Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-07 / 38. szám, csütörtök

Az EFSZ-ek III. országos kongresszusa előtt A • •• r r jí •• IS A f ovo tükre, A Pov. Bystrlca-1 energetikusok. takarékoskodnak a szénnel A Pov. Bystrlca-í Klement Gottwald­üzem dolgozóinak vállalati kötelezett­ségvállalásában az ottani energetiku­sok a lehető legnagyobb koksz- és szénmennyiség megtakarítását tűzték ki célul. Abban az időszakban, amikor ele­gendő villanyáram mennyiséget kap­nak a közhálózatból, beállítják a kon­denzációs agregátot, amivel naponta csaknem 30 tonna ostravai kokszport takarítanak meg. Az enyhe téli idő­szakban kevésbé értékes szenet fog­nak éfjetni a kazánokban és e jó minő­ségű tüzelőanyagot naponta 25 tonna barnaszénporral fogják pótolni. Mun­kaszüneti napokon csupán rendkívüli esetekben fognak fűteni a kazánokban. A Pov. Bystrica-i energetikusok kö­telezettségvállalásuk becsülites telje­sítésére törekednek. Idén 300 tonna barnaszénport égettek a kazánokban, amivel nafly mennyiségű jó minőségű szenet pótoltak. Ezenkívül a három januári vasárnapon további 120 tonna osztályozott ostravai borsó-kokszot ta­karítottak meg. Az újítómozgalom fejlesztéséért A bratislavai Kefegyár n. v. dolgozóinak több mint két­harmada nő, Az üzem vezetése is ásszonykézben van. A gyár egyik régi munkásnője mér jónéhány éve az üzem igazgatója. Sőt az üzemi pártszervezet elnöke is nő. Az asz­szonyok és lányok mind a vezetés­ben, mind a termelésben gyakran túltesznek a férfiakon. Egyben azonban alaposan lemaradtak. Az üzemben a nők közül nincs egyetlen egy újító sem. Ezzel már foglalkozott az üzemi pártszervezet és az üzem vezető­sége is. Á múlt év októberében újí­tók hónapját tartották a gyárban. Egész évben 25 újítási javaslatot nyújtottak be az üzem dolgozói, ebből 10-et októberben adtak át. Az év folyamán benyújtott újítási javaslatokból 15-öt fogadtak el, ennek több mint a felét az ,újítók hónapjában, októberben. Tehát eredményes volt az akció. De nem teljes mértékben. Egyetlenegy nő sincs az újítók között. Sőt, a fér­fiak közül is nagyrészt egy és ugyanazok foglalkoznak a munka ésszerűsítésével, könnyebbé és gaz­daságosabbá tételével. Jaromír Bervit, a mechanikus-műhely veze­tője például tavaly hét újítási ja­vaslatot nyújtott be. Ezért fizeté­sén kívül elöször 200, majd 348, 232 és 200 koronát kapott. Az újítók hónapja alkalmával Ls megjutal­mazták. Újítási javaslatokon még Marko, Volešini és Hrebicek elvtársak is törik a fejüket. De mi van a töb­biekkel? Mi van az asszonyokkal és a lányokkal? A közeljövőben ismét megtart­** ják a gyárban az újítók hó­napját. Most dolgozzák ki a temati­kus tervet. A fő cél az, hogy az újítómozgalomba minél több dol­gozót bekapcsoljanak. Az üzém szakképzett dolgozói felajánlották segítségüket, és lehetővé teszik, hogy a dolgozók az újítások előké­szítésén a gyár műhelyeiben dol­gozhassanak. Az üzemi pártszerve­zet főleg az agitációs munka terén járulhat hozzá ahhoz, hogy az em­berek az újítók hónapjában külö­nös figyelemmel nézzenek körül, hogyan lehetne könnyebbé tenni munkájukat. D. V. HOZZUK ÖSSZHANGBA a traktoráilomások termelési és pénzügyi terveit az EFSZ-ek terveivel ä A múlt esztendőben mezőgazdaságunk jelentős sikereket ért el a nővé­= nyi és állattenyésztési termelés fejlesztésében. De látnunk kell azt is, Ü hogy e sikerek ellenére mindig nem teljesítjük kellőképpen a CSKP KB Hl határozatait, amelyek konkretizálták a CSKP X. kongreszsusának és or­| H szágos konferenciáján kitűzött feladatokat. A nemzeti bizottságok, trak­5 S torállorttások és egységes földmííoesszövetkezéték dolgozóira vár a fiadat, 55 = hogy a jövőben sokkal következetesebben és kitartóbban lássanak hozzá m a feladatok teljesítésihez. "C 1 lkészült a nagy terv, Nagy­abonyban is papírra kerültek a szövetkezet fejlődését, jövőjét muta­tó számok. Nagyot mondók, sokat ígé­rők ezek a számok. Irányt" szabnak a közös gazdálkodásnak, iránytűként szolgálnak a szövetkezetnek. A terv azonban papír, haszontalan irka-firka maradna, ha nefn állnának mögöttük kemény kötésű, kérges kezű, munkát szerető parasztok. A terv elkészült. Nagy jövőről be­szélnek a számok, de ezzel még nem ért véget a munka, a gond. A nagy­abonyiak továbbra is tervezgetnek, mérlegelik, fontolgatják a lehetősége­ket, A szövetkezet irodájában nap nap után arjról folyik a beszélgetés, hogy amit elhatároztak, papírra vetettek, hogyan tudnák legjobban megvalósíta­ni. Hogyan tudnák a rideg számokat a legkönnyebben élő valósággá tenni. Nem titok, hogy a nagyabonyiak nem valami dicsekvésre méltó ered­ménnyel zárták az ötvenhatos évet. Pedig volt tervük. Papírra vetették a számokat. De a terv csak terv maradt, mivel az összeállításnál nem vették figyelembe az objektív nehézségeket. Nem tudták teljesíteni a tervet, nem érték el a magszabott hektárhozamo­kat, mivel nem voltak meg hozzá a gazdasági előfeltételek. Erről folyik most is a szó a szövetkezet irodájá­ban. Víg László és Varga István mér­legelik az elmúlt éveket és terveket szőnek a jövőre vonatkozólag. Víg László, aki elnöke a HNB-nak és a szövetkezetben mint sertésgon­dozó dolgozik, már nem fiatal ember. Szűkszavú. Nem szereti .a felesleges szóSzaporitást. Ha a közösség ügyéről beszél, alaposan fontolóra veszi min­den szavát. Most is az asztal sarkára könyökölve sokáig gondolkozik, s csak azután szólal meg. — Allatok nélkül nem lehet gazdál­kodni. Az a legfontosabb. — Meg a takarmány — egészíti ki Varga Pista, a fiatal segédkönyvelő. Hogy mennyire igazuk van, azt a tények, maga a szövetkezet helyzete igazolja. Megvolt a sok földjük, de nem volt megfelelő állatállományuk. Ez nemcsak az állattenyésztésből ter­vezett bevételre volt rossz hatással, hanem a növénytermesztésben is gá­tolta a terv teljesítését. Maguk az abonyiak sem tagadják, hogy a szö­vetkezetnek vannak olyan parcellái, melyek a közös gazdálkodás fennállá­sa óta még színét sem látták az is­téllótrágyának. Márpedig azt minden parasztember tudja, hogy szerves trá­gya nélkül nincs jó termés. Ahhoz pedig, hogy elegendő istállótrágya áll­jon rendelkezésükre, állatokra van szükség. Sok-sok gazdasági állatra eb­ben a kétezer holdon felüli gazdaság­ban. A z 1956-os év végére, az előző évekhez viszonyítva, már lé­nyeges javulás állt be. Az éwégi kimutatás alapján megállapítható, hogy minden 100 hektárra 29 szarvasmarha, 83 sertés, 24 juh és 112 baromfi ju­tott. Azt mondtuk, hogy az előbbi évek­hez viszonyítva emelkedett a 100 hek­tárra eső állatok száma. Emelkedett, de még mindig kevés ahhoz, hogy a szövetkezet tagjai azt mondják: meg­álljunk, nálunk már minden rendben van. Ezt ők is tudják. Ezért a fejlesztési tervben a legfontosabb feladatként az állatállomány 6zámbeli növelését és azok hasznosságának fokozását tűzték ki fő célul. Ezt a fejlesztési tervben lefektetett számok is igazolják. Mit is mondanak erről a számok? Azt, hogy az abonyiak elhatározták, 1960-ra megvalósítják, hogy minden száz hektárra 46 szarvasmarha, 111 disznó, 25 juh, és 155 baromfi jusson. A számbeli gyarapodás mellett az állatok hasznosságát is lényegesen növelik. Az egy tehénre eső átlagos évi tejhozamot például a műit évi 1330 literről 2240 literre emelik. A tojó­— Elkészültek — az első robogók A strakonlcei motorkerékpár Üzem dolgozói a napokban küldték el Helsinkibe, az ottani csehszlovák kiállításra az első csehszlovák gyártmányú robogókat. A ČZ tí­pusú, 175 köbcentiméteres motorral ellátott robogók első sorozatát csak nemrégen gyártották le. A motor­kerékpár llzem újonnan berende­zett részlegében most kezdték meg egy 50 darabból álló sorozat gyár­tását. A hazai piacon nemsokára men.ielennek új robogóink, amely­nek rövidesen m?gá' ipltják kis­kereskedelmi árát. A Strakonice! gyár dolgozói az első, „nullás" sorozatban összesen háromszáz robogót gyártottak. tyúkok évi tojáshozamát pedig évi 105 darabról 120 darabra emelik. Most már az a kérdés, hogy ezt a szép elhatározásukat hogyan is valb­sítják meg. Itt meg kell említeni Var­ga Pista előbbi mondását. — Takarmány kell... Ezen a téren rendkívül komoly in­tézkedéseket tettek. Míg a múlt évben alig 36 hektár volt a vetett takarmá­nyuk, az idén már több mint 100 hek­tárt vetettek, illetve vetnek be takar­mánnyal. összegezésül leszögezhetjük, hogy a takarmányaiap bővítésével megteremtődik az előfeltétel az állat­állomány számbeli növelésére és minő­ségének javítására. Ez aztán nemcsak az állattenyésztésből tervezett jöve­delemre lesz jó hatással, hanem a nö­vénytermelésben is döntő változást hoz. Minden feltétel meglesz ahhoz, hogy 1960-ban minden egyes hektár­ról 28 mázsa búzát, vagy 30 mázsa őszi árpát arassanak. No, de térjünk még egy kicsit vissza a múlt évhez. Az állati termékeknél gondot okozott a beadási kötelezett­ség teljesítése is. Ez igaz. Víg László, mégis most ezt mondja: — Sertéshúsból a beadást az idén már játszva teljesítjük. Jut még álla­mi szabad felvásárlásra is. Ez igaz. Igaz azért, mert a szövet­kezetnek megvan a szükséges alap­anyaga hozzá. Bőven van disznójuk. Jó kövérre hizlalhatják őket. Víg László azonban arról szerényen hallgat, hogy ebben neki nagy része van. Pedig ez az igazság. Víg László a múlt évben kommunistához méltóan állta a sarat. A keze alatt átlagosan minden anya­sertéstől 13 malac nőtt fel Ez az egyik alaptényezője annak, hogy ma már terven felül is van disznójuk, s így kijelenthetik, hogy játszva telje-; sitik a kötelező beadást és azzal büsz­kélkedhetnek, hogy eddig 63 mázsát adtak kötelező beadásra és előrelát­hatóan 2 vagonnal adnak állami szabad felvásárlásra, A két ember tovább szövi a beszél­getést. Víg László azt mondja: — Nem volt megértés a tagok kö­zött. Varga Pista elmosolyodik: — Én úgy mondanám: rossz volt a munkafegyelem. Lakásépítkezés a A žilinai kerület nemzeti bizottsá­gainak akciőprogramtervei a lakásépít­kezés tervével együtt meghatározták, hogy az elmúlt hároméves választási időszakban összesen 4513 lakást kell építeni. A felépített lakások tervezett számából 1956. év végéig a lakások négyötödét, vagyis 3665 lakásegységet adtak át a dolgozóknak. A hiányos tervteljesítés okai egyrészt az építő szerelési szervezetek nem kielégítő munkájából, másrészt a tervező szer­vezetek hibáiból erednek. A legtöbb Iakáseqységet az ilavai járásban, főleg a dubnicai K. J. Vorosilov-üzem dolgozói számára, a martini járás­ban és Zilinán kerületi városban adták át a dolgozóknak. Az új szövetkezeti mintaalapszabály­zat megtárgyalásakor a tagság is fog­lalkozott ezekkel a problémákkal. Saját maguk mutattak rá. hogy meg­értés, közös akarat nélkül nincs, nem is lehet olyan eredmény, amilyet sze­retnének. Lelkére kötötték a szövet­kezet vezetőségének, hogy ne hunyjon szemet a hibák fölött. Szigorúan lép­jen fel a fegyelem, a házirend megsér­tőivel szemben. Ne történhessen meg többet az, hogy a kukoi icaszár — amely, ha idejében betakarítják, kiváló takarmány — egyesek hanyagsága, nemtörődömsége miatt a földeken menjen tönkre. Ehhéz hasonló esetek­nek a jövőben nem szabad előfordul­niok. ]\/Tielőtt még végleg búcsút man­J-*­1 danánk az abonyiaknak, kuk­kantsunk be a szövetkezet borospincé­jébe. Váltsunk egy pár szót Edmár Lajossal, a vincellérrel. Nem kerül­hetjük el, hisz az Irodában tudomást szereztünk arról, hogy a szövetkezet egyik legjobb pénzforrása a szőlészet. Öt hektárról több mint 100 000 korona volt a tiszta haszon. Jövőre pedig ezt a termelési ágat még három hektár­ral bővítik. Fehérre meszelt,, boltíves pince. Egymás mellett sorakoznak a hordók, tele csallóközi borral. Érdekes. Egy fél évtizeddel ezelőtt, ha valaki csal­lóközi borról szólt volna, bizony a szemébe röhögnek. Talán azt is mond­ták volna: ostoba. Ma pedig itt állnak előttünk a Csallóköz szívében a csal­lóközi borral "telt hordók. Edmár Lajos csoportja a múlt ősszel az öt hektár­ról 191 mázsát szüretelt. A kötelező szőlőbeadáson felül még 42 mázsát adtak piacra. A pincében pedig 50 hektoliter várja a száraz torkokat. Edmár Lajos lopót csúsztat az egyik hordó hasába. Máris ott gyöngyözik a pohárban a drága nedű. Jó bor, vér­pezsdítő. Talán így jellemezhetnénk a legjobban: „borabb a bornál". A vin­cellér mosolyog, mikor azt mondja: — Mindent lehét, csak akarni kell. Igaza van. Az akarat, a közösség erejébe vetett hit, a bizalom min­den akadályt legyőz. SZARKA ISTVÄN žilinai kerületben A žilinai kerületben a beruházási építkezés mellett sok családi házat is építettek egyéni építkezés keretében. 1954—1956. években a kerületben 7619 családi ház épült és ez a szám a ke­rületben a felszabadítás óta épült ösz­szes lakásegységek kétharmadának felel meg. A legtöbb egyéni lakásépí­tés a felső-oravai námestovói járásban volt, ahol az elmúlt három évben 940 családi házat, Ružomberok járásban 926 házat és a žilinai járásban 820 családi házat építettek. A Felső-Kysu­ca-i Čadca járásban a családi házak magánépítése keretében 643 lakásegy­ség épült. E komoly feladatokat csak akkoi; tudják teljesíteni, ha már a tél folya­mán jól felkészülnek rájuk. A sikeres előkészítés nagy mérték­ben függ az EFSZ-ek, valamint a traktoráilomások termelési- és pénz­ügyi terveinek gondos kidolgozásától. Egy percre sem szabad megfeled­kezni arról, hogV az EFSZ-ek ter­melési tervének összhangban kell lennie a traktorállomás tervével. A traktorállomás munkája össz­hangban kell hogy legyen a mezei munkacsoportok munkatervével és így az EFSZ-ek egész tevékenysé­gével. A traktorállomások munkatervének összeállításával kapcsolatban helyes álláspontot elfoglalni azt jelenti, hogy elsősorban helyesen kell megérteni a traktorállomások és EFSZ-ek közötü kölcsönös viszonyt. A traktorállomá­sok munkájától függ elsősorban, ho­gyan teljesítik EFSZ-eink termelési feladataikat. A traktorral végzétt munkák tervé­ben a fő feladat, hogy a lehető legjob­ban kihasználjuk a traktoráilomások gépparkját és az EFSZ-ek fogatait az állami terv teljesítésére. Ezzel kapcsolatban meg kell mon" danunk: traktorállomásaink egész so­ra számos hibát követ eí és gyakran előfordulnak olyan esetek, hogy a me­zőgazdasági osztályoknak nincs kellő áttekintésük az EFSZ-ekben mutatko­zó helyzetről, — a vetésterületek terjedelmét csak körülbelül tudják. Ezzel kétség és ingadozás támad ab­ban, hogy a traktorállomás hány trak­tor munkájával számoljon tervében. Ezeket az egyenetlenségeket csak úgy lehet kiküszöbölni, há a mező­gazdasági osztályok megkövetelik a traktorállomásoktól, hogy ne csak a traktorral végzett munkák terv­javaslatát, hanem minden egyes EFSZ vetésterületeinek, agrotech­nikai intézkedéseinek tervét is ter­jesszék olő. Ez lehetővé teszi minden vetésterület­tel és minden növény-fajtával kapcso­latos munkaszükséglet pontos kiszá­mítását és ezáltal minden EFSZ-ben a mezőgazdasági munkák összterje­delmének meghatározását. A felsoroltakból íe lehet vonni azt a következtetést, hogy a mezőgazdasá­gi termelés tervének teljesítése nagy­mértékben függ az EFSZ-ek mezei munkacsoportjai és traktorosbrigádjai tevékenységének összeegyeztetésétől. Ezért fontos feladat, hogy az EFSZ-ek tervével egyidejűleg dolgozzák ki a traktorosbrigádok munkatervét is. A traktorosbrigád munkatervének pontos összeállítását és az EFSZ mun­kájával való összeegyeztetését heten­kénti operatív tervezéssel lehet meg­valósítani. A tervek összeillesztésére nem elég a tervnek csupán az egész évi termelési tervben való kidolgozása, hanem szükséges a mezőgazdasági munkák ideje alatt a heti közös mun­katervnek kidolgozása is. A múlt évi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a traktorosbrigádok és az EFSZ-ek nagy része nem dol­gozta ki a heti munkaterveket. Szem előtt kell tartani azt, hogy a heti munkaterv koordinálása biztosítja a traktorosbrigád és az EFSZ pontos munkamegosztását, a gépesítési eszkö­zök és a fogatok jobb kihasználását és megjavítja az EFSZ-ekben a trakto­rosbrigádokra fordított gondoskodást. E napokban az EFSZ-ek és trakto­rosbrigádok összeállítják termelési- és pénzügyi terveikét. A terv értéke nagyrészt attól függ, hogy az év folya­mén elegendő anyagot gyűjtöttünk-e össze minden EFSZ-nek termelési és gazdasági helyzetéről és arról, hogy a tervvel kapcsolatos munkába mennyi­re tudtuk bevonni a traktorállomások és az EFSZ-ek széles kollektíváját. A mezőgazdasági osztályok, vala­mint a traktoráilomások komoly feladata marad a jövőben Is, hogy újabb dolgozókat kapcsoljanak be az EFSZ-ek és traktorosbrigádok munkaterveinek kidolgozásába, ami lehetővé teszi az eddigi rejtett tartalékok feltárását EFSZ-emktvn a közös qazdálkodáa meglavftására és megszi'árditására. Milena Vaqnerová O J S Z C, 1957. február 10. Bizony ízlik nekik minden../ Nagyon ízlik a tyükleves és a kirántott comb, s ho2Zá még a fi­nom plzeňi sör, amit Heinrich fő­pincér tölt az üdülőknek. De nemcsak a jó en­nivalónak, hanem a szép időjárás­nak is örülnek. Balog István, aki az ipoiysági GTÁ-n elsőséget nyert 230 száza­lékos tervteljesí­tésével, elbeszéli, hogyan érezte magát a Balog és Suchety házaspár az üdülőben. Balog elvtárs kiváló teljesítményéért egyhetes tartóz­kodásra szóló utalványt kapott fe­leségével együtt teljesen ingyen a Tatranská Lomnica-i Mbrava-üdü­lőben. Munkatársa, Štefan Suchety munkaeredményét tekintve a máso­dik helyen áll, s ezért feleségével együtt ugyancsak ingyenes üdülő­utalványt kapott. Balog elvtárs így beszél az üdülésről: — Első ízben vagyok tátrai üdü­lésen. Nagy örömmel és elégedett­séggel töltenek el a dolgozó né­pünknek juttatott nagy vívmányok. De még saját szememnek sem hi­hettem, és álmomban sem gondol­tam volna olyan ellátásra, mint amityenben a Morava-üdülőben ré­A Balog és Suchety házaspár ebéd közben. szünk van/A múltban sohasem tör­ténhetett meg, hogy a dolgozó ilyen gyönyörű, szőnyegekkel díszített, karosszékekkel, heverőkkel, fürdő­szobával ellátott hotelben tölthette volna szabadságát. A kulturális program is nagyon tetszett. Már a reggeli ébresztő kellemes zenéje jó hangulatot biztosított az egész nap­ra. A több kultúrműsor, különö­sen a SĽUK fellépése örökre emlé­kezetemben marad. — Befejezésül csak annyit sze­retnék mondani, hogyha hazatérek, versenyre hívom a többi traktoro­sokat és 1957-ben semmi esetre sem szeretném elveszíteni az első­séget. JOZEF BENDIK, Tatranská Lomnica.

Next

/
Thumbnails
Contents