Új Szó, 1957. április (10. évfolyam, 91-119.szám)

1957-04-16 / 106. szám, kedd

Az albán-szovjet barátság nagygyűlése Taskentben Moszkva (ČTK) — Az Albán Népköztársaság párt- és kormánykül­döttségének tagjai április 14-én T askentben, Üzbekisztán fővárosával ismerkedtek. Ugyanaz nap a taskenti dolgozók több mint 1500 kép­viselőjének részvételével az albán-szovjet barátság gyűlését tartották. A vendégeket Sz. K. Kamalov, az Üzbég SZSZK Minisztertanácsának elnöke üdvözölte. Beszédében han gsúlyojtB a megbonthatatlan albán­szovjet barátságot. ^P""*­Mehmet Sehu, az Albán Népköztár­saság Minisztertanácsának eLnöke kö­szönetet mondott a testvéri fogadta­tásért, a figyelemért és a forró sze­retetért, amellyel a Szovjetunióban övezték az albán kormányküldöttsé­get. Kijelentette, „a Szovjetunió kor­mányának és kommunista pártjának vezetőivel folytatott tanácskozások során azt tapasztaltuk, hogy a szovjet emberek rendkívüli érdeklődést ta­núsítanak az albán nép és pártjának élete és kívánságai iránt. Mehmet Sehu ezután részletesen elemezte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét, amelynek 40. évforduló­ját ez idén ünnepli a haladó emberi­ség. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a szocializmus és kommunizmus leg­hatalmasabb bástyája, a szocializmus táborának vezető ereje, a béke és demokrácia zászlóhordozója, a kapi­talista és gyarmati országok leigázott népének legfőbb reménysége. Mehmet Sehu a továbbiakban az albán nép hősi történelméről, sza­badságharcáról és arról a hatalmas támogatásról beszélt, amelyet az al­bán népnek szabadságharcában hü szövetségese, a Szovjetunió nyújtott. Ezután a nemzetközi helyzettel foglalkozott. Rámutatott arra, hogy az imperialisták a szocialista tábor országai és elsősorban a Szovjetunió elleni támadásaikban a küzdelem va­lamennyi formáját alkalmazzák, a A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata a tanácsok tevékenységéről Budapest (ČTK) — A Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának javaslatára a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsa határozatot hozott a magyarorszájgi nemzeti taná­csok működéséről. Alz elnöki tanács megállapítja, hogy a nemzeti tanácsok — az államhatalom helyi szervei — az ellenforradalom idején megállták helyüket és bebizonyították, hogy a népi demokratikus rendszer szilárd támaszát képezik. Az elnöki tanács határozatának ér­telmében a Magyar Szocialista Mun­káspárt által irányított és a Magyar Hazafias Népfrontra támaszkodó nem­zeti tanácsoknak javítani kell munká­jukat, rendszeresebben kell ülésezniök és ki kell bővíteniök munkájuk tar­talmát. A nemzeti tanácsoknak törvényes határidőn belül meg kell tárgyalniok minden fontos politikai és gazdasági feladatot és a polgárokat meg kell ismertetniük a kormány intézkedései­vel. mérgező propagandától, a kémtevé­kenységtől kezdve egész a fegyveres felkelésig, amint az Magyarországon is történt. Mehmet Sehu utalt arra, hogy a revizionisták nagy és aktív szerepet játszottak Magyarországon. Nagy Im­re volt a revizionisták vezére, akinek ellenséges, szocialistaellenes tevé­kenysége ellenforradalomra vezetett. A valóságban az ellenforradalom kez­deményezője és vezére lett. A revizio­nisták mindenképpen arra törekedtek, hogy Nagy Imre hatalmon maradjon. Elméleteiket arra használták fel, hogy a magyarországi ellenforradalmat for­radalomként állítsák be. A revizio­nisták fő módszere a demagógia volt. A magyarországi események és az Egyiptom elleni agresszió nagyon érté­kes tanulsággal szolgáltak nekünk. Az albán nép és pártja helyes álláspontra helyezkedtek a magyarországi és a nemzetközi eseményekkel kapcsolat­ban. A magyarországi eseményekkel szemtől-szemban feladatul tűztük ki, még jobban fokozzuk éberségünket az imperializmus és a revizionisták aljas szándékai ellen. Nagyon nehéz felismerni a magyarországi esemé­nyekben azt a határt, amely az im­perialisták és revizionisták tevékeny­ségét egymástól elválasztja. Pártunk elveti a revizionizmus elavult elmé­leteit. Pártunk mindig hü marad a mar­A szocialista országok gyógyászai Bukarestben tanácskoztak Bukarest (ČTK) — A román orszá­gos értekezlet részvevői Bukaresten kívül még több várost felkerestek, megtekintették a kórházak és gyógy­intézetek berendezéseit. A bukaresti értekezleten részt vettek a szocialista országok egészségügyi miniszté­riumainak képviselői is. A csehszlovák beszámolók közül különösen kedve­zően fogadták Reisko professzor be­számolóját, amit Lukács professzor adott elő a hivatásos egészségügyi dolgozók betegségeiről. A beszámoló és a vita alapján határozatot fogad­tak el, amely intézkedéseket javasol az orvosok és a gyógyászati dolgozók nevelésének javítására és az egész­ségügyi dolgozók egészségvédelmének biztosítására. VOJTECH DAUBNER, a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnökének veze­tésével a csehszlovák szakszervezeti küldöttséq Titogréd. Cetinje, Niksics, Dubrovnyik, Split, Rieka, Opatia és Zágráb meglátogatása után április 14­én' visszatért Belgrádba. (ČTK) Széljegyzeteink: Az amerikai munkások fekete januárja Az USA-ban nagy a munkanél­küliség. Múlt év decemberi hiva­talos adatok szerint a munkanél­küliek száma elérte a két és fél milliót. A munkanélküliség ez év­ben is emelkedik, összegyűjtöt­tünk néhány adatot az USA-ban történt januári munkáselbocsá­tásról. Az eredmények azt mutat­ják, hogy az amerikai munkások­nak fekete januárjuk volt ez idén. Január 1: A General Electric Társaság egy hétre bezárja üze­mei egyikét, amely 4200 munkást alkalmaz. 1200 munkásával közli, hogy áprilisig, vagy májusig nem lesz munka számukra. A Rádió Corporation of America Társaság brumingtoni üzeméből (Indiana állam) 1800 munkást bocsát el. Jpnuár 11: Pennsylvania állam­ban a West Main negyes számú bányában dolgozó 400 bányászt figyelmeztetik, hogy a bányát áp­rilisban lezárják. Január 15: A General Motors Társaság közölte, hogy Kentucki állambeli louisvillei nagy üzemé­ből 500 munkást elbocsát. Január 17: Harrison, a vasúti alkalmazottak szövetségének el­nöke chicagói beszédében jelen­tette, hogy a legutóbbi 18 hónap­ban a vasúttól 30 000 munkást bocsátottak el. Január 29: Molino, East, Molino, Rocky Island és Dawenporť terü­letek vállalkozói szövetségének kongresszusán közölték, hogy e területeken alkalmazott mun­kások száma az 1953-évhez vi­szonyítva 14 ezerrel csökkent. Január 30: A New Jersey állam­beli Camber Soupe Társaság 500 munkást elbocsátott, mert tilta­koztak a munka ütemének foko­zása ellen. Az amerikai munkás valóban nem tudja a napot és órát, mi­kor dobják az utcára. Melyik Taylor mond igazat? Taylor tábornok, a koreai há­borúban részt vett intervenciós haderők néhai főparancsnoka, je­lenleg az amerikai hadsereg ve­zérkari főnök, azok közé tarto­zik, akik nem egyszer gyártottak értelmetlen koholmányokat az úqynevezett kommunista vesze­delemről, amely Dél-Koreát fe­nyegeti. A hazugságok e függönye mö­gött Dél-Koreában a hadosztályok tucatjait alakították és a liszin­man-hívek szenvedélyesen atom­fegyvereket követeltek. \ Es íme most Taylor tábornok távol-keleti útján kijelenti, hogy „semmi sem mutat arra, hogy a vörösök Koreában háborúra ké­szülnének". Tény az, hogy ez a „második Taylor" mondott igazat. De ezzel saját maga tesz bizonyságot elő­ző hazugságairól és aljas céljai­ról, amelyek a koreai kérdés kö­rül időnként kitört harci kiáltá­sok .nögött rejlettek. xizmus-leninizmushoz, a szovjet út­hoz, amely marxizmust-leninizmust jelent a gyakorlatban. Pártunk fel­használja azokat a tapasztalatokat, amelyekhez igazodik a Szovjetunió Kommunista Pártja. Az albán párt- és kormányküldött­ség tagjainak egy csoportja Enver Hodzsának, az Albán Munkapárt Köz­ponti Bizottsága első titkárának ve­zetésével Leningrádban volt látoga­tóban. Az albán vendégek április 14­én P. N. Poszpjelovnak, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottsága titkárának kíséretében megtekintették V. I. Lenin Központi Múzeumának leningrádi fiókintézetét és az orosz múzeumot. Az Albán Népköztársaság kormány­és oártküldöttségéne-k mindkét cso­portja április 15-én visszatért Moszk­vába. V. V. KUZNYECOVOT, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettesét a szovjet-iráni külpolitikai vegyes bi­zottság szovjet küldöttségének vezető­jét és N. M. Pegovot, a Szovjetunió iráni nagykövetét fogadta az iráni sah. Irán államfője a szovjet képviselőkkel megvitatta a két országot érdeklő kér­déseket. (ČTK) MILOŠ SADLO professzor és Alfréd Holečka, csehszlovákiai zeneművészek Bakuban az azerbajdzsani SZSZK fővá­rosában április 14-én nagysikerű hang­versenyt tartottak. (ČTK) A NYUGAT-BERLINI jobboldali pár­tok — félretéve torzsalkodásaikat — arra törekszenek, hogy a közelgő szö­vetségi parlamenti választásokra való tekintettel egyesüljenek a munkáspár­tok elleni küzdelemre. (ČTK) A GANTAS ausztráliai légiforgalmi társaság alkalmazottainak bérsztrájkja megbénította az ausztráliai szárazföld­nek a külfölddel való légiösszekötteté­sét. A légiforgalmi társaság a helyzetet még kiélezte azzal, hogy 245 sztráj­koló pilóta közül 120-et elbocsátott. A szakszervezeti elnök kijelentése sze­rint nincs remény a sztrájk közeli be­fejezésére. (ČTK) GEOFFREY KEMP BOURNE altábor­nagy, az angol közép-keleti szárazföldi erők főparancsnoka április 14-én Tri­poliszba érkezett, hogy Líbiában szem­lét tartson az angol katonai egységek felett. (ČTK) A NEW JERSEY állambeli Atlantic Cityben befejeződött az USA gépkocsi­és repülőgyártó ipara alkalmazottai egységes szakszervezeti szövetségének kongresszusa, amelyen főképp gazdasá­gi kérdésekkel foglalkoztak. (ČTK) ATHÉNBEN április 12-én az elemi­iskolák tanítói egynapos bérsztrájkot folytattak. A sztrájk kiterjedt a városok és falvak többezer iskolájára. A görög tanítók szövetsége nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy a tanítók az „el­viselhetetlen helyzet" miatt kénytele­nek voltak a tanítási* félbeszakítani és felszólítja a görög népet, hogy támo­gassák a tanítók harcát. (ČTK) IRÁN parlamentje az Ekbal minisz­terelnök által jóváhagyott kormány­program vitáját április 14-én befejezve 110 szótöbbséggel a kormánynak bi­zalmat szavazott. Négyen tartózkodtak a szavazástól. Ekbal miniszterelnök a bizalmi szavazás előtt beszámolt a kormány bel- és külpolitikájáról. (ČTK) A NYUGAT-BERLINI fiatal építkezési munkások április 14-i gyűlésükön vi­haros lelkessedésel fogadták Leber szakszervezeti alelnök kijelentését, hogy nem állja meg a helyét az az érv, hogy nincs pénz a munkások szakiskoláztatására. „Az államnak ka­szárnyák helyett szakiskolákat kellene építenie" jelentette ki Leber. (ČTK). A japán sajtó követeli a japün­kínai kereskedelem kibővítését Tókió (ČTK) — A japán sajtó köz­lése szerint Kisi japán miniszterel­nök elhatározta, hogy az USA-val való tanácskozásai során a közel jövőben követelni fogja a japán—kínai keres­kedelmet gátló akadályok elhárítását. A sajtó rámutat Eisenhower elnök nyilatkozatára, hogy az USA Japán­naik .több szabadságot nyújt a Kínai Népköztársasággal folytatott kereske­delem terén, amennyiben stratégiailag nem fontos anyagok eladásáról van szó. A sajtó kifejezi azt a reményét, hogy Kisi az USA-ból nem tér vissza üres kézzel. Az „Asahi" vezércikkében azt írja, hogy Japánnak kárt okoznak a Kínai Népköztársasággal való kereskedel­met gátló korlátozások. A „Mainicsi" japán lap kifejti, hogy a japán—kínai kereskedelem elégtelen fejlesztése miatt Japán nemzetközi fizetési mér­lege egyre rosszabbadik. Áz atomfizikusok bátor szava A tizennyolc kiváló nyugatnémet ** tudós nyilatkozata — akik között négy Nobel-díjas van —, figyel­meztetés volt, hogy ne szereljék fél a nyugatnémet hadsereget atomfegyve­rekkel. Ez a bátor szó a megfelelő pillanatban hangzott el. Éppen akkor, amikor Adenauer bonni kancellárnak és honvédelmi miniszterének, Strauss­nak nyilatkozatából nyilvánvaló lett, hogy a bonni kormány igyekezete tel­jes mértékben Nyugat-Németország­nak atomfegyverekkel való felszerelé­sére irányul. A nyugatnémet kutatók élgárdája éppen ebben a pillanatban emelte fel hangját tiltakozása jeléül e veszélyes irányzat ellen. Ez a nyilatkozat, melyet a nyugat­német közvélemény, a legteljesebb helyesléssel fogadott, Bonnban nagy pánikot keltett. Az újságírók hosszú idő után most látták először Aden­auert, amint krétafehéren, dühösen, remegő hangon igyekezett bebizonyí­tani ezeknek a kiváló atomkutatóknak, hogy nincs joguk odanyilatkozni, hogy Nyugat-Németország jobban tenné, ha lemondana az atomfegyve­rekről. Adenauer azt állította, hogy az ilyen ajánlásnak szerinte „nincs sem­mi köze a fizikai és tudományos isme­retekhez", hanem a „külpolitika ügye, aminek megítélésére az illető uraknak nincs kellő ismeretük, mivel nem jöt­tek engem megkérdezni". A nyugatnémet atomtudósok való­színűleg nincsenek azon a véleményen, hogy a bonni kormány politikája ve­szélyességének megismeréséhez Aden­auertól kell politikai órákat venniök. „Tevékenységünk — mondották — azt a felelősséget rója ránk, hogy viseljük munkánk minden következményét. Ezért nem hallgathatunk semmilyen politikai kérdésben." Ami Adenauert kihozta sodrából, az elsősorban az a nyilatkozat volt, amellyel ezek az atomfizikusok eluta­sították az atomfegyverek gyártásában való mindennemű részvételüket. Amint dr. Mayer, a Szabad Demokrata Párt elnöke közölte, Adenauer kormánya ugyanis egyes atomtudósokra nyomást gyakorolt, hogy tudásukat az atom­haditechnika szolgálatába állítsák. Strauss honvédelmi miniszter az ame­rikai lapok riportereinek tett nyilat­kozatában kijelentette, hogy „bár a párizsi egyezmények alapján Német­országnak nincs megengedve az atom­fegyverek gyártása, semmilyen tör­vényes korlátozás nem áll fenn, amely ilyen fegyverek szerkesztésére vagy tervezésére vonatkozó kutatásokra irányulna. És amint vasárnap a Te­legraph c, nyugatberlini lap közölte, az atomkutatók egyik csoportja — akik természetesen nem tartoznak az első garnitúrához — a honvédelmi mi­nisztérium kebelében az atomfegyve­rek fejlesztésén dolgozik. A legkiválóbb nyugatnémet atomtu­dósok azonban, mint Max Dorn, Ottó Hahn, Werner Heissenberg, Max von Laue és mások megtagadták, hogy tudásukat az atomháború előkészíté­sének szolgálatába állítsák. És ez ke­resztezi a bonni militaristák terveit. Ezeknek a tudósoknak volt bátorsá­gúk ahhoz, hogy nyilvánosan szembe szálljanak az atomveszély olyan lebe­csülésével, amilyennel Adenauer kancellár próbálkozott, amikor az úgy­nevezett taktikai atomfegyvereket tel­jesen „normálisnak"' mondotta és egy­szerűen „a tüzérség továbbfejleszté­sének" minősítette. Rámutattak arra, hogy az e taktikai fegyverekhez szük­séges lövedékek semmivel sem ve­szélytelenebbek, mint a Hirosimára dobott atombomba és arra figyelmez­tettek, hogy a hidrogénbomba alkal­mazásának Nyugat-Németország la­kosságának kipusztítása lenne a kö­vetkezménye. Ez a figyelmeztetés, amely a legkiválóbb szakértők szájából hangzott el, felborította Bonn lebe­csülési taktikáját. A nyilatkozat visszhangja a nyugat­német nép körében olyan, hogy a nyugatnémet lapok azt írják, az atom­tudósok nyilatkozata jeladás, amely tiltakozásra ösztönzi a nyugatnémet közvéleményt a bonni politikával szemben. A tudósok neve és nemzet­közi tekintélye a „sürgős figyelmez­tetésből" nagy fontosságú politikai ügyet teremtett — ismeri be a Die Welt nagyburzsoá lap. Ez volt az oka annak, is hogy Adenauer szombaton újból mérgesen reagált a Rajna menti tartomány gyűlésén az atomtudósok nyilatkoza­tára azzal a fenyegetéssel, hogy „nem lehet megengedni, hogy a politikát ily módszerekkel folytassák." Hogy a nyu­gatnémet hadsereget felszerelik-e atomfegyverekkel, erről csak a kor­mánynak van joga dönteni, nem pedig olyan embereknek, akiknek szerinte fogalmuk sincs a politikai szükséges­ségről. Strauss bonni miniszter pedig rádióbeszédében az atomtudósok nyi­latkozatát egyenesen „veszélyesnek" minősítette, mivel állítólag azzal, hogy abban a pillanatban tették meg nyilatkozatukat, amikor a Szovjetunió a NATO tagállamait óva inti az atomfegyverek alkalmazásának követ­kezményeitől, „nyilatkozatukkal a Szovjetunió malmára hajtják a vizet." Bonn éles, elkeseredett reagálásá­nak a nyugatnémet atomtudósok bátor figyelmeztetésére, természetesen más oka is van. Ezek a kiváló atomtudó­sok ugyanis más szavakkal ugyanazt fejezték ki, amit Nyugat-Németország címére néhány nappal előttük Grote­wohl, az NDK miniszterelnöke mon­dott kormánynyilatkozatában, amikor újból megismételte az NDK kormá­nyának ama követelését, hogy mindkét német állam kormánya utasítsa el az atomfegyvereknek Németország terü­letén való elhelyezését és mondjon le e fegyverek gyártásáról. (dra) Aki szeBet vet — vihart arat Mi történik Jordániában ? Husszein király, amiktír Nabulszi miniszterelnök nemzeti kormányának lemondására éš az imperialistaellenes erők félreállítására szánta el magát, bizonyára nem sejtette, hogy Jordániá­ban milyen erős gyökeret vert a nem­zeti függetlenség és az arab egység, nem tudta, hogy tettével polgárhábo­rú szélére taszítja az országot. De most már minden áron keresztül akar­ja hajszolni szándékát, Jordániát az Eisenhower doktrínához akarja kötni. Jordápiában jelenleg nagyon zavaros és kuszált a helyzet. A sajtó szigorú cenzúráját rendelték el és a hírügy­nökségi tudósítások gyakran egymás­nak ellentmondóak. Abban azonban va­lamennyi jelentés egyezik, hogy a helyzet nagyon feszült és egyes meg­figyelők szerint könnyen polgárháború­vá fajulhatnak a súlyos ellentétek. Mint ismeretes Nabulszi miniszter­elnök lemondatása után Husszein ki­rály Szajd Mufti volt külügyminisztert bízta meg kormányalakítással, de Muf­ti kísérlete nem sikerült, mert a Na­bulszki kormányban képviselt pártok, amelyeknek parlamenti többségük van, nem voltak hajlandók részt venni a kormányban. A király ezután Abdul Helim Nimerret bízta meg kormányala­kítással, de a külügyi tárca miatt nem fogadta el az új kormányt és egyes jelentések szerint újra Muftira bízta a kormányalakítást. S míg az új kormány megalakítása körül folynak a tárgyalások, Jordánia szerte elkeseredett tiltakozó tünteté­sek folynak a király önkénykedése el­len és egy hazafias kormány megala­kításáért. Heves tüntetésekre került sor főleg Jeruzsálemben, Nabluszeban és Ramalaheban. A ramalahei tüntetők behatoltak a rádió épületébe és be­szüntették annak adását. Ammanban, az ország fővárosában a rádió ugyan­csak beszüntette az adást. Husszein király közben börtönbe csu­katja az imperialistaellenes hazafias erőket, többek között leváltatta Abu Navar vezérkari főnököt, mint Na­bulszki volt miniszterelnök hívét és elfogatási parancsot adott ki ellene; ennek azonban sikerült Damaszkuszba szöknie. Az új vezérkari főnök Ali Hi­jari tábornok, erősen szimpatizál a bagdadi szerződéssel. A vezérkari fő­nök leváltása miatt Zarka és Ajlun katonai támaszpontokon fegyveres összetűzésre került sor. A politikai megfigyelők a feszültség további fokozódására és általános sztrájkra számítanak. A Daily Express hétfői száma szerint Husszein király, ha tovább fokozódik a feszültség és talpa alatt megrendül a talaj, genfi villájába menekül. A jordániai állapotok újra világosan beszélnek az amerikaiak közép-keleti politikájának céljáról, reakciós voltuk­ról. Nehru a magánszektorról Delhi (ČTK) — Az Üj Kína sajtó­iroda közlése szerint Nehru indiai mi­niszterelnök India nagyiparosai szer­vezetének évzáró gyűlésén mondott beszédében kijelentette, hogy nem lelkesedik „a szabad vállalatok sza­badságáért", amelyek a gazdagságot egyes emberek kezeiben halmozzák fel. Nehru a továbbiakban utalt arra, hogy a magánszektor az indiai gazda­sági életben és tervben fontos szere­pet tölt be. Rámutatott arra, hogy a második ötéves terv a népre fokozott követelményeket ró. Nehru a gazda­gokat felszólította, aranyukkal és ék­szereikkel járuljanak hozzá az állami terv finanszírozásához.

Next

/
Thumbnails
Contents