Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-17 / 107. szám, szerda

Aranv JánoS-emiéktáblaleleplezése KarlovyVaryban ' J ^^ * •naiiaiiaiiaiimiaiiaiiaiiaiiaiiBiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiitiaiiiiiauaiiiitdiati^iiaiiBiiairaiiaiiaimiiti!*! •ii«iÉiiaiisiiaiiBitsii*tiiiiaiiaiiaiiai>aiia<iBiiai<*iiani Jóleső, lélekemelő kis ünnepség zajlott le április 14-én Karlovy Varyban, újabb bizonyítéka a csehszlovák — magyar barátságnak. A Zamečký-kolonád melletti házon, ahol Arany János hatszor tartózkodott mint fürdővendég, emléktáblát lepleztek le. Ez örök időkre hirdeti, hogy 1871, és 1876. között itt járt Arany János, a magyar költő. Az ünnepségen Nejdl Karel —, aki számos írásában foglalkozott a magyar-csehszlovák kulturális kapcsolatok kérdésével és akinek oroszlánrésze van abban, hogy emléktábla hirdeti sok ezer külföldi és belföldi fürdővendégnek egyik legnagyobb költőnk elévülhetetlen érdemeit, — méltatta a nap jelentőségét. Beszédében idézte Arany Toldijának egyik részletét cseh fordításban. Ezt a részletet a költő Karlovy Varyban írta. Megjelent az ünnepségen a prágai magyar nagykövetség kultúrattasséja is, aki cseh nyelvű beszédében ugyancsak méltatta az emléktábla leleplezésének jelentőségét és tolmácsolta a magyar dolgozó nép köszönetét azért a segítségért, amelyet Csehszlovákia az elmúlt nehéz hónapokban nyújtott a Magyar Népköztársaságnak. Az ünnepség zárórészében, nagyszámú közönség jelenlétében, Havlíček elvtárs, a városi nemzeti bizottság titkára leplezte le rövid beszéd keretében az emléktáblát. Arany János első ízben 1871-ben kereste fel- Karlovy Varyt. Súlyos epekőbántalmait gyógyította itt. Bizonyára segített a kezelés, mivel az elkövetkező években még ötször kereste fel a fürdővárost. A nagyszalontai Arany-múzeumban ma is kegyelettel őrzik itteni ivópoharát. Morva mezőkön A Praded felett szitál az eső, morva mezőkön szép a nyár, hogyha messze ellátni s Tremesek tornya aranyban fürdik s a távolesö város kék ködökbe vész, termő földjén pedig koszorúba fonva az érett kalász életet ontva fekszik s ad reményt, csillogó erőt. A rét apró százszor széppel telve vizsgálja fent a misztikus eget, mely felhőcskékkel teletűzdelve a mámoros magasságban lebeg. Körben lágyan erdők muzsikálnak dallammá fogva a nyári szelet. Mojzes Ilona A Karlovy Varyt környező gyönyörű erdei sétányok legszebbjén, ahol a költő sokszor megpihent, a hálás fürdővendégek az elmúlt évszázad utolsó éveí&en díszes kőpadot építettek, melyen kőbe vésve ott díszelegnek a nagy költő sorai. E hélyt bánatot, bút feledve pihenj! És amíg egy sóhajt Hazádba nem repítsz, Tovább ne menj! Dr. Arany György Karlovy Vary Kedves vendégek Rétén A rétéi szlovák népiskola tanítóinak és tanulóinak kellemes meglepetésben volt részük a napokban. A szlovákiai és magyarországi tanítók kölcsönös baráti látogatásai keretében három pedagógus kereste fel őket a soproni járásból. Nemcsak a^ itteni magyar népiskolát tekintették meg, hanem eljöttek hozzánk is. Kellemes órákat töltöttünk, elbeszélgetve velük közös problémáinkról. A baráti és szívélyes beszélgetés után hosszantartó volt a búcsúzkodás, hiszen még közelebbről megismerhettük magyar pedagóguskollégáinkat, akik szívvel-lélekkel végzik nehéz munkájukat. Gizela Pikulová, Réte HMMMHM

Ii

mMH

WIIIIt

im

HI

W

MWWW KULTURÁLIS HÍREK A magyar főiskolások népművészeti együttesének fellépése (cs. i.) Szombaton mutatta be új műsorát a magyar főiskolások művészegyüttese a petržalkai Matador-üzem kultúrházában. Ha összehasonlítjuk a tavalyi műsorszámokat az ideiekkel, meg kell állapítanunk, hogy nem volt hiábavaló az a munka, amit az együttes vezetői és tagjai egyaránt kifejtettek. Legnagyobb fejlődést az énekkarnál látunk. Amíg tavaly az egyes szólamoknál bizonytalanságot tapasztalhattunk, a mostani bemutatón már minden szólam magabiztosan énekelt. A táncszámok művészi értékét a gyenge zenekíséret csökkentette. Az egyéni számok közül külön dicséretet érdemel Kovács Piroska szavalata, aki a Bíró Szép Anna című népballadát lenyűgöző átérzéssel adta elő. Ugyanezt elmondhatjuk Karvai Béla hegedűszólójáról is. * * * A bolgár irodalomkritika pozitívan értékelte Marín Jagodov író A s?abadsáq hajnala című regényét, amely a bolgár parasztok 194J— 1944-es antifasiszta harcát örökíti meg megrázó képekben. * * * Moszkvában megkezdődött a tádzsik irodalom és művészet dekádja. Az 1957. évi Népnaptár rejtvényének megfejtői A nagy' népszerűségnek örvendő Népnaptár 1957. évi kiadásában megjelent keresztrejtvényt az olvasók százai. oldották meg helyesen és küldték be a Népnaptár szerkesztőségébe, ahol a napokban sorshúzás útján állapították meg annak a 17 beküldőnek a nevét, akiket a Népnaptár kiadója, a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó könyvjutalomban részesít. Egon Erwin Kisch, a világszerte ismert „száguldó riporter" Amerikáról szóló, rendkívül érdekes és színes stílusban mesterien megírt, 322 oldalas, „Csillaglobogós paradicsom" című utazási és szociális riportjait tartalmazó könyvét tehát a következő rejtvény-megfejtőnek küldi meg postán a Népnaptár szerkesztősége : 1. Akucs Mária, (Kálna, lévai járás). — 2. Figusch Gusztáv, (Losonc). — 3. Gaál József, (Rimaszombat). — 4. Hajdú Lászlóné, (Rozsnyó). — 5. Hancz Margit, (Somorja). — 6. Klusay Barbara, (Kassa). — 7. Kovács Kornél, (Zselíz). — 8. Kozma Piroska (Čierny Brod, galántai járás). — 9. Mráz János (Veľká Ves n/Ipľom, ipolysági járás). — 10. Morvay Anna, (Zsigárd), — 11. Nádassy Vilmos (Ľcince, p. Hucín, nagyrőcei járás). — 12. Pasztorális Éva, (Komárom). — 13. Telek Margit (Fülek). — 14. Tenk József, (Bratislava— Petržalka). — 15. Tóth János, (Handlova). — "6. Zapletal Gizella, (Bratislava). — 17. Zelniczky Éva (Istebné n/Oravou). FOMA GORGYEJEV Bemutató előtt Egri Viktor államdíjas írónk legújabb drámájának, az Éíjpk a romok fölött-nek március 21-én* volt a főpróbája. A darabot Fellegi István rendezi, a művészi tanácsadó Lendvai Ferenc, a budapesti József Attila-színház főrendezője. A főpróba ót5 a_ komáromi Területi Színház együttese tíz tájelőadást tartott, éspedig Losoncon Rimaszombatban, Tornaiján, Busári, Füleken, Rozsnyón, Kassán, Ragyolcon, Szepfiben és Rimaszécsen. A drámai költemény mindenütt nagy sikert aratott. A tulajdonképpeni bemutatóra 1957. április 24-én kerül sor Komáromban. A moszkvai Állami Akadémiai Vahtangov Színház vendégjátéka Szinházi világunk ezekben a napokban ünnepet ül: moszkvai művészek, a Vahtangov Színház kilencven tagú együttese időzik hazánkban. A nagy forradalmi tradícióval rendelkező, fényes, múltú együttes, amely már néhány előadást tartott KeletSzlovákiában, hétfő este forró sikerrel mutatkozott be a Hviezdoslav Színházban, Makszim Gorkij Foma Gorgyejev című regényének drámai változatával. Tavaly alkalmunk volt megismerni a moszkvai Művész Színház együttesének utolérhetetlen művészetét, a szocialista realista színjátszás legnevesebb, immár klasszikusnak minősíthető mestereit. Ez a megismerés felcsigázta, fokozta várakozásunkat és már itt elöljáróban megállapíthatjuk, hogy Vahtangovék kitűnően megállták az összehasonlítás erőpróbáját; az összjáték, az egységes stílus, az egyéni színészi teljesítmények, az őszinte szenvedély és érzésteli, igaz emberábrázolás dolgában egyenrangú, méltó társai a Művész Színház együttesének. A vendégszereplés első napján Gorkijt kaptuk, az 1899-ben megjelent Foma Gorgyejevnek (magyarul Aki az életet keresi címmel jelent meg) színpadi változatát. A dramatizálás, amely Szimonovnak, az SZSZSZK nemzeti művészének, a Vahtangov Színház vezetőjének munkája, megpróbálja a szélessodrású regény cselekményét színpadi képekbe sűríteni. Elmondhatjuk, hogy az epikus anyagból sikerült drámai jelenetben bővelkedő, izgalmas és nagyhatású színművet teremtenie. Szimonov fő érdeme, hogy olyannak látjuk Fomát a színpadon, amilyennek Gorkij igen elevenen és reálisan megfestette regényében: az élet értelmét kereső. radalmár csak hat év múltán, 1905-ben jelenik meg az Anyában, Eomának még kínszenvedés az osztályrésze, ám a regény és a dráma • környezetrajzában és jellemeiben ott van már minden korhadt és kétszínű, a nyárspolgárinak fekélyessége és üressége, ott van minden, ami elmúlásra, pusztulásra érett. Szimonov rendezése lenyűgöző, művészi erővel állítja a néző elé ezt a reménytelen, hullafoltos hazug világot, amely részeges, tehetetlen bábbá zülleszti a jobb sorsra érdemes Fomát. G. A. Abrikoszov, egy végtelenül rokonszenves és nagyon tehetséges művész játssza az érzések végletei közt hányódó Fomát. Belépése pillanatától, első jelenetének némajátékától legyűréséig és végső megaláztatásáig lebilincsel bennünket ez a fiatal színész. Formája szinte eszményien tökéletts: faragatlan és darabos, líraion gyöngéd és érzelmes, félelmetesen ingerlékeny, fékezhetetlen 6sztönember, ügyefogyott és robbanó, pillanatról pillanatra változó, de mindig hiteles, földhöz tapadottan és égmk szállóan igaz és emberi. A Foma vagyonát megkaparintani törekvő Jakov Majakin I. M. Tol c s anov, a SZSZSZK nemzeti művészének alakításában ugyanilyen mesteri. Tolcsanov az érett művész nagy színpadismeretével olyan reálisan formálja meg Majakin ellenszenves figuráját, hogy még gyűlölni sem tudjuk, pontosan megérezteti velünk, hogy lomtárba való, soha fel nem támasztható jellemet elevenített meg a színpadi játék idejére. Gorkij különös, csaknem romantikus gyöngédséggel festette meg regénye nőalakjait és ezzel a gyöngédséggel a kételyektől gyötört fiatal férfinak, aki I dráma sem marad adósunk. Felejthettem találja helyét a csalásoktól vissza nem riadó volgai kufárok önző és örömtelen, rideg világában, s aki igazi eszmények, igazi tudás hiányában nem jut túl az ítélet mondáson,- önmagát nem tudja megváltani, nem tud kiszabadulni gyűlölt és megutált környezetéből. Foma klasszikusnak minősíthető alakjában Gorkij még nem ért el később meghirdetett forradalmi optimizmusához: „Az én szememben az ember mindig — még ha halálos seb is éri és,haldoklik — győztes fél- Nagyszerű az ember, törekvése önmaga és a természet megismerése felé és bár kínszenvedés számára az élet — mégis egyre jobban kijebb tolja határait s a bölcs tudományt, a csodálatos művészetet teszi meg vezérlő gondolatává." A bölcs, a jó és erős ember, a fortetlenül vésődik emlékezetünkbe a Medinszkát játsszó L. V. C e lik o vs z k á j ának, a SZSZSZK érdemes művésznőjének rendkívül kifejező, színesen árnyalt játéka, a Ljubát, a Majakin lányát alakító E. M. Korovin o v ának érzésteli beszéde és finom mozgáskultúrája. Es mennyi finomság, és részletgazdagság, színészi ötvösmunka °s mély átéltség a többi alakításban: E. B. D o b r o n r a v o v á basájában, N. D. T i m o f e j e v öreg színészében, 1. K. L i p s z k i j, az SZSZSZK érdemes művészének Uhticsevjébten!— Reméljük, hogy a győztes elindulást további nagysikerű előadások követik, amelyek felejthetetlenül emlékezetünkbe vésődnek majd és a bemutatkozáshoz hasonló nagy sikert hoznak kedves művészvendégeinknek. EGRI VIKTOR Ä revizionízmus és opportunizmus a munkásmozgalomban A történelmi fejlődés, a szocialista világrendszer kialakulása a burzsoá ideológiát is nagy mértékben befolyásolta. A kapitalizmus vereséget szenvedett, s megdőlt a burzsoá ideológiának az az állítása, hogy a kapitalizmus a legtökéletesebb társadalmi rendszer. A tőkés rendszer legfejlettebb formájának, az imperializmusnak megfelelően meg kellett változnia a kapitalista ideológia formájának is. Az imperialista ideológia a tudomány minden ágát befolyásolja és fokozza a szocialista társadalom eszmei alapja — a marxizmus-leninizmus ellen irányuló támadását. Varga Jenő akadémikus a Kommunyiszt 4. számában A jelenkori kapitalizmus politikai ideológiájáról címmel írt cikkében a következőképpen vázolja fel az imperialista ideológia támadási területeit: 1. A kapitalizmus védelme és a tudományos szocializmus ellen intézett támadás. A kapitalizmus védelmezői e téren azt állítják, hogy a kapitalizmus úgy jó, amilyen, magától is „népi kapitalizmussá" fejlődik, amelyben eltűnik a tőkések és a munkások közti különbség. Az angol konzervatívek, a francia és olasz katolikus és más burzsoá pártok azt állítják, hogy a kapitalizmus jó és nincs szükség az állam beavatkozására és felügyeletére. A jobboldali szociáldemokrata pártok megtagadják a marxizmus-leninizmust. A fasizmus hívei kezdetben antikapitalista, álszocialista jelszavakkal igyekszenek megnyerni a tömegeket, a hatalom átvétele után azonban a legkönyörtelenebb kapitalista rendszert tartják fenn. 2. A második ideológiai támadási területet az a tétel képezi, hogy a parlamenti demokrácia szabadságot, a szovjet demokrácia viszont totalitást, a nép „fölött" gyakorolt diktatúrát jelent. Ennek az állításnak megcáfolására Varga az 1951. évi francia parlamenti választásokat hozza fel példaképül, midőn a kommunistákra leadott szavazatok egyes kerületekben jóval felülmúlták a többi pártokra leadott szavazatokat, a kommunista párt azonban sok helyen egyetlen mandátumot sem kapott. Nyugat-Németországban egyenesen kizárják a kommunista pártot a választásokból. Varga megjegyzi: „Ezt nevezik általános, egyenlő választójognak!" 3. Az imperialista ideológia harmadik támadási formája abban az állításban nyilvánul meg, hogy a tőkés állam az osztályok fblött áll, a szocialista országok viszont osztályállamok. Varga megjegyzi: „A szocialista államok nem tagadják, hogy osztályállamok, de a burzsoá államoktól eltérően a dolgozó tömegek, a nép többsége érdekét követve töltik ba funkcióikat." 4. Végül a burzsoá ideológia azt hangoztatja, hogy a burzsoá államok békét akarnak, míg a szocialista államok, főként pedig a Szovjetunió, háborúra törekszenek, hogy terjesszék a forradalmat. Ehhez a burzsoá állításhoz Varga a következőket fűzi: „A két világháború és különösen az új, harmadik világháborútól való félelem háborúellenes hangulatot keltett az imperialista államok lakosságának körében. Az imperialisták kénytelenek ezt tekintetbe venni és békeszólamokKal álcázni háborús előkészületeiket. A Szovjetunió következetes békepolitikája és készsége minden országgal kereskedni, megcáfolja ezt az állítást." A marxizmus-leninizmus ellen irányüló ideológiai hadjáratban jelentős szerepet játszanak a munkásmozgalom áruló, opportunista és revizionista vezérei és ideológusai, akiknek sikerül megtéveszteni a proletariátus politikailag kevésbé fejlett tagjait. Az opportunista jobboldali szocialisták a jelenkori kapitalista társadalom osztályellentéteinek elkenésére, az osztályharc csillapítására előszeretettel hirdetik a „népi kapitalizmus" Mi a „népi kapitalizmus" ? elméletét. Mi is tulajdonképpen a gyakran emlegetett „népi kapitalizmus"? Varga megjegyzi, hogy a „népi kapitalizmus" nem újkeletű elmélet, gyökerei egészen Bernsteinig nyúlnak vissza. A „népi kapitalizmus" elméletének propagálása az 1929—1933-as évek gazdasági válsága után újult fel, midőn a kapitalizmus hívei azt hangoztatták, hogy az USA-ban a munkások fokozatosan tőkét gyűjtenek, amely egyre jobban felhalmozódik és ily módon eltűnik a különbség a kapitalisták és a munkások között, azaz munkások szaporítják a tőkések „családját". A második világháború után Eisenhower elnök volt lelkes hirdetője ennek az elméletnek és a „népi kapitalizmus" vívmányait szemléltető newyorkí kiállításon kijelentette, hogy a külföldi országokban is féli rendezni hasonló kiállítást, „hadd lássák az emberek, mit tud adni a kapitalizmus a népnek". Varga Marxra és Leninre hivatkozva bebizonyítja, hogy a munkások sohasem válhatnak tőkésekké, mert ha autójuk, saját lakóházuk, bankbetétjük stb. is van, ez helyzetükön mit sem változtat, továbbra Is kizsákmányoltak maradnak, akikre teljesen ránehezedik a tőkés rendszer átka. Varga ugyanakkor felhívja a figyelmet: A „népi kapitalizmus" hirdetői minduntalan azt állítják, hogy az amerikai munkás állítólag „tőkét gyűjt" magának, viszont elhallgatják adósságait, melyek tetemes összegeket képviselnek. 1956-ban például a fogyasztási hitelek 39 milliárd 500 millió dollárt, az 1—4 lakásos lakóházakra folyósított kölcsönök pedifj 94 milliárd 200 millió dollárt tettek ki. Hivatalos bevallás szerint ezeknek a fele, a valóságban azonban ennél jóval több a munkásokat és más alkalmazottakat terheli. Amerikában 2 886 000 család és egyén él 500 dollárnál kevesebb évi keresetből. Keresetük összesen 1 427 000 dollárt tesz ki, míg a nagyvállalatok igazgatói kétezerte nagyobb hasznot vágnak zsebre. A tőkés rendszert védelmező elméletek terjesztésében a jobboldali szoc'áldemokrata pártok mindig jól kiszolgálják a burzsoáziát. Rendszerint szép ígéreteket tesznek választóiknak a választások előtt, de ha uralomra jutnak, a nép érdekeinek ellentmondó politikát folytatnak. Varga így jellemzi a szociáldemokrata pártok revizionista nézeteit: „1. A kapitalizmust a bizonytalan távoljövőben más társadalmi rendszernek kell felváltania; 2. a kapitalizmusban a dolgozók és főként a munkások helyzete nem kielégítő, a munkásosztály nem részesül kellőképpen a nemzeti jövetfelemben és mindig munkanélküliségnek, balesetnek és betegségnek van kitéve. Ezért a szakszervezetek küzdelmével, a haladó szociális biztosítás és kedvező adópolitika segítségével, továbbá a parlament útján gyakorolt nyomással módosítani kell a nemzeti jövedelem elosztását, el kell oszlatni a jövő iránti bizalmatlanságot, meg kell javítani a munkások munka- és létfeltételeit a kapitalista társadalmon belül; 3. a burzsoá állam nem az uralkodó osztályok állama, az osztályok fölött áll, különösen akkor, ha jobboldali szociáldemokraták a'kotják a kormányt; a szocializmushoz vezető út abban van, hogy a szocialisták megnyerik a lakosság túlnyomó többségét és ezzel megszerzik a többséget a parlamentben és a kormányban; 4. elvileg elvetik az erőszak alkalmazását az államhatalom megszerzésére, valamint a reakciós fasiszta diktatúra hatalmi törekvésének leverésére; 5. a burzsoá parlamenti demokrácia szent és a szocializmus egyedül lehetséges útja; 6. elvetik elvileg a proletariátus diktatúráját, ami a marxizmus-leninizmusban a legfőbb. Elvetik a kommunizmust, melyet a jobboldali szociáldemokraták azonosítanak a monopoltőke fasiszta diktatúrájával és szembehelyezik vele mint „totalitarizmussal" a burzsoá demokráciát; 7. az osztályharcot nyíltan vagy kevésbé nyíltan szintén elvetik. Ennek példája Leon Blumnak, a francia szociáldemokraták fő teoretikusának néhány kijelentése, melyekben tagadja, hogy a kapitalizmusban kiéleződnek az osztályellentétek és szerinte az osztályharc történelmileg túlhaladott fogalom. A szocialista párt szerinte ezért nem építheti politikáját az osztályharcra." Varga felvázolva a jelenkori szociáldemokrata revizionista ideológia főbb tételeit, megjegyzi, hogy a szociáldemokrata pártoknak nincs határozott programjuk és ideológiájuk, „pártok szerint igazodnak, rendszerint jobbra, ritkábban balra." Varga az imperializmust támogató szociáldemokrata revizionista ideológiáról Nszólő fejtegetéseit a következőképpen foglalja össze: „1. A szociáldemokrácia azokban az országokban erős, ahol a burzsoázia uralma aránylag még szilárd, ahol többé-kevésbé erős a jnunkásarisztokrácia és a munkásbifrokrácia. Viszont gyenge ott, ahol ingatag a burzsoázia uralma, mint Franciaországban és Olaszországban. A burzsoázia és a szociáldemokrácia ereje és gyengesége az egyes országok közötti különbségektől függ. 2. A szociáldemokrácia minél jobban hasonló a burzsoá pártokhoz és leplezi önmagát a munkások előtt annál inkább veszt értékéből a burzsoázia számára, ugyanis megszűnik Qátfal lenni a forradalmi mozgalommal szemben." Lőrincz László. C J SZÓ 1957. április 17.