Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-20 / 51. szám, szerda

Valakinek el kell kezdeni Ä surányi járás egyes községeinek határa úgy hullámzik, mint a vihar után elcsendesülő tenger. A járás északi részében kisebb-nagyobb széleshátú dombok emelkednek, hogy délen beleszelidüljenek az Érsekújvár íelé elterjeszkedő síkságba. A termőföld túlnyomó része az egész járásban jő. De a termés bőségéről nem az határoz, hogy dombháton vagy sík földön terem-e a gabona, a kukorica vagy egyéb termény, hanem az a dön tő, ki hogyan gazdálkodik a földön. Ez a kérdés igen időszerű a surá nyi járásban, mert ez idén a földterü letnek még csak 33 százaléka van az egységes földművesszövetkezetek birtokában, ami annyit jelent., hogy a járás nagykiterjedésű határának csupán egyharmad részén honosodott meg a fejlettebb közös gazdálkodás. Nagy lemaradás ez a környező járásokkal szemben, ahol nagyobbára alig akad már falu, amelyben ne lenne EFSZ. Miért foglalkozunk ezzel a kérdéssel? Azért, mert az, hogy többet terem-e a föld vagy sem, több húst, tejet s ipari növényt termelnek-e a járás dolgozó parasztjai vagy kevesebbet, nemcsak a surányi járás ügye, hanem az egész országé is. Nem lehet közömbös számunkra az a tény, hogy tízezer mázsányi mezőgazdasági termény marad úgyszólván a földben, csupán azért, mert az elaprózott kistermelés méq mindig hátrafelé húzza a fejlődést. És az sem lehet közömbös a járás dolgozó parasztjainak, hogv évente milliós bevételektől fosztja meg őket a nagy lemaradás. Am lássunk néhány példát. A tények beszé'nek A járás EFSZ-ei tavaly a kötelező begyűjtés keretében összesen 908 000 kg gabonával aduk be többet, mint az 1955-ös esztendőben, míg az egyénileg gazdálkodó parasztok 609 480 kg-al adtak többet az előző évi beadással szemben. Disznóhúsból a szö. vetkezetek 176 970 kg-al adtak be többet, míg a magángazdálkodók 27 370 kg-al kevesebbet. Továbbá a szövetkezetek tavaly 174 705 liter tej-"íél adtak be többet, mint az előző év/i

iben, míg a magángazdálkodók csupán 653 literrel. így van ez a többi mezőgazdasági termény beadásánál is. De nézzük meg pontosabban, mi volt a helyzet a beadásnál tavaly. A kötelező beadás teljesítése 1956ban: EFSZ-ek: gabona sertéshús marhahús tej tojás egyénileg gazdálkodók: 86 % 61 % 65.2% 43 % 66.2% 100.2% 109.6% 91 % 97 % 93.3% Elképzelhetjük tehát, milyen óriási mennyiségű termékkel lehetne gazdagabb közellátásunk, ha a járás egész földterületén az EFSZ-ek gazdálkodnának. Hogy még jobban láthassuk a szövetkezeti nagytermelés és a magángazdálkodás közötti különbséget, látogassunk ei a járás két falujába, Pozbára és Nagyfajkürtre. Pozbán 'még nincsen szövetkezet, Nagyfajkürtön már van. Mindkét falunak úgyszólván egyformák a talaj és éghajlati viszonyai. Még a távolság sem nagy közöttük, alig 9 km. A pozbai parasztok 759 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodnak, melyből 660 hektár a szántóföld, míg a nagyfajkürti szövetkezeteseknek 547 hektár mezőgazdasági területük van, amelyből 369 hektár a szántó. Most vessünk egy pillantást arra, hogyan teljesítette a beadást a nagyfajkürti szövetkezet és hogyan teljesítették kötelességüket Pózba község gazdái. Pózba: kötelező beadás: állami felvásárlás gabonafélék 95 % 180 mázsa sertéshús 60.4% —' tej 48.5% — tojás 55.5% — Amikor ketten veszítenek — Ámde a begyűjtés teljesítésének mértéke még nem jelenti a termelés színvonalát — mondhatná valaki. Ez igaz. A beadás teljesítésének mértéke valóban nem fejezi ki hűen a termelési szintet, mert vannak gazdálkodók, akik az általuk kitermelt javaknak csupán egy részét adják el a kötelező beadás, vagy az állami felvásárlásra. Sok esetben egyes gazdálkodók nem teljesítik a beadást, a termények egy részét feketén értékesítik. A beadás teljesítése azonban a legteljesebb mértékben megmutatja azt, hogy kik értik meg jobban, mi a hazafias kötelesség. Nem lenne helyes állítani, hogy a beadásban való lemaradás minden esetben spekuláció következménye. Ha valakinek kevesebb terem, kevesebbet & :ud eladni. Az meg már kézzelfoghatóan bebizonyosodott, hogy többet termelni csakis » ''özös nagytermeléssel lehet. Hiszen a surányi járásban is az EFSZ-ek gabonából hektáronként 3 mázsával többet értek el, mint az egyénileg gazdálkodók. Ugyanilyen eltérés mutatkozik a pozbai magángazdálkodók és a nagyfajkürti EFSZ termelési eredményei között is. Az állatok hasznosságánál is nagy a különbség. Míg Pozbán 156 fejőstehéntől napi 25Ó—260 liter tejet adnak be az egyénileg gazdálkodó parasztok, addig a nagyfajkürti szövetkezet 50 fejőstehéntől 160—180 liter tejet ad be naponta. Ez nem is csoda, mert míg Pozbán 900—1100 liter tej egy fejőstehén évi tejhozama, addig a nagyfajkürti szövetkezet közös állattenyésztésében a tejhozam évi átlaga tehenenként 2100 liter körül mozog. Ezekből a példákból is világosan látni, hogy a kistermelésnek két vesztese van: az egyik az állam — mert kevesebbet kap a közellátás és az ipar számára, — a másik a magángazdálkodó, mert kevesebbért kevesebbet kap. . és amikor mind a ketten nyernek Nem nehéz kitalálni, hogy mikor nyernek mind a ketten. Azért mégis megmondjuk. A dolgozó paraszt és az állam akkor jár jobban, ha növekedik a mezőgazdasági termelés. A nagyfajkürti szövetkezet nemcsak teljesítette á' termelési tervet, hanertf túr is szárnyalta, a tervezett 836 000 korona helyett 1148 000 koronát vett be a kitermelt javakért. Ennek következtében természetesen emelkedett a munkaegység értéke is. Míg a szövetkezet 1955-ben 17,80 koronát fizetett ki munkaegységenként, tavaly már 22,40 koronára emelkedett az egy-egy munkaegységre kifizetett összeg. így a szövetkezet tagjai a 9 korona előlegen kívül még 13,40 korona részesedést kaptak munkaegységenként. Természetbeni járandóság fejében a szövetkezet — miután biztosította a vetőmagés takarmányalapot — még 3,60 kg gabonát adott minden munkaegységre. Ezúttal nem kívánjuk összehasonlítani egy magángazdálkodó jövedelmét egy szövetkezeti tag jövedelmével, de akármelyik egyénileg gazdálkodó paraszt könnyen kiszámíthatja, hogy ki jár jobban, ha megemlítünk néhány példát. Sidler András, a nagyfajkürti szövetkezet tagja például harmadmagával 984 munkaegységet dolgozott le a szövetkezetben, s családja ezért előlegképpen 8856 koronát, a részesedésnél pedig 13185 koronát kapott. Ez összesen 21041 korona. Ezenkívül a Sidler-család 35 mázsa 42 kg gabonát szekerezett haza, amit természetbeni járandóság fejében kapott. Ha figyelembe vesszük a család szükségletét, könnyen kiszámíthatjuk, hogy Sidlerék mintegy 25 mázsa gabonát adhattak el állami szabad felvásárlási áron, ami újabb 5000 korona bevételt jelentett számukra. Ehhez hozzászánagyfajkürti EFSZ: kötelező beadás: állami felvásárlás 100% 158 mázsa 100% 57 mázsa 100% 17 000 liter 100% 11 000 drb míthatjuk még a háztáji gazdálkodás jövedelmét is, amely évenként mintegy 6—7000 koronát tesz ki. Egy másik példa: Guzman József leányával 825 munkaegységet dolgozott le a szövetkezetben, amiért öszszesen 18 370 koronát és 29.70 mázsa gabonát kapott. Számos hasonló példát említhetnénk még meg, mert a szövetkezet tagjainak nagy része átlagosan több mint 500 munkaegységet dolgozott le a múlt évben. A pozbai dolgozó parasztok nyugodtan kezükbe vehetik a ceruzát. Számoljanak. ök tudják legjobban, mit értek el a múlt esztendőben. Egy bizonyos: az összehasonlítás minden esetben a szövetkezeti gazdálkodás előnyét fogja bizonyítani. Ez már így van. A kistermelésben a széttagolt föld fukarabb, mint az egyesített határ, ahol a gépeké és a haladásé a sző. Jobb a szántás minősége, hamarabb földbe kerül a nemes mag és kevesebb szem szóródik el a betakarításnál. így több jut az államnak és több marad magának a termelőnek is. A két vesztes tehát egyszeriben nyertessé válik. Súfyos adósság Lám, milyen egyenes út vezet a többtermeléshez. Csak meg kell szabadulni azoktól a kötelékektől, amelyek az elavult kistermeléshez kötik •. még az embert. Ügy tudjuk, hogy a pozbai dolgozó parasztok már az ősszel szét akarták szakítani ezeket a kötelékeket, de később abbamaradt az igyekezet. A helyi nemzeti bizottság hallgatag elnöke" Tóth Lajos helyett Tóth Béla, a járási nemzeti bizottság tagja azt mondja erről: — Valakinek el kellene kezdeni, azután menne a dolog ... — És miért nem kezdik el? Igen, igen, miért is nem kezdik el a nemzeti bizottság tagjai, miért nem harcolnak a szövetkezet megalakításáért a kommunisták, amikor annyi érv van kéznél a szövetkezet megalakítása mellett. — Valakinek el kel! kezdeni — és lehet-e szebb dolgot megkezdeni mint építeni, a faluban lerakni egy szövet kezet alapjait, amely a bőség tárhá zává válhat a szorgos kezek munkája és a tapasztalatok felhasználása nyomán. Nem kell sokat gondolkozni. El kell indulni, mert itt a tavasz. Sokkal jobb mindjárt az év elején kezdeni a közös gazdálkodást, mint később. Minek vesztegetni az időt. Hisz a nemzeti bizottság tagjai, amikor megválasztották őket, azt ígérték: — Lesz virágzó szövetkezetünk. ígértek új községházat, villanyvilágítást, s az új községháza is megvan — ha nem is kész teljesen — a villanyfény is fellobban a napokban. Csak a legnagyobb adósságot nem törlesztette még le a helyi nemzeti bizottság. Nincs még szövetkezet, mert nincs, aki megkezdje a belépést. Micsoda nagy felelősség hárul tehát a kezdőre. Hiszen ezek szerint ő a felelős, ha ebben az évben a mezőgazdasági termékek vagonjaival kevesebbet termelnek a pozbai dolgozó parasztok. Többet kellene a nemzeti bizottság tagjainak, a kommunistáknak elbeszélgetni a falu gazdáival, megmagyarázni, hogy nem jó dolog az, ha mindig többet akarunk az államtól s ugyanakkor kevesebbet adunk annál, amenynyit adhatnánk. Van hazafias kötelesség is és erről nem szabad megfeledkezni, különösen akkor nem, ha meg van rá a lehetőség, hogy többet adjunk, gazdagodjunk. Pozbán sok olyan földműves van, aki már megbarátkozott a szövetkezeti nagytermelés gondolatával. Össze kell fogni ezt az akarást és el kell indulni a szövetkezeti úton. * * * Az, hogy Pozbán vagy másutt alakul-e szövetkezet a tavasszal vagy sem — mint már mondottuk —, nem lehet közömbös számunkra. Ha teljesíteni akarjuk az ötéves tervet a mezőgazdaságban is, nem nézhetjük tétlenül, hogy a járásban a dolgozó parasztság nagy része még mindig a kistermeléssel bajlódik. Minél több szövetkezetet kell alakítani. Ez lesz dolgozó parasztjaink legértékesebb lépése az EFSZ-ek III. kongresszusa előtt. De ehhez a lépéshez hozzá kell segíteni őket. Miklya János A horogkereszt rémtettei Karlovy Varyban üdültünk Karlovy Vary szép fürdőváros, gyógyforrásairól világhírű. A Grand hotel Moszkva előcsarnokába egymásután érkeznek az ország minden .részéről a kis- és középparasztok, EFSZ-tagok, hogy itt töltsék el hétnapos rekreációjukat. Bőséges ellátás, szívélyes kiszolgálás, egész napi és esti szórakozás, kirándulások kényelmes autóbuszokkal, rengeteg látnivaló és szívélyes .barátság — mindez teljesen díjmentesen, Fleišman Kálmán, Nagyabony. Beismerte hibáját A dunaújfalusi szövetkezet vezetősége az állatgondozók és Molnár János körzeti zootechnikus jelenlétében kor-ioly fogyatékosságról tárgyalt. Sulc Anna állatgondozó tavaly egy anyasertéstől átlagosan 13,8 malacot választott el, ugyanakkor Pomsár Gyula csak 6 és fél malacot, habár a feltételek az ő munkájában kedvezőbbek voltak, mert az anyasertéseknek rendes istállója van, míg Sulc Anna gondjaira bízott sertések csak az ideiglenes istállókban vannak. Pomsár Gyula állatgondozó nem tartotta be a szabályos etetést, nem hallgatta meg a körzeti zootechnikus tanácsát és a tisztaságra sem nagyon ügyelt. A hibáját most beismerte, és kijelentette, hogy az idén olyan eredményeket akar elérni, mint Sulc Anna. K. Ľ., Szene. Lord Russell a második világháború után mint a rajnai brit hadsereg hadbíróságának helyettes elnöke, a nürnbergi per idején az angol főügyész jogi tanácsadója nyilván egyike a legilletékesebb személyeknek a fasiszta német háborús bűnök leleplezésére. A tiszteletre méltó lord 259 oldalt számláló, nagy • f eltűnést keltő könyvében (horogkereszt rémtettei) először ismerteti mindazokat a rémtetteket, háborús bűntetteket, melyeket a nácik a haláltáborokban, a fronton, a megszállt területeken, magában Németországban — saját népük ellen is — az utolsó háborúban elkövettek. Amikor felettes hatóságainak a könyv kéziratát benyújtotta, jelentős kormánytényezők ültek össze titkos tanácskozásra. Végül is választás elé állították: vagy ne adja ki a náci bűntettek anyagát híven tükröző könyvet — hivatalos angol körök méltán tartottak közvéleményük jogos felháborodásától Nyugat-Németország újabb felfegyverzésével szemben —, vagy lemond állásáról, otthagyja az állami szolgálatot. Lord Russell több mint húsz éves állami szolgálat után lemondott állásáról. Könyvének kiadása mellett döntött. Az angol sajtó megállapítása szerint az utóbbi években egyetlen politikai tárgyú könyv sem keltett ekkora érdeklődést, vitát és vihart Angliában, mint Lord Russell könyve. A könyv meg gyűlölt eti a fasizmust és az olvasót meggyőzi arról, hogy a világ békéje érdekében a fasiszta gyilkosoknak soha többé nem szabad fegyvert adni a kezébe. Szóból ért az ember. De legfőképpen tettből, A szerző döntése figyelemreméltó, férfias, cselekedet. Jómagam különösen nagyra értékelem, mert személyesen^ megjártam a Harmadik Birodalom koncentrációs táborainak minden poklát. Jelentős eseménynek tartom, hogy angol, német, cseh, magyar olvasó hozzájut azokhoz az adutokhoz, ahogyan Hitlerék a horogkereszt jegyében bűnöző, tömeggyilkoló gépezetüket, a Gestapót, az SS-t, a náci pártot építették. Hogy tudomást szerez barbár cselekedeteikről éppen most, amikor bosszút ľhegve újra megkísérlik, hogy a porondra lépjenek. Lord Russell hazája — szerencsére | — nem élte át a hitleri megszállói kegyetlenkedéseit. De mert könyvé tényekre, adatokra, hiteles dokumenl tumokra, a háborús föbűnösök vallói mára'ra támaszkodik, nagyban hozzál járulhat a nyugat-európai közvétel mény háborúellenes magatartásának:, megszilárdításához. Kilönösen mo?t amikor Hans Speide

1 hitlerista tábori nokot a NATO középeurópai haderői! nek főparancsnokává kineveztéki Éberségre int azokkal szemben, akik bárhol fasiszta gondolatokat hirdetnelí és próbálnak megvalósítani. A könyv először Angliában 1954-beti jelent meg, szóval a lémet újrafetl fegyverzés körül zajló nemzetközi harc kellős közepén. Magyar fordítási ban csak nemrég került el hozzánk* Azonban most is idejében érkezetti Elolvasása, a közölt fényképek áttal nulmányozása azonos érzéseket éb

J reszt a világ minden részében. Hazárd fiai és lányai, akik nemcsak Oswiel czimröl, Buchenwaldról, Bergen—Bell senröl, Mauthausenről, Dachauról tud-, nak, hanem Lidicéről, Terezínröl, Kremničkáról is, nem akarnak háből rút. Mint ahogy nem akarnak új, bori zalmas háborút az angol, német, mai gyar, szovjet, francia hazafiak sem. Ezért tiltakozzunk együtt, közösen a béke-mozgalom világot felrázó kere-. tében. nehogy a háborús bűnösök újra hatalomra kerüljenek, parancsolgassanak, vezényeljenek, élet és halál urai lehessenek. Nyugat-Németország fiatalságának élete, békés jövője szintén kedves előttünk. Mindenkivel békében akarunk élni és ha kölcsönöl sen becsüljük egymást, könnyen lel hetséges ez. Értékes, időszerű mű Lord Russeltl nek a könyve. Sokat tehet és tesz ii a béke érdekében, mert lerántja d hályogot azok szeméről, akik nem látl nak, még nem látnak, vagy nem kél pesek, nem akarnak látni. Világnézet tekintetében egy viláij választhat el bennünket az angol lord-t tói. De a béke megőrzése ügyében egyek vagyunk. A könyv minden so3 rából ezt olvastam, ezt éreztem. Á béke frontján találkoztunk. Köszönet a könyvért Lord Russell békeharcosnák. SZILY IMRE A Smetana-vonósnégyes sikeresen szerepelt San Franciscóban A Smetana-vonósnégyes az USAban folytatja sikeres hangversenykőrútját. Február 15-én San Francisco zeneértő közönségének mutatkozott be. Művészeink az egyetem telt főaulájában mintegy ezer néző előtt Richter kvartettjét, Dvorák amerikai kvartettjét és Janáček Bizalmas leveleit játszották. A közönség a hangverseny első száma után több ízben hívta ki tapsával művészeinket, ami San Franciscóban egyáltalán nem szokás. A lelkes ovációk minden szám után fokozódtak. A Smetana-vonósnégyes nagy sikere annál figyelemre méltóbb és jelentőségteljesebb, mert ugyanazokban a városokban egynéhány nappa! művészeink előtt kiváló olasz kvar-* tett hangversenyzett. A SĽUK Istanbulban A Szlovák Népi Művészegyüttes án? karai szereplése után Istanbulban is fellépett. A hangversenyen megje-: lentek a képviseleti hivatalok főnökei, kimagasló politikai és társadalmi személyiségek és a Vörös Félhold képviselői. A SĽUK Istanbulban éppen olyan nagy sikert aratott, mint ankarai előadásán. A Szlovák Népi Művészegyüttes február 16-án törökországi sikereij körútja után repülőgépen Szíriába tá* vozott. A nevelésről Manapság igen sok kérdés vetődik fel a tanítók, tanulók és szülők közötti viszonyra vonatkozóan. Sokaknak ismeretlen vagy kétes az a tény: meg tudja-e nyerni a tanító a gyermeket anélkül, hogy csorba essék tekintélyén. Meg tudja nyerni. Határozottan állíthatom. Ehhez azonban szükséges a szülők segítsége, mindenekelőtt az új tanítási módszer, a tanító és gyermek közti új viszony felismerése és támogatása. Elemezve a problémákat, érintenünk kell a szülői látogatás és értekezlet nagy fontosságát. Milyen legyen a szülői látogatás? Véleményem és bevált módszerem szerint a látogatásnak váratlannak kell lennie. Megpróbáltam előre értesíteni a szülőket látogatásomról. Fehér abrosz került az asztalra, mindent a legnagyobb rendben találtam, a gyerek tanult. Közben a gazda a vendéglátás eszközéhez nyúlt. Elveszettnek éreztem magam és nem oktalanul. Azóta váratlanul toppanok be. Mondanom sem kell, minden szülő ismerösöirt, annak ellenére, hogy iskolám igazgatósága, sajnos, nem tart szülői értekezleteket. Jövetelem célját csak hosszú beszélgetés után mondom meg. Közben figyelem a gyermek környezetét. Miért? Hogyha azonnal feltárom jövetelem célját, nincs alkalmam megfigyelni a gyereket, ugyanis odaültetik az asztalhoz, még akkor is, ha ez egyébként nem szokás, Ež megtéveszd tene. Ami a szülőkkel folytatott beszélgetést illeti, gazdag témakör akad! egy kis külpolitika, mezőgazdaság stb. Látogatásom alkalmával nem készítek jegyzeteket. Ez bizalmatlanná tenné a szülőket. A vizsgálat programja egyébként a következőképp módosul: 1. Az előmenetel. 2. A tanuló életkörülményei. 3. A taJ nuló viselkedése. 4. Megbeszélés. 5.; Tanácsok. Hazatértem után észleleteimet g pedagógiai jegyzetekbe írom be. A szülők címére csak ennyit Ä fentiek után: ne legyenek bizalmatlanok a tanító és a gyermek közti gyengéd viszonnyal szemben. A tanító kezében méz és bot van ugyan jelképesen, de a bot háttérbe szorul és a méz kerül előtérbe. Egy alkalommal a faluban járva sírást hallottam. Az anya nem bírt kisfiával. Kapott az alkalmon, hogy odamentem és így szólt: „No, itt jön a tanító bácsi, majd ő ad neked a vesszővel." Nem tudtam, mit csináljak. Ha ütöttem volna, a tanító képe a gyermek lelkületében örökre elhomályosult volna. Szomorúan távoztam. Nem, nem így kell a gyereket nevelni. Bálint Lajos, tanító, Détér. OJ szo 1957. február 20.