Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)
1957-04-25 / 114. szám, csütörtök
A Szovjetunió megegyezést javasol Angliának a kulturális, tudományos és műszaki kapcsolatok kiszélesítésére Megvannak a nagyhatalmak megegyezéséhez szükséges objektív előfeltételek N. A. Bulganyin üzenete Macmillannak, Nagy-Britannia miniszterelnökének Moszkva (TASZSZ) — A sajtó közölte Nyikolaj Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének üzenetét Harold Macmillanhoz, Nagy-Britannia miniszterelnökéhez. Az üzenetet J. Malik, a Szovjetunió londoni nagykövete április 20-án adta át Nagy-Britannia miniszterelnökének. — Ogy véljük — mondja az üzenet —, hogy a jelenlegi feszültséget a Közel- és Közép-Keleten elsősorban az okozza, hogy bizonyos körök NagyBritanniában és egyes más országokban nem akarják tekintetbe venni az arab Kelet államainak törvényes érdekeit és jogait, amelyek a nemzeti függetlenség és megújhodás útjára léptek. A tartós béke biztosításának feladatai a Közel- és Közép-Keleten szilárd meggyőződésünk szerint megkövetelik, hogy a nagyhatalmak szigorúan védelmezzék valamennyi vitás kérdés békés megoldásának elvét és tiszteletben tartsák a közel- és középkeleti országok szuverenitását és függetlenségét, és ne engedjenek semmilyen beavatkozást belügyeikbe. Sajnálatos tény — írja N. A. Bulganyin —, hogy Nagy-Britannia kormánya nem támogatta a szovjet kormány azon javaslatát, hogy a négy nagyhatalom közösen hirdesse ki a fent említett elveket. A közel- és közép-keleti helyzet, amely területek közvetlenül szomszédosak a Szovjetunió határaival — írja N. A. Bulganyin Macmillanhoz intézett üzenetében — szükségszerűen érinti a Szovjetunió biztonságának érdekeit, amire már nem egyszer figyelmeztettük Nagy-Britannia kormányát. NagyBritannia gazdasági érdekeinek biztosítását a Közel- és a Közép-Keleten — mondja az üzenet — nem az erőszak alkalmazásában kell keresni, hanem a tárgyalásokban, a felek igazságos érdekeinek objektív tekintetbe vételével, az államok közötti normális gazdasági kapcsolatok fejlesztésében, emellett semmiképpen sem szabad megnyirbálni ezen terület országainak szuverenitását. Azt a nézetet védelmezzük, hogy e megoldás lehetőségei még nincsenek teljesen kimerítve és ezért nem veszítjük reményünket, hogy az illetékes államok kormányainak jóakaratával megegyezést lehpt elérni a vitás kérdésekben. Tekintettel a keletkező problémák bonyolultságára, a közel- és középkeleti helyzet megjavításának és normalizálásának érdekében azonnali lépéseket kell tenni, amelyekkel már ma megegyezést lehet elérni. Ügy véljük, hogy a nagyhatalmak lényegesen hozzájárulnának a Közel- és Közép-Kelet helyzete normalizálásahoz, ha elítélnék az erőszaknak, mint ezen terület megoldatlan problémái megoldása eszközének alkalmazását. Lehet, eltérnek a nézetek az egyes kérdésekben, pl. a Szuezi-csatoma használásának kérdésében, nem engedhető meg azonban, hogy a vitás kérdéseket fegyveres erővel oldják meg, nem engedhető meg, hogy egyik vagy másik állam, amelyek még mindig fegyvert csörtetnek, megfontolatlan akciókkal veszélyeztessék e terület békéjét. Az üzenet továbbá' a következőket mondja: — A jelenlegi helyzet elsősorban szükségessé teszi, hogy közeledjenek az álláspontok a legidőszerűbb és legsúlyosabb nemzetközi problémában — a leszerelés kérdésében. N. A. Bulganyin felhívást tesz, vessenek véget annak a teljesen abnormális helyzetnek, amikor is az autoritatív nemzetközi szervekben csak meddően beszélnek a leszerelés szükségességéről és kívánatosságáról, de maga a leszerelés nemcsak hogy egy lépést sem halad előre, hanem ellenkezőleg, szüntelenül fokozódik a lázas fegyverkezés és egyes hatalmak mindent megtesznek, hogy az emberiségbe beoltsák az atomháború elkerülhetetlenségének barbár és borzalmas gondolatát. Ma már megvannak a nagyhatalmak megegyezésének eléréséhez szükséges objektív feltételek — mondja az üzenet —, ha nem is a leszerelés problémájának mint egésznek kérdésében, de legalábbis e probléma egyes fontos szempontjában. N. A. Bulganyin emlékeztet az ENSZ leszerelési albizottság elé terjesztett szovjet javaslatokra, főleg a fegyverkezés csökkentéséről szóló nemzetközi egyezmény megkötésére, a fegyveres erők létszámának csökkentésére, az atomés hidrogénfegyverek betiltására tett javaslatokra. A szovjet kormány megvan győzöd' ve arról — írja az üzenet —, hogy a nagyhatalmak már ma a gyakorlatban megmutathatnák jóakaratukat a feladatok megoldására, ha elsősorban beleegyeznének az atom- és hidrogénfegyver-kisérletek azonnali betiltásába, annál is inkább, mert ez a határozat nem függ semmilyen bonyolult szervezési intézkedéstől és a tudomány jelenlegi állapotánál lehetséges a megbízható ellenőrzés. A szovjet kormány azt a nézetet vallja, hogy ezt a kérdést ki kellene vonni a leszerelés egész problémájából és önállóan kellene megoldani anélkül, hogy ez a megoldás a leszerelés problémája többi kérdésében való megegyezéstől függne. Lehetségesnek tartom — írja Bulganyin —, hogy pl. legelőször abban egyezzenek meg, hogy az atom- és hidrogénfegyver-kísérleteket bizonyos időszakra beszüntetik. A továbbiakban N. A. Bulganyin a következőket írja: Mivel nyilvánvalóan nehéz egyszerre felszámolni a hatalmak katonai csoportosulásait és azt az európai kollektív biztonsági rendszerrel helyettesíteni; Nagy-Britannia, a Szovjetunió és Európa biztonsága érdekében meg kellene kísérelni egyezmény elérését olyan ideiglenes intézkedésekben, amelyek lehetővé teszik a cél fokozatos elérését. A szovjet kormány pl. kész újból megtárgyalni azt a javaslatot, amelyet annak idején általános formában tett sir Anthony Eden, Nagy-Britannia miniszterelnökének és amely demilitarizált övezetek és korlátozott fegyverzeti övezetek létesítésére vonatkozott Európában. A szovjet kormány abból indul ki, hogy ezzel kapcsolatban megtárgyalnák idevonatkozó javaslatait is, főleg az európai légifényképezés területére tett javaslatát. Az üzenet befe jező része így hangzik: Mind az európai békének, mind az egész világ békéjének megőrzésére rendkívül fontos, hogy a Szovjetunió és Nagy-Britannia közötti kapcsolatokban levő jelenlegi bizonyos feszültséqet iő baráti kapcsolatok váltsák fel. A szovjet kormány javasolja, hogy a legközelebbi időben kössenek megegyezést olyan közös intézkedésekre vonatkozóan, amelyek kölcsönösen biztosítják a Szovjetunió és NagyBritannia kulturális, tudományos és műszaki kapcsolatainak jelentős kibővítését. Hajlandó meghatalmazni felelős képviselőit, hogy megtárgyalják az erre vonatkozó kérdéseket Nagy-Britannia képviselőivel. Londoni tudósításunk | [ Nagy-Britannia Kommunista Pártjának kongresszusa után Egységesen és bizalommaS indul a párt a további harcokba Nagy-Britannia Kommunista Pártjának négynapos rendkívüli kongreszszusa megmutatta, hogy az elmúlt 12 hónap súlyos nehézségei ellenére a párt túlnyomó többsége szilárdan áll vezetősége mellett a nemzetközi munkásosztály és annak központja, a Szovjetunió közötti szolidaritás kérdésében, a szocializmusért és a revizionista kísérletek ellen vívott harc kérdésében. A kapitalista sajtó a kongresszus vitáját rendkívüli figyelemmel követte. Nagybetűs címekkel közölt minden olyan bíráló felszólalást, amelyet felhasználhatott a hidegháború felélesztésére vagy „bizonyítékul" arra, hogy a párt kettészakadt és meggyengült. A burzsoá és a jobboldali szociáldemokrata sajtó nem kímélte erejét abban, hogy felhívja a kommunistákat, lépjenek ki a pártból. Mindazon jóslások, hogy a párt léte veszélyben forog, indokolatlannak mutatkoztak. A párt a kongresszusból erősen, egységesen és elszánt akarattal került ki. Harry Pollitt, a párt elnöke záróbeszédében kijelentette, hogy a párt most fokozza az általános választások kiírásáért, a konzervatívok elsöpréséért és a nukleáris háború előkészítésére irányuló politika megszüntetéséért vívott harcát. A kongresszus viharos tapsai közben éltette a Szovjetunió kormányát és népét s hangsúlyozta, mily nagy áldozatokat hoztak azért, hogy hosszú éveken keresztül támogatták a békeszerető nemzeteket. Harry Pollitt rámutatott azokra az alapvető kérdésekre, amelyek a kongresszus előtt állottak. Főleg arról volt szó, hogy a pártnak egy kis része rendszeresen támadta a vezetőséget azért, mert helyeselte azt a segítséget, amelyet a Szovjetunió tavaly őszszel nyújtott a Magyar Népköztársaságnak. A tagságnak ez a része állandóan védelmezte azt a likvidációs elméletet, iogy a brit körülmények között nincs szükség erős, fegyelmezett és központosított demokratikus pártra, sőt követelte a párt feloszlatását és egybeolvadását a munkáspárttal. A kongresszus túlnyomó többsége ezt az állásfoglalást elutasította. A fő dokumentum, amelyről a küldötteknek dönteniök kellett, a párt programjavaslata volt: „A szocializmushoz vezető brit út" címmel és a párton belüli demokráciáról szóló beszámoló. A párt programjavaslata kitűzi a szocializmusba való nem erőszakos átmenet tervét, a demokratikusan átalakított parlament útján az egyesült munkás- és szakszervezeti mozgalom vezetésével, mely a szervezett brit munkásság gigantikus erejét e kormány mellé állítaná. G. Mathews, a párt főtitkárának helyettese, e program előadója óva intett azon elképzelésektől, hogy a szocializmus elérhető kommunista párt nélkül is. A programot erős többséggel elfogadták. A párton belüli demokrácia kérdésében előterjesztették a kisebbség beszámolóját, amelynek elfogadása azt jelentette volna, hogy a pártot a kommunisták decentralizált szövetségévé változtatták volna. A beszámolót 472 szavazattal 23 ellenében elvetették. Nyílt, szabad vita bontakozott ki az intéző bizottságnak a magyar eseményekkel kapcsolatos állásfoglalásáról. A burzsoá sajtó azt várta, hogy a kongresszus véleménye e kérdésben megoszlik. Várakozását azonban ismét csalódás érte. 500 küldött; közül csak 40 szavazott az intéző bizottságot támogató javaslat ellen. Harry Pollitt, a brit munkásosztály tiszteletben álló vezére végül kijelentette, hogy a kongresszus arra irányult, hogy helyreállítsák a Nagy-Britannia jövőjébe vetett hitet és kiirtsák a brit imperializmus szégyenteljes örökségét. Hangsúlyozta, hogy Nagy-Britannia Kommunista Pártja az egyedüli párt, amely szabad és független államot akar. Az intéző bizottságba javasolt 42 jelöltet, beleszámítva az összes előző vezető tagokat, a kongresszus megválasztotta. És mi a kongresszus következménye? A 28 000 tagot számláló NagyBritannia Kommunista Pártja szilárd egységben és bizalommal lát hozzá a küszöbön álló nehéz feladatok megoldásához. Stanley Harrison K. J. Vorosilov Sanghajban: A nyugatnémet közvélemény üdvözli Schweitzer professzor nyilatkozatát Berlín (ČTK) — Nyugat-Németországban, ahol élénk vita folyik a 18 göttingeni tudós nyilatkozatáról és napról napra növekszik a tiltakozás a bonni Wehrmacht atomfegyverrel való felszerelése ellen, Schweitzer profeszszor keddi nyilatkozatát a nyugatnémet közvélemény Adenauer kormányának és a bonni militaristáknak veszélyes politikája ellen vívott harca további megerősítéseként üdvözölték. Wilhelm Mellies, Németország Szociáldemokrata Pártjának alelnöke Schweitzer nyilatkozatának közzététele után azt mondotta, hogy e nyilatkozatnak meg kell indítania mindenkit, aki szem előtt tartja az emberiség sorsát és ezért elkerülhetetlenül szükséges, hogy a megindultságot politikai aktivitás váltsa fel, hogy a katasztrófa politikai megoldással legyen elhárítható. A bonni ellenzék további politikai pártjai is teljes egyetértésüket nyilvánították Schweitzer professzor nyilatkozatával. Számos lap hírmagyarázatokat és cikkeket közöl e nyilatkozatról, amely komoly figyelmeztetés az új háborús tűzvész kirobbantása ellen. A kínai és a szovjet nép barátsága a világbéke hatalmas támasza Sanghaj (ČTK) — Sanghaj főterén április 23-án a város 250 000 lakosa gyűlt össze K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének üdvözlésére. Szűnni nem akaró, viharos üdvözlésben részesítették K. J. Vorosilovot, amikor szólásra emelkedett. Beszédében Sanghaj város forradalmi hagyományairól beszélt, továbbá hangsúlyozta a kínai és a szovjet nép megbonthatatlan barátságát. „A szovjet és a kínai népnek — mondotta — nem kel! osztoznia sem területeken, sem piacokon, sem befolyási szférákon. Kölcsönös kapcsolatai a teljes egyenjogúságon és a kölcsönös be nem avatkozáson, az őszinte barátsági segjtségen, azon a rendíthetetlen elszánt akaratukon alapulnak, hogy mindvégig megvédelmezni a békét. A kínai népnek, amely most az ország iparosításának nagy tervét teljesíti, nagy szüksége van gépekre, berendezésekre és technikai segítségre. A szovjet mérnökök, tudósok és munkások elsőrendű kötelességüknek tartják, hogy segítséget nyújtsanak a testvér kínai népnek, hogy a szabad Kina a lehető leggyorsabban haladó ipari országgá váljon.". Kiiment Jefremovics Vorosilov továbbá rámutatott, hogy a Szovjetunió és Kína közötti barátság nemcsak a két országra nézve nagy jelentőségű, hanem az egész haladó emberiségre is, amely Kína és a Szovjetunió testvéri szövetségében az egész világ békéjének hatalmas támaszát látja. Román kormány- és pártküldöttség látogat az NDK-ba Bukarest (ČTK) — A Német Demokratikus Köztársaság kormányának és Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának' meghívására április 24-én reggel hivatalos látogatásra Bukarestből Berlinbe utazott a Román Népköztársaság kormány- és pártküldöttsége. A küldöttség tagjai Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnökségének tagja, Chivu Stoica, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága politikai irodájának tagja, továbbá Nikolae Ceausescu, a Román' Munkáspárt politikai irodájának tagja, a Központi Bizottság titkára, Štefan Voitec, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága politikai irodájának póttagja, Grigore Preöteasa külügyminiszter, a Román Munkáspárt KB tagja, Filip Geltz, a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének tagja, valamint Iosif Puvak, a Román Népköztársaság NDK-beli nagykövete. E. POWELL, az angol pénzügyminisztérium hivatalos képviselője a felsőházban a front sterling vásárló erejére vonatkozó kérdésre azt felelte, hogy ha a font sterling értékének alapjául 1951 márciusában 20 silinget vesznek, 1957 márciusában ez az érték csak 14 silling és 11 pencet tesz ki, vagyis a font sterling vásárló ereje egy negyedével csökkent. (ČTK) HARCOLNAK A CHILEI DOLGOZÓK Hatvannyolc halott Santiagóban Ibanes del Campo chilei elnök a kormányválság után április 23-án megalakította az új kormányt. Az elnök négyéves funkciós időszaka alatt ez már a 19. kormány • A gazdasági és kereskedelmi, a honvédelmi, közmunkaügyi és iskolaügyi minisztériumokat katonai személyekre bízták és további nyolc miniszteri tárcát részben a volt kormány tagjai töltenek be. Santiago, a dél-amerikai Chile fővárosa a múlt napokban harctérré vált. A njoigati hírügynökségek jelentése szerint a drágaság elleni tüntetések fokozatosan rendes tűzharccá fejlődtek a katonaság és a rendőrség, valamint a lakosság között. A harcokban 68-an elestek és több százan megsebesültek. Fegyveres összetűzésekre került sor a város valamennyi részében. Több mint ezer személyt letartóztattak és több városban kihirdették a rendkívüli állapotot. Ez nem volt az első eset, hogy Ibanes del Campo tábornok kormánya parancsot adott a rendőrségnek és katonaságnak, hogy a tömegek közé lőjön. Mi az oka a chilei lakosság elégedetlenségének és fegyveres ellenállásának? A fő ok a munkásság és a hivatalnokok széleskörű rétegeinek egyre növekvő nyomora. 1950-ben egy autóbuszjegy ára 2 peso 60 centavosba került, 1955-ben már öt pesoba, 1955-ben egy liter tej25 pesoba került, ma azonban már 55 peso. Egy kis cipó, amely azelőtt 3 pesoba, ma tízbe kerül. Egy kissé rendesebb lakást nem lehet olcsóbban kapni, mint havi 30 ezer pesoért. És így folytathatnók a felsorolást még sokáig. Emellett egy szakképzett munkás nem keres többet, mint napi 400 pesot. A helyzet egyre romlik és a létfenntartási költségek indexe rohamosan emelkedik. A termelés csökken és növekszik a munkanélkliség. Az ENSZ latin-amerikai gazdasági bizottságának közleménye szerint Chileben 1956-ban lényegesen alacsonyabb volt a termelés, mint 1955-ben. Az ipari gyártmányok eladása 20 százalékkal, az építkezések térfogata pedig 40 százalékkal csökkent. A tüntetések közvetlen oka az autóbusz díjának 15 pesoval való felemelése volt. A santiagói dolgozók felháborodása nyomorúságos életszínvonaluk elleni e további támadás miatt ahhoz vezetett, hogy a lakosok megtámadták a hivatalokat, hogy elérjék követeléseik teljesítését. Amint a New York Herald Tribúne írja, tankokat, páncélautókat, erős rendőrcsapatokat vetettek be ellenük. Ibanes diktátor ahelyett, hogy elismerné a nép igazságos követelést, az emberek közé lövetett. Ezzel egyidejűleg provokatív módon leszállította az „Anaconda Copper' és a „Braden Copper" nagv amerikai monopoltársaságok kiviteli adóját a rézre és salétromra. Ily módon Ibanes, a nagytőke képviselője, amerikai védelmezőinek alkalmat adott arra, hogy tovább növeljék nyereségeiket, de a lakosságnak kenyér helyett ólmot, lakások helyett börtöncellákat ad. (t-t) 0.1 SZÖ o 1957. április 23. Drábek Viktor.