Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-04 / 94. szám, csütörtök

Vildg proletárjai, egyesüljetek J SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. április 4. csütörtök 30 fillér X. évfolyam, 94. szám, Ifjúságunk és a nemzeti bizottsági választások Üj társadalmunk kiépítésében ifjúságunkra igen jelentős feladat vár. Soraiból már eddig is az új munkamódszerek számos úttörő­je, a szocialista verseny lelkes harcosa került ki s ezer meg ezer fiatal talált érvényesülést mint traktorista vagy bányász, mint tudományos dolgozó vagy konstruktőr. A fiatalok egész vas­utakat tudtak felépíteni s az ost-* ravai új kohóüzem építésében is komoly részük van. Mindig is az jellemezte az if­júságot, hogy élénk érdeklődést mutat a közélet problémái, az új, a haladást szolgáló gondolatok iránt. Nem változtat ezen a té­nyen az sem, hogy az ő soraik­ban is akadnak egyéni kisiklások, hiszen tudjuk, hogy a búzában is mindig ott található a konkoly is. De ha az ifjúságnak kellő figyel­met szentelünk, ha az új iránti érzékét, élénk képzelő tehetségét és alkotásvágyát felkaroljuk, ak­kor érvényesülésének tág teret nyithatunk. A legutóbbi járási és kerületi pártkonferenciákon el­hangzott bírálatok azonban azt bi­zonyítják, hogy a kommunisták az ifjúságot nem mindenütt vezetik helyesen, sőt nem ritka jelenség az sem, hogy a párttagok elzár­kóznak a CSISZ-tagok elöl s nem végeznek megfelelő munkát az if­júsági szervezetekben. Pedig - ifjú­ságunk túlnyomó többsége egész­séges felfogású, a szocializmus és a kommunizmus eszméiért lelke­sedik, aminek nem egyszer adta már tanújelét. Szükséges tehát, hogy fiatal­jaink érvényesülhessenek a külön­böző fokú nemzeti bizottságokban, mert itt az ismeretek, tapasztala­tok bő forrásához jutnak s az idő­sebbekkel együttműködve lényege­sen hozzájárulhatnak a nemzeti bizottságok munkájának javításá­hoz, jó kapcsolatokat teremthet­nek polgárainkkal s ezzel a nem­zeti bizottságok tevékenységébe kezdeményezést, merész lendületet vihetnek. A múlt választások idején, 1954­ben körülbelül 7500 fiatalt válasz­tottunk be a különféle fokú nem­zeti bizottságokba, számuk azon­ban körülbelül ezerrel fokozatosan lemorzsolódott. Ennek a sajnála­tos ténynek a magyarázatát ab­ban kell keresnünk, hogy maguk a CSISZ-szervezetek sem nyújtot­tak elegendő támogatást a nemze­ti bizottságokba beválasztott tag­jaiknak, sok esetben pedig a fia­talok bizalmatlanságba ütköztek s ez természetesen elkedvetlení­tette őket. A megmaradóit óriási többség azonban jól végezte mun­káját, igen gyorsan túltette ma­gát a tapasztalatok hiányával ma­gyarázható kezdeti nehézségeken s maga köré tudta csoportosítani a helyi fiatalság további köreit, akikben fellobbantotta a mindig bennük szunnyadó tettrekészséget s azt a köz érdekében hasznosí­totta. Azóta azonban az ifjúság sorai­ból a szocializmus lelkes építői­nek újabb csoportjai nőttek fel, akik már értékes élettapasztala­tokkal rendelkeznek, akik már sok újat tanultak s mindezt a nemzeti bizottságokban érvényesíthetik is. De ebből nem következik az, hogy valami meghatározott számmal operáljunk, hogy a nemzeti bi­zottságokban föltétlenül ilyen vagy olyan arányszámnak kell megmutatkoznia ifjúsági vonatko­zásban. A nemzeti bizottságokba a legjobbak legjobbjait, az. alkal­masak lepalkalmasabbjait, a legál­dozatkészebbeket választjuk s ép­pen az ifjúság' körében találunk igen sok olyat, akik ezeknek az ismérveknek megfelelnek. A jelöltek kiválasztásában tehát nem szabad megfeledkeznünk a fiatalokról, főleg a helyi nemzeti bizottságok jelöltjei esetében, mert éppen a helyi nemzeti bi­zottságokban találhatják meg fia­taljaink az érvényesülés legjobb lehetőségeit. Az ifjak jól ismerik a helyi viszonyokat s így teljesen érthető, ha igen gyakran az ő so­raikból kerülnek ki a város- és faluszépítő akciók legélénkebb kezdeményezői, a kultúrtevékeny­ség sürgetői s nem utolsó sorban ők azok, akik a szövetkezeti gon­dolat leglelkesebb úttörői. A választási kampányban, az agitációs tevékenységben még nem mindenütt tölti be ifjúságunk azt a szerepet, amelyre képes s amelyre hivatott. Ezen pedig fel­tétlenül és idejében változtatni kell. Viszont sok szép példa arra enged következtetni, hogy a nem­zeti bizottsági választásokat ifjú­ságunk valóban szívügyévé tette. Így például a libereci kerületben már 820 ifjúsági agitátor dolgo­zik, közülük magában a kerületi székhelyen nyolcvannyolc. Hasonló a helyzet igen sok más városban is. Az ifjúság számtalan városban és faluban vállal munkakötelezett­ségeket a VI. Világifjúsági Talál­kozó alkalmából is. Mindezeket az akciókat ajánlatos volna a helysé­gek, járások és kerületek akció­orogramtervébe befoglalni, hogy az ifjúságnak ez az értékes kez­deményezése a lakosság szélesebb köreiben is megnyilvánuljon. A prágai kerület fiataljai például negyven tehénistálló felépítésére vállaltak kötelezettséget (kettő ezek közül máris készen van, to­vábbi ötön még dolgoznak), a prešovi kerület ifjúsága pedig 30 ezer hektárnyi rét és legelő meg­javítását ígérte. (Ebből 9034 hek­táron a munkát már el is végez­ték s ebbe a munkába bekapcso­lódott az idősebb korosztály is.) Helyi méretekben is számtalan ha­sonló akcióval találkozunk, ame­lyek többségében a fiataloké a ve­zető szerep. Nem volna szabad előfordulnia, hogy akár csak egyetlen ifjúsági szervezetben is tétlenek maradja­nak most a fiatalok a választások előtt. Köztársaságunk minden vá­rosában és falujában be kell kap­csolódnia az ifjúságnak a válasz­tási bizottságok munkájába s részt kell vennie az agitációs tevékeny­ségben. Ne akadjon most egyetlen ifjú sem, aki távol tartja magát a szocializmus építésének a vá­lasztásokban is megnyilvánuló nagy művétől. Ifjúságunk már nemegyszer bebizonyította, hogy a szocializ­musért, a békéért folytatott harc­ban mire képes. Helyes tehát, ha az alkalmas, tehetséges, igyekvő ifjaknak teljes lehetőséget nyúj­tunk, hogy a nemzeti bizottságok munkájában érvényesítsék képes­ségeiket úgy, ahogy az küldeté­süknek, új életünk építéséből ki­vett részüknek megfelel. Az Olasz Kommunista Párt és Csehszlovákia Kommunista Pártja küldöttségeinek közös nyilatkozata Március 29-től április l-ig tárgyalá­sok folytak Prágában az Ólasz Kom­munista Párt és Csehszlovákia Kom­munista Pártja küldöttségei között. Az Olasz Kommunista Párt tagjai vol­tak: Gian Carlo Pajetta és Arturo Co­lombi, az Olasz Kommunista Párt KB elnökségének tagjai, Pietro Secchia, Aldo Natoli, Alfeo Corassori és Guilio Spallone, az Olasz Kommunista Párt KB tagjai. A CSKP nevében a követ­kező elvtársak vettek részt a tárgya­lásokon: Antonín Novotný, a CSKP KB első titkára, Václav Kopecký és Zde­nék Fierlinger, a CSKP KB politikai irodájának tagjai, Jirí Hendrych, a CSKP KB titkára, Vladimír Koucký, a CSKP KB tagja és Gustáv Souček, a CSKP KB nemzetközi osztályának ve­zetője. A tárgyalások barátságos elvtársi légkörben folytak, ami a két párt kö­zötti testvéri szolidaritás és kölcsönös megértés kifejezője. A két küldöttség közötti tárgyalások befejezéseképpen az alábbi közös nyi­latkozatot adták ki: A szocialista világrendszer létezése, a szocialista államok táborának és a nemzetközi munkásmozgalomnak erői, amelyek a békéért és szocializmusért harcolnak, új helyzetet teremtettek a világban. A kapitalizmus már nincs túl­erőben. A béke ügye jelentős győzel­meket aratott, az új háborúkat meg le­het akadályozni. Az eddig gyarmati el­nyomásban élő nemzetek közül egyre továbbiak igyekeznek szabadságukat kivívni. De az imperialista erők, amelyek há­borúra törekszenek, nem adták meg magukat. A szabadságukért harcoló nemzetek ellen irányuló közvetlen és erőszakos akcióik, a szocialista tábor elleni provokációs tevékenységük új veszélyt jelent a vilájjbékére. Ezek az imperialista irányzatok vi­lágosan megmutatkoztak az egyiptomi nép ellen intézett angol-francia táma­dásban, amelynek csődje első bizonyí­téka volt annak, hogy ma meg lehet semmisíteni az agresszió kísérleteit a nemzetek és az egész világ békeszere­tő erőinek közös akciójával, ds első­sorban a Szovjetunió határozott fel­lépésével a béke védelmében. Magyarországon Is, ahol a súlyos hi­bák, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártja elkövetett, a szocializmus épí­tésének veszélyes gyöngülésére, a párt és tömegek közötti szakadásra veze­tett és ahol egyidejűleg romboló mó­don mutatkozott meg a párt kebeléhen levő felforgató és megalkuvó elemok tevékenysége — az imperialista erők által támogatott ellenforradalmi ele­mek beavatkozása a népi demokratikus rendszer felszámolására, a kapitaliz­mus megújítására, Európában új há­ború veszélyes tűzfészkének megte­remtésére irányult. Egyedül a szovjet hadsereg azon segítségének köszönhe­tő, amelyben a magyar munkás-paraszt kormányt részesítette, hogy lehetetlen­né vált az, hogy Európa szívében a bé­két fenyegető helyzet álljon be és megmentették azokat az alapokat, amelyeken a múlt hibáinak orvoslá­sával újból sikerrel lehet fejle.-zteni a szocializmus építését a dolgozók szé­les tömegeinek aktív részvételével. A küldöttségek kifejezik rokonszen­vüket és segítő szándékukat mindkét párt részéről a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar kormány tá­mogatására abban a törekvé;ében, amelyet a gazdaság és a szocialista demokrácia megszilárdítása program­jának megvalósításában kifejt. Az Olasz Kommunista Párt és a CSKP küldöttsége határozottan elítéli Közép- és Közel-Keleten a nemzetek szabadságát és függetlenségét fenyege­tő új imperialista veszélyt, amit az úgynevezett Eisenhower-doktrina tar­talmaz. Kifejezik teljes szolidaritásu­kat és támogatásukat a Közel- és Kö­zép-Kelet, valamint Észak-Afrika nem­zetei iránt abban a harcban, amit függetlenségükért és a gyarmati im­perializmus igájából való felszabadulá­sukért folytatnak. n. A mostani időszakban az imperializ­mus további akciókat kezdeményez, amelyek az ellentétek elmélyítésére, a nemzetközi feszültség enyhítése ellen­és arra irányulnak, hogy előkészítsék támaszpontjaikat a szocialista tábor el­leni támadásra. Mindkét fél azon a nézeten van, hogy a nemrégen aláírt a „Közös piac" és az „Euratom" útján, az úgy­nevezett „európai társulat" megterem­tésére irányuló szerződések, újabb lé­pést jelentenek az európai szárazföld nemzetei közötti ellentét elmélyítésé­hez. Újabb lépést jelent annak a tömbnek meg.zilárdításában, amely amerikai védnökség alatt Nyugat-Né­metország körül van kialakulóban. Ez fokozza az európai béke veszélyezte­tését és komoly akadály Európa terü­letén a hatékony együttműködés meg­valósításában. Mindkét fél azon a nézeten van, hogy az európai nemzetek közötti ha­tékony gazdasági együttműködés fel­tételéi megértek. De ehhez széles tapasztalatcserére, a politikai diszkrimi­nációtól mentes szervezet együttmű­ködésére van szükség. Csak így lehetsé­ges, hogy az atomenergiát teljes mér­tékben békés célokra, az általános ha­ladás érdekében, az élet és kulturális színvonal fellendítésére, és az európai nemzetek civilizációjának érdekében használják fel. Ezért mindkét fél teljes mértékben helyesli a Szovjetunió kö­zelmúltban tett javaslatait az igazi európai együttműködésre, ami megfelel az említett céloknak. Az amerikai imperializmusnak Nyu­gat-Németország gyors felfegyverzé­sére irányuló tartós törekvésével kap­csolatban, valamint azzal kapcsolatban, hogy a NATO úgynevezett „európai" hadseregeit atomfegyverekkel szerel­ték fel, beleszámítva a távolból irá­nyított lövedékeket is, mindkét kül­döttség, a két párt és a két nemzet jelentős közös feladatának tartja a né­met militarizmus és az európai új há-* ború elleni harcot. A német fasiszta megszállás idején ennek áldozatait jel­képezik a marzabotti és lidicei vér­ontás. Ezért mindkét fél küldöttsége fenn­tartás nélkül támogatja azokat a javaslatokat, amelyek a katonai támasz­pontok felszámolását, a katonai oszta­goknak minden idegen állam terüle­téről való eltávozását, az atomfegyve­rek és a tömegpusztító fegyverek be­tiltását, valamint az egész világon az atom- és hidrogénfegyverekkel való kísérletek betiltását követelik. Elíté­lik a gazdasági kapcsolatokban gya­korolt diszkriminációt, a hidegháború felújítását és teljes mértékben mel­lette vannak az európai kollektív biz­tonsági rendszer megteremtésének. Főleg azoknak a szovjet javaslatoknak rendkívüli jelentőségét hangsúlyozzák, amelyeket a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében hoztak 1956. no­vember 17-én. III. A nemzetközi feszültség enyhítéséhez hatékonyan hozzájárulhat a csehszlo­vák és olasz nép közötti baráti kap­csolatok fejlesztése is. Az Olasz Kommunista Párt és a CSKP küldöttségei megállapítják, hogy gazdasági, politikai és kulturális téren a két ország közötti normális kap­csolatok keretében eddigelé még tá­volról sem használják ki az összes le­hetőségeket. Ezért kötelezik magukat, hogy meg­CFolvtatás a 2. oldalon.) Phenjanban megkezdődtek a ta nácskozások Csehszlovákia és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségei között Phenjan (ČTK) Április 2-án délután Phenjanban meg­kezdték -a tárgyalásokat a Csehszlovák Köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormány­küldöttségei között. Csehszlovák részről a tanácskozáson részt vett Vi­liam Široký miniszterelnök, a küldöttség vezetője, vala­mint a küldöttség tagjai: ing. Otakar Šimúnek minisz­ter, az Állami Tervhivatal elnöke, Oldŕich Černík, a CSKP KB titkára, Václav Dávid külügyminiszter, Ju­lius Ďuriš pénzügyminiszter, dr. ing. Emanuel Šlechta miniszter, az Állami Építészeti Bizottság elnöke, dr. Jo­sef Plojhar egészségügyi miniszter, dr. Jozef Kyselý helyi gazdálkodásügyi miniszter, Ottó Kocour, a külke­reskedelmi miniszter első helyettese és Mikuláš Šurina, a Csehszlovák Köztársaság Koreai Népi Demokratikus Köztársaság-beli rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vete. Koreai részről a tanácskozáson jelen volt Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisz­tertanácsának elnöke és helyettesei, Coj Je Gen és Hon Men Hi, továbbá Pak Den Aj asszony, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának titkára, Nam Ir, a KNDK külügyminisztere, Li Cson Ok, az Állami Terv­bizottság elnöke, Dim Ban Szu bel- és külkereskedel­mi miniszter és Jan Jen Sun, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság csehszlovákiai rendkívüli és megha­talmazott nagykövete. A tanácskozások során megtárgyalták a nemzetközi helvzet mindkét felet érdeklő kérdéseit, valamint a szo­cialista államok, a Csehszlovák Köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság között fennálló barátság további megszilárdításának kérdéseit. A tanácskozások baráti légkörben folytak. U Béke Világtanác s felhí vása: 1 Az emberiségnek ki kel! kényszerítenie a nukleáris fegyverekkel való kísérletek beszüntetését Az atombombákkal való kísérleti robbantásokat tovább folytatják. A „Stroncium 90" elárasztja a száraz­földet és vizet és elterjed a levegőben. Rákbetegséget és leukémiát okoz. Amennyiben e kísérleteket folytatják, aláássák több nemzedék egészségét és veszélyeztetik az emberi életet. Külö­nösen a gyermekek vannak kitéve nagy veszedelemnek. Követeljük e kísérletek azonnali be­szüntetését! Követelésünk teljesítése a kormányokat arra készteti, hogy egyeséget kössenek az atomfegyve­rek kiküszöbölésére és a háború elhá­rítására. Ha a nép minden országban felemeli tiltó szavát, meghallgatásra talál .Addig nem háríthatjuk el ezt a veszedelmet. Berlin (ČTK) — A Béke Világ­tanács elnökségének berlini ülésén elfogadták a Béke Világtanácsnak az atomfegyverekkel való kísérle­tek beszüntetésére vonatkozó fel­hívását. A felhívás a többi között így hangzik: A Béke Világtanács felhívásával kapcsolatban kiadott nyilatkozat a többi között így szól: „A múlt év vé­gén lezajlott események azt mutatták, hogy léteznek tűzfészkek, amelyek vi­lágháborút robbanthatnak ki, melyben atom- és hidrogénfegyvereket hasz­nálnának. Az emberiséget azonban nemcsak a háború, hanem az ezen fegyverekkkel való kísérletek is ve­szélyeztetik, amelyeket béke idején "Végeznek. A japán nép, amely első­ként érezte az atomháború és e kísér­letek következményeit, példát szolgű­tatott a világnak azzal a kívánságával, hogy szüntessék be e kísérleteket. Hasonló követelést támasztottak szá­mos ország nagy szervezetei is. A békemozgalom felhívást tesz min­den hasonló kezdeményezés támoga­tására. Ezt a felhívást mindenkihez intézzük és minden asszonyt és férfit felszólítunk, hogy a felhívást terjesz­sze, írja alá vagy más módon erősítse meg." Berlinben március 30-tól április 2­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents