Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-27 / 58. szám, szerda

PÁ R T É L H T V Hogyan akarjuk megjavítani a propagandamunkát? A járási pártkonferencia határoza­ta't tanulmányozva az volt az első gondolatom, vajon — ennyi tenniva­ló láttán — mivel is kezdjük, hol fogjuk meg a dolgot. Mindenütt az­zal kell kezdeni, ami az adott hely­zetben a legégetőbb kérdés, ami a 'legjolýan előreviszi az összes fel­adatok megvalósítását. A járási párt­tatásban való részvétel önkéntes, de tanulni minden párttagnak köteles­sége. Propagandistáink egy részét ma még 5—6 felé rángatják, elhal­mozzák őket százféle pártmunkával és így persze a propagandamunkát nem végezhetik teljes figyelemmel, felelősséggel. Világos, ez így nem mehet tovább és sürgősen változtatni konferencia határozatának teljesíté- | kell ezen a z állapoton. Eredményes j Dobi István: ä Csehszlovák Kiztársasig segítsége bizonyítja, liogyan érfeimezšk a dolgozó* a szolidaritást Dr. J. Vikfory, az új budapesti csehszlovák nagykövei átadta megbízótevelét — Budapest (ČTK) — DoM István, a Magyar Népköztársaság Elnöki === Tanácsának elnöke február 25-én Budapesten a parlament épületé­ül ben fogadta dr. Július Viktoryt, a Csehszlovák Köztársaság új ma­E2E gyarországi nagykövetét. =1 A megbízólevelek átadásánál dr. Július Viktory csehszlovák nagy­§§1 követ és Dobi István, a Magyar N épköztársaság elnöke beszédet 2= mondottak, amelyek lényeges részeit itt közöljük: úr. Jú?ms Viktory besz étiéből séhez mi most elsősorban azzal já­rulhatunk hozzá, ha még nagyobb súlyt fektetünk a propagandamunká­ra. Nálunk a bányákban ugyanis a pártoktatással van a legnagyobb baj. Itt kell hát elkezdeni a munkát. Saj­nos, a propagandisták elégtelen fel­készülésétől kezdve, sok igazolatlan mulasztás és fegyelmezetlenség for­dul elő. S mindez miért? Nem utolsó sorban a mi hibánkból, a pártszer­vezet navelőmunkájának egyodalúsá­géból. A szénfejtésben elért kima­gas'ó eredmények mellett megfeled­keztünk az ideológiai munka fontos­ságáról. Nem kell különösebben bizonyítani, hogy nr'nél gyorsabban kiküszöböljük a hibákat, annál jobban megértik a párttagok — a gazdasági és politikai helyzet elemzésével az árak és az önköltség, a bér és a munkaterme­lékenység, valamint az életszínvonal elméleti és gyakorlati összefüggéseit. És hozzátehetjük, hogy ezen a te­rületen különösen érvényes az az igazság, hogy az a tudás, ami teg­nap még elég volt, ma már kevés. Tehát nem állhatunk meg, nem to­poghatunk egy helyben. Pártszervezetünk múlt évi fejlődé­se, a kollektív vezetés meghonosítása, a párttagok kritikájának és kezde­ményezésének széles kibontakozása, nagy segítséget nyújtott a gazdasági eredmények elérésében. Tudnunk kell azonban hogy nem vagyunk „lég­mentesen" elzárva a különféle kis­polgári burzsoá nézetektől. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy a tö­megek minden vezetőjének, bárhol dolgozzék is, nagyobb elméleti fel­készültségre, önálló, biztosabb tájé­kozódásra, fokozott ideológiai éber­ségre van szüksége, mint ezelőtt bármikor. Ezt természetesen csakis a mostaninál rendszeresebb, alapo­sabb tanulással lehet elérni. Hogyan segíthet itt jobban, haté­konyabban az üzemi pártbizottság? Még jobban kell támogatni a propa­gandistákat, még hatékonyabban meg kell győznünk a kommunista bá­nyászokat arról, hogy bár a pártok­pártoktatás nélkül lehetetlen a pártszervezetet új tagokkal megerő­síteni, bányásztársainkat politikailag nagy feladatok teljesítésére felvér­tezni. A propagandistáknak segítünk azzal is, hogy a pártcsoport-bizai­miakat felelőssé tesszük a pártcso­portok tagjainak a pártoktatásban való részvételéért, ezek fejlődéséért a tanultak gyakorlatban való alkal­mazásáért. Nem lehet a helytelen né­zetek elleni harcot csak a tanuló­szoba falain belül „megvívni". Az előadásokon, vitákon megismerhetjük az életszínvonal emelésének sokszor bonyolult e'őfeltételeit, de a bánya gépesítésétől idegenkedő maradi né­zetek ellen mindenekelőtt a tanultak I felhasználásával a munkahelyen lehet a legeredményesebben harcolni. Ott lehet a gépek jobb kihasználásával, anyaggal és szerszámmal való taka­rékoskodással csökkenteni az önkölt­séget. A pártesoport-bizalmiakkal való beszélgetés, a pártoktatáson való részvétel bUlosítAain klvill kiváló alkalmat ad arra is, hogy aktivizál­juk a párttagokat, válaszoljunk prob­Az a magas és megtisztelő külde­tés, amelyet rám bíztak,' elsőrendű kötelességemmé teszi, hogy minden erőmből a két ország barátságának és szocialista együttműködésének szi­lárdítására és elmélyítésére, valamint a közöttünk fennálló új szocialista kapcsolatok bővítésére éS megerősí­tésére törekedjem. A csehszlovák és magyar nép közötti barátság, kölcsö­nös megértés, gazdasági, politikai és kulturális együttműködés kötelékei­nek hosszú és tapasztalatokban gaz­dag történetük van. A Magyar Népköztársaság és Cseh­szlovákia dolgozó népét nemcsak a múlt harcai és megpróbáltatásai kötik össze, hanem elsősorban a jelenlegi' közös út, a közös érdekek és célok, amelyek a szocializmus megvalósítá­sára irányulnak országainkban. A csehszlovák nép a közös érde­kekből kiindulva, a marxizmus-leni­nizmus tanításától és a proletár inter­nacionalizmus elveitől vezérelve örül annak, hogy a magyar nép egészséges erői a forradalmi munkás-paraszt­kormány vezetésével, a Szovjetunió segítségével meggátolták a népi de­mokratikus rendszer megdöntésére, a magyar nép szocialista vívmányainak megsemmisítésére és Magyarország­nak a szocialista államok családjából való kiszakítására irányuló aljas tö­rekvéseket. A Csehszlovák Köztársa­ság népe nem sajnált fáradságot, hogy a testvéri magyar népet a tör­ténelmi megpróbáltatás súlyos nap­jaiban támogassa. Legszentebb kötelességemnek tar­tom, következetesen tovább fejlesz­teni az 1949. évi barátsági, együtt­működési és kölcsönös segélynyújtási szerződésben foglalt együttműködési elveket. Dobi István, a Magyar Népköztársaság elnökének beszédéből Örömmel hallottuk szavait, hogy a cseh és szlovák nép őszinte rokon­szenvvel fogadta a magyar forradalmi jelentős anyagi támogatásban része­sítettek minket. Tudjuk, hogy abban az időben Csehszlovákiában már egyre munkás-parasztkormány megalakítá- ! jobban kibontakozott az anyagi segít­sáról szóló hírt. A Magyar Népköz­társaság dolgozói sohasem felejtik el, hogy a szocializmust építő testvéri Csehszlovákia a súlyos történelmi na­lémáikra, oártmegbízatést adjunk ne-; i pókban nemzetközi tekintélyével, tel­kik, hiszen éppen elég teendő akadhjes politikai és erkölcsi súlyával vé­a bányaban. Az újonnan választott :j delmezte országunkat. Az ellenfor­pártbizottság számára is hasznos ta-: rada !° m e" en kiizd ö "épünk legjobb pasztalatokat nyújt majd a jól irá-ji 'J ä ama k' f kommunistáknak és a mun­•j. ... u x, \ , ; kásosztáíynak ez uj erot adott. Ami­nyitott beszélgetés, mert a párttá-j| kor a SZQvjet ha d J sereg segítségéve l " 1 1 sikerült elhárítanunk a kapitalizmus gok elmondják tapasztalataikat, bí rálataikat a pártalapszervezetek és az üzemi pártbizottság eddigi mun­kájáról. A bányászok pártoktatása meneté­nek megjavítása fontos lépés. Azon leszünk, hogy a szervezeti intézkedés egyre javuló tartalommal párosul­jon, Világosan látjuk, hogy a bányá­szok politikai nevelése pártbizottsá­gunk, nártalaoszervezetünk egyik legfontosabb feladata és minden erőnkkel arra törekszünk, hogy e fontos feladatunkat minél jobban megoldjuk. Pavol Tuček a Kékkői Szénbányák üzemi pártbizottságának tagja. Négyszáznyolcvanhárom új előfizető A trnavai járás több üzemében ez év eleje óta verseny folyik a párt­sajtó előfizetőinek toborzására. Ezen a téren különösen jó eredményeket érnek el a trnavai Kovosmaltban. Míg tavaly ebben az üzemben csak 514 előfizetője volt a pártsajtónak, ebben az évben számuk 1007-re emelkedett. A versenyben a legjobb eredményt V. Smotana elvtárs érte el, aki -224 új előfizetőt szerzett. R. Šesták és J. Kuchta elvtársak 103 dolgozót győz­tek meg a pártsajtó előfizetésére és rendszeres olvasására. Az új előfizetők toborzásában jó eredményeket érnek el a trnavai Fi­garóban és más üzemekben. A trnavai járás kommunistái tovább folytatják ezen a téren agitációs munkájukat. E tevékenységüket nem akarják kam­pányszerűen végezni. Véleményük az. hogy nem a szeptember 23-i sajtó­nap és az arra való előkészület idő­szakában kell ezzel a kérdéssel fog­lalkozni, hanem egész éven át. A saj­tónapon majd értékelni fogják a párt­sajtó terjesztésében elért eredményei­ket. D. V. visszaállításának, a fasizmus feltá­masztásának veszedelmét és ezzel új háborús tűzfészek létrehozását, a testvéri Csehszlovákia vezetői az el­sők között jöttek el súlyosan meg­próbáltatott fővárosunkba és nagyon ség tömegmozgalma is. Ügy vélem, ez világosan igazolja, hogyan értei mezik a szocialista országok dolgo zói a szolidaritást. A magyar népnek juttatott segítségért az önök kor­mányának, országuk minden egyes lakosának forró köszönetet mondunk. Ma hazánk már túl van a legsúlyo sobb megpróbáltatáson, azonban a ba­ráti országok támogatása nélkül még nem lehetünk meg. A szocializmust építjük, ami annyit jelent, hogy sa­ját tapasztalatainkon kívül tanulnunk kell más szocialista országok tapasz­talataiból is. Meg vagyok győződve arról, hogy nagyon sokat segíthetnek csehszlovák barátaink tanácsai és ta­pasztalatai. Portugália Kommunista Pártjának nyilatkozata Montevideo (ČTK) — Portugália Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága a portugáliai parlamenti és elnökválasztásokkal kapcsolatban „A jelenlegi politikai helyzet és a kommunista párt álláspontja" cím­mel nyilatkozatot adott ki. A Voz Operaria Rio de Janeiróban megjelénö lap közölte e nyilatkozat kivonatát, amely elsősorban hangsú­lyozza, hogy a jelenlegi politikai rendszer Portugáliában a nemzet ki­sebbségének, vagyis a nagytőkéseknek és monopolistáknak érdekeit képvi­seli. A munkások és általában a por­tugál nép életfeltételei nagyon sú­lyosak, a demokratikus szabadságot a kormány lábbal tiporja. A Salazar­rendszer elleni elégedetlenség napról napra nő. Algériában feszült a helyzet Párizs (ČTK) — A nyugati hírügy­nökségek szerint Algériában továbbra is feszült a helyzet. A francia kato­naság és a nemzeti felszabadító had­sereg egységei között tovább folynak a harcok. A francia haderők parancs­noksága jelentette, hogy a február 24-i harcokban 28 algériai partizán életét vesztette. A franciák a har­cokban helikoptereket is használtak. A francia katonaság veszteségeit nem közölték. A helyi lakosság elleni megtorló intézkedések fokozódnak. Algírban és környékén egy napon mintegy 400 személyt tartóztattak le. A brit egységek állandóan támadják Jement London (ČTK) — Jemen londoni kö­vetsége nyilatkozatot adott ki, amely rámutat, hogy a brit egységek foly­tatják fegyveres támadásaikat Jemen ellen. Február 23-án a brit fegyveres erők Harib térségében Natea és Noa­man falvak ellen három támadást in­téztek. A jemeni követség nyilatkozata be­számol arról, hogy a brit egységeket az Adeni védnökségi területen a kö­zelmúltban tüzérségi és ejtőernyős csapatokkal erősítették meg. Jemen felszólítja Nagy-Britanniát, hogy szün­tesse be a vérontást, teljesítse a két ország közötti egyezményeket és tartsa tiszteletben az Egyesült Nem­zetek Szervezetinek alapokmányát. Szovjet pionírok életéből. BOLDOG GYER EKEVEK Államellenes szervezet vezetői a nyitrai kerületi bíróság szenátusa előtt A nyitrai kerületi bíróság szená­tusa előtt február 26-án, kedden kezdődött Ján Manasnak és kilenc társánaK, a „Szlovák Aranysas" nevű államellenes illegális szervezet veze­tőinek'főtárgyalása. A kerületi ügyész vádja szerint a vádlottak visszaéltek pártunknak és kormányunknak az ifjúságra és általában a népi demok­ratikus államrendszer vívmányaira fordított gondoskodásával. Behódol­tak az uszító propagandának és el­lenséges álláspontot foglaltak el népi demokratikus államrendszerünkkel szemben. J. Manas fővádlott indítvá­nyára, aki a szocializmus más esküdt ellenségeivel, valamint a ludák fa­siszta ideológia és az úgynevezett szlovák állam odaadó híveivel állott kapcsolatban, fokozatosan, de főleg 1953-tól megalakult az államellenes illegális szervezet saját ideológia) cél'al . Szlovák Ara'./sas" néven. E szervezet célja az volt, hogy 11­legV'-an élttre keltse a volt cser­kész-szervezet •ovékenységét, amely az ífiilsáonak a ludák-fasiszta sze­lj S / > 1957. február 27. paratizmus szellemében való neve­lésére irányulna. Végcélja pedig a i volt, hogy elszakítsa a sz'ovák ifjú­ságot a működő ifjúsági szervezetek­től, a hazánk szocialista építésében való alkotó részvételtől, éleszteni akarta a falatokban az úgynevezett szlovák állam ideológiáját és „tehet­séges kádereket" akart előkészíteni az ifjúsági szervezet vezetésére a Csehszlovák Köztársaságban a népi demokratikus rendszer esetleges megbuktatása idejére. A „Szlovák Aranysas" illegális szer­vezet vezetője, a 26 éves Ján Manas, amint a tárgyalás első napjának me­nete mutatta már több ízben volt büntetvr> államellenes tevékenységért. Büntetésének letöltése idején kap­csolatot teremtett azokkal a fog­lyokkal, akiket, államellenes bűnté­nyekért több éves szabadságvesztésre ítéltek. Tanácsaik, utasításaik és segít­ségük alaoján, miután büntetésének letöltés előtt szabadlábra helyezték, felújította a „Szlovák Aranysas" il­legális szervezet működését. A „Szlovák Aranysas" államellenes szervezet vezetői ellen a főtárgyalás a többi vádlott kihallgatásával foly­tatódik. (ČTK) — GYÄGYA, fényképezzen le min­ket is. Gyágya, mikor lesz .;ész a kép? Gyágya, én is rajta leszek? — fogott körül ezer kérdéssel egy sereg piros arcú és vidám pionír, a gelendzsiki pionírtáborban a múlt nyáron. Zajlott, pezsgett itt az élet a 280 ittlakó vidám kedvű szovjet pionírtól, akik boldog tulajdonosai a gyönyörű helyen fekvő üdülőtábornak. Novoro­szijszktól délre fekszik Gelendzsik, a Fekete-tenger melletti számos üdülő­városok egyike. . Több mint harminc szanatórium és üdülő. huszonöt pionírtábor fekszik ma a kis város ama helyein, ahol a má­sodik világháború idején véres harcok dúltak. A tenger­part fehér tera­szokkal, rózsás ker­tekkel, sétányok­kal van tele. Estén­ként annyi itt a sé­táló, mint valami­lyen központi népes utcán Moszkvában. Lányok virággal a kezükben járnak csoportosan és a sétányok mélyében néha egy-egy gitár vagy harmonika hangja teszi roman­tikussá a meleg estek és éjszakák elnyugodó csendjét. A tenger felöl áradó párás meleg levegő szinte a tü­dőt tágítja. A sétahajókról még 2—3 kilométerről is hallani a tánczenét, mely végigsuhan a tarajos, csendes hullámokon, a sétálókhoz. DUBININ MEFOGYIJJAL, a Komszo­mol gerendzsiki járási titkárával mentem ki a várostól vagy két kilo­méterre egyik pionfrtáborba. A tenger partján elterülő tábor kapuja előtt két őr állt. (Ügy tettek, mintha őrködtek volna.) Minket azonban úgy látszik respektáltak, mert felemelt kézzel üd­vözöltek a felnyitott sorompó mögött. A pionírok éppen kiadós uzsonnájukat fogyasztották, mikor a teraszos ebéd­lőbe léptem. Jóízűen majszolták a va­jaskenyeret, a finom puffancsot, me­lyet kínai szakácsuk sütött. Ebédre libahúst kaptak a lurkók, mégsem túlságosan nagy étvággyal gyúrták magukba az ízletes uzsonnát. Pedig azt mondják, hogy a tengeri sós víztől, az itteni levegőtől olyan étvágyat kapnak, hogy még a vasat is megeszik. No, de I Sokáig elnéztem volna én is a színda­a jóból is megárt a sok, — mondja a rabot, mely így kezdődött: Volt egy­közmondás, mely ebben az esetben I szer, hol nem volt, még az Öperenciás­rájuk is vonatkozik. A tábor igazgató­ja, egy középiskolai tanító végigveze­tett a pionírok nyári birodalmán. — Télen szétszedjük a sátrakat, mert csak nyáron van nyitva a tábor,' amelyben júniustól augusztus végéig három turnus nyaral, 26 naponként váltogatva fiatal, vidám lakóit. A HOSSZÜ, magas sátrak mindegyi­Eflv kisfiú járta szép né pi viseletben a kozáktáncot kében példás a rend, harminc pionír és egy pedagógiai vezető ágya egyfor­mán letakarva, mint katonáéknál. A sportpályán éppen izgalmas röplab­da-mérkőzésnek voltam tanúja; a ha­todik és hetedik osztályosok küzdöttek az elsőségért a versenyben, amely már négy napja folyik. Alig tudtam átto­lakodni a sok néző között, akik elfog­lalták a pálya szélét, hogy a mérkőzés egy pillanatát megörökítsem. „Vigyázz Vologya. fiúk, ne hagyjátok rnagato kat" — hangzott innen is, onnan is a szenvedélyes szurkolók soraiból. Az izgalmas mérkőzés végül is kézszorí tással végződött, s a győztesek büsz kén vonultak le a pályáról. A nagyszá mú nézőközönség ezután elvándorolt a bábszínház elé, melynek gongja éppen most jelezte egy izgalmas mesejáték kezdetét. Lócákon, a puha fűben ülve figyelik a kis bábuk mozdulatait, pár beszédét és az igazságérzet, a gyerme­ki bírálóképesség meleg tapssal jutal­mazza az igazságért harcoló és a hazugságot legyőző bábuk fellépéseit. tengeren is túl... de a figyelmemet most egy kis csoport kötötte le, mely­nek tagjai nagy elszántsággal tánclépé­seket gyakoroltak egy sátor mel­lett. Szép népi viseletben jár­ta egy kisfiú a kozáktáncot, a kö­rülálló pionírok pedig tapsoltak hozzá. — Oleg, no csak ismételd meg még egyszer ezt a táncot, — szólt a lihegő tizennégyéves Szerducsenko Oleghoz az igazgató. A kis Oleg már 6 éve tán­col, és számtalanszor fellépett a nagyközönség előtt is. Nem csodálkoz­nék hát, ha majd egyszer a Szovjetunió legjobb balettmestereinek nevei között találkoznék az ő nevével is. Most a búcsúestre gyakorol táncot, melyet esti tábortűz mellett fog társainak bemutatni. Egyenkint ismerkedtem meg a pionírvezetőkkel, a tábor orvos­nőjével, Pavlenko Valentyina Sztyepa­novnával és a többi 20—25 éves taní­tónővel. Elmondtak mindent munká­jukról, napi programjukról, hogyan foglalkoznak a kis pionírokkal, hogyan nevelik őket. Messziről élénk kacaj, taps, nevetés kísérte a bábszínház elő­adását, mely úgy hangzott, mint meg­annyi csengő csilingelése. Majd vége lett az előadásnak, és a pionírok szét­széledtek az önképzőkörökbe. Az egyik fúrt, a másik faragott, a lányok főzni, varrni tanultak, odébb színjátszó cso­port gyakorolt, s mindenki el volt fog­lalva a maga érdekkörében. Kabanov Alexej, aki hatodikos, épp repülómo­dellt készített, amikor beléptünk az egyik helyiségbe. „Na, mikor lesz kész a qéped, Ljosa. Lassan már vége az üdülésnek — kérdezte a tábor vezető­je. „Holnap már kész lesz, s elviszem haza" — válaszolta a gyerek. A kilenc éves Filikova Viera, egy harmadikos copfos kislány pionlrjelvénnyel aján­dékozott meg. — EZT VIGYE EL EMLÉKÜL, de el ne felejtse, hogy ki adta — figyelmez­tetett komolyan, mikor kabátom hajtó­kájára tűzte. Este, amikor a tábor lakói körülállták a zászlót, s vigyáz-állás­ban felemelt kézzel tisztelegtek előtte, ebben a pillanatban jelvénnyel a melle­men úgy éreztem magam is, mintha boldog pionír lennék. Aznap este Ismét csillagos égbolt alatt tértem haza az alvó táborból, és még ma is gyakran emlegetem a boldog szovjet gyermekek életét. Horváth Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents