Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-07 / 66. szám, csütörtök

Csehszlovákia népgazdaságának nagyobbfokú hatékonyságáért Jaromír Dolanský elvtárs beszámolója a CSKP KB 1957. február 27. és 28-i ülésén '(Folytatás a 4 oldalról.) 1 egybekapcsolására kell támaszkodnia I vállalatokban döntők a népgazdaság egybekapcsolására a vállalatok kez- é

s azokra a feladatokra kell irányulnia, nagyobbfokú hatékonyságának eldeményezésének ' fejlesztésével való I amelyek az egyes ágazatokban, illetve | érésére. Fokozzuk a pári vezető szerepéi a gazdaság fejlesztésében Gazdaságunk további fellendítését nem valósíthatjuk meg a párt vezető szerepének átütő kibontakoztatása és megerősítése nélkül. Országunk szocialista felépítésének tapasztalatai, épp úgy, mint a többi szocialista ország tapasztalatai és gyakorlata teljesen megerősítik, hogy a szocializmus építéséért vívott harc sikerére döntő jelentőségű, hogy e harcot a kommunista párt vezesse és irányítsa. A párt a szocialista gazdaság irányításának és szervezésének vezető ereje, mert megszervezi a népi tömegek harcát a termelőerők fejlesztéséért, kitűzi a politikai-gazdasági irányelveket, általánosltja a tömegek tapasztalatait s győzelemre segíti az újat, a haladót minden régivel, elévült dologgal szemben, ami gátolja a szocializmus előnyeinek teljes kihasználását, harcol a bürokratizmus, a rutinosság, a megcsontosodott konzervativizmus ellen az új technika bevezetésében, harcol a szűkkeblű reszortizmus ellen az országos problémák megoldásában, harcol a tartalékok feltárásáért és az anyagforrásokkal való pazarlás ellen, harcol a termelés és a munka szervezésének új formáiért. Mi a legfontosabb a párt vezető szerepének megerősítésében a gazdaság fejlesztése, a jelenlegi gazdasági problémák megoldása terén? A szocialista gazdaság elveinek alkotó érvényesítéséért a revizionizmus ellen Énnek érdekében mindenekelőtt arra Van szükség, hogy szocialista gazdaságunk építő feladatait elméletileg feldolgozzuk és harcot folytassunk a szocialista gazdaság építésének kérdéseiben mutatkozó valamennyi helytelen nézet ellen. Számolnunk kell azzal, hogy a reakciós erők mindent megtesznek, hogy visszaéljenek az esetleges nehézségekkel, hogy kiforgassák intézkedéseink tartalmát és értelmét. Éppen ezért a szocialista gazdaság felépítésének kérdéseiben levő helytelen nézetek elleni harc intézkedéseink sikereinek egyenesen alapvető feltétele. A gazdaságunk előtt álló bonyolúlt kérdések helyes megoldása érdekében bírálóan felül kell vizsgálni eddigi tapasztalatainkat az összes szakaszokon, a sablonosság és a dogmatizmus leküzdésére kell törekednünk. Azonban minden törekvés, amely a dogmatizmus elleni harc leple alaitt a szocialista gazdaság építése alapvető elveinek revízióját akarja elérni, határozott ellenállásunkba Ütközik. Azok a revizionista és opportunista nézetek, amelyek az utóbbi időben a szocialista gazdaság építéséről szóló vitákban egyes országokban felmerültek, nálunk általában nem találtak talajra. Ennek ellenére azonban erélyesen harcolnunk kell az ilyen nézetek egyes megnyilvánulásai ellen is. Különleges veszedelmességük ugyanis abban rejlik, hogy az imperializmus reakciós propagandája, amely ma már nem merészel nyílt harcot indítani a kommunizmus ellen saját régen diszkreditált zászlaja alatt, teljesen átvette a revizionista platformot és érvelést és ezt fő fegyverként igyekszik alkalmazni a szocializmus és a népi demokratizmus országai ellen. Míg politikai téren e revizionista nézetek lényege főleg a proletárdiktatúra szükségességének és a párt vezető szerepének, valamint a proletár internacionalizmus elveinek tagadásában van, addig gazdasági téren főleg a központi tervszerű vezetésnek, az álT&m gazdasági szervezési funkciójának tagadásában nyilvánul meg a szocialista gazdaság építésében, a szocialista termelési kapcsolatok szilárdításában és szüntelen bővítésében. Ezek a revizionista nézetek abból szabályozott piaci gazdálkodás ösztönös fejlődésének útját; meg kell szüntetni a termelőeszközök társadalmi tulajdonának állami formáját és ezt a tulajdont szét kell forgácsolni az elszórt vállalatok rendszerében. Ha ezeket a nézeteket a marxizmusleninizmus tanainak szempontjából vizsgáljuk, arra a következtetésre jutunk, hogy teljesen összeegyeztethetetlenek a marxizmus-leninizmus tanaival. Ha e nézeteket a szocialista félépítés gyakorlati feladatai szempontjából vizsgáljuk, arra a következtetésre jutunk, hogy a szocializmus építését kiragadják a konkrét történelmi és osztályfeltételek közül és a szocializmus fő előnyeiről való lemondást jelentik. Ezért e nézeteket, amelyek a régi szociáldemokrata opportunizmus eszmei örökségét jelentik — annak anarchista ellentétjével együtt helyteleneknek és ártalmasaknak tartjuk. Elsősorban a szocialista felépítés központosított irányításának és vezetésének kérdéséről van szó. A szocializmus enélkül elképzelhetetlen. A gazdaság központosított tervszerű vezetése a szocializmusban nem az önkény terméke, hanem magának a szocialista társadalmi tulajdonnak feltételeiből, a szocialista nagytermelés társadalmasítása magas fokának feltételeiből származik. Ez a centralizmus emellett nem áll ellentétben a demokratizmussal, hanem ellenkezőleg harmonikusan egy vele. Szabaddá teszi az üzemek, városok és az összes dolgozók alkotó kezdeményezésének útját. Emlékezni kell Lenin szavaira: „Mi a demokratikus centralizmus hívei vagyunk és világosan meg kell érteni, hogy a demokratikus centralizmus mennyire eltér egyrészt a bürokratikus centralizmustól, másrészt az anarchizmustól". Ha lemondanánk a központi vezetésről, ez azt jelentené, hogy a nagytermelés koncentrálásának egész irányzatával ellentétben, amely csak a szocializmusban kerül összhangba a termelési kapcsolatokkal, megengednők a szocialista társadalom erőinek szétforgácsolását és ezáltal lemondanánk a szocializmus eovik fő előnyéről. Csupán a szocialista centralizmus biztosíthatja az erők összpontosítását a szocialista országépítés fő láncszemeire és akadályozhatja meg azt, hogy helyi korlátozott indulnak ki, hogy elferdítik a hibák és I érdekek kerüljenek felszínre. az irányvonal közötti kapcsolatot, a gazdasági gyakorlat konkrét hibái és a szocialista gazdasági rendszer építésének alapelvei közötti kapcsolatot. Az előfordult hibákat ezen alapelvek következményeként tüntetik fel, jóllehet a valóságban ezek a hibák éppen a helyes és bevált alapelvektől való eltérés következtében állottak elő. A nehézségek mesterséges eltúlzásával szándékosan takargatják a szocialista országépítés óriási pozitív eredményeit a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban. Ezt az „érvelést" azonban megcáfolja már az is, hogy éppen a gazdasági felépítés szocialista alapelveinek érvényesítésében előfordult hibák kiküszöbölése az, ami hatalmasan fellendíti a szocialista országok gazdasági fejlődését. Mindezeket az érveléseket azért alkalmazzák, hogy bebizonyítsák a szocialista gazdaság egész rendszerének és azon alapelveknek helytelenségét, amelyeken e rendszer alapul. A revizionista nézetek központi tengelye a szocialista társadalom fejlődésének ösztönösségéről szóló elmélet. Ennek lényege azon alapul, hogy a szocializmus építését ösztönös, automatikus folyamatnak tüntetik fel, amelynek nincs szüksége semmilyen céltudatos irányításra és szívós szervező munkára. Ebből azután elsősorban azt a következtetést vonják le, hogv el kel! halniia a bürokratikus államnak, fel kell számolni a központi irányítást és azt helyi önkormányzattal kell helyettesíteni, meg kell szüntetni a tervezést, és szabaddá kell tenni az értéktörvény hatása által A központi vezetés a szocializmusban a szocialista állam útján valósul meg. A szocializmusban az állam nélkülözhetetlen egyrészt az imperializmus ellenállásának leküzdése szempontjából, másrészt a gazdasági és kulturális felépítés megszervezése, a szocialista tulajdon megszilárdítása, a szocialista munkafegyelem megerősítése érdekében. A szocialista állam gazdasági-szervező tevékenységével biztosítja a szocialista országépítés alapvető feladatainak teljesítését. Ezért az állam elhalásáról és szerepének az átmeneti időszakban való gyengüléséről szóló elmélet a népi demokratikus országoknak egyrészt politikai, másrészt gazdasági leszerelésére irányul. A szocialista állam gazdasági-szervező funkciójának tagadásával összefügg a gazdaság tervszerű vezetése elvéről való lemondás is. A gazdaság tervszerű irányítását éppen a szocialista társadalmi tulajdon létezése hívja életre. Ennek érvényesítése lehetővé teszi valamennyi erőnek egységes terv alapján való összpontosítását a szocialista gazdaság arányos fejlesztésére. Egységes irányelv, népgazdasági terv nélkül, amely meghatározza és egybehangolja az összes ágazatok és területek gazdasági fejlődését, nem lehet tartósan biztosítani a népgazdaság arányosságát, a termelőerők tartós és gyors növekedését. Az ettől az alapelvtől való eltérés azt jelentené, hogy lemondanánk a szocialista gazdaság leanagyobb előnyéről és szabaddá tennők az ösztönösség útját. A szocialista termelés összpontosítása és társadalmasítása magas foka. megfelelő társadalmi tulajdon állami formájának felszámolása és szétaprózása egyes elszigetelt vállalatok hálózatára eltorlaszolja a szocialista rendszer előnyeihez vezető utat. A szocialista társadalmi nagytermelés szétforgácsolása egyidejűleg a munkásosztály erejének szétforgácsolására, öntudatosságának gyengítésére vezet és eltéríti a munkásosztályt történelmi küldetésétől. Ami az értéktörvény kérdését illeti, amelynek hatásával a revizionisták a gazdaság tervszerű vezetését és a szocialista állam gazdasági-szervező tevékenységét akarják helyettesíteni, ezzel központi bizottságunk már 1954ben foglalkozott. Akkor arról volt szó, hogy rendet teremtsünk a mezőgazdasági termelés növelésének útjairól és az anyagi érdekeltségnek a mezőgazdaságban való fokozásáról felmerült különféle helytelen nézetek terén. Az elmúlt három év fejlődése világosan megmutatta, milyen helyesen cselekedett a Központi Bizottság, amikor erélyesen elutasította mindazokat az irányzatokat, amelyek azt célozták, hogy szabad teret engedjenek az értéktörvény ösztönös hatásának, megengedjék az ösztönös árualakulást és a mezőgazdasági termelés fejlődésének a piaci kínálat és kereslet alapján való szabályozódását. A mezőgazdasági termelés fejlődésében az elmúlt három év során beállott fordulat teljes mértékben megerősíti, hogy helyes volt a Központi Bizottság koncepciója, amely szerint nem engedhető meg a szocialista gazdaságban az értéktörvény ösztönös hatása, hanem ennek hatását a népgazdaság tervszerű arányos fejlesztésére kell kihasználni. A revizionisták a szocialista társadalom fejlesztésének útját nem a munkásosztály és élcsapata — a kommunista párt öntudatos tevékenységében látják, hanem valamilyen „szocialista ösztönösség" hatásában. Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a szocialista országépítés fő tényezője a célJ tudatos szervezőmunka, amelyet a kommunista párt vezet. A kommunista párt vezető szerepe nélkül nem lehet felépíteni a szocializmust. Ezek a nézetek lényegükben a szocialista gazdasági rendszernek és törvényességének meg nem értését fejezik ki, a szocializmus felépítésében felmerülő nehézségek előtti megingás kifejezői, az ellenséges nyomást tükrözik vissza. Mindezek a nézetek azonban következményeikben a szocialista országok és a kommunista párt megrögzött ellenségeit — a nemzetközi imperializmust szolgálják. Az e helytelen nézetek ellenére folytatott elvi harc ezért rendkívül fontos népgazdaságunk irányításának és szervezésének tökéletesítése, az olyan elvi kérdések helyes gyakorlati megoldása szempontjából, mint a szocialista demokrácia érvényesítése vagy az anyagi érdekeltség helyes kihasználása. E helytelen nézetek ellen vívott könyörtelen harc a marxista igazság tudományos tisztaságáért vívott lenini harcot jelenti, küzdelem a nemzetközi kommunista mozgalom eszmei egységéért, legyőzhetetlenségéért és győzelméért az imperializmussal folytatott világtörténelmi harcban. A tömegek hatékony mozgósításáért A második alapvető dolog, amiről ma főleg a párt vezető szerepének fokozásánál a gazdaság fejlesztésében gondoskodni kell, a dolgozók jobb és hatékonyabb mozgósítása a jelenlegi nehézségek leküzdéséért és gazdaságunk további fejlesztéséért vívott harcra. Minden előfeltételünk megvan ahhoz, hogy jelentékenyen növeljük a munkásosztály és az összes dolgozók tevékeny részvételét és szerepét a termelés tökéletesítésében, a technika fejlesztésében, a gazdaságosság növelésében. Éppen a múlt évben mutatkozott meg újból kifejezésteljesen az, hogy a munkásosztály és országunk egész népe mily határozottan a szocialista országépítés programja és a népi demokratikus rendszer mögött áll. De a dolgozók teljes, törhetetlen egysége országunk hatalmának és a szocializmusnak kérdésében a legcsekélyebb mértékben sem mentesít bennünket attól a kötelességtől, hogy naponta harcoljunk a dolgozókkal való egyre szorosabb kapcsolatokért és a dolgozók bizalmáért. Minden lépést és minden intézkedést úgy kell megvalósítanunk, hogy ez a tömegekkel való kapcsolatok megszilárdítását eredményezze. Politikánkat szívósan és rendszeresen meg kell magyaráznunk, el kell oszlatnunk a homályosságokat és a meg nem értést. Ezért a legfőbb és legfontosabb, hogy mindig és mindenben a tömegekre támaszkodjunk, tevékenyebb részvételükre törekedjünk a szocialista országépítés valamennyi kérdésének megoldásában, tanácskozzunk velük, tanuljunk tapasztalataikból, minden pillanatban tudatában legyünk, hogy művünk sikere attól függ, hogyan értik meg, hogyan teszik magukévá és hogyan valósítják meg kezdeményezően a párt irányvonalát a dolgozók. Egész munkastílusunknak, a párt és gazdasági szervek munkamódszereinek ezen az alapvető igazságon kell nyugodniok. Arról van szó, hogy megtanuljuk az összes kérdéseket a dolgozókkal való szoros kapcsolatban megoldani, figyelembe vegyük hqzzászólásaikat, arra törekedjünk, hogy intézkedéseinkben visszatükröződjenek a dolgozók tapasztalatai és a hozott intézkedések helyességét szüntelenül felül kell vizsgálni és össze kell hasonlítani a dolgozók gyakorlati tapasztalataival. Éppen ezzel összefüggésben kell látni és értelmezni a demokratikus centralizmus elvei következetes érvényesítésének nagy jelentőségét a vállalatok jogkörének kibővítése keretébon. A tömegek körében végzett pártmunka fejlesztése folyamán fokoznunk kell erélyes harcunkat az ösztönösség, a fegyelmezetlenség és a demagógia minden megnyilvánulása ellen. Elvként érvényes, hogy a dolgozóknak az irányításban való nagyobbfokú részvételére irányuló törekvésnek elválaszthatatlanul össze kell függnie a szocialista szervezettség és a szocialista fegyelem megszilárdításának növelésével. Ha engedünk különféle indokolatlan követeléseknek és igényeknek, amelyek meghaladják jelenlegi lehetőségeinket, ennek semmi köze sincs a párt politikájához, a tömegekkel való kapcsolat megszilárdítására irányuló törekvéshez, nem segíti, hanem fékezi a szocialista országépítés alapvető kérdéseinek megoldását. Napjainkban nem húnyhatunk szemet a fegyelmezetlenség súlyos megnyilvánulásai, a társadalmi tulajdonhoz való helytelen viszony, az ösztönösség és különféle spekulációs irányzatok fokozott megnyilvánulásai felett, nem hagyhatjuk szó nélkül azon növekvő törekvéseket, hogy a legkülönfélébb csoport és helyi érdekeket szorgalmazzák a dolgozók közös érdekei rovására. Ezek a jelenségek, amelyek éppen a gazdasági-politikai munka gyengülése, a fogyatékosságokkal szemben könnyelmű és engedékeny hangulatok terjesztése következtében nyilvánultak meg helyenként, váltak jelenlegi nehézségeink egyik okává. Ezek a jelenségek a kispolgári környezetnek és a kispolgári befolyásoknak a munkásosztályra gyakorolt hatásában gyökereznek. Ezért ,a tömegek körében végzett munkánkat úgy kell irányítanunk, hogy biztosítsa e jelenségek leküzdését, az öntudatosság és a szervezettség növekedését. Emellett miről van szó? Elsősorban arról, hogy jobban és intenzívebben magyarázzuk és valósítsuk meg politikánkat, rámutassunk a mindennapi gazdasági problémák, valamint a bel- és a külpolitika alapvető kérdései között fennálló széleskörű összefüggésre. Továbbá arról van szó, hogy széles mértékben kibontakoztassuk gazdasági propagandánkat, elérjük, hogy mindenütt megértsék gazdasági politikánknak olyan alapvető kérdéseit, mint a munkatermelékenység növekedésének üteme és az átlagbérek növekedésének üteme közötti viszonyt, a munka alapján való jutalmazás elvét stb. A pártszervezeteknek tudniok kell igazi közvéleményt kialakítani a fegyelem megsértőivel szemben, tudniok kell a dolgozók előtt leleplezni és elszigetelni a különféle demagógokat és rendet teremteni a provokatőrökkel. Milyen komoly probléma áll előttünk éppen a politikai nevelőmunka terén, arról szemléletes tanulságot nyújtanak a nemzeti biztosítás új rendezésével kapcsolatos tapasztalatok. Arról van itt szó, hogy nemzeti biztosításunk egyenesen ' feltételezi a dolgozók magasfokú öntudatosságát és társadalmi felelősségét. A nemzeti biztosítással való visszaélés esetei ellen folytatott harc — melyeknek első jeleit már látjuk — ezért nemcsak mérhetetlen gazdasági, hanem politikai jelentőségű is, mert a szocialista öntudatosságért vívott harcot, a kispolgári ösztönösség és önzés ellen vívott harcot jelenti. Ez a harc a szocialista országépítés további előrehaladásának egyik közvetlen feltételévé válik. A jelenlegi időben legfontosabb lesz helyesen megmagyarázni a népgazdaság magasabbfckú hatékonyságáért vívott harc értelmét és céljait, erre a problémára kell fordítani a munkásosztály, a műszaki értelmiség, az öszszes dolgozók figyelmét, széleskörű mozgalmat kell kifejteni a tartalékok feltárásáért, a termelés tökéletesítéséért és sokoldalú gazdaságosságáért, a munkatermelékenység növeléséért. Számolnunk kell azzal, hogy a nagyobbfokú hatékonyságért, a maximális megtakarításokért és az eszközök legracionálisabb kiadásáért vívott harcban nem kevés akadályba és nehézségbe ütköztünk, különféle helyivagy csoportérdekek ellenállásába, a dolgozók kényelmességébe, akik nem akarnak belenyugodni a fokozott igényekbe, azokba a törekvésekbe ütközünk, amelyekkel egyes dolgozók továbbra is meg akarják tartani a gyakran jogtalanul szerzett és indokolatlan előnyeiket, a legfőbb országos szocialista célok érdekében olyan intézkedéseket kell megvalósítanunk, amelyek egyeseknek nem tetszenek majd. Fél intézkedések azonban csak fél eredményeket hoznának.- Ha megmagyarázzuk a munkásosztálynak e harc fontosságát és a munkásosztályra támaszkodunk, akkor nem lesz nehéz megvalósítanunk az összes szükséges intézkedéseket. Nagyon fontos lesz, hogy e törekvésnek meg tudjuk nyerni egész műszaki értelmiségünket és általában a pártmunkában sokkal nagyobb figyelmet szenteljünk a szervezésnek, tervezésnek, ellátásnak, értékesítésnek, a konstrukciónak és fejlesztésnek, s e szakaszon dolgozóknak, kiknek munkája rendkívül nagy szerepet játszik a gazdaság hatékonyságának fokozásában. A vállalatok jogkörének bővítésével párhuzamosan kell haladnia a párt, a pártszervek és szervezetek vezető és ellenőrző feladata megerősítésének a gazdasági szervekkel szemben. Míg a túlzott centralizmus e téren meggyengítette a pártszervezetek kezdeményezése széleskörű érvényesítésének lehetőségeit a termelésben, addig éppen a vállalatok jogkörének bővítése nagy mértékben bővíti kezdeményezésük lehetőségének terét. Ezzel egyidejűleg természetesen nagy mértékben növekszik a pártszervezeteknek a működési körükbe tartozó dolgok állásáért viselt felelőssége is. A pártszervezeteknek minden vállalatban az állam és a nép érdekelnek védelmezőivé kell válniok. Ennek útja főleg a pártszervezetek ellenőrzési jogának következetes gyakorlása a termelésben, ami fontos eszköze annak, hogy a párttagoknak a gazdaság irányításában való részvételét növeljük. Éppen ezért ennek megvalósítását a párttagok tömegeinek ügyévé kell tenni, át kell vinni a pártgyűlések és aktívák széleskörű fórumára. Az ellenőrzési jog hatékonyságának lényeges fokozása érdekében meg kell követelni a kommunista gazdasági dolgozóktól, a pártszervek és szervezetek határozatainak teljesítését, amelyekért pártvonalon felelősséggel tartoznak. A gazdasági vezető dolgozóknak a pártszervezetek ellenőrzési jogában segítséget kell látniok, maguknak is segíteniök kell a pártszervezet tevékenységét, annak tudatában, hogy az egy vezető elve feltételezi a dolgozók legszélesebbkörű részvételét az irányításban, és hogy a vezető kötolesséae a dolnoz*kra tám->—k-^ini, tanácskozni vei Jk és tanulni tőlük. (

F ! t tV q -'.-iilon ) ÜJ S / 1957. március 7. 5 t