Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-29 / 118. szám, hétfő

Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa Mária Čepková elvtársnő felszólalása (Ban. Bystrica-i kerület) Čepková elvtársnő felszólalásában a nők közéleti és pártfunkciókba való megnyerésének néhány kérdésével fog­lalkozott, valam'nt a pártszerveknek és szervezeteknek a nők körében vég­zett munkáért viselt felelősségével. Hangsúlyozta, hogy a múlt választáso­kon arra számítottak, hogy a nemzeti bizottságok tagjai közül 33 százalék lesz nő, a valóságban azonban csak 21 szá­zalékot sikerült megnyerni. Komoly fo­gyatékosság, hogy alapszervezeteink kevéssé foglalkoznak a nők pártunkba való felvételének kérdésével, jóllehet az aktívákon szüntelenül hangsúlyoz­zák, hogy befolyást kell gyakorolni nő­inkre, át kell őket nevelni és meggyőz­ni. Ez nem könnyű dolog és e munkát gyakran megnehezíti az, hogy egyes elvtársak lebecsülik a nők pártba és a közéleti funkciókba való megnyerésé­nek jelentőségét. Nem elégedhetünk meg azzal a kifogással — „nem tudom meggyőzni őt" — és azzal, hogy ez­után abbahagyják erőfeszítéseiket. A nőknek a legfelelősségteljesebb és legnagyobb szakképzettséget megköve­telő tisztségbe való megnyerésénél szá­mukra alkalmas feltételeket kell meg­teremteni, segíteni kell nehézségeik le­küzdésében és higgyétek el, elvtársak, nőink nem okoznak csalódást, éppen úgy, mint nem okoztak csalódást azok, akik most a munka hősei, az új mód­szerek bevezetésének élenjáró harco­sai stb. A nők körében végzett meg­győző munkánk előterében kell hogy álljon az a követelmény, hogy felemel­jük a nők üzemekben, hivatalokban és főleg a mezőgazdaságban végzett mun­kájának színvonalát és elérjük, hogy a nők a szövetkezeti gondolat fejlesz­tésének élén álljanak. Čepková elvtársnő felszólalásának végén ifjúságunk következetes tudo­mányos materialista nevelésének egyes kérdéseivel foglalkozott. Július Kanás elvtárs felszólalása (bratislavai kerület) Kanás elvtárs felszólalásában a bra­tislavai kerület pártszervezeteinek szociális összetételével foglalkozott. Az SZLKP 1955-ben tartott kongresszusa óta eltelt időszakban nem a pártfel­adatoknak megfelelően vettek fel ta­gokat a pártba. E hibának oka abban keresendő, hogy a városi, járási és kör­zeti pártbizottságok lebecsülték a párttagok felvételének a szocializmus építési feladatai teljesítésével össze­függő jelentőségét. így pl. a trenčíni járásban, noha itt tavaly növekedett a párttagok és tagjelöltek száma, csök­kent a munkások közül felvett tagok és tagjelöltek száma. Ezenkívül a járás üzemeiben és falvaiban vannak olyan pártszervezetek is, mint pl. a Stavoin­dustria üzemi pártszervezete, az ada­movcei, kohanovcei. Veiké- és Male Stankovce-i falusi pártszervezetek és más szervezetek, melyek egész éven át egyetlen jelöltet sem vettek fel a párt­ba. A járási pártbizottság munkájának egyik fogyatékossága abban volt, hogy nem szabályozza a járás pártszerveze­teinek szociális összetételét a második ötéves terv feladatainak megfelelően. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy pl. a kubrai Május 9. Gépművekben, mely a járás legfontosabb üzemei közé tarto­zik. a tagjelöltek felvétele nem céltu­datosan a termelési problémák szem­Dontjából történik. Az a nézetünk, hogy a járási és kör­zeti pártbizottságoknak sokkal követ­kezetesebben kell foglalkozniok ezzel a kérdéssel és erre kell ösztökélni a Pártszervezeteket is. A dunaszerdahe­lyi és somórjai járások pl. igazolják, hogy a pártba való felvétel is megja­vítható. A dunaszerdahelyi járásban a legutóbbi kongresszus óta 346 tagje­löltet vettek fel, akiknek 72 százaléka munkás és EFSZ-tag. Hasonló jó munkát végez a somorjai járás pártbizottsága is. Ügyel arra, hogy a párttagságra fel­készülő példás dolgozókat, munkásokat és EFSZ-tagokat bekapcsolják a párt­oktatásba. Meg kell jegyeznünk, hogy a kerület pártszervezeteinek fejlődése szakaszán mutatkozó fogyatékosságok mellett javult a helyzet és hogy állan­dóan növekszik a kerület pártszerve­zetei tagjainak száma. Kanás elvtárs felszólalása végén ki­emelte a bratislavai kerület kommunis­táinak és pártonkívüli dolgozóinak ön­tudatosságát és politikai fejlettségét, mely a magyar események idején meg­nyilvánult. A következőket mondotta: .Kerületünk pártszervezeteinek ereje a magyar események idején abban mu­tatkozott meg, hogy a párttagok álta­lában nem inogtak meg, hanem mind­egyikük áldozatkészen teljesítette fel­adatait és szem előtt tartotta a CSKP Központi Bizottságának utasításait. Kü­lönösen örvendetes az a tény, hogy ezekben a megrendítő időkben sem szűntek meg felvételüket kérni a párt­ba az elvtársak, sőt ellenkezőleg. Ke­rületünkben kb. 500 új tagjelölt lépett be a pártba a magyarországi esemé­nyek idején." Karol Dobiáš elvtárs felszólalása (nyitrai kerület) Bizonyára mindnyájan tudják, hogy a handlovai Nagy-bánya az előző évek­hez hasonlóan az utóbbi két évben is komolyan lemaradt a szénfejtési terv teljesítésében. Bányánk 1955-ben 200 ezer tonna szénnel maradt adósa nép­gazdaságunknak. Ennek fő okai abban voltak, hogy a Nagy-bánya viszonyai konszolidálásának irányvonalát, melyet a miniszter utasítására valósítottunk meg, nem a handlovai bányászok és technikusok kellő részvételével dol­gozták ki és ezért nem oldotta meg a Nagy-bánya igazi elvi problémáit. 1956 első negyedévében január ki­vételével minden intézkedés ellenére nem teljesítették a tervet. A műszaki dolgozók kollektívái akkor kezdemé­nyező javaslatot tettek a Nagy-bánya problémáinak megoldására. A javaslat a bányamunka feltételeinek gyors megjavítására, a csillék beállításának és a kitermelt szén elszállításának gyors megjavítására irányult még a fejtési terv csökkentése árán is. A munkaerőhiány ellenére is szüksé­gessé vált új fejtési területek gyors előkészítése, a földtani kutatás elma­radottságának kiküszöbölése és a fel­tételeknek megfelelően a vállalat meg­szervezésének megoldása. 1956 azért is nagy jelentőséggel bírt a Nagy-bá­nya számára, mert a párt kezdeménye­zésére első ízben kezdték meg a Nagy-bánya viszonyai igazi konszoli­dálásának megvalósítását. A vállalatvezetőség irányítási jogkö­rének az egyes szakaszokra való de­centralizálása alapján átszervezték a vállalatot és az említett szakaszokat megfelelő műszaki adminisztratív ap­parátussal és megfelelő jogkörrel lát­ták el. Annak eredményeképpen, hogy ezeket az intézkedéseket azután dol­gozták ki, hogy bányászainkkal és műszakijainkkal a munkahelyeken, a pártszervezetekben, a szakszervezet­ben és az ifjúsági szövetségben tüzete­sen megtárgyalták, ma már megálla­píthatjuk, hogy sikeresen folyik bá­nyánk viszonyainak konszolidálása. Ez év első negyedévében minden mutatószámban teljesítettük a tervet. A fejtési tervet 102,9 százalékra tel­jesítettük és terven felül 5608 tonna szenet termeltünk ki. A tárnanyitó elő­készítő munkák tervét 104,4 százalék­ra teljesítettük és mintegy 200 méter hosszú folyosót hajtottunk, annak elle­nére, hogy hiányt éreztünk az acélból készült aládúcoló szerkezetekben. Az egy személyre és műszakra eső átlagos teljesítmény a tervhez viszo­nyítva 6 százalékkal volt nagyobb. A munka termelékenységét ez év első negyedében 106,1 százalékra teljesítet­tük, egy munkás átlagkeresete pedig meghaladta a 101,3 százalékot. Emel­lett látnunk kell, hogy egy munkás ei­ső negyedévben elért havi átlagkere­sete 21 koronával nagyobb mint 1956­ban és 200 koronával nagyobb mint 1955-beh. Jelentős megtakarításokat értünk el az önköltségcsökkentésben. Minden tonna kitermelt szénen 6,76 koronát takarítottunk meg a tervhez viszonyít­va, ami az elmúlt évek milliós veszte­ségeihez viszonyítva csupán az idei első negyedévben több mint 1 250 000 korona megtakarítást jelent. Noha 1957 első negyedévében aránylag szép ered­ményeket értünk el, nem elégedhetünk meg a fejtési tervnek április elejétől való teljesítésével, mert csak 94 szá­zalékra teljesítjük a tervet és lema­radásunk mintegy 3000 tonnát tesz ki. A lemaradást az okozza, hogy nem tartják be kellőképpen a technológiai és munkafegyelmet, amit a gép- és villamosberendezések gyakori üzem­zavara, a tárnaomlások gyakori esetei is bizonyítanak. Mindezt nagyobb gon­dossággal ki lehetne küszöbölni. Nem használjuk ki kellőképpen a munkaidőt. Ügy véljük, hogy jelenlegi áprilisi le­maradásunk onnan ered, hogy március­ban a vállalat pártszervezetétől kezd­ve a vállalatvezetöségig minden szaka­szon önelégültek voltunk és felada­tainkhoz mérten nem voltunk eléggé következetesek. A vállalat pártszerve­zete, a vállalat vezetősége és a szak­szervezet e hibák kiküszöbölésére összpontosítja minden igyekezetét. Pártunk Központi Bizottsága februári ülésének határozataiból kiindulva ér­tékeltük az általános helyzetet és meg­felelő intézkedéseket foganatosítottunk főképp a gazdaságosság megjavítására. Nagy baj és igazán sok gondot okoz nekünk, a munkamulasztások nagy aránya, amely főként a bérelszámolás és az előlegfizetés napjaiban fokozódik és amelynek következménye az egyen­lőtlen fejtés és a balesetek számának növekedése. Az utóbbi időben a meg­betegedések száma is fokozódik és pe­dik márciushoz viszonyítva 8 száza­lékkal nagyobbodott. Az üzemi orvo­sokkal karöltve tett intézkedések, fő­ként az elvtársi látogatások megszer­vezése folytán a megbetegedések sza­ma szemmel láthatóan csökken és ebből láthatő, hogy ezzel a negatív jelenséggel iš el tudunk bánni. Elégtelenül folyik a munkaerő sta­bilizálása. Az első negyedévben 663 dolgozó lépett be a vállalatba, ugyan­ekkor azonban 603 eltávozott. Ebból láthatő, hogy noha nagy erőfeszítés­sel szervezzük a munkaerőtoborzást, ami több millió koronánkba kerül, a kívánt eredmények nem mutatkoznak meg a munkaerők állandósodáséban. Az a nézetünk, hogy más formákat keli keresnünk ennek biztosítására. Az a véleményem, hogy ha a munka­erőtoborzásra fordított pénzt a csa­ládi házak egyéni építésének kedvez­ményessé tételére fordítanánk, jobb eredményeket érnénk el. Ezt azért is gondolom, mert járásunkban nagy lakásépítkezés folyik, de mégis kevés a lakások száma. Jó lenne, ha a Meg­bízottak Testülete is foglalkozna ezzel a kérdéssel és intézkedéseket fogana­tosítana. Másrészt fontos volna, hogy pártszervezeteink is még többet és következetesebben törődjenek a mun­kaerők állandósításának problémáival is. Elvtársak, megállapíthatjuk, hogy vállalatunk pártbizottsága, valamint a párt alapszervezetei, a szakszervezet és a CSISZ szervezetei is részesek az ez év első negyedében elért sikerek­ben és a jelenlegi fogyatékosságokban is. A párt vezető szerepének érvénye­sítése és főként a vállalat pártbizott­sága ellenőrzési jogának érvényesítése lényegesen megjavult. Az alapszerve­zetekben ugyan megkövetelik, hogy az egyes szakaszok vezetői jelentése­ket tegyenek, azonban nem tudják teljesen mozgósítani a kommunistákat és pártonkívülieket a határozatok tel­jesítésére. Hiányzik a hatékony ellen­őrzés. A párt vezető szerepe a tö­megszervezetekben sem érvényesül kellőképpen és az alapszervezetek gyakran helyettesítik a szakszerveze­teket. Ezért a vállalat pártszervezeté­nek bizottsága a szakszervezetben dol­gozó kommunistákat feladataik kö­vetkezetesebb teljesítésére ösztönzi, főként a termelési értekezletek szín­vonalának emelésében, ahol a legna­gyobb fogyatékosságok merülnek fel, és a szocialista munkaverseny szerve­zésében. Az alapszervezeteket arra készteti, hogy rendszeresen értékel­jék ki az FSZM műhelybizottságaiban működő kommunisták munkáját. A szakszervezetekben dolgozó kom­munistákat arra serkentjük, hogy szi­lárdan karolják fel a szocialista mun­kaverseny fellendítését, főként a Bé­ke-bányában, továbbá a vállalaton belüli versenyt és olyan színvonalra emeljék, mint amilyet januárban és februárban ért el. Igaz az is, hogy nem minden alap­szervezet bizottsága fejt ki megfelelő színvonalú tevékenységet. A vállalat pártbizottsága az alapszervezeteiknek nyújtandó hatékony segítség kérdését a vállalat legjobb és legtehetségesebb párttagjai között kiválasztott aktíva közreműködésével fogja megoldani. Az aktívával karöltve fogjuk biztosítani a bizottságok és taggyűlések színvona­la emelését úgy, hogy a pártmunka feladataink színvonalán álljon és ak­tivizáljunk minden kommunistát. Tanulva a múlt és a jelen hibáiból, mi, a Nagy-bánya kommunistái ma­gunk előtt látjuk további előrehala­dásunknak, viszonyaink további kon­szolidálódásának, a szénfejtés önkölt­ségcsökkentése mellett történő továb­bi fokozódásának távlatait, ha alap­szervezeteink közvetítésével továbbra is gondosan biztosítjuk a párt vezető szerepét, ha hallgatunk bányászaink és technikusaink szavára és levonjuk belőlük következtetéseinket, helye­sen fogjuk irányítani őket, nem akad komolyabb probléma, amely akadá­lyozná a terv teljesítését. Bányásza­inkét és műszakijainkat szilárd el­szántság hatja át, hogy teljesítik az állami terv feladatait és felkészítik a Nagy-bányát a további feladatok teljesítésére, melyeket köztársaságunk tüzelőanyag mérlegének mai helyzete megkövetel. Jozef Pustulka elvtárs felszólalása (bratislavai kerület) Pustulka elvtárs felszólalásában el­sősorban azt emelte ki, hogy az állami gazdaságok egyik fő feladata szem­léletesen megmutatni a nagyüzemi mezőgazdasági termelés előnyeit és példát mutatni abban, hogy többet és olcsóbban lehet termelni, mint az egyéni kisüzemi termelésben. Beszélt a Piešťany Állami Gazdaság eredmé­nyeiről és különösen hangsúlyozta, hogy a Piešťany Állami Gazdaság a tehenek tejhozamában az idén első helyen áll köztársaságunkban. Ezután beszámolt az állami gazdaságnak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából tett fel­ajánlásairól: 132 980 literrel több te­jet, 63 521 kg-mai több sertéshúst, 12.314 kg-mal ,több harhahúst és 111 vagonnal több cukorrépát, továbbá je­lentős mennyiségű egyéb mezőgaz­dasági terményt termel. Határozottan jó eredmények ezek, de fontos, hogy nem csak Piešťany­ban, hanem a köztársaság minden gazdaságában hasonló sikereket érje­nek el. o Pustulka elvtárs ezután az állami gazdaságok káderpolitikájának egyes hibáiról beszélt. Hangsúlyozta, hogy az állami gazdaságoknak politikailag és szakmailag fejlett káderekre van szükségük. Rámutatott továbbá arra, hogy nem fordítottak kellő gondot az állami gazdaságok lakásproblémáinak megoldására. Az állami gazdaságok lakásaiban még mindig olyan egyének laknak, akik nem dolgoznak az állami gazdaságban. Ez akadály azoknak fel­vételében, akik az állami gazdaságban szeretnének dolgozni. Ha az állami gazdaságok jobb káderekkel fognak rendelkezni, bizonyára jobb eredmé­nyeket is fognak elérni és ezért vár­ható, hogy a második ötéves tervet négy és fél év alatt teljesítjük. El kell érnünk, hogy az állami gazdaságok minden egyes kommunistája tudato­sítsa, hogy kötelességük megszüntet­ni a még mindig jelentős termény­veszteségek okait. A Piešťanyi Állami Gazdaság kommunista dolgozói nem elégednek meg az elért sikerekkel, hanem a szakszervezettel karöltve törekedni fognak munkájuk megjaví­tására. A gazdaság pártszervezete in­tézkedéseket foganatosított a cukor­répa hektárhozamának növelésére, fő­ként i 190 hektár föld mesterséges öntözésével és két duzzasztógát és hat öntözőberendezés építésével. Rudolf 1\ linka elvtárs felszólalása (Banská Bystrica-i kerület) A pártunk országos konferenciáján kitűzött feladatok teljesítése járásunk­ban is éreztette hatását. A mezőgaz­dasági földek gondozásával, a mező­gazdasági munkálatok idejekorán való elvégzésével jobb eredményeket értünk el a marhahús begyűjtésében és abban, hogy az idén három EFSZ-t alapítot­tunk, melyek 1191 hektár mezőgazda­sági területen gazdálkodnak. Járásunk­nak nyolc III. típusu EFSZ-e van, ame­lyekbe 205 mezőgazdasági üzem tömö­rült, 406 taggal. Az egyszéges földművesszövetkezetek közösen 2185 hektár mezőgazdasági földterületet művelnek meg, tehát a járás egész me­zőgazdasági földterületének 6 százalé­kát. A többi földterületen a magánszek­tor van túlsúlybah. A második ötéves terv második évében el kell érnünk a szövetkezeti gazdálkodás 50 százalékos arányát, ami azt jelenti, hogy 16 415 hektár földdel rendelkező 5074 egyéni­leg gazdálkodó parasztot kell megnyer­nünk a szövetkezeti gazdálkodás gon­dolatának. Felmerül a kérdés, hogyan oldjuk meg a breznói járásnak ezt a bonyolult gazdasági problémáját, mi­vel a járás túlnyomó többsége nem a mezőgazdaságban, hanem más foglal­kozási ágakban van létfontosságúan érdekelve és a föld csupán mellékjö­vedelem forrását jelenti családtag­jaiknak. A breznói járásban minden feltétel megvan az EFSZ-ek alakításá­ra, csak helyes alapokon kell megala­kítanunk az EFSZ-eket. Elsősorban az állattenyésztési termelést kell szor­galmaznunk. Az eddigi eredmények azt mutatták, hogy az állattenyésztési termelésből sokkal több jövedelem származhat. Ki kell használnunk a mezőgazdasági terület kétharmad ré­szét képező rétek és legelők gazdag­ságát. A hegyvidékeken az EFSZ-ek alapításakor a kutató munkatársak se­gítsenek a megfelelő gépek beszerzé­sében. Zilinka elvtárs felszólalása további részében bírálta a kézikaszák rossz minőségét. Egyúttal kiemelte annak fontosságát, hogy jobban lássák el a gép- és traktorállomásokat a hegyvi­déken végzendő munka feltételeihez alkalmazkodó gépparkkal. Rámutatott annak szükségére is, hogy járásuk ma­gasabb lóheremag adagokat kapjon, mivel az állattenyésztési termelés szorgalmazása megköveteli az évelő takarmányfélék termőterületének kibő­vítését. Járásunkban — folytatta Zilinka elv­társ — problémát jelent legelőink trá­gyázása is. Nehéz a trágyaszállítás és költségei elviselhetetlenek. Fontolóra kell vennünk a legelők áliami támoga­tással repülőgépek segítségével való trágyázását. A szövetkezeti gondolat, habár lassan, de járásunkban is utat tör magának, amit az 1956-ban elért egyes gazdasági eredmények is igazol­nak. 1956-ban a piaci bevételek 1955­höz viszonyítva 51,2 százalékkal voltak nagyobbak. Ennek hatása a munka­egység értékében is megmutatkozott: átlagos értéke 21,84 korona volt és értéke 1955-höz viszonyít va 4,13 koro­nával növekedett. De még mindig ke­veset tettünk. Az EFSZ-ek alapításában járásunkban mutatkozó nehézségek fő okát az elégtelen pártpolitikai agitációs munkában kell látnunk. Meg kell azon­ban mondanunk, hogy az üzemekben az FSZM-ok és a vállalatok vezetőségei­nek is fokozottabban kell kivenniök részüket e munkából. Szeretnék rámutatni még egy prob­lémára. Ez járásunk fakitermelése. Túl • ságosan magasnak tűnik. Tudom, hogy fakivitelünk sokat jelent népgazdasá­gunk számára. Nem tudom azonban, kibírjuk-e még sokáig a fakitermelés ilyen fokú ütemét. Zilinka elvtárs a továbbiakban bírálta az erdőirtások beültetésében mutatkozó hibákat, a fakitermelés elégtelen gépesítését. Kü­lönösen bírálta az erdei munkásokról való elégtelen gondoskodást. Nincs rendes védőruházatuk és lábbelijük, gyakran nem megfelelő helyen szállá­solják el őket, sőt elhanyagolják azt is, ami nagyon fontos: kulturális és politikai életüket munkájuk mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents