Új Szó, 1957. március (10. évfolyam, 60-90.szám)

1957-03-21 / 80. szám, csütörtök

Gyóg yításra vár a kéméndi EFSZ Ne hagyjuk nagyra nőni a kis hibákat A rétek és 5 szántóföldek felett langyos tavaszi pára száll. Szikkad a föld a márciusi nap melegétől. Amer­re a szem ellát, mindenütt zöld ve­tések és barna szántások. Távolabb, túl a bársonyos barkával pom­pázó füzesen, megcsillan a Garam kanyargó, aranyló szalagja. A határ­ban forr, pezseg az élet, embert, ma­darat, méhet kicsalt a tavasz ixirá­zsa. A lankás domboldalon traktorok pöfögnek, három-négy vetőgépet húz­nak maguk után. A traktorosok, meg a vetőgépkezelók korábban keltek a napnál. Sietnek, szorgoskodnak, köz­ben nótáznak is. Jókedvük jogos, hi­szen még néhány forduló és földben lesz a kéméndi szövetkezet 70 hek­tár tavaszi árpája. A 18 hektár zab és a 20 hektár takarmánykeverék szintén a földbe kerül hamarosan. Majdnem egy hónappal előbb, mint tavaly. Ferenc István, a szövetkezet fiatal ágronómusa egész nap kint van a ha­tárban. Segít, magyaráz, tanácsokat ad. Az elmúlt évek folyamán nem értek el kellő hektárhozamokat. Most a vetéssel egyidejűleg 1,5 mázsa szu­perfoszfátot is szórtak minden hek­tárra. A talajt is jobban előkészítet­ték s így minden lehetőség megvan arra, hogy ebben az évben elérjék a tervezett hektárhozamokat. A vetést idejében elvégezték. Kiss József te­héngondozó, de mcst, vetés idején ő is a határba kívánkozik. Segít, hi­szen úgyis kevés a munkaerő. Bár­csak hasonlóan gondolkodna a többi állattenyésztési dolgozó is. A földeken igen, de az állattenyész­tésben már nincs rendben minden. A legtöbb szövetkezetben az állati termékekből ered a jövedelem túl­nyomó része. Kéménden viszont ne­héz tízezreket ráfizetnek az állat­tenyésztésre. Terv szerint 68 szarvas­marhát kellene tartaniok, de ebből 25 hiányzik. S ami még furcsábban hang­zik, vásárolt állatokkal akarják kiegé­szíteni a hiányos állományukat. A zootechnikus arra hivatkozik, hogy a saját nevelésű állatokból nagyon lassan tudnák pótolni a hiányt. A va­ló igazság viszont az, hogy az állat­gondozók nem szívesen bajlódnak az állatokkal, inkább a készhez ragasz­kodnak. Nekik teljesen mindegy, hány borjút választanak el, vagy mennyi a napi tejhozam. Akár sokat termel­nek, akár keveset, két munkaegysé­get kapnak naponta. Náluk ismeretlen fogalom az érdem szerinti jutalmazás. Itt van hát az a rés, amelyen ke­resztül elgurulnak a szövetkezet ko­ronái. De nézzük meg hát közelebbről a helyzetet. Februárban például 3967 liter tejet termeltek a 43 tehéntől. Ebbő 870 litert kiosztották — ingyen — a tagoknak, 108Q litert elfogyasz­tottak a borjak és 1417 liter jutott a beadásra. A 43 tehén havi takar­mánya 15 600 koronába kerül. Az etetők kb. 300 munkaegységet kap­nak haxxmta. Ez csak előlegben 2100 korona, a természetbeni javakon kí­vül. Ez összesen 17 700 korona. A be­adott 1417 liter tejért viszont alig 1600 koronát kapott a szövetkezet. Hol hát a hiba? Miért fizetnek rá havonta a szarvasmarhatenyésztésre 16 000 koronát? De menjünk most tovább. A fenti kérdésre majd egyszerre válaszolunk. A sertésállomány közel 200 darabbal kevesebb a tervezettnél. A zootechni­kus szavai szerint a sertésgondozók hasznosság szerint kapják jutalmukat. A valóság azonban itt is mást bizo­nyít. A sertések súlygyarapodását nem ellenőrzik rendszeresen, havonta. Szűcs János, Szűcs István és a többi i,ertésgondozó „csak úgy körülbelül" kapják havi fizetésüket. Márpedig a helyes, érdem szerinti jutalmazás a szaporulat és a hasznosság állandó ellenőrzésében gyökerezik. Mi ser­kentse tehát az állatgondozókat a na­gyobb hasznosság elérésére, ha a so­kért is csak annyi munkaegységet kapnak, mint a kevésért? Hol van itt az érdem szerinti jutalmazás ? Válaszolunk tef)át egyben mind a két kérdésre: — Azért fizet rá a ké­méndi szövetkezet az állattenyésztés­re, mert az érdem szerinti jutalmazás csak papíron létezik. A kis hibákat engedik nagyra nőni, s nem veszik észre, hogy azzal fékezik a szövetke­zet fejlődését. Vagy lehetséges az, hogy a 310 tyúktól 900 tojást termel­jenek havonta? Egy gazdasszony 50 tyúktól is kitermel annyit! A szövetkezet vezetésével Kerekes Ferencet, a karvai EFSZ volt elnökét bízta meg a JNB. Nagyon helyes ez, mert az ő keze alatt fejlődött millio­mossá a karvai szövetkezet. Tapasz­talt, szorgalmas, hozzáértő ember. Kéménden is igyekszik kiköszörülni a csorbát, csakhogy nincs kire tá­maszkodnia. Neznászky Pál, Szűcs István és még két-három ember igyekszik ót segíteni felelősségteljes munkájában. De ez nagyon kevés, hi­szen a többieknek első „az enyém", s csak aztán a közös. Sok szövetke­zeti tag két-három tehenet is tart háztáji gazdaságában. A takarmányt persze a közösből hordják, holott a szö­vetkezet is pénzért vásárolja. A fél hek­tár háztáji föld csak azoknak van, akiknek sohasem volt sajátjuk. Sokan viszont a félhektáron kívül még egy­két hektár földön gazdálkodnak, nem is beszélve a szőlőkről. Jövedelmük tehát nem a közösből, hanem főleg az egyéni gazdaságukból ered. Ez nagyon helytelen és káros, hiszen teljes el­lentétben áll a szövetkezeti alapsza­bályzattal. Tovább lehetne elemezni a kéméndi szövetkezet helyzetét. De mivel a fenti adatok szerint eléggé ismerjük a betegség okát, próbáljuk inkább megtalálni a hatásos gyógyszert. Semmi kétség sem fér ahhoz, hogy az állattenyésztés közvetlen összefüg­gésben van a növénytermesztéssel. Ha van elegendő takarmány, akkor van hasznosság is. Nem szabál tehát megengedni, hogy a szövetkezet rét­jeit feléből kaszálja boldog, boldogta­lan, a zöldkarmányt meg hordja, aki akarja a földekről. A kapásokat egyé­ni megművelésre kell szétosztani, nehogy a tavalyihoz hasonlóan ebben az évben 's gyom teremjen a kuko­ricaföldeken. Szemesterményekből el­ső legyen az összes alapok biztosítá­sa. A túlméretezett háztáji gazdasá­gokat — a két-három tehenet, meg a 2 hektár földet — mielőbb fel kell számolni és a termelés minden sza­kaszán be ke '. vezetni az érdem sze­rinti jutalmazást. A közös vagyon bi­torlóival szemben pedig a lehető leg­szigorúbban kell eljárni. Legyen közös munka és egyéni felelősség! Nos, ismerjük, a betegséget és an­nak okozóját, de ismerjük a hatásos ellenszert is. Ha a beteg egészségi állapota iránt nagyobb érdeklődést ta­núsít majd az ellenőrző bizottság — Rác Károly elnökkel az élen —, az ajánlatott gyógykezelést pedig ponto­san betartják, akkor egész biztosan meggyógyul a jelenleg eléggé beteg kéméndi szövetkezet. Tamás Vince. JOBBAN, GYOR SABBAN ÉS OLCSÓBBAN ÉPÍTENEK Ismeretes, hogy a panelházak épí- F tésének költsége még egyelőre meg­haladja a téglák­ból épített házak költségeit. Ez a tény arra késztette a gottwaldovi Sta­vosvit n. v. építé­szeinek kollektívá­ját, hogy az új pa­nelházak tervezé­sénél a gazdasá­gosság minél na­gyobb fokára tö­rekedjenek és mi­nél jobban csök- . kentsék az építési Az u9y nevez e" gottwaldovi módszerrel épített panel­hazak. költségeket. Zdenék Kula építész kollektívája új tervet dolgozott ki a penelházak építésére. Az eddigi tapasztalatokat felhasználva úgy tervezték a panel­házak építését, hogy minél több mindössze másfél, legfeljebb két hó­napra lesz szükség. Zdenék Kula épí­tész kollektívája, a helybeli Stavo­projekt szakembereivel együtt már hat ilyen lakóház tervét készítette egyforma méretű előregyártott részt el. Az új 4—5 emeletes lakóházak­lehessen felhasználni. Az eddigi mód- ban 12—48 lakás lesz. szertől eltérően a háztetőt is vas­betonlapokból készítik, s ebbe szigete­lőanyagot építenek be. Az új terv sze­rin az alagsort is előregyártott falak­ból fogják építeni. A drága, falba szerelt csöves központi fűtés helyett a terv szerint egyszerű radiátoros központi fűtést fognak alkalmazni, amely jóval olcsóbb. A konyha, für­dőszoba vízvezetékeit és levezető­csöveit összpontosítják és ezzel le­egyszerűsítik a szerelési munkákat. Mindezeket az újításokat, melyekkel nagyban csökkentik az építkezés ön­költségét, az építész-kollektíva szak­emberei gondosan megbeszélték, és kidolgozták az új tervet. Az új típusú panellakóházak előnye abban lesz, hogy jobban ki lehet használni a lakóterületet, mert leegy­szerűsítették a lépcsőházak és a fo­lyosók elhelyezését is. Egy lépcsőház­ból több lakásba vezet majd a bejá­rat, míg eddig csak két lakásba ve­zetett. Minden lakás balkonos lesz, televíziós antennával, vezetékes rá­dióval és telefonnal. A tervezőkollek­tíva már az új autótulajdonosokra is számított és a földszinten garázsok építését is betervezte. Amíg eddig egy 4—5-emeletes panelház felépíté­se 3—4 hónapot vett igénybe, most egy 40 lakásos panelház felépítésére Gottwaldov Januštice kerületében már több panelból épített ház emel­kedik a magasba. Szép parkok és zöld kertek veszik körül az új pa­nelházakat, amelyekbe örömmel költöz­nek a boldog lakástulajdonosok a A panelház egyik lakásának vizveze­tékelosztó központja. skatulya formájú Ideiglenes Baťa épí-i tette vékony falú házakból. Gottwal­dov e városrészén 1960-ig újabb pa­nel-lakástömbök épülnek, amelyekbe 1960-ig 1600 új lakó költözik. A pa­nelházak önköltségének fokozatos csökkentésével elérik, hogy gyorsab­ban, olcsóbban és jobban fogják épí-i teni az annyira szükséges lakóháza-: kat. H. S, O 00000000000000000 0^^ OOCOOOOOOOOCOOOOOCCXXXXXXJOOOCXXXXXXXXX) Tudjuk, hogy a nagymegyeri járás a Csallóköz szívében fekszik. A járás mezőgazdasági jellegű. A nemzeti bi­zottságok legfőbb feladata volt tehát a mezőgazdasági termelés színvonalá­nak állandó emelése. Ez volt az állam, de a járás lakásainak is az érdeke. Megválasztásuk után legfontosabb feladatukként — a falusi pártszer­vezet segítségére támaszkodva — a szövetkezeti mozgalom bővítését és a szövetkezeti gazdálkodás megszi­lárdítását tűzték ki. Szavukat adták, választóikkal szoros együttműködésben mindent elkövet­nek, hogy többet termeljen a föld, növekedjen a gazdasági állatok hasz­nossága, hogy többet adhassanak az államnak, s így közvetlenül vagy köz­vetve ők is többet kaphassanak. Talán azzal kezdhetnénk, hogy a nagymegyeri járásban a választások lefolyásakor már nem volt község, ahol szövetkezet ne lett volna. A hangsúly most már nem a szövetkezetek alakí­tásán, hanem a meglevők megszilárdí­tásán és gazdasági felemelkedésén .volt. Már most elöljáróban — mielőtt részletesebben beszélnénk a szövetke­zet fejlődéséről — megállapíthatjuk, hogy nagy utat tettek meg ezen a té­ren. Elmondhatjuk, hogy a járás a beadá­si kötelezettség teljesítésében, sőt túlszárnyalásában országos méret­ben is közismertté vált. Évről évre több mezőgazdasági terméket adtak a közellátásnak. Most azonban az a kérdés, hogyan tudták ezt elérni. A válasz egyszerű: Növelték a hektárhozamokat. A vá­lasztásoktól eltelt három év alatt a hektárhozamok a következőképp emel­kedtek: ¥ UTÄ Majdnem három év telt el azóta, hogy hazánk dol­gozói a szavazóurnákhoz járultak, hogy megválasszák a vezetőjüket a helyi, kerületi, járási nemzeti bizott­ságokba, képviselőket küldjenek a Szlovák Nemzeti Tanácsba és a Nemzetgyűlésbe. Vessünk most egy pillantást arra, hogy a nagymegyeri járás nemzeti bi­zottságai a párt irányításával, a járás dolgozóinak ak­tív részvételével milyen eredményeket értek el, ho­gyan mozgósították a járás dolgozóit a pártunk által kitűzött nagy feladatok teljesítésére, hogyan emelke­dett a jólét a járás községeiben. — — .-.^-I RI NNA AR U I _» Búza rozs zab őszi repce rostlen 1954, q: 19 14 18 9 19 1956, q: 24 • 20 19 13 22 Láthatjuk, hogy a hektárhozamok lényegesen növekedtek. A titok nyitja abban rejlik, hogy a szövetkezeti ta­gok elsajátították a nagyüzemi gaz­dálkodás minden csínját-bínját. A he­lyi nemzeti bizottságok törődtek a szövetkezetesek szakmabeli fejlődésé­vel. Betartották a haladó agrotechnika követelményeit, ami szintén nagyon fontos, évről évre nagyobb segítséget kaptak a traktorállomástól. Emelkedett a traktorosok szaktudása és az állam évről évre több gépet bocsátott ren­delkezésükre. A kerekes traktorok száma 1953­hoz viszonyítva 14-gyel emelkedett A lánctalpasoké pedig harminccal. 1953-ban még csak tíz gabonakom­bájn volt a traktorállomáson, 1956­ban már 76 segítette a szövetkezete­ket a termésbetakarításban. A répakombájnok száma az eltelt há­rom év alatt 14-gyel gyarapodott. Míg 1953-ban nem is ismerték a burgonya­betakarító gépet, a múlt évben már tíz állt rendelkezésükre. Az elmúlt három év alatt óriási ha­ladás észlelhető az állattenyésztés te­rén is. Növekedett az állatállomány, fokozódott a jószágok hasznossága. 1954-hez viszonyítva az állatok szám­beli gyarapodása is jelentős volt: Pl: a sertések száma 8121-gyei, a birkáké 2476-tal emelkedett. • A számbeli növekedés azonban nem minden. A helyi nemzeti bizottság a párt irányvonalának megfelelően úgy irányította a szövetkezeti tagokat, hogy a legnagyobb hasznosság eléré­sére törekedjenek. A szövetkezetesek ezt a tanácsot megfogadták és a hasz­nosságot jelentős mértékben növelték. A hasznosság növekedése mindjárt az elválasztási átlagnál megmutatkozott. Alapul véve az 1954-es évet, a borjak elválasztási átlaga járási méretben 17-tel emelkedett, vagyis száz tehéntől a múlt évben már 17 borjúval neveltek fel többet, mint 1954-ben. A malacok elválasztási átlaga is növekedett. Já­rási méretben a múlt évben már min­den egyes anyadisznótól nyolc mala­cot neveltek fel. Hangsúlyozom, hogy ez járási átlag, de vannak szövetkeze­tek, melyek ezt az átlagot már maga­san túlszárnyalták. A miléniumi szö­vetkezet például átlag 14 malacot vá­lasztott el anyasertésenként. Az oká­nikovóiak pedig 11 malacátlaggal dicsekedhetnek. A gondos takarmányozás mellett növekedik a súlygyarapodás, a gyapjú­és a tejhozam is. Nagy jelentőségű dolog az is, hogy járási méretben az elhullási átlagot 2 százalékkal csök­kenteni tudták. Ezzel szemben a napi súlygyarapodás egyes szövetkezetek­ben például a sertéseknél 80—90 dekát is elért. Szép emelkedés mutatkozik a gyapjútermelésben is. Míg 1954-ben egy birkáról átlag 3.5 kg gyapjút nyír­tak, a múlt évben ez a szám 4.8 kg-ra emelkedett. Vannak azonban olyan juhászok is, — mint pl. László Ferenc és László János Lakszakállason —, akik átlag egy birkáról 6.5 kg gyapjút nyír tak. Lényeges javulás állt be a tejter­melésben is. Míg 1954-ben járási mé retben a fejőstehenek évi tejátlaga csak 1125 liter volt, ezzel szemben 1956 ban már az évi átlag 1720 literre emelkedett. Különösen jó eredmé­nyeket értek el ezen a téren a nyá­rasdi és a tanyi szövetkezetekben. E két szövetkezetben már túlhaladták a második ötéves terv végére terve­zett fejési átlagot is. Nyárasdon a te-\ henek évi átlagos tejhozama a múlt évben 3411 liter volt. Tanyon pedig 2724 liter. Gyönyörű eredmények ezek. A szor­galom, a fáradozás legszebb babérjai. Tudni kell azonban még azt is, hogy a járás szövetkezetesei évről évre na­gyobb gondot fordítanak a takarmány­termesztésre. Ezenfelül a beruházási költségek keretén belül egyre több modern istállót építenek. Három év alatt több mint 35 millió koronát for­dítottak a mezőgazdasági épületek, il­letve istállók építésére. Most már láthatjuk, hogy a járás szövetkezetei a vasnál is szilárdabb alapokon állnak. A szövetkezetesek vá­lasztott szerveik irányításával a gaz­dálkodás minden szakaszán iparkod­nak megvalósítani a párt célkitűzéseit. Már szóltam arról, hogy a nagyme­gyeri járás a beadási kötelezettség teljesítésében országos méretben is hírnévre tett szert. A nevezetes három év alatt is példásan teljesítette beadá­si kötelezettségét. A kötelező beadáson felül évről évre több terméket adnak állami felvásárlásra. Ez érthető is, mivel állandóan növekedik a termésho­zam és az állatok hasznossága. A múlt évben gabonafélékből 18 933 mázsával adtak többet állami felvá­sárlásra, mint az előző évben. Ezen­felül még 1355 mázsa kukoricát, 4888 mázsa rostlent, 48 298 mázsa cukor­répát, 598 mázsa krumplit és 265 mázsa zöldséget termeltek terven felül. Az állattenyésztési termékek beadá­sa terén is rendkívül szép eredmények mutatkoznak. Ezen a téren különösen a CSKP országos konferenciája után történt lényeges változás. A falusi pártszervezetek, a nép választott szer­vei legfontosabb célkitűzéseik közé sorolták az állattenyésztés hasznos­ságának növelését. Hogy milyen mun­kát végeztek ezen a téren? A jó munkának ékes bizonyítéka, hogy a múlt évben az állattenyész­tési termékekből eredő bevételük 4 millió koronával volt több, irynt 1955-ben. Hogy világosabban lássuk ezt az óriási "emelkedést, szükséges megmondani, hogy tavaly már a kötelező beadásra is 1736 mázsa hússal és 200 ezer tojással adtak többet, mint az előző évben. A bevétel nagy része azonban az állami felvásárlásra adott termékekből ered. Ugyanis szólni kell még arról is, hogy a járás a múlt évben 48,5 vagon mar­hahúst, 93,5 vagon disznóhúst, 2173 009 liter tejet és 1133 000 tojást adott álla* mi felvásárlásra. Óriásiak ezek az eredmények. Szinto kápráztatók a számok és ezek mind­OJ SZO 1957. március 21.

Next

/
Thumbnails
Contents