Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-04 / 35. szám, hétfő

Algériában folytatódik a sztrájk Páriis (ČTK) — A gyarmati hiva­talok mindinkább erősödő megtorló intézkedései ellenére tovább folyik a francia gyarmati uralom elleni ál­talános sztrájk Algériában. A franciák kiterjedt katonai- és rendőri akciókat indítanak a nemze­ti felszabadít: mozgalom részvevői ellen. A Francé Presse hírügynökség jelentése szerint február 1-én ezen akciókban tíz algériai polgárt meg­öltek és sokat letartóztattak a par­tizánokkal való kapcsolat gyanúja miatt. További hírek szerint ugyanezen a napon Maréchal Foch város mellett bsszeütköttek a franciák a nemzeti felszabadító hadsereg egységeivel. Zsukov marsall Banga!urban Bangaiur (ČTK) — Majszúr Sz. Nid­zsaligappa, Bangaiur indiai állam fő­minisztere, Georgij K. Zsukov marsall­nak, a Szovjetunió nemzetvédelmi mi­niszterének tiszteletére, aki baráti látogatáson Indiában tartózkodik, feb­ruár 1-én ünnepi ebédet rendezett. Nidzsaligappa beszédében hangsú­lyozta, hogy Zsukov marsall indiai lá­togatása nem csupán megszilárdítja a két ország közötti baráti kapcsolato­kat, de még inkább hozzájárul a közös fő cél: a békés együttélés alapján vá­jó béke védelmének, biztosításához. Az olasz szenátusban tiltakoznak Dávid Ojsztrah vízumának . megtagadása míatt Róma (ČTK) — Pénteken, február 1-én Doninl kommunista és Busoni szocialista szenátusi tagok interpellá­ciót terjesztettek elő az olasz kor­mány nemrégen hozott határozata miatt, melyben megtagadták Dávid Ojsztrah szovjet hegedűművész vízu­mának megadását. Folchi, a külügyminisztérium ál­lamtitkára az interpellációra válaszol­va kijelentette, Ijogy Ojsztrahtól nem tagadkák meg a vízumot, mert azt nem is kérték, mivel a miniszterelnökség és a külügyminisztérium nem tartja megfelelőnek az időpontot Ojsztrah művésztuméjára. » Nagygyűlés Nyugat-Jáván Dzsakarta (ČTK) — A Harlan Rakjat című indonéz lap jelenti, hogy Indo­nézia Nemzeti Pártja, a Nahdatul Ula­ma Pártnak és Indonézia Kommunista Pártjának szervezetei Nyugat-Jáva Csiamisszo városában az ország egye­sítésének jelszavával az Indonézia el­len irányuló külföldről ösztönzött és szervezett felforgató tevékenység elle­ni harc jelszava alatt tömeggyűléseket rendeztek. A gyűlés részvevői felhívták a kor­mányt, hoov szüntesse meg a kerek­asztal mellett kötött egyenlőtlen hol­land-indonéziai egyezményeket. Az amerikai társaságok felforgató tevékenysége Egyiptomban Kairó (ČTK) — Az „Al Gumhurija" és „AI-Masa" egyiptomi lapok azt írják, hogy az amerikai társaságok Egyiptomban tömegesen elbocsátják az egyiptomi munkásokat és alkal­mazottakat. Az amerikai Ford Tár­saság nemrégen kb. 400 egyiptomi munkást bocsátott el alexandriai izeméből. Bulganyin és Hruscsov Finnországba látogat Moszkva (ČTK) — N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a moszkvai Kremlben fogad­ta K. A. Fagelholmot, a Finn Köz­társaság miniszterelnökét és beszél­getést folytatott veie. Jelen volt A. I. Mikojan, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa jlnökének első helyettese is. K. A. Fagelholm a finn kormány nevében Ň. A. Bulganyint és N. Sz. H-uscsovot meghívta Finnországba. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov megköszönték a meghívást és kije­lentették, hogy örömmel látogatnak a Finn Köztársaságba. Aláírták a szovjet-finn nyilatkozatot Yves Montand a Szovjetunióban szerzett benyomásairól Párizs (ČTK) — Yves Montand, is­mert francia énekes, aki jelenleg Ber­linben tartózkodik művészturnéján, in­terjút adott a Liberation c. lap tudó­sítójának, amelyben beszámolt Moszk­vában és más szovjet városokban szerzett benyomásairól. Többek között ezt mondotta: „A Szovjetunióban tett körútamon szerzett fő benyomásom az volt, hogy egy hatalmas építkezésen voltam... A szovjet népben legjobban meglepett az a nemességük, jószívű­ségük és nagylelkűségük, amelyet még eddig sehol sem tapasztaltam." Yves Montand végül kijelentette, hogy a Szovjetunióban" való szívélyes fogadta­tását a szovjet népnek a francia nép iránti baráti érzései megnyilvánulásá­nak tartja. ADNAN MENDERESZ, török minisz­terelnök néhánynapos líbiai láto­jatás után február 1-én visszautazott lazájába. A líbiai államférfiakkal foly­hatott tárgyalásairól nem adtak ki hi­/atalos jelentést. (ČTK) RÔMÄBAN pénteken, február 1-én tláírták Olaszország és Románia új cereskedelmi egyezményét, amely ízerint idén 11 milliárd líra értékű Srut cserélnek ki, (ČTK) FEBRUÁR 2-án Iránból visszatért vloszkvába a Szovjetunió Legfelső Ta­íácsának küldöttsége. (ČTK) Moszkva (ČTK) — N. A. Bulga­nyin a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke szombaton a Kremlben fogadást rendezett K. A. Fagerholm finn külügyminiszter tiszteletére. A fogadás szívélyes, baráti légkörben folyt le. N. A. Bulganyin éo K. A. "a­gerholm beszédeket mondtak, N. A. Bulganyin beszídében kije­lentette, hogy a szovjet-finn kapcso­latok mintaképül szolgálhatnak ar­ra, hogyan valósul meg a különböző szociális rendszerű államok békés együttélésének alapelve és megelé­gedéssel megállapította, hogy Finn­ország békeszerető és semleges kül­politikája hozzájárul a Szovjetunió­val és m's országokkal való baráti kapcsolatokhoz. Ez a politika bizto­sítja Finnország függetlenségét és biztonság^* is. K. A. Fagerholm köszönetet mon­dott a rendkívül szívélyes vendég­látásért és megelégedését fejezte ki a tárgyalás eredményeivel. A fogadás utár. ünnepé 1yesen alá­írták a srovjet-finn nyilatkozatot. Ausztria betiltotta a Béke-Világtanács bécsi titkárságának tevékenységét Bécs (ČTK) — Az osztrák belügy­minisztérium február 2-án betiltotta a világ egyik legnagyobb szervezeté­nek, a Béke-Világtanács bécsi titkár­ságának tevékenységét, amely a háború utáni években a: világ békeszerető em­bereinek érdekeit képviselte. Egyide­jűleg kiutasították Ausztriából a Béke­Világtanácsnak összes külföldi dolgo­zóit. A Béke Világtanács a haladó és bé­keszerető emberiség szervezetei közül már a második, melyet kiutasítottak Ausztriából. Csaknem egy évvel ezelőtt betiltották a Szakszervezeti Világszö­vetség bécsi titkárságának működését. Az a rágalmazó kampány, amelyet egyes osztrák lapok és a kormánykö­rök időnként a Béke Vllágtanács ellen indítottak, azt mutatja, hogy a bel­ügyminisztérium szervei csupán kellő alkalomra vártak a Béke Világtanács titkárságának kiutasítására. Habár egyelőre nem tettek közzé részletesebb indokolást, nyilvánvaló, hogy Ausztria függetlenségét sértő egyoldalú állás­pontja alatt a Béke Világtanácsnak a békét és haladást szolgáló álláspontját értik. Csou En-laj Ceylonban Colombo (ČTK) — Az Üj Kína saj­tóiroda jelentése szerint Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsá­nak elnöke és külügyminisztere, aki hivatalos látogatáson Ceylonban tar­tózkodik, február 1-én Kandy ceyloni városba utazott. A Csou En-laj érkezése alkalmából rendezett gyűlésen részt vett a város csaknem egész lakossági. A kínai ven­dégeket a város polgármestere üdvö­zölte. Csou En-laj a gyűlésen tartott be­szédében elmondotta, hogy nagyon örül annak a meleg fogadtatásnak, amelyben Ceylonban részesült. A kínai vendégek a gyűlés után megszemlélték a város nevezetessé­geit. Jemen tárgyalni kíván Angliával London (ČTK) — A londoni jemeni követség február 2-án nyilatkozatot tett közzé, amelyben ismerteti Anglia álláspontját a két ország közötti vitás kérdések tárgyalások útján való elin­tézésének jemeni javaslatáról. A nyi­latkozatban közlik, hogy Jemen javas­latot terjesztett elő az angol külügy­minisztériumnak, az angol kormány azonban figyelmen kívül hagyta a ja­vaslatot és ezzel összefüggésben nem adott semmilyen magyarázatot. Míg Jemen igenlő választ várt Angliától, az angol erők Jemen egyes körzeteiben foganatosított támadások­kal válaszoltak. Jemeni megfigyelők rámutattak arra, hogy a jelenlegi ha­tárhelyzetről szeretnének tárgyalni az angol képviselőkkel az egész világ közvéleménye előtt. MACMILLAN „ELFOGLALTSÁGA" MIATT nem látogat a Szovjetunióba Az angol felsőház az Aranypartnak nyújtandó függetlenségről tárgyal London (ČTK) — Az angol felsőház megkezdett második olvasásban tár­gyalni egy törvényjavaslatot, amely szerint 1957 márciusától függetlensé­get nyújtanak az angol fennhatóság alatt levő Aranypart gyarmatnak. Az alsóház már jóváhagyta a törvényja­vaslatot. Ezen a gyarmaton, mely Nyugat­Afrikában fekszik, 4 620 000 lakos él, túlnyomó részt négerek. Nyugat-Afri­ka gyarmatosítása nem fehérek bete­lepítésével és a bennszülöttek föld­jének elkobzásával folyt le, mint az angol gyarmatok többségében, hanem az angol tőke befurakodásával és a helyi nyersanyagforrások kizsákmá­nyoláséval. A gyarmaton főleg kakaót termesztenek, ami az utóbbi években az angol gyarmatokból szerzett tiszta dollárjövedelem egy negyedét képezte. Az Aranypart néger lakossága magas fokú szervezettséget ért el. Különösen a második világháború után erősödött a nemzeti felszabadító mozgalom. A szakszervezetek egyesültek és politi­kai pártok alakultak. 1951 februárjá­ban a néptömegek egyes körzetekben önrendelkezési jogot értek el, de a fontosabb funkciók az angol főkor­mányzó kezében maradtak. A nép további harcának eredmé­nyeként kidolgozták az Aranypart alkotmányát, melynek alapul szolgál a fentemlftett törvényjavaslat. Volt náci diplomata fogja képviselni Bonnt Rómában Bonn (ČTK) — A bonni kormány nemcsak a hitleri Wehrmaeht volt tábornokait, de a volt náci diplo­matákat is megbízza új feladatok­kal. Üj római nagykövetnek Manfréd Klaibert akarják kinevezni, aki hűsé­gesen szolgált a náci külügyminisz­tériumban. Az egyiptomi új aranylelőhelyek kincseit az asszuáni gát felépítésére fordítják Kairó (ČTK) — A Reuter hírügy­nökség jelentése szerint Aziz Szidki egyiptomi iparügyi min'szter, aki most tért vissza a bányakörzetekben tett útjáról, kijelentette, hogy a Nílus­tól keletre 'evő sivatagban nemrég felfedezett aranylelőhely kincsei új gazdasági lehetőségeket nyújtanak és hozzájárulnak az asszuáni gát költségeihez. Ügy véli, hogy az arany­bányák kincseiből fedezhetik a gát építési költségeinek felét. Arnold Zweig az atomfegyverek betiltása mellett Berlin (ČTK) — Az írő felelősségéről tartott televíziós beszélgetés során, amelyben Arnold Zweig, Stephan Heim, Paul W'iens írók és Max Zimmering, a Német Demokratikus Köztársaság írószövetségének első titkára vett részt, Arnold Zweig azt javasolta, hogy a világ valamennyi írója közös fel­hívást adjon ki az atomfegyverek be­tiltására és az atomtámaszpontok lé­tesítése ellen. „Nekünk íróknak — mondotta Arnold Zweig — az embe­riség javát kell szolgálnunk és ezért követelnünk kell, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete és a Hágai Nem­zetközi Bíróság gonosztevőkként vá­dolják és Ítéljék el az atomháború kezdeményezőit. A THAIFÖLDI Pitsanulok várost hatalmas tűzvész sújtotta, mi által több mint 6000 lakos hajléktalanná vált. I. N. Jakusin, a Szovjetunió thaiföldi nagykövete, Thaiföld miniszterének át­adta a szovjet Vöröskereszt és Vö­rösfélhold adományát, 50 000 batot, az elemi csapással sújtott nép számá­ra, (ČTK) London (ČTK) — A nyugati hírügynökségek jelentései szerint Nagy-Britannia miniszterelnökének székhelyén február 2-án hivatalos nyilatkozatot adtak ki, amelyben felemlítik, hogy Macmillan minisz­terelnök január 28-án kelt külön üzenetében bejelentette Bulganyin marsallnak, a Szovjetunió .Minisztertanácsa elnökének, hogy „elfoglalt­sága" miatt nem áll módjában 1957 májusában a Szovjetunióba láto­gatni. Mint ismeretes, a szovjet államfér­fiak tavalyi londoni látogatása sörön megegyeztek abban, hogy az angol miniszterelnök 1957 májusában Moszk­vába látogat. Az angol miniszterelnök e. lépése azon tény további bizonyítékának tartható, hogy az új angol kormány nem követi a Szovjetunió és Anglia közötti vitás kérdések közvetlen tár­gyalás útján való megoldásának poli­tikáját. Tény azonban, hogy csupán ez az út vezethet a két európai nagyha­talom közötti kapcsolatok javulására és ezzel együtt a világbéke megszilár­dítására, amire éppen a kormányfők személyes tárgyalásai nyújtanak leg­jobb lehetőséget. Másrészt Macmillan sürgősen az USA-ba küldte Sandys hadügyminisztert azzal a küldetéssel, hogy bekapcsolja Angliát az USA ol­dalán még nagyobb fegyvergyártásba, amint erről e tárgyalások zárónyilatko­zatai tanúskodnak, hogy ily móden emelkedjék mindkét ország katonai kapacitása a szokványos és a nukleáris fegyverek terén. Közlemény az angol-amerikai tanácskozásokról Washington (ČTK) — Duncan San­dys angol hadügyminiszter és Charles Wilson amerikai hadügyminiszter feb­ruár 2-án a tanácskozások befejezése után közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben nem mutat semmi jel arra, hogy a washingtoni tárgyalások vala­miképpen hozzájárultak volna az álta­lános lefegyverzéshez a világon. A nyi­latkozat ellenkezőleg hangsúlyozza, hogy „mindkét miniszter megállapo­dott abban, hogy magasfokú készen­létben kell tartaniok a hatékony hadi­felkészültséget mind a szokásos, mind pedig a nukleáris fegyverek tekinteté­ben." Az angol és amerikai hadügyminisz­terek tanácskozásának egyik célja volt amerikai irányított lövedékek szállítá­sa Angliába, amiért cserében további katonai támaszpontokat bocsátanak az Egyesült Államok rendelkezésére. I Sandys angol hadügyminiszter má­sodik feladata volt azon katonai kiadá­sok csökkentésére vonatkozó angol kérelem megtárgyalása, melyek az Anglia területén kívül, főleg Nyugat­Németországban levő angol katonai egységek fenntartásával kapcsolatosak. Adenauer nem lát okot Bonn politikájának megváltoztatására Berlin (ČTK) — Adenauer bonni kancellár, aki e napokban Nyugat­Berlinben tartózkodik, szombaton, feb­ruár 2-án beszélt német és külföldi újságírók előtt az időszerű politikai kérdésekről. Ismételten kijelentette, hogy „legcsekélyebb okot sem lát a Német Szövetségi Köztársaság külpoli­tikájának bárminemű megváltoztatásá­ra", habár világos, hogy ez a politika ellentmond az európai biztonság és Németország egyesítése érdekeinek. Megvédelmezte von Brentano külügy­miniszter és Strauss hadügyminiszter uszító támadásait a Szovjetunió ellen, melyek a szövetségi parlament leg­utóbbi külpolitikai vitája sorén hang­zottak el. Adenauer az általánosan ismert té­nyekkel ellentétben azt állította, hogy nem következik semminemű veszede­lem Nyugat-Németország újrafelfegy­verzéséből. Ezzel igyekezett vitába szállni Csehszlovákia és a Szovjetunió kormányküldöttségei nyilatkozatának azon részével, amelyben nyomatékosan figyelmeztetnek erre a veszedelemre.­Londoni tudósításunk Angliában is megindult a boszorkányüldözés A nyugati hatalmak által szított hi­degháború felélénkítéséről tanúskodó űj rémkép merült fel az angol kor­mánynak a közalkalmazottak ezrei „intenzivebb megfigyelésére" irányuló javaslataiban. E javaslat ellen élesen tiltakoznak a parlament munkáspárti képviselői és a szakszervezet vezetői, akik egy új szervezetben egyesültek, melynek neve „mozgalom a titkos rendőrség hatal­mának korlátozására". A parlament munkáspárti képviselői felszólítják pártjuk vezetőit, hogy forduljanak eb­ben a kérdésben a kormány ellen és kényszerítsenek ki róla vitát az alsó­házban. Az új javaslatnak mindenki áldoza­tul esne, aki haladó nézeteket vall, vagy pedig haladó szervezet tagja. Februárban körlevelet akarnak kibo­csátani, amelyben felszólítják a kor­mányhivatalok vezetőit, hogy jelent­sék alantasaik „jellembeli fogyatékos­ságait." A fontosabb államügyek munkakörében dolgozó bármely közal­kalmazottat „veszélyesnek" fognak tartani, ha E. Powel pénzügyi állam­titkárnak, az államkincstár őrének az alsóházban idézett széleskörű megha­tározásának megfelelnek: „Minden alkalmazottat felülvizsgál­nak, vajon tagja-e jelenleg vagy volt-e tagja a közelmúltban az Angol Kommunista Pártnak vagy pedig visel­kedett-e oly módon, amely jogos ké­telyeket támaszt megbízhatóságával szemben, hogy rokonszenvvel viselte­tik-e a kommunizmus iránt, összeköt­tetésben áll-e a kommunistákkal vagy a kommunistákkal rokonszenvezőkkel, vagy hat-e rá a kommunista befolyás." Ez a meghatározás több millió hala­dó nézetű embert foglal magában, akik támogatják vagy támogatták a kom­munista párt politikájának bizonyos nézeteit. A legborzalmasabb és legab­szurdabb az ügyben, hogy ennek alap­ján mindenkit el lehet ítélni, aki ro­konszenvezik a kommunistálckal, aki kapcsolatban áll velük vagy pedig egyáltalán érintkezik velük. Ha egy polgári alkalmazottnak olyan rokona vagy barátja van, aki rokonszenvez a kommunizmussal, akkor ez a közalkal­mazott ennek a meghatározásnak ál­dozatává válhat. A gyanú valóban messzeható. Áldozatául eshet egy kom­munista barátjának barátja is. A vádlottal közlik az ellene emelt vád egyes részleteit, azonban nem fog­ja tudni, hogy ki volt a vádló. A tájé­koztatások forrását titokban fogják tartani. A közalkalmazottak szakszervezetei­nek vezetői élesen visszautasítják ezt az új rendeletet. Stanley Mayne, a Közalkalmazottak Szakszervezeti Szö­vetségének titkára kijelentette, hogy e javaslatok „egyenesen rombolók" és nem hoznak mást, mint kárt." Leslie Williams a 40 000 tagot számláló Köz­alkalmazottak Társaságának titkára elítéli a javaslatokat, melyek „lehetővé teszik a magánéletbe való beavatko­zást és az egyén szabadságát fenyege­tik." Kétségtelen, hogy az egyén szabad­sága ellen indított ezen új támadás összefügg Angliának és az Egyesült Államoknak a szocialista országokkal való viszony tekintetében kiéleződött álláspontjával. A kormány hallgat a Speidel elleni tiltakozásokról Egy másik vonása ennek az állás­pontnak az, hogy a kormány nem haj­landó válaszolni Speidel tábornoknak a közép-európai NATO gyalogsági erői parancsnokává való kinevezése ellen irányuló számos tiltakozásra. Ez az állás lehetőséget nyújt Speidelnek az angol katonai erők négy hadosztályá­nak ellenőrzésére, köztük olyan fér­fiakéra, akik valaha ellene harcoltak abban az időben, mikor Hitler egyik legmegbecsültebb tábornoka volt. E kinevezés elleni tiltakozás fokozódik még Strauss nyugatnémet hadügymi­niszter beszédének hatása alatt. Strauss többek között kijelentette: „Hiszem, hogy egy német tábornok kinevezése, aki a nyugati- és keleti frontokon szerzett tapasztalatokat, ál­talában hasznos lesz az összes rész­vevők számára." Azok a „tapasztalatok" amelyekről Strauss beszél, az angol katonák és hős kelet-európai szövetségeseik le­gyilkolásában szerzett tapasztalatok, amelyekről máig sem feledkeztünk meg, PHILIP BOLSOVER

Next

/
Thumbnails
Contents