Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-24 / 113. szám, szerda

Lenini úton a kommunizmus győzelméért J. Furceva beszéde V. I. Lenin születésének 87. évfordulója alkalmából tartott moszkvai ünnepi ülésen Elvtársak! A Szovjetunió nemzetei és az egész világ dolgozói ma ünneplik Vlagyimir Iljics Lenin — a kommunizmus nagy teoretikusa és a munkásosztály vezére, kommunista pártunk és a szovjet állam alapítója születésének 87. évfordulóját. Lenin neve mindig a legdrágább, a legközelebb álló és a legszeretettebb lesz valamennyi dolgozó számára. Az idő távlata nem homályosíthatja el soha el nem halványuló képét. Lenin halhatatlan eszméi ihletik a szovjet népet, amely teljesíti nagy tanítójának hagyatékát és az ő bölcs tanácsai alapján építi a szocializmust. Lenin nagy proletár-forradalmár volt. Az eíső orosz forradalom harcainak tüzében, a reakció és az imperialista háborúk időszakának súlyos megpróbáltatásaiban Lenin megacélozta a pártot és előkészítette a nagybirtokosok és tőkések hatalmának megdöntéséért vívott küzdelemre. Lenin ihletője és vezére volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak, amely új korszakot nyitott az emberiség történelmében. Vlagyimir Iljics születésének idei évfordulóját abban az időszakban ünnepeljük, amikor országunk és az egész világ dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplésére készülnek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt 40 év alatt világszerte sok minden megváltozott. Ma már a kapitalista rendszerrel szemben a szocialista világrendszer, a szocialista országok napról napra erősödő hatalmas szövetsége áll. Ebben látjuk Lenin eszméinek, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek megvalósulását. A marxi-lenini elmélet nem dogma, hanem valamennyi ország kommunista akciói számára útmutatás. Felfegyverzi a kommunista pártokat a szocialista forradalom stratégiájának és taktikájának tudományos értelmezésével, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet fő törvényszerűségének ismereteivel. Lenin eszméi megtestesültek és tovább fejlődtek a Szovjetunió Kommunista Pártja, Kína Kommunista Pártja és az összes testvéri kommunista és munkáspártok határozataival és terveivel. A leninizmus győzelmes lobogónk, fegyverünk a kommunizmusért vívott harcban. Hűségünk a leninizmushoz erőnk, ügyünk legyőzhetetlenségének forrása. 1. A kommunista országépítés lenini terve valóra válik Elvtársak, a kommunista párt és a szovjet emberek meg vannak győződve arról, hogy a szocializmus építésének lenini útja, amelyet a Szovjetunió 40 éves tapasztalatai igazoltak, az egyetlen helyes út. Ez a proletárdiktatúrának, a munkásosztály és a parasztság szövetségének, az egyenjogú szabad nemzetek barátságának útja a kommunista párt vezető szerepével az új társadalmi rendszer építésében. V. I. Lenin, a Marx és Engels által kidolgozott tudományos kommunizmus elméletére támaszkodva sokoldalúan fejlesztette a szocialista államról szóló tant, a szocialista állam történelmi küldetésének tanát. „Az államról szóló marxi tan lényegét csupán az tette magáévá, aki megértette, hogy az egy osztály diktatúrája nemcsak minden egyes osztálytársadalomnak, nemcsak a proletariátusnak szükséges, amely megdöntötte a burzsoáziát, hanem fontos azon egész történelmi időszaknak, amely a kapitalizmust elválasztja az osztály nélküli társadalomtól, a kommunizmustól", — írta Lenin. Leninnek e mérhetetlenül fontos megállapítása különösen időszerűvé válik a jelenlegi helyzetben, amikor egyes emberek a „dogmatizmus" elleni harc leple alatt megkísérlik a marxilenini tanok legfőbb központi elvének revízióját azzal, hogy tagadják a proletárdiktatúra szükségességét és azt hangoztatják, hogy az állam a szocialista forradalom győzelme után elhal s nem veszik figyelembe az imperialista tábor létezését. A párt és az állam felépítése lenini elveinek megsértése arra vezet, hogy a párt vezetői elszakadnak a tömegektől és meggyengül a munkásosztály vezető szerepe az államban. Ez újból emlékezetünkbe idézi a nemrég lezajlott magyarországi eseményeket. A munkásosztály diktatúrájának legkisebb gyengülését is felhasználják a szocializmussal szemben álló ellenséges erők, melyeket a nemzetközi reakció uszít, hogy a nép hatalma ellen törjenek. Ez figyelmeztetés mindazok számára, akik a marxi-lenini tanokkal és a történelmi tapasztalatokkal ellentétben a szocializmust a munkásosztálynak az államban való vezető szerepe nélkül akarják építeni. A forradalmi tömegek alkotó erejével, Lenin közvetlen vezetésével felépített szovjet állam nagy átalakító ereje abban rejlik, hogy ez az állam az igazi néphatalmat, a szocialista demokráciát testesíti meg, a tömegek kezdeményezésére és gyümölcsöző tevékenységére támaszkodik az új társadalom építésében. Negyven év alatt a szovjet rendszer kemény próbákat állt ki, átment a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború tűzpróbáján és bebizonyította kétségtelen előnyeit a kapitalizmussal folyó békés versenyben. Az imperializmus ideológusai, akiket rémülettel tölt el a szocializmus növekvő vonzóereje, minden eszközzel igyekeznek befeketíteni állami rendszerünket és csábító színekben ecsetelik a burzsoá demokrácia „előnyeit". Az utóbbi időben újból előrángatták azokat a koholmányokat, amelyeket a marxizmus régen megcáfolt vagyis, hogy a proletariátus diktatúrája állítólag kizárja a demokráciát. Lenin rámutatott, hogy nincs és nem lehet „demokrácia általában", „szabadság általában", hanem van burzsoá-demokrácia és proletár-demokrácia. Azokban az országokban, ahol az alapvető termelőeszközök és az államhatalom a kapitalisták kezében vannak, a demokrácia és a szabadság mindig a kizsákmányolók paradicsoma volt és ma is az. A tőkés rendszer védelmezői a demokráciát rendszerint néhány formális jegyre szűkítik le — a pártok száma az országban, a parlamenti ellenzék stb. A demokrácia fő jellegét — vagyis azt, hogy a kormány politikája megfelel-e a néptömegek érdekeinek — inkább nem is érintik. Érthető, miért teszik ezt. A burzsoá országokban lehetnek ugyan általános választások, fennállhat sok párt, lehet parlamenti ellenzék, de a legfőbb dolog, a lényeg az, hogy a politikát nem a nép többségének érdekei, hanem a milliárdosok és müliomosok maroknyi csoportjának érdekei határozzák meg, akik az állami apparátust saját meggazdagodásukra használják fel. Vajon például a francia és a brit kormány által Egyiptom ellen indított háború javára vált-e a francia vagy a brit nép érdekeinek? Vajon Nyugat-Németország felfegyverzése és veszélyes agresszív tűzfészkek létesítése Európában megfelel-e Franciaország vagy Nagy-Britannia nemzetei törekvéseinek? Egyáltalán nem, ez a politika szöges ellentétben áll ezen Országok népeinek érdekeivel. A burzsoá demokráciában azonban a néptömegek — sajnos — nem nyilváníthatják igazi akaratukat az állami szerveken keresztül. A monopóltőke diktatúrája szabadságot ad a reakciós politikai pártoknak s minden téren korlátozza és elnyomja a munkásosztály politikai szervezkedésének lehetőségét, elnyomja és üldözi a kommunista pártokat és a dolgozók érdekeit védelmező többi demokratikus szervezeteket. Ebben szemléltetően megnyilvánul a burzsoá demokrácia osztályjellege. Évszázadunk történelmi tapasztalatai megdönthetetlenül bizonyítják, hogy csupán a szocialista társadalmi és államrendszer, a termelőeszközök társadalmi tulajdona, a kizsákmányolás és a nemzetiségi elnyomás megszüntetése ad a néptömegeknek igazi szabadságot, demokráciát és polgári jogokat s mentesíti őket a munkanélküliségtől és a nyomortól. Jelenleg hazánkban nyilvános, szabad, az egész nemzet körében tartott vita folyik a népgazdaság irányítási formáinak további tökéletesítéséről, ezekről a szovjet társadalom részére létfontosságú kérdésekről. Vajon ez nem fejezi-e ki szocialista rendszerünk igazi demokráciáját? Próbáljon meg bármelyik burzsoá állam, amely demokratizmusával dicsekszik, ehhez hasonló vitát rendezni országában! Majd meglátnák, mit eredményezne! A szocialista országépítés valamenynyi döntő szakaszában pártunk mindig a néphez fordult, tanácsot kért tőle és határozatai mindig teljes megértésre és támogatásra találtak a szovjet embereknél, mert kifejezték a nép létérdekeit. Ez a helyzet most is, amikor a párt a szocialista termelőerők továbbfejlesztésének szükségleteiből indult ki, kidolgozta a népgazdaság irányítása gyökeres átszervezésének programját. Hruscsov elvtárs téziseinek országos vitája azt mutatja, hogy az átszervezés javaslatával lelkesen egyetértenek a munkások, kolhoztagok ' és az értelmiség, azt mutatja, hogy az államapparátus tökéletesítésének, a népgazdaság irányítása megjavításának kérdéseit a szovjet emberek létfontosságúnak tartják. Nem kétséges, hogy az ipar irányításának átszervezése a nép által jóváhagyott program megvalósítása és a tömegek tevékeny részvétele útján távlatokat nyit a szocialista népgazdaság újabb fejlődésére, az összes dolgozók jólétének növekedésére. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a szocialista demokrácia továbbfejlesztése az irányítás módszereinek tökéletesítése, a bürokratizmus minden megnyilvánulásának kiküszöbölése és az irányítószervek közelebbhozása közvetlenül a termeléshez, a kommunista országépités szakaszának egyik fő feladata. A szocialista demokrácia továbbfejlesztésének biztosítéka kommunista pártunk vezető és szervező tevékenysége és a tömegekkel való kapcsolatának megszilárdítása. Néha bíráló fejtegetéseket hallunk arról, hogy pártunk nagy figyelmet szentel a gazdasági kérdéseknek. A kommunista párt uralkodó párt és nem maradhat közömbös a gazdasági kérdésekben, abban, ami a szovjet rendszer anyagi alapját képezi. A gazdasági építés kérdései a kommunistáknak rendkívül fontosak azért, mert a tudomány és a technika legújabb vívmányainak alapján megszervezett ipari és mezőgazdasági nagytermelés nélkül, a termelőerők fejlődésének magas színvonala nélkül nem lehet megalkotni a termékek bőségét és teljesen kielégíteni a nép szükségleteit, nem lehet felépíteni a kommunista társadalmat. A szovjet nép, hűen Lenin hagyatékához, példátlanul rövid történelmi idő alatt sikeresen megvalósította az ország iparosítását és a mezőgazdaság kollektivizálását, megvalósította a kulturális forradalmat és így megoldotta a társadalom szocialista átalakításának legnagyobb feladatait. E győzelmeket népünk a kommunista párt és Központi Bizottság vezetésével érte el. Nemzedékünk Lenin utasításait jelentékeny mértékben már a gyakorlatban megvalósítva látja. A valaha nyomorúságos és elmaradott ország rövid történelmi idő alatt felépítette a szocializmust, a korszerű technika és fejlett tudomány országa lett és ma az ipari termelésben a világ második helyén áll. A szovjet embereknek közben óriási nehézségeket kellett leküzdeniök, átmenetileg több áldozatot kellett hozniok és sok mindenről le kellett mondaniok, de mindez megtérül, megtérül kamatostúl. A Szovjetunió ipara 1957 kezdetéig több mint harmincszorosára emelkedett, a termelőeszközök termelése pedig a forradalom előtti időszak ötvenszeresére, a villanyáramtermelés csaknem százszorosára, a gépjavítás pedig száznyolcvanszorosára nőtt. A szocialista gazdaság fejlődésének gyorsaságát és sikereit kénytelenek elismerni a kapitalizmus legcsökönyösebb hívei is. Rendkívüli sikereket ért el a szovjet nép a mezőgazdaság fejlesztése terén. Országunkban még soha sem volt oly nagy gabonatermés, mint tavaly. És ez nem szerencsés véletlen. A párt óriási szervező munkájának, a nép szívós munkájának eredménye, amelyet a mezőgazdaság elmaradottságának felszámolására, a parlagon heverő földek megművelésére fejtett ki. A szocializmusnak, az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésének fő célja a nép életszínvonalának emelése. „A kommunista társadalom — mondotta Lenin — a társadalom valamennyi tagja teljes jólétének és sokoldalú fejlődésének biztosításáért épül. Ma ugyan még nem elégíthetjük ki teljesen népünk összes szükségleteit és követeléseit, de senki sem tagadhatja, hogy népünk ma jobban él, mint a múltban és holnap aránytalanul jobban fog élni, mint ma. A szovjet uralom alatt jelentékenyen emelkedett a néptömegek életszínvonala, megszűnt a munkanélküliség és a nyomor. Évről évre növekedik a munkások és a más akalmazottak reálbére, emelkednek a kolhozparasztok bevételei, tökéletesedik az ingyenes művelődés, az egészségügy és a különböző szociális és kulturális szolgáltatások nagyméretű gazdasági rendszere. Ma, amikor elértük már az ipar és a mezőgazdaság új, lényeges növekedését, teljes bizonyossággal bízhatunk abban, hogy a jövőben a lakosság anyagi jóléte egyre gyorsabban fog növekedni. A párt és a kormány ma hangsúlyozottan megköveteli, hogy szervezeteink szenteljenek figyelmet a lakásprobléma megoldásának, amit különösen kiéleztek a háború okozta károk. A hatodik ötéves tervben csupán államköltségen vagy állami segítséggel 300 millió négyzetméter lakóterületet építünk. Csupán 1957-ben több mint 46 millió négyzetméter lakóterületet adunk át használatba. Hogy szemléltetővé tegyem e számadatok jelentőségét, rá kell mutatnom, hogy egész Moszkvának a forradalom előtt 11 800 000 négyzetméter lakóterülete volt. Lakóterületeink növekedése tehát egy év alatt megfelel négy olyan nagyváros lakóterületének, mint amilyen a forradalom előtti Moszkva volt. A tudomány és a technika rohamos fejlődésének az atomenergia és az automatizálás korszakában a tudósok és szakemberek szüntelenül növekvő hadseregével kell rendelkeznie valamennyi tudományos szakaszon, hogy a jelenlegi technikai fejlődés magaslatán álljunk és a kapitalizmussal folyó versenyben győzzünk. A forradalom előtti Oroszországhoz viszonyítva hazánkban a főiskolát és középiskolát végzettek száma harmincszorosára emelkedett és ma azt mondhatjuk, hogy a szakképzett káderek előkészítésének terén országunkkal egyetlen ország sem veszi fel a versenyt. Amikor a párt számontartja sikereinket, nem huny szemet a fogyatékosságok és nehézségek felett sem, amelyek életünkben előfordulnak. Minden fogyatékosságról a párt nyíltan beszél, semmit sem hallgat el, semmit sem rejteget. Pártunknak jutott az a feladat, hogy elsőként törjön utat a kommunizmus felé és ez a nagy mű nem megy végbe tévedések és nehézségek nélkül. Vannak fogyatékosságaink, de megvan minden ahhoz, ami a fogyatékosságok kiküszöböléséhez szükséges, megvan minden eszközünk a nehézségek leküzdésére, Minden csupán tőlünk függ, szervezettségünktől, törekvéseinktől és munkánktól. A párt Központi Bizottsága decemberi és februári teljes ülései összefoglalták a kommunista párt XX. kongresszusa határozatai teljesítésének első eredményeit és kitűzték azokat a konkrét intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy új sikereket érjünk el a szocialista országépítésben. A hatodik ötéves terv első évi teljesítésének eredményei mutatják, hogy országunk nagyon gyorsan fejleszti népgazdaságát. A szovjet nép biztonsággal tekint jövője elé. Szoros egységben a szocialista tábor többi országainak nemzeteível, a kommunista párt vezetésével szilárd és határozott léptekkel halad Lenin útján, a kommunizmus győzelméhez vezető egyetlen megbízható úton. 2. A leninizmus — a proletár internacionalizmu és a népek közötti barátság ideológiája Elvtársak! Amidőn V. I. Lenin szü- I Lenin valamennyi ország dolgozóiletésének 87. évfordulójáról megem- I nak nagy barája volt. Közel állottak lékezünk, különösen hangsúlyoznunk kell a proletár internacionalizmus eszméit, nagy zászlóvivőjének, a nemzetek egyenjogúsága és barátsága politikája megteremtőjének és ihletőjének érdemeit. A jelenlegi események fényében nagy vezérünk tanainak és tevékenységének ez a része különös jelentőséget ölt. Lenin mindenkinél jobban, mélységesen megértette és kifejezte a munkásmozgalom legfontosabb feladatát az imperializmus korszakában — a nemzetközi proletariátus akcióegységének szükségességét, a tömegeknek az internacionalizmus szellemében való nevelését és a sovinizmus, a nacionalizmus minden megnyilvánulása elleni harcot. Rámutatott, hogy a tőkének nemzetközi erővé való átalakulása és a monopolisták világszövetségének megteremtése kibővíti az osztályharc nemzeti kereteit és az egész világot a szövetkezett nemzetközi proletariátus harcának színterévé változtatja az imperializmus szövetkezett erőivel szemben. Lenin egész élete és műve az igazi proletár internacionalizmus nemes példaképe. V. I. Lenin sok erőt és energiát szentelt annak, hogy valamennyi ország forradalmi proletárerőit közös harcban egyesítse a dolgozók létérdekeiért és jogaiért. Pártunkat a nemzetközi szolidaritás legyőzhetetlen szellemével fegyverezte fel. hozzá és drágák voltak számára. Kivétel nélkül a különféle nemzetiségű proletárok, megértette szükségleteiket és vágyaikat. A proletár internacionalizmus ideológiája, amely pártunk világnézetének szerves részévé vált, lehetővé tette számára, hogy a történelem minden hirtelen fordulatában arra az egyedül helyes álláspontra helyezkedjék, amely megfelel az egész nemzetközi munkásmozgalom érdekeinek, így volt ez az első világháború alatt, amikor a II. Internacionálé pártjai árulást követtek el és szociál-sovinizmusba estek és amikor az orosz bolsevikok maradtak az egyetlen párt, amfvly megőrizte hűségét a proletár internacionalizmus zászlajához. így történt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után, amikor a Szovjetunió, mint a szocializmus egyetlen szigete a kapitalista körülzárás közepette, támogatta a nemzetközi munkásmozgalmat. A nemzetiségi politika lenini elvei megtestesültek a sok nemzetből álló első szocialista állam felépítésében. Lenin a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének bölcsőjénél állott. A szovjet államrendszer alapjává egy egészen új elvet, a történelemben eddig ismeretlen elvet tett, a nemzetek önkéntes szövetségének elvét, amelyek a szocializmus közös felépítése érdekében tömörülnek. Eltérően a burzsoá demokráciától, amely" csak formálisan hirdeti a nemzetek egyenjogúságát, Lenin a nemzetek igazi egyenjogúsága biztosításának súlypontját áthelyezte azáltal, hogy a fejlettebb köztársaságok minden téren segítik a múltban elmaradott nemzeteket. Ma, amikor értékeljük szocialista államunk negyvenéves fejlődésének eredményeit, különös örömmel állapítjuk meg, hogy Leninnek ezt a hagyatékát teljesítettük. Országunk népei a .múltban nem is álmodhattak például arról, hogy Tádzsikisztán húsz-harminc év folyamán ipari termelését 24szeresére, Grúzia 27-szeresére, Kazahsztán 33-szorosára, Kirgizia 37-szeresére és Örményország 41-szeresér* emeli. Szövetségi köztársaságaink fejlett ipari államokká váltak, amelyekben virul a nemzeti kultúra, mérnökök, nemzetgazdászok, vezető gazdasági clslgozók szakképzett káderei nőttek fel. Ez az oka annak, hogy államunk most kiterjeszti a szövetségi köztársaságok jogait. Ez szövetségi köztársaságaink fejlődésének újabb fokát jelenti, amely népgazdaságunk és kultúránk szüntelen fejlődésének jele. A proletár internacionalizmus lenini elvei, amelyeket igazoltak a sok nemzetből álló szovjet állam tapasztalatai, (Folytatás a 4. oldalon.) ÜJ SZÔ 1957. április 24,