Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-13 / 44. szám, szerda

f Moszkva (ČTK) — A. A. Szmirnov, a Szovjetunió Német Szövetségi Köztársaságbeii rendkívüli és meghatalmazott nagykövete február 8-án felkereste K. Adenauer szövetségi kancellárt és átadta neki N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének üzenetét. Az üzenet így szól: N. A. BULGANYIN OZHNETE K. ADENAUERNEK A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között baráti kapcsolatokat és békés együttműködést kell teremteni Tisirtelt szövetségi kancellár úr! Nagy kövestünk visszatér Bonnba és én megbízom őt, hogy adja át önnek ezt az üzenetet, amely egyes nézeteket tartalmaz a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok további fejlődéséről. Több mi^t egy év múlott el azóta, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségei között Moszkvában széleskörű és őszinte tárgyalás folyt, amelynek alapján országaink között diplomáciai kapcsolatok jöttek létre. Országaink küldöttségei megegyeztek abban, hogy ezzel új korszak alapjait fektetik le a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok terén az európai béke és biztonság érdekében. Abból indultunk ki, hogy a rendszeres diplomáciai kapcsolatok felvétele hozzájárul az országaink közöttt kölcsönös megértés és együttműködés fejlesztéséhez és elősegíti a Szovjetuniót, a Német Szövetségi Köztársaságot, valamint más államokat érdeklő megoldatlan kérdések elintézését. A moszkvai tanácskozásainkat jellemző őszinteséggel szeretném önnek megmondani, szövetségi kancellár úr, hogy kollégáim és én nem vagyunk megelégedve azzal, ahogyan országaink kapcsolatai a diplomáciai kapcsolatok felvétele és a nagykövetségek létesítése után fejlődtek. Ogy véljük, sok kedvező körülményt nem hásználtunk ki a kölcsönös megértés és együttműködés fejlesztésére. Nem titkolom azt sem, aggodalommal figyeljük, hogy Németországban külföldi támogatással hogyan aktivizálják azokat az erőket, amelyek meg akarják gátolni az országaink közötti kapcsolatok javulását és a Szövetségi Köztársaságot a háborús kalandok veszedelmes útjára akarják terelni. Aszerint, ahogyan a Német. Szövetségi Köztársaság küldöttsége a moszkvai tanácskozások alkaimával nyilatkozott, azzal az ellenvetéssel élhetne Ön, hogy Nyugat-Németországban nincsenek olyan erők és politikusok, akik agresszív háborút akarnának. Látji* azonban, milyen szerepet szánnak az Északatlanti Tömb szervezői a Német Szövetségi Köztársaságnak és fegyveres erőinek. A Német Szövetségi Köztársaságot a német népnek idegen érdekeket szolgáló agresszív háborúra akarják felhasználni. Nem osztozunk azokban a nézetekben sem, amelyeket egyes nyugatnémet körökben fejtettek ki, hogy hatalmas fegyveres erők létrehozása és atomfegyverekkel való felszerelése állítólag'megszilárdítja a Német Szövetségi Köztársaság külpolitikai helyzetét. Véleményünk szerint ennek az ellenkezője igaz. A fegyverkezésre fordított minden új milliárd, és minden új hadosztály csupán bonyolulttá teszi a Szövetségi Köztársaság külpolitikai helyzetét, fokozza a bizalmatlanságot és gyanút ezen országgal szemben, más államok, különösen szomszédjaik részéről. Mindez csak eltávolítja a Német Szövetségi Köztársaságot a német nép nemzeti fő problémájának megoldásától — a német demokratikus állam, egységének megteremtésétől. Nem azért írok önnek ilyen egyenesen, mintha országunk félne a Német Szövetségi Köztársaságban újonnan alakult hadseregtől, hanem azért, mert az európai béke sorsáért való aggodalom és felelősségérzet vezérel minket. Az európa béke a szovjet és a német népkapcso ataütóí f«gg Amikor Ön Moszkvában azt mondotta nekünk, hogy a német nép 'borzalommal gondol a háborúra és káros következményeire, és hogy a német nép számára a legnagyobb boldogság a béke, megértettűk ezt, mert tudjuk, mennyi szenvedést élt át a német nép és milyen áldozatokat szenvedett a két világháborúban. Megértjük, hogy gyűlöli a háborút és békés életre törekszik. A német nép ugyancsak jól tudja, milyen hatalmas károkat szenvedett a szovjet nép és milyen áldozatokat hozott az első, és főképp a második világháborúban. A múlt háborúban a szovjet és a német nép szenvedett a legtöbbet. A haza legjobb fiainak és leányainak milliói vesztették életüket, elpusztultak a városok és falvak tízezrei, óriási anyagi és kulturális értékek semmisültek meg — ezt kellett elszenvednie a két ország népeinek és más nemzeteknek. Hát meg lehet-e erről feledkezni? Ogy véljük, hogy ezen történelmi tanulságról való megfeledkezés bűntett volna. És ezért szilárdan meg vagyunk győződve, hogy ahhoz, hogy ez soha többé meg ne ismétlődjék és hogy biztosítsuk az európai békét, a szov' jet és a német nép között szilárd ba> ráti kapcsolatokat és békés együttműködést kell teremteni. Hogy Európában béke, vagy háború lesz-e, elsősorban attól függ, hogyan fognak fejlődni a mi nemzeteink kap csolatai. És ezért kormányainknak tudatosítaniok kell a felelősségüket mind országaink, mind az európai béke sor sáért. Ennek. — méltán mondhatjuk — döntő jelentősége van a világbéke megőrzésére. A keletkezett helyzet gondos mérlegelése után kollégáim és én arra a következtetésre jutunk, hogy mind a szovjet, mind a német nép létérdeke megkívánja, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok terén határozott fordulat álljon be és hogy a kölcsönös bizalmatlanság, sőt bizonyos ellenségeskedés helyére a bizalom és barátság lépjen. Erre megvannak a lehetőségek, amelyek távolról sincsenek kimerítve. Az agresszió útja káros a Német Szövetségi Köztársaságra Országaink közötti kapcsolatainkban csakis ilyen változás biztosíthatja, hogy a két ország nagy nemzetei — a szovjet és a német nép — már sohasem lesznek kénytelenek erőiket és gazdagságukat pazarolni és kölcsönösen gyengíteni egymást. Tudjuk, hogy vannak olyan erők, amelyek mindenképpen gátolják a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti rendszeres kapcsolatok fejlődését. Ezek az önző céljaikat követő erők a Szövetségi Köztársaságot a Szovjetunió és más szocialista országok elleni ellenségeskedésbe és katonai összetűzésre uszítják. Ezt elég meggyőzően igazolják azok a követelések, hogy a Német Szövetségi Köztársaság sürgősen alakítson fegyveres egységeket, hogy fokozza fegyverkezési kiadásait és külföldi haderőket tartson területén. Ezért volt szükséges 10 évre előre meghatározni a külföldi katonaság további tartózkodását a Szövetségi Köztársaság területén. És nemcsak ez, az utóbbi időben közvetlen előkészületek folynak a nyugatnémet területnek az atomháború felvonulási területté alakítására. Mindezt a Szovjetunió vélt agressziójára vonatkozó kifogásokkal igyekeznek leplezni. Ez azonban csak ürügy. A Német Szövetségi Köztársaságot agresszióba, olyan útra sodorják, amely káros reá és amelynek nincs semmi köze a német nép valódi érdekeihez, amelyek elválaszthatatlanok az európai béke és biztonság érdekeitől. Könnyű megérteni, hogy azoknak, akik a Német Szövetségi Köztársaságot a háború útjára akarják terelni, a legkevésbé sem fekszik szívükön a német nép sorsa és érdeke. Nyilvánvalóan abban bíznak, hogy elkerülik az atomháború hátrányait és hogy.a Német Szövetségi Köztársaságot teszik ki a háború veszedelmének abban a reményben, hogy sikerül nekik idegen kézzel kikapartatni a gesztenyét a tűzből, felhasználhatják a földrajzi fekvésük előnyét és büntetlenül rejtőzhetnek a világ meszsze tájain. Emellett azonban megfeledkeznek arról, hogy a technika hatalmas fejlődésének évszázadában már ilyen elérhetetlen messzi távolságok nem léteznek. Reméljük azonban, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban túlsúlyba jutnak a nemzeti hazafias erők, amelyek nem engedik, hogy az országot háborús kalandba sodorják. A német nép az utolsó azok között, akiknek érdeke lenne ismét a Szovjetunió iránti ellenségeskedés útjára lépni, arra az útra, amelyen Németország mindent elveszíthet, de semmit sem nyerhet. Hiszen a múltban a legelőrelátóbb német államférfiak nem indokolatlanul ébredtek tudtára a németorosz kapcsolatok megszilárdítása nagy jelentőségének és ezért határozottan elítéltek minden kísérletet, amely Németország és Oroszország közötti ellenségeskedés szítására törekedett. A Szövetségi Köztársaság kormánya előtt ismeretes, hogy a szovjet kormány politikájának alapja a béke és valamennyi állammal való együttműködés függetlenül belpolitikai rendszerüktől. Szilárdan meg vagyunk győződve, hogy minden nemzetközi problémát, vitát és ellentétet meg lehet oldani az érdekelt országok közötti tanácskozás, a béke útján és nem háború útján. A Szovjetuniót a Német Szövetségi Köztársasággal és más országokkal való kapcsolataiban tántoríthatatlanul ezek az elvek vezérlik. Meg vagyunk győződve arról, hogy Németország dicsőségét és a német nép alkotó géniuszának teljes kifejlesztését csakis békés fejlődés útján lehet elérni. Ma szavaz a politikai bizottság az algériai kérdésben New York (ČTK) — Az ENSZ közgyűlésének politikai bizottsága február 11-én folytatta az algériai kérdés vitáját. Mihai Magheru román küldött elítélte Franciaország algériai álláspont ját, amely mint tipikusan gyarmatos! tó a múlt század maradványainak megnyilvánulása. Rámutatott, hogy az algériai háború és az Egyiptom elleni agresszió között közvetlen összefüggés áll fenn. Franciaország mindkét esetben mint gyarmatosító nagyhatalom viselkedik. Ikramullah asszony, Pakisztán képviselője hangsúlyozta, hogy országa ugyan mély tisztelettel viseltetik Franciaország iránt, azonban Pakisztán határozottan síkraszáll amellett, hogy tiszteletben kell tartani az algériai nép vágyait, mert „nem Franciaország, hanem az illető ország népe van hivatva sorsáról dönteni". Roberto Aldunate chiliéi küldött Franciaország politikája mellett foglalt állást. L. J. Kizj, az Ukrán SZSZK küldötte elutasította azt a nézetet, hogy az ENSZ nem illetékes az algériai kérdésben. Franciaország algériai álláspontját tipikusan imperialistának és gyarmatosítónak nevezte. Percy Spence új-zélandi küldött és M. C. de Freltas-Valle brazil küldött védelmezte Franciaország álláspontját. A- délutáni ülésen kilenc szónok szólalt fel, közöttük Josef Ullrich, a csehszlovák küldöttség vezetője is. Rámutatott arra, hogy a francia kormány az algériai nemzeti felszabadító mozgalom elnyomására irányuló politikát űzött. A hadműveletek folytatása csupán az algériai nép szenvedésének fokozására és vérontására vezet és veszélyezteti a nemzetközi békét. A mai helyzet okát abban látják, hogy Franciaország még mindig vonakodik elismerni, hogy a sokszor ígért és nem teljesített reformok ideje viszszavonhatatlanul elmúlt. Az algériai gyarmatosító rendszer erőszakos fenntartása azon erők érdeke, amelyek az Északatlanti Tömb támadó politikáját irányítják, nem akarják elveszíteni algériai katonai támaszpontjaikat és a természeti kincseket. Az adott helyzetben — mondotta Josef Ullrich —, az ENSZ közgyűlésének fel kellene szólítania Franciaországot és Algéria népét, kezdjenek azonnal tárgyalásokat az ellenségeskedés megszüntetésére és a vitás kérdések békés megoldására az ENSZ alapokmányával összhangban. A csehszlovák küldöttség úgy véli, hogy az ENSZ pozitív szerepet tölthet be az algériai kérdés megoldásában. K. V. Kiszelev, Bjelorusz küldött beszédében rámutatott arra, hogy „az Északatlanti Tömb fegyvereivel akarják az algériaiakat mesterségesen nyomorban és tudatlanságban tartani, hogy engedelmes és olcsó munkaerők legyenek". Chuda Praszad Sharma nepáli küldött teljes mértékben támogatta a bjelorusz küldött álláspontját. Abdel Monem Rifai, Jordánia képviselője az algériai-francia vitás kérdést a nemzeti felszabadító mozgalom és a gyarmatosítás között fennálló konfliktusnak minősítette. Dimce Belovszki jugoszláv küldött kijelentette, hogy tárgyalásokat kell folytatni az algériai nemzeti felszabadító mozgalom képviselőivel a fegyverszünet feltételeiről, amelyek alapot szolgáltatnának a probléma végleges megoldáséra. A következő ülésen Uruguay, Columbia, Bulgária, Salvador, India és Libanon képviselői szólalnak fel. Felszólalásaik és Pineau francia külügyminiszter zárőbeszéde után az ENSZ közgyűlésének politikai bizottsága rátér a határozati javaslatok feletti szavazására. Az ENSZ közgyűlése politikai bizottságához egyelőre csak 13 ázsiai és arab ország csoportja terjesztett elő határozati javaslatot, amelyhez a legutóbbi hírek szerint India is csatlakozott. A sokoldalú kapcsolatok lehetőségei fennállanak Nem nevezhető túlzásnak, ha azt állítom, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között megvannak a mindkét félre nézve kölcsönösen előnyös, sokoldalú gazdasági kapcsolatok széleskörű fejlesztésének lehetőségei. A Szövetségi Köztársaságnak sokoldalúan fejlett ipara van és számíthat kiterjedt előnyös megrendelésekre a Szovjetunió részéről. A Szovjetunió ugyancsak nagy lehetőségekkel rendelkezik áruinak a Német Szövetségi Köztársaságban való eladását illetőleg, ami mind iparának, mind mezőgazdaságának érdeke. A Német Szövetségi Köztársasággal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének kérdését azért hozzuk fel, mert a Szovjetunió az ilyen kapcsolatok fejlesztését az államok közötti politikai kapcsolatok javítása megbízható alapjának tartja. Hangsúlyozni kívánom, hogy amikor az országaink közötti jó kapcsolatok felvételének elkerülhetetlenségéről és előnyösségéről beszélünk, mindig abból indulunk ki, hogy az ilyen kapcsolatok fejlesztésének nem kell káros befolyással lenni a Szovjetunió, vagy a Szövetségi Köztársaság más államokkal fenntartott kapcsolataira. Ellenkezőleg, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kölcsönös baráti kapcsolatok csakis hozzájárulhatnak a két ország nemzetközi kapcsolatainak további kibővítéséhez, amelyek közös célt — a béke megszilárdítását szolgálják. Erről szilárdan meg vagyunk győződve. A kölcsönös hzalo i megerősítése elősegítené Né- etország egyesítését Az országaink közötti bizalom megerősítése és a baráti együttműködés felvétele kétségkívül hozzájárulna a német nép nemzeti fő feladata megoldásához — Németország egyesítéséhez. A szovjet emberek teljes mértékben megértik, hogy mind Németország keleti, mind nyugati részén élő németeknek érdekük országuk nemzeti egységének felújítása. E törekvések iránt rokonszenvvel viseltetünk és készek vagyunk — mint ezelőtt is —, a német népnek teljes támogatást nyújtani nemzeti fő feladatának megoldásában. Németország egyesítése azonban mindaddig nem halad előre, amíg olyan irányú kísérletek mutatkoznak, hogy mellőzzék a két német állam létének elismerését. Az élet mind világosabban igazolja, hogy a német problémát megbízhatóan csakis a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közeledése alapján lehet megoldani. Ugyancsak teljesen világos az is, hogy Németország egyesítését nem mozdítja elő Nyugat-Németország újrafelfegyverzése, a nyugatnémet lakosság demokratikus jogainak korlátozása és az ellenséges politika folytatása S Németországgal szomszédot békeszerető államokkal szemben. Több nehézséget kell leküzdeni, hogy elérkezzen Németország egyesítésének napja. Szükséges, hogy minden érdekelt állam egyesítse erőfeszítéseit e cél elérésére. Minél gyorsabban történik ez, annál jobb. A szovjet kormány kész a két német állam kormányait támogatni Németország egyesítésében. Engedje meg, hogy kifejezzem azt a meggyőződésemet, hogy az országaink közötti kapcsolatok javulása ezért is nagyon hasznos lesz. Figyelmeztetni szeretném Önt a Szovjet kormány 1956. november 17-i javaslataira, amelyek a leszerelésre és a nemzetközi feszültség enyhítésére vonatkoznak. E javaslatokat annak idején elküldtük a Német Szövetségi Köztársaság kormányának. Ezek a javaslatok — amint ismeretes — az intézkedések egész sorát, közöttük Németországot érintő intézkedéseket is tartalmaznak. Megvalósításuk a szovjet kormány nézete szerint döntő jelentőségű lenne az európai helyzet javulására. Ogy véljük, elérkezett az ideje annak, hogy a két ország kormányai az 1955. évi moszkvai tanácskozások során elért közös határozatokkal teljes összhangban konkrét lépéseket tegyenek a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok lényeges javítására. Mindkét államnak azokra a szerény, azonban hasznos tapasztalatokra kell támaszkodnia, amelyeket a kölcsönös kapcsolatoknak különböző téren történt fejlesztésében szerzett. A kölcsönös kapcsolatok időszerű kérdései Különösen olyan időszerű kérdésekről lehetne tárgyalni, mint a két ország közötti árucsereforgalom, kereskedelmi szerződések megkötése, a kulturális és tudományos-technikai együttműködésről szóló konvenció, a konzuláris konvenció megkötése, amely meghatározná a felek jogait állampolgáraik érdekeinek védelmezésében és amely megkönnyítené a polgárok repatriációjával összefüggő kérdések megoldását. Szeretném egyúttal hangsúlyozni, hogy nem tartjuk helyesnek kapcsolatainkat csakis gazdasági, kulturális és tudományos-technikai együttműködésre korlátozni. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a német nép véleményének a nemzetközi fő problémák megoldásában. A Német Demokratikus Köztársaság kormányával már tárgyaltunk és kölcsönösen megegyeztünk a legfontosabb kérdésekben. Ezek: a leszerelés, az európai biztonság biztosítása és további olyan problémák, amelyek megoldása mind a szovjet, mind a német nép érdeke. Ogy véljük, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság álláspontjának közeledése e kérdések tekintetében nagyon hasznos volna. Reméljük, hogy a szövetségi kormány ezeket a nézeteket a baráti és alkotó együttműködés szellemében megvitatja. Természetesen kollegáim — a szovjet kormány tagjai — és én örömmel fogjuk átvizsgálni azokat a javaslatokat, kancellár úr, amelyeket előterjeszt a két ország közötti kapcsolatok megszilárdítása érdekében és létérdekeinkkel összehangban. Tisztelettel N. A. BULGANYIN Szaud király Spanyolországban tárgyal Madrid (ČTK) — Szaud király, Szaúd-Arábia uralkodója február 10én USA-beli hivatalos látogatása után 5 napra Spanyolországba érkezett. Röviddel megérkezése után találkozott Franco tábornokkal és február 11-én Ben Jusef marokkói szultánnal tanácskozott. Szaud elfogadta a szultán meghívását Marokkóba, ahova előreláthatólag február 15-én utazik. Szaud király Líbiába is ellátogat. A DPA ügynökség madridi tudósítójának közlése szerint Spanyolországban a két arab uralkodó jelenlétével kapcsolatban ismét a Földközitengeri Tömb létrehozásának tervével foglalkoznak. Spanyolország már több éve híve e tervnek, amelynek hátterében a Földközi-tenger és Közép-Kelet térségének uralmára irányuló amerikai törekvések állanak. A párizsi sajtó Szaud király útját szintén kapcsolatba hozza az USA-nak katonai tömb létesítésére irányuló terveivel, a többi között Szaúd-Arábia és Marokkó részvételével; ezzel a tömbbel elsősorban Egyiptomot akarják elszigetelni, amelynek független politikája súlyos akadályt jelent az amerikai tervekben. A Lengyel Népköztársaság szejmjének első ülése Varsó (ČTK) — A lengyel sajtóiroda közleménye szerint a Lengyel Népköztársaság államtanácsa elhatározta, hogy a Lengyel Népköztársaság szejmjének első ülését ez év február 20-ra hívja össze. A KÍNAI NÉPKÔZTÄRSASÄG északi tájain élő Taur nemzetiségi kisebbség számára a kínai Tudományos Akadémia írást dolgozott ki. A tauroknak eddig nem volt írása. Az új írás alapja az azbuka. (ČTK) Csou En-laj európai és ázsiai útjáról visszatért Pekingbe Peking (ČTK) — Február 12-én tért vissza Pekingbe Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság, Államtanácsának elnöke és Ho Lun marsall, az Államtanács alelnöke a Szovjetunióban, Lengyelországban, Magyarországon. Afganisztánban, Nepálban. Indiában, Ceylon szigetén és a délkínai Kummin városban tett látogatása után. Az egyiptomi brit követ is kémkedett Kairó (ČTK) — Az A1 Ahram egyiptomi lap az egyiptomi-brit kémszervezet tagjai ellen folyó perről szóló cikkében közölte, hogy az Egyiptom elleni kémtevékenységben Chapman-Andrews, a volt egyiptomi brit követ is részt vett. Ez a brit diplomata James Swinburnnal, a kémszervezet vezetőjével és Ahmed as-Said Ramassal, a legagilisabb kémek egyikével kapcsolatot tartott fenn.