Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-27 / 58. szám, szerda

t*ongksSP Nem használták ki egyformán a lehetőségeket Saját kezük „verte" meg a berencsieket A gergelyfalusi és a berencsi szövetkezet adottságai annyira hasonlítanak egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. Mindkét EFSZ 1950-ben alakúit. Földjük is egyforma, jó minőségű és a két határt alig pár száz méter választja el egymástól. Az is érdekes, hogy Gergelyfalun és Berencsen is egyenlően, 4,5 hektár föld megművelése jut egy-egy tagra. Az előbbi 200 hektáron, míg a berencsi 570 hektáron gazdálkodik. Gergelyfaluban tavaly 21,20 korona, Bsrencsen meg 12 korona jutott egy munkaegységre. A lehetőségek mindkét helyen egyformák és mégis nagy különbség mutatkozik a két szövetkezet gazdasági eredményei között. Miért? A jé példa után nem keU messzire menni A gergelyfalusi EFSZ tagjai cukorrépából 270 mázsát, zabból 34 mázsát, kukoricából meg kalászosan 50 mázsás termést takarítottak be hektáronként. A berencsiek számára a jó példa tehát úgyszólván kéznél van. Amikor az eredmények titkát boncolgattuk, Ocsadlík János, a szövetkezet elnöke egy csomó iratot húzott elő. — Itt a szövetkezet életének 1956os évi tükörképe. Ezek a számok helyettem is beszélnek — mutat a számokkal teleírt árkusokra. Kissé szerénykedik amikor mondja: — A tavalyi esztendő nem nagyon kedvezett, )de búzából így is 26 mázsa termett hektáronként. Árpából meg 24 mázsa volt az átlag. Ez az utóbbi közepes termésnek felel meg, mert 30 sőt 33 mázsás termés is volt az előző években. De maradjunk csak a tavalyinál. 'fi. szövetkezetnek 1956-ban 824 ezer korona bevétele és 248 ezer korona kiadása volt s így összesen 576 ezer korona maradt meg tisztán. Ez annyit jelent, hogy minden hektár föld pontosan 2880 korona jövedelmet hozott. Beszélgetés közben megnövekedik a csoportunk. Többen is bekapcsolódnak a beszélgetésbe. Hrivnyák Imre .a kertészetben elért sikerekről beszélt, majd Zatykő elvtársnö, a szövetkezet könyvelője szólalt meg. — A siker titka abban rejlik — folytatja —, hogy a talajt gondosan előkészítjük s nem sajnáljuk tőle a trágyát. Évente csaknem földjeink felét kiváló istállőtrágyával látjuk el. Ezenkívül műtrágyával igyekezünk fokozni a talaj táperejét. No, és a növényápolás idején is nagyon sokszor kézben forgott a kapa. Azt, hogy a kapásokat háromszor megkapáltuk, a szövetkezet asszonyainak is köszönhetjük. Nálunk minden asszony dolgozik a szövetkezetben. Akad még itt is javítani való A gergelyfalusi EFSZ vezetői és tagjai azonban nem csak dicsekedni tudnak. Nem takargatják, hogy nincsenek megelégedve a tejhozammal. Az 5,2 literes istállőétlagot szakszerű takarmányozással állandóan növelni lehet. Erre megvan a lehetőség, mert a jó tervezés és pontos beosztás következtében takarmányban sem szenvednek hiányt. A sertéstenyésztésben már jobbak az eredmények. A malacelválasztási átlag 16,5 darab kocánként, ami országos viszonylatban is kiváló eredmény. Az EFSZ tavaly 60 mázsa sertéshúst adott be terven felül. Az idén ezt 100 mázsára egészítették ki. Amint az eredmények is mutatják, jó kezekben van a szövetkezet sorsa. A szövetkezet 15 kommunistája jó példát mutat a munkában és a helyi nemzeti bizottság is segíti a szövetkezetet. A HNB tagjai helyes agitációt fejtenek ki a közös gazdálkodás népszerűsítésében. Ennek nyomán a minap is két új tag, Guzmický Antal és Guzmický Vilmos kérték felvételüket a szövetkezetbe. Elmondhatjuk, hogy a gergelyfalusi EFSZ-ben a szorgos munka eredményeként egyre szebb élet van kibontakozóban. Kevés az olyan család, ahol ne lenne rádió, mosógép vagy új bútor. Több helyen pedig már az új családi lakás körvonalai bontakoznak ki a telkeken. Janicsek József, Búchala József és még mások maholnap fedél alá hozzák családi házukat. Berencsen is megvannak a boldogulás lehetőségei — Kár minden szóért. Sok hiba van nálunk. Nem lesz itt egyhamar jobb élet — szólt kedvetlen hangon Kónya János, a berencsi szövetkezet tagja. Mi ennek az oka? Elemi kár, vagy a természet más különös csapással sújtotta a szövetkezetet? Szó sincs róla. A berencsi szövetkezet tagjait saját kezük „verte" meg. Nézzük csak a növénytermelést. Árpából 21,33 mázsát, kukoricából 31,30 mázsát termeltek hektáronként, s emellett igen magasak voltak a termelési kiadások is. Az állattenyésztés ugyancsak alacsony színvonalon mozog. Tavaly még 1500 liter tejet sem fejtek tehenenként. Nem tartják be az állománytervet sem. hiszen az előirányozott 112 helyett csupán 89 tehenet tenyésztenek. A sertéstenyésztésben pedig 30 ezer koronával volt kevesebb a bevételük. Ugyancsak nagy mulasztást követtek el, mert a két-három év előtti tartozásokat a gépállomás munkájáért csak 1956-ban egyenlítették ki, ami ismét hét vagon gabona értékétől fosztotta meg a szövetkezet tagjait. Ezek után nem csoda, ha az 1956-os gazdálkodási év eredményei a következőképpen alakultak: Jó hír Simonyiból Tervezett bevétel a valóság 2 050 000 korona 1 601 000 korona hiány 449 000 korona Ez azért történhetett meg, mert a szövetkezetben a rossz munkaszervezés miatt laza volt a munkafegyelem. Ezenkívül — szólt közbe Cigány elvtárs, az EFSZ elnöke — tavasztól késő őszig senki sem jött haza „üres" kézzel a határból. Tehát láthatatlan csatornákon is szertefolyt a közös jövedelem. Nem kevésbé a jutalmazás helytelen rendszere is rányomta bélyegét a gazdálkodás eredményeire. Az állattenyésztésben, tekintet nélkül arra, hogy milyen hasznosságot mutattak fel, egyenlően írták be a munkaegységeket. A vezetőség mulasztása Mindenesetre ezt könnyen megelőzhették volna, de Pintér Ferenc és a többi állatgondozó vallomása szerint a szövetkezet vezetősége úgyszólván nem is hívott egybe taggyűlést, tehát a hibákról nem volt hol nyilatkozni. A szövetkezet vezetői pedig még most is gyéren járnak a munkába. A szövetkezetben egyébként még mindig kísért a „munkaerőhiány". Különösképpen kevés asszony dolgozik a közösben. Dehát nem is csoda, hiszen Sima zootechnikus lánya sem dolgozik a szövetkezetben, inkább az állami gazdaságban helyezkedett el. Az idén, azonban úgy látszik, fordul a helyzet. A szövetkezet vezetősége már tett javaslatot a gazdálkodás megjavítására. A tagság megszavazta, hogy ezentúl hasznosság szerint jutalmazzák az állatgondozókat is. Ennek első eredményei már kecsegtetők, mivel a tehenészetben 5,20 literre emelkedett a tejhozam. Azonban még sok a tennivaló, hogy a javulás gyorsabb legyen. Követniök kell a gergelyfalusi EFSZ példáját s akkor Kónya János és a többi szövetkezeti tag legközelebb vidámabban fog beszélni a szövetkezetről. Szombath Ambrus Nem is olyan régen, ezelőtt két évvel a Simonyi Egységes Földmuvesszövetkezet még kisebbségi volt. A két esztendő leforgása alatt azonban annyira megerősödött, hogy ma már szép eredményekkel dicsekszik. Természetesen az eredmények nem születtek maguktól, a megerősödés folyamata sem volt egészen egyszerű. Nem. A helyi pártszervezetnek, a helyi nemzeti bizottságnak és a tömegszervezetnek meggyőző agitációs és propagandamunkát kellett végezniök, hogy a falu szövetkezete, az új élet bimbója kinyíljék és virágozzék. A helyi pártszervezet jó agitációs és meggyőző munkájának eredménye, hogy például a múlt évben 14 új tagot nyertek meg a szövetkezetnek. Ezek nagyobbrészt olyanok, akik ezelőtt nem voltak munkaviszonyban; olyan munkások feleségei és családtagjai, akik nem dolgoznak á faluban. Van közöttük négy olyan fiatal ipari dolgozó is, akiket sikerült meggyözniók, hogy a szövetkezetben dolgozzanak. Megoldották a szövetkezeti könyvelés kérdését is, ezt egy 25-éves fiatalember végzi. Az agitációs munkából a szövetkezeti tagok és a nőbizottság is kivette részét, s nemcsak saját községükben, hanem a szomszéd községekben, Dobócán és Jesztén is propagálták a szövetkezeti gondolatot. A szó tehát nem volt falra hányt borsó. A falu parasztjainak túlnyomó része a szövetkezetben dolgozik. Jól dolgoznak s a múlt év meghozta a gyümölcsöt. A szövetkezet fejlődését mutatja például az, hogy míg a múlt évben a tervezett marhaállományból darab hiányzott, ebben az évben saját neveléssel biztosítják a tervezett marhaállományt. S bár a szövetkezetnek nem volt meg a tervezett tehénállománya, a tervezett 40 ezer liter tejet beadták. Sőt — s ez igazán szép eredmény — terven felül 51 ezer liter tejet adtak be, ha emellett figyelembe vesszük, milyen nehézségekkel küzd a szövetkezet. Ugyanis az a helyzet, hogy a modern tehénistálló építkezési anyagok hiányában még nincs felépítve, s igy a szövekezet állatállománya szétszórva, több mint húsz helyen van elhelyezve. A közös istálló felépítése tehát még jobb feltételeket teremt a szövetkezet marhaállományának fejlődésére. A többi eredmények is jó gazdálkodásra mutatnak. A szövetkezet tervezett tojásbeadása 23 ezer darab volt, ezt teljesítette és terven felül még 52 ezer darabot adott be. Sertéshúsból a tervezett 103 mázsán felül 188 mázsát, marhahúsból pedig a tervezett 111 mázsán felül 65 mázsát adott be. A szövetkezet gyapjút is beadott: 189 kilogramm helyett 678 kilogrammot. Az új munkamódszerek, pl. a jarovizálás alkalmazásával, a növénytermelésben is szép eredményeket ért el a szövetkezet. A keresztsoros vetés, a négyzetes-fészkes ültetés magasabb hektárhozamokat biztosított. Például a krumpli hektárhozama 130 mázsa volt. Szép volt a cukorrépatermés is, több mint hét vagonnal szolgáltattak be terven felül. Dohányból 40 mázsával adott be a szövetkezet többet, mint amennyit a terv előírt, s 276 ezer koronát kapott érte. Ez a sok szám és „terven felül" talán már úntatja is az olvasót, azonban sok mindenre fényt derít. S ha mégis leírunk még egynéhány számot, csak azért tesszük, hogy kiegészítsük azt, amit a szövetkezet terven felül beadott. Ugyanis a szövetkezet beadásain kívül a háztáji gazdálkodásukból a szövetkezeti tagok majdnem 4 vagon sertéshúst adtak a közfogyasztásnak; e sertéseket a szövetkezeti tagok maguk hizlalták. Tejből 23 ezer litert, tojásból 15 ezer darabot szolgáltatott be a falu. Mindez a szövetkezeti tagok, a falu életszínvonalának emelkedését mutatja. Az évvégi zárszámadáskor a szövetkezet 150 ezer koronát fizetett ki a tagoknak. Igaz, egy-egy munkaegységre csak három korona jutott, mégis az 1955-ös zárszámadással szemben ez is eredmény. Akkor csak egy korona jutott munkaegységenként. A szövetkezeti tagok megfogadták, hogy jól dolgoznak, jól gazdálkodnak. S ez sokat jelent. Feltétele ez annak is, hogy ebben az évben a munkaegység értéke ismét emelkedjék. (KS) Kétszeres öröm a zárszámadáson rPornaljátóI mintegy két kilóméterre fekszik Beje. Nem nagy falu, mindössze hatszáz lakosa van. Munkaszerető emberek élnek itt. Másfél évtizeddel ezelőtt még Szentiványi nagyságos úré volt a falu. Négy évvel ezelőtt alakult meg a szövetkezet. A napokban tartották meg az évzáró közgyűlést. Negyedszer jött össze a tagság, hogy értékelje egyévi munkáját. Minden munkaegységre 3 korona részesedést fizettek. Tamás László elvtárs, a szövetkezet elnöke jól végezte a feladatát. Munkája tetszett a tagoknak is és így Tamás elvtárs maradt továbbra is az elnök. Beszámolójában elmondta, hogy a szövetkezeti tagok jövedelme a szövetkezeti gazdálkodásból ered és ezt nem szabad a jövőben sem elfelejteni. A z évzáró gyűlésen két taggal is szaporodott a szövetkezet. Donbi László' és Lőríncz István elvtársak látva a közös gazdálkodás sikereit, kérték felvételüket a szövetkezetbe. Susányi István, Tornaija OO©©0O0OOGX300©OTC ©©©©©©oooooooo^^ Az új technika fejlesztésének jelentősége írta: Ing. JÁN MARKO, a Megbízottak Testületének alelnöke, pénzügyi megbízott Az emberiség történelme — különösen az utóbbi évtizedekben — a tudományos megismerés soha nem sejtett fejlődését mutatja. A. szocialista társadalmi rétid megteremtésével, az atommagban levő óriási energiák felszabadításával s az emberi társadalom céljainak szolgálatába állításával a tudomány és a technika még viharosabb fejlődésének nézünk elébe. Joggal mondják a tudósok és államférfiak, hogy új, tudományosműszaki és ipari forradalom küszöbén állunk, amely jelentőségében messze felülmúlja az elmúlt két évszázadnak a gőz és az elektromosság felfedezése révén beállott ipari forradalmait. A szocialista társadalom, annak intézményei és maga a szocialista ember örömmel üdvözli az új vívmányokat és felfedezéseket: tágra nyitják a kgoukat az új technika fejlesztése előtt. Ez egészen természetes is. Csak a szoeialir társadalom az, amely -"'0 éppen a legmagasabb fokú technika alapján — lehetővé teszi a társadalmi munkatermelékenység szüntelen emelkedését. A technika fejlesztése s a társadalmi munkatermelékenységnek ezen alapuló állandó fokozása — ez a szocialista társadalom fejlődésének, a szocialista gazdaság gyarapodásának, a dolgozó nép jóléte és kulturája emelkedésének objektív biztosítéka. A szocializmusnál ezt az alapvető feladatát csak a.- élő, emberi munkának qéoi munkával való helyettesítésével.' legnagyobb mérvű amyagta0 J SZO m* feljii. karékossággal, a modem technika adta lehetöségéknek legteljesebb kihasználásával, a temnelési folyamatok mechanizálásával, a termelés egész műszaki színvonalának állandó fokozásával lehet elérni. A technika fejlődésének Szlovákiában elért színvonalát — a fennálló számos hiányosság ellenére — nem volna helyes lebecsülni. A cseh munkásosztály és a cseh technikusok segítségével, a Szovjetunió hathatós támogatásával sikerült Szlovákiában is igényes műszaki feladatokat megoldani, és új bonyolult szerkezetű ipari berendezéseket előállítani. Gépipari vállalatainkban személy- és vontatóhajókat, golyóscsapágyakat, szerszámgépeket, orvosi műszereket, elektromos berendezéseket, gőzkazánokat, Diesel-motorokat stb. gyártunk. Vegyi üzemeinkben megkezdtük a műanyagok, műfonalak, szállítószalagok, gumitömlők és abroncsok, antibiotikumok . — nevezetesen a penicillin — termelését. Az építőanyagok iparában áttérünk az előregyártott elemek, a panelek, fahulládékókból sajtolt lapok előállítására. Tüzelőanyagiparunk újabban kiváló minőségű dinasztéglákat hoz piacra. Rohamosan halad előre az elektromos áram és a földgáz bevezétése községeinkbe és üzemeinkbe. Mezőgazdaságunk új gépek használatával egyre nagyobb mértékben fedezi dolgozóink és iparunk szükségleteit. Ez a rövid és távolról sem teljes felsorolás világosan mutatja, hogy a Szlovákiában elért műszaki haladás óriási. Természetesen ez az alig tíz esztendő alatt elért mérföldes fejlődés a felszabadulásunkkal beállott társadalmi és termelési változások nélkül egyszerűen elképzelhetetlen lenne. Mindazonáltal a szocialista társadalmi rendszer révén a technika fejlesztésére megteremtett lehetőségeket még sok tekintetben nem használjuk ki. Ezért pártutiknak és kormányunknak a technika fejlesztésére vonatkozó, az elmúlt esztendőben kiadott tételei arra irányítják technikusainkat, vezető gazdasági dolgozóinkat s egész dolgozó népünket, hogy fokozza a technika fejlesztésének ütemét, mert ez a termelés növelésének s így a jólét fokozásának az alapja. Az említett tételek kitűzik a fejlődés fő irányait s elősegítik a feltételek megteremtését. A párt és a kormány tételei alapján és szellemében az egyes minisztériumok és kijjeponti szervek megfelelő terveket dolgoztak ki, amelyekben meghatározzák az illető ágazat műszaki fejlesztésének menetét. A kormány ezeket a konkrét terveket nagy részben már jóváhagyta. Szlovákiában, a megbízotti hivatalok által irányított ágazatokban, a műszaki fejlődésnek nálunk elért színvonalának tekintetbevételével dolgozzák szét az 'illetékes megbízotti hivatalokban ezeket a terveket, amelyeket aztán a Megbízottak Testülete megtárgyal s fokozatosan jóváhagy. Ennek a feladatkörnek kellő elvégzése céljából a Megbízottak Testülete mellett segédszervet létesítettek az Oj Technika Bizottsága elnevezés alatt. E bizottság észrevételeit az egyes megbízotti hivatalok/tekintetbe veszik s annak megfelelően dolgozzák ki a technika fejlesztésének konkrét tervét. Messze vezetne s meghaladná .egy cikk kereteit, ha részletesen, minden egyes termelési ágra kiterjedően jellemezni akarnánk az új technika alkalmazásának jelenlegi színvonalát Szlovákiában. Vannak eredményeink, amelyekre az ország határain kívül is büszkék lehetünk, s vannak fogyatékosságaink, amelyeket a lehető legsürgősebben meg kell szüntetnünk, ha nem akarunk lemaradni a technika fejlődésének világszínvonala mögött s ha nem akarjuk érzékenyen megkárosítani egész szocialista gazdaságunkat s így fékezni jólétünk szüntelen emelkedését. Egészen természetes, hogy figyelmünket — a méretek, az arányok és lehetőségek állandó szemmel tartásával — elsősorban az utóbbi kérdésre irányítjuk: milyen közvetlen feladatok állanak előttünk Szlovákiában az új technika gyorsabb ütemű érvényesítése terén? A műszaki fejlesztés alapvető kérdése Szlovákiában a káderek kérdése. Mérnöki-műszaki dolgozóinknak csak 6,2 százaléka rendelkezik főiskolai képesítéssel. Ugyanez a szám a Szovjetunióban már 1950-ben meghaladta a 25 százalékot. Ezért nagy segítséget jelentenek számunkra továbbra is a cseh országrészekből származó, megfelelő képesítéssel rendelkező dolgozók. Másik jellemző mutatója e téren való elmaradásunknak, hogy valamenynyi főiskolai képesítésű között Szlovákiában a múlt évben is csak 29 százalék volt a technikus, jóllehet már 1952 óta a főiskolát végzőknek több mint a fele (jelenleg 55 százaléka) műszaki irányú. De középiskolai végzettsége is csak egy harmadnak van úgy, hogy műszaki dolgozóink teljes 60 százaléka csak nyakorlati képesítéssel rendelkezik Sokan közülük a gyakorlatban igen jól beváltak és szakképesítésüket állandóan fokozzák. A szakképzett dolgozók nevelésének kérdését természetesen nem oldhatjuk meg egy év alatt, az csak hosszabb fejlődési folyamat eredménye lehet. Nem szükséges külön hangsúlyozni, hogy megfelelő technikai haladás kellő számú és képzettségű szakmunkás nélkül lehetetlen. A munkaerőtartalékok iskolái Szlovákiában is évról évre egyre több és alaposabb tudással rendelkező ifjú munkást boü.átanak üzemeink rendelkezésére. Különösképpen vonatkozik ez arra a két fontos ágazatra, amelyekben a legégetőbb a munkaerőhiány: a bányászatra és az építészetre. A baj csak az, hogy ezeknek a fáradságosan és jelentő? költség-ráfordítással kiképzett fiatal szakmunkásoknak jelentős rész* — közel egyharmada — éppen ebben a két szakmában rövid időn belül elhagyja munkahelyét s más ágazatokba megy át. E téren a fiatal szakmunkásoknak tanult mesterségükben való megtartása terén az összes tekintetbe jövő tényezőkre halaszthatatlan és fontos feladat vár. Nem volna teljes ez a kép, ha meg nem emlékeznénk arról a felbecsülhetetlen segítségről, amit a Szovjetunió ad nekünk éppen a legmagasabb műszaki tudást' igénylő atomfizikai szakemberek képzésével, akikre a Szlovákiában létesítendő első atomelektromos mű építésében és ü?.»mb« helyezésében korszakalkotó feladat megoldása vár. De még a meglevő — mint láttuk, elégtelen számú — műszaki káderekkel sem gazdálkodunk mindig helyesen. A központi hivatalokban 10 százalék a főiskolás mérnöki-műszaki dolgozók aránya, az üzemekben csak 5 százalék. A Szlovákia területén rendszeresített üzemi főmérnöki állások közül — a főmérnök a technikai és technológiai fejlődés lelke a szocialista válalatokban — alig egyharmad rendelkezik főiskolai végzettséggel. De a helyükön dolgozókat is gyak-