Új Szó, 1957. január (10. évfolyam, 1-31.szám)

1957-01-15 / 15. szám, kedd

A siemzeivemim miniszter parancsa a csehszlovák tüzérség napjára Katona, őrvezető és altiszt elvtársak! Tiszt és tábornok elvtársak! Tüzér elvtársak és tüzérségi fegyveripari dolgozók! Tizenkét éve annak, hogy a Szovjetunióban működő 1. csehszlovák had­test tüzérei beírták nevüket népünk hősi harci hagyományainak könyvébe. Jaslo mellett a csehszlovák tüzérek a szovjet hadsereg oldalán harcoltak a leigázott nemzetek szabadságáért és függetlenségéért, a világ haladásáért a reakció erői ellen. Csehszlovák néphadsereg tüzérei! Maradjatok hűek e nemes hagyomá­nyaitokhoz, tökéletesítsétek katonai tudástokat és fokozzátok a harci ké­szenlétet. Érjetek el újabb sikereket a harci és politikai előkészületben. Katona, őrvezető és altiszt elvtársak! Tiszt és tábornok elvtársak! A legjobbakat kívánom a csehszlovák tüzérség napja alkalmából. Dicsőség a csehszlovák tüzérségnek! Dicsőség a csehszlovák hadseregnek, népi demokratikus rendszerünk vív­mányai és népünk békés építő munkája őrzőjének! Álljatok éberen a szovjet hadsereg és a népi demokratikus államok had­seregének olda'án a vMágbéke őrhelyén! BOHUMÍR LOMSKÝ vezérezredes, a Csehszlovák Köztársaság nemzet­védelmi minisztere. Szlovákia fiatalsága a Világífiúsági Találkozóra készül Az egész világ haladó ifjúságával együtt Szlovákia fiataljai is készül­nek a VI. Világifjúsági Találkozóra. A fesztivál előtti kampány kereté­ben, amely a munkás-, földműves- és tanulóifjúság egységének további megszilárdítására irányul, a CSISZ Szlovákiában gazdag kulturális és sporttevékenységet fejt ki. Januárban és februárban minden járásban, városban és faluban beszél­getéseket rendeznek a népi demok­ratikus és kapitalista országok ifjú­ságának életéről, esztrádműsorokkal, színielőadás okkal és egyéb kulturális kezdeményezéssel egybekötött ifjúsá­gi karneválokat rendeznek. Március­ban a világifjúság hete alkalmából a fiúk és lányok ezrei beszélgetések keretében megismerkednek a Demok­ratikus Ifjúság Világszövetségének harcos hagyományaival. A tavaszi hónapokban a kerületi székhelyeken és a nagyobb helységekben ifjúsági filmfesztiválokat rendeznek. A fesztivál előkészületei Szlovákiá­ban májusban „Az ifjúság fesztiválja Szovjet kulturális küldöttség Dél-Csehországban Vasárnap, január 13-án a České Bu­déjovice-i kerületbe érkezett a szov­jet kulturális küldöttség egy része, mely a Csehszlovákia és a Szovjet­unió közötti 1957. évi kulturális egyez­mény tervét tárgyalta meg. České Budéjovice kerületi székhely­re vezető útjukon a szovjet vendégek ellátogattak a Tábori HelyPTÍémzeti Bizottságra, majd megnézték a huszi­ta-emlékeket a Tábori Múzeumban. Délután a szovjet kulturális dolgozók a Hlboká nad Vltavou-i Aleš-képtárban elhelyezett gyűjtemények megtekinté­sének szentelték idejüket. PÁRTÉLET a békéért és barátságért" ünnepsé­gekkel érik el tetőpontjukat a járá­sok és kerületek székhelyein. A fesztiválok kulturális és sport­kezdeményezésekkel lesznek egybe­kötve. Könyvankétokat, szavalóesté­ket, stb. rendeznek. A CSISZ előké­szíti a hagyományos fesztivál-stafé­tát is, amely elviszi Szlovákia fiatal­jainak üzenetét a világifjúsági talál­kozó tiszteletére tett kötelezettség­vállalások teljesítéséről. Több városban és községben már teljes ütemben folynak az előkészü­letek. Banská Bystricán a kerületi fesztiválra készülnek, a Duhnicai Gépgyári Üzem CSISZ-tagjai a VI. világifjúsági tailálkozót jobb munká­val üdvözlik, a žilinaí kerületbeli Stráňavyban a CSISZ-tagok a fesz­tivál tiszteletére új szövetkezeti ta­gokat nyernek meg az EFSZ-be. H Me M »» MM MH M Mt M M» MMM» »» MM »»t» Marianské Lázné-ben vasárnap meg­kezdődött a téli üdülési idény. Az ipar és mezőgazdaság legjobb dolgozóinak első csoportját — 700 szakszervezeti tagot — a téli üdülésre előkészített üdülők, barátságos klubhelyiségek, nagyszerű síterep fogadta. A téli sportok kedvelői mindjárt ki is pró­bálták sítudományukat. Április köze­péig a Marianské Lázné-i üdülőkben több mint 5 ezer dolgozó vesz részt a téli rekreáción. A Rajeci Járási Nemzeti Bizottság tanácsa ebben az évben a zilinai kerü­letben elsőnek fogadta el a tábori, tfebíči és Liptovský Mikuláš-i járási nemzeti bizottság tanácsainak felhívá­sát, a lakosságnak nyújtott szolgála­tok további bővítése és a helyi forrá­sokból készült gyártmányok termelé­sének fejlesztésére. A TAS7SZ NYILATKOZATA EISENHOVER TERVEIRŐL r Az Egyesült Államok veszélyes politikája Közel- és Közép-Keleten Az üzemi konferencia előtt A füleki Kovosmalt pártszerveze­teinek évzáró taggyűlésein részle­tesen értékelték a mú'lt évi munkát. Beszéltek az eredményekről, de fel­tárták a fogyatékosságokat is. Az évzáró taggyűlések az alapszerveze­tek politikai és gazdasági téren vég­zett munkájának mérlegei voltak. A gyűléseken a termelésben és az üzem vezetőségében dolgozó pártta­gok sokat foglalkoztak a folyamatos munka egyik legfontosabb akadályá­val, az anyagellátás nehézségeivel, amellyel az üzem egész éven át küz­dött. Főleg az ezen a téren előfor­duló hibák okozták a hóvégi roham­munkát és a túlórák növekedését. Mindez természetesen hatással volt a gazdaságosság fokozására. A ko­operáló üzemek nem tartották be fo­lyamatosan a szállítási határidőket, többek között a tmavai Kovosmalt n. jv. és így komoly nehézségek elé állították az üzem öntődéjét. Azonban őszintén meg kell monda­nunk, hogy a múltban és még most ás fennálló ezen hibák ellenére is iszebb eredményeket érhettünk volna lel, ha üzemünk minden dolgozója lés a vezetőség minden tagja megér­ttette volna az anyaggal való takaré­2 O J SZÖ 1957. január 1Í>. koskodás fontosságát, a selejt elleni •haroot, az önköltségcsökkentés szük­ségességét. Jobbak lehetnének az eredmények, ha bővebben foglalkoz­tunk volna az újítási javaslatokkal, és nagyobb figyelmet szenteltünk volna a munka jobb megszervezésé­nek. Az évzáró taggyűlések bírálóan rá­mutattak a pártmunka fogyatékossá­gaira, különösen pedig a pártiskolá­zásban előforduló hibákra. A pártis­kolázás sikeres lefolyása egyik ' fő feltétele a tagok ideológiai fejlődésé­nek, a pártszervezet munkája megja­vításának. Ezt meg kell érteni min­den párttagnak. Ugyancsak bírálat hangzott el azzal kapcsolatban, hogy a tagsági gyűléseken való részvétéi nem kielégítő. Szervezetünk egyes tagjai ínég nem értették meg, hogy a taggyűlésen részt kell venni min­den párttagnak, ez a párttag legele­mibb kötelessége. A taggyűlések lefolytatása után az üzemi pártbizottság most készíti elő az üzemi pártkonferenciát. Arra igyekszünk, hogy az üzemi pártkon­ferencia valóban mérlege legyen 1956-ban végzett munkánknak és hogy irányt mutasson az idén előt­tünk álló komoly feladatok megoldá­sára. Vágó Lajos, láz; üzemi pártszervezet elnöké* iFolvtatás az 1. oldalról) gyarmatosítók pozícióit a világ e tá­ján. Szét akarták zúzni Egyiptomot és ezáltal demoralizálni a többi arab államot és megkezdeni nemzeti füg­getlenségük felszámolását, vissza akarták állítani a gyarmatosító ha­talmak uralmát az egész Közel- és Közép-Keleten. Egyiptom volt az ag­resszió első áldozata, mert határozott állásfoglalásával a nemzeti jogok és a szuverenitás védelmének jó példá­ját szolgáltatta. A kongresszushoz intézett üzeneté­ben «z Amerikai Egyesült Államok elnöke arról tesz említést, hogy az Egyesük Államok állítólag rokonszen­vet táplál az arab országok iránt. A valóság azonban azt mutatja, hogy az amerikai kormányköröknek e te­releten kizárólag kizsákmányoló cél­jaik varinak. Ismeretes, hogy amikor Egyiptomot az a veszély fenyegette, hogy Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael katonai agressziója folytán elveszti nemzeti függetlenségét, az Amerikai Egyesült Államok nem volt hajlandó arra, hogy az Egyesült Nem­zetek Szervezetében a Szovjetunióval együtt erélyes intézkedéseket foga­natosítson és szorgalmazza az ag­resszió beszüntetését. Az Amerikai Egyesült Államok fő törekvése nem az arab államok békéjének és • nem­zeti függetlenségének megvédése volt, hanem az, hogy Nagy-Britannia és Franciaország közel-keleti helyzeté­nek meggyengülését pozóčióik ' meg­szerzésére haszríálja fel. Az arab országok hívatlan „védelmezői" Most, amikor a Közép-Keleten ked­vező helyzet alakult 1 ki és létrejött tek a béke megszilárdításának, vala­mint a terület vitás kérdései meg­oldásának reális lehetőségei, az Ame­rikai Egyesült Államok kormánya ki­dolgozta az USA-nak az arab orszá­gok ügyeibe való durva beavatkozást jelentő .programját. Ez a program nem riad vissza a katonai interven­ciótál sem. Agresszív iránya és gyar­matosító jellege az arab országokkal szemben annyira nyilvánvaló, hogy azt nem lehet semmiféle békeszere­tetről és' gondoskedásról szóló köz­napi frázisokkal álcázni, amely gon­doskodást az Amerikai Egyesült Ál­lamok állítólag a Közel- és Közép­Kelet országai iránt tanúsít. Engedjenek meg egy kérdést: mi­lyen békeszeretetről beszélnek az Eisenhower-doktrina szerzői, hogy ha a Közel- és Közép-Kelet országainak biztonságát éppen a NATO-nak, an­nak e szervezetnek tagállamai veszé­leyztetik, amelyben az Amerikai Egyesült Államok vezető szerepet ját­szik? Milyen gondoskodásról lehet szó, hogy ha éppen az Amerikai Egyesült Államok és a NATO-ban levő partnerei úgy tekintenek ezen országokra, mint stratégiai nyers­anyagforrásaikra és beruházási tőkéjük szférájára, maximális nyereségeik el­érésének, szempontjából ? Az Amerikai Egyesült Államok el­nökének azon deklaratív nyilatkoza­tát, hogy az USA támogatja a Közel­és Közép-Kelet országainak szuvere­nitását és függetlenségét, nem lehet összeegyeztetni azon agresszív prog­ram elfogadásával, amely feltételezi az USA fegyveres erőinek e területen való felhasználását. Ismeretes, hogy az USA fegyveres erőinek a Közeü­Keleten való felhasználására irányuló javaslat sokkal tovább megy, minť a Nagy-Britannia, Franciaország és az USA 1950. évi hírhedt háromoldalú deklarációja és mint az úgynevezett közép-keleti vezetésre vonatkozó 1951. évi terv. Tehát az elnöki nyi­latkozat messzemenőbb, mind a két programnál, amelyet az arab orszá­gok teljes határozottsággal elutasí­tottak, mivel joggal nemzeti függet­lenségük reális veszélyeztetését lát­ják benne. Az USA kormánykörei a brit—fran­cia gyarmatosítók közel- és közép­keleti pozícióinak meggyengülését és az arab országok sikereit, független­ségük -megszilárdításában „űrnek" te­kintik, amelyet ezen országok bel­ügyeibe való katonai és gazdasági beavatkozással szeretnének betölteni. Vajon milyen „űrről" van szó? Mi­óta nevezihetők „űrnek" azon orszá­gok, amelyek felszabadultak a gyar­mati uralom alól és az önálló nem­zeti fejlődés útjára léptek? Teljesen világos, hogy az arab országok nem­zeti függetlenségének megszilárdulá­sa, a gyarmatosító elnyomás elleni harcuk megerősítése, nem alkot „űrt", hanem felújítja a Közel- és Közép­Kelet népeinek nemzeti jogait és ha­ladó tényezqt jelent a társadalmi fej­lődéskep. Mivel akarják szépíteni a gyarmatosító programot? Az Amerikai Egyesült Államok programjában szakadatlanul azt hang­súlyozzák, hogy a Közel- és Közép­Keletnek el kell ismernie „kölcsönös függőségét" a nyugati országokkal, vagyis a gyarmatosítókkal, kiváltképp a kőolaj, a Szuezi-csatorna stb. te­kintetében. Más szóval: az Amerikai Egyesült Államok, a Közel- és Kö­zép-Kelet országainak népeire rá akarják kényszeríteni a gyarmatosító „védnökséget". A Közel- és Közép-Kelet országai­nak „kölcsönös függősége" a gyar­matosító nagyhatalmaktól a gyakor­latban annyit jelentene, hogy a Kö­zel- és Közép-Kelet országainak természeti forrásaikat és nemzeti kincseiket a külföldi monopóliumok rendelkezésére kellene bocsátaniok. A gyarmatosító program szerzői a, gazdasági „támogatás" ígéretével akarják szépíteni programjukat, ame­lyet a Közel- és Közép-Kelet orszá­gainak nyújtanának. Minden jól ér­tesült ember tudja azonban, hogy a valóságban az Amerikai Egyesült Ál­lamok' az arab országok nemzeteinek kegydíjként csak egy kis részét ígé­rik annak, amit az amerikai mono­póliumok nyertek és nyernek ezen országok fosztogatásával, ezen orszá­gok vagyonát képező természeti kin­csek kiaknázásával. Az Amerikai Egyesült Államok a Közel- és Közép­Kelet országainak az 1958. és 1959. költségvetési években 200 milliď dol­lárt ígérnek, mialatt csak egy éven át, 1955-ben az amerikai és brit kő­olajmonopóliumok a Közel-Keleten 154 millió tonna kőolajat termeltek ki, ami a monopóliumoknak csak 240 millió dollárba került, azonban 1900 millió dollárt kerestek rajta. Semmivel sem lehet álcázni az imperialista terveket Eisenhower elnök nyilatkozatában azt állítja, hogy az Amerikai Egye­sült Államok aggódnak e terület la­kosainak vallásáért, vagyis az Izilam sorsáért, amely az arab országok leg­több nemzetének vallása. Azonban ezt az állítást inem lehet komolyan venni. Az Izlarn, mint vallás Amerika fel­fedezése előtt néhány évszázaddal keletkezett és négy keresztes hadjá­ratot átélt. Az arab Kelet muzul­mánjainak ma nincs szükségük az Amerikai Egyesült Államok, vagy akármilyen más állam védelmére. Az USA kormányát nem a Közel­és Közép-Kelet vallása érdekli, ha­nem a legnagyobb amerikai kőolaj­társaságok érdekei késztetik arra, hogy e területre haderőt küldenek. Említést kell tenni arról is, hogy az USA beavatkozása az arab orszá­gok belügyeibe és az erőszakkal való fenyegetőzés ezen országok ellen ag­ressziós irányzatot válthatnak ki Iz­rael vezető köreiben az arab orszá­gok ellen. Ezek az amerikai monopóliumokkal szoros kapcsolatban levő extremista körök arra fognak törekedni, hogy az USA támogatásával megvalósítsák hódító terveiket, ami elsősorban a közel- és közép-keleti helyzet még nagyobb kiélezésére és a béke még fokozottabb veszélyeztetésére vezet­het. Az USA kormánykörei azon törek­vésükben, hogy álcázzák a Közel- és Közép-Kelet országaiba való durva beavatkozást és ezen országok elleni agresszív politikájukat, a kiagyalt és vélt veszedelemről szóló koholmá­nyokhoz folyamodnak, amelyek sze­rint állítólag a Szovjetunió részéről fenyegeti veszély az arab országo­kat. Ez a rágalom senkit sem téveszt meg. A Közel- és Közép-Kelet népei nem felejtették el, hogy a Szovjetunió min­dig támogatta és támogatja a nemze­tek önrendelkezési jogát, nemzeti füg­getlenségükért és megszilárdításáért folytatott harcukat. A tapasztalatok alapján meggyőződtek arról, hogy a Szovjetunió valamennyi országgal való kölcsönös kapcsolataiban következe­tesen az egyenjogúság és a belügyek­be való be nem avatkozás politikáját követi. Jól tudják, hogy a Szovjetunió aktívan támogatja minden riemzet azon jogát, hogy természeti gazdagsá­gával maga rendelkezzék és azt saját belátása szerint használja fel. A Szovjetunió politikájának alapja a békés egymás mellett élés Az Amerikai Egyesült Államok elnö­kének nyilatkozata azt a követelményt tartalmazza, hogy az arab országok mondjanak le a Szovjetunióval és a szocialista tábor többi országával fenntartott kapcsolataikról, amely or­szágok az arab államokkal fenntartott kapcsolataikban az egyenjogúságnak es barátságnak, a bandungi értekez­letnek elveiből indulnak ki. Az USA kormányköreinek ez a követelménye önönm apában kénytelen-kelletlen el­árulja azoknak igazi szándékait, akik szeretnék elérni a Közel- és Közép­Kelet független kis államainak elszi­getelését, hogy így könnyebben meg­törhessék a gyarmatosítókkal szemben folytatott ellenállásukat, hogy megva­lósíthassák bitorló terveiket,'amelyek­nek célja az amerikai imperializmus világuralmának bevezetése. A Szovjetunió külpolitikájának alap­ja az államok békés egymás „ mellett élesének elve, társadalmi és állarni rendszerükre való tekintet nélkül és az államok közötti " kereskedelmi együttműködés szabadságának betar­tásával. Általánosan ismert tény hogy a Szovjetunió az Egyiptommal és más arab országokkal fenntartott baráti kapcsolatainak megszilárdításában nemcsak, hogy nem törekedett soha­sem ezen országoknak az Egyesült Államokkal való kapcsolatai megron­tására, hanem ellenkezőleg, hangsú­lyozta a tartós béke biztosításának és a bizalom helyreállításának szükséges­ségét a világnak mind ezen, mind más tájain is. Ismeretes, hogy a Szovjetuniónak az Amerikai Egyesült Államoktól eltérően nincsenek katonai támaszpontjai és nem is kíván ilyeneket létesíteni, sem pedig koncessziókat elérni a Közel- és Közép Keleten a maga nyeresége érde­kében, nem törekszik semmiféle ki­váltságra e területen, mivel ez össze­férhetetlen a szovjet külpolitika elvei­vel. A gyarmatosítást álcázó doktrína ellen A Szovjetunió a nagy és kis nemze­tek független fejlődésre való jogának elismerése és tiszteletbentartása leni­ni elveihez híven legfontosabb felada­tai egyikének tartja, hogy sokoldalú támogatást és segítséget nyújtson a nemzeti függetlenségük és szuvereni­tásuk megszilárdításáért küzdő orszá­goknak. És ezért örömmel fogadja az arab országok népeinek megszilárduló egységét a békéért, a biztonságért, a nemzeti szabadságért és független­ségért való küzdelmükben. A Szovjetunió határozottan fellép a gyarmatosítás minden megnyilvánulá­sa ellen, minden olyan doktrína ellen, amely a gyarmatosítást védi és álcázza. A Szovjetunió ellenzi az olyan szer­ződések és egyezmények megkötését, amelyek nem alapulnak az egyenjogú­ság elvén. Ellenzi a külföldi katonai támaszpontok megteremtését idegen területen, az imperializmus világural­ma tervei alapján és stratégiai szem-, pontokból. A NATO, a SEATO és a bagdadi paktumhoz hasonló agresszív katonai tömbök alakításának politikája és a mesterséges gazdasági gátak létesíté­se, amelyek akadályozzák az államok közötti rendes kapcsolatokat, a béke ügyének nagy károkat okoz. A Szov­jetunió abban a törekvésében, hogy támogassa a nemzeti függetlenségük megszilárdításáért és a gyarmati ura­lom következményeinek gyors felszá­molásáért küzdő nemzeteket, készségét nyilvánítja, hogy velük a teljes egyen­jogúság és kölcsönös előnyök elveinek szellemében sokoldalúan együttműköd­jön. Eisenhower üzenete a háború hangja A gyarmatosításnak az Amerikai Egyesült Államok által kitűzött impe­rialista programja arról tanúskodik, hogy az amerikai kormánykörök az Egyiptom elleni agresszió kudarcából nem vonták le a szükséges következ­tetéseket. Nyilvánvalóan vissza akar-? nak térni a kudarcot vallott „eröpoli­tiká"-hoz. Mindez nemcsak hogy nem járul hozzá a feszültség enyhüléséhez e területen, hanem ellenkezőleg, a helyzetet kiélezi, fokozza a Közel- és Közép-Kelet békéjének veszedelmét és egyúttal az ENSZ azon békeszerető elveinek lábbal tiprását jelenti, amely elvek alapján a közgyűlés elítélte a közelmúltban lejátszódott Egyiptom elleni agressziót. Eisenhower úr üzene­tében nem a béke, hanem a háború hangja szólal meg. Felelős szovjet körökben úgy vélik, hogy az USA kormánya által a Közel­és Közép-Kelet területe ellen tervbe vett lépések, amelyek feltételezik Amerikai Egyesült Államok fe erőinek e területen való bevetését olyan veszélyes következményekk járhat, amelyírt a felelősség az felelős tényezőit terheli.

Next

/
Thumbnails
Contents