Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-14 / 45. szám, csütörtök

A nemzetközi helyzef és a Szovjefunió külpolitikája (Folytatás a 3. oldalról.) hogyha megfeledkeznénk a társadalmi élet, az osztályharc alaptörvényeiről, Pártunk vezérvonala következetes Ä szocialista országok nagy szövetsége, amelyben testvéri kötelékek fűzik egymáshoz a Szovjetuniót, a Kínai Népköztársaságot, az Albán Népköztársaságot, a Bolgár Népköztársaságot, a Magyar Népköztársaságot, a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, a Német Demokratikus Köztársaságot, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, a Mongol Népköztársaságot, a Lengyel Népköztársaságot, a Román Népköztársaságot és a Csehszlovák Köztársaságot —, a béke, a nemzetek biztonságának legyőzhetetlen bástyája volt és az is marad. A szocialista tábor, amelynek szüntelenül növekszik gazdasági, politikai és eszmei hatalma, nagyon fontos tényező a világ fórumán. Jótékony befolyást gyakorol az egész nemzetközi helyzetre. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom új élet előhírnöke volt. Nemcsak a mi országunkban nyitotta meg az utat a szocialista társadalom felépítő hez, a német fasizmus és a japán imperializmus veresége után erre az útra lépett számos európai és ázsiai ország. Ezek az országok a világ első szocialista nagyhatalma, a Szovjetunió köré tömörültek és a történelemben páratlan testvéri szövetséget teremtettek, amelynek célja egy magasabbfokú harmonikus társadalmi rendszernek — a kommunizmusnak — felépítése. E nagy szövetség növekedése és konszolidálódása a szocialista világgazdasági rendszer létrejöttére vezetett, amelynek részét képezi a szocialista tábor országainak világpiaca. Ez a rendszer, amely megszilárdul és emelkedő vonalon gyors ütemben fejlődik, alapjában különbözik a kapitalista világgazdasági rendszertől, amely történelmileg elfajult és szüntelenül hanyatlik. A szocialista tábor országai új gazdasági törvények alapján fejlődnek. Ezekben az országokban azelőtt nem ható mozgató erők léptek működésbe. Egyre teljesebb mértékben nyilvánulnak meg az új társadalmi és állami rendszer grandiózus előnygi. A szocialista tábor testvéri együttműködésének folyamatában létrejötte nemzetközi kapcsolatok új típusa. Általánosan ismert tény, hogy a szocialista tábor országai a gazdasági és technikai fejlődés különböző fokán állanak. A kapitalizmus alatt ez az eltérés arra adott indítást, hogy a gazdaságilag erős államok leigázzák a kevésbé fejlett országokat. A' szocializmusban az ilyen viszonyok teljesen kizártak. A szocialista országok közötti kapcsolatok a teljes egyenjogúságon, a területi sérthetetlenség tiszteletben tartásán, az állami függetlenség és szuverenitás megőrzésén, az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson alapulnak. Az egyes országok történelmi múltjából származó összes különbségek, az országok nemzeti sajátosságaiból, különböző gazdasági fejlődési fokából származó eltérések ellenére a szocializmus világrendszerének résztvevőit egységes cél, közös létérdekek fűzik egybe — mindnyájan a szocialista társadalom felépítésének útján haladnak. A szocialista tábor országai államrendszerének rendíthetetlen alapja a termelőeszközök közös tulajdona, a szocialista termelési viszonyok, aminek alapján teljesen felszámolták az embernek ember által való kizsákmányolását. Ezt a történelmi feladatot a Szovjetunióban már teljesen megoldottuk. A szocialista gazdaság tervszerű jellege kizárja a termelési anarchiát és az ártalmas gazdasági válságokat, amelyek a kapitalizmus sajátjai. A szocialista országok közötti kapcsolatok az elvtársi együttműködésen és kölcsönös segélynyújtáson épü'nek. Ez lehetővé teszi a múltban jazdaságilag kevésbé fejlett országoknak a fejlett országok színvonalára való emelését és egyes nemzetek gazdasági és kulturális elmaradottságának teljes felszámolását. A szocialista nemzetközi munkamegosztás alapján minden egyes országnak lehetősége nyílik természeti gazdaságának leghatékonyabb felhasználására, népgazdaságának gyors fejlesztésére és ezzel a nép életszínvonalának szüntelen emelésére. Ebben rejlenek a szocialista nemzetközi munkamegosztásnak, a gazdasági tevékenység egybehanÜJ SZÔ 1957. február 14. és tántoríthatatlan megvalósításának a szovjet állam külpolitikájában — amely a nemzetközi f<- zültség enyhítésének, valamint az államok közötti aktív együttműködés ápolásának irányvonala — szervesen kell Az új termelési módszer előnyei, a szabad országok testvéri együttműködése és kölcsönös segítsége, kapcsolataiknak egyre nagyobbfokú megszilárdítása döntő előfeltétele a szoj.alista tábor valamennyi állama rohamos gazdasági fejlődésének, a nép jóléte és kultúrája szüntelen orpeikedésének. Elegendő rámutatni arra, hogy 1956-ban a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ipari termelése több mint négyszeresen meghaladta a háború előtti színvonalat, míg a kapitalista országok termelése csupán 90 százalékkal emelkedett. 1956-ban az ipari termelés háború előtti színvonalát a Német Demokratikus Köztársaságban 2,2-szeresére' emelték, Csehszlovákiában töbo mint 2,7-szeresére, Romániában csaknem 3,3-szeresére, Magyarországon 3,2szeresére, Lengyelországban több mint ötszörösére, Bulgáriában több mint hatszorosára, Albániában f.több mint tizenegyszeresére stb. Az ipari fejlődésben óriási haladást ért el a nagy Kína. Számos iparágat újonnan építettek és építenek és elsőrendű technikai alapokra helyeznek. Az utóbbi öt évben a szocialista országok ipari fejlődésének gyorsasága 2,6-szeresen meghaladta a tőkés országok ipari fejlődésének gyorsaságát. Az imperialisták minden erejükből arra törekszenek, hogy megakadályozzák a szocialista államok fejlődését. Ezt a célt szolgálja elsősorban a szabad államok gazdasági diszkriminációjának amerikai politikája, a népi Kínával való kereskedelmi tilalom, az összes szocialista országokra gyakorolt gazdasági nyomás. A szocialista tábor egységének aláaknázására és megbontására irányuló törekvésükben az imperialisták felhasználják a sovinizmust, a szűkkeblű nacionalista érzéseket és a múlt egyéb csökevényeit, amelyek még egyes országokban fennmaradtak. Igyekeznek széthúzást kelteni a szocialista országok között azáltal, hogy többek között támogatják az úgyneösszekapcsolódnia a legfőbb éberség állandó betartásával, hogy a kommunizmus ellenségeinek intrikái ne akadályozhassák meg békés alkotó munkánkat. vezett „nemzeti kommunizmus" gondolatát, amelyet az utóbbi időben terjesztenek. De mindezek a kísérjetek kudarcra vannak ítélve, mert a szocialista országok kölcsönös kapcsolataiban nincsenek és nem is lehetnek leküzdhetetlen ellentétek és ellentétes érdekek. Természetesen, a nemzetek nagy családjának életében nem lehet elkerülni bizonyos hibákat, nehézségeket és fogyatékosságokat. Mihelyt azonban e fogyatékosságokat és hibákat feltárják, leküzdik őket és felszámolják. Az SZKP XX. kongresszusa történelmi határozataival összhangban a Szovjetunió konnánya megfelelő intézkedéseket tett, hogy kiküszöböljön minden súrlódást és a nézeteltérések keletkezésének minden lehetőségét a testvéri országok kölcsönös kapcsolataiban. 1956. október 30-án közzétették: „A Szovjetunió kormányának deklarációját a Szovjetunió és a többi szocialista államok barátsága és együttműködése fejlesztésének és további szilárdításának alapjairól", amely pontosan megfogalmazza a proletár internacionalizmusnak a szocialista tábor országai testvéri együttműködésének jelenlegi fejlődési szakaszában érvényesített elveit. E deklaráció keretében a szovjet kormány az utóbbi hónapokban tárgyalásokat folytatott a Lengyel Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Kínai Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság kormányaival. Ezeken a szívélyes baráti légkörben, a teljes kölcsönös megértés és őszinteség jegyében lefolyt tárgyalásokon alaposan és sokoldalúan megtárgyalták a szovjet állam és a többi szocialista államok közötti kapcsolatokat. Olyan határozatokat hoztak, amelyek biztosítják a politikai, gazdasági és kulturális együttműködés további javulását és fejlődését. A tárgyalások eredményei újból meggyőzően megmutatták az egész világnak a szocialista államok szövetségének megbonthatatlan barátságát és tömörségét. elégedéssel állapította meg, hogy az 1950-ben megkötött baráti, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés óta a Szovjetunió és Kína baráti kapcsolatai és együttműködése minden téren fejlődött. A Szovjetunió és Kína nemzetei örök Időkre egy egésszé fonjak egybe. A két állam kijelentette, hogy az összes szoc'alista országokhoz a testvéri barátság és a kölcsönös segélynyújtás kötelékei fűzik, kijelentették, hogy a szocialista országok egységének megbontására törő imperialista agresszív erők összes provokációi a legerélyesebb ellenállásba ütköznek. Mao Ce-tung elvtárs a szocialista országok barátságának alapját képező nagy elveket a következőképpen jellemezte: „E barátságszülte erfk korlátlanok, kimeríthetetlenek és valóban legyőzhetetlenek. Reszkessen minden imperialista agresszor és háborús gyújtogató nagy barátságunktól." A XIX. század közepén Marx egy német misszionáriusról beszélt. Ez a misszionárius húsz évig élt Kínában A nemzetközi helyzet elemzésekor természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül az erőviszonyokban bekövetkezett áttolódást, amire a kapitalista táboron belül az utóbbi időben sor került. Vlagyimir Iljics Lenin rendkívül mélyrehatóan feltárta a kapitalizmus fejlődése utolsó végleges stádiumának fő törvényszerűségeit. Bebizonyította, hogy az imperializmus korszakában a tőkés országok egyenlőtlen fejlődésének, az ugrásszerű fejlődésnek törvénye alapján gyökeres változások következnek be a különféle imperialista hatalmak gazdasági és katonai erőinek kölcsönös viszonyában. Ezek a változások azután újból elkerülhetetlenül kiélezik az imperialistáknak a gyarmati uralom és a befolyási övezetek új felosztásáért vívott harcát. A múlt 1956-os év szemléltetően megmutatta a kapitalista tábor belsejében az erők megoszlásában növekvő változásokat. Egyre jobban erősödik az Amerikai Egyesült Államok uralkodó helyzete; érezhetően gyengülnek Nagy-Britannia és Franciaország nemzetközi pozíciói; jelentékenyen növekszik Nyugat-Németország szerepe; erőre kap Japán. Mindez az imperialisták belső ellentéteinek elmélyülésére és kiéleződésére vezet. Az USA uralkodó helyzetének megerősödése a kapitalista világban és Naqy-Britannia, valamint Franciaország nemzetközi pozícióinak gyengülése ugyanazon éremnek két oldalát mutatja. Ismeretes, hogy az USA módszeresen támadja az imperialista preferenciós célok brit rendszerét és igyekszik útjából eltakarítani a ster- • lingövezet gátját. A brit birodalomba és a Francia Unió tengerentúli területére nemcsak árucikkeivel tör be, hanem ezekre a területekre egyre nagyobb méretekben kiviszi tőkéjét is. Különösen kiéleződött és nagy feszültséget ér el az USA és a NagyBritannia közötti harc a Közel- és a Közép-Keleten. A háború után az USA ezen a területen Nagy-Britanniát megfosztotta a kőolajtermelésben levő kulcspozícióitól. Például 1937-ben az USA-ra a Közel-Kelet kőolajtermeléés ahogy ő mondotta, ott „lázongó csőcseléket" átott, hallotta az embereket ártól beszélni, hogy egyesek nyomorban élnek, mások pedig gazdagon és azt követelték, hogy a javakat másképp osszák el. Amikor azután a misszionárius hallott az európai szocializmusról, a következő következtetésre jutott: „Látom, hogy ez elől az ártslmas tanítás elől sehová sem lehet menekülni. „Marx ezzel kapcsolatban feltette a kérdést, vajon nem következik-e be, hogy bizonyos idő múltán az eurjpai reakciósok, ha eljutnak a nag„ kínai falig, annak kapuin a :övetkező feliratot fogják olvaíni: „Kínai Köztársaság, Szabadság, Egyenlőség, Testvériség." (Marx művei 7. kötet). És valóban, száz év múltán az európai reakciósok nagy Kína kapuin a következő feliratot olvassák: „Kínai Népköztársaság". Itt az a párt tartja kezében az államhatalmat, amely lobogójára Marx és Lenin halhatlan tanait tűzte. Most az európai és amerikai reakciósok valóban azt mondhatják, hogv a kommunizmus legyőzhetetlen eszméi elől nincs hová menekü'ni! Lenin nem hagyott kőt kövön a burzsoá szociológusok és nemzetgazdászok azon apologetikus elméletéből, amely szerint a kapitalizmus fejlődése állítólag az egymással versenyző tőkés hatalmak közötti harc megszűnésére vezethet valamilyen „ultraimperializmus" frázisához, az imperialisták belső ellentéteinek enyhüléséhez. Az élet teljesen megerősítette, hogy Lenin igazsága érvényes a jelenlegi új viszonyokra is. A szocialista világrendszer megalakulása jelentősen leszűkítette a tőkés kizsákmányolás övezetét. Ezzel egyidejűleg fokozódott az imperializmus gyarmati rendszerének széthullása. Ezek a körülmények nemcsak nem gyengítik, hanem ellenkezőleg, erősítik a kapitalizmus egyenlőtlen törvényszerűségének hatását. sének csak mintegy 13 százaléka jutott, Nagy-Britanniára pedig több mint 80 százaléka. Most ez a kép alapjában megváltozott. 1956-ban az USA a közel-keleti kőolajfejtésnek csaknem 60 százalékát ellenőrizte, míg Nagy-Britannia alig egy harmadát. A Közel-Kelet a két régi, meggyengült gyarmati birodalomnak — Nagy-Britanniának és Franciaországnak — az új, erősebb birodalom — Amerika ellen vívott szívós harcának színterévé vált. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország természetesen egyek abban a törekvésben, hogy elnyomják až arab nemzetek nemzeti felszabadításáért és függetlenségéért küzdő mozgalmát. Az USA azonban ezt úgy akarja elérni, hogy végül is ö uralja az adott körzet összes kőolajforrásait és stratégiai pontjait. Ebben az értelemben nagyon jellemző az USA külügyminiszterének nemrégen tett nyílt kijelentése. Dulles a Közép-Keletről azt mondoAa: „Én személyesen nem szeretném, ha mellettem — jobbról és balról brit és francia katonák állnának." Mint ismeretes, ez a kijelentés felháborodást keltett Párizsban és Londonban. (Sepilov elvtárs beszédének befejező részét lapunk holnapi számában közöljük). Az egység és testvéri együttműködés a legfőbb nemzetközi követelmény Mivel az imperialisták fokozzák aknamunkájukat a szocialista tábor országai ílien, különös jelentőséget ölt a szocialista államok egységének és testvéri együttműködésének további megszilárdítása. A szocializmus valamennyi harcosának az egység és a testvéri együttműködés a legfőbb internacionális követelmény. Minden olyan tett, amely megsérti e követelményt, egyben a békének, demokráciának és a szocializmusnak árt. A jelenlegi helyzetben, amikor megnyilvánul az i-nperialista hatalmak agresszív tömbjeinek működése és fokozódik főleg az imperializmus fő katonai csoportosulásának — az Északatl'ffl'.i Tömbnek — amelybe a remilitarizált Nyugat-Németország is tartozik - háborús készülődése, a szocialista tábor országai e helyzetben kénytelenek voltak kölcsönös katonai szövetséget kötni a varsói szerződés keretében, és mindaddig, amíg fennállnak imperialista tömbök, míg fel nem számolják az idegen területeken levő külföldi katonai támaszpontokat, valamennyi szocialista államnak szent kötelessége megszilárdítani a varsói szerződés szervezetét. Képviselő elvtársak, a szocialista tábor hatalmának legfontosabb részét alkotja a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti barátság, ahhoz a népi Kínához fűződő barátság, amely határozottan építi a szocializmust és rendületlenül halad a haladás és felvirágzás útjáp Mi szovjet emberek büszkék vagyunk a kínai nép ragyogó sikereire. A két szocialista nagyhatalom barátsága és testvéri szövetsége valamennyi nemzet békéjének és biztonságának oltalma. mert valóban csak az utolsó cseppnyi eszét elvesztett ember merészelne kardot rántani a szocializmus hatalmas erődítménye ellen, amelynek kilencszáz r. illió ember a védelmezője és amelynek élén Kína és a Szovjetunió testvérnemzetei állanak. A nemrégen lefolyt moszkvai tárgyalások végén szovjet kormány és a Csou En-laj elvtárs vezette kínai kormányküldöttség óriási megII. A szocialista tábor a béke és a nemzetek biztonságának fő bástyája volt és marad golásának, a termelés egyes országok gazdasági sajátosságaira való tekintettel történő szakosításának és kooperációjának nagy előnyei. A szocialista tábor növekvő ereje minden egyes szocialista állam szabadsága, függetlensége és szuverenitása legszilárdabb és legmegbízhatóbb biztosítéka és ezért mindegyik szocialista államnak létérdeke az egész szocialista tábor megszilárdítása és fejlesztése. így nyilvánul meg a szocialista nemzetek szövetségében a proletár internacionalizmus nagy, éltető ereje, amely harmonikusan egy egésszé fűzi össze az egyes szocialista országok nemzeti érdekeit a szabad nemzetek szövetségének közös érdekeivel, az összes dolgozók érdekeivel egybetömöríti őket a béke, a demokrácia és a szocializmus nagy eszméi teljes győzelméért folytatott harcban. Lenin azt írta: „Amíg nemzeti és állami különbségek állnak fenn a nemzetek és országok között — és ezek a különbségek még nagyon, nagyon sokáig fennmaradnak, a proletár diktatúra világviszonylatban való megvalósítása után is — az összes országok kommunista munkásmozgalmai nemzetközi taktikájának egysége nem a sajátosságok, a nemzetiségi eltérések felszámolását követeli meg (ez a jelenlegi pillanatban értelmetlen ábrándozás), hanem a kommunizmus alapvető elveinek olyan érvényesítését (szovjet hatalom és a proletariátus diktatúrája), amely ezeket az elveket helyesen átformálja a részletekben, helyesen idomítja és alkalmazza a nemzeti és nemzetiségi sajátosságokra." (Lenin Művei, 31. kötet.) Ha tehát helyesen tekintünk az egyes országok nemzetiségi' és nemzetállami sajátosságaira, ez nemcsak, hogy nem vezet elszakadásra, hanem ellenkzőleg, hozzájárul a szocialista országok tömörüléséhez, egyre szoroI sabb közeledéséhez. A szocialista tábor országainak rohamos gazdasági fejlődése A tőkés viíág erőinek megoszlásában bekövetkezett változások A szocialista országok politikájának alapköve Elvtársak! A szocialista tábor öszsz-.es országait egybefűzi a béke megvédésének feladata. Bulgária, Magyarország, Románia, a Szovjetunió, Csehszlovákia kommunista és munkáspártjainak, valamint kormányainak képviselői a nemrénen tartott budapesti tanácskozásukon kijelentették, hogy „készek a szocialista rendszer erejét és sajá .efolyásukat felhasználni arra, hogy meghiúsítsák az 'agresszív köröknek „ nemzetközi légkör további kiélezésére, a lázas fegyverkezés fokozáséra, és a háborús pszichózis szítására irányuló kísérleteit." Ugyanezt az elszántságot erélyesen kifejezésre juttatták a szovjet-kínai, a kínai-legyei és a kínai-magyar tárgyalások során, valamint a Szovjetunió ts Lengyelország kormánküldöttségei, a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és Romániai, a Szovjetunió és Csehszlovákia küldöttségei között folytatott tárgyalásokon. Mondottam már, hogy a Szovjetunió kormánya törekvéseinek köszönhetően, amelyekhez hozzájárult a jugoszláv kormány is létre jött a Szovjetunió és I a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság közötti kapcsolatok normalizálása. Továbbra i<- megfelelő intézkedéseket fogunk tenni a szovjet-jugoszláv kapcsolatok fejlesztésére a barátság és egyenjogúság alapján. Ez azonban most főleg a Jugoszláv Köztársaság vezető ténye-őitől függ, mert Jugoszláviában i.iéo "lindig gyűlölködés nyilvánul meg. sőt egyes elemek egyenes támadásokat intéznek a Szovjetunió a több népi demokratikus rszág ellen. Ez bánt minket, mert bizonyos, hogy ezek a tények közös ügyünk arára vannak. Képviselő elvtársak! A szocialista államok politikájának alapköve a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása, a békés nemzetközi együttműködés érdekeinek megvédése az agresszív körök minden támadása ellen. A kapitalista világ uralkodó köreinek maga az élet mutatja meg a számukra egyedül ésszerű és lehetséges kiutat: Hagyjanak fel végre a „kommunizmus kiszorítására" irányuló minden törekvéssel, lépjenek a különböző szociális rendszerű államok békés egymás mellett élésének útjára. Ha a nemzetközi politikában győz ez az elv. akkor fennmarad és megszilárdul a béke. Ili. A fő kapitalista hatalmak közötti ellentétek elmélyülése