Új Szó, 1957. február (10. évfolyam, 32-59.szám)

1957-02-19 / 50. szám, kedd

* A nemzeti bizottsági választásra készülnek A búcsi agitációs központban Á sártól csillogó latyakos búcsi utcákon — ahol csak gumicsizmában tanácsos ilyenkor közlekedni — s'etős emberek lépkednek. Érdekes, mindnyáján - egy irányba tartanak. Mintha ünnepélyre készülne a falu, pedig nincs is említésre méltó em­léknap vagy évforduló Szombat este van. Az utcai lámpák csak itt-ott vilá­gítanak. Igy az ablaknyílásokon ke­resztül szúródó fény mutatja az ide­gennek az utat. De mindegy. Odatart áz ember, ahová a fa'ubeliek igye­keznek, a kultúrház felé. Néhány 'épés után embercsoport­ba botlunk. Egy hosszan elnyúlt épü­let előtt beszélgetnek. Egyébként tő­lük tudtuk meg, hogy ez a község kultúrháza. Nézzük meg hát, mire készülnek a teremben. A terem szerény díszítése ellenére is barátságosan fogad. Itt futottunk össze Forgács elvtársnővel, a falusi pártszervezet elnöknöjével, aki ké­résünkre szívesen nyújt felvilágosí­tást. — Ez a szűkre szabott terem '— kezdi — a mi kultúrházunk. Régi épület ez és nem felel meg már a követelményeknek. De épül már az új kultúrház is, melyet előrelátha­tólag ebben az esztendőben be is fe­jeznek. Egyelőre itt tartjuk meg a különféle rendezvényeket és most, ha átmenetileg is, idehelyeztük az agi­tációs központot. Ügy beszél a párt elnöknője, mint­ha ki sem akarna fogyni mondaiv­valójából. Nem is csoda, hiszen annyi most a tennivaló az agitációs köz­pontban, hogy huzamosabb időre len­ne szükséq aprólékosan mindent megvilágítani. Közeledik az EFSZ-ek III. országos kongresszusa, s ha az időjárás javul, megkezdődnek a ta­vaszi, munkák és mindezek mellett fel kell készülnünk a nemzeti bizott­ságokba történő választásokra is. Ezekkel az '•eseményekkel kapcsolat­ban pedig sok kérdezni valójuk van a falubelieknek, melyekre az agitá­ciós központban kielégítő feleletet kapnak. A falu dolgozói szívesen jönnek ide, mert érzik és tudják, hogy közös ügyükről folynak a tárgyalá­sok. Ezenkívül az agitációs központ­ban vidám szórakozást is találnak. A műsoron előadások, filmbemutatók és különféle kultúrbetétek is szere­pelnek. Ezt a müsortervezetet a fa­lusi pártszervezet a tömegszerveze­tekkel együtt készítette el, melynek fő célja, hogy nevelje, szórakoztassa a dolgozókat. Igaz, az agitác'ós központ működé­se nem régi keletű még, de biztató a kezdet, mert a rendezvényeken mindig zsúfolásig megtelik a te­rem. Sóoky elvtárs, az EFSZ elnöke arról tájékoztat bennünket, hogy az agitációs központ rövid működése ellenére helyi érdekű újságot is kiad. „A Szövetkezet Hangja" immár há­rom ízben jelent meg, s igen nagy népszerűségnek örvend a faluban. Szövetkezeti tagok és csaknem az egész falu lakói mohón olvassák a helyi újság minden sorát. Ennek az újságnak nagy érdeme van például abban is, hogy a falubeliek ez ideig csaknem mindnyáján kifizették az 1957. évre szóló adójukat. De tár­gyalja ám a szövetkezeti gazdálko­dás kérdéseit is, főleg a belterjes gazdálkodás bevezetését. Ezzel a kér­déssel kapcsolatban több szövetkezeti tag olyan álláspontot foglalt el, mely szerint náluk igen nehéz a belterjes gazdálkodás megszervezése, mert több, mint 63 növényfajtát termesz­tenek és földterületük is túlhaladja az 1700 hektárt. Ügy vélik tehát, hogy inkább a kisebb szövetkezetek azok, melyek a belterjes gazdálkodást megvalósíthatják. Az agitációs központ lapja azon­ban mozgósítja az érdekelteket és az alulról jövő 'kezdeményezés, javas­latok eredményeként minden bizony­nyal Búcson is kirajzolódnak majd a belterjes gazdálkodás bevezetésének kontúrjai. Míg e kérdéseket taglaltuk, előre­haladt az idő. A kultúrteremben pe­dig pergett a film, jól szórakoztak, akik eljöttek. Az agitációs központ pedig, terve szerint, tovább folytatja a munkát, melyben a pártszervezet, a HNB és a szövetkezet vezetősége j ígéretes munkát végez. Szombath A. A szenei könyvtár a választások előtt Szencen a járási népkönyvtár épü­letén egy táblára jeliratot jestenek: „Agitációs központ". E két szó vonzó hatással van nemcsak a helybeli la­kosságra, hanem az utasokra is, akik az épület slótt autóbus-ra várakoznak és azokra is, akik a járási könyvtár­ban könyveket kölcsönöznek. Ők sem állhatják meg, hogy be ne tekintse­nek és el ne időzzenek az agitációs központ ízlésesen berendezett helyi­ségében. Az asztalokon folyóiratok és napilapok állnak a látogatók rendel­kezésére. A helyiség falait faliújságok díszíUk. A jelszavak alatt levő képek igazolják a feliratokat. Az egyik fali­tábián grafikonokat'látunk. Ezekből tud tuk meg, hogy Szencen 1954-ťól 1956-ig száznegyvenhét családi házat építettek, és hogy a helybeli élelmi­szerüzletekben 1954-hez viszonyítva 1955-ben 10.8Va-Jcal és 1956-ban 21.4 százalékkal több élelmiszert vásárol­tak c dolgozók. A faliújságok készí­tésénél a tanítók segédkeztek. . Az agitációs központ azonban nem­csak ezzel törődik, hanem az egyes tömegszervezetekböl jelentkezett agtá­torok tevékenységét is innen irányít­ják. A napokban a helybeli Vöröske­reszt-szervezet 7 agitkettöst küldött az agitációs központba. Ők biztosítot­ták a nép részvételét a beszélgetésre, melyen Lefler eltvárs, a Szenei HNB elnöke számot adott a nemzeti bizott­ságban végzett munkájáról. Választói közül száztizenheten jelentek meg a beszélgetésen. Hasonló beszélgetések a nemzeti bizottsági tagokkal február 20-ig tartanak. Utána az agitációs központ pontosan kidolgozott terv szerint folytatja a választás előtti munkáját. D. V. Kőszeghy Istvánék egész évi jövedelme: 31000 korona SIETŐ EMBEREK igyekeznek a vajkai szövetkezet irodája felé. Magam is odatartok. Hallom, hogy beszélgetnek. Azt latolgatják, hogy a 10 koro-* na 50 fillér munkaegységenkénti -részesedés bizony nagy előrehaladás. Bent a szövetkezet irodahelyiségében megtudom, hogy kát évvel ezelőtt álig 4.— koronás részesedéssel zárták az évet. 1955-ben 7 koronát fizettek munkaegységenként. Éppen most érkezett az irodába Kőszeghy István etető is. A hátát az évek súlya bizony kissé meghajlította. De most mintha kiegyenesedne. Szét­néz, kik állnak körülötte. Kőszeghy István a lányával dolgozott a szövetkezetben. Lánya csak 266 munkaegységet, ö 842-t dolgozott le. Kíváncsi voltam a jövedelemükre. Előlegül 11.070 koronát, részesedéskor. 11 628 koronát kaptak. Ezenkívül 8789 korona értékben természetbenieket, Egész évi jövedelmük meghaladta a 31 000 koronát. Botló Ferenc sertésgondozó sem átt rosszabbul, neki 711 munkaegysége volt, amelyért 7110 korona előleget kapott. Ő is örült, amikor 7464 koro* nát számoltak le részesedés címén. Továbbá 5645 korona értékű termé* szetbenit is kapott. Egyedül dolgozott, évi keresete elérte a 20 000 koronát. A KOCSISOK IS MEGKAPTÁK, ami megilleti őket. Hideghéty Károly 506 munkaegysége után 5319 korona részesedést kapott. Adamenko István és Szerencsés Antal, a mezőgazdasági csoport dolgozói is több mint 5000 koro* na részesedést kaptak. Eehér Imre, Vajka Huszonnégy malac minden anyasertéstől Battyáni József, a bélyi szövet­kezet sertésgondozója már kilenc éves korától a sertéstenyésztésben dolgozott. Megszerette ezt a fog­lalkozást s a hosszú évtizedek ta­pasztalataiból sokat tanult. Az­előtt mint uradalmi kanász dol­gozott. Az általa nevelt sertéseket kiállításra vitték. Sajnos, munkáját nem értékelték, sőt az is megtör­tént, hogy csendőröket küldött rá az intéző, mert az állatok részére követelte a takarmányt. Az idők megváltoztak s Bély község is új jelleget öltött. Eltűnt az uraság, s a községben megala­kult a szövetkezet. Battyáni Jó­zsef elsőnek lépett be s itt találta meg igazi boldogulását. Üjra a ser­téseknél kapott beosztást. Munká­ját most megbecsülik és szépen ju­talmazzák. Battyáni bácsi már 1953-ban ki­tüntetést kapott, mert anyakocán­ként átlagosan 16 malacot nevelt fel egy év alatt. Ezt az eredményt állandóan fokozta s 1955-ben már 20, 1956-ban pedig 24 malac vo'.t^ az eredmény. Egy év alatt 1950 munkaegységet dolgozott le. Ha tekintetbe vesszük, hogy egy mun­kaegység pénzértéke 20 korona, látjuk, hogy igen szép összeget keresett. Ezenkívül 60 mázsa ter­ményt és 27 kismalacot kapott. Battyáni bácsi jövedelméből házat készül venni, meq azután eladó­sorban levő lányát is úgy akarja, „k'stafírozni", mint valamikor a •legmődosabb gazdák. Battyáni József sikerének nirP csen különös titka. Szereti foglal­kozását és az állatokat. Minden anyakocát külön figyelemmel kí­sér és természetének megfelelően gondoz. Továbbtenyésztésre csak azokat hagyja meg, amelyek sza­porák és bőségesen táplálják ma­lacaikat. Jó kocának azt tartja, melynek malacai rendes táplálás mellett egy hónap alatt 7—8 ki­lót érnek el. A malacokat 10—12 napos koruktól már tehéntejjel, pörkölt szemestakarmánnyal és ásványi anyagok adagolásával ne­veli. Pontos előírás szerint végzi az etetést. Nagy súlyt helyez a tisztaságra, amely szerinte első előfeltétele az egészséges állomány nevel'sének. Battyáni József odaadó munká­ját megbecsülik a szövetkezetben. Felajánlását, hogy 24 malacot ne­vel fel egy év alatt minden anya­szertéstől, teljesítette, s ezzel" adott szavát valóra váltotta. —ki— Az egységes földmüvesszövetkezetek­ben ezekben a napokban a mérleggel lezárják a múlt évet és előkészítik az 1957. évi termelési terveket. Egyúttal felkészülnek az EFSZ-ek III. országos kongresszusára. Ezzel összefüggésben vita folyik az EFSZ-ek minta-alap­szabályzatának módosítására vonatko­zó javaslatokról. Egyes javasolt mó­dosítások a szövetkezeten belüli fel­halmozási alap fejlesztését érintik. Ezekkel a javaslatokkal foglalkozunk áz alábbiakban: Minden egységes földművesszövet­kezet gazdálkodásának alapvető célja egyre több terményt termelni és ily módon emelni a tagok 1 életszínvona­lát. Ha a szövetkezetek e feladatukat teljesítik, ezzel nemcsak a szövetke­zeti tagok elégedettségét növelik, de az ipar és a városi dolgozók szün­telenül növekvő szükségleteit, élelmi­szer- és nyersanyagalapját is jobban képesek fedezni. A szövetkezeti tagok fogyasztása növekedésének megvan azonban a gazdasági törvényszerűsége és arról a jó gazdának nem szabad megfeled­keznie. Elsősorban az elért termésből fél­re kell tenni a múlt évben felhasz­nált vetőmag- és takarmánymeny­nyiséget, pótolni kell természetben, vagy pedig a megfelelő pénzért^ félretevésével az elhasznált szer­számokat. Ezenkívül a szövetkezeti tagoknak számolniok kell az épüle­tek, gépek, gazdasági felszerelések bizonyos mérvű kopásával, a törzs állatállomány bizonyos természetes csökkenésével, amelyek a termelt termények értékébe mennek át. Ezek az úgynevezett leírások (amor­tizációk), amelyekre eddig, sajnos, szövetkezeteinkben nem fordítottak kellő figyelmet. Ezeknek a felhasz­nált, illetve elkopott termelő eszkö­zöknek pótlása, valamint a GTÁ mun­kadíja megfizetése után megmaradt tennék képezi a szövetkezet úgyne­vezett nyers jövedelmét. M 0J SZÖ A felhalmozás jelentősége és szükségessége az EFSZ-ekben A mintaalapszabályzat módosító javaslat vitájához 1957. február 19. Csupán a nyers jövedelem szolgál a szövetkezeti tagok szükségleteinek fedezésére. Ha a szövetkezeti tagok azt az értéket is elfogyasztanák, ame­lyet a vetőmag, takarmány stb. biz­tosítására kellene fordítaniok, úgy gazdaságuk alapjaihoz nyúlnának, a „készből" élnének, ami gazdasági romlásukhoz vezetne. Ezt bizonyára mindenki belátja. Tegyük fel, hogy a szövetkezeti ta­gok elfogyasztják egész évi nyers­jövedelmüket, amelynek értéke mond­juk ezer munkaegység. Miután telje­sítették az állam iránti kötelezett­ségeiket, 900 egységet szétosztanak munkaegységek^ pótjutalmak fejében, a föld használatának díja, stb. címen. Ezzel a szövetkezeti tagok pénz- és természetbeni eszközöket nyernek sa­ját, úgynevezett személyes szükség­leteik kielégítésére. A fennmaradó száz egységet a kulturális és jóléti alapba juttatják. Ebből elégítik ki a szövetkezeti • tagok úgynevezett társadalmi szükségleteit. A fenti fel­használás esetén a szövetkezet egész nyersjövedelmét személyes és tár­sadalmi szükségletek címén eloszta­nák. Ha feltételezzük, hogy a szövet­kezet földalapja az elkövetkező év­ben nem változik és a dolgozók szá­ma is állandó, úgy a jövő évben a termelés csupán eredeti terjedelmé­ben ismétlődne meg. (Példánkban a természeti tényezőket és a GTÄ mun­káját nem vesszük tekintetbe.) Ez esetben az elkövetkező évben a szövetkezeti tagok személyes és társadalmi szükségletei nem emel­kedhetnének, életszínvonaluk válto­zatlan maradna, ami aligha jelen­tene valami vonzó távlatot szövet­kezeti tagjaink számára. A szövetkezeti gazdálkodás célja ugyanis az, hogy évről évre, ugyan­azon földterületről, kevesebb fárad­sággal, egyre többet termeljenek! A szövetkezetek fejlődése megva­lósításának ezt 4 távlatát elsősorban az állam biztosítja a GTÁ-k közve­títésével. Nagy hiba lenne azonban, ha maguk a szövetkezetek tétlenül szemlélnék a szövetkezeti termelés tökéletesítésére, a tagok munkájának megkönnyítésére irányuló törekvése­ket. Ezért a szövetkezeteknek pénz­eszközöket kell biztosítaniok a törzs­állomány kiegészítésére szolgáló gaz­dasági állatok vásárlására, épületek és berendezések építésére, gépek, na­gyobb mennyiségű műtrágya beszer­zésére, több takarmány felhalmozá­sára stb. Ezeket a pénzeszközöket a nyersjövedelemből kell venni és az úgynevezett szövetkezeten belüli fel­halmozási alap juttatására kell for­dítani. Az egységes földművesszövetkeze­tek tehát a nyersjövedelem bizonyos részének felhalmozása révén, az ál­lam által nyújtott eszközökkel együtt kialakítják a bővített újratermelés feltételeit a szocialista szövetkezeti mezőgazdaságban. A felhalmozás célja tehát az, hogy megfelelő feltételeket teremtsen a mezőgazdasági termelés fejleszté­sére és ily módon biztosítsa a szö­vetkezeti tagok szüntelenül növek­vő szükségleteit, A felhalmozás végcélja ennek megfelelően ismét csak a szövetkezeti tagok személyes és társadalmi fogyasztásának eme­lése. Alapvetően tévednek tehát azok, akik azt állítják, hogy az oszthatatlan alapba juttatott pénzösszegek (ebbe az alapba összpontosul a felhalmozás túlnyomó része) csökkentik a mun­kaegységek értékét, vagyis a szövet­kezeti tagok jövedelmét. Természe­tesen, ha a szövetkezetek nem léte­sítenének szövetkezeten belüli fel­halmozási alapot, úgy az adott évben nagyobb pénzösszeget oszthatnának ki egymás között. Az elkövetkező években azonban ez a rövidlátó gaz­dálkodás keservesen megbosszulná magát. Nem tudnának lépést tartani azokkal a szövetkezetekkel, amelyek évről évre felhalmoznak (befekteté­seket eszközölnek) és kiterjesztik termelési alapjukat, s ennek követ­keztében jelentős mértékben növelik termelésüket és tagjaik jövedelmét. A szövetkezeti tagok jövedelmé­nek tartós emelése tehát a szö­vetkezet nyersjövedelme bizonyos részének felhalmozásra való fordí­tása nélkül egyszerűen lehetetlen. A gyakorlati életben a fogyasztás és a felhalmozás különféle formák­ban nyilvánul meg. A fogyasztási alap. valamint a szövetkezeten belüli felhalmozási alap létesítésénél a min­ta-alapszabályzat szolgál útmutatás­ként. A minta-alapszabályzat javasolt módosításai'éppen a fogyasztási alap, de főleg a szövetkezeten belüli fel­halmozási alap kérdéseit érintik. A szövetkezeten belüli felhalmozási alap fő részét az oszthatatlan alapba juttatott pénz­összeg képezi. A minta-alapszabály­zat módosítása azt ajánlja, hogy a jövőben csupán ez alap juttatá­sának alsó határát szabják meg az évi pénzjövedelem 7 százalékában. (Eddig ugyanis a felső határ is meg volt állapítva 15 százalékban.) Ezt a módosítást helyesnek tartjuk. Az alsó határnak (hét százalék) bizto­sítania kell az EFSZ alapvető esz­közeinek gyarapításához szükséges minimális pénzösszeget. A felső ha­tár megállapítása eddig azt célozta, hogy megakadályozza az oszthatatlan alapba való olyan juttatást, amely a fogyasztási alap kárára történne. Szö­vetkezeteink jelenlegi helyzetéből ki­indulva meg lehet állapítani, hogy ma már elegendő biztosíték van az ilyen túlméretezett juttatások meg­akadályozására, a fogyasztási alap megfelelő biztosítására. Az alsó határ megállapítására azért van szükség, mert egyelőre még nem nyilvánulnak meg eléggé azon gaz­dasági mozgató erők, amelyek ma­guktól biztosítanák a kellő juttatást. Ezt bizonyítja a szlovákiai EFSZ-ek oszthatatlan alapjába való juttatások átlagos százaléka az elmúlt években: Év százalék 1952 1953 1954 1955 2,1 2,2 3,8 6,7, A szlovákiai egységes földműves­szövetkezetek 1955 végéig (1956-ra még nincsenek adataink) nem érték el a hét százalékos alsó határt. E tényt szem előtt tartva helyes, ha az alapszabályzat továbbra is meghatá­rozza az oszthatatlan alap minimá­lis dotálását, annak alsó határát. Ez az EFSZ-ek összjövedelme alap­ján százaléksz.erűen meghatározott minimális juttatás nem jelenti azon­ban a beruházási eszközök szabályo­zásának legtökéletesebb módszerét. Az újratermelés mérvének nyilvántar­tására az EFSZ-ben jelenleg azonoan az az egyetlen lehetséges módszer, amely szükségszerűen megváltozik, amint az EFSZ-ek az állami gazda­ságok példájára bevezetik az alapvető eszközök elhasználódásának önálló té­telben való leírását. Erre a problé­mára főként azért figyelmeztetünk, mert az EFSZ-ek önköltségének kal­kulációjánál — ami állandó feladat — számolni kell a leírásokkal is. Esetenként kell tehát meghatároz­ni, elég magas összeget jelent-e az egész pénzjövedelem hét százalékának az oszthatatlan alapba való juttatása. Fel lehet-e abból újítani a szövetke­zet alapvető eszközeinek elhasználj

Next

/
Thumbnails
Contents