Jamaica viszonyai közepette ez kétségtelenül a dolgozók nagy vívmánya. A Jamaicai Szakszervezetek Szövetségét 1955 májusában felvették a Szakszervezetek Világszövetségébe. A jamaicai szakszervezetek ezzel bekapcsolódtak a nemzetközi szakszervezeti mozgalomba,. ami kétségtelenül elősegítette megszilárdulásukat. Jamaica demokratikus erői jól tudják, hogy nem javíthatják meg a nép helyzetét, ha küzdelmüket csupán gazdasági érdekekért folytatják. „Csak egy útja van felszabadulásunknak! — állapítja meg az említett brosúra. Ez a hazafias erők egyesítése az imperializmus elleni harcban". A jamaicai hazafiak mozgalmat indítottak politikai párt alakításáért, hogy ez irányítsa a nép szabadságharcát a gyarmati rendszer igájának lerázásáért. Ennek az új pártnak megalakítása azért szükséges — jegyzi meg a brosúra, mert a jelenleg Jamaicában létező úgynevezett nemzeti néppárt és a munkáspárt az angol burzsoázia érdekeit szolgálják, noha népámítóan azt hangoztatják, hogy híven szolgálják Jamaica népét. „Nekünk olyan párt kell, amely küzdeni fog a nép érdekeiért" — mondják a jamaicai hazafiak. Az új pártnak, mely a Népfelszabadítási Mozgalom elnevezést viseli, alakuló kongresszusán programként az ország gyarmati uralmának felszámolásáért, Jamaica függetlenségéért folyó küzdelmet és a sziget lakossága gazdasági helyzetének megjavítására irányuló szociális-gazdasági intézkedések egész sorának foganatosítását vették tervbe. Jamaica demokratikus erői készek elszántan küzdeni igazságos ügyükért — népük felszabadításáért az angol monopóliumok igája alól és a szebb életért. (A. Filippovnak, a moszkvai Pravdában megjelent cikkéből) és jelölt Jamaica sziget — angol gyarmat a Karibi-tenger-térségében. Területe 11.525 négyzetkilométer, körülbelül másfél millió lakost számlál. Közigazgatási központja: Kingston. A legközelebbi elnökválasztásokat az Egyesült Államokban több mint három és fél év múlva tartják, de a kulisszák mögött már most új politikai játékot kezdenek a közvélemény előtt kevéssé ismert, de annál jelentősebb férfiak. Már most kiválogatják e játék főszeheplóit. Mivel Eisenhower elnököt nem lehet harmadszor is megválasztani — a törvény tiltja, hogy az elnöki hivatalt egy személy többször töltse be, mint két időszakon át .— a köztársasági párt vezetői már jóelőre biztosítani akarják, hogy a Fehér Ház jövő lakója az „ö emberük" legyen. Drew Pearson, aki általában jól tájékozott amerikai újságíró — cikkeit számos lap közli naponta — azt állítja, hogy a választás már megtörtént. A köztársasági párt új embere Alfréd M. Gruenther tábornok, aki még nemrégen a NATO haderőinek főparancsnoka volt. Hasonló tisztséget töltött be Eisenhower is röviddel elnökké választása előtt. „Eisenhower legközelebbi barátainak csoportja New Yorkban már kampányt indított, amelynek célja, hogy Gruenthert előkészítse az elnöki hivatal betöltésére, — folytatja Pearson —, akiket gyakran a Wall Street királycsinálóinak neveznek; ezek az emberek pénzelték az Eisenhower-kampányt, ők építették fel Augustában az elnök magánkastélyát és ők választották ki az embereket kormánya legfontosabb tisztségeire." A „Wall Street-i királycsinálők" elnevezés nem új. A pénzemberek kis számú, de mindenható csoportjára vonatkozik. Ezek az emberek döntik el, ki lesz az elnöki tisztség jelöltje. Mihelyt a jelöltet kiválasztották, ugyanazok az emberek kiválogatják a kormány kulcspozícióit betöltő személyeket is. Jó ideig tart, alapos fáradságba és sok pénzbe kerül, míg az egyes személyeket előkészítik és betanítják a jelölt szerepére. Hogy ezt hogyan csinálják, kitűnik abből, milyen módon készttették elő Eisenhowert az 1952-es választási kampányra. Hogy a Wall Street-i királycsinálók választása rá esett, ez teljesen „természetes" volt, mert Eisenhower nevét a szövetséges hadseregek háborús főparancsnoksága folytán tulajdonképpen minden amerikai tiszteletben tartotta. De még mindig szükség volt rá, hogy meggyőzzék a választókat, Eisenhower jól ért más dolgokhoz is, nemcsak a katonai stratégiához. Ezért hívei úgy rendezték a dolgokat, hogy Eisenhower jelölésének bej°l°ntése előtt bizonyos ideig a New York-i Columbia, egyetem elnöki tisztségét látta el. Ez lehetővé tette, hogy sok beszédet tartson és az érdeklődés előterébe kerüljön. Z" 1 ruenthert most hasonlóan ^ készítik elő, és ez megerősíti Pearson jelentését. Gruenthert távolról sem övezi olyan hősi katonai dicsfény, mint Eisenhowert és ezért a nagytőkések köréből kikerülő híveinek , gem csekély erőfeszítésébe "került, hogy kedvező színre fessék gt a közvélemény előtt. Az amerikai Vöröskereszt elnöki tisztségébe helyezték, amelynek hivatalos székháza Washingtonban, a Fehér Házzal szemben van. Mindennek hátterében az a törekvés áll —, amint Pearson rámutatott —, hogy Gruenthert „humánus" személyként tüntessék fel és hogy képeken és a heti híradókban mutogathassák őt, mint magasállású, nagy tiszteletnek örvendő Fehér Ház-beli szomszédja gyakori látogatóját és közeli barátját. Ez a néhány tény képet ad arról, hogyan választják ki az elnökjelölteket és azután példátlan propagandakampánnyal hogyan mutatják be a közönségnek. Amint látható, nem marad sok hely a demokratikus módszerek számára, amelyekkel a politikai pártok megválasztott képviselői kiválaszthatnák a jelölteket az országos kongresszuson. Példaként felhozhatjuk a köztársasági párt legutóbbi kongresszusát, amelyen a Wall Street-i királycsinálók által megkent szavazógépezet olyan jól működött, hogy az egyik politikus a másik után állfctt fel és szürke, monoton hangon mindig egy és ugyanezt a jelöltet javasolta — Eisenhowert. Csupán egy küldött akadt, aki bátrabb volt a többinél és a kongresszust zavarba ejtette azzal, hogy valamilyen „Joe Schmith-et javasolt". Később beismerte, hogy Joe Schmith kigondolt név és csupán azért javasolta, hogy így tiltakozzék a jelöltek kiválasztásának antidemokratikus módja ellen. ITa a demokrácia igazi amerikai szellemben működne, akkor a királycsinálók nem a Wall Street-en ülnének, hanem a jelöltek kiválasztását a szakszervezeti szövetségek és a nép egyéb szervezetei döntenék el. így azután Joe Schmith, aki az egyszerű emberek nevében beszélne, elnökjelöltté válhatna és megválaszthatnák az„ ország legmagasabb tisztségébe. George Lohr.
