Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-03 / 34. szám, vasárnap

TRAKTOROSOK, ÚJÍTÓK Nehezen értette meg Cseng a telefon. A traktorállomás diszpécsere felemeli a kagylót. A vonal túlsó végén a gömörhorkai brigád vezietője tárcsázta a szá­mot. A diszpécser meghökken mert úgy véli, valami rendellenesség tőrtént a brigádban. Visszakérdez A túloldal nem változtat álláspont j'án, t még hangosabban mondja: — Huszonkét hektáron végeztük ti ma a tarlóhántást... A diszpécser még mindig nem akar hinni a fülének. Megnézegeti a kagy­lót, t ahogy ilyenkor a telefonáló ember cselekszik, visszakérdez, majd belefúj a kagylóba, végül megrázza f csakhogy a földhöz nem vágja. — Huszonkét hektár!? — Lehetet­ten. Egy traktorral egy nap alatt ilyen teljesítményt még nem értetek el... Érthetőbben beszélj! Talán 12 hektár ... A brigádvezető már olyan hango­san kiabál, hogy azok is, akik a diszpécser szobájában ülnek, szóról szóra értik, miről folyik a beszélge­tés, azonban a diszpécser még min­dig kételkedik... Ez a telefonbeszélgetés még a nyáron, az aratás alatt folyt le a ne­vezett brigádvezető és a traktorállo­más diszpécsere között. S hogy miért nem akart hinni a diszpécser a bri­gádvezetőnek eláruljuk: egy újítást vezettek be, a brigádban, s megle­petésnek szánva, nem szóltak arról senkinek sem, hogy formáltak át egy tárcsát úgy, hogy azzal többet tud­janak szántani és jobb munkát tud­janak végezni. A diszpécser talán még ma is kételkedne, ha a brigádo­tok nem árulják el a „titkot", s nem magyarázzák mec, milyen előnyt je­lent 'az ő gépük a tarlóhántásban. De mivel a gömörhorkai traktorosok •tem csupán magukra gondoltak, ha­tem az egész traktorállomásra, ter­nészetesen elmondták, hogyan készí­tették el a gépet, s nem telt bele 'losszú idő, csaknem minden brigád i szobánforg' tárcsákkal végezte a tarlóhántást a múlt nyáron... s A két Újító Csöndes a ha­tár, alszik a ter­mészet. A trak­torok dohogása sem hallatszik a határból, csak oly­kor-olykor, ha trá­gyát visznek pót­kocsikkal a föl­dekre. Annál na­gyobb a zaj, a ka­lapácsütések, fú ­rógépek, köszörűk, csiszólók zaja most a tornaijai trak­torállomáson. Ha bemégy a javító­műhelybe, első pillanatban az a be­nyomásod, mintha ócskavasgyűjtő­telepen lennél. A hatalmas acélparipá­kat, a DT-54-es lánctalpasokat le­kopasztották megfosztották alkatré­szeiktől. Csupán az erős vasvázak hevernek sorjábm egymás mellett. Az alkatrészek, a dugattyúk, a fő­tengely olajban fürödnek, hogy az­után . újra „felfrissülten" elfoglalják helyüket és egész éven át jó sz l­gálatot tegyenek a szövetkezeteknek. Itt, e műhelyben szorgoskodik a két újító. Kulik Árpád és Piszony László. Kézszorítás, rövid ismerke­dés s megered a beszélgetés. — Mi a különbség .a szovjet tár­ssa és az önök újításai között? — kérdem. — Elsősorban is nagy előnye újí­tásunknak — mondja büszkén Ku­ik Árpád —, hogy sokkal széleseb­Jen végzi a szántást. A gyárban ké­szült tárcsa 3 méter széles. Mi több nint 5 méterrel szélesítettük. — És nem túl nagy így a traktor negterhelése ? — Bírja a DT-54-es. Áldott jó raktorok ezek. No, meg az újításnak gen nagy előnye, hogy szántás köz­jen a tárcsa, mivel első és hátsó 'észé is négy részből áll, könnyen dómul a talaj egyenetlenségeihez, tem úgy, mint az eredeti, a három |fc»rer szélességű merev szerkezet, jÜvellyel különösen a dimbes-dom­Kulík Arpád bos fekvésű földeken volt sok baj. Piszony Lá'zló, ez a mosolygó ar­cú, szőke fiú bizonygat, ö dolgozott a géppel, ő ismeri a legjobban. Azon a napon is, amikor az említett tele­fonbeszélgetés elhangzott, ö ssán­ott vele. Egy műszak alatt 22 hek­táron végezte el a tarlóhántást, 95 liter hajtóanyag felhasználásával. (Egy hektár felszántásához a norma szerint 15 liter hajtóanyagra van szükség). Eszerint nemcsak a telje­sítmény nagyobb, hanem olcsóbb a sz'ntás is. No, meg fizetéskor Pi­szony Lászlónak is vastagabb ezáltal a borítékja. Ogy kétezerig keres ha­vonta. — Hát még a szövetkezetesek mi­lyen elégedettek! — mor: '.ja Piszony László.» — Olyan munkát végez ez a gép ej olyan a tarlóhántás után a föld, hogy rögtön vetni lehetne be­lé. Sikerül-e vagy sem ? Azt is megtudom, hogy azért elége­dettek a szövetkezetesek, mert a tár­csa minden tenyérnyi darabon meg­fordítja a talajt; még akkor is, ha már kissé kiszáradt a föld. Ez az agregátnak is nevezhető tárcsa első része egy „V" betű alakban álló vázra szerelt tárcsákból áll, amelyek rézsútosan szelik a talajt. A hátsó ré­sze ugyanígy van megszerkesztve, csu­pán fordított „V" alakban. így azután, ha az első tárcsák ki is hagynak egy vékony földsávot, a hátsók azt is le­fordítják. Megbecsülést ér­demelnek ezek az újítók és több se­gítséget a techni­kusoktól és a mér­nököktől. Több tá­mogatást várnak már csak azért is, mert most újabb újításon dolgoznak. A DT-54-es lánc­talpas traktorok tengelykapcsolóit ésszerűsítik. Azt hogy a fordulók­ban — mivel a lánctalpas traktorok­nál az egyik oldalláncot fékezni kell — ne erőltessék túlságosan a tengely­kapcsolót ... Mennyi terv, mennyi okos ötlet születik itt a traktorosok kö­zött. És az az örvendetes, hogy mindez nem öncélú cselekedet, hanem a jobb munka megvalósítására irányu­ló szorgalom, türelmes számolgatás, latolgatás, vajon sikerül-e, vagy sem. Kívánom ezeknek az újítóknak, hogy következő újításaikról a jövőben bő­vebben is beszámolhassak... Asztalukon a versenyzászló Koreny János a javítócsoport veze­tője.. Sok kiváló siker fűződik már e csoport nevéhez. Most ezen a télen nyerték el a Csehszlovák-Szovjet Ba­ráti Szövetség versenyzászliyát a gépek határidő előtti javításáért. Beszédbe elegyedünk Koreny János­sal. Szikár termetű, kedves, barátságos fiatalember. Olyan szeretettel beszél ezekről az előttünk heverő alkatrészek­ről, mintha a legkedvesebb számára ez volna a világon: a javítóműhely zaja a gépek duruzsolása. De hát így jó, hi­szen az embernek még a legnehezebb munka is könnyű akkor, ha szereti szakmáját, kedvvel, hozzáértéssel vég­zi munkáját. Ilyen ő is. Azt szokták mondani az efféle szakemberekre, hogy „vérében" van már minden mozdulat, minden fogás, egyszóval mestere szakmájának. Vele egy csoportban dolgozik Tu­ba Sándor, egyik legszorgalmasabb embere a traktorállomásnak. S hogy ez így van, tetteivel bizonyíthatjuk, szavaival igazolhatjuk. — Én azt mondom, elvtárs, a trak­torosnak mindig tudnia kell, hogy mikor sürgős a munka a határban. És aszerint is kell cselekednie. Nyáron nem azt kell nézni, hány órát dolgozik az ember, hanem úgy kell beosztani a napot, ahogyan a szövetkezeti mun­kák sürgőssége megkívánja. Ha nekem azt mondják: — Sándor, holnapután vetünk, boronálni kell — akkor reggel négykor kimegyek a földre s addig Piszony László akarják elérni, Üj csehszlovák ultrarövid vevő Tuba Sándor csörömpölnek a láncok a traktoromon, amíg el nem végeztem a munkát. „A traktoromon... az én gépi­men ..." Mindig így beszél a gépéről, Amint mondják, szinte együtt érez ve­le, s bizony olykor, ha két műszakra állítják be a gépet, úgy beszél róla, mintha a traktor is húsból, vérből való anyag lenne. Az is érez,' pihenni kell annak is — mondogatja ilyenkor. Az igaz, a gépnek is kell a pihenés, csakhogy a két műszakra is szükség van nyáron, az aratáskor, amikor pe­reg a szem, sürgős a munka, a tarlóhán­tás is. Ilyenkor inkább vállalja a meg­erőltetőbb munkát is, de traktorát nem igen adja másnak, még ha jól ismeri is az illetőt, nem bízza más kézre. — Nagyon ismerem ezt a gépet — mutat az előttünk levő szétszedett da­rabokra. — Három éve ülök rajta. Tudom már a bugásáról, ha valami nincs rendben. Olyan a traktoros is, elvtárs, mint egy beteg kezelőorvosa, aki tudja, mit kíván a beteg ... Ihgen ember ő. Szorgalmas, dolgos, becsületes. A jól végzett munka után mindig örömmel tér haza, a meghitt családi körbe, feleségéhez, két gyer­mekéhez. Boldog, mert a kis család nem nélkülöz. Havonta megkeres 2500 koronát, a sok munka idején még há­romezret is.' JÓI esik az em­bernek mindezt le­írni, különösen, ha néhány év távlatá­ból vizsgálgatja a traktorállomás út­ját, fejlődését és ami a legörvende­tesebb, az emberek gondolkodásában végbement nagy változásról adhat számot. Mert igen nagy ám a különb­ség az öt év előtti és a mostani trak­toros között. És ezt ugyancsak Tuba Sándor szavaival tudom a legjobban bizonyítani, amikor arra a kérdésemre, hogy elégedettek-e a szövetkezetesek a traktorosok f munkájával, ezt felelte: — A szövetkezeti tagok? Nemcsak ők, de még az egyénileg dolgozó pa­rasztok is, akik bizony néhány évvel ezelőtt még halálos ellenségei voltak a gépnek, a traktornak ... Keveslik a nagyot Járjuk, tovább nézegetjük a műhe­lyeket. Nagyon kiépült már ez a trak­torállomás. Ezt a fejlődést 'nem a mindennap itt dolgozók tudják lemérni, hanem az, aki évekkel ezelőtt járt itt. Fél évtizede lehet annak, amikor utoljára jártam e traktorállomáson. Akkor csak néhány műhely, egy-két épület állott itt.. Most pedig egy ki­sebb gyárhoz is hasonlítható „nagy" szerelőműhelyek fogadják a látogatót. Azért idézőjelben a nagy szócska, mert ezzel sem a javítómunkások, sem a traktorosok nem értenek egyet. Azért nem, mert számukra mindez ke­vés. Kevés, mert öt év alatt jóval több lett ám a traktor, a vet'ógép­kombájn, * az aratógép. A javításhoz pedig hely kell, olyan, hogy minden csoport nyugodtan dolgozhasson. Csak­hogy máról holnapra nincs módunkban a legmodernebb javítóműhelyeket fel­építeni. Hiszen nemcsak Tornaiján sok­szorozódott meg a traktor, a gépek száma, hanem az ország minden trak-, torállomásán. Csallóközcsütörtökön, vagy Dunaszerdahelyen évekkel ezelőtt épp úgy kezdődött a munka a traktor­állomáson, mint Tornaiján. És itt öt­venben csupán 4 lánctalpas traktor volt, most pedig 54 acélparipa várja a pillanatot, hogy a javítás után kicsalja óket a tavaszi napsugár és feldübö­rögve megindulhassanak a szövetkeze­tek széles rónáira. MÉRY FERENC Rádióiparunk dr vendetes fejlődést mutat. Bizonyítják ezt az egyre jobb, egyre tökéletesebi készülékek, ame­lyeket nyárainl előállítanak. Ez é\ harmadik negyedé­ben kerül piacr. a bratislavai Xes la nemzeti vállalat gyártmánya, a Kvartetto készü­lék. Ezt Radko vjí elvtárs, ; vállalat főtervező je, a prágai Elek trotechnikai Kuta tóin téze t • dolgozói­val karöltve ter­vezte. A készülék hálózati szuper­vevő lesz noválcsövekkel. Az új tí­pusú csövek gyártását már meg­kezdték. Az új noválcsövek fokozni fogják a készülék érzékenységét, így nagyobb hangerőt lehet vele elérni. Ez lesz az első csehszlovák rádió­készülék, amelyen az ultrarövid adó­kat a készülékbe helyezett forgat­ható ferrlt-antennával venni lehet. Az ultrarövid hullámú adók műsorá­nak vételét minden légköri zavartól mentesen lehet biztosítani. Műsoruk kiváló zeneszámokból áll és így a zenebarátok körében ezt a vevőt igen nagy örömmel fogják fogadni. A tökéletes hangvisszaadást egy 1,3 W elliptikus a 1 n í c o-hangszóró biztosítja. A készülék n e g a tj[v skáláján — amely többféle színben ke­rül forgalomba — két darab kettős gomb lesz. VÖRÖSMARTY GÉZA. i/OGA ' problémája K' i ne ismerné Királyhelrnecen Szóga Gyuri bácsit, az erdő­őrt? Az alacsony, pirospozsgás ar­cú ember, ha elmaradhatatlan háti­zsákjával, puskával a vállán, leghű­ségesebb barátjától, a kutyájától kí­sérve végigkopog a város utcáján, senkinek sem kerüli el figyelmét. Barátságosan köszönti mindenki, s a jó szóval sem fukarkodnak. Ő pedig szorgalmasan rója naponta az utat. Megy regényes birodalmába, az er­dőbe. Az erdő magányban el-elgon­dolkozik, a birodalomban töltött 40 év gazdag élményeit idézgeti. Megelégedett ember volt, sohasem panaszkodott. De — ahogy minden ember életében vannak megmagya­rázhatalan dolgok — ? ; ö életében is beköszöntött ez, mégpedig a múlt év augusztus 15-én, amikor megkap­ta az új íizetésrendezésről szóló értesítést. |ü|int akinek — a jól végzett , T* munka után — tiszta a lel­kiismerete, úgy tanulmányozta át az iratot. Meglepetéssel és megrökö­nyödve böngészte ki belőle, hogy az I. fizetési osztályba osztották be 910 korona bruttó fizetéssel. A terv tel­jesítése után nyolc százalékos oré­miufnot kap, valamint a megállapí­tott természetbeni járandóságot. Ez a hír lesújtotta. 1956. szeptember 1­én fellebbezést nyújtott be a Kassai Kerületi Erdőigazgatóság szalánci üze­méhez. 28-án megjött a válasz, mely a következőképpen szólt: „A dekré­tumon tévedésből szereoel az I. fi­zetési osztály, a valóságban mint erdőőr a III. fizetési osztályba van beosztva, 910 korona fizetéssel." — Hát ig.n elmélkedett Szóga bácsi, csakhogy valami itt nem egye­zik. Hogyan lehet az első kategó­riában és a harmadikban is 910 ko­rona? Mit volt mit tenni, áttanul­mányozta az Erdészeti- és Faipari Minisztérium ide vonatkozó rendele­tét, amelyből megáliaDÍtotta, hogý a felettes hivatal helytelenül járt el. Ojból fellebbezett s a beadványban hivatkozott a rendeletre, konkréten feltüntetve az egyes osztályokra meghatározott fizetéseket. A felleb­bezés 1956. december 19-én ment el. Ez év január 7-én megérkezett a várt válasz, de sajnos, sok jói nem tartalmazott. 1^1 ár nem mint vizsgázott erdö­őr volt feltüntetve, hanem — ami még sokkal jobban meglepte — mint a faiskola vezetője, s mint ilyennek 910 korona fizetést állapí­tottak meg. Most lett aztán igazán érthetetlen Szóga bácsi számára az egész ügy. A dekrétumon mint erdő­őr szerepel — s ez felel meg a va­lóságnak — a leiraton pedig egy egészen új funkció szerepel. Mind­ebből azt a következtetést vonta le, hogy itt kizárólag arra megy min­den. hogy a 910 koronás fizetés megmaradjon. Az utolsó leiratban azt Írták Szóga bácsinak Szaláncról, hogy a III. fi­zetési osztály a „Vilhán" erdőterü­letre van megállapítva. Oda azonban má>t osztottak be, így tehát ő az „Erős" erdőszakaszon Jaiskolaveze­tönek maradt. Ezzel még Jobban bo­nyolódott az ügy, úgy hogy Gyuri bácsi végül is már alig tud belőle valamit kiokoskodni, S igaza van, mert az ő ügyét egyáltalán nem in­tézték el világosan. Nem világos és teljesen érthetetlen, mivel ilyen ki­nevezésről Szóga bácsinak egyálta­lán ne.n volt tuidomása. A dolgot még bonyolultabbá teszii a leiratnak az a kitétele, hogy mivel a „Vilhán" erdőszakaszt i.em vette át, beosztot­ták az „Erős" szakaszra'— ahol ed­dig teljesített szolgálatot — a fa­iskola vezetésére. Wéleményünk az, hogy egy olyan • embert, aki 40 ven át be­csülettel szolgált mint erdőőr, nem lett volila szabad ennyi kétségnek kr'tenni és ilyen érthetelenségek elé állítani. Szóga Gyuri bácsi teljesen tehetetlen ezzel az üggyel 8 nem tudja, mitévő legyen. Maga sem tudja, hogy erdőőr-e, vagy micsoda. A négy évtized becsületes munkája után az a kacskaringós ügy teljesen megviselte. Mérlegeljék az illetékesek Szóga György ügyét s legyen végre igaz­ságos és világos döntés, hogy meg­marad-e továbbra is erdőőrnek, vagy valóban a faiskola vezetésével bízzák meg a 40 éves szolgalattal rendel­kező vizsgázott erdőőrt?! —ki— CSODA A CARLTON ELŐTT A belkereskedelem hírei: Új fajtájú mosógépek és vasalók a Szovjetunióból A Belkereskedelmi Minisztérium je­:ntése szerint a közeljövőben új ajtajú, villanyra berendezett vasaló­épeket és villamos vasalókat kapunk Szovjetunióból. Szakemberek véle­lénye szerint az új szovjet készülé­ek kitűnőek, (k) Üj villa os varrógépek A hazai Ipar arra törekszik, hogy vásárlóközönséget a legújabb ház­jrtási cikkekkel is ellássa. Ezek kö­é tartozik az új fajtájú, kitűnő tel­ísítményű Lada, villamos árafpmal hajtott varrógép is. A gép varr, hímez és beszeg. A gép bőrönd formában is kapható. Ara 2850 korona. Az új tí­pusú gép a bratislavai Sedlárska utcai varrógép-szaküzletben van kiállítva, ahol az érdeklődőknek bemutatják a gép működését. Szovjet parfümök a piacon A belkereskedelem 16 fajta szovjet parfümöt és kölnivizet hoz forgalom­ba. A szovjet készítmények elsőrendű minőségűek. Különösen a Szovjetunió­ból behozott virágillatú parfümök el­sörangúak. Tekintettel arra, hogy ez a cikk vi­lághírű, a szovjet parfümök iránt ná­Jugk is .nagy le_sz a kereslet. ÍK) F elásták esz utcát A Carltonnal „zember, Arra megy polgár, S pillája se, rebben. Alig pár nap után Betömték a vermet, S a polgár e csudán Majdnem kőv' dermedt. "É Aztán felsóhajtott: Jaj, de jó is lenne! Ha ezentúl minden sarkon, Felépülne egy-egy Carlton! Tán a gödrök betömése Így gyorsabban menne! Neumann Jánoý

Next

/
Thumbnails
Contents