Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-23 / 82. szám, szombat

A nemzetgyűlés bizottságai folytatják az 1957-es állami költségvetés megtárgyalását Az NDK parlamenti küldöttsége bányászaink és szövetkezeteseink körében Á nemzetgyűlés bizottságai március 21-én, csütörtökön folytatták az 1957. évi állami költségvetés tárgyalását. A költségvetési és gazdasági bizottság megtárgyalta a Közszükségleti Cikkek Minisztériumának és a Belkereskedelmi Minisztériumnak költségvetési fejezetét Božena MacháčováDostálová, a közszükségleti cikkek minisztere és František Krajčír belkereskedelmi miniszter jelenlétében. L. Václaviková képviselő, előadó részletesen boncolta és indokolta az egyes költségvetési tételeket. A képviselők széles vitában foglalkoztak egyes fogyatékosságokkal, amelyek akadályozzák a jobb eredmények elérését és befolyásolják az egyes Fokozottabb figyelmet kell fordítani a gyártmányok jobb minőségére és a nagyobb áruválasztékra. Hogy a hazai piac is jobban el legyen látva, meg kell javítani a közszükségleti ipar és a belkereskedelem közötti együttműködést és jobban meg kell ismerni a fogyasztók követelményeit. Anna Karlovská képviselőnek a belkereskedelem kérdéseiről szóló beszámolója utáni vitában a képviselők rámutattak arra, hogy a jó eredmények ellenére a belkereskedelem szakaszán még sok fogyatékossággal küzdünk, amit ki kell küszöbölni. A tárgyalások befejező részében felszólaltak a reszort-miniszterek, akik válaszoltak a képviselők számos kérgyártmányok aránylag magas árait. I désére és megjegyzésére. A bizottság MciiaiiBiitiwiaiiaiia'i^HaiiaiiBiiliiBiiBiiaitaiiaiiaiTaiisiiaiisiraiiaiiBiiBiiBiiBiiaiiaitaiiaitBtisitBitBiisiiBManatiaiiaiiaiiaitBiiaiiBiiaiiBiiaiiBT. A választások előtti kampány döntő időszaka H A nemzeti bizottságokba való májusi választások előkészületei el- | | érték a döntő időszakot. A választások előtti kampányban, amelybe | § már a polgároknak, az agitátoroknak, aktivistáknak és a választási | I bizottságok dolgozóinak tízezrei kapcsolódtak be, fel kell használni | I az 1954. évi választások előkészítésében szerzett jó tapasztalatokat. | A nemzeti bizottságok előtt nagyon fontos feladatok állnak. Már- | 1 cius 25-ig a nemzeti bizottságok tanácsai kijelölik a választási kör- | i zeteket, amelyekben a polgárok leadják szavazataikat a Nemzeti š I Front jelöltjeire. Nem kevésbé jelentős a választók névjegyzékének = I közzététele; a polgárok segítenek a nemzeti bizottságoknak e jegy- ? 1 zék helyességének ellenőrzésében. Ugyanebben az időszakban több | = mint 136 ezer választási bizottságot szerveznek meg, amelyeknek | I mintegy egymillió tagja lesz. | 5 Április második felében a Nemzeti Front beiktatja azokat a je- | I Iölteket, akiket a választók gyűlésein és nyilvános gyűléseken ki- = I választanak és jóváhagynak, mint az államhatalom szerveiben a nép E 1 legjobb képviselőit. A kerületi és járási nemzeti bizottságokba való 5 I választásokat irányító körzeti választási bizottságok április 24-ig | 1 nyilvánosságra hozzák a beiktatott jelöltek adatait. Az ezt követő r = napokban a jelöltek az új működési időszakban munkaprogramjukról | | és annak teljesítésében az együttműködés módszereiről tárgyalnak ^ I majd a választókkal. « | Május 19-én vasárnap, amikor á polgárok három évre választják | | meg képviselőiket a nemzeti bizottságokba, éri el tetőpontját a több = I hónapos előkészítési munka. De a választás napjával a választók | f aktivitása korántsem ér véget. Segíteni fognak azoknak a felada- | | toknak megvalósításában, amelyeket a nemzeti bizottságok kerülete- I I ikben, járásaikban és községeikben maguk elé tűztek. lanananBiiaMaiiBiiauBiiBiiaiianaiiBiiaiiBiiaiianBiiaiiauaiiaiiaiiaitBHaiiaiiBiiaitBiiBMaiiaiianaiiaMaiiBiiaiiaHBtiBiiaiiaiiaiiBiiBiiaiiBiiaiiaiis Prága—

Bratislava—Karlovy Vary 'A prágai DIVATÁRUHÁZ-ról már megírtuk, hogy nemcsak köztársaságunk legkorszerűbben berendezett üzlete, hanem ott árusítják a legszebb, legválasztékosabb bel- és külföldi divatkülönlegességeket. Akárhányszor megfordultunk benne, mindig szlovák és magyar beszédre is figyelmessé lettünk. Ebből arra következtetünk, hogy Bratislavában is elkelne egy ilyen, vagy méreteiben talán valamivel kisebb divatáruház: Nem sürgettük azonban a létesítését — gondolván — majd eljön az ideje. Most arról értesülünk, hogy a prágai D1VATÁRUHÄZ reprezentációs fióküzletet rendez be Karlovy Varyban. Tudatában vagyunk a világhírű fürdőváros jelentőségének idegenforgalmi szempontból és örülünk, ha fejlődik. De nem lehetne-e a prágaihoz hasonló DIVATÁRUHÁZ Bratislavában is? (jó) javasolta a nemzetgyűlésnek, hogy a megtárgyalt fejezeteket hagyja jóvá. a Mező- és Erdőgazdálkodási Minisztérium költségvetési fejezetének, valamint a Csehszlovák Mezőgazdasági Tudományos Akadémia fejezeteinek megtárgyalását. A képviselők a vita során hangsúlyozták, hogy a közelmúlt nemzetközi eseményeiből eredő nehézségek ellenére is egyre nagyobb összegeket fordítunk a mezőgazdaság fejlesztésére. A vita befejező részében Josef Nepomucký miniszterhelyettes szólalt fel és válaszolt a képviselők kérdéseire. Utána a mezőgazdasági bizottság Jindrich Uher reszortminiszter jelenlétében megtárgyalta az Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Terménybegyűjtési Minisztérium költségvetési fejezetét, amiről Ján Podola képviselő, előadó számolt be. Jindrich Uher miniszter a vita befejező részében válaszolt a képviselők kérdéseire. A mezőgazdasági bizottság mindhárom megtárgyalt fejezetet a nemzetgyűlésnek jóváhagyásra javasolta. A nemzetgyűlés bizottságai folytatják a következő költségvetési fejezetek megtárgyalását. A viíágifjúsági hét ünnepségeinek megnyitása A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség tagjai március 21-én nyitották meg a világifjúsági hét ünnepségeit. Egyes kerületekben a fiatalok manifesztációkat és nyilvános gyűléseket rendeztek, amelyeken a moszkvai világifjúsági találkozó előkészületeiről, építő terveikről és arról beszéltek, hogy a CSISZ-tagok hogyan vesznek részt a nemzeti bizottságokba való választások előtti kampányban. Egyes kerületekben a világifjúsági hét ünnepséflein részt vesznek a Komszomol-küldöttség tagjai is. Az NDK parlamenti küldöttségének mindkét csoportja egyszerre érkezett Karlovy Varyba. Az egyik csoport szerdán Plzeňbe, a másik az észak-csehországi barnaszénkörzetbe látogatott el. A küldöttség csütörtök délelőtt megnézte a várost. A. Hodinová Spurná, a nemzetgyűlés elnöke, dr. V. Hulínský, J. Pötzl, képviselők, valamint a Karlovy Vary-i kerület vezető tényezői kísérték a küldöttséget. Reggel a német vendégek megtekintették a fürdőberendezést, a Csehszlovák-szovjet barátság sétányt, majd ellátogattak a dvoryi üveggyárba, amely ez idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. Csütörtökön d. e. az NDK parlamenti küldöttsége dr. J. Dieckmann vezetésével a Karlovy Vary-i kerületből Prágába utazott. Útközben a küldöttség egy része a tuchlovicei Václav Nosek-bányát is megnézte. A bányászok az NDK kép-—vetkezet munkájáról. viselőit úgy fogadták üzemükben, minť igazi barátaikat, és a világbéke megszilárdításáért folyó harc harcosait. A ve^égeket J. Duda üzemi igazgató üdvözölte. Közölte velük, hogy a reggeli műszak a küldöttség látogatásának tiszteletére 123 százalékra teljesítette a tervet. Utána az NDK-parlamenti küldöttségének tagjai szívélyesen elpeszélgettek az üzem dolgozóival. * * * A parlamenti küldöttség másik csoportja E. Mückenbergernek, Németország Szocialista Egységpártja KB titkárának, a politikai iroda póttagjának vezetésével ellátogatott a Praha-Nyugat járásban lévő turskói EFSZ-be. A szívélyes fogadtatás után a küldöttség tagjai megtekintették a szövetkezet gazdaságát, amely a prágai kerületben a legjobbak egyike. A vendégek, — akiknek nagy része mezőgazdasági problémákkal foglalkozik, elismeréssel nyilatkoztak a turskói szöA Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti szilárd kapcsolatok még iobban megerősödnek Gábor József, a Magyar Népköztársaság prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete pénteken, március 22-én fejezte be ötnapos szlovákiai körútját. A baráti Magyarország diplomáciai képviselője megismerkedett Szlovákia politikai és közéleti tényezőivel, megtekintette üzemeinket, műemlékeinket, beszélgetett a szövetkezeti tagokkal és megcsodálta — kijelentése szerint — Szlovákia nagyszerű iparosítását és Szlovákia népének munkalelkesedését. Búcsúzáskor köszönetet mondott azért a segítségért, amelyben hazánk Magyarországot részesítette az ellenforradalom és az „Hiszem, hogy látogatásunk újabb bizonyítékát nyújtja a csehszlovák és szovjet ifjúság közötti mély barátságnak" Az Össz-szövetségi Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának küldöttsége, amefy a világifjúsági hét ünnepségeire jött hazánkba, március 21-én ellátogatott a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának titkárságára. Kétórás beszélgetés során a CSISZ KB vezető funkcionáriusai megismertették a szovjet vendégeket a csehszlovák ifjúság életével és munkájával. A baráti beszélgetés befejező részében G. P. Satunov, a komszomolküldöttség vezetője kijelentette: „Meg akarunk ismerkedni a CSISZ munkájával, a cshszlovák ifjúság életével. Meggyőződésünk, hogy sokat tanulhatunk a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségtől. Hiszek abban, hogy látogatásunk újabb bizonyítékát nyújtja a csehszlovák és szovjet ifjúság közötti mély barátságnak." ország újjáépítésének Idején. Hangsúlyozta, hogy a proletár nemzetköziségre épített szilárd kapcsolatok a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság között még jobban elmélyülnek és megerősödnek. A Magyar Népköztársaság nagykövetétől Szlovákiából való távozása előtt a szlovák nemzeti szervek és a dolgozó nép nevében Dénes Ferenc, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke vett búcsút. Fogadás az iráni nagykövetségen Az iráni újév alkalmából csütörtökön, március 21-én Djavad Ghadini, az iráni királyság prágai rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere feleségével fogadást rendezett. A fogadások részt vettek: dr. Dionýzius Polanský, a nemzetgyűlés alelnöke, dr. Gertruda Sekaninová-Čakrtová és dr. Ladislav Šimovič külügyminiszterhelyettesek, dr. Karol Bedrna, az iskola- és kulturális ügyek miniszterének első helyettese, ing. Jaroslav Kohout, a külkereskedelemügyi miniszter helyettese, Adolf Svoboda, Prága főpolgármestere és mások. Jelen voltak még a prágai diplomáciai testület tagjai is. [> olanský elvtárs említette a " Központi Bizottság ülésén tartott beszámolójában, hogy nálunk egy lakosra csak 35 ár szántóföld esik. Ez bizony nem sok, sőt mondhatjuk, hogy határozottan kevés. Éppen ezért, ebből a tényből, az egy lakosra jutó 35 ár termőföldből szükségszerűen következik a mezőgazdasági termelés intenzitásának minden lehető módon való fokozása, a belterjes gazdálkodásra való áttérés, vagyis, hogy erről a fejenkénti 35 ár földről a valóban elérhető legnagyobb termést takaríthassuk be. Ám súlyosan tévqdnénk, ha a belterjes gazdálkodást csupán abban látnánk, hogy minden darab földön azt termeljük, ami ott a legnagyobb termést, a legnagyobb hasznot adja. A belterjes gazdálkodás nemcsak ezt jelenti, hanem azt is, hogy minden talpalatnyi földet művelés alá vegyünk és kihasználjunk. Sőt, hogy minden termelési lehetőséget felhasználjunk, mivel e lehetőségek nem kevésbé jelentősek, mint a minden talapalatnyi föld megművelése. Elsődleges feladat, hogy újra müvelés alá vegyük azt a több mint 200 000 hektárnyi elhagyott, parlagon heverő földet, amelynek megművelését az országos pártkonferencia a második ötéves terv egyik legfontosabb feladatául tűzte ki. Kétségtelen, hogy ez a földterület a mi nagyon is korlátozott lehetőségeink között óriási terület, amelyet, ha újra termőfölddé változtatunk, ez igen jelentős mértékben befolyásolja egész mezőgazdasági termelésünket. Kétségtelen az is, hogy megoldjuk ezt a nem kicsi és nem kevésbé jelentős feladatot, annál is inkább, mert lényegében összefüggő nagy területekről van szó, amelyeknek benépesítése és újra művelés alá vétele szervezetten kell, hogy történNéhány észrevétel és egy javaslat Ü J szó 1957. március 23. jék Leegyszerűsítve a dolgot úgy is mondhatjuk, hogy tudunk ezekről a földekről, nyilvántartásban szerepelnek, számon tartjuk őket. De szükségszerűen felvetődik a kérdés: vajon a művelés alá vehető földterületnek, a mezőgazdasági termelés növelésének csak ezek a tartalékai vannak-e? Vajon azzal a számon tartott kétszázezer hektárral kimerítettük-e a művelés alá vehető mezőgazdasági területet? Határozott nemmel kell erre felelni. Igaz, hogy nem összefüggő és nyilvántartott nagy területek is vannak, még csak nem is a szántóföldi megművelésre alkalmas rétek vagy legelők, ezeket előbb vagy utóbb — ha alkalmasak rá — úgyis feltörik és müvelés alá veszik. Valóban rejtett tartalékról, semmiféle nyilvántartásban nem szereplő kis darabka földekről van szó, amelyek ugyan ha egyenként nem is nagyok — van úgy, csak néhány négyszögölnyiek — de összességükben, országos viszonylatban jó egynéhány ezer, ha ugyan nem több tízezer hektárnyit tesznek ki. Hát megengedhetjük-e magunknak azt a „nagyvonalúságot" és könnyelműséget, hogy öszszességben ily hatalmas földterület gyomot, ne pedig élelmet teremjen? Éppen ideje lenne már, hogy a szó szoros értelmében vegyük: minden talpalatnyi földet művelés alá vegyünk és róla a termés maximumát takarítsuk be. M inden talpalatnyi földet — nagyon jó és találó kifejezés ez. Mert hát mondjuk meg most már, milyen földekről is van tulajdonképpen szó? Azokról a kis darabka, sokszor valóban csak talpalatnyi földekről, amelyek szinte százával fordulnak elő minden község határában és amelyekkel senki az ég világon nem törődik, de nem szerepelnek semmiféle nyilvántartásban sem, mert hiszen egyenként nem képeznek említésre méltó mezőgazdasági területet. Néhány ölnyi apró kiszögellések és beugrások, melyek kiesnek a tábla szimmetrikus egységéből, vagy pedig mert sem fogatos erővel, még kevésbé géppel megmunkálni őket nem lehet, hát úgy maradnak megmunkálatlanul és a gyom, meg a dudva veri föl. Hasonló kis darabka földek bújnak meg kihasználatlanul a mezei dülőutak meg a vízlevezető árkok és csatornák mentén, vagy azok hajlataiban. Mennyi, de mennyi kisebb-nagyobb kertecskényi földet találni az erdőben és azok közelében. Nagyszerű őstalaj, jó védett helyek és csak a gaz burjánzik benne ölnyi magasan. Mát még mennyi a kárbaveszett föld a folyómenti tájakon. Az árveszélyes területek, a kisebb-nagyobb, de művelésre és termelésre alkalmas szigetek mind megannyi mezőgazdasági megművelésre és termelésre alkalmas és mánd ez ideig kihasználatlan, csupán gyomot, meg gazt termő föld. J

ól van ez így? Persze, hogy nincs. Mily magától értetődően hangzik: halálos vétek e kis darabka földeket is megműveletlenül. kihasználatlanul hagyni. Igen jelentős mennyiségű terményt nyerhetnénk róluk, mely ugyan — a kis területekre való tekintettel — ha nem is kerülne a közellátásra, de mert sok ember önellátását szolgálná, mégis csak könnyítést jelentene a közellátásra. Miért nem hasznosítják, miért nem művelik meg hát ezeket a földdarabkákat? Erre bizony nehéz volna megfelelő magyarázatot adni. Egy kétségtelen: azelőtt, a felszabadulás előtt, amikor tíz- meg százezer falusi ember csak annyi földet mondhatott magáénak, amennyit majd a temetőben kimérnek neki, ezek a kis darabka földek bizony a legdurvább kizsákmányolás eszközei voltak. Drága zsák krumpli volt az, amelyet egy-egy ilyen darabka föld termett bérlőjének, de hát mert élni kellett, — kellett, sőt kevés volt a föld. A felszabadulás után, különösen pedig a későbbi években a gyökeresen megváltozott életkörülmények között, amikoris az egykori nincsteleneknek sem okozott gondot a miből és hogyan megélni, ilyen szempontból ezek a kis darabka földek elvesztették jelentőségüket, a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérésnél pedig mint megművelhető területek nem jöttek és nem is jöhetnek számításba, s így a nemtörődömség áldozatai lettek. £ m mindezekből az következik-e, hogy most nem akadnak emberek, akik e földeket megműveljék s veszni hagyjunk összeségében ily jelentős területet? A leghelytelenebb volna ilyen következtetéseket levonni és ha eddig ilyen elvek érvényesültek, akkor épp itt az ideje, hogy ezt az áldatlan állapotot megszüntessük és ezeket a kis darabka földeket újra művelés alá véve hasznosítsuk. Persze az a kérdés most már, hogyan? Bizonyos mértékig igazat kell adni abban, hogy ezek az elszórtan fekvő kis darabka földek nem illeszthetők bele a gépesített nagyüzemi gazdálkodásba, egyrészt szétszórtságuknál, másrészt kis terjedelmüknél fogva, ahol is a gépi munka nem érvényesülhet, emberi munkaerővel pedig megműveltetni esetleg nem fizetődik ki. De nem volna-e lehetséges ezeknek a földeknek legalább egy részét beilleszteni a háztáji gazdálkodásba, különösen a faluhoz közelfekvőket? Vagy miért ne képezhetnék az átlagon felüli teljesítményekért és eredményekért külön jutalmazás, prémium tárgyát, főleg a sokgyermekes szövetkezeti tagoknál, azoknál, akiknél e földek megművelése nem menne a közös gazdaságban végzendő munka rovására, viszont termésükre rá vannak szorulva? De még inkább számításba jöhetnének az öregek, akik a rendszeres munkát már nem bírják, viszont egy kis darabka földön szíves örömest eldolgozgatnának, hisz annak termésére úgyis nagy szükségük van. Azoknál a földeknél pedig, amelyek nem tartoznak az EFSZ-ek tulajdonába és hatáskörébe, hasonló módon járhatnának el a helyi nemzeti bizottságok. Kétségtelen, hogy ez irányú ténykedésük a lakosság legnagyobb megértésére és támogatására találna, és hogy annak, ha közvetlenül nem is, de közvetve jelentős nemzetgazdasági haszna is volna, mert mint az előbbiekben már említés történt róla, amennyit ezek az eddig teljesen kihasználatlan földecskék teremnének, annyival kevesebb fogyna az állami készletekből. Befejezésül: mindez, amit a fentiekben leírtam, csupán egyéni észrevétel, javaslat, de úgy vélem, helyesen járnának el az EFSZ-ek vezetőségei és a helyi nemzeti bizottságok, ha meghánynák-vetnék az itt felvetett észrevételeket és javaslatot, és a maguk viszonyainak, a helyi adottságnak megfelelően valósággá is változtatnák. Abból indultam ki, hogy a nagyüzemi gazdálkodás, a százhektáros táblák nem jelenthetik azt, hogy kis darabka, akár egy talpalatnyi föld is megműveletlenül, kihasználatlanul maradjon. A Központi Bizottság határozata — nagyon helyesen — éppen arra figyelmeztet: egy barázda föld se maradjon megmunkálatlanul és vetetlenül. És hogy ez az elv a gyakorlatban is valósággá váljék, annak éppen most, a tavasz kezdetén van itt az ideje. A dolog tehát nem tűr halasztást, sürgősen cselekedni kell. Bátky László