Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-06 / 37. szám, szerda

Megalakításuk után is segítsük a szövetkezeteket A szövetkezeti gazdálkodás fejlesztése pártszervezeteink, pártt .gjaink elsőrendű feladata. Az új szövetkezetek megalakításával és a meglevő szövetkezetek megszilárdításával kpcsola'ban kell, hogy a kommunisták aktív tevékenységet fejtsenek ki. Agitációs csoportunk nemrégen a járás Üjszállás nevű községében tevékenykedett, ahol a földművesek megemlítették, hogy a szövetkezet megalakítása előtt sokkal nagyobb munkát fejtettünk ki, mint a megalakulás után. Igyekszünk megnyerni a földműveseket a szövetkezeti gazdálkodásnak, de a szövetkezet megalakulása után magukra hagyjuk őket és nem nyújtunk elegendő segítséget a szövetkezet gazdálkodása megszilárdításában, hogy ezáltal az új szövetkezetek a szövetkezeti tagok előtt is. és a még egyénileg gazdálkodók előtt is bebizonyítsák a szocialista nagyüzemi gazdálkodás főlényét az elaprózott kistermelés felett. A szövetkezetek megalakítása után sok esetben a kellő támogatás hiánya okozza azt, hogy egyes szövetkezetek gyenge eredményeket érnek el. Szaláncon például már régen van szövetkezet, ennek ellenére még ma sem tudnak a szövetkezeti tagok úgy gazdálkodni, hogy ezzel példát mutassanak a környékbeli falvaknak. Pedig a kommunisták majd minden gyűlésükön foglalkoznak a szövetkezet gazdálkodásával, de nem szívesen elemzik a hibákat és a nehézségeket. Peditj Szaláncon több alapszervezet van. Kell, hogy e szervezetek minden tagjának szívügye legyen a szövetkezeti gazdalkodás fellendítése. He'yesen mutatott rá a januári taggyűlésen Kónya elvtárs, 'hogy a hibákat elsősorban a kommunistáknak kell észrevenniök és nekik kell haladéktalanul megtenni'k a szükséges intézkedéseket a hibák megszüntetésére. A szövetkezet fejlődését akadályozó legnagyobb hibák egyike a munkaerőhiány. A szövetkezetben dolgozó tagok létszáma nincs arányban a földterülettel. De miért kevés a munkaerő? Hiszen ezelőtt minden talpalatnyi föld meg volt művelve. Jelenleg, amikor a mezőgazdasági munkák jelentős részét gépek végzik, még jobban meg kellene művelni a földeket. Ha a kérdésre választ keresünk, megállapíthatjuk, hogy a faluban ma már csak az idősebbek végeznek mezőgazdasági munkát, a fiatalok jó része más foglalkoszási ágat választott. Ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell. Meggyőző munkát kell folytatni a fiatalok között és a szülők k' zött is, hogy minél több fiatal visszatérjen a mezőgazdasági munkához. A másik komoly hiba, amely szintén nagy akadálya a szövetkezet fejlődésének, a gyenge munkafegyelem. A munkafegy em megszilárdítása jelentős mértékben elősegítené a szebb eredmények elérését. A szövetkezeti gazdálkodás fejlesztése mindannyiunk érdeke. Szükséges, hogy az új szövetkezetek alakításából, a meglevő szövetkezetek megszilárdításából minden kommunista a legnagyobb mértékben kivegy? részét. Kemény harcot kell folytatni az eredményesebb gazdálkodást akadályozó hibák eltávolításáért. Azon kell lennünk, hogy minden szövetkezet vopzó példa legyen a még egyénileg gazdálkodó földművesek előtt. H I R E K —j Hétfőn Prágában kicserélték azon jegyzékeket, amelyekkel meghosszabbítják 1957. január 1-től december 31-ig a Csehszlovák Köztársaság és a Svájci Államszövetség közötti árucsere és fizetési egyezménnyel kapcsolatos árujegyzéket. A trnavai járás szövetkezeteinek tagjai mesterek a jó minőségű sörárpa termesztésében, amely iránt a nyugati országokban is nagy a kereslet.A múlt évi termésből pl. csupán Belgium, Svájc, Nyugat-Németország, Hollandia, Finnország és Ausztria 500 vagon trnavai sörárpát vásárolt. Február 4-én legjobb női- és gyermekorvosaink négytagú csoportja utazott a Német Demokratikus Köztársaságba. E napokban a lužicei-szerb kultúráiig dolgozók hattagú küldöttsége tartózkodik Bratislavában. A küldöttség tagjai február 5-én délelőtt ellátogattak a Csemadok Központi Bizottságába, ahol Lőrincz Gyula, a Csemadok elnöke üdvözölte a vendégeket. Szívélyes beszélgetés során a vendégek érdeklődtek a Szlovákiában élő magyar dolgozók élete és munkája, továbbá a Csemadok tevékenysége iránt és kicserélték tapasztalataikat a Csemadok Iván Sándor, Kassa. | dolgozóival. Műszaki-tudományos együttműködés Csehszlovákia és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság között Hétfőn Prágában aláírták Csehszlovákia és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság műszaki-tudományos vegyes bizottságának 11. üléséről szóló jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv aláírása további lépést jelent a két ország közötti kölcsönös együttműködés útján. Csehszlovákia segíteni fog a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak gépi üzemek építésében, az energetikai iparágban, a közlekedés és az egészségügy megszervezésében, stb. Ezenkívül Csehszlovákia segítséget nyújt Koreának a folyóvizek energetikai forrásokként való kihasználásában. Egészségügyi téren Csehszlovákia segíteni fog a gyógyszergyártás megindításában. Számos koreai szakember tanulmányozni fogja Csehszlovákiában az iparüzemekben folytatott termelési módszereket és csehszlovák szakemberek segítenek majd a koreai ipari üzemekben. Jó munkát végeztek A Hadsereggel Együttműködők Szövetsége prešovi kerületi bizottságának kezdeményezésére a HESZ összes szervezetei között folyó országos versenyben a Banská Bystrica-i kerület győzött. A győztes kerületet „YAK 12'' típusú repülőgéppel, a HESZ Központi Bizottsága vándorzászlajával és aranyéremmel jutalmazták. A versenyben második a libereci, harmadik a prešovi kerület lett. A Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek élénk kapcsolata a választókkal Hétfőn, február 4-én összeült Bratislavában a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek tanácsa. A tanács XI. ülését František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke vezette. A képviselők tanácsa értékelte a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek 1956 utolsó negyedévében végzett tevékenységét és megtárgyalta az 1957. év elején végzendő képviselői munka feladatait. A képviselők tanácsa megállapította, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek a nép közötti munkája tovább javult. A képviselők, amellett hogy jól végzik kötelességeiket a munkahelyükön, még nagyobb mértékben bekapcsolódnak választókörzetük, járásuk és kerületük munkájába. A képviselők mind szorosabb kapcsolatban állnak választóikkal. nemcsak a polgárokkal folytatott beszélgetések során, a képviselői napokon, a vállalatok meglátogatásával, dei legújabban a polgárok otthonában tett személyes látogatásokkal is. Ezzel va« lóban a nép választott képviselőihez méltón teljesítik funkciójukat. A kép-! viselők figyelemmel kísérik az állami és gazdasági apparátus tevékenységét és tapasztalataikat, továbbá választóik javaslatait a Szlovák Nemzeti Tanács szerveibe, főleg bizottságaiba viszik, ahol megtárgyalják Szlovákia gazdasá-i gi és kulturális életének időszerű kérn déseit. A képviselők fenti munkájáról számoltak be a tanács tagjai — a kép-* viselők kerületi szövetségeinek alelnökei. A tárgyalás eredményei alapján a képviselők tanácsa kitűzte a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek legközelebbi feladatait. Segítjük Egyiptomot új üzemek építésében Jaroslav Kohout, a csehszlovák külkereskedelmi miniszter helyettese, aki tíznapos látogatáson Egyiptomban tartózkodott, Prágába érkezése után felvilágosítást adott a ČTK tudósítójának látogatása céljáról. „Egyiptom miniszterével és gazdasági tényezőivel folytatott beszélgetés alkalmával mérlegeltük a további gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségét. Csehszlovákia és Egyiptom között az 1955. évi hosszúlejáratú egyezmény alapján sikeresen fejlődnek ezek a kapcsolatok. Csehszlovákia első helyen állt az egyiptomi gyapotvásárlásban és néhány üzemet: cipőgyárat, kerámiai üzemet, cementgyárat stb. épít Egyiptomban. A beszélgetések Csehszlovákia azon lehetőségeit érintették, amelyekkel részt vesz gépberendezések szállításé-; val és műszaki segélynyújtással egyes tervezett üzemek építésében. Egyiptomban jelentős érdeklődés mutatkozik az együttműködés olyan formájá iránt, amely szerint csehszlovák technikusokat küldenek Egyiptomba és egyiptomi szakembereket képeznének ki Csehszlovákiában. Új kereskedelmi egyezmény Finnországgal 1957. január 8. és február 2-a között Prágában tárgyalások folytak csehszlovák és finn küldöttségek között a Csehszlovákia és Finnország közötti 1957. évi kereskedelmi kapcsolatok rendezéséről. Február 2-án e tárgyalásokat az 1957. január 1.—december 31. időtartamra vonatkozó új árujegyzékekről szóló jegyzőkönyv aláírásával fejezték be. A megegyezés szerinti árumennyiségek alapján feltételezhető, hogy a Csehszlovákia és Finnország közötti idei árucsere terjedelme nagyjából hasonló színvonalon lesz, mint tavaly. A jegyzőkönyv szerint Csehszlovákia viszkózét és szulfátcellulózét, különféle papírfajtákat, deszkát, faházakat, magnetit és ilemenit koncentrátokat, mézet, sajtot, stb. hozat be Finnországból, Finnországba főleg gépjárműveket, traktorokat, motorkerékpárokat, különféle gépeket és berendezéseket, finom gépipari termékeket, hengerelt anyagot, különféle textil, üveg, vegyipari és kerámiai gyárt-" mányt, komlót és más árucikkeket szállít. OSZTÁLYÉRDEKEK VAGY NEMZETI ÉRDEKEK? A burzsoáziának egyik leghatásosabb fegyvere mindenkor a nacionalizmus volt. Kiváló eszköznek bizonyult abban, hogy népeket és nemzeteket egymásnak uszítson és arra is jó módszer volt, hogy az emberek tisztánlátását elhomályosítva, azok nemzetükre I úgy nézzenek, mint egy kerek megbonthatatlan egészre, amelyben „csak" magyarok vagy szlovákok, „csak" németek vagy lengyelek vannak. Ügy nézzenek, hogy például a magyar paraszt a magyar földesúrban a „magyart" lássa, akivel, mert az is magyar, szolidaritást vállal, ellenben a más nemzetiségű parasztban az ellenségét lássa, azt az ellenségét, aki egyedüli oka és előidézője minden bújának és bajának. És ha a népek és a nemzetek a burzsoá nacionalista uszítás következményeként oly sok tragédiát átélve egyre jobban felismerik is annak népellenes voltát, mégis korántsem mondhatjuk el, hogy a burzsoázia — mint idejét múltat és hasznavehetetlent — félredobta volna a nacionalista uszítást és azt sem mondhatjuk el, hogy a nacionalizmus a népek között már nem találhat termékeny talajra. A reakció elég rafinált ahhoz, hogy ezt a hatékony fegyverét más formában és megváltoztatott külsőben, de mindig egy ugyanazon céllal a megfelelő időben újra meg újra harcbavesse. Ennek a módszereiben megváltozott, de velejében nacionalista uszításnak voltunk tanúi az elmúlt hetekben. A reakció új formájában vetve fel a nacionalizmust, mostanában kedvtelve vitáz a nemzeti érdekekről. Nagyon gyakori ez a szó különösen az elmúlt hónapokban lezajlott magyarországi események kapcsán. A reakció megnyergelve ez ország vezetésében elkövetett hibákat, megnyergelve azt, hogy Magyarország volt vezetői nem egy esetben mellőzték a nemzeti sajátosságokat, megsértették a nemzeti hagyományokat és érzéseket, úgy tünteti fel ezen egyes emberek által elkövetett hibákat, mintha a szocializmus építése ellentétben állna a nemzeti sajátosságokkal és mintha a szocializmus építése, amely a dolgozó osztályok osztályérdekeinek megvalósításán alapszik, összeegyeztethetetlen volna a ľ I S / ("> 1957. február 6. nemzeti érdekekkel. „Ideje — hangoztatja most minden rendű és rangú reakció' —, hogy a népi demokratikus országok népei nemzeti érdekeiket helyezzék előtérbe és nemzeti célkitűzéseiket váltsák valóra." Sőt, egyesek már tovább is mennek és egészen pontosan fogalmazva azt mondják, végre itt az ideje, hogy a nemzeti érdekeket az osztályérdekek elé helyezzék. Meg kell adni, ha az áru régi is, az új csomagolás szép és tetszetős és ideig-óráig sok mindent eltakar. Ám ha lehántjuk ezeket a tetszetős külsőségeket, ha megtisztítjuk az árut a nemzeti színú máztól, akkor ott áll előttünk a nacionalizmus a maga meztelen valóságában; a „nemzeti érdekek" mögött pedig ott sorakoznak a vagyonukból kiebrudalt volt tőkések, a volt gyárosok és földbirtokosok, bankárok és a nép minden rendű és rangú élősködője, ök volnának hát a „nemzeti érdekek", amelyeket az osztályérdekek elé kell helyezni, már mint a dolgozó emberek, a munkások és parasztok osztályérdekei elé. i>e hát lássuk csak kissé közelebbről és részletesebben, mit is takar ez a reakciós törekvés, és mi az, amiről a leplet, — mégha az nemzeti színű is — le kell rántani. Kezdjük talán a dolog velején és vessük fel a kérdést: Lehet-e az osztályérdekeket különválasztani a nemzeti érdekektől, vagy még inkább szembeállítani velük? Persze, minden félreértés elkerülése végett öntsünk rögtön tiszta vizet a pohárba: a munkásosztály és a dolgozó parasztság osztályérdekeiről van szó és mindazon társadalmi rétegek érdekeiről, amelyek saját munkájukból, nem pedig mások kizsákmányolásából élnek. Vagyis a nép érdekeiről. Százezrek meg milliók érdekeiről. És a másik oldalon kinek az — ugyancsak — osztályérdekeiröl van szó? A gyárosokéról, a földbirtokosokéról, a bankárokéról, meg az összes olyanokéról, akik nem a saját munkájukból, hanem a másokéból élnek, sőt minden emberi fogalmak szerint minden földi jóban könyökig vájkáltak. Vagyis a kizsákmányolók érdekeiről van szó. Csupán néhány ezer ember érdekeiről. Nagyon fontos ezt az oly sokszor hangoztatott legelemibb igazságot újra leszögezni, nehogy valami félreértés adódjék elő. Mert hát gyerünk egy lépéssel arrébb. Mit kíván a milliók, a nép osztályérdeke ? Azt, hogy I munkájának gyümölcsét és hasznát közvetlenül és közvetve ő maga kapja meg. Meg aztán azt, hogy az egész állami, társadalmi és gazdasági ténykedés az ő osztályérdekeit szolgálja. Tehát a nép, a milliók érdekeit. Igen, de hát mit kívánnak a kizsákmányolók érdekei ? Éppen az ellenkezőjét. Azt, hogy minden az ők és az osztályuk érdekeit szolgálja. Hát akkor hogyan? Sokszor elismételt hasonlattal élünk, ha azt mondjuk, hogy a tűz és a víz kibékíthetetlen és összeegyeztethetetlen ellentéte ez. Most pedig lássuk a harmadik tényezőt, a nemzeti érdekeket. Adjunk most arra is választ, mit kívánnak a nemzeti érdekek. Adjunk rá választ, de kinek a nevében és kinek az érdekében szóljunk, ha nemzeti érdekekről van szó? Vajon kinek az érdekeiről van szó, ha nemzeti érdekekről beszélünk? A milliós népéről, vagy pedig a kizsákmányolókéról ? Lehet-e azt mondani, hogy a kizsákmányoló osztályok érdekei egyben a nemzeti érdekeket is jelentik? Hogyan? Ha ezt elfogadnók, akkor ez azt jelentené, hogy a nemzetet a kizsákmányoló osztályok, a gyárosok, a földbirtokosok, a bankárok, a nagykereskedők és a kulákok képeznék és nem a milliós és tízmilliós dolgozó nép. És ha már a magyarországi eseményekből indultunk ki, éppen ez bizonyította nagyon is világosan, hogy mit ért a burzsoázia a nemzeti érdekek alatt. Láthattuk, a nemzeti burokból hogyan bújtak elő a földjeiket és gyáraikat visszakövetelő volt kapitalisták. Ez volna hát a nemzeti érdek? Az volna a nemzeti érdek, hogy herceg Esterházynak újra 250 ezer hold földje legyen, s érette százezer meg millió parasztot fosszanak meg néhány holdacskájától ? Az ilyen „nemzeti érdekeknek" kellene megelőzniök a dolgozó nép osztályérdekeit? Ám béka perspektívával vádolnánk és illetnénk a reakciót, ha a nemzeti érdekek tetszetős jelszavát az eddig elmondottakban kimerítenénk. A tét sokkal nagyobb. Mert mi is a célja lényegében a nemzeti érdekek oly nagy hangoztatásának? Mit támad e jelszó, | kimondva vagy kimondatlanul is ? A szocialista tábor országainak egységét, a proletár internacionalizmust. Erre törekszik a reakció akár a nyílt ellenforradalmár, akár a melldöngető hazafi szerepében lép fel. Az osztályérdekeknek a nemzeti érdekekkel való szembeállításával az a törekvése, hogy a nemzeti érdekeket szembeállítsa a proletár internacionalizmussal. De hát lássuk csak, létezhetnek-e ellentétek a nemzeti érdekek — tehát a dolgozó nép osztályérdekei — és a proletár internacionalizmus között. Létezhet-e ellentét a nemzeti érdekek és a „Világ proletárjai, egyesüljetek" jelsző között? E kérdésre a leghelyesebben egy következő kérdés feltevésével válaszolhatunk. Éspedig: nélkülözheti-e egy ország hatalomra jutott dolgozó népe más országok és az egész világ dolgozóinak szolidaritását, támogatását? És fordítva: megvonhatja-e egy ország népe támogatását más, arra rászoruló országok népeitől? Mily fényes példáját láthattuk a proletár szolidaritásnak, a „Világ proletárjai, egyesüljetek" jelszó gyakorlati, megvalósításának éppen a magyarországi események során. Hát nem a magyar nép legelemibb nemzeti érdekeit szolgálta-e az a proletár internacionalizmus jegyében született minden irányú segítség, amely döntő mértékben hozzájárult az ellenforradalom letöréséhez, ahhoz, hogy a föld a magyar paraszté maradjon és ne a herceg Esterházyaké legyen, hogy a gyárak a magyar munkások érdekeit, ne pedig a Weiss Manfrédek érdekeit szolgálják? Ezt kívánták a magyar dolgozó nép osztályérdekei, ezt kívánták a magyar nép nemzeti érdekei? Csak egyértelmű igennel lehet rá válaszolni. De menjünk még tovább. Vajon mit kíván és egyenesen mit követel meg például Csehszlovákia népeinek és nemzeteinek osztály- és nemzeti érdeke a magyarországi események kapcsán? Nem azt-e, hogy a magyar el- I lenforradalmat letörjék és ezáltal meghiúsítsák a burzsoázia uralomrajutását? Ez amennyiben osztályérdeke volt Csehszlovákia dolgozó népének, éppúgy nemzeti érdeke volt hazánk minden itt élő nemzetének és nemzetiségének, hiszen a fasizmusnak közvetlen szomszédságunkban való feltámasztása nemzeti érdekeiben veszélyeztette volna hazánk nemzeteit. Az eddig elri ondottak ellenére is ne térjünk ki a kérdés lényegére adandó válasz elől, az elől, amire a reakció egész propagandáját építi. Ha csak röviden is, de szóljunk az egyes országok népeinek nemzeti sajátosságairól, nemzeti érzéseiről, az egyes országok gazdasági adottságairól. Vajon összeegyeztethetők-e ezek a proletár nemzetköziséggel? Nemhogy összeegyeztethetők, hanem egymásból erednek. A szocialista tábor országai egyikének sincsenek és nem is lehetnek gyarmatosító, más népeket leigázó törekvései. Éppen az egymásra utaltság és a kölcsönös segítség teszi lehetővé, sőt egyenesen megköveteli, hogy minden ország népe nemzeti sajátosságainak és gazdasági adottságainak megfelelően alakítsa ki életkörülményeit. Ami pedig a nemzeti érzések tiszteletbentartását illeti, erre csak azt lehet mondani, hogy a proletár internacionalizmust sérti meg az, aki a nép nemzeti érdekeit akár elnyomni, akár nacionalizmussá felszítani igyekszik. Ha egyes szocialista országokban, mint például Magyarországon a nemzeti érzések és nemzeti sajátosságok legteljesebb tiszteletbentartása körül hibák történtek, akkor az egyes vezetők hibájából történt, de semmiképpen sem lehet azt mondani, hogy az magából a szocialista rendszer lényegéből ered. Ennek ellenkezőjét állítani nem jelent mást, mint akár tudatosan, akár nem, a burzsoázia célkitűzéseinek szolgálatába állni. A ne;.jzetközi reakc'ó szemében félelmetes erő a világ dolgozóinak testvéri szolidaritása, a „Világ proletárjai, egyesüljetek''. Félelmetes számára a vörös lobogó, az ötágú csillag. Ám a reakció és szekértolói minden gyűlölködése és megtévesztő demagógiája ellenére is, nincs az az erő, amely a vörös zászlót, a szabadság zászlaját kicsavarja a szabadságát védő. vagy azért harcoló népek kezéből. I Az ötágú csillag pedig mind ragyogóbb fénnyel hirdeti öt világrész népének testvéri szolidaritását. Bátky László