Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-05 / 36. szám, kedd

PÁRTÉLET Sir Legyen hatékonyabb a pártiskolázás A vásárúti falusi pártszervezet évzáró taggyűlésén sok szó esett a pártiskolázásról. A kommunisták nem hagyták figyelmen kívül, hogy a párt időszerű kérdéseit tanulmányozó körben a részvétel esak 50—55 százalékos és a népgazdaság kérdéseit tanulmányozó körben sem sokkal jobb. Azt is szóvátették, hogy az előadások elvontak a helyi problémáktól és a vita sem megfelelő Ezért határozatot hoztak: „Az évzáró taggyűlés feladatul tűzi a pártbizottságnak, hogy a nevelömunka megjavítása érdekében aktivizálja a pártiskolázás köreit, hogy a hallgatók tudásukat jobban fejlesszék és az iskolázást sikeresen fejezzék be." Hetek multak el az évzáró taggyűlés óta. de minden maradt a régiben. Januárban a pártiskolázáson ismét 50 százalékos volt a részvétel. Hogy miért nem járnak többen? Ennek okát nem eléggé tárta fel az évzáró taggyűlés. Pedig nem elég csak beszélni a hibákról és határozatot hozni, hogy a jövőben másként lesz. Látni kell a hibák gyökerét és kiküszöbölésüknek módját. Két előadás, két vita Aki Vásárúton pártiskolázásra jár, az egyszerre két körben tanul. A népgazdasági kör és a párt időszerű kérdéseit tanulmányozó kör ugyanis közösen tartja összejövetelét. Először az egyik propagandista tartja beszámolóját, majd vita után a másik. A körök felosztása és a kétféle névsor csak papíron van meg. A valóságban mindenki mindkét körbe tartozik. A januári iskolázáson tapasztalhattuk, hogy ez helytelen megoldás. A gazdasági kérdések tanulmányozásánál ugyanis jő, ha az elvtársak politikai előképzettséggel rendelkeznek. Máskülönben nehezen értik meg a nemzetgazdasági kör tananyagát. Az iskolázás során felmerültek olyan kérdések, amelyekhez maga az előadó sem tudott hozzászólni és ilyenkor más, fejlettebb elvtársak magyarázatát kérte. Mikor a pártoktatás köreit szervezték, gondoltak erre az elvtársak Tanulunk Lenintől A bratislavai Lenin-múzeumban már az ötödik emlékkönyv lapjai is nagyrészt megteltek a látogatók aláírásaival és megjegyzéseivel. Az utolsó oldalakon a surányi cukorgyár tanoncainak, a hajnácskői nyolcéves középiskola tanulóinak, a nagymegyeri járási pártbizottság irodája tagjainak és dolgozóinak bejegyzéseit olvassuk. Ott találjuk a hetvenéves Jozef Švec, handlovai nyugdíjas, reszkető kézzel írt sorait is, aki feleségével nézte meg a Lenin-múzeumot. „Mikor megérkeztünk — olvassuk —, éppen előadás volt. Vavrová elvtársnő beszélt. Mindkettőnk számára nagyon tanulságos volt az előadás." Vanék elvtárs, a prágai viillanyművek szerelője az emlékkönyvbe azt írta, hogy a múzeum szerinte jó! van berendezve. A látogatóban felébred az a tudat, hogy a munkásosztály a szocializmust csak a lenini párt vezetésével érheti el. Ilyen és hasonló bejegyzéseket az emlékkönyvekben százával találunk. A múlt évben 37 800 látogatója volt a bratislavai Lenin-múzeumnak, ez év januárjában pedig közel másfél ezer. A múzeum nemrégen újabb gyűjteményekkel, képékkel és emlékiratokkal gazdagodott. Ezek Lenin elvtárs magas-tátrai tartózkodása idejéből, az 1912—1914-es évekből származnak. (d) Szépítjük városainkat és falvainkat A városok és falvak szépítésére Irányuló akció mindössze kétéves múltra tekint vissza, de máris mély gyökeret vert egész Szlovákiában. Azok az eredmények, amelyeket a múlt évben elértünk a szépítési akcióban, arról tanúskodnak, hogy polgáraink nagyban elősegítik városaink és falvaink virágzását. Az akció keretében Szlovákiában 372 kilométernyi új út épült. Ezenkívül 4000 kilométeren javították meg az utakat. A folyók szabályozását 87 kilométeren, a csatornázást 23 kilométeren, a vízvezetékjavításokat 32 kilométeren végezték el. 136 víztartály, 356 kút, 134 új kultúrház, 60 új HNB-helyiség, 118 tűzoltószertár, 536 új híd, 13 fürdőhely, 35 sportpálya, 212 játszótér épült a gyermekek részére, két és félmillió négyzetméteren hozták rendbe a parkokat, s három és félmillió fát ültettek ki. A szorgos munkáskezek lelkesen építenek, tataroznak — szépítik továbbra is városainkat, falvainkat. Az idén törekedjünk még szebb eredmények elérésére. —KRČÍ J S Z ô 1957. február 5. és a népgazdasági kérdéseket tanulmányozó körbe valóban olyan elvtársak kerültek, akiknek megvannak a politikai alapismereteik. A párt időszerű kérdéseit tanulmányozó körnek könnyebben érthető tananyaga van. Mire azonban két előadás után sor kerül a második vitára, az elvtársak már az órát lesik. Ilyenkor alig szólal fel valaki. Szükséges ezért, hogy a jövőben a körök külön-külön működjenek. A körök önálló tevékenységével az oktatási idő a felére csökken. Ugyanakkor jobbak lesznek a feltételek, a tanuláshoz és a vitához. A helyi problémákról nem beszéltek Amikor Kovács elvtárs propagandista a második ötéves tervünk irányelveiből felolvasta a közlekedésre és távösszeköttetésre vonatkozó részt, a számok halmazából aligha jegyzett meg valaki valamit magának. Ha azonban a tananyaghoz részletes magyarázatot is fűzött volna, ha összekapcsolta volna a helyi problémákkal, jobb feltételeket teremtett volna a vitához. A pártiskolázáson megbeszélhették volna, hogy mit jelent a helybeli lakosság számára az ötéves terv teljesítése és mivel járulhatnának hozzá a vásárúti dolgozók az országos feladatok megvalósításához. Amikor a vasút feladatairól volt szó, beszélhettek volna arról, hogyan segíthetnék elő a vagonok gyors kirakását, amire az irányelvek felhívták a figyelmüket. Néhány órával a pártiskolázás megkezdése előtt az utcán társalgott erről Kovács elvtárs két párttaggal, akik ugyancsak részt vettek az iskolázáson. Egymásnak panaszolták el, hogy amikor az albári vasútállomásra vagon érkezik a szövetkezet számára, a vasutasok legtöbbször valamelyik utast kérik meg, hogy síóljon be az EFSZ irodájába. Ha az illető elfelejti, akkor a szövetkezet csak késve tudja meg, hogy kiürítésre váró vagonja van. Hasonlóképpen beszélhettek volna az autóbuszforgalom és a posta feladatairól és hiányosságairól is. Tanulni kell A pártiskolázást színvonalasabbá kell tenni és meg kell szerettetni az emberekkel. El kell érni Vásárúton, hogy a pártiskolázásba bekapcsolódott negyvenkét kommunista és hét pártonkívüli örömmel járjon az előadásokra és a vitákra, hogy vágyódjanak a tanulás után. Az évzáró taggyűlés feladatául tűzte a pártbizottságnak, hogy tegye színvonalasabbá a pártoktatást. Szervezési kérdésekben a propagandisták irányításában sokat segíthet a pártbizottság, azonban a tanulás valamennyi kommunista és pártiskolázáson részt vevő pártonkívüli feladata. D. V. A CSISZ szlovákiai Központi Bizottságának IV. plenáris ülése Hétfőn, február 4-én Bratislavában megtartották a Gsehszlovík Ifjúsági Szövetség szlovákiai Központi Bizottságának IV. plenáris ülését, amely értékelte a CSISZ eddigi tevékenységét és megtárgyalta további feladatait az EFSZ-ek megalakításában és megszilárdításában és a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. A CSISZ falusi munkájáról szóló beszámolót Major Ágoston, A CSISZ szlovákiai Központi Bizottságának titkára tartotta. A vita után a IV. plenáris ülés határozatott fogadott el, mely szerint a CSISZ szlovákiai Központi Bizottsága az ifjúság figyelmét az EFSZ-ek megalakításának és megszilárdításának problémáira, a mezőgazdasági termelés emelésére, a falun végzendő politikai munkára, a kultúráj's, sport és társadalmi élet fejlesztésére irányítja. Az ülésről levelet küldtek a CSKP Köyponti Bizottságának és a kormánynak, amelyben Szlovákia ifjúsága nevében üdvözlik a csehszlovák és szovjet küldöttségek közötti moszkvai tárgyalások eredményeit. A csehszlovák-magyarszovjet barátság estje Mosonmagyaróvár (ČTK) — A Magyar Népköztársaságban e napokban több csehszlovák ének- és táncegyüttes, művészcsoport és kiváló szólisták lépnek fel, akik a csehszlovák-magyar-szovjet szövetség estjein megerősítik ezen országok népeinek mély barátságát. Szombaton, február 2-án Mosonmagyaróváron megrendezték a csehszlovák-magyar-szovjet barátság estjét. A járási székhely lakosai épp úgy, mint két héttel ezelőtt, most is örömmel üdvözölték kultúrházuk zsúfolásig megtelt termében a szovjet és magyar hadseregek egységeit és a csehszlovák dolgozók küldöttségét, akiket viharos tapssal fogadtak. A magyar hadsereg képviselője ez alkalommal tolmácsolta a magyar dolgozók meleg köszönetét a Szovjetunió és Csehszlovákia dolgozóinak, akik hatékony segítségükkel hozzájárultak a Magyar Népköztársaságban a normális élet felújításához és lehetővé teszik Magyarország népének a szocialista építés folytatását. A szovjet és magyar hadsereg képviselőinek ajándékozott emléktárgyak átadása után az est kultúrműsora keretében fellépett a Ján Nálepka kapitányról, a Szovjetunió hőséről elnevezett katonai művészegyüttes csoportja és a bratislavai Nemzeti Színház művészcsoportja. A csehszlovák-szovjet-magyar barátság estje a baráti államok népei barátságának és őszinte együttműködésének örvendetes manifesztációja volt. BUZULUK — az új csehszlovák hadsereg első állomása A müncheni szégyenletes diktátum, de különösen 1939 márciusa után sok csehszlovák katona, altiszt, és tiszt külföldre távozott. Velük együtt sok fiatalember is. Elsősorban azért távoztak, hogy a gyűlölt fasiszta német betolakodók ellen harcoljanak. Nagy részük Franciaországba, Angliába és Lengyelországba ment. Ezeknek az emigránsoknak nem voltak egységes politikai nézeteik. Egyedül a kommunisták és azok, akik a Szovjetunió békepolitikájának fejlődését követték, látták helyesen a cseh és szlovák nép tragikus helyzetét a fasiszta okkupáció alatt. Azt is látták, hogy egyedül a Szovjetunió volt hajlandó — az utolsó percig, köztársaságunk javára, katonai téren is — beavatkozni a fasiszta terjeszkedés meggátlására. A katonai emigránsok Lengyelországban maradt csoportjának egy része a háború kitörésekor szervezkedni kezdett. Tarnopolnál egy kis csoport harcolt is a németek ellen. A lengyel hadsereg veresége után a visszavonuláskor e csehszlovákok nagy része a Szovjetunió által felszabadított területekre került. A szovjet kormány szabad kezet adott e csoportnak, hogy egyedül határozzon katonai és politikai állásfoglalása felett. így beleegyezett abba is, hogy a csehszlovák csoport 800 tagja a londoni kormány sürgetésére a Közép-Keletre, vagy Franciaországba menjen. Csak 93-an maradtak a Szovjetunióban. A csehszlovák egység szempontjából nagy jelentőségű volt a Szovjetuniónak a fasiszták által történt megtámadása 1941. júniusában. Az 1941, június 18-i szovjet-csehszlovák szerződés és a későbbi katonai szerződés értelmében a Szovjetunióban lévő csehszlovák egység Csehszlovákia külföldi hadseregének részévé vált. Nagy érdeme van ebben a moszkvai politikai csoportnak, mely Gottwald elvtárs vezetésével azt hirdette, hogy a fasizmus ellen könyörtelen és aktív harcot kell vezetni. Ezzel ellentétben a londoni kormány és annak katonai vezetősége a passzív várakozás elvét vallották. Ez a harc elől való kitérés kártevő burzsoá elmélete volt. A Szovjetunió területén sok cseh, szlovák és kárpátaljai ukrán nemzetiségű csehszlovák állampolgár élt. A moszkvai rádió felhívása után tömegesen jelentkeztek a Szovjetunió minden tájáról, a Közel-Keletről és a volt lengyel légióból. A szovjet kormány Buzulukban — 180 km-re Kujbisevtől délkeletre — új épületeket j bocsátott a csehszlovák egység rendel(

Megjegyzé

s) Ifjúságunk és a mezőgazdaság N f éhánysoros hírre bukkantam a napokban a Smenában, az ifjúsági szervezet szlovákiai központi lapjában. „A szövetkezetbe!" cím alatt közli a tudósító a tornaijai járás CSISZ-tagjainak elhatározását, hogy az idén alaposan „megfogjak a munka végét" falvaik szövetkezeteiben. Tavaly még csak egy ifjúsági brigád működött a járásban, a rási szövetkezet 18 fiatalból álló munkacsoportja. Az idén a tavaszi munkák megkezdéséig 10 ifjúsági brigádot szerveznék az ifjak. Hogy ez a célkitűzés reális, azt a lénártfalvi, szkárosi, abafalai és más szövetkezetben, valamint az állami birtokok runyai és beretkei gazdaságaiban most alakuló ifjúsági brigádok bizonyítják. Hattagú állattenyésztési csoport alakult Oldalfalán is. Az ifjúság tenniakarásának hasonló szép példáival sok helyen találkozunk. Nagyon sok fiatal értette már meg, hogy a mezőgazdasági termelés nagyarányú fejlesztése, amelyet a második ötéves tervben tűztünk ki célul, nehezen valósítható meg anélkül, hogy ebből a munkából a faivakon lakó ifjak, lányok a legnagyobb mértékben ki ne vegyék részüket. Sajnos, ma még gyakran találkozunk a fenti példa ellenkezőjével is. Egyik kassai járási levelezőnk például arról ír, hogy a járás egy k EFSZében, Szaláncon a nagyméretű munkaerőhiány akadályozza a szövetkezet sikeres fejlődését. A szövetkezetben csupán idősebbek dolgoznak, akik nem képesek ellátni a több száz hektáros földdel rendelkező szövetkezetben a rájuk háruló feladatokat. A munkaerőhiány oka nem más, mint azt, hogy a fiatalok az elmúlt évek során más foglalkozási ágat választottak maguknak, az iparban, kereskedelemben, hivatalokban és egyéb munkaszakaszokon helyezkedtek el. Hátat fordítottak a kenyeret termő föld piegművelésének. A tornaijai járás ifjaihoz hason/!L lóan sok faluban felismerték már a fiatalok, hogy a mezőgazdaságban a helyük, hogy a föld megművelése éppen olyan megbecsült foglalkozás hazánkban, mint akár az építészet, bányászat, vagy bármely más foglalkozási ág. A föld megművelése ma már, nem az a robotmunka, ami valaha volt, amikor a parasztnak véres verejtékkel kellett kicsikarni a földből az é'etadó termést. Kombájnok, traktorok, és más mezőgazdasági gépek tízezrei segítik és könnyítik meg ma már földművesünk munkáját, a tudomány ma éppen úgy szolgálja a mezőgazdaságot, mint bármely más gazdasági ágat. A mezőgazda ág fejlődése, a korszerű termelési módszerek alkalmazása mindinkább megköveteli, hogy a mezőgazdaságban sokoldalúan képzett emberek dolgozzanak. A mezőgazdasági itkolákban és tanfolyamokon fiatalok és idősebb földművesek tízezrei sajátítják el a legújabb termelési formákat. A szövetkezeti gazdálkodás mind nagyobb térhódításával mezőgazdasági termelésünk színvonal tekintetében egyre közelebb kerül a ipari termelés színvonalához. Éppen ezért elavultnak kell tartanunk egyes szülök véleményét és azon fiatalok gondolkodását, akik lebecsülik, más foglalkozási ágban végzett munkánál kevesebbre értékelik a mezőgazdasági munkát. Annál is inkább, mert a szövetkezetek túlnyomó többségében bebizonyosodott, hogy a tagok becsületes munkájuk után olyan jövedelmet nyertek, amely semmiben sem marad el a más foglalkozási ágban dolgozók kereseténél, sőt, sok esetben felülmúlják azt. Ha ma már elmondhatjuk, hogy a falun élő fiatalok egy része, meg értve a mezőgazdaság fejlesztésének fontosságát, szívvel-lélekkel bekapcsolódott ebbe a munkába, sajnos ugjanakkor azt is tapasztáljuk, hogy a szalánci példa ma még nem egyedülálló. Nagyon sok faluban azt látjuk, hogy a mezőgazdaságban a fiataloknak csak kis része dolgozik, a n gyobb rész másutt keresi megélhetését. Pedig odahaza a nagyobb terméshozamok elérése, az állattenyésztés hasznosságának fokozása megkívánná dolgos két kezük munkáját. A kommunisták, a tömegszerve/JL Z etek tagjai és minden falusi dolgozó meggyőző munkával hasson oda, hogy sehol se ismétlődjék meg a szaláncihoz hasonló eset. Ismertessék meg a fiatalokkal azokat az előnyöket, amelyeket a szövetkezeti nagyüzemi termelés hoz a mezőgazdaságba, ismertessék meg őket azokkal a nagy feladatokkal, amelyek a mezőgazdaság fejlesztésében előttünk állnak és nyerjék meg a fiatalokat, hogy ifjú erejüket, lelkesedésüket e feladatok válóra váltására szenteljék. Kövessék ifjaink a szovjet ifjúság ragyogó példáját, amely hazafias lelkesedéstől fűtve a szűzföldek tízezer hektárjait megművelve harcol a kommunizmus felépítéséért, kövessék azoknak a fiataloknak példáját, akik minden erejüket latbavetve munkálkodnak hazánkban a mezőgazdaság fejlesztésén. (9) kezésére, melyekben 1500 embert lehetett elszállásolni. 1942. február 5-én — ezen az emlékezetes napon — érkezett Buzulukba a jövő hadosztály első keretcsoportja, mely 25 tisztből, egy őrmesterből és 54 katonából állt. A keret tagjainak száma két nap alatt 214 főre emelkedett. Május 1-én az első csehsžlovák szovjetunióbeli önálló harci zászlóalj már 40 tisztet, 2 őrmestert, 617 katonát és 24 nőt számlált. A létszám napról napra emelkedett. A felhívásokra kommunista funkcionáriusok, a volt spanyol nemzetközi brigád önkéntesei, partizánok és más csehszlovák önkéntesek siettek sorai közé. Később már — a szovjet kormány hozzájárulásával — olyan cseh, szlovák és ukrán nemzetiségűek is jelentkeztek a csoportba, akik szovjet állampolgárok voltak. A katonai kiképzést 1942 márciusában kezdték meg és a zászlóalj szervezése július 13-ig tartott. Az altiszti és tiszti iskolákon kívül külön tanfolyamok alakultak harckocsizók, felderítők, hegyi osztagok, rádiótávfrászok, műszaki csapatok, lövészek, ápolónők és mások részére. Augusztus végén a kiképzés már olyan fokot ér el, hogy a csehszlovák egység tagjai kéréssel fordultak a szovjet hadvezetőséghez, hogy küldjék őket a szovjet-német frontra. Ebben az időben indították meg a fasiszták a Sztálingrád elleni támadást. A londoni hadügyminisztérium mindent elkövetett, hogy megakadályozza a Szovjetunióban levő csehszlovák katonai egység harcbavetését, mert nem akarta, hogy az a szovjet hadsereg oldalán harcoljon. Novemberben megérkezett Zsukov tábornok parancsa, amelyben kö~: zölte, hogy a Vörös Hadsereg főparancsnokságának beleegyezése és parancsa értelmében az I. zászlóaljat a frontra küldik. Zsukov tábornok későbbi látogatása alkalmával Buzulukban kifejtette beszédében, hogy a csehszlovák katonai egység lesz az első szláv egység, amely a szovjet hadsereg oldalán fogja támadni az ellenséget. „Vegyetek példát Leningrád, Ogyessza, Szevasztopol és Sztálingrád dicső védőiről. Lelkesítse harci szellemeteket halottaitok emléke is. Kísér-i jenek benneteket leigázott hazátok áldozatai és népeink jókívánsága. Van mit megbosszulni és megtorolni. Lidicét Prágát, az összes bebörtönzötteket, kivégzetteket! Harcolhattok Csehszlovákia szabadságáért!" Az I. csehszlovák zászlóalj harcosaiban sem hazájuk, sem a Szovjetunió nem csalatkoztak: hűek voltak esküjükhöz mindhalálig. -g -k. HÍREK Vasárnap Bratislavában megtartották a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének II. városi konferenciáját, melyen értékelték a szervezet munkájának eredményeit és megtárgyalták a további feladatok teljesítésének biztosítását. A bratislavai Turista utazási iroda a téli időszakban sokoldalúan elősegíti a síelők kirándulásait. Minden hét végén a síelők és a természet kedvelői számára két napos autókirándulásokat rendez s^a Bratislava-kórnyékén levő hegyi szállókhoz, főleg a pezinoki Babára, a Zochova-sportszállóhoz és a Bezovec-szállóhoz. A prágai gépipari kutatóintézet dolgozói magnetofonnal irányítható marógépet szerkesztettek. A gép ezredmilliméter pontossággal dolgozik. Januárban a szénbányákban 3100 új dolgozó lépett munkába. A kő- és barnaszénfejtés felemelt feladatainak teljesítése megkívánja, hogy a nemzeti bizottságok még az első negyedév folyamán további 5000 embert nyerjenek meg a szénbányáikban végzett munkára. A bratislavai Kablo-üzem dolgozói második ötéves tervünk második évét sikerrel kezdték. A januári tervet 105,5 százalékra teljesítették. Ez az eredmény magában foglalja a Szovjetunió számára készülő kábelek gyártási tervének teljesítését is. A pótori bányászok az év elejétől 3843 tonna szenet fejtettek terven felül. Február első napjaiban újra túlteljesítik a tervet. Pardubicében épül legszélesebb hidunk. Ez a híd előfeszített betonból készül, 170 méter hosszú és 24 méter széles lesz. A hidat a jövő év végén adják át a forgalomnak. A szlovákiai élelmiszeripari vállalatok fokozzák a kivitelt. Az idei exportterv az élelmiszerárufajtákban 109 százalékos növekedéssel számol.