Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-06 / 65. szám, szerda

Csehszlovákia népgazdaságának nagyobbfokú hatékonyságáért Jaromir Dolanský elvtárs beszámolója a CSKP KB 1957. február 27. és 28-i ülésén feldolgozó iparágazatok szükségleteinek teljes kielégítését. Ez természetesen a fő alapok elégtelen kiegészítésére vezet, meglassítja az új technika bevezetésének ütemét, megnehezíti a munka társadalmi termelékenysége növelésének feltételeit az egész népgazdaságban. Ugyanígy nincsenek teljesen biztosítva a nem termelési beruházás igényei sem elsősorban a lakás és a polgári építkezés szakaszán. Az e helyzetből kivezető út nem állhat abban, hogy a beruházási építkezés terjedelmét a második ötéves terv irányelveiben kitűzött színvonal fölé emeljük, hanem csupán a beruházási építkezés hatékonyságának növelésével érhetjük el, amelynek biztosítania kel! azt, hogy az adott eszközökkel elérjük a beruházási igények teljesebb kielégítését, a termelési kapacitások maximális növelését, a termelés technikai színvonalának emelését és az újonnan épített objektumok lényegesen gazdaságosabb üzemét. Egyszóval csak akkor szabad új kapacitásokat létesítenünk, ha a termelés növelését nem érhetjük el a régi kapacitások rekonstrukciójával és korszerűsítésével; csak' olyan termelési kapacitásokat szabad építenünk, amelyek olcsóbban fognak termelni, hogy a beruházási építkezés az adott eszközökkel a nemzeti jövedelem nagyobb szaporodását biztosítsa; a saját építkezéseket mindenütt olcsóbban kell végezni. A beruházási építkezés viszonyainak folyamatos elemzése teljesen megerősíti, mily nagy tartalékok rejlenek a beruházási építkezés megvalósításában. Mikor az Állami Építészeti Bizottság felülvizsgálja a nagy projektumokat, a minisztériumok által előterjesztett beruházási feladatokból a felesleges költségeknek átlag 10— 15 százalékát törli, ami egyáltalán nem csökkenti a beruházások célszerűségét és a kijavított beruházási feladatok alapján feldolgozott projektumokban újból 5 százalékig terjedő túlméretezett kiadások mutatkoznak. A tartalékok igazi nagysága kétségtelenül még ennél is sokkal nagyobb. A beruházási építkezés gazdaságosságának színvonala sokkal szélesebbkörű probléma, mint pl. az építkezési és gépipari munkák és szállítmányok árszínvonalának problémája, „vagy a beruházások saját építési folyamatában levő fogyatékosságok; itt lényeges szerepet játszik valamennyi beruházónk a beruházás irányzatáról való döntésének gazdasági színvonala, továbbá az előkészítés és tervezés fázisa. A legfőbb figyelmet arra kell fordítani, ami a termelési beruházásokban rendkívül fontos: az önköltségekre, amelyekkel az átépített vagy az újonnan létesített beruházás termelni fog. Beruházási építkezésünk alacsonyfokú hatékonyságának konkrét megnyilvánulása elsősorban az, hogy az új beruházások nemcsak hogy nem termelnek mindig olcsóbban, mint a hasonló régebbi üzemek, sőt néha még drágábban termelnek. így pl. egy tonna cement termelése a nemrégen átépített králodvori cementgyárban 10 százalékkal nagyobb önköltséget igényel, mint a régi malomérici cementgyárban; sőt a hranicei új cementgyárban 15 százalékkal kerül többe. Hasonlóképpen nagyobbak az önköltségek a Drieňová Nová Ves-i modern téglagyárban, mint pl. a malenovicei téglagyárban, amely távolról sincs technikailag úgy felszerelve, mint a drienovai. Ez az ésszerűtlen állapot az egész üzem termelésének rossz megoldásából származik. A beruházások alacsony fokú hatékonyságának egyik komoly oka a beruházások építkezési és gépi összetevője között levő helytelen arány. A termelési beruházás produktív magva a technológiai berendezés, a gépek, míg az épületnek segéd-, védőfunkciója van; ezért a tervet úgy kellene megoldani mindig, hogy az építészeti rész a költségvetés legkisebb részét eméssze föl. A valóságban azonban nálunk az ipari beruházások építészeti része az egész költségvetésnek átlag 60 százalékát teszi ki, míg a fejlett iparú országokban lényegesen alacsonyabb. E különbség egyik lényeges oka az, hogy építkezésünk terén távolról sem használjuk ki az objektumok szükséges bővítésének a meglevő üzemek rekonstrukciója, korszerűsítése útján való megoldását. Pedig érthetően megtakarítanánk az építkezési munkák nagy részét az új építkezésekkel szemben, amelyek mellett beruházóink gépiesen és könnyelműen döntenek. A lakásépítés szakaszán, amelynek terjedelme még mindig nem tart lépést a lakosságnak a növekvő életszínvonalból származó szükségleteivel, az egy lakásra eső költségek állandó túllépése csökkenti azon lakások szá0 J S Z O 1957. március 6. mát, amelyeket az adott eszközökből felépíthetünk, A lakásépítkezéseknél állandóan felmerül az az irányzat, hogy költséges megoldásokat valósítsanak meg, amelyek a kényelmesebb építkezésre vagy architektonikus reprezentációra való törekvésből származnak. Az a szempont, hogy az adott cél megoldásának feladatához a legnagyobb felelősséggel fogjunk hozzá úgy, hogy az építkezés a lehető legkisebb öszszeget igényelje a nemzeti jövedelemből, mindeddig nem vált siámos építészünk legfőbb vezérelvévé. A beruházások alacsony fokú hatékonysága, amit már a tervek tökéletlen gazdasági megoldása is okoz, végül betetőződik és súlyos mértékben fokozódik a tulajdonképpeni építkezés időszakában. Itt elsősorban a semmivel sem indokolt árszínvonalemelésről' van szó, amely józan becslések szerint az utóbbi öt év alatt legalább 7 százalékkal emelkedett, sőt a lakásoknál a költségek 40 százalékkal növekedtek. Ebben közrehatnak mind a munkák és szállítások növekvő árai, mind pedig a lakások kivitelezésének fokozott igényei. Az árszínvonal stabilizálásának problémája a gépipari szállítmányokra és építkezési munkákra is vonatkozik. A hatékonyság csökkentéséhez hozzájárul a saját felépítés tervezésének és jóváhagyási folyamatának hosszabb időtartama is. A termelési csarnokok építése, amelyeket azelőtt már 1—1V2 év alatt elkészítettek, most három évig is eltart; lakásobjektumokat több mint 14—16 hónapig építenek szöges ellentétben a párt második országos konferenciájának határozataival. Ebből természetesen nagy veszteségek származnak az építészetben. E veszteségeket ilyen viszonyok között az építészet munkakapacitásainak jelentős mértékű szétszórtsága és a beruházások késedelmes üzembehelyezéséből származó veszteségek is okozzák. Végül a munkák és a szállítások alacsony minősége megdrágítja és megnehezíti a kész beruházási egységek üzemét. A technológiai berendezésekben lévő hibák miatt több mint egyéves késedelmet szenvedett a termelés megkezdése pl. a prahovickei cementgyárban; nem is kell bővebben rámutatni, hogy ezzel milyen nehézségek keletkeztek a cementszükséglet fedezésében. E tipikus hibák futólagos áttekintésében, amely hibák együttesen csökkentik a beruházási építkezés hatékonyságát, vannak olyan hibák is, melyeket azonnal és gyorsan ki lehet javítani, valamint olyan hibák is, amelyeknek kiküszöbölését rendszeresen elő kell készíteni, amelyeknek hatása csak később mutatkozik meg, de hatásuk annál nagyobb lesz. Az említett hibák nagy részét a párt már előző határozataival megoldotta. Annak, hogy még mindig nagymértékben előfordulnak, két oka van. Az egyik ok az alapvető fontosságú határozatok eddigi következetlen ellenőrzésében és megvalósításában rejlik, mint pl. az építészet iparosításáról és a beruházási építkezés hibáiról szóló határozat, jóllehet ezek a határozatok helyesen a tervezés nagyobbfokú gazdaságosságára és a felépítés megvalósítására irányultak, nem voltunk képesek ezt a szempontot a gyakorlatban keresztülvinni; a másik ok az a körülmény, hogy a felépítésben résztvevő egyik szerv sincs kellőképpen érdekelve a beruházások alacsony költségvetési árában és az üzemeltetés alacsony költségeiben. Ez a helyzet elsősorban a beruházónál, aki nyomást gyakorolhat és kell is nyomást gyakorolnia a tervezőre azzal, hogy szilárdan megköveteli, hogy a tervek gazdasági mutatóinak segítségével és az építkezési ellenőrzés igényes megvalósításával könynyebben lehessen elejét venni a hibáknak az építkezés folyamán. A beruházónak ezt a döntő feladatát azonban nem használják ki célszerűen a gyakorlatban, mert sem a tervteljesítés ellenőrzésének jelenlegi gyakorlata, amely kevés súlyt helyez a termelési önköltségek színvonalára, sem pedig az építkezés pénzellátásának módja nem ellensúlyozza kellőképpen a beruházónak azt az érdekét, hogy kényelmesen végezze el a beruházást, ami megkönnyíti számára a termelési terv teljesítését. A tervezők jutalmazásának rendszere sem szorítja őket következetesen arra, hogy harcoljanak minden megtakarítási lehetőségért, mert a jutalmazási rendszer és a tervteljesítés értékelésének egyes elemei éppen ellenkezőleg a tervezési munkák nagy méreteit részesítik előnyben. A beruházóknak és a jóváhagyó szerveknek a terv gazdasági mutatóival szemben támasztott csekély igényességével együtt ezek a körülmények arra vezetnek, hogy a szorosan vett technikai megoldást tipikusan helytelenül elszakítják a gazdasági számításoktól, amelyeknek valamennyi fokon a műszaki megoldás helyessége összehasonlítására szolgáló döntő mértéknek kell lenniök. Ezek a viszonyok hozzájárulnak ahhoz is, hogy a beruházások szervezésében és felfogásában számos tervező intézetnél az építkezési résznek, amely a valóságban másodrendű, rendkívül nagy, sőt vezető fontosságot tulajdonítanak. Ez az aránytalanság is arra vezet, hogy minden egyes kapacitási feladatot teljesen gépiesen új építkezéssel oldanak meg. Végül a szállítóknál is inkább a magasabb költségvetési ár érdeke és a legmagasabbfokú minőség megkerülésének érdeke érvényesül: ezt egyrészt a beruházók alacsonyfokú igényessége idézi elő, másrészt a szállító szervezetek tevékenysége eredményei értékelésének az a gyakorlata, amely kevéssé veszi tekintetbe a minőségi mutatókat és elégtelenül ellenőrzi az árak stabilitását. Ezeket a viszonyokat és kapcsolatokat úgy kell módosítanunk, hogy megváltozzék a jelenlegi helyzet, midőn már maga a beruházó védelmezi a túlméretezett tervet a jóváhagyó hellyel szemben. Mindebből kitűnik, hogy a beruházási építkezés komplexumának részletes felülvizsgálása után fel kell derítenünk és rögzítenünk, milyen tartalékok állnak rendelkezésre az egyes szervezetekben és tényezőkben; s ennek alapján kell kidolgoznunk az alapvető intézkedések rendszerét, mely kihasználja a jobb gazdasági ösztönző erőket és szervezési kapcsolatokat. Ezek majd biztosítják a beruházási építkezés nagyobbfokú hatékonysága fő erőforrásainak teljes mozgósítását. Fontos, hogy alapvetően oldjuk meg a beruházó helyzetét, hogy rendezzük a tervezők és a szállítók, például a gépipari szállítók kapcsolatait és munkamegosztását, hogy előírásaink rendszeréből kiküszöböljük mindazokat az A népgazdaság fejlesztésének komoly kérdései közé soroljuk az egyes területek arányos fejlesztésének problémáit. Ez ugyanis a népgazdaság összes erőforrásai legtökéletesebb felhasználásának egyik feltétele. Pártunk mindig nagy figyelmet szentelt az egyes területek, főként pedig Szlovákia fejlesztésének. Szlovákia iparosításának programja a párt programjának egyik legfontosabb láncszemét képezte és büszkén mutathatunk rá megvalósításának eredményeire. Szlovákia ipari termelése 1948-hoz viszonyítva háromszorosára növekedett. Mezőgazdasági termelése 29 százalékkal lett nagyobb. Az ipar Szlovákiában is a legfontosabb gazdasági ág lett, és az ipari üzemekben foglalkoztatott személyek száma kb. 120 000-rel növekedett. Az ipari termelés felépítése is lényegesen megváltozott, mivel a nehézipar alapvető és megmunkáló ágainak termelése került túlsúlyba. Szlovákia gazdasági fejlődésének gyors üteme mellett technikai berendezése is minőségileg megváltozott. A régebben túlnyomóan kisvállalatokból álló ipar korszerű gépi berendezésű nagyiparrá vált. A mezőgazdaságban az ezer hektár szántóföldre számított gépesítő eszközökkel való ellátottság az 1946. évi 16,9 lóerőről 1034 lóerőre emelkedett. A műtrágya felhasználása egy hektár szántóföldön 1948-hoz viszonyítva 1955ben 16,3 kg-ról, 61,3 kg-ra növekedett tiszta tápanyagértékben. A szocialista gazdasági formák fejlődését a mezőgazdaságban a szocialista szektornak az egész mezőgazdasági földterületen elfoglalt része jellemzi, amely 42,3 százalékra növekedett. A termelőerők fejlődése Szlovákiában a lakosság életszínvonalának rohamos emelkedésében is megnyilvánul. A Szlovákia fejlődésében elért sikerek ellenére azonban Szlovákia gazdasági fejlődésének foka megköveteli, hogy szorgalmasan tovább keressünk minden utat és lehetőséget Szlovákia gyors gazdasági fejlődésének további biztosítására, erőforrásainak hatékonyabb és tökéletesebb felhasználására, Szlovákia népe életszínvonalának további arányos emelésére, Csehszlovákia népgazdaságának és nemzeteink testvéri szövetsége további megszilárdításának érdekében. Tudjuk, hogy Szlovákiának nagy és, nem teljesen kihasznált lehetőségei vannak a további fejlődésre. Ezeket a lehetőségeket a természeti kincsek és természeti viszonyok fokozottabb kihasználásának lehetősége és mindenekelőtt a megfelelő munkaerőforrás teremti meg. Hisz Szlovákia része a termelőképes lakosság országos szaporulatában a második ötéves terv folyamán 30 százalékot tett ki, az 1961—65. években előreláthatóan 50 százalékot, az 1966—70. években pedig több mint 70 százalékot fog kitenni. elemeket, amelyek nem hatékony kiadásokat stb. vonnak maguk után. Nem várhatunk azonban a problémák gyakorlati megoldásával addig, míg ki nem dolgozzuk ezt az egész rendszert. Az ügy komolysága megköveteli, hogy a dolgozók összes szervezetei az építés valamennyi szakaszán figyelmüket már mst az elő-» készített, tervezett, vagy már megvalósított beruházások döntő fontosságú gazdasági mutatószámaira összpontosítsák, és rögtön megtegyék az intézkedéseket hatékonyságuk fokozására. A tartalékok nagy terjedelme lehetővé teszi, hogy a szervezési kapcsolatok, a tervezési és pénzellátási módszer jelenlegi állapotában is rövid időn belül elérjük az első eredményeket. Fontos, hogy a beruházók mint a beruházási építkezés központi felelős szervezete a rendelkezésükre álló eszközökkel a jelen helyzetben is sokkal aktívabban küzdjenek a beruházási építkezés hatékonyságáért, hogy már most igényesebbek legyenek a tervezőkkel és szállítókkal szemben. A beruházóknak már most át kell térniök minden lehetőség rendszeres felhasználására azért, hogy a termelési kapacitások fejlesztésének feladatait a legnagyobb mértékben az eddigi üzemek korszerűsítésének módszerével oldják meg újabb építkezés helyett. Az új építés előkészítésében biztosítanunk kell, hogy a tervezők csak olyan terveket dolgozzanak ki és a beruházók csak olyan terveket hagyjanak jóvá, amelyek nagyobbfokú hatékonyságot mutatnak, mint hasonló viszonyok között és hasonló helyeken az eddigi legjobb példák. Ezt a szempontot kell követnie a technológia megválasztásának, a beruházás elhelyezésének. Különösen fontos, hogy minden bővített vagy új üzemben á legtakarékosabban oldjuk meg a forgalom lebonyolítását. Fontos, hogy figyelmünket máris a beruházások nélkülözhető építészeti részeinek mellőzésére összpontosítsuk, lehetőségeket keressünk terjedelmük leszűkítésére, közelebb hozzuk és tömörítsük az építkezési objektumokat és könnyebb épületszerkesztést keressünk. Fontos, hogy a beruházók és a tervezők szigorúan szem előtt tartsák a kormánynak a lakások és polgári építkezések megengedhető legmagasabb költségeiről szóló irányelveit; ezért keresnünk kell az egyre takarékosabb megoldást, következetesen ki kell használnunk a tipizálást, gazdaságilag előnyösebb és könnyebb anyagokat és szerkezeteket kell választanunk. A leggazdaságosabb területi megoldást kell keresnünk a technikai és személyzeti ellátással szemben támasztott legcsekélyebb igényekkel. Az építkezés megvalósítása terén fontos az építkezések ütemének jelentős meggyorsítása, valamint az építészeti munkák és az építkezési célokkat szolgáló ipari szállítmányok rossz minősége és árának növekedése elleni következetes küzdelem. Figyelmesebben kell vizsgálnunk az építészeti munkák iparosítása részletmódszereinek hatékonyságát, és mindenekelőtt olyan módszereket kell választanunk, amelyek az adott viszonyok közepette és az adott helyeken a legnagyobb mértékben hozzájárulhatnak a társadalmi munka termelékenységének növekedéséhez és a legnagyobb mértékben elősegíthetik a teljes önköltség csökkenését. E feladatok teljesítésével a beruházási építkezés szakaszán leküzdhetjük a mai nehézségeket, és elősegíthetjük gazdaságunk jelenlegi problémáinak általános megoldását. Az egyes területek arányos fejlesztésének problémái Ezenkívül Szlovákiának még nagy lehetőségei vannak munkaerők felszabadítására a mezőgazdaságból. Az utóbbi időben azonban Szlovákia előnye az ipari termelés és különösen a beruházási építkezés növekedésében a cseh kerületekhez viszonyítva csökkent, ami egyrészt beruházási építkezésünk problémáival, a munkaerőknek és eszközöknek elsősorban a szénipar építésébe való bevonásával, másrészt pedig Szlovákia további fejlődési lehetőségeinek és feltételeinek nem kielégítő felülvizsgálásával s egyszersmind Szlovákia további gazdasági fejlődése hosszú időre szóló kitűzésének nem egészen világos felvázolásával függ össze, és éppen ez az egyik komoly ok. Nemcsak Szlovákia és a cseh kerületek gazdasági fejlődésének fokában vannak különbségek, hanem jelentős különbségek mutatkoznak Szlovákia egyes területei között is. Szlovákia gazdaságilag legkevésbé fejlett része, mint ismeretes, Kelet-Szlovákia, főként a prešovi kerület északi járásai. A prešovi kerület fejlesztésére foganatosított és végrehajtott eddigi intézkedések pozitív eredményekkel jártak, mi azonban tudjuk, hogy ez nem elegendő a problémák megoldásához, különösen ha tekintetbe veszszük az erre fordított eszközök szétforgácsoltságát és irányítását. Még mindig hiányzik azonban Kelet-Szlovákia fejlődésének hosszú időre szóló gazdaságilag megokolt távlati terve. Hasonló problémák merülnek fel a cseh vidékek fejlesztésében is. Különösen nyugtalanító a határmenti járások fejlődése. Az utóbbi években a határvidék benépesítésére fordított aránylag jelentős összegek ellenére sem kielégítőek az eredmények. Korántsem használják fel a lehetőségeket és a természeti viszonyokat a mezőgazdasági termelés intenzív fejlesztésére, noha a határvidéken rendkívül kedvező termelési feltételelü területek fekszenek. Ezért nem tartjuk kellőképpen hatékonynak a határvidék biztosításának eddigi módszerét, s megkezdjük a határmenti járások tüzetes elemzését, fejlődésük komplex biztosítása módszereinek és irányának kidolgozását. összegezve az eddigieket, elmondhatjuk, hogy korántsem elégedhetünk meg az egyes területek fejlődésének jelenlegi állapotával, és hogy tudatosítjuk: e téren jelentősen lemaradunk. A beruházási építkezésben leszűkített lehetőségeink nagyon megnehezítik az egyes vidékek tervszerű fejlesztésének megoldását annak ellenére, hogy éppen e területek gyors fejlesztése tárhatna fel új erőforrásokat az egész népgazdaság fejlesztésére. Hol keressük tehát a kiutat? Elsősorban abban, hogy a népgazdaság tartalékainak maximális felhasználásával és a beruházási építkezés nagyobbfokú hatékonyságának elérésével szabadítsunk fel az egyes területek fejlesztésének meggyorsítására a jelenleg rendelkezésünkre álló öszszegnél nagyobb anyagi eszközöket. Egyszersmind sürgető feladatunk, hogy tudományos alapon felülvizsgáljuk, elemezzük és megvilágítsuk az egyes kerületek fejlesztésének feltételeit és útjait, hogy a felszabadított anyagi eszközöket hatékonyan felhasználhassuk, hogy biztosítsuk az egyes kerületek fő problémáinak folyamatos megoldását, mivel ez az egész népgazdaság arányos fejlesztésének szerves részét és feltételét képezi. Ezért, noha lehetőségeink e terv megvalósítására jelenleg szűkebbek, haladéktalanul meg kell szerveznünk itt a munkát. Most új feltételeink és lehetőségeink vannak erre a munkára. E feltételek a nemzeti bizottságok, főként a kerületi nemzeti bizottságok bővített jogköréből, valamint a hosszú időre vonatkozó tervezés szerepének növekedéséből erednek. A hosszú időre vonatkozó tervezésre most térünk rá, és ennek keretén belül kell, hogy a termelőerők elhelyezése az egyik központi kérdéssé váljon, mely megköveteli az egyes kerületek fejlesztése tervezési módszereinek átdolgozását és további szervezési feltételek megteremtését. Erőteljesen nekiláttunk az egyes területek fejlesztése fő problémáinak megoldásához, és megtettük a kezdeményezést Szlovákia, Kelet-Szlovákia és a határvidék hosszú időre szóló fejlesztése problémáinak kidolgozására. Közös feladatunk, melynek megoldása minden dolgozótól függ, hogy megteremtsük a feltételeket e következtetések folyamatos megvalósítására, és az egyes területek fejlesztési problémáinak hatékonyabb megoldására. (Dolanský elvtárs beszámolójának második részét lapunk holnapi számában közöljük.)