Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-15 / 46. szám, péntek

A nemzeiközi helyzet és a Szovjetunió külpolitikája (Folvtatás az 5 oldalról.) ezzel teljes felelősséget vállalna azokért a 'következményekért, amelyek ebből reá származhatnak. Az atomfegyverek eltiltása helyett tehát a hivatalos amerikai körök olyan úton haladnak, amely fokozza az atomháború veszélyét. És nézzünk egy további tényt. Mig a Szovjetunió az atomfegyverekkel folytatott kísérletek betiltását javasolja. az USA kormánya ezt elutasítja. Semmivel sem jobb a helyzet az USA-nak a szokásos típusú fegyverzetek korlátozásához elfoglalt álláspontja terén sem. Nem hajlandók lényegesen csökkenteni a fegyveres erők létszámát mindaddig, míg nem nyernek megoldást a vitás nemzetközi problémák, közöttük Németország kérdése is. Ez az álláspont azonban azt jelenti, hogy a leszerelés egész problémája zsákutcába került, mert a nagyhatalmak fegyveres erői létszámának radikális csökkentése valóságban a világot most kettéosztó fő politikai problémák rendezésének nagy jelentőségű előfeltétele volna. A leszerelés kérdésében teendő legközelebbi lépésekkel kapcsolatban hangsúlyozni kell az Egyesült Nemzetek Szervezetének felelősségét. Valaki nyilvánvalóan hajlandó azt .hinni, hogy az ENSZ küldetése kimerül a leszerelési probléma megtárgyalásának szervezésében. Ez azonban nagy hiba, amelynek gyökerei mélyen a népszövetség káros gyakorlatába nyúlnak. Annak, hogy az ENSZ sikeresen teljesíti-e küldetését, egyedüli kritériuma nem a leszerelés problémájáról folytatott végnélküli tárgyalás, hanem az, hogy milyen konkrét, pozitív eredményeket érnek el a leszerelés kérdésében. Nem lehet már tovább halogatni a leszerelés problémájának megoldását. Az idő nem vár. Az ENSZ szervezete nem teljesíti küldetését, ha nem éri el azt, hogy az 1957-es év lényeges haladást jelentsen e kérdésben. Egy másik láncszem, amelynek megragadásával jelentős mértékben megszilárdulna a béke, az európai és ázsiai kollektív biztonság biztosítása. Felesleges szavak nélkül is világos, mily mélységesen és sürgetően szüksége van Európának a kollektív biztonságra, hiszen nincs benne egy állam sem, nagy avagy kicsi — amelynek ne volna létérdeke az egészeurópai kollektív biztonsági rendszer megteremtése Az is ismeretes, hogy senkinek sincs kifogása az ellen, hogy ebben a rendszerben részt vegyen az USA is, jóllehet nem európai ország. Az európai biztonság biztosításáról már több éve folyik a vita a különféle nemzetközi konferenciákon és a sajtóban. Ezen idő alatt különböző oldalakról számos konkrét javaslatot terjesztettek elő. E tapasztalatok tanulmányozása megmutatja, hogy ha meg van a jóakarat, ki lehet dolgozni e probléma megoldásának olyan tervét, amely valamennyi fél számára elfogadható. Ebből következik, hogy eljött az ideje annak, hogy valóban egyesítsék törekvéseiket mindazok, akik a már régen akut probléma megoldását óhajtják, akik az európai béke szilárd biztosítékainak, az összes európai államok megbízható gazdasági együttműködése nélkülözhetetlen feltételeinek megteremtését óhajtják. Épp úgy eljött az ideje annak is, hogy további kezdeményező lépéseket tegyenek az ázsiai és a Csendes-óceáni kollektív biztonság biztosítására. Ma már aligha tagadhatja valaki, hogy az ázsiai és afrikai államok, amelyek részt vettek a történelmi bandungi konferencián, értékes hozzájárulást nyújtottak az egész világ békéjének megszilárdításához. A bandungi konferencián kihirdetett elveket egyre nagyobb mértékben elismerik és támogatják. Az ázsiai országok szolidaritása több kérdésben kétségtelenül előkészítette az ázsiai kollektív biztonság hatékony rendszere megalakításának talaját. Ezzel kapcsolatban újból teljes komolysággal hangsúlyozni kell az Indiai Köztársasaság és a Kínai Népköztársaság kormányfői azon gondolatának fontosságát, hogy az ázsiai és a Csendes-óceáni országok kössenek kollektív békeszerződést és ezzel helyettesítsék az ott fennálló katonai tömböket. Nem kell kételkednünk abban, hogy ha e kérdés megoldása kizárólag az Ázsiában és a Csendes-óceán térv ségében fekvő államcktól függnek, akkor a világnak e részében már régen megteremtették volna a sokoldalú kollektív biztonsági rendszert. Biztosítani kell a békét a Közel-Keleten Főleg a közel-keleti biztonság biztosításának kérdésével kell foglalkozni. Ki merészelne kételkedni e kérdés rendkívüli fontosságában és időszerűségében? Ezt megerősíti a háború utáni események egész lefolyása. Most, amikor a világ tanúja lett az Egyiptom elleni brit-francia-izraeli agressziónak és amikor kihirdették az Eisenhower-doktrinát. ez a kérdés halaszthatatlanná vált. A nyugati államok befolyásos köreinekképviselóiki jelentették, hogy szerintük a közel-keleti államokat fenyegető veszély a Szovjetunióból származik Ez az imperialisták tipikus propagandamódszere: annál hangosabban lármáznak a Szovjetunió állítólagos beavatkozásáról a Közel-Kelet ügyeibe, minél fokozottabban avatkoznak be ők maguk ezekbe az ügyekbe a hirhedt gyarmati rendszer felújítására és e térségben uralmuk megerősítésére törekedve. A Szovjetunió és az USA kapcsolatainak megjavításáért A Szovjetunió új javaslatai Képviselő elvtársak' A Szovjetunió ! kormánya tegnap az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak azt javasolta, hogy dolgozzák ki és fogadják el „A Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak a Közel- és Közép-Kelet békéjéről és biztonságáról, valamint e térség országai belügyeibe való be nem avatkozásról szóló deklarációjának fő elveit."' A Szovjetunió követelte és követeli a tartós béke nélkülözhetetlen biztosítását és a bizalom légkörének megteremtését a Közel- és Közép-Kelet térségében. A Szovjetuniónak nincsenek háborús támaszpontjai és nem is szándékszik ilyeneket létesíteni, sem pedig más koncessziókat szerezni a Közel- és Közép-Kelet-i országokban azzal a céllal, hogy nyereségre tegyen szert, és nem szándékozik ,e térségben privilégiumokat szerezni, mert mindez összeegyeztethetetlen a szovjet külpolitika elveivel. A Szovjetuniónak őszinte érdeke ez országede nemzeti függetlenségének megszilárdítása, gazdaságuk felvirágoztatása és az, hogy a Közel- és Közép-Keleten a Szovjetunió határainak közvetlen közelében béke és nyugalom honoljon. A szovjet kormány úgy véli, hogy a nagyhatalmak — a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország — az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagjainak közös erőfeszítésével biztosítani lehetne e térség tartós és szilárd békéjét. Ezért a szovjet kormány javasolja az Amerikai Egyesült Államok, NagyBritannia és Franciaország kormányainak, kötelezzék magukat, hogy közel- és közép-keleti politikájukban a következő "elveket fogják követni: 1. A Közel- és Közép-Kelet békéjének megőrzése, a vitás kérdéseknek kizárólag békés eszközökkel, tárgyalások útján való rendezése alapján, 2. Közel- és Közép-Kelet országai belügyeibe való be nem avatkozás, ezen országok szuverenitása és függetlenségének Jíszteletben tartása, 3. Minden kísérlet elutasítása, amellyel ezekef az országokat a nagyhatalmak katonai tömbjeibe akarnának bevonni, 4. A Közel- és Közép-Kelet országai területén levő külföldi támaszpontok felszámolása és a külföldi csapatok kivonása e területekről, 5. A Közel- és Közép-Kelet országainak való fegyverszállítás közös elutasítása. 6. A Közel- és Közép-Kelet országai gazdasági fejlődésének támogatása minden politikai, katonai vagy egyéb olyan feltételtől függetlenül, amely összeegyeztethetetlen ezen országok méltóságával és szuverenitásával. Természetes, hogy az ilyen deklarációhoz szabadon csatlakozhatna bármely állam, amelynek érdeke a béke és a biztonság és kapcsolatait a Közel- és Közép-Keleti országokkal, az említett elvek szellemében óhajtja kiépíteni. A szovjet kormánynak nem volna kifogása az ellen sem, ha az USA, Nagy-Britannia, Franciaország ás a Szovjetunió kormánya önálló, tartalmilag azonos deklarációt terjesztene elő a Közel- és Közép-Kelet országaihoz fűződő kapcsolatairól a fent említett elvek alapján. A' Szovjetunió kormánya reméli, hogy ezt a kezdeményezést, amely a Közel- és Közép-Kelet békéjének megszilárdítására irányuló őszinte törekvésből indul ki, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya támogatni fogja. Egyiptom igazsága és néhány gazdasági probléma Ami a brit-francia-izraeli agresszió I európai, ázsiai, közel- és középkeleti következményeinek kiküszöbölését il- • állam harcol a békéért és semleges0 J SZO 1957. február la, leti, a leghalaszthatatlanabb kérdés az izraeli csapatok kivonása Egyiptom területéről. Vajon ki előtt nem világos, hogy Izrael állam kormányára és protektoraira hárul minden felelősség azokért a következményekért, amelyekkel az egyiptomi terület egy részének további megszállása járhat? A Szovjetunió kormánya támogatja Egyiptomnak azt az igazságos követelését, hogy teljes mértékben kárpótolják az okozott károkat. A szovjet emberek mindig ellenezték és ellenzik Egyiptom elidegeníthetetlen jogainak azáltal való megnyirbálását, hogy a Szuezi-csatornát kivegyék Egyiptom szuverenitása alól és a csatornát külföldi igazgatóság alá helyezzék ilyen vagy amolyan formában. A jog és az igazság e kérdésben teljesen Egyiptom oldalán van. A Szuezi-csatorna szabad hajózásának kérdését kizárólag az érdekelt országok közötti tárgyalások oldhatják meg Egyiptom szuverenitásának tiszteletben tartása és a csatorna minden használója igazságos érdekeinek megfelelő mérlegelése alapján. A jelenlegi nemzetközi helyzet egyik fontos vonása, hogy egyre több Ezzel kapcsolatban természetes, hogy újból visszatérünk ahhoz a kérdéshez amelynek fontossága mindenki előtt nyilvánvaló, mégpedig ahhoz a kérdéshez, hogyan fognak tovább t'ejlődni a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kölcsönös kapcsolatai. Van egy olyan dajkarnese, amelyet bizonyos külföldi körök terjesztenek, amely szerint a szovjet-amerikai kapcsolatok normalizálása állítólag nem lehetséges azért, mert a két országot megoldhatatlan problémák választják el egymástól. A valóság azonban jól ismert, hogy államaink évtizedekig békében és barátságban éltek. Kivéve a fiatal szovjet köztársaság elleni külföldi intervenció időszakát, az USA és a Szovjetunió sohasem viselt háborút egymás ellen. Franklin Delamo Roosevelt, az USA elhúnyt elnöke hangsúlyozta, hogy nemzeteink között „több mint száz éven át mindkét fél számára előnyös barátság szerencsés hagyománya állott fenn". Ezt a hagyományt akkor kezdték megsérteni, amikor az USA uralkodó köreiben egyre jobban terjedtek a világuralmi törekvések, amelyek kizárják az egyenjogú nemzetközi együttműködést. A szovjet kormány továbbra is úgy véli, hogy legyen a Szovjetunió és az USA szociális rendszere bármennyire eltérő, sok fontos probléma van, amelyekben nemzeteink érdekei megegyeznek. Az amerikai és a szovjet embereknek egyformán érdekük a béke megőrzése és a békés együttműködés fejlesztése. Ezért javasoltuk az Egyesült Államoknak, kössön a Szovjetunióval baráti szerződést. E javaslatunk óta már egy év telt el, de választ még mindig nem kaptunk és ez bizonyára nem véletlen. Az Egyesült Államokban vannak befolyásos körök, amelyeknek érdekük, hogy súrlódásokat szítsanak országaink között. Nem azonosítjuk ugyan e köröket az amerikai néppel és meggyőződésünk, hogy az egészséges, józan eszű és megítélésű amerikai nép előbb-utóbb győzedelmeskedik azon körök önző nézetei felett, amelyek az amerikaiszovjet kapcsolatok feszültségének kiélezésére törekszenek. Az utóbbi években bizonyos élénkség állott be a Szovjetunió és Kanada kölcsönös kapcsolataiban mind gazdasági téren, mind a tudományos-technikai és kulturális csere terén, A két ország kereskedelmi kapcsolatainak fejlődésében jelentős szerepe volt az 1956 februárjában Ottawában aláirt szovjet-kanadai kereskedelmi egyezménynek. Kétségtelen, hogy mindkét fél óhajára a Szovjetunió és Kanada kölcsönös kapcsolatai továbbra is kedvezően fejlődhetnek. Ha e kérdéshez a béke megszilárdításának és a nemzetek közötti kereskedelmi együttműködésnek szempontjából közelednénk, megvolnának a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlődésének lehetőségei a Szovjetunió, Argentína, Mexikó, Uruguay és a többi latin-amerikai országok között. Óhajtjuk, hogy kapcsolataink ezekkel az országokkal fejlődjenek. A Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország közös érdekei ségért, vagy pedig a béke és a semlegesség felé kezd hajlani. Ezek az államok nem tagjai agresszív célokat követő zárt katonai csoportosulásoknak. Ezért nem véletlen, hogy a „hidegháború" hívei és az „erőpolitíka" irányvonalának védelmezői mindenféle rágalmakat szórnak a semlegesség politikájára. A Szovjetunió kormányának véleménye szerint jelenleg különös figyelmet kell szentelni egyes gazdasági problémáknak, elsősorban a világkereskedelem kedvező fejlődése előfeltételei megteremtésének. Itt az ideje, hogy gazdasági világkonferenciát hívjanak egybe. Ez a konferencia a következő kérdésekről tárgyalhatna: a nemzetközi kereskedelem további fejlődése, és nemzetközi kereskedelmi szervezet létesítése az ENSZ keretében; nemzetközi gazdasági együttműködés a kevéssé fejlett országok független népgazdasága megteremtésének támogatására és egyes pénzügyi problémák. Nem kétséges, hogy gazdasági világkonferencia megrendezése kedvező hatással volna nemzetközi kapcsolatokra. A nagyhatalmak megegyezéséért Képviselő elvtársak! Mindenki tudja, hogy a béke és a nemzetközi biztonság fenntartásáért a fő felelősséget azok a nagyhatalmak viselik, amelyek részt vettek a fasiszta hordákat szétzúzó és ezáltal a civilizációt megmentő történelmi koalícióban. Ha e koalíció tagjai, a nagyhatalmak kö- j zött helyreállnak a bizalom és a jó kapcsolatok, akkor az emberiség megkönyebbüléssel lélegzik fel abban a tudatban, hogy most már a békét nem fenyegeti semmi komoly veszély. A Szovjetuniói szem előtt tartva ezt, kész kedvezően megítélni minden kezdeményezést, amely megkönnyítené a kölcsönös megértés megteremtését az Egyesült Államok, NagyBritannia és Franciaország között. E téren kell, hogy figyelmet keltsen Eisenhowernek, az USA elnökének január 21-i nyilatkozata, amel" azt mondja: „Minden más háttérbe szorul és jelentéktelennek tűnik fel egy dologgal szemben: azzal, hogy haladást kell elérni a jobb, kölcsönös megértéshez vezető úton ..." Eisenhower elnök hangsúlyozta, hogy főleg „az oroszokkal és az orosz kormánnyal való nagyobb kölcsönös megértésre, valamint olyan egyezményekre gondol, amelyek alapján mi mindnyájan bízhatunk az oroszokban". Nem lehet figyelmen hagyni Lloyd úrnak, Nagy-Britannia külügyminiszterének nyilatkozatát sem, aki egy nappal Eisenhower előtt azt mondotta: „újból a nemzetközi feszültség enytésére kell törekednünk, olyan enyhülésre, amilyet kilenc hónappal ezelőtt értünk el... Annak ellenére, hopy be kell ismernünk, hogy vannak okok a nyugtalanságra, amelyek a világ számos területének helyzetéből származnak, úgy vélem, hogy vannak nagy lehetőségek is, amelyeket ki kell használni." Egyet értünk azzal, hogy vannak ilyen nagy lehetőségek és azokkal élni kell, A Szovjetuniónak és Nagy-Britanniának épp úgy mint a Szovjetuniónak és Franciaországnak számos közös ügye és közös érdeke van. Ha vannak vitás kérdések — és bizony vannak ilyenek — mi akadályozza, hogy közös erőfeszítéssel el ne érjük e kérdések megoldását? Nagy-Britannia és Franciaország jogos érdekei mindenesetre kétségtelenül megértésre találnak a szovjet népnél és a Szovjetunió kormányánál, ha ezek az államok megfelelő megértést tanúsítanak a Szovjetunió érdekei iránt. Az utóbbi időben Franciaország számára nagyon időszerűvé vált az algériai probléma. Állásfoglalásunk e kérdésben teljesen világos. Ügy véljük, hogy minden egyes nemzetnek elidegeníthetetlen joga van nemzeti szabadságra, függetlenségre és önrendelkezésre. Ez teljes mértékben érvényes Algéria népére is. Nem tagadható azonban, hogy bizonyos, a történelem folyamán keletkezett kapcsolatok lehetővé teszik, hogy az algériai problémát mind az algériai, mind a francia nép érdekeinek megfelelően oldják meg. Miért nem használták ki eddig e lehetőségeket? Miért vált az algériai kérdés égető, nemzetközi problémává ? A francia nép ebben nem bűnös. Erre elsősorban és főleg azért került sor, mert a francia uralkodó körök hosszú időn keresztül nem voltak hajlandók az algériai kérdés megoldását a korszellemnek és a nemzetek érdekeinek megfelelően keresni. E kérdésben folyatott politikájuk a valóságban csupán arra vezetett, és vezet, hogy egyre jobban kiéleződik az amúgyis komoly algériai helyzet. Az USA monopolistái, akik sokoldalúan érdekeltek az események ilyen fejlődésében, egyúttal kihasználják a francia kormány hibáit és túlkapásait arra, hogy fokozottan behatoljanak Észak-Afrikába. Az algériai probléma Franciaországtól konstruktívabb politikát követel meg, olyan politikát, amely tekintetbe veszi az algériai nép nemzeti érdekeit és fügegtlenségre való jogát. Az algériai problémának ebben a szellemben való rendezése kétségtelenül elősegítené a nemzetközi helyzet javulását. A szovjet és a német nép barátságának jelentősége Aligha szükséges részletesen megindokolni a szovjet és a német nép közötti tartós baráti kapcsolatok és békés együttműködés biztosításának különös fontosságát. Ez mindenki előtt világos. Ismeretes, hogy a Szov- ' jetunió és a Német Demokratikus Köztársaság közötti kapcsolatok a szilárd barátság alapján fejlődnek. A Német Demokratikus Köztársaság, amely felszabadult az imperialista monopóliumok nyomása és a militarizmus terhei alól, szilárdan halad előre a szocialista társadalom építésének útján. A Német Szövetségi Köztársasághoz fűződő kapcsolataink mérföldes távolságban vannak attól, amit a két állam érdekei megkövetelnének. A Szovjetunió kormánya kész közeledni a Német Szövetségi Köztársaság álláspontjához abban az esetben, ha a Német Szövetségi Köztársaság őszinte szándékot nyilvánít a Szovjetunióval való baráti együttműködés felvételére. Az ilyen együttműködés megteremtésének útjába a militarizációs politika és a nyugatnémet revansiista fegyveres erő megteremtésének akadálya áll. Értékeljük e politikát bármely oldaláról, szöges ellentétben áll a német nép nemzeti létérdekeivel. Minden további milliárd, amelyet a fegyverkezésre fordítanak, minden újonnan alakított hadosztály kétségtelenül súlyos terhet ró Nyugat-Németországra és bonyolulttá teszi külpolitikai helyzetét, fokozza más államok, főleg szomszédai bizalmatlanságát és gyanúját. Mindez eltávolítja a Német Szövetségi Köztársaságot a német nép fő nemzeti problémájának — Németország egysége demokratikus békés alapokon való felújításának megoldásától. Általánosan ismert tény, hogy egyes külföldi erők minden téren egyre szorgalmasabb militarizációra buzdítják Nyugat-Németországot. Ezek az erők azzal számolnak, hogy ha sikerül Nyugat-Németországban nagy és erős militarista gépezetet kiépíteniök és azután azt működésbe hozniuk, ez lehetővé teszi egyeseknek, hogy kitérjenek az űj világháború előkészítéséért és kiprovokálásáért való felelősségük alól, lehetővé teszi számukra, hogy valahol messze rejtőzködjenek és a visszavágó csapásokat a német népre hárítsák. Korszakunkban azonban nem lehet és nincs is olyan távoli és elérhetetlen hely, ahová ne érne el az igazságos visszavágás büntető keze. A dolognak magvát tehát a következő kérdés képezi: Miért égesse meg Nyugat-Németország a kezét ilyen vagy amolyan uszítók érdekében? Magának a német népnek történetéből levont tanulság vajon nem követeli-e meg, hogy Németország sohase térjen többé vissza az agresszív politikához, a nemzetközi kalandok útjához? Vajon férhet-e bármely kétség is ahhoz, hogy ha a Német Szövetségi Köztársaság ismét erre az útra lép, minden bizonnyal mindenét elveszti és semmit sem nyer? A Szovjetunió Német Szövetségi Köztársaság-beli nagykövete február 8-án Adenauer szövetségi kancellár úrnak átadta Bulganyin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének üzenetét, amely néhány elgondolást tartalmaz a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok további fejlődéséről. Hangsúlyozzuk, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság érdekei megkövetelik, hogy a kölcsönös kapcsolataikban fordulat álljon be, a kölcsönös bizalmat(Folytatás S fc oldalon.)