Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-21 / 52. szám, csütörtök

PÁRTÉLET * Ä legfontosabb feladat a gazd ságosság fokozása A múlt év a füleki járásban is számos sikert eredményezett. Az ipari üzemek legnagyobbrészt teljesítették, sőt túlteljesítették a tervet. A szövetkezeti gazdálkodás fejlesztésében is értek el bizonyos eredményeket. Egyes szövetkezetek megszilárdultak, új szövetkezet is alakult. Ä járás sok pártszervezete működésében is jelentős javulás állt be. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy számos szakaszon sikerrel mozgósították a dolgozókat a feladatok teljesítésére. Egy hónappal ezelőtt a füleki járás legnagyobb üzeme, a Kovosmalt pártszervezetének évzáró taggyűlésén sok szó esett a termelés hatékonyságának emeléséről, a gazdaságosabb munkáról. Az üzemben főleg a múlt év második felében elért szép sikerek mellett ezen a téren még nagyon sok megoldásra váró feladat tornyosul a dolgozók, legfőképpen pedig a kommunisták elé. Az elmúlt napokban a járási pártkonferencián ugyanezekkel a kérdésekkel nagyon bőven foglalkozott a beszámoló és a vitában felszólaló sok elvtárs mondanivalójának veleje is az anyagi eszközeinkkel való legcélszerűbb gazdálkodás megteremtésének a termelés hatékonysága állandó fokozásának kérdését érintette. Ezeknek a problémáknak. megoldása ugyanis nemcsak a Kovasmaltban, hanem a járás többi üzemében is a legidőszerűbb feladatok közé tartozik. Ma már mindenki előtt világos, hogy a munkatermelékenység fokozódását semmiesetre sem előzheti meg a bérek növekedése. Márpedig ez az egészségtelen jelenség a múlt évben előfordult mind a Kovosmaltban, mind a Béke Üzemben és más üzemeknél is. Az önköltség tervét sem tartották be egyes üzemekben. Indokolatlanul magas volt a túlórák száma is. A Kovosmaltban például 146 306 túlórát fizettek ki. A vitában több felszólaló nagyon élesen bírálta egyes vállalatok hanyag gazdálkodását az állam anyagi eszközeit vei. A népi fogyasztási szövetkeze*^ ••tek elárusítóhelyein például a mankó 1955-höz viszonyítva nemhogy csökkent volna, hanem emelkedett és a múlt év végéig meghaladta a 600 ezer koronát. A felvásárlási vállalatban dolgozó kommunisták hanyag munkáját bizonyltja az a félmillió koronát kitévő összeg, amelyet a vállalat jogtalanul kifizetett a szerződéses felvásárlásnál. Az állami birtok pártszervezetének is sokkal nagyobb gondot kell fordítania az ellenőrzési jog helyes érvényesítésével az önköltség csökkentésére, mert a gazdaságok az egyes termények termelési önköltségét magasan túllépik. A fentiekből látható, hogy az üzemi pártszervezetek ez évi tevékenységének legfontosabb célja kell hogy legyen az összes dolgozók mozgósítása a gazdaságosság fokozására, az önköltség csökkentésére, a gazdálkodásban a legszigorúbb fegyelem meghonosítására. A járási pártkonferencia ehhez a munkához kellő útmutatást nyújtott. A pártszervezeteknek fontos feladatul tűzte ki az üzemen belüli önálló elszámolás széleskörű bevezetését, minden munkahelyen a személyi számlák alkalmazását. A Béke Üzem ezen a téren jó példát mutat, itt az üzemen belüli önálló elszámolással egyidejűleg a ciklusos grafikon szerinti munkaszervezést is bevezették. Ez hozzásegítette az üzem dolgozóit a tervezett gyártásnak három millió korona értékű áruval való túlszárnyalásához és az önköltségen két és félmillió korona megtakarításához. A vita folyamán nagyon helyesen figyelmeztette az üzemi pártszervezetek küldötteit a Béke Üzem igazgatója, hogy az üzemen belüli önálló elszámolást nem lehet csupán rendelettel bevezetni. A siker feltétele elsősorban a jó meggyőző munka folytatása, mely a helyes munkaszervezés megteremtésével párosul. További fontos feladat az üzemi pártszervezetek ellenőrzési jogának teljes mértékű érvényesítése. Ez megköveteli minden egyes párttag kezdeményező munkáját, azt, hogy munkahelyének problémáira kommunista szemmel nézzen. Múlhatalanul szükséges a pártszervezetek és a pártcsoportok munkája színvonalának állandó fokozása, hogy ezek politikai tevékenységükkel hatásos segítséget nyújtsanak a feladatok megoldásában. A szövetkezeti mozgalom fejlesztésében és általában a mezőgazdaság termelési színvonalának fokozásában a füleki járás a múlt évben nem teljesítette megfelelően a múlt évi pártkonferencián kitűzött célokat. Az idén ezen a téren is határozott változást kell elérni. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy a falusi pártszervezetek akcióképessége megjavuljon és az üzemekben dolgozó, de falvakon lakó párttagok az eddiginél sokkal nagyobb mértékben segítsék a szövetkezeti mozgalom fejlesztését. A védnökségi tevékenység keretében az egyes üzemek már eddig is hatásos segítséget nyújtottak néhány szövetkezetnek. A jövőben még jobban ki kell bővíteni ezt a segítséget és az üzemi szervezetek tagjainak a meglevő szövetkezetek megszilárdítása mellett elsősorban új szövetkezetek megalakításában kell politikai segítséget rfyújtaniok a falusi pártrvezeteknek. A Kovosmaltban dolkommunisták ezen a téren hatFósan segítettek a balogfalvi pártszervezetnek és a közös munka eredménye a múlt ősszel megalakult többségi szövetkezet lett. A járási pártbizottság, a járási nemzeti bizottság és az üzemi pártszervezetek nagyobb segítségével a falusi pártszervezetek minden bizonynyal meg fogják oldani a járási pártkonferencián kitűzött nagy feladatot és a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztésében, valamint a hektárhozamok és az állattenyésztés hasznosságának fokozásában elérik a kitűzött célokat. Gál László. •K.ioilágos kioirradfi tg yarvi TÜtÓSi Jobb előadókat a szövetkezeti munkaiskolákba A losonci járásban e télen csaknem ezer mezőgazdasági dolgozó jár a szövetkezeti munkaiskolába. Ha összehasonlítjuk a tavalyi eredménnyel, látjuk, hogy ma 438 mezőgazdasági dolgozóval gyarapodott a szövetkezeti munkaiskolák hallgatóinak száma. Az idén általában az előadók is jobbak voltak. Az előadásokra gondosan felkészültek. Az előadók közül meg kell dicsérni Mackó László, Szopóci János, Juraj Kriška elvtársakat. Meg kell azonban azt is mondani,'hogy a járásban olyan előadó is van, aki nem nagyon törődik a feladatával, azzal, hogy mi történt a szövetkezeti munkaiskolában, ahol nekik kell előadnia. így például Lőrincsek Pál, Adam Plvoluska, Ondrej Fizel és Kelemen János még egy előadásra sem mentek el. Nem lehet ezt a felületességet semmivel sem kimagyarázni, hisz a szövetkezett tagok akár Podbrečánban, akár Gregorová Vieskán szerették volna, hogy tőlük tanuljanak, már mint az előadóktól. A gyakorlatban azonban rosszul mutatkoztak be. Filka Pál, Madačka M

óricz Zsigmond, a nagy magyar író ezt a címet adta egyik művének. S most, hogy én is ezt a címet választottam, nem holmi úri tivornyázásról, fékevesztett dőzsölésről akarok írni, mint ahogy annakidején a nagy író. Mert Alsójányokon, ebben a csallóközi kisközségben nem urak, se nem fôťdbirtokosok mulattak, hanem a jól végzett munka örömére a magyar ember szokásához híven, szülőfalum szövetkezeti tagjai ünnepeltek az évzáró közgyűlés után. És ezen az ünnepen — merthogy ünnepnapnak számítható — én is együtt vígadtam a régi ismerősökkel, kollégáimmal, gyerekkori játszótársaimmal; és a fiatal lányokkal, tűzről pattant menyecskékkel jártam a ropogós csárdást. Persze Nagy Sándor, Deák Ferenc, meg Szabados Ferenc bácsi már inkább a „Ja no", a „Gyula", (vagy nem tudom én melyik volt a prímás, lehet, hogy Csicsay bácsi) zenekarának kíséretével a hallgatók mellett döntöttek, s én mint a falu szülöttje persze hozzájuk sem lehettem „hűtlen". Nos, ez már így szokott lenni, az idősebbek, (hogy meg ne sértsem őket) a vigadás „könnyebb" oldalát választják, persze azért olykor-olykor ők is úgy megforgatták a menyecskéket, hogy csak porzott bele a tánchelyiség kövezete. A tánchelyiség az iskola folyosója. Az évzáró gyűlés színhelye, sajnos kultúrház vagy egyéb ilyen alkalmi terem hiányában, az iskola volt. Nem üdvös dolog ugyan iskolában az ilyenféle mulatozás, de hát mit csináljanak, ha a kocsma helyisége is kicsi már erre a célra, hiszen a faluban csak néhányan vannak, akik nem az összetartás, az egyetértés jó útját választották ... Ügy fest a dolog, hogy még egy ilyen évzárás, mint a múlt esztendei és meggondolja a dolgot, Farkas Titus meg a többiek is, akik még nem tartoznak a közösséghez, a falunak jó életet, örömet nyújtó szövetkezetéhez. Lehet, hogy ők azt gondolják, vagy úgy látják, sok ott a baj, a szóbeszéd, a vitázás. Egyik így szeretné a másik úgy. No de lehet azt rossznak minősíteni, ha a vitázás, az okoskodás végső soron a jobb gazdálkodást segíti elő? Nem elítélendő ez, különösen, ha valaki a gyűlésen mondja el a magáét, persze ha helyesen látja a dolgokat. Nem akarok ünneprontó lenni, s különben is jól ismerem falumat, az embereket, a szokásaikat, a jellemüket, múltjukat, jelenüket, — egy dolog azonban, hogy úgy mondjam, nem tetszett az évzáró közgyűlésen, mégpedig az, hogy az ég-világért nem akartak beleegyezni, hogy az alapszabályzat értelmében minden olyan családfő, aki félhektár földet kap háztáji gazdálkodásra, kötelezze magát 350 munkaegység ledolgozására. Pedig jó, ha egy ilyen alapot meghatároz a közgyűlés, és az elnök Mikóczi Jani bácsi is, minden bizonnyal azért ragaszkodott ehhez, hogy elejét vsgyiíi a jövőben a háztájival való tsetleges spekulációknak. Ha pedig ez a veszély nem áll fenn (legalább is a felszólalók szerint nem, mert a múlt évben is átlag meg volt egy-egy családfőnél, még a gyalogmunkásoknál is a 370 sőt 400 munkaegység), akkor talán nem lesz baj, ha csak háromszázban állapodtak meg. És én bízom abban, hogy e falu mindig is szorgalmas, dolgos népe nem hoz szégyent a szövetkezetre és ahogy Tvaruskó Imre bácsi mondotta felszólalásában: nem 300, s nem ötszáz egységnyi munkát akarnak elvégezni, hanem annyit, amennyit a gazdálkodás érdeke megkíván. Csak aztán így is legyen! Mert ha nem így lesz, hiába adott igazat a taggyűlés Imre bácsinak, meg Fehér István bácsinak is! Es akkor, ha a jövőben esetleg nem lenne meg a 9 koronás előleg, meg a 6 koronás részesedés, bizony sokan megmondanák a magukét Imre bácsinak és Fehér bácsinak. Ezt pedig úgy gondolom, egyikük sem szeretné. De nem ám, mert a falumbelieknek a jövőre nagyok a terveik: még többet akarnak termelni, úgy hogy több jusson az országnak is, no meg nagyobb legyen a részesedés. Nem célja e kis írásnak, hogy megszabjam miként cselekedjenek, hiszen ök mégis csak jobban tudják, mit, hogyan lehet megoldani, csupán egy kis tanácsot akartam adni. Hiszen úgy mint odahaza örülnek a sikereknek, éppúgy örülök én is, s ha rosszat hal-, lok a faluról, bizony elkeseredem, együttérzek velük és azt szeretném, ha erről a csallóközi falucskáról csak mindig jó híreket hallanék. Milyen jól esett az is, amikor volt szomszédunk Pongrác bácsi (néhány éve, hogy új házat épített s milyen csinosát három szobával, konyhával, s műhely is van, mert kovács a mestersége, — új házat épített apám is — s most már nem a szomszédságban) azt mondja büszkén, megelégedéssel: — Látogass már meg egyszer az új házban! T gazán, ha elgondolkozom azon, •*• hogy hosszú évek során korántól későig verte a vasat s még csak néhány évvel ezelőtt jutott el a házépítésig, én is azt mondhatom, amit ő mondott: más ez a rendszer, a mi népi demokráciánk, mint volt a régi. S végezetül hozzáteszem: ha ugyan a táncot ugyanúgy ropják is, mint ahogy régen és a szokások sem .változtak, mégis mintha a jókedv, a baráti együttlét, a vidám reggelig tartó áldomás új tartalommal lett volna telítve, olyan tartalommal, amit a néhány év szorgalmas munkája, a közös gond, a jobb élet varázsolt igazi közös örömmé... S ezért húzta talán Rigó Gyula bandája, ezért volt olyan nagy a jókedv, s ropták a csárdást kivilágos kivirradtig. MÉRY FERENC ,OO0OOO0©00OO0O0OC0O0©OOOOOOO0OOO00OO0O00O©OÖ0O0OOOOOO0OOOO0GX^^ SZILÁRDÍTSUK A PART EGYSÉGÉT A legutóbbi események minden kétséget eloszlatnak afelől, hogy az imperialista világreakció sohasem adja fel a fejlődés, a haladás megállítására irányuló kísérleteit. Ennek egyik megnyilvánulása a jelenleg a kommunista és forradalmi munkáspártok ellen irányuló bősz uszító kampány. A reakciósok jól tudják, legnagyobb sikerüket azzal aratnák, ha ideológiailag sikerülne megsemmisíteniök a kommunista pártokat. Persze, nincsenek tisztában azzal, hogy a kommunizmus elpusztíthatatlan, mert a kommunista tanítás a munkásosztály tevékenységének eredménye, tudományosan kifejezi a munkásosztály harcának céljait. A kommunista pártok pedig a munkásosztály élcsapatát képezik. Aki a kommunizmust akarná megsemmisíteni, annak először a munkásosztályt kellene elpusztítania, ami lehetetlen. Ennyire azonban a reakció ismeretei nem terjednek. A világreakció, a kommunista és forradalmi munkáspártok elpusztítására törekedve, bomlást akar előidézni soraikban. Belső egységük megbontására az ideológiailag és politikailag kevésbé fejlett párttagokat használja fel. Nagy alkalom kínálkozott erre a reakciónak most, midőn a kommunista és forradalmi munkáspártok az SZKP XX. kongresszusa után a nyílt bírálatnak és a múltban elkövetett hibák jóvátételének útjára léptek. Alkalma nyílott a reakciónak arra, hogy a hibák orvoslására irányuló törekvést saját bomlasztó eszméinek a párttagok soraiba való becsempészésére használja ki. Minden jó szándékot elronthatunk és elferdíthetünk, ha szélsőségbe esünk. így van ez a múlt hibáinak helyrehozására, a személyi kultusz káros következményeinek kiküszöbölésére irányuló Igyekezettel ls. A re4 O J S Z 0 1957. február 21. akció sem többet, sem kevesebbet nem kíván, minthogy a kommunista pártok ideológiailag és politikailag kevéssé fejlett tagjai segítsenek eltúlozni ezt a törekvést. Bebizonyosodott, hogy szép számmal vannak ilyen tagok minden pártban. Fejletlenségük abban nyilvánult meg, hogy a hibák bírálatában annyira mentek, hogy mindent elítéltek, még azt is, ami pozitívum volt a múltban. A dogmatizmus elleni harcot bárminő nézetek szabad hirdetésének tekintették. A párton belüli demokrácia alapelveinek következetes betartására tett erőfeszítést úgy értelmezték, hogy lemondunk a demokratikus centralizmusról és a pártfegyelemről. A nemzetközi feszültség, enyhítését szorgalmazó igyekezetünkből azt a következtetést vonták le, hogy nem kell ébereknek lennünk az imperializmussal szemben. Egyes elméleti tézisek kijavítását szintén úgy vették, hogy nálunk már nincs osztályellenség, nincs osztályharc. Szocialista demokráciánk elmélyítésére irányuló törekvésünkben azt látták, hogy egyáltalán feladjuk a proletariátus diktatúráját. Mit akar a reakció az adott helyzetben? Élesztgetni és támogatni ezeket a bomlasztó nézeteket és másokra is kiterjeszteni hatásukat. Mindenkit, aki szilárdan kitart a párt alapelvei mellett, sztálinista vagy hasonló elnevezéssel illet. Ebben látja fő lehetőségeit. Azok a kommunisták, akik így cselekszenek, akarva, nem akarva a reakíió eszközének szerepét játsszák. Mire kell törekednie a pártnak? Arra, hogy tagjai elvessék a múltbeli hibák jóvátételére és a jelenlegi helyzetre vonatkozó helytelen nézeteiket és következetesen megértsék a párt eszmei és szervezeti alapelveinek lényegét, értelmét, amelyek nélkül az elbukna. A párt szilárd szervezeti egység nélkül nem tudja teljesíteni küldetését. Párt nélkül viszont nem valósulhatnak meg azok az eszmék, amelyekért az öntudatos ember kommunista, párttag lesz. A reakció nem állíthatja meg ugyan a fejlődést, de óriási károkat okozhat, ha a párt az egység hiánya miatt nem tud megfelelni küldetésének. Ennek tanúi voltunk az októberi magyarországi tragikus események alkalmával. A múlt hibái orvoslásának helytelen felfogása odavezetett, hogy a párt legfelsőbb szervében csoportok alakultak, melyek közül az egyik a pártegység megbontásának hallatlan módszerét alkalmazta, midőn az egész pártra rá akarta kényszeríteni akaratát és maga mellett mozgósította a pártonklvülieket. így történt, hogy az ellenforradalom zavartalanul készülődhetett. A vezető szervben uralkodó egyenetlenség a vezetőség és a tagság kapcsolatának megszakadásához vezetett. A párt a dolgozókkal való eddigi amúgy is gyenge kapcsolatát is elvesztette. Midőn az ellenforradalom nyíltan fellépett és a fasizmus visszaállításának veszélye fenyegetett, még akkor sem tudta megteremteni a párt az egységet. A Magyar Dolgozók Pártja felbomlott. Ki fizette meg ennek az árát? A magyar nép, melynek fiai a kommunisták is. így a múlt nibáinak orvoslása helyett a pártot bomlasztották, aminek következménye szörnyű politikai és gazdasági zűrzavar, sok-sok emberélet feláldozása volt. A dolgozó nép egységes part nélkül védtelen volt a felfegyverzett ellenforradalommal szemben, amelyet a politikailag elmaradottak is támogattak. A magyar eseményekből világosan látjuk, hogy a párt nemcsak önmagával, hanem az egész dolgozó néppel és a nemzetközi munkásmozgalommal szemben is felelős egységéért. A világreakció nem adja fel kísérleteit, hogy felfordulást okozzon a kommunista pártokban, és elidegenítse őket egymástól. Ezért a nap jelszava minden kommunista számára: szemünk fényeként őrizzük a pártot és annak egységét! Elsőrendű feladat — az ideológiai egység megszilárdítása A párt egységének megszilárdíása elsősorban ideológiai egységének megszilárdítását jelenti. A párt eszmei egységének sérthetetlen alapja a marxizmus-leninizmus, a természet, a társadalom és a gondolkodás fejlődésének legáltalánosabb törvényeiről szóló tudományos tanítás, a munkásosztály forradalmi szerepéről, élcsapatának — a politikai pártnak szerepéről, a proletár nemzetköziségről, a szocialista forradalomról, a proletariátus diktatúrájáról és a szocialista- társadalom építéséről szóló tanítás. Akinek szívügye, hogy a munkásosztály kezébe vegye a hatalmat és felszabadítsa a kapitalizmustól elnyomottakat és kizsákmányoltakat és felépítse az új társadalmat, amelyben nem létezik embernek ember általi kizsákmányolása, egy tapodtat sem engedhet e sarkalatos tételből. A marxizmus-leninizmus eszmei alapjának megváltoztatására irányuló minden kísérlet revizionizmus. A párt ideológiai egységének megszilárdítása ezért elsősorban abban áll, hogy a párttagokba oltjuk a párt ezen eszmei alapelveit úgy, hogy megvalósításuk a párttagok életcéljává váljon. Magától értődik, hogy egyidejűleg következetesen küzdenünk kell a marxizmus-leninizmus revidiálására irányuló bárminő kísérlet ellen. Ma nem Szilárdíthatjuk meg a párt eszmei egységét anélkül, hogy ne folytatnánk megsemmisítő erejű harcot a világreakció által buzgón terjesztett hamis nézetek ellen, mint amilyenek a nemzeti kommunizmus, az új szocializmus, a szocializmus felépítése a kommunista párt vezető szerepe és a proletárdiktatúra nélkül. Ma nem tudjuk megszilárdítani a párt egységét anélkül, hogy le ne lepleznénk az „általános szabadság", „demokráciátmindenki számára", „abszolút függetlenség" és hasonló jelszavak burzsoá lényegét. Nem engedhetjük meg, hogy a különféleképpen álcázott revizionizmus szétforgácsolja pártunk sorait. A kommunista pártban mindig érvényes volt és kell, hogy ma is legyen, miszerint azoknak, akik nem hagyják magukat meggyőzni, nincs helyük a párt soraiban. Az alapvető eszmei kérdésekben elért egység azonban nem elég a párt teljes egységének, akcióegységének eléréséhez. Az alapvető eszmei kérdésekben elért egység nyilvánuljon meg a párt programjának és taktikájának, meghatározásában. De még így sem teljes a párt eszmei egysége. Nem elegendő a pártnak csak a programját és taktikáját meghatározni, különösen a szocializmus építésének idején, midőn a párt feladata irányítani a népgazdaság ágainak, a kultúrának és a társadalmi életnek szocialista fejlődését. Az egyes szakaszok és időszakok részletfeladatait is meg kell szabni, ami azt jelenti, hogy az eszmei egységnek végül is konkréten meg kell nyilvánulnia a konkrét feladatokkal kapcsolatos nézetek egységében. A marxi-lenini elmélet megmásíthatatlan alapjából eredő egység a párthatározatokban jut knejezesiö. A párthatározatokat a párt politikáját megvalósító párttagok és pártonkívüliek tapasztalatainak általánosítása szüli, tehát több nézet egynevezőre hozásának eredményei. Jelenti-e ez azonban azt, hogy minden határozathozatal előtt széleskörű vitának kell folynia, hogy a pártszervek megismerhessék a kommunisták és pártonkívüliek tapasztalatait és nézeteit? Nem. A kommunisták és pártonkívüliek tapasztalatai nemcsak a vitában, hanem a pártpolitika mindennapi megvalósításában, szocialista építésünkben nyilvánulnak meg. A pártszervek úgy ismerhetik meg a t imegek tapasztalatait, ha naponta figyelemmel követik az életet, a népgazdasági terv feladatainak, az anyagi termelés és kulturális fejlődés ter-